(1)

Az (EU) 2020/852 rendelet meghatározza az általános keretet annak eldöntéséhez, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül-e, annak megállapítása céljából, hogy egy befektetés környezeti szempontból milyen mértékben fenntartható. Az említett rendelet az Unió vagy a tagállamok által elfogadott olyan intézkedésekre alkalmazandó, amelyek a környezeti szempontból fenntarthatóként forgalmazott pénzügyi termékek vagy vállalati kötvények tekintetében a pénzügyi piaci szereplőkre vagy kibocsátókra, a pénzügyi termékeket rendelkezésre bocsátó pénzügyi piaci szereplőkre, valamint azokra a vállalkozásokra vonatkozó követelményeket határoznak meg, amelyek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 19a. cikke értelmében kötelesek nem pénzügyi kimutatást vagy az említett irányelv 29a. cikke szerinti konszolidált nem pénzügyi kimutatást közzétenni. Az (EU) 2020/852 rendelet hatálya alá nem tartozó gazdasági szereplők vagy hatóságok önkéntes alapon szintén alkalmazhatják az említett rendeletet.

(2)

Az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése és 11. cikkének (3) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza azokat a technikai vizsgálati kritériumokat, amelyek alapján egy konkrét gazdasági tevékenység úgy minősül, mint amely lényegesen hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, továbbá hogy az említett rendelet 9. cikkében meghatározott minden egyes releváns környezeti célkitűzés tekintetében megállapítsa azokat a technikai vizsgálati kritériumokat, amelyek alapján eldönthető, hogy az adott gazdasági tevékenység nem sért-e jelentősen egy vagy több környezeti célkitűzést.

(3)

Az (EU) 2020/852 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének h) pontja szerint a technikai vizsgálati kritériumoknak figyelembe kell venniük a szóban forgó gazdasági tevékenység és ágazat jellegét és nagyságrendjét, valamint azt, hogy a gazdasági tevékenység az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti átállási gazdasági tevékenységnek vagy az említett rendelet 16. cikke szerinti támogató tevékenységnek minősül-e. Ahhoz, hogy a technikai vizsgálati kritériumok hatékonyan és kiegyensúlyozottan teljesítsék az (EU) 2020/852 rendelet 19. cikkében foglalt követelményeket, azokat mennyiségi küszöbértékként vagy minimumkövetelményként, relatív javulásként, a minőségi teljesítményre vonatkozó követelményként, folyamat- vagy gyakorlatalapú követelményként vagy a gazdasági tevékenység jellegének pontos leírásaként kell meghatározni, amennyiben az adott tevékenység jellegénél fogva lényegesen hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez.

(4)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy egy gazdasági tevékenység lényegesen hozzájárul-e az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági tevékenység pozitív hatást gyakoroljon az éghajlat-politikai célkitűzésre, vagy csökkentse az éghajlat-politikai célkitűzésre gyakorolt negatív hatást. E technikai vizsgálati kritériumoknak ezért azokra a küszöbértékekre vagy teljesítményszintekre kell vonatkozniuk, amelyeket a gazdasági tevékenységnek el kell érnie ahhoz, hogy az említett éghajlat-politikai célkitűzések valamelyikéhez lényeges mértékben hozzájárulónak minősüljön. A „jelentős károkozás elkerülése” technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági tevékenység ne gyakoroljon jelentős negatív hatást a környezetre. Következésképpen e technikai vizsgálati kritériumoknak meg kell határozniuk azokat a minimumkövetelményeket, amelyeket a gazdasági tevékenységnek teljesítenie kell ahhoz, hogy környezeti szempontból fenntarthatónak minősüljön.

(5)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy egy gazdasági tevékenység lényegesen hozzájárul-e az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, és nem sérti-e jelentősen egyik környezeti célkitűzést sem, adott esetben a meglévő uniós jogra, a bevált gyakorlatokra, szabványokra és módszertanokra, valamint a nemzetközileg elismert közjogi szervezetek által kidolgozott, jól megalapozott szabványokra, gyakorlatokra és módszertanokra kell épülniük. Amennyiben egy adott szakpolitikai területnek objektíve nincs életképes alternatívája, a technikai vizsgálati kritériumok nemzetközileg elismert magánszervezetek által kidolgozott, jól megalapozott szabványokra is épülhetnek.

(6)

Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a gazdasági tevékenységek azonos kategóriáit minden egyes éghajlat-politikai célkitűzés tekintetében azonos technikai vizsgálati kritériumoknak kell alávetni. Ezért a technikai vizsgálati kritériumoknak lehetőség szerint követniük kell a gazdasági tevékenységeknek az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) létrehozott, a gazdasági tevékenységek NACE Rev. 2. osztályozási rendszerében megállapított osztályozását. Annak érdekében, hogy a vállalkozások és a pénzügyi piaci szereplők könnyebben azonosíthassák azokat a releváns gazdasági tevékenységeket, amelyekre technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani, a gazdasági tevékenység egyedi leírásának tartalmaznia kell az adott tevékenységhez társítható NACE-kódokra való hivatkozásokat is. E hivatkozásokat indikatívnak kell tekinteni, és nem szabad elsőbbséget élvezniük a tevékenység leírásában szereplő egyedi meghatározással szemben.

(7)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy egy gazdasági tevékenység milyen feltételek mellett tekinthető úgy, hogy lényeges mértékben hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, tükrözniük kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátások elkerülésének, az ilyen kibocsátások csökkentésének vagy az üvegházhatást okozó gázok elnyelése növelésének és a szén-dioxid hosszú távú tárolásának szükségességét. Ezért helyénvaló először azokra a gazdasági tevékenységekre és ágazatokra összpontosítani, amelyek a legnagyobb potenciállal rendelkeznek e célok eléréséhez. E gazdasági tevékenységeket és ágazatokat a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásból való részesedésük, valamint az arra vonatkozó bizonyítékok alapján kell kiválasztani, hogy potenciálisan hozzájárulhatnak-e az üvegházhatásúgáz-kibocsátás elkerüléséhez, az ilyen kibocsátások csökkentéséhez vagy az elnyeléshez, vagy más tevékenységeknél lehetővé tehetik-e az ilyen elkerülést, csökkentést vagy elnyelést.

(8)

A teljes életciklusra vonatkozó ÜHG-kibocsátások számítási módszertanának megbízhatónak és széles körben alkalmazhatónak kell lennie, és ezáltal elő kell segítenie az ÜHG-kibocsátás számítások ágazatokon belüli és ágazatok közötti összehasonlíthatóságát. Ezért helyénvaló ugyanazt a számítási módszert előírni a tevékenységek között, amennyiben ilyen számításra van szükség, ugyanakkor megfelelő rugalmasságot kell biztosítani az (EU) 2020/852 rendeletet alkalmazó szervezetek számára. Ennek megfelelően a 2013/179/EU bizottsági ajánlás hasznos a teljes életciklusra vonatkozó ÜHG-kibocsátás kiszámításához, alternatívaként az ISO 14067 vagy az ISO 14064-1 szabvány alkalmazásának lehetőségével. Amennyiben az alternatív, jól bevált eszközök vagy szabványok különösen alkalmasak arra, hogy pontos és összehasonlítható információval szolgáljanak egy adott ágazat teljes életciklusra vonatkozó ÜHG-kibocsátásának kiszámításáról, mint például a vízenergia-ágazatra vonatkozó G-res eszköz és az információs és kommunikációs ágazatra vonatkozó ES 203 199 ETSI szabvány, helyénvaló az ilyen eszközt vagy szabványokat az adott ágazat további alternatíváiként szerepeltetni.

(9)

A vízenergia-ágazatban végzett tevékenységek teljes életciklusra vonatkozó ÜHG-kibocsátásának kiszámítására szolgáló módszertannak tükröznie kell az ágazat sajátosságait, beleértve az új modellezési módszereket, a tudományos ismereteket és a tározók világszerte végzett empirikus méréseit. A vízenergia-ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátására gyakorolt nettó hatással kapcsolatos pontos jelentéstétel biztosítása érdekében ezért helyénvaló lehetővé tenni a nyilvánosan elérhető és a Nemzetközi Vízenergia Szövetség által az UNESCO globális környezeti változás tanszékkel együttműködésben kifejlesztett ingyenes G-res eszköz használatát.

(10)

Az információs és kommunikációs ágazatban végzett tevékenységek teljes életciklusra vonatkozó ÜHG-kibocsátásának kiszámítására szolgáló módszertannak tükröznie kell az adott ágazat sajátosságait, különösen az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) által az információs és kommunikációs ágazat életciklus-értékeléseihez nyújtott specifikus munkát és iránymutatást. Helyénvaló tehát lehetővé tenni az ES 203 199 ETSI szabvány alkalmazását az adott ágazat ÜHG-kibocsátásának pontos kiszámítására szolgáló módszerként.

(11)

Bizonyos tevékenységek technikai vizsgálati kritériumai komoly technikai összetettségű elemeken alapulnak, és előfordulhat, hogy az e kritériumoknak való megfelelés értékelése szakértői ismereteket igényel és a befektetők által nem megvalósítható. Az értékelés elősegítéséhez az ilyen tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelést független harmadik félnek kell ellenőriznie.

(12)

Az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett támogató gazdasági tevékenységek saját teljesítményük révén nem járulnak hozzá lényegesen az éghajlatváltozás mérsékléséhez. E tevékenységek döntő szerepet játszanak a gazdaság dekarbonizációjában azáltal, hogy közvetlenül lehetővé teszik más tevékenységek karbonszegény módon történő végrehajtását. Technikai vizsgálati kritériumokat kell tehát megállapítani azon gazdasági tevékenységekhez, amelyek alapvető szerepet játszanak abban, hogy a céltevékenységek karbonszegénnyé váljanak vagy az üvegházhatású gázok csökkentéséhez vezessenek. E technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy az azoknak megfelelő tevékenység tiszteletben tartsa az (EU) 2020/852 rendelet 16. cikkében foglalt biztosítékokat, különösen azt, hogy a tevékenység ne vezessen az eszközökbe való bezáródáshoz és lényeges pozitív környezeti hatást fejtsen ki.

(13)

Az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási gazdasági tevékenységek még nem helyettesíthetők technológiailag és gazdaságilag megvalósítható karbonszegény alternatívákkal, de támogatják a klímasemleges gazdaságra való átállást. E tevékenységek döntő szerepet játszhatnak az éghajlatváltozás mérséklésében azáltal, hogy lényegesen csökkentik a jelenleg magas szénlábnyomukat, többek között azzal, hogy segítik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés fokozatos megszüntetését. Ezért technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani azon gazdasági tevékenységekhez, ahol a közel nulla szén-dioxid-kibocsátású megoldások még nem életképesek, vagy ahol a közel nulla szén-dioxid-kibocsátású, de komoly nagyságrendben még nem kivitelezhető tevékenységek léteznek, amelyek a legnagyobb potenciállal rendelkeznek az ÜHG jelentős csökkentésére. E technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy az azoknak megfelelő tevékenység tiszteletben tartsa az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében foglalt biztosítékokat, különösen azt, hogy a tevékenység az ágazat vagy az ipar legjobb teljesítményének megfelelő ÜHG-kibocsátással rendelkezzen, ne akadályozza a karbonszegény alternatívák fejlesztését és alkalmazását, és ne vezessen a karbonintenzív technológiákhoz kapcsolódó eszközökbe való bezáródáshoz.

(14)

Tekintettel a közös agrárpolitikáról (KAP) jelenleg folyó tárgyalásokra, továbbá annak érdekében, hogy a különböző eszközök közötti nagyobb koherenciával sikerüljön elérni a zöld megállapodás környezet- és éghajlatvédelmi törekvéseit, el kell halasztani a mezőgazdaságra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapítását.

(15)

Az éghajlatváltozás következtében egyre nagyobb nyomás nehezedik az erdőkre, ami tovább súlyosbítja e nyomás egyéb fő kiváltó okait, például a kártevőket, a betegségeket, a szélsőséges időjárási eseményeket és az erdőtüzeket. További nyomások a vidéki területek elhagyása, a gazdálkodás hiánya és a földhasználat megváltozása miatti széttagoltság, a gazdálkodás intenzitásának növekedése a fa, az erdészeti termékek és az energia iránti növekvő kereslet, az infrastruktúrafejlesztés, az urbanizáció és a földhasználat miatt. Az erdők ugyanakkor kulcsfontosságú szerepet játszanak a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítására, az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos törekvések fokozására, a különösen árvizek, aszályok vagy erdőtüzek okozta katasztrófakockázatok csökkentésére és ellenőrzésére, valamint a körforgásos biogazdaság előmozdítására irányuló uniós célkitűzések elérésében. A klímasemlegesség és az egészséges környezet elérése érdekében javítani kell a földhasználati ágazatban (LULUCF) a legnagyobb szénelnyelőnek számító erdőterületek minőségét és mennyiségét. Az erdőkkel kapcsolatos tevékenységek oly módon járulhatnak hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez, hogy növelik a szén-dioxid nettó elnyelését, megőrzik a szénkészleteket, valamint anyagokat és megújuló energiát biztosítanak, járulékos előnyöket teremtve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a biológiai sokféleség, a körforgásos gazdaság, a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, valamint a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése terén. Ezért technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani az erdőtelepítéshez, újraerdősítéshez, erdő-helyreállításhoz, erdőgazdálkodáshoz és erdővédelmi tevékenységekhez. E technikai vizsgálati kritériumoknak teljes mértékben összhangban kell lenniük az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a biológiai sokféleségre és a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós célkitűzésekkel.

(16)

Az erdei ökoszisztémákban az üvegházhatású gázok kibocsátása terén elért megtakarítások és a szénkészlet alakulásának mérése érdekében helyénvaló, hogy az erdőtulajdonosok elemezzék az éghajlati előnyöket. Az arányosság tükrözése és különösen a kisüzemi erdőtulajdonosok adminisztratív terheinek minimalizálása érdekében a 13 hektárnál kisebb erdőgazdaságok számára nem írható elő az éghajlati előnyök elemzése. Az adminisztratív költségek további csökkentése érdekében a kisebb erdőtulajdonosok számára lehetővé kell tenni, hogy más gazdaságokkal együtt 10 évenként csoportértékelést végezzenek számításaik igazolásához. Megfelelő ingyenes eszközök, például az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által biztosított, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) adatain alapuló eszközök (4) állnak rendelkezésre a költségek nagyságrendjének becslésére, valamint a kisüzemi erdészek költségeinek és terheinek minimalizálására. Az eszköz különböző elemzési szintekhez igazítható, például nagyüzemeknél egyedi értékekhez és részletes számításokhoz, kisebb tulajdonosoknál pedig alapértelmezett értékekhez és egyszerűsített számításhoz.

(17)

A 2019. december 11-én„Az európai zöld megállapodás” (5) címmel, 2020. május 20-án„A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia” (6) címmel és 2020. szeptember 17-én„Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” (7) címmel megjelent bizottsági közlemények nyomán – a biológiai sokféleséggel és a klímasemlegességgel kapcsolatos szélesebb körű uniós célokkal, „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című 2021. február 24-i bizottsági közleménnyel (8), valamint a 2021-re tervezett erdészeti stratégiával összhangban – az erdészeti tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat az (EU) 2020/852 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor ki kell egészíteni, felül kell vizsgálni és szükség szerint át kell dolgozni. Ezeket a technikai vizsgálati kritériumokat felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegyék a kialakítás alatt álló biodiverzitás-barát gyakorlati megoldásokat, például a természetközeli erdőgazdálkodást.

(18)

Tekintettel arra, hogy a vizes élőhelyek helyreállítása fontos szerepet játszik az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésében és a földterületek szénelnyelőinek megerősítésében, az éghajlatváltozás mérsékléséhez is lényeges mértékben járul hozzá. A vizes élőhelyek helyreállítása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából is előnyökkel járhat, többek között az éghajlatváltozás hatásainak kiegyenlítése révén, és segítheti a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítását, valamint a vízmennyiség és -minőség megőrzését. Az „európai zöld megállapodással”, „Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása” című közleménnyel és az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló stratégiájával való összhang biztosítása érdekében a technikai vizsgálati kritériumoknak a vizes élőhelyek helyreállítására is ki kell terjedniük.

(19)

A feldolgozóipar a közvetlen ÜHG-kibocsátás mintegy körülbelül 21 %-át adja az Unióban (9). Ez az ilyen kibocsátások harmadik legnagyobb forrása az Unióban, és így az éghajlatváltozás mérséklésében is kulcsszerepet játszhat. Ugyanakkor a feldolgozóipar kulcsfontosságú ágazat lehet abban, hogy a gazdaság más ágazataiban lehetővé tegye az ÜHG-kibocsátás elkerülését és csökkentését olyan termékek és technológiák gyártásával, amelyeket e más ágazatok igényelnek ahhoz, hogy karbonszegénnyé váljanak vagy azok maradjanak. A feldolgozóiparra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat ezért mind a legmagasabb üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó gyártási tevékenységek, mind az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek és technológiák gyártása tekintetében meg kell határozni.

(20)

Az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási gazdasági tevékenységnek kell tekinteni azon gyártási tevékenységeket, amelyekhez nem állnak rendelkezésre technológiailag és gazdaságilag kivitelezhető karbonszegény alternatívák, de amelyek támogatják a klímasemleges gazdaságra való átállást. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének ösztönzése érdekében az e tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok küszöbértékeit olyan szinten kell megállapítani, amely csak az egyes ágazatok legjobban teljesítő szereplői számára teljesíthetők, az esetek többségében az előállított egységnyi termelésre vetített üvegházhatásúgáz-kibocsátás alapján.

(21)

Annak biztosítása érdekében, hogy az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási gyártási tevékenységek a dekarbonizációhoz vezető hiteles úton maradjanak, és az említett rendelet 19. cikkének (5) bekezdésével összhangban, az e gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat legalább háromévente felül kell vizsgálni. A felülvizsgálatnak tartalmaznia kell annak elemzését, hogy a technikai vizsgálati kritériumokat a leginkább releváns szabványok támasztják-e alá, és hogy az e tevékenységekből származó, teljes életciklus alatti kibocsátásokat kellőképpen figyelembe veszik-e. A felülvizsgálat során a technológiai fejlődés fényében értékelni kell a leválasztott szén-dioxid lehetséges felhasználását is. A vas- és acélgyártás esetében tovább kell vizsgálni az acél hidrogénnel történő kísérleti karbonszegény gyártási folyamatainak új adatait és bizonyítékait, és tovább kell értékelni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a technikai vizsgálati kritériumokban szereplő más lehetséges referenciaértékek alkalmazását.

(22)

Azon gyártási tevékenységek esetében, amelyeket az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett támogató tevékenységeknek kell tekinteni, a technikai vizsgálati kritériumoknak elsősorban az előállított termékek jellegén kell alapulniuk, adott esetben további mennyiségi küszöbértékekkel kombinálva annak biztosítása érdekében, hogy e termékek lényegesen járulhassanak hozzá az üvegházhatást okozó gázok más ágazatokban történő kibocsátásának elkerüléséhez vagy csökkentéséhez. Annak tükrözése érdekében, hogy elsőbbséget élveznek azok a tevékenységek, amelyek a legnagyobb potenciállal rendelkeznek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának elkerülése, az ilyen kibocsátások csökkentése vagy az üvegházhatást okozó gázok elnyelésének növelése és a hosszú távú szén-dioxid-tárolás terén, a támogató gyártási tevékenységeknek az említett gazdasági tevékenységekhez szükséges termékek gyártására kell összpontosítaniuk.

(23)

A villamos energetikai célú elektromos berendezések gyártása fontos szerepet játszik a megújuló energiaforrások által az uniós villamosenergia-hálózatokban biztosított villamos energia mennyiségének növelésében, felhasználásának elterjedésében és ingadozásainak kiegyenlítésében, a kibocsátásmentes járművek feltöltésében, valamint az intelligens és zöld otthoni alkalmazások telepítésében. Emellett a villamos energetikai célú elektromos berendezések gyártása lehetővé teheti az intelligens házak fejlődését, és ezáltal még inkább előmozdíthatja a megújuló energiaforrások használatát és az otthoni berendezések megfelelő üzemeltetését. Ezért szükség lehet a feldolgozóiparra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok kiegészítésére, valamint annak értékelésére, hogy az elektromos berendezések gyártása mennyire képes lényeges mértékben hozzájárulni az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz.

(24)

Az energiahatékonysági intézkedések és az éghajlatváltozás mérséklését célzó egyéb intézkedések, például a helyi megújulóenergia-technológiák telepítése, valamint a meglévő legkorszerűbb technológiák az ÜHG-kibocsátás jelentős csökkenéséhez vezethetnek a feldolgozóiparban. Ezek az intézkedések tehát fontos szerepet játszhatnak a feldolgozóiparban folytatott gazdasági tevékenységek támogatásában, amelyekre vonatkozóan technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani, hogy elérjék a vonatkozó teljesítményszabványokat és az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulásra vonatkozó küszöbértékeket.

(25)

Az energiaágazat az Unió közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 22 %-áért, más ágazatok energiafelhasználását is figyelembe véve pedig mintegy 75 %-áért felelős. Ily módon kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklésében. Az energiaágazatban komoly lehetőségek rejlenek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, és ebben az ágazatban számos tevékenység segíti elő az energiaágazat megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiára vagy hőenergiára való átállását. Ezért helyénvaló technikai vizsgálati kritériumokat megállapítani az energiaellátási lánchoz kapcsolódó tevékenységek széles körére vonatkozóan, a különböző forrásokból történő villamosenergia- vagy hőtermeléstől kezdve az átviteli és elosztási hálózatokon át a tárolásig, valamint a hőszivattyúkig és a biogáz- és bioüzemanyag-előállításig.

(26)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy a villamosenergia- vagy hőtermelési tevékenységek – beleértve a kapcsolt energiatermelési tevékenységeket is – jelentős mértékben hozzájárulnak-e az éghajlatváltozás mérsékléséhez, biztosítaniuk kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentését vagy elkerülését. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátáson alapuló technikai vizsgálati kritériumoknak jelezniük kell az említett tevékenységek szén-dioxid-mentesítési pályáját. A hosszú távú dekarbonizációt elősegítő tevékenységek lehetővé tételére vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak elsősorban a tevékenység jellegén vagy az elérhető legjobb technológiákon kell alapulniuk.

(27)

Az (EU) 2020/852 rendelet elismeri a „klímasemleges energia” fontosságát, és felkéri a Bizottságot valamennyi szóba jövő létező technológia potenciális hozzájárulásának és alkalmazhatóságának értékelésére. Az atomenergia tekintetében ez az értékelés még folyamatban van, és a folyamat végén, annak eredményei alapján a Bizottság meg fogja tenni a szükséges lépéseket e rendelet összefüggésében.

(28)

Az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében az átállást támogató tevékenységek kapcsán meghatározott jogi keretek beszűkítik a nagy kibocsátáscsökkentési potenciált magukban hordozó kibocsátásintenzív tevékenységekkel kapcsolatos lehetőségeket. Az átállást támogató intézkedéseknek jelentősen hozzá kell járulniuk az éghajlatváltozás mérsékléséhez azokban az esetekben, amikor nem áll rendelkezésre műszakilag és gazdaságilag megvalósítható kis karbonintenzitású alternatíva, olyan pályát kell követniük, amely biztosítja az iparosodás előtti szinthez viszonyított hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C-ra való korlátozását, a maguk nemében a lehető legkedvezőbb tulajdonságokkal kell rendelkezniük, nem akadályozhatják a kis karbonintenzitású alternatívák létrehozását és bevezetését, és nem vezethetnek a karbonintenzív technológiákhoz kapcsolódó eszközökbe való bezáródáshoz. Emellett a rendelet 19. cikke megköveteli egyebek mellett, hogy a technikai vizsgálati kritériumok meggyőző tudományos eredményeken alapuljanak. A földgázzal kapcsolatos tevékenységeket – annyiban, amennyiben teljesítik ezeket a követelményeket – egy későbbi felhatalmazáson alapuló jogi aktus fogja szabályozni. Ez a későbbi felhatalmazáson alapuló jogi aktus e tevékenységek vonatkozásában meg fogja határozni az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulás meglétének és a más környezeti célkitűzéseknek okozott jelentős kár elkerülésének értékelése során figyelembe veendő technikai vizsgálati kritériumokat. Az ezeket a kritériumokat nem teljesítő tevékenységek az (EU) 2020/852 rendelet összefüggésében nem ismerhetők el. Elismerve mindazonáltal a földgáz szerepét az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében, a Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy különös jogi aktus útján gondoskodjon arról, hogy a kibocsátáscsökkentéshez hozzájáruló tevékenységek ne maradjanak megfelelő finanszírozás nélkül.

(29)

A villamosenergia- vagy hőtermelési tevékenységekre, valamint az átviteli és elosztó hálózatokra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közleménnyel (10) fennálló koherenciát. Ezért szükségessé válhat e technikai vizsgálati kritériumok felülvizsgálata, kiegészítése és – szükség esetén – módosítása annak érdekében, hogy azok tükrözzék az adott stratégia nyomon követéseként meghatározott jövőbeli mérőszámokat és követelményeket.

(30)

A bioenergiából történő fűtési, hűtési és villamosenergia-termelésre, valamint a közlekedési célú bioüzemanyagok és biogázok előállítására vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak összhangban kell lenniük az ezen ágazatokra vonatkozóan az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott átfogó fenntarthatósági kerettel, amely követelményeket határoz meg a fenntartható kitermelésre, szén-dioxid-elszámolásra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére vonatkozóan.

(31)

Az európai zöld megállapodás, az európai klímarendeletre (12) irányuló javaslat és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós biodiverzitási stratégia nyomon követése során, valamint az Unió biológiai sokféleséggel és klímasemlegességgel kapcsolatos törekvéseivel összhangban el kell végezni a bioenergiával kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok kiegészítését, felülvizsgálatát és szükség szerinti átdolgozását annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az (EU) 2020/852 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásának időpontjában rendelkezésre álló legfrissebb tényalapot és szakpolitikai fejleményeket, figyelembe véve a vonatkozó uniós jogszabályokat, beleértve az (EU) 2018/2001 irányelvet és annak majdani felülvizsgálatait.

(32)

A víz-, a szennyvíz-, a hulladék- és a kármentesítési ágazatból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás az Unióban viszonylag alacsony. Ez az ágazat mindazonáltal jelentős mértékben hozzájárulhat más ágazatok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentéséhez, különösen a primer nyersanyagokat helyettesítő másodlagos nyersanyagok biztosítása, a fosszilis alapú termékek, a műtrágya és az energia helyettesítése, valamint a leválasztott szén-dioxid szállítása és tartós tárolása révén. A metánkibocsátás csökkentéséhez különösen fontosak továbbá a szelektíven gyűjtött biohulladék anaerob lebontását és komposztálását magában foglaló tevékenységek, amelyek révén elkerülhető a biohulladék lerakóban történő elhelyezése. A hulladékkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak ezért el kell ismerniük, hogy e tevékenységek lényeges mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, feltéve, hogy e tevékenységek bizonyos, az adott ágazatra vonatkozó bevált gyakorlatokat alkalmaznak. Ezeknek a technikai vizsgálati kritériumoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a hulladékkezelési lehetőségek összhangban legyenek a hulladékhierarchia magasabb szintjeivel. A technikai vizsgálati kritériumoknak az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulásként kell elismerniük azon tevékenységeket, amelyek a szétválogatott, szelektíven gyűjtött, nem veszélyes hulladékok egységesen rögzített minimális arányát másodlagos nyersanyagokká dolgozzák fel. A jelen szakaszban azonban a hulladék újrafeldolgozásának egységesen rögzített célján alapuló technikai vizsgálati kritériumok nem tudják teljeskörűen kezelni az egyes anyagáramok éghajlatváltozás-mérséklési potenciálját. Ezért szükségessé válhat az említett technikai vizsgálati kritériumok további értékelése és felülvizsgálata. Az egységesen rögzített cél nem sértheti a hulladékról szóló uniós jogszabályokban a tagállamokhoz címzett hulladékgazdálkodási célokat. A vízgyűjtéssel, -kezeléssel és -ellátással, valamint a központosított szennyvízkezelő rendszerekkel kapcsolatos tevékenységek esetében e technikai vizsgálati kritériumoknak figyelembe kell venniük az abszolút és a relatív teljesítmény javítására irányuló célokat az energiafogyasztás terén, valamint adott esetben az olyan alternatív mérőszámokat, mint a vízellátó rendszerek szivárgási szintjei.

(33)

A szállítási műveletek az Unió teljes energiájának egyharmadát fogyasztják, és az Unió teljes közvetlen ÜHG-kibocsátásának mintegy 23 %-át teszik ki. A közlekedési flotta és infrastruktúra dekarbonizációja ezért központi szerepet játszhat az éghajlatváltozás mérséklésében. A közlekedési ágazatra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak az ágazat fő kibocsátási forrásainak csökkentésére kell összpontosítaniuk, ugyanakkor figyelembe kell venniük, hogy a személy- és áruszállítást át kell terelni az alacsonyabb kibocsátású közlekedési módokra, és létre kell hozni egy olyan infrastruktúrát, amely támogatja a tiszta mobilitást. A közlekedési ágazatra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak ezért az egy adott közlekedési módon belüli teljesítményre kell összpontosítaniuk, ugyanakkor figyelembe kell venniük az adott közlekedési mód más közlekedési módokhoz viszonyított teljesítményét is.

(34)

Tekintettel arra, hogy a tengeri hajózás és a légi közlekedés képesek csökkenteni üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat, és ezáltal hozzájárulhatnak a közlekedési ágazat környezetbarátabbá tételéhez, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átálláshoz fontos közlekedési módoknak minősülnek. A Bizottság 2020. december 9-i„Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című közleménye (13) szerint a kibocsátásmentes hajók várhatóan 2030-ig válnak alkalmassá a piaci bevezetésre. A stratégia szerint a nagy légi járművek várhatóan 2035-ig válnak alkalmassá a piaci bevezetésre rövid távolságon, a hosszabb távolságokon pedig megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokra alapozott dekarbonizáció várható. Az említett ágazatok fenntartható finanszírozási kritériumairól külön tanulmányok is készültek. Ezért a tengeri szállítás az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában az átállást támogató gazdasági tevékenységnek tekintendő. A hajózás az áruszállítás egyik legkevésbé karbonintenzív módja. Annak biztosítása érdekében, hogy a hajózás a többi szállítási móddal azonos elbánásban részesüljön, a tengeri szállításra vonatkozóan 2025 végéig alkalmazandó technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani. Szükség lesz azonban a tengeri hajózás további értékelésére és adott esetben a tengeri hajózásra vonatkozó, 2026-tól alkalmazandó technikai vizsgálati kritériumok megállapítására. Szükség lesz továbbá a légi közlekedés további értékelésére és adott esetben a releváns technikai vizsgálati kritériumok megállapítására. Ezenkívül bizonyos közlekedési módok esetében meg kell állapítani az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési infrastruktúrára vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat. Tekintettel azonban arra, hogy a közlekedési infrastruktúra hozzájárulhat a modális váltáshoz, szükség lesz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módok, különösen a belvízi utak szempontjából alapvetően fontos teljes infrastruktúra értékelésére és adott esetben a releváns technikai vizsgálati kritériumok megállapítására. A technikai értékelés eredményétől függően az (EU) 2020/852 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése, 13. cikkének (2) bekezdése, 14. cikkének (2) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor az e preambulumbekezdésben említett gazdasági tevékenységekre vonatkozó releváns technikai vizsgálati kritériumokat is meg kell állapítani.

(35)

Annak biztosítása érdekében, hogy a fenntarthatónak tekintett közlekedési tevékenységek ne segítsék elő a fosszilis tüzelőanyagok használatát, a szóban forgó tevékenységek technikai vizsgálati kritériumainak ki kell zárniuk a fosszilis tüzelőanyagok szállítására szolgáló eszközöket, műveleteket és infrastruktúrát. E kritérium alkalmazása során – a releváns meglévő piaci gyakorlattal összhangban – figyelembe kell venni a többcélú felhasználást, a különböző tulajdonviszonyokat, a felhasználói megállapodásokat és az üzemanyag-keverési arányokat. Megbízatása keretében a fenntartható finanszírozással foglalkozó platformnak értékelnie kell e kritérium használhatóságát.

(36)

Az Unió valamennyi ágazatában az épületek felelősek az energiafogyasztás 40 %-áért és a szén-dioxid-kibocsátás 36 %-áért. Az épületek ezért fontos szerepet játszhatnak az éghajlatváltozás mérséklésében. Ezért technikai vizsgálati kritériumokat kell meghatározni az új épületek építésére, az épületek korszerűsítésére, a különböző energiahatékonysági berendezések üzembe helyezésére, a helyszíni megújuló energiaforrásokra, az energetikai szolgáltatások nyújtására, valamint az épületek vásárlására és tulajdonjogára vonatkozóan. E technikai vizsgálati kritériumoknak az említett tevékenységeknek az épületek energiahatékonyságára, valamint a kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és a beágyazott szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt lehetséges hatásán kell alapulniuk. Az új épületek esetében szükség lehet a technikai vizsgálati kritériumok felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy a kritériumok továbbra is összhangban legyenek az uniós éghajlat- és energiapolitikai célokkal.

(37)

A valamely tevékenység szerves részét képező eszköz vagy létesítmény építése – amelyhez meg kell állapítani a technikai vizsgálati kritériumokat, amelyekkel meghatározható, hogy a tevékenység milyen feltételek mellett minősül az éghajlatváltozás mérsékléséhez lényeges mértékben hozzájárulónak – az adott gazdasági tevékenység végzésének fontos feltétele lehet. Ezért helyénvaló az ilyen eszközök vagy létesítmények építését azon tevékenység részének tekinteni, amelyre az építés vonatkozik, különösen az energiaágazatban, a víz-, csatorna-, hulladék- és szennyeződésmentesítési ágazatban, valamint a közlekedési ágazatban folytatott tevékenységek tekintetében.

(38)

Az információs és kommunikációs ágazat folyamatosan növekvő ágazat, amely egyre nagyobb részt képvisel az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokban. Ugyanakkor az információs és kommunikációs technológiák hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és más ágazatokban az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez, például olyan megoldások biztosításával, amelyek segíthetik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését lehetővé tevő döntések meghozatalát. Ezért technikai vizsgálati kritériumokat kell meghatározni az olyan adatfeldolgozási tevékenységekre, amelyek nagy mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki, valamint az olyan adatközpontú megoldásokra, amelyek más ágazatokban lehetővé teszik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Az e tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak az adott ágazat bevált gyakorlatain és szabványain kell alapulniuk. A jövőben szükség lehet ezek felülvizsgálatára és aktualizálására annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az információs és kommunikációs technológiák hardvermegoldásainak fokozott tartósságából eredő üvegházhatásúgáz-csökkentési potenciált, valamint azt a lehetőséget, hogy a digitális technológiákat közvetlenül az egyes ágazatokban telepítsék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének lehetővé tétele érdekében. Ezenkívül az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése és üzemeltetése jelentős mennyiségű energiát használ fel, és jelentős mértékben csökkentheti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ezért szükség lehet e tevékenységek értékelésére és adott esetben a releváns technikai vizsgálati kritériumok megállapítására.

(39)

Továbbá az olyan információs és kommunikációs technológiai megoldások, amelyek szerves részét képezik azoknak a gazdasági tevékenységeknek, amelyekre vonatkozóan az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulásra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani saját teljesítményük tekintetében, szintén különös jelentőséggel bírhatnak e különböző tevékenységeknek az említett kritériumok alapján megállapított normák és küszöbértékek elérésében való támogatásában.

(40)

A kutatás-fejlesztés és az innováció lehetővé teheti más ágazatok számára, hogy teljesítsék az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célkitűzéseiket. A kutatási-fejlesztési és az innovációs tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak ezért az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére szolgáló megoldásokban, folyamatokban, technológiákban és egyéb termékekben rejlő lehetőségekre kell összpontosítaniuk. Az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett támogató tevékenységekre irányuló kutatás szintén fontos szerepet játszhat abban, hogy e gazdasági tevékenységek és azok célzott tevékenységei lényegesen csökkentsék üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat, vagy javítsák technológiai és gazdasági megvalósíthatóságukat, és így bővülésüket elősegítsék. A kutatás fontos szerepet játszhat az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek további dekarbonizációjában is, mivel lehetővé teszi, hogy e tevékenységeket az esetükben az éghajlatváltozás mérsékléséhez való jelentős hozzájárulásra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokban meghatározott küszöbértékekhez képest lényegesen alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátási szint mellett végezzék.

(41)

Továbbá az olyan gazdasági tevékenységek szerves részét képező kutatás, fejlesztés és innováció, amelyekre vonatkozóan az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulásra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani saját teljesítményük tekintetében, szintén különös jelentőséggel bírhat e különböző tevékenységeknek az említett kritériumok alapján megállapított normák és küszöbértékek elérésében való támogatásában.

(42)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy egy gazdasági tevékenység milyen feltételek mellett tekinthető úgy, hogy lényeges mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, tükrözniük kell azt a tényt, hogy az éghajlatváltozás valószínűleg a gazdaság valamennyi ágazatát érinti. Ennek következtében minden ágazatot hozzá kell igazítani a jelenlegi és a várható jövőbeli éghajlat kedvezőtlen hatásaihoz. Biztosítani kell azonban, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló gazdasági tevékenység az (EU) 2020/852 rendelet 9. cikkében meghatározott egyéb környezeti célkitűzések egyikét sem sérti jelentősen. Ezért helyénvaló az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat először azon ágazatokhoz és gazdasági tevékenységekhez megállapítani, amelyeket lefednek az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos technikai vizsgálati kritériumok, beleértve a környezeti célkitűzésekkel összefüggő „jelentős károkozás elkerülése” kritériumokat is. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájárulónak tekintett gazdasági tevékenységek leírásának meg kell felelnie annak a körnek, amelyre vonatkozóan meghatározhatók megfelelő „jelentős károkozás elkerülése” kritériumok. Tekintettel arra, hogy általánosan növelni kell a gazdaság éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciáját, a jövőben további gazdasági tevékenységekhez kell kidolgozni technikai vizsgálati kritériumokat, köztük a „jelentős károkozás elkerülése” kritériumokat.

(43)

A technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy a kritikus infrastruktúrák – különösen az energiaátviteli vagy -tárolási infrastruktúra – vagy a közlekedési infrastruktúra lehető legszélesebb köre igazodjon a jelenlegi és a várható jövőbeli éghajlat kedvezőtlen hatásaihoz, ezáltal megelőzve a polgárok egészségére, biztonságára, védelmére vagy gazdasági jólétére, illetve a tagállamok kormányainak hatékony működésére gyakorolt súlyos negatív hatásokat. Szükséges lehet azonban e technikai vizsgálati kritériumok felülvizsgálata annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni az árvízvédelmi infrastruktúra sajátosságait.

(44)

Ezenkívül meg kell állapítani az oktatási, egészségügyi, szociális, művészeti, szórakoztatási és szabadidős tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat is. E tevékenységek alapvető szolgáltatások és megoldások útján növelhetik az egész társadalom kollektív rezilienciáját, és javíthatják az éghajlattal kapcsolatos ismereteket és tudatosságot.

(45)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy egy gazdasági tevékenység az (EU) 2020/852 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, alkalmazkodást célzó megoldások beépítésével lényegesen hozzájárul-e az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, arra kell irányulniuk, hogy növeljék a gazdasági tevékenységek rezilienciáját az e tevékenységre nézve lényeges azonosított éghajlati kockázatokkal szemben. A technikai vizsgálati kritériumoknak elő kell írniuk, hogy az érintett gazdasági szereplőknek éghajlatváltozási kockázatértékelést kell végezniük, és olyan alkalmazkodási megoldásokat kell alkalmazniuk, amelyek csökkentik az említett értékelés során azonosított legfontosabb kockázatokat. A technikai vizsgálati kritériumoknak figyelembe kell venniük az alkalmazkodási igények és megoldások kontextus- és helyszínspecifikus jellegét is. A technikai vizsgálati kritériumoknak továbbá maradéktalan tiszteletben kell tartaniuk a környezeti és éghajlat-politikai célkitűzéseket, és nem lehetnek aránytalanul előíró jellegűek a végrehajtott megoldások tekintetében. E technikai vizsgálati kritériumoknak figyelembe kell venniük az éghajlathoz és időjáráshoz kapcsolódó katasztrófák megelőzésének és kockázatuk kezelésének, valamint a kritikus infrastruktúra rezilienciája biztosításának szükségességét, az ilyen katasztrófák kockázatának értékelésére és hatásainak mérséklésére vonatkozó uniós joggal összhangban.

(46)

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő mérnöki tevékenység és a kapcsolódó műszaki tanácsadás, a kutatás, fejlesztés és innováció, az éghajlattal kapcsolatos veszélyek ellen nyújtott nem-életbiztosítás, valamint a viszontbiztosítás terén meg kell állapítani az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumokat, hogy egy gazdasági tevékenység az (EU) 2020/852 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében alkalmazkodást célzó megoldások biztosításával lényegesen hozzájárul-e az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Ezek a tevékenységek olyan alkalmazkodási megoldásokat tudnak nyújtani, amelyek a káros hatás kockázatának növelése nélkül lényegesen hozzájárulnak a jelenlegi és a várható jövőbeli éghajlat emberekre, természetre vagy eszközökre gyakorolt kedvezőtlen hatásai kockázatának megelőzéséhez vagy csökkentéséhez.

(47)

A technikai vizsgálati kritériumoknak el kell ismerniük, hogy bizonyos tevékenységek azáltal járulhatnak lényegesen hozzá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, hogy az (EU) 2020/852 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében alkalmazkodást célzó megoldásokat biztosítanak vagy a rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében alkalmazkodást célzó megoldásokat foglalnak magukban. Az erdészeti tevékenységekre, a vizes élőhelyek helyreállítására, a műsor-összeállításra és a műsorszolgáltatásra, az oktatásra, valamint az alkotó-, művészeti és szórakoztató tevékenységre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak el kell ismerniük ezt a lehetőséget. Bár hozzá kell őket igazítani a jelenlegi és a várható jövőbeli éghajlat kedvezőtlen hatásaihoz, ezek a tevékenységek olyan alkalmazkodási megoldásokat is kínálhatnak, amelyek lényegesen hozzájárulnak az emberekre, a természetre vagy az eszközökre gyakorolt kedvezőtlen hatások kockázatának megelőzéséhez vagy csökkentéséhez.

(48)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy egy gazdasági tevékenység lényegesen hozzájárul-e az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, biztosítaniuk kell, hogy az adott gazdasági tevékenység az éghajlatváltozás hatásaival szemben rezilienssé váljon, vagy hogy más tevékenységeknek biztosítson megoldásokat ahhoz, hogy azok az éghajlatváltozás hatásaival szemben rezilienssé váljanak. Amennyiben egy gazdasági tevékenységet az éghajlatváltozás hatásaival szemben rezilienssé tesznek, az olyan fizikai és nem fizikai megoldások megvalósítása, amelyek lényegesen csökkentik az adott tevékenység szempontjából lényeges legfontosabb fizikai éghajlati kockázatokat, az adott tevékenység lényeges hozzájárulását jelenti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Ezért helyénvaló, hogy a környezeti szempontból fenntarthatónak minősülő gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó eszközökhöz vagy folyamatokhoz kapcsolódó tőkekiadások és működési költségek részaránya csak a tevékenységnek az éghajlatváltozás hatásaival szemben rezilienssé tételéhez szükséges összes lépés tekintetében felmerült tőkekiadásokat és működési költségeket foglalja magában, és a rezilienssé tett gazdasági tevékenységből származó árbevétel ne szerepeljen a környezeti szempontból fenntarthatónak minősülő gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó termékekből vagy szolgáltatásokból származó árbevételben. Ha azonban az (EU) 2020/852 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az alkalmazkodást támogató gazdasági tevékenység fő eleme olyan technológia, termékek, szolgáltatások, információk vagy gyakorlat biztosítása, amelyek célja más személyeknek, a természetnek, a kulturális örökségnek, az eszközöknek vagy más gazdasági tevékenységeknek az éghajlatváltozással kapcsolatos fizikai kockázatokkal szembeni rezilienciája növelése, a tőkekiadások mellett az e gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó termékekből vagy szolgáltatásokból származó árbevételt is a környezeti szempontból fenntarthatónak minősülő gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó termékekből vagy szolgáltatásokból származó árbevétel részeként indokolt tekinteni.

(49)

Az annak meghatározására szolgáló technikai vizsgálati kritériumoknak, hogy az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényeges mértékben hozzájáruló gazdasági tevékenységek nem okoznak-e jelentős kárt az egyéb környezeti célkitűzések egyikében sem, annak biztosítására kell irányulniuk, hogy az egyik környezeti célkitűzéshez való hozzájárulás ne más környezeti célkitűzések kárára történjen. A „jelentős károkozás elkerülése” kritériumok ezért alapvető szerepet játszanak a környezeti szempontból fenntartható tevékenységek osztályozása környezeti integritásának biztosításában. Egy adott környezeti célkitűzés tekintetében azon tevékenységekre vonatkozóan kell meghatározni a „jelentős károkozás elkerülése” kritériumokat, amelyek esetében fennáll annak a veszélye, hogy a célkitűzésben jelentős kárt okoznak. A „jelentős károkozás elkerülése” kritériumoknak figyelembe kell venniük a hatályos uniós jog vonatkozó követelményeit, és azokra kell épülniük.

(50)

Technikai vizsgálati kritériumokat kell meghatározni, amelyek biztosítják, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényeges mértékben hozzájáruló tevékenységek ne okozzanak jelentős kárt az éghajlatváltozás mérséklésében, azon tevékenységek esetében, amelyeknél fennáll a jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátás keletkezésének kockázata, miközben lényeges mértékben járulhatnak hozzá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz.

(51)

Az éghajlatváltozás valószínűleg minden gazdasági ágazatot érint. Ezért valamennyi gazdasági tevékenységre alkalmazni kell azokat a technikai vizsgálati kritériumokat, amelyek biztosítják, hogy az éghajlatváltozás mérsékléséhez lényegesen hozzájáruló gazdasági tevékenységek ne okozzanak jelentős kárt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. E kritériumoknak biztosítaniuk kell a tevékenységre nézve lényeges meglévő és jövőbeli kockázatok azonosítását, illetve alkalmazkodási megoldások megvalósítását az esetleges veszteségek vagy az üzletmenet folytonosságára gyakorolt hatások minimalizálása vagy elkerülése érdekében.

(52)

A víz és a tengeri erőforrások fenntartható használatára és védelmére vonatkozó „jelentős károkozás elkerülése” technikai vizsgálati kritériumokat minden olyan tevékenység tekintetében meg kell határozni, amely kockázatot jelenthet e fenntartható használatra és védelemre nézve. Ezeknek a kritériumoknak annak elkerülését kell biztosítaniuk, hogy a tevékenység káros legyen a víztestek – a felszíni és a felszín alatti vizeket egyaránt ideértve – jó állapotára vagy jó ökológiai potenciáljára, illetve a tengervizek jó környezeti állapotára, és ennek érdekében meg kell követelniük a környezetkárosodás kockázatainak egy vízhasználati és -védelmi intézkedési tervvel összhangban történő azonosítását és kezelését.

(53)

A körforgásos gazdaságra való áttérésre vonatkozó „jelentős károkozás elkerülése” technikai vizsgálati kritériumokat az egyes ágazatokhoz kell igazítani annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenységek ne okozzák az erőforrások nem hatékony felhasználását vagy a lineáris termelési modellekbe való bezáródást, a hulladék elkerülhető vagy csökkenthető legyen, és ha nem elkerülhető, kezelése a hulladékhierarchia szerint történjen. Ezeknek a kritériumoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági tevékenység ne ássa alá a körforgásos gazdaságra való áttérés célkitűzését.

(54)

A környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó „jelentős károkozás elkerülése” technikai vizsgálati kritériumoknak a levegőbe, vízbe vagy talajba jutó szennyezés releváns forrásainak és típusainak kezelése érdekében tükrözniük kell az ágazati sajátosságokat, és adott esetben hivatkozniuk kell a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) alapján megállapított, az elérhető legjobb technikákkal kapcsolatos következtetésekre.

(55)

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó „jelentős károkozás elkerülése” kritériumokat minden olyan tevékenység esetében meg kell határozni, amely kockázatot jelenthet az élőhelyek, a fajok vagy az ökoszisztémák státuszára vagy állapotára nézve, és ezeknek a kritériumnak elő kell írniuk, hogy adott esetben környezeti hatásvizsgálatot vagy megfelelő vizsgálatokat kell végezni, és az ilyen vizsgálatokból levont következtetéseket érvényesíteni kell a gyakorlatban. Ezeknek a kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy a tevékenységek még környezeti hatásvizsgálat vagy más megfelelő értékelés elvégzésére vonatkozó követelmény hiányában se vezessenek jogszabályban védett fajok megzavarásához, befogásához vagy leöléséhez vagy jogszabályban védett élőhelyek károsodásához.

(56)

A technikai vizsgálati kritériumok nem sérthetik a környezettel, egészséggel, biztonsággal és társadalmi fenntarthatósággal kapcsolatban az uniós és nemzeti jogban meghatározott rendelkezések betartásának követelményét, valamint adott esetben a megfelelő enyhítő intézkedések elfogadását.

(57)

E rendelet rendelkezései szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel olyan kritériumokkal foglalkoznak, amelyek alapján megállapítható, hogy egy gazdasági tevékenység lényeges mértékben hozzájárul-e az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, és hogy az ilyen gazdasági tevékenység az (EU) 2020/852 rendelet 9. cikkében meghatározott egy vagy több egyéb környezeti célkitűzés tekintetében nem okoz-e jelentős kárt. Az egyidejűleg hatályba lépő rendelkezések közötti koherencia biztosítása, az érdekelt felek számára a jogi keret átfogó áttekintésének elősegítése, valamint az (EU) 2020/852 rendelet alkalmazásának megkönnyítése érdekében e rendelkezéseket egyetlen rendeletbe kell foglalni.

(58)

Annak biztosítása érdekében, hogy az (EU) 2020/852 rendelet alkalmazása a technológiai, piaci és szakpolitikai fejleményekhez igazodjon, ezt a rendeletet rendszeresen felül kell vizsgálni és adott esetben módosítani kell az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló tevékenységek, valamint a vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok tekintetében.

(59)

Az (EU) 2020/852 rendelet 10. cikke (6) bekezdésének és 11. cikke (6) bekezdésének való megfelelés érdekében ezt a rendeletet 2022. január 1-jétől kell alkalmazni,