3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/141

—

tekintettel a Dél-Afrika és az EU közötti stratégiai partnerségről – az eddigi egyetlen, az EU és Afrika között létrejött ilyen jellegű partnerségről – szóló cselekvési tervre,

—

tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás),

—

tekintettel az ILO munkahelyi alapelvekről és jogokról szóló nyilatkozatára és annak nyomon követésére,

—

tekintettel az ENSZ Globális Megállapodásra és az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásaira,

—

tekintettel a Nemzetközi Bányászati és Fémipari Tanács által kidolgozott fenntartható fejlődési keretre,

—

tekintettel az Európai Unió és Afrika között 1999-ben aláírt, és 2009-ben politikai és gazdasági együttműködésről szóló előírásokkal kiegészített kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel Jacob Zuma elnök 2012. augusztus 17-i sajtóközleményére,

—

tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek a Nkoana-Mashabane külügyminiszterrel folytatott, 11. Dél-Afrika–EU miniszteri szintű politikai párbeszédet követő, 2012. augusztus 23-i és 24-i észrevételeire,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2012. május 30-i, a bányászat AKCS-országokban kifejtett szociális és környezeti hatásairól szóló határozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel 2012. augusztus 16-án 34 embert agyonlőttek, és legalább 78-an megsebesültek a rendőrség és a sztrájkoló bányászok közötti összecsapásokban a Lonmin által működtetett, Dél-Afrika északnyugati tartományában található Marikana platinabányánál; mivel ezt többnapos erőszakos sztrájk előzte meg, amely során 10 embert, köztük két biztonsági őrt és két rendőrt megöltek;

B.

mivel a sztrájkok során 270 embert letartóztattak és vád alá helyeztek egy apartheidkorszakból származó, kollektív bűnösséget kimondó törvény értelmében saját társaik halála miatt;

C.

mivel a nyilvánosság felháborodása miatt az ügyészség ejtette a 2012. augusztus 16-án letartóztatott bányászok elleni vádakat, az ellenük nyilvános erőszak vádjával indított ügyet pedig elhalasztották a vizsgálatok lezárásáig;

D.

mivel ez a lövöldözés a rendőrség és a tiltakozók között történt legvéresebb incidens az apartheidkorszak vége, 1994 óta;

E.

mivel az incidenst azoknak a hatalmas társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeknek a tágabb kontextusában kell látni, amelyekkel az ország szembesül; mivel Dél-Afrika az apartheid rezsim bukása óta, bár sikerrel járt a demokratikus állam kiépítésében, még mindig kritikusan nagy gazdasági és társadalmi kihívásokkal szembesül, és nagyarányú egyenlőtlenség, valamint a szegénység és munkanélküliség magas szintje jellemzi;

F.

mivel e véres eseményeket követően Zuma elnök nyilvánosan elítélte ezt a tragikus helyzetet;

G.

mivel Zuma elnök igazságügyi vizsgálóbizottságot állított fel az öldöklések kivizsgálására, és Dél-Afrika Független Rendőrnyomozói Igazgatósága (IPID) szintén nyomozást kezdeményezett a mészárlással kapcsolatban; mivel felállítottak egy tárcaközi bizottságot, amelynek feladata, hogy hosszú távú megoldást találjon az öldöklés hátterében álló problémákra;

H.

mivel a munkásokkal szembeni vitarendezési mechanizmusok reformjának hiánya jelentős gazdasági költségeket eredményezett Dél-Afrika számára, és elriasztotta a külföldi beruházásokat;

I.

mivel a sztrájkoló bányászok bérvitában álltak a bánya tulajdonosával, a Lonmin nevű Londonban jegyzett, a világon a harmadik legnagyobb platinakitermelő céggel;

J.

mivel intenzív politikai és szakszervezeti rivalizálás, különösen a Bányászok Országos Szakszervezete (NUM) és a Bányászszövetség és Építőipari Szakszervezet (AMCU) közötti feszültség is hozzájárult a vitához;

K.

mivel az Afrikai Nemzeti Kongresszus Ifjúsági Szövetségének (ANCYL) tisztségétől megfosztott egykori elnöke, Julius Malema támogatta a sztrájkoló bányászokat és az AMCU-t;

L.

mivel a Dél-Afrikából származó ásványokat és bányászati termékeket exportálják, többek között az Európai Unió országaiba; mivel a bányászati ágazatot nyomott kereslet és megnövekedett működési költségek jellemzik;

M.

mivel a Lonmin által működtetett Marikana platinabánya néhány munkása még mindig sztrájkol a jobb fizetésekért;

N.

mivel a rendőri erők nagy számban voltak jelen 2012. szeptember 5-én, amikor a 2012. augusztus 16-i lövöldözések óta történt legnagyobb békés tüntetés keretében több mint 3 000 sztrájkoló bányász vonult végig a Marikana bánya közelében található utcákon;

O.

mivel az események más bányákban is éreztették a hatásukat: 2012. szeptember 5-én négyen sebesültek meg a Gold One Modder East bányánál történt összecsapásban, ahol a biztonsági őrök gumilövedékekkel lőttek a sztrájkoló bányászokra;

1.

mélységesen elítéli a sztrájkoló bányászok 2012. augusztus 16-i brutális lemészárlását, valamint az ezt megelőző erőszakot, amely 10 ember, köztük két biztonsági őr és két rendőr életét követelte;

2.

őszinte részvétét nyilvánítja ki mindazok családjainak, akik életüket vesztették a Marikana bányával kapcsolatos válsághelyzet kitörése óta;

3.

üdvözli mind Zuma elnök vizsgálóbizottság felállításáról szóló döntését, mind az IPID az öldöklések kivizsgálására irányuló kezdeményezését;

4.

felszólítja a vizsgálóbizottságot az átláthatóság fenntartására, valamint arra, hogy teljes mértékben függetlenül és pártatlanul járjon el, továbbá hogy biztosítsa, hogy a vizsgálatai kiegészítik az IPID által folytatott nyomozást;

5.

sürgeti valamennyi érintett felet, hogy működjenek együtt a vizsgálóbizottsággal annak érdekében, hogy feltárják a Marikana bányánál történtekkel kapcsolatos tényeket;

6.

felszólítja a vizsgálóbizottságot, hogy derítse fel a túlzott rendőri erőszak alkalmazásának okát, és mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a hatóságok az apartheidkorszakból származó, kollektív bűnösséget kimondó törvényt alkalmazták;

7.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ismert dél-afrikai szociális partnerek elveszítik legitimitásukat a polgárok körében a minden szinten jelenlévő korrupció folyamatos jeleinek következményeként;

8.

felszólítja a dél-afrikai hatóságokat és a Lonmint annak biztosítására, hogy az áldozatoknak és családjaiknak igazságot szolgáltassanak, azok kárpótlásban részesüljenek, és gondoskodjanak róluk;

9.

felszólít a letartóztatottakkal való tisztességes és a bírósági eljárásokkal összhangban lévő bánásmódra, többek között velük kapcsolatban pártatlan és átlátható rendőri vizsgálatok lefolytatására;

10.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Lonmin nem kezelte a kijáró kellő érzékenységgel a munkaügyi vitát, és nem vállalt felelősséget, azonban üdvözli a vállalat a korábbiakkal ellentétes azon bejelentését, miszerint nem bocsátják el azokat a dolgozókat, akik nem térnek vissza a munkához;

11.

mélységesen aggódik a sztrájkoló munkások által tett erőszakos fenyegetések miatt, különösen az arról szóló jelentések fényében, hogy egyes bányászokat halállal fenyegettek meg amennyiben folytatják a munkát; felszólít minden érintett felet a tiltakozások békés jellege fenntartásának biztosítására;

12.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Gold One Modder East bányánál történt összecsapás azt jelzi, hogy az elégedetlenség kiterjedhet az aranyágazatra is, és ez az erőszak terjedéséhez vezethet;

13.

emlékezteti valamennyi felet azon kötelességére, hogy tiszteletben tartsák a nemzetközi jogot, ideértve az ILO alapelveit és prioritásait is, valamint Dél-Afrika alkotmányát, amely biztosítja a gyülekezés, szerveződés, és a szabad véleménynyilvánítás jogát;

14.

felszólítja a dél-afrikai hatóságokat, szakszervezeteket és a Lonmint, hogy továbbra is tegyenek meg mindent a konfliktusra és a bérvitára vonatkozó gyors, átfogó és tisztességes megoldás megtalálása érdekében, a béke és stabilitás e területen való megteremtése céljából;

15.

felszólít a NUM és az AMCU közötti jelenleg folyó viták és a konfliktusok sürgős rendezésére;

16.

ragaszkodik hozzá, hogy intézkedjenek a dél-afrikai bányákban dolgozó bányászok megfelelő bérezésével és a bértábla egyenlőtlenségével kapcsolatos ügyben;

17.

elismeri, hogy a dél-afrikai kormány számos lépést tett a bányászatban jellemző munkakörülmények javítására, és sürgeti a hatóságokat, hogy folytassák az erőfeszítéseket;

18.

felszólítja a dél-afrikai kormányt, hogy foglalkozzon a készségfejlesztés szükségességének a dél-afrikai rendőrség tekintetében fennálló problémájával, különösen ami az erőszakos tüntetések elfojtását és az éles lövedékek használatát illeti; felszólít az EU és Dél-Afrika közötti együttműködés erősítésére a rendőri kiképzés területén;

19.

felkéri a Bizottságot olyan ellenőrzési mechanizmus kidolgozására, amely megakadályozza a társadalmi, foglalkoztatási, biztonsági és környezetvédelmi garanciák nélkül kinyert bányászati termékek Unióba való behozatalát; ösztönzi a Bizottságot, hogy hozzon létre minőségi védjegyet a minimális társadalmi, foglalkoztatási, biztonsági és környezetvédelmi szabványokkal összhangban kinyert bányászati termékek jelölésére;

20.

sürgeti a dél-afrikai kormányt, hogy intézkedjen a lezajlott erőszakos események hátterében álló okokkal kapcsolatosan, ideértve a szegények és gazdagok közötti aggasztó szakadékot, a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliséget, valamint a dolgozók élet- és munkakörülményeit, és az ebből következő rendkívüli gazdasági egyenlőtlenséget;

21.

hajlandó továbbra is támogatni Dél-Afrikát, és hangsúlyozza a fenntartott és jobban összpontosított partnerség szükségességét annak érdekében, hogy az ország segítséget kapjon azoknak a társadalmi-gazdasági kihívásoknak a kezelésével kapcsolatban, amelyekkel szembesül;

22.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Dél-Afrika parlamentjének és kormányának, az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek, Pánafrikai Parlamentnek és az Afrikai Uniónak.