—

A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozatot a szolgálati érdekkel és az álláshely egyenértékűségével kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibával hozták meg. Arra kíván hivatkozni, hogy az oktatásfejlesztési tanácsadói álláshelyre való beosztását nem szolgálati érdek igazolja, hanem a feletteseinek azon szándéka, hogy szakmailag elszigeteljék őt és előrehozott fegyelmi szankcióban részesítsék. A határozatot ilyen módon szerinte a hatáskörrel visszaélve hozták meg, mivel az ilyen áthelyezés ezen kívül a felperes képességeire és az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóságon belüli üres egységvezetői álláshelyek betöltésének szükségességére tekintettel ellentétes a szolgálati érdekkel.

—

Úgy véli továbbá, hogy az áthelyezés nem tartotta tiszteletben az álláshely egyenértékűségének elvét. A felperes új feladatai ugyanis jellegüknél, jelentőségüknél és terjedelmüknél fogva alatta maradnak az AD13 besorolású tanácsos által ellátott feladatoknak. Ráadásul az álláshely nem felel meg a C(2008)5029/2 határozat 2. cikke szerinti tényleges szolgálati szükségletnek.

—

A felperes úgy véli, hogy az áthelyezési határozatot nem olyan körülmények között fogadták el, amelyek biztosították volna a meghallgatáshoz való jogát, mivel a felperes nem tudta hatékonyan kifejteni az áthelyezési határozattal kapcsolatos álláspontját. Ehhez járul még az adminisztráció gondoskodási kötelezettségének megsértése is, mivel a kinevezésre jogosult hatóság egyáltalán nem vette figyelembe a felperes érdekeit, és nem is próbált egyensúlyt teremteni a szolgálati érdek és a felperes érdeke között, különösen például betöltetlen egységvezetői álláshelyre való beosztás tervbe vételével.

—

A felperes a C(2008) 5029/2 határozat 2016. július 7-én egységes szerkezetbe foglalt változatának megsértésére hivatkozik, mivel szerinte az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság túlterjeszkedett a tanácsadókra jóváhagyott kvótán és nem bizonyította, hogy jogszerű-e az az oktatáskorszerűsítési tanácsadói álláshely, amelyre a felperest beosztották.