31.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 402/21

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-276/13. sz., Growth Energy and Renewable Fuels Association kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2016. június 9-én hozott, a Tanáccsal 2016. június 10-én közölt ítéletét;

—

utasítsa el a Growth Energy and Renewable Fuels Association által a vitatott rendelet (1) megsemmisítése iránt az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;

—

a Growth Energy and Renewable Fuels Associationt kötelezze a Tanács részéről az elsőfokú, valamint a fellebbezési eljárásban felmerülő költségek viselésére.

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli mérlegelés céljából;

—

amennyiben az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeivel kapcsolatban jelenleg ne határozzon.

a.

Először is, a Törvényszék álláspontja szerint a közvetlen érintettség megállapítása érdekében elegendő, hogy a mintába felvett egyesült államokbeli gyártók biodízelgyártással foglalkoznak. A közvetlen érintettségre vonatkozó ezen megállapítás azonban nem egyeztethető össze az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely elutasítja a tisztán gazdasági következményeken alapuló közvetlen érintettséget.

b.

Másodszor, nem világos, hogy önmagában az a körülmény, hogy az egyesült államokbeli gyártók helyi kereskedők/keverők részére értékesítették az általuk gyártott biodízelt, amelyet azok ezt követően belföldön továbbértékesítettek, vagy nagy mennyiségben az Unióba exportáltak, mielőtt azokra a vámot kivetették volna, hogyan érintené lényegesen a piaci helyzetüket. Annak alátámasztása érdekében, hogy a vámok bevezetése lényegesen érintette a piaci helyzetüket, legalább arra lett volna szükség, hogy a felperesek bizonyítsák a vámoknak a dömpingellenes vámok kivetését követően az Unióba irányuló import szintjére gyakorolt hatását. A felperesek ugyanakkor nem szolgáltattak semmilyen információt e tekintetben, és a vitatott ítélet sem tartalmazott egyetlen megállapítást ezzel kapcsolatban. Ez egyrészt a személyében való érintettségre vonatkozó teszt alkalmazása tekintetében való téves jogalkalmazásnak, másrészt pedig az indokolási kötelezettség megsértésének minősül.

a.

Először is, a Törvényszék tévesen értelmezte az alaprendeletet, amikor úgy ítélete meg, hogy az alaprendelt 9. cikkének (5) bekezdése hajtja végre a dömpingellenes megállapodás 9.2 és 6.10 cikkét. Egyrészt, amint az az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének szövegéből következik, ez utóbbi rendelkezés nem foglalkozik a mintába történő felvétel kérdésével. Másrészt a dömpingellenes megállapodás 6.10 cikkét az alaprendelet 17. cikke és 9. cikkének (6) bekezdése, nem pedig 9. cikkének (5) bekezdése hajtja végre.

b.

Másodszor, a Törvényszék tévesen értelmezte az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében szereplő „szállító” fogalmát. A 9. cikk (5) bekezdésének logikájából és általános felépítéséből az következik, hogy csak a „dömpingelt és kárt okoz[ó forrás]” tekinthető szállítónak. Ugyanakkor mivel az egyesült államokbeli gyártók nem rendelkeznek exportárral, őket nem terhelhetné vám. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy e gyártókat az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése és a dömpingellenes megállapodás 9.2 cikke értelmében vett „szállítónak minősítette.

c.

Harmadszor, a Törvényszék az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének és a dömpingellenes megállapodás 6.10 cikkének, valamint a Fellebbviteli Testület EK–Fasteners-ügyről szóló jelentésének (3) téves értelmezését alapul véve tévesen értelmezte az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése és a dömpingellenes megállapodás 9.2 cikke értelmében vett „kivihetetlen” fogalmát. Az EK–Fasteners-ügyről szóló jelentés csak a dömpingellenes megállapodás 9.2 cikkére vonatkozik, erre tekintettel az abban a „kivihetetlen” fogalma kapcsán lefolytatott vizsgálat csak arra a helyzetre és bánásmódra vonatkozik, amelyet az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése a piacgazdasággal nem rendelkező gazdaságokban tevékenykedő exportőrökre nézve ír elő. A Fellebbviteli Testület nem szolgált a „kivihetetlen” fogalmának olyan értelmezésével, amelyet át lehetne ültetni a jelen ügyre, amely nem piacgazdasággal nem rendelkező gazdaságokban tevékenykedő exportőrökre vonatkozik.