22.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/22

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-211/14. sz. ügyben 2015. szeptember 24-én hozott ítéletét; és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Nem vitás, hogy a vitatott védjegyet kizárólag a hozzáillesztett „Bullerjan” szóelemmel együtt használták. A fellebbező azt állítja, hogy a hozzáillesztett „Bullerjan” elem megkülönböztető képességének értékelésére vonatkozó bizonyítékokat elferdítették. A Törvényszék szerinte (csupán) átlagosnak minősítette a hozzáillesztett elem megkülönböztető képességét. A (csupán) átlagosnak tekintett megkülönböztető képesség megállapításának szerinte a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt semmi alapja, hiszen ez utóbbiak nem szolgáltattak semmiféle információt a védjegyként önmagában is lajstromozott „Bullerjan” szóelem használatának terjedelméről, időtartamáról és intenzitásáról.

2.

A fellebbező a fellebbezésének alátámasztásaként felvet egy második jogalapot is, amelyet arra alapít, hogy a Törvényszék a vitatott védjegy erőteljes megkülönböztető képességére vonatkozó megállapítását ellentmondásosan indokolta. A Törvényszék által kifejtett indokokban szerinte a Törvényszék egyrészt azt állítja, hogy a vitatott védjegynek szokatlan a formája, másrészt viszont megerősíti, hogy más gyártók is forgalmaznak igen hasonló formával kemencéket. Szerinte további ellentmondásokat tartalmaznak a Törvényszék azon megállapításai, melyek szerint egyrészt a vitatott védjegy – esetleges funkcionalitásától elvonatkoztatva – erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik, másrészt e megkülönböztető képességet nem ingatja meg a többi kemence igen hasonló formája sem, hiszen az említett erőteljes hasonlóságot az elérni kívánt műszaki eredmény is indokolhatja. Ennélfogva, a Törvényszék által kifejtett indokok a fellebbező szerint két vonatkozásban is ellentmondásosak, és ily módon jogi hibában szenvednek.

3.

A fellebbező a fellebbezésének alátámasztásaként egy harmadik jogalapot is említ, amelyet a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése és alkalmazása során több szempontból vétett jogi hibákra alapít. Először is szerinte a Törvényszék, a vitatott védjegy megkülönböztető képességének a közösségi védjegyrendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja által megkövetelt vizsgálatánál nem vette figyelembe a Bíróságnak a térbeli védjegyek e megkülönböztető képessége értékelésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. A Bíróság ítélkezési gyakorlata által megköveteltekkel szemben a Törvényszék nem végezte el a vitatott védjegynek az ágazatban elterjedt többi (szokásos) formával való összevetését. Ezenfelül a Törvényszék szerinte azt állapította meg, hogy a vitatott védjegy formája esetleges funkcionalitásának nincs jelentősége a védjegy megkülönböztető képessége értékelése szempontjából. A Törvényszék így figyelmen kívül hagyta azt az állandó alapelvet, amely szerint a megkülönböztető képesség értékelésénél az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét figyelembe kell venni. Végül, a Törvényszék a fellebbező szerint nem vette figyelembe a Bíróságnak az olyan lajstromozott védjegyek jogosultjainak a jogok fenntartása céljából történő saját védjegyhasználatára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, amelyek valamely összetett védjegy részét képezik. A Törvényszék ily módon elegendőnek tekintette azt a körülményt, hogy az összetett védjegy részét képező védjegyet származási jelölésként ismerik el. Ennélfogva a Törvényszék szerinte figyelmen kívül hagyta a közösségi védjegyrendelet 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának világos megszövegezése és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által meghatározott azon kötelezettséget, miszerint minden esetben meg kell vizsgálni azt is, hogy a lajstromozott védjegy megkülönböztető képessége nem változott-e meg. A Törvényszék a fellebbező szerint elmulasztotta ennek meghatározását.