24.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/44

---

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG HATÁROZATA 305/09/COL

(2009. július 8.)

a Notodden önkormányzata és a Becromal Norway AS közötti áramértékesítési megállapodásról

(Norvégia)

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (1),

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2) és különösen annak 61–63. cikkére és 26. jegyzőkönyvére,

tekintettel az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (3) és különösen annak 24. cikkére,

tekintettel a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve (4) I. része 1. cikkének (3) bekezdésére, valamint II. része 4. cikkének (2) bekezdésére, 4. cikkének (4) bekezdésére és 7. cikkének (2) bekezdésére,

miután az említett rendelkezéseknek megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (5), és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

I.   TÉNYEK

1.   Az eljárás

A Hatóság hivatalos eljárás megindításáról szóló 718/07/COL határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében tették közzé (6). A Hatóság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket. A Hatósághoz az érdekelt felektől nem érkeztek észrevételek. A norvég hatóságok 2008. február 4-én kelt levelükben (dokumentumszám: 463572) küldték meg észrevételeiket az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban.

A támogatás kedvezményezettje – a Becromal Norway AS – 2008. május 21-én kelt levelében találkozót kért a Hatósággal. A találkozóra a Hatóság épületében került sor 2008. június 11-én. A találkozó keretében a Becromal képviselői megemlítették többek között a Notodden önkormányzata és a Becromal közötti kiegészítő megállapodást, amely a Becromal által üzemeltetett erőműből származó szennyvíz önkormányzat általi hasznosítására irányul (dokumentumszám: 482695).

2.   A vizsgált intézkedés leírása

Notodden a délkelet-norvégiai Telemark megyéhez tartozó körzet. Elhelyezkedése miatt – a Heddalsvatnet tóba torkolló két folyó torkolata – a körzet jelentős vízenergia-forrásokkal rendelkezik.

Emiatt a körzet minden évben jogosult bizonyos mennyiségű, ún. „koncessziós áramra” a vízerőmű-üzemeltetőktől. A koncessziós áramra vonatkozó szabályokat az ipari engedélyezési törvény 2. szakaszának (12) bekezdése és a vízenergiáról szóló törvény 12. szakaszának (15) bekezdése határozza meg (7). Ezen azonos szövegezésű rendelkezések alapján az erőmű működési helye szerinti megyék vagy körzetek jogosultak az erőmű éves termelésének legfeljebb 10 %-ára az állam által meghatározott áron. Az 1959 előtt nyújtott koncessziók esetében, mint amilyen a szóban forgó koncesszió is, az ár megállapításának alapja az erőmű ún. „egyedi költségei”, amennyiben nem állapodnak meg alacsonyabb árban (8). Így a koncessziós áram ára rendszerint a piaci árnál alacsonyabb lesz.

Az egyes körzetek koncessziós áramra való jogosultságáról „általános elektromosáram-szükségletük” alapján döntenek. A Norvég Vízerőforrás és Energia Igazgatóság szerint ebbe beletartozik az iparnak, a mezőgazdaságnak és a háztartásoknak szolgáltatott elektromos áram, a nagy energiaintenzitású iparágaknak és a fafeldolgozásnak szolgáltatott áram viszont nem (9). 1988-tól Notodden körzet a Notoddenben található Sagafoss vízesésből termelt áramból körülbelül 3,9 GWh mennyiségre volt jogosult, amit a jelek szerint 2002-ben 7,114 GWh-ra növeltek (10).

A koncessziós áram azon mennyiségein kívül, amelyekre a körzet a koncessziós áramról szóló szabályozások alapján jogosult volt, Notodden önkormányzata a jelek szerint saját használati jogokkal is rendelkezett a notoddeni Sagafoss vízesés tekintetében. Ezt a használati jogot a Tinfos AS aknázta ki, és nem maga az önkormányzat. Cserébe az önkormányzat az erőműtől további elektromosáram-mennyiségre volt jogosult. A Notodden és a Tinfos közötti üzleti kapcsolatot jelenleg a 2001. augusztus 15-én megkötött szerződés szabályozza (11). Ez a szerződés kiköti, hogy 2006. március 31-ig a község évi 30 GWh-nyi áram megvásárlására jogosult a Tinfos AS-től, amely magába foglalja a 3,9 GWh-nyi koncessziós áramot. A koncessziós áram és a pótlólagos mennyiség árát 13,5 øre/kWh-ban állapították meg. 2006. március 31-e után az önkormányzat csak a koncessziós áramnak megfelelő mennyiség megvásárlására volt jogosult, ettől fogva alkalmazzák azokat az árakat, amelyeket az önkormányzat számára az ilyen áram megvásárlására határoztak meg.

Az önkormányzatok koncessziós áramra való jogosultságának idevágó, fent hivatkozott jogalapja kifejezetten megállapítja, hogy az önkormányzatok szabadon rendelkezhetnek a koncessziós áram felett, függetlenül attól, hogy a jogosultság tárgyát képező mennyiséget a körzetek „általános elektromosáram-szükséglete” alapján számítják ki. Így az önkormányzatok nem akadályozhatók abban, hogy az ilyen áramot a körzetben működő, nagy energiaintenzitású iparágaknak, vagy bármilyen más iparágnak értékesítsék.

Ilyen háttér mellett az önkormányzat 2002. május 10-én megállapodást (12) kötött a Becromal alumíniumfólia-gyártóval azon árammennyiség továbbadásáról, amelyre a Tinfos-szal kötött megállapodás alapján jogosult volt. A megállapodás visszamenőleges hatályú, tehát azokra az árammennyiségekre is érvényes, amelyeket a Becromal számára 2001. május 14-e és a szerződés aláírásának napja között értékesítettek. Úgy tűnik, hogy a szóban forgó mennyiségek megegyeznek azokkal a mennyiségekkel, amelyekre az önkormányzat a Tinfos-szal kötött szerződés szerint 2007. március 31-ig jogosult volt, és a következőképpen alakultak: 2001. május 14-től2001. december 31-ig 14,4794 GWh, 2002-től 2005-ig évente 30 GWh, 2006. január 1-jétől2006. március 31-ig 7,397 GWh, és végezetül 2006. április 1-jétől2007. március 31-éig egy opció, amely a Becromal számára lehetőséget nyújt a körzetnek járó koncessziós áram megvásárlására. Az árak szintén megfelelnek a község és a Tinfos közötti szerződésben meghatározottaknak, vagyis 2006. március 31-ig 13,5 øre/kWh, valamint tükrözik a 2006. április 1.–2007. március 31. közötti időszakra vonatkozóan „azokat a feltételeket, amelyek mellett Notodden önkormányzata ebben az időpontban megvásárolhatja a szóban forgó árammennyiséget.”

A Becromal élt azzal az opcióval, hogy a 2006. április 1-je és 2007. március 31-e közötti időszakban megvásárolhatja a koncessziós áramot (13). Notodden önkormányzata kijelentette, hogy a 2006. április–június közötti időszakban az önkormányzat 15,21 øre/kWh-t fizetett a koncessziós áramért, amelyet a Becromalnak ugyanezen az áron adott tovább. 2006. július és december között a község 11,235 øre/kWh-t fizetett az áramért, amit a Becromalnak 15,21 øre/kWh áron adott tovább. 2007. január és március között az önkormányzat 10,425 øre/kWh-t fizetett az áramért, amelyet a Becromalnak 14,20 øre/kWh áron adott tovább (14).

2007. március 4-én kelt levelében (15) a Becromal kérelmezte az áramvásárlási megállapodás meghosszabbítását. A vállalat arra is rákérdezett, hogy lehetséges-e a szerződésbe nagyobb mennyiségeket belefoglalni. 2007. április 30-án az önkormányzat a kérésre adott válaszában felkínálta a Becromal számára a körzetnek járó koncessziós áram megvásárlását 2007. április 1. és december 31. között 20 øre/kWh áron (amely állítólag megfelel az északi áramtőzsdén – Nord Pool – 2007. májusában érvényes azonnali árnak), majd ezt követően 2008. január 1. és 2010. december 31. között egy három évre szóló megállapodás keretében 26,4 øre/kWh áron. Az önkormányzat kijelentette továbbá, hogy 2007. április 1-jétől a koncessziós áram mennyisége 7,113 GWh lesz.

2007. június 30-án a Becromal válaszában elfogadta a 2007. év utolsó kilenc hónapjára felkínált árakat. Ezzel ellentétben nem fogadta el a 2008–2010 közötti időszakra felkínált árat, mivel azt túl magasnak ítélte meg. Az önkormányzat július 4-én kelt válaszában kifejtette, hogy a Becromal levelében foglaltak alapján úgy tekinti, hogy megegyeztek a 2007. évi árammennyiségekről, ezért hamarosan megállapodás-tervezetet fog eljuttatni a vállalat számára. A 2008–2010 közötti időszakot illetően fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint a szerződést piaci feltételek mellett kell megkötni (16). Az önkormányzat később megerősítette, hogy formális megállapodást még nem kötöttek. Továbbá, ami a 2008. január 1-je utáni időszakot illeti, tárgyalásokra sem került még sor eddig (17).

3.   A norvég hatóságok észrevételei

A norvég hatóságok észrevételeiket Notodden önkormányzata egyik levelének továbbításával küldték meg.

Az önkormányzat elsősorban azzal érvel, hogy a Nord Pool áramtőzsdén kötött hosszú távú, tőzsdén kívüli (OTC) szerződések piaci ára valójában majdnem egyenlő volt azzal az árral, amelyben Notodden önkormányzata és a Becromal megegyezett. A Norvégiai Statisztikai Hivatal honlapjáról letöltött (18), „A nagykereskedelmi piacon kereskedett villamos energia és koncessziós áram árai 1994-2005.” című táblázat szerint 2001-ben az 1–5 éves szerződések átlagára 13,6 øre/kWh volt, miközben a Notodden és a Becromal 13,5 øre/kWh árban állapodott meg egymással.

A község szerint a szerződéses ár és a Statisztikai Hivatal táblázatában szereplő ár is jóval alacsonyabb a Nord Pool áramtőzsdén jegyzett azonnali árnál. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a Becromalnak kínált ár és a piaci ár közötti, 17,5 millió NOK körüli különbség – amelyet az önkormányzat által a vállalatnak írt levél említ, illetve amelyre az eljárást megindító határozat hivatkozik – valójában megfelel a megállapodott ár és az azonnali ár közötti különbségnek.

A releváns viszonyítási ár tekintetében az önkormányzat úgy érvel, hogy a szerződéses árat a tőzsdén kívüli szerződések árával kellene összehasonlítani, nem pedig az azonnali árral. Bár az önkormányzat az ezen megállapodás keretében vásárolt áramot értékesíthette volna a spot piacon, amivel potenciálisan magasabb árat érhetett volna el, az érvelés szerint azonban ez jelentős pénzügyi kockázatnak tette volna ki az önkormányzatot. A kockázat onnan ered, hogy az önkormányzat jogosult és köteles arra, hogy 2006. március 31-ig évente 30 GWh áramot vásároljon 13,5 øre/kWh áron a Tinfos-tól. Ezért, ha az azonnali ár ebben az időszakban 13,5 øre/kWh alá esne, az az önkormányzatnak veszteséget jelentene. A norvég hatóságok szerint a Becromal-lal kötött szerződés egy olyan viszonossági szerződés, amelynek célja az önkormányzat pénzügyi veszteség elleni bebiztosítása.

II.   ÉRTÉKELÉS

1.   Állami támogatás fennállása

1.1.   Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás megléte és a Hatóság eljárást megindító határozatában megfogalmazott aggályai

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás meghatározása a következő:

E rendelkezésből következik, hogy akkor áll fenn az EGT-megállapodás szerinti állami támogatás esete, ha a támogatást állami forrásokból nyújtják, a kedvezményezett(ek)nek szelektív gazdasági előnyt nyújt; a kedvezményezett az EGT-megállapodás értelmében vett vállalkozás, valamint a támogatási intézkedés torzítja a versenyt és érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.

Az eljárást megindító határozatában a Hatóság megállapította, hogy a Notodden önkormányzata és a Becromal közötti szerződés szelektív előnyt nyújt a Becromal-nak és ezért támogatást tartalmaz, amennyiben a felek közötti megállapodás szerinti ár nem felel meg a piaci árnak. A Hatóság szerint a tények arra utalnak, hogy a szerződéses ár alacsonyabb lehetett a piaci árnál. Először is, a Hatóság rámutatott arra, hogy az önkormányzat és a Becromal közötti áramértékesítési szerződésben megállapított ár tükrözi az önkormányzat Tinfos-szal kötött szerződésében szereplő, az önkormányzat vételi árát. Mivel ez az ár részben a koncessziós áram árán alapul, részben annak ellentételezését, hogy a Tinfos aknázza ki az önkormányzat vízesésre vonatkozó használati jogát, valószínű, hogy ez az ár jóval alacsonyabb a piaci árnál.

A Hatóság rámutatott arra, hogy az ár alacsonyabbnak tűnik az ugyanabban az időszakban megkötött más szerződésekhez képest. Végezetül a Hatóság utalt az önkormányzat azon kijelentésére, miszerint a Becromal a szerződés alapján a piaci árhoz képest valószínűleg 17,5 millió NOK összeget takarított meg.

1.2.   Előny megléte az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében

E feltétel akkor teljesül, ha az intézkedések révén a Becromal olyan előnyökhöz jut, amelyek mentesítik azon terhek alól, amelyeket egyébként a saját költségvetéséből kellene finanszíroznia. Ez az eset állna fenn akkor, amikor egy közjogi jogalany nem közönséges gazdasági szereplőként rögzíti az energia-díjszabást, hanem arra használja fel, hogy az energiafogyasztóknak pénzbeli előnyt nyújtson (19). Jelen esetben akkor állna fenn előny, ha a Notodden önkormányzata és a Becromal közötti szerződésben az áramra meghatározott ár alacsonyabb volna a piaci árnál. Ebben az esetben az intézkedés szelektív is lenne, mivel kizárólag a Becromal számára nyújtana előnyt.

1.2.1.   A piaci ár meghatározásának alapja

A Hatóság előzetesen megállapítja, hogy a megállapodásban foglalt, fent említett költségalapú ármechanizmus alapján feltételezhető a gazdasági előny megléte. A koncessziós áram – melynek megvásárlására az önkormányzatok jogosultak – fent említett jogszabályok alapján megállapított árai az esetek többségében jelentősen alacsonyabbak lennének a piaci árnál. Azonban a gazdasági előny meglétének megállapításához ez a feltételezés önmagában még nem elégséges. Be kell bizonyítani, hogy az ár valóban alacsonyabb volt a Notodden önkormányzata és a Becromal közötti szerződéshez hasonló szerződések piaci áránál.

A piaci ár meghatározása érdekében a Hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a piacgazdaságban működő magánbefektető számára milyen ár lett volna elfogadható. Az eljárást megindító határozatában a Hatóság arra hivatkozott, hogy a kifizetett ár és a piaci ár között 17,5 millió NOK összegű különbség áll fenn. A Hatóság eljárást megindító határozatához kapcsolódó észrevételeikben a norvég hatóságok tisztázták, hogy ez a különbség a spot piaci ár és a szerződéses ár közötti különbség. Mivel azonban a szóban forgó szerződés öt évre szóló kétoldalú szerződés, a szerződéses ár nem hasonlítható szükségszerűen össze a spot piaci árakkal, mivel azok az árak a Nord Pool áramtőzsdén értékesített villamos energia árát tükrözik. A Nord Pool elspot piacán óránkénti áramszerződésekkel kereskednek a következő nap 24 óráján belül történő fizikai szállításra vonatkozóan (20). Azonban e szerződések időtartama és a kereskedésük feltételei jelentősen eltérnek a szóban forgó szerződéstől.

Megvizsgálandó, hogy egy piacgazdaságban működő magánbefektető amellett döntött volna-e, hogy hosszú távra szóló kétoldalú szerződést köt a szóban forgó megállapodásban rögzített ár és feltételek mellett. Ennek értékelésekor a Hatóság nem helyettesítheti az önkormányzat gazdasági alapon meghozott döntését a sajátjával, ami azt jeleni, hogy az önkormányzatnak, mint a villamos energia értékesítőjének, tág mozgástérrel kell rendelkeznie döntéseinek meghozatala során. Csak abban az esetben minősülne az intézkedés állami támogatásnak, amikor nincs más ésszerű indoka annak, hogy az önkormányzat miért az adott szerződést választotta (21). Mivel megállapítható, hogy létezik a kétoldalú hosszú távú szerződések piaca és meghatározható a piaci ár, abból kell kiindulni, hogy a piaci befektetők a körülményektől függően az ilyen megállapodásokat részesíthetik előnyben az azonnali áron történő értékesítésekkel szemben, még akkor is, ha az árammennyiség áramtőzsdén (vagyis azonnali áron) történő értékesítése esetleg nagyobb nyereséget hozott volna. Több gazdaságilag ésszerű indok – mint pl. kockázatcsökkentés és az adminisztráció egyszerűsítése – is állhat az olyan döntés mögött, amely egy adott időszakban egyetlen, stabil vásárlót részesíti előnyben az áramtőzsde ingadozó áraival szemben.

A Hatóság e tények alapján megállapítja, hogy célszerű a szerződéses árat az olyan szerződések átlagárához hasonlítani, amelyeket hasonló feltételek mellett, hasonló időtartamra és hasonló időszakban kötöttek meg. A Hatóság kifejezetten hangsúlyozza, hogy a szerződés megkötése idején várható piaci árat kell értékelni, nem pedig a piaci ár ezt követő alakulását a szerződés időtartama alatt.

1.2.2.   A kétoldalú hosszú távú szerződések piaci árára vonatkozó adatok

A kétoldalú hosszú távú szerződések a szerződés megkötése idején érvényes piaci árának meghatározása érdekében a norvég hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeikben megküldték a Norvég Statisztikai Hivatal nagykereskedelmi piacon kereskedett villamos energia és koncessziós áram 1994–2005 közötti áraira vonatkozó statisztikáit (akkoriban a Norvég Statisztikai Hivatal 24. táblázata, jelenleg 23. táblázata).

23.   táblázat

Nagykereskedelmi piacon kereskedett villamos energia és koncessziós áram. 1994-2007. Øre/kWh  (22)

	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006	2007
Kétoldalú szerződések, összesen	13,2	14,4	16	17,1	13,5	13,2	12,5	14,7	16,5	21,9	18,9	19,1	26,4	24,1
Max. 1 éves szerződések	11,9	14,7	17,2	19,6	15,1	13,4	12,5	18,4	20,5	29,2	23,8	23,6	36	24,2
1–5 éves szerződések	14,2	15,6	16,8	18,7	14,9	15,6	15,2	13,6	17,3	21	18,8	18,5	23,7	31
5 évnél hosszabb szerződések	13,5	12,7	14	13,7	11,2	11	10,7	10,5	10,4	12,4	12,4	12,1	20,6	15,5
Piaci áramkereskedés, összesen	17,3	12,3	25,4	14,2	12,1	11,7	11	19	21,6	30,8	23,8	24,7	39,5	24,3
Azonnali árak	18,2	11,3	25,4	14,3	12,1	11,7	11	18,8	21,6	30,8	24,9	24,7	39,6	24,3
Szabályozási piac	17,3	14,8	25,3	13,6	12,1	11,8	10,3	19,1	20,8	30,5	23,8	24,3	38,4	24,4
Koncessziós áram	9,8	9,4	10,4	10,9	9,1	10	9,3	10	9,7	8,7	7,6	7,5	6,8	7,6

E táblázat szerint az 1–5 éves kétoldalú szerződések kilowatt-óránkénti átlagára 2001-ben 13,6 øre, 2002-ben pedig 17,3 øre volt. Az öt évnél hosszabb szerződések esetében az árak 10,5 øre és 10,4 øre voltak. A Hatóság információt kért a Norvég Statisztikai Hivataltól a statisztika alapját képező szerződésekkel kapcsolatban. A Norvég Statisztikai Hivatal szerint a táblázatban szereplő adatokat a szóban forgó évben érvényes nagykereskedelmi szerződések – ideértve a korábban megkötött de még futó szerződéseket is – alapján határozták meg. Továbbá, a táblázat nem tartalmazza a végfelhasználókkal kötött szerződéseket (23). Az adatokon kívül a Norvég Statisztikai Hivatal technikai magyarázatot is küldött a norvég hatóságoknak az alkalmazott adatsorról (24).

A Hatóság a Norvég Statisztikai Hivatal adatbázisából más statisztikákat is relevánsnak talált, ilyen mindenekelőtt a 7. számú „A nagykereskedelmi piacon értékesített villamos energia negyedéves és éves áraira vonatkozó idősor (adók nélkül)”:

7.   táblázat

A nagykereskedelmi piacon értékesített villamos energia negyedéves és éves áraira vonatkozó idősor (adók nélkül)  (25)

	1 2001	2 2001	3 2001	4 2001	1 2002	2 2002	3 2002	4 2002	1 2003	2 2003	3 2003	4 2003
Villamosenergia-értékesítés	24,3	17	15,8	16,1	16,9	13	14,2	25,6	29,2	20,7	23,8	25,4
Fix áras, kötött idejű áramvételezési szerződések	13,7	12,1	13,6	17,4	16,1	14,6	12,6	11,2	23,7	10,7	10,9	11,1
Fix áras, kötetlen idejű áramvételezési szerződések	21,5	19,8	17,9	17,8	18,7	15,9	14,4	20,6	26,1	22,1	28,1	24,4
Hozzáférés a villamos energiához	21,5	15,8	14,7	15	14,3	11,5	12,6	22,6	28,3	21,1	21,1	21,9
Új fix áras szerződések (az adatfelvétel hetét megelőző utolsó három hónapban megkötött szerződések)	13,8	15,6	—	—	—	—	—	—	—	—	—	33,1

	1 2004	2 2004	3 2004	4 2004	1 2005	2 2005	3 2005	4 2005	1 2006	2 2006	3 2006	4 2006
Villamosenergia-értékesítés	21,2	19,2	21,3	19,9	18,9	23,4	22,6	21,6	30,7	25,5	44,1	38,2
Fix áras, kötött idejű áramvételezési szerződések	17,8	10,9	16	11	12,1	11,9	11,1	10,5	10,7	10,7	10,5	13,8
Fix áras, kötetlen idejű áramvételezési szerződések	20,7	21,5	23,2	20,7	22,6	21,6	17,9	20,3	26,9	21,9	36,7	33
Hozzáférés a villamos energiához	19,6	17,3	19,7	19,1	16,8	22,8	22	18,6	29	26,2	42,7	36,7
Új fix áras szerződések (az adatfelvétel hetét megelőző utolsó három hónapban megkötött szerződések)	—	25,5	—	18,9	23,2	—	—	—	33,5	—	—	—

A szerződés szövege alapján (26) úgy tűnik, hogy a Notodden önkormányzata és a Becromal közötti szerződés ún. „kötött idejű áramvételezési szerződés”, vagyis olyan szerződés, amely a szerződés teljes időtartamában percenként fix árammennyiséget garantál (27). A fix áras, kötött idejű áramvételezési szerződések (a fenti táblázat második sora) esetében az átlagár 2001. május 14-én 12,1 øre/kWh volt, 2002. május 10-én pedig 14,6 øre/kWh.

Ezen kívül a táblázat utolsó sora az adatfelvétel hetét megelőző utolsó három hónapban megkötött új, fix áras szerződések árát mutatja. Az adatok szerint 2001 második negyedévében az ár 15,6 øre/kWh volt, miközben úgy tűnik, hogy 2002 második negyedévére vonatkozó árakra nem állnak rendelkezésre adatok. Ezek az adatok egyaránt tartalmazzák a kötött idejű és a kötetlen idejű áramvételezési szerződéseket.

A Hatóság a Nord Pool áramtőzsdére vonatkozóan is összeállított adatokat. A Nord Pool statisztikái az áramtőzsdén kereskedett 1 éves pénzügyi szerződések átlagárát mutatják egy adott határnapra vonatkozóan. Az árak a pénzügyi szerződéseknek a szóban forgó határnapon érvényes árát tükrözik. 2001. május 14-én a szóban forgó szerződéstípusok szerinti árak 18,4 øre/kWh, 17,413 øre/kWh és 17,75 øre/kWh voltak (28).

Továbbá, a Norvég Statisztikai Hivatal a villamos energia végfelhasználói által fizetett elektromosáram-árakról is készít statisztikákat (29). A Hatóság szerint azonban ezek az adatok kevésbé relevánsak, mivel a Norvég Statisztikai Hivatal szerint a nagy energiaintenzitású iparágakra alkalmazandó árak valószínűleg hosszú távú, államilag támogatott szerződéseket tartalmaznak, melyeket még az EGT-megállapodás hatálybalépése előtt kötöttek meg. Emiatt ezek az árak jóval alacsonyabbak a fent említett nagykereskedelmi áraknál (30).

1.2.3.   A különböző árstatisztikák szerepe a Becromal szerződés piaci árának meghatározásában

A legjobban összehasonlítható árak meghatározása érdekében szükséges részletesen elemezni a Notodden önkormányzata és a Becromal közötti szerződést.

A szerződést 2002. május 10-én írták alá, azonban 2001. május 14-től, vagyis a szállítás megkezdésétől visszamenőleges hatállyal bír. Ezért felvetődik az a kérdés, hogy a releváns viszonyítási áraknak a 2002. május 10-én, vagy a 2001. május 14-én érvényes árakat kell-e tekinteni. Kiindulásképpen helyénvalónak tűnik a szerződés megkötésének dátumát alapul venni, mivel a felek – a piac várható alakulása alapján – ekkor rögzítették az árakat és a szerződés más feltételeit. Azonban az olyan esetekben, amikor a szerződés visszamenőleges hatályú, mint jelen esetben is, kellett hogy legyen valamilyen megállapodás az áram szállításától kezdődően az árra és a szerződés egyéb feltételeire vonatkozóan. Ezért a Hatóság felfogása szerint nemcsak a szerződés aláírásának napján érvényes árakat, hanem a szállítás megkezdése és a szerződés aláírása közötti időszak alatti általános áralakulást is figyelembe kell venni.

Másodszor, rá kell mutatni arra, hogy a viszonyítási árat ideális esetben a hasonló típusú és hasonló időtartamú szerződések alapján kell meghatározni. Ez a fix áras, kötött idejű áramvételezésre irányuló, körülbelül öt éves szerződéseket jelenti. Továbbá, a viszonyítási árat lehetőleg a 2001–2002 között megkötött szerződésekre vonatkozó statisztikák alapján kell meghatározni, nem pedig az abban az időszakban csupán hatályos szerződések alapján.

E tények alapján először is megállapítandó, hogy a Nord Pool árai kevésbé tűnnek relevánsnak, mivel azok az egy éves pénzügyi szerződések árait tükrözik. A pénzügyi szerződések nem fizikai árammennyiségekre vonatkoznak, hanem a vevőnek egy meghatározott jövőbeni időszakban előre meghatározott áron biztosítanak egy bizonyos árammennyiséget. Még a szerződés megkötése előtt kerül sor az áram fizikai kereskedésére a spot piacon. A pénzügyi szerződések olyan eszközök, amelyekkel biztosítják a jövőbeni áramszükségleteket fedező áram árát (31). Ezért az ilyen szerződések kereskedésére más feltételek vonatkoznak, és azokat a szóban forgó szerződéstől különböző terméknek kell tekinteni, mivel az egy meghatározott erőműtől származó fizikai árammennyiségre vonatkozik. A Hatóság ezért úgy véli, hogy a pénzügyi piacon érvényes árak nem feltétlenül hasonlíthatók össze közvetlenül azzal az árral, amelyben a Becromal és Notodden önkormányzata megállapodott.

A fent ismertetett 24. táblázat a szóban forgó évben hatályos valamennyi szerződés árát mutatja. Ugyanez igaz a 7. táblázatban szereplő kötött idejű áramvételezési szerződések áraira („A nagykereskedelmi piacon értékesített villamos energia negyedéves és éves áraira vonatkozó idősor (adók nélkül, øre/kWh”). Ideális esetben a Becromal által fizetett árat a 2001-ben megkötött szerződések áraihoz kellene viszonyítani, nem pedig az abban az időben hatályos összes szerződés áraihoz. A Hatóság azonban nem kapott erre vonatkozó tájékoztatást. Az utolsó három hónapban megkötött új, fix áras szerződések árai (a 7. táblázat utolsó sora) tükrözik az új szerződések árait. Ezek a statisztikák nem tesznek különbséget a kötött idejű és a kötetlen idejű áramvételezési szerződések között. Mivel a kötött idejű áramvételezési szerződések árai általában valamivel alacsonyabbak a táblázatban szereplő kötetlen idejű áramvételezési szerződések árainál, valószínűnek tűnik, hogy az új szerződések árai is valamivel alacsonyabbak lennének, ha a kötött idejű áramvételezési szerződéseket külön tüntették volna fel. Továbbá úgy tűnik, hogy a Norvég Statisztikai Hivatal a 2001 harmadik negyedéve és 2003 harmadik negyedéve közötti időszak tekintetében nem rendelkezik elég adattal az ilyen szerződéstípusok árára vonatkozóan, mivel a táblázatban nem szerepelnek árak erre az időszakra vonatkozóan.

Végezetül a Hatóság megállapítja, hogy az ezekből a statisztikákból származó árak egyike sem megfelelő ahhoz, hogy pontosan meghatározható legyen az ilyen típusú, a szóban forgó időben megkötött szerződések piaci ára. Ugyanakkor a 24. táblázatban szereplő, 1–5 éves (32) kétoldalú szerződések árai, a 7. táblázatban szereplő fix áras, kötött idejű áramvételezési szerződések árai, és az ugyanabban a táblázatban szereplő új, fix áras szerződések árai a szerződések ugyanazon, vagy hasonló típusaira vonatkoznak. Ezért ezek az árak relevánsak a Becromal-megállapodás piaci árának meghatározásához. Összességükben ezek az árak olyan árskálát jelenthetnek, amely a Hatóság szerint jól jelzi a piaci árat.

A 24. táblázatban a 2001 és 2002 között hatályban lévő 1–5 éves szerződések ára 13,6 øre/kWh illetve 17,3 øre/kWh volt. Az öt évnél hosszabb időtartamú szerződések esetében az árak 10,5 øre/kWh és 10,4 øre/kWh voltak. A 7. táblázat szerint a 2001 és 2002 második negyedévében hatályban levő fix áras, kötött idejű áramvételezési szerződések ára 12,1 øre/kWh illetve 14,6 øre/kWh volt. Végezetül a 2001 második negyedévében megkötött új, fix áras szerződések ára 15,6 øre/kWh volt. Ezek az árak némileg eltérnek egymástól, és közvetlenül alig hasonlíthatók össze egymással. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Becromal-megállapodásban 13,5 øre/kWh-ban megállapított ár az előbbi árak alapján meghatározható árskálába esik. Néhány ár esetében az egyes negyedévek között jelentős ingadozás figyelhető meg, ami alapján úgy tűnik, hogy a piacon bizonyos fokú bizonytalanság tapasztalható (lásd a 7. táblázatot).

Annak megállapításához, hogy a szerződéses ár az állami támogatási szabályok értelmében vett előnyt nyújtott a Becromal-nak, a Hatóságnak e megállapítást indokolandó meg kell állapítania, hogy ez az ár jelentős mértékben eltér a piaci ártól (33). A fent ismertetettek alapján nem állapítható meg a szerződésre vonatkozóan a megkötés időpontjában érvényes pontos piaci ár. Ugyanakkor az ár szóban forgó időszak alatti általános alakulása – különösen az 1–5 éves nagykereskedelmi szerződések árai 2001-ben (13,6 øre/kWh, 23. táblázat), a fix áras, kötött idejű áramvételezési szerződések árai 2001. második negyedévében (12,1 øre/kWh, 7. táblázat), és a 2001 második negyedévében megkötött, új, fix áras szerződések árai (15,6 øre/kWh, 7. táblázat) – jól jelzi a piaci árskálát. Továbbá, a fent említetteknek megfelelően, az öt évnél hosszabb szerződések ára 2001-ben 10,5 øre/kWh volt. Az eredeti megállapodásban meghatározott ár 13,5 øre/kWh volt. Tekintettel az árak szóban forgó időszak alatti, fent ismertetett általános alakulására és különösen a leginkább összehasonlíthatónak tűnő árakra, a Hatóság úgy véli, hogy a szerződéses ár nem tér el olyan jelentős mértékben a várható piaci ártól, hogy a Hatóság megállapíthassa, hogy a szerződés a Becromal számára gazdasági előnyt nyújtott.

A megállapodás meghosszabbítását illetően a Hatóság értelmezése szerint az eredeti megállapodás 7. záradéka szerint a Becromal-nak jogában áll a szerződést meghosszabbítani a 2006. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakra a záradékban meghatározott feltételek mellett. Az eredeti megállapodás záradékáról a felek 2001/2002-ben állapodtak meg, és ez ekkortól vált a felekre nézve kötelezővé. Egy másik lehetőségként a felek köthettek volna egy hat évre szóló szerződést az öt évre szóló, 13,5 øre/kWh árú szerződés helyett. Erre az esetre a Hatóság megállapítja, hogy a meghosszabbított időszakban érvényes árat az eredeti megállapodás részeként kellene értékelni; vagyis a 2001/2002-ben megkötött, hosszú távú, kétoldalú szerződések piaci ára alapján. A fentiek alapján a meghosszabbított időszakban az árak 15,21 øre/kWh és 14,20 øre/kWh voltak, az időszaktól függően. Mivel ezek az árak magasabbak az eredeti – 13,5 øre/kWh – szerződéses árnál, ezek – a fenti érvelésnek megfelelően – nem térnek el olyan jelentős mértékben egy megfelelő piaci árskálától, hogy gazdasági előny fennállását lehessen megállapítani.

A Hatóság ezek alapján megállapítja, hogy a Becromal-megállapodás nem nyújtott a Becromal-nak az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett előnyt.

2.   Következtetés

Az előbbi értékelés alapján az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy véli, hogy a Becromal Norway AS és a Notodden önkormányzata közötti, 2001. május 14. és 2006. március 31. között hatályos megállapodás, valamint annak 2006. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakra történő meghosszabbítása nem képez az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az EFTA Felügyeleti Hatóság megállapítja, hogy a Becromal Norway AS és a Notodden önkormányzata közötti, 2001. május 14. és 2006. március 31. között hatályos szerződés, valamint annak 2007. március 31.-ig történő meghosszabbítása nem képez az EGT-megállapodás 61. cikke értelmében vett állami támogatást.

2. cikk

E határozat címzettje a Norvég Királyság.

3. cikk

Csak az angol nyelvű szöveg hiteles.

---

(1)  A továbbiakban: a Hatóság.

(2)  A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(3)  A továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás.

(4)  A továbbiakban: 3. jegyzőkönyv.

(5)  HL C 96., 2008.4.17., 21. o. és 20. sz. EGT-kiegészítés, 2008.4.17., 36. o.

(6)  HL C 96., 2008.4.17., 21. o. és 20. EGT-kiegészítés, 2008.4.17., 38. o.

(7)  E rendelkezések szövege a következő: „Az engedélyben ki kell kötni, hogy az engedélyes az erőmű működési helye szerinti megyéknek vagy körzeteknek átadja az egyes vízerőművekben termelt többlet-vízenergia legfeljebb tíz százalékát, a 11. szakasz 1. alszakaszában ismertetett számítás szerint, vö. 2. szakasz, harmadik bekezdés. Az átadott mennyiségről és annak elosztásáról az érintett Minisztérium határoz a megye vagy a körzet általános elektromosáram-szükséglete alapján. A megye vagy a körzet a rendelkezésre bocsátott áramot szükségletei szerint használhatja. […] Az áram [körzet által fizetendő] árát az ország vízerőműveiből vett reprezentatív minta átlagköltsége alapján határozzák meg. E költség számításakor nem veszik figyelembe az áramtermelésből származó, szokásos megtérülést meghaladó nyereségekre kivetett adókat. A Minisztérium minden egyes évben meghatározza az erőmű átviteli alállomásán szállított áram árát. Az első és a harmadik mondat rendelkezései nem alkalmazandók az 1959. április 10-i 2. törvény hatálybalépése előtt érvényes engedélyekre.” (A norvég Kőolaj- és Energiaügyi Minisztérium angol fordítása alapján.)

(8)  Az erőmű „egyedi költségeit” az 1959-ig alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban számítják. E rendelkezések szerint az árat az egyedi költség alapján következőképp számítják: az üzem termelési költségei a bekerülési költségekre számított 6 %-os kamattal, ehhez hozzáadódik egy 20 %-os felár, majd ezt az összeget elosztják az 1970–1999 közötti időszak termelésének átlagával. Lásd a 2001. augusztus 24-i ún. KTV-Notat nr 53/2001 dokumentumot, dokumentumszám: 455241.

(9)  KTV-Notat nr 53/2001, lásd fenti idézetet.

(10)  Lásd Norvégia válaszát a második információkérés 4. kérdésére, dokumentumszám: 449660.

(11)  Melléklet a 449660. sz. dokumentumhoz.

(12)  Norvégia 2007. július 9-i válaszának melléklete, dokumentumszám: 428860.

(13)  A Hatóságnak nincsen birtokában a meghosszabbításra irányuló megállapodás másolata.

(14)  Dokumentumszám: 521513, 2009. június 11-én kelt elektronikus levél.

(15)  Norvégia 2007. július 9-i válaszának melléklete, dokumentumszám: 428860.

(16)  Lásd Norvégia 2007. július 9-i válaszának mellékleteit, dokumentumszám: 428860.

(17)  Lásd Norvégia válaszát a Hatóság második információkérésére, dokumentumszám: 449660.

(18)  Az aktualizált táblázatot lásd: http://www.ssb.no/english/subjects/10/08/10/elektrisitetaar_en/tab-2008-05-28-23-en.html

(19)  Lásd: 67/85. sz., 68/85. sz. és 70/85. sz. Kwekerij Gebroeders van der Kooy BV és társai kontra Bizottság egyesített ügyeket, EBHT 1988., 219. o., 28. pont.

(20)  További részletekért lásd: http://www.nordpoolspot.com/trading/The_Elspot_market/

(21)  Ennek analógiájára lásd: A Hatóság iránymutatása a feldolgozóiparban működő közvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról, 5(1) és 5(3) bekezdés.

(22)  http://www.ssb.no/english/subjects/10/08/10/elektrisitetaar_en/tab-2009-05-28-23-en.html

(23)  Dokumentumszám: 495870

(24)  Dokumentumszám: 503107, Redegjørelse SSB.

(25)  Ez a táblázat csak a leginkább idevágó árakra és időszakokra vonatkozó oszlopokat és sorokat tartalmazza. A teljes változat elérhető a következő honlapon: http://www.ssb.no/english/subjects/10/08/10/elkraftpris_en/arkiv/tab-2009-04-06-07-en.html

(26)  A szerződés 2. záradéka szerint: „Az áram mennyiségét minden évben egyenletesen kell elosztani annak érdekében, így az adott naptári év minden egyes időpontjában ugyanaz a teljesítmény áll rendelkezésre.”

(27)  Dokumentumszám: 521166, a Norvég Statisztikai Hivatal 2009. június 5-én kelt elektronikus levele. A kötött idejű áramvételezési szerződés ellentettje a „kötetlen idejű áramvételezési szerződés”, vagyis olyan szerződés, amelynek keretében a felhasználó megválaszthatja, hogy mennyi áramot vételez egy tetszőleges időpontban.

(28)  Dokumentumszám: 521164 és 521163.

(29)  Vö. 19. táblázattal: Villamos energia és hálózati díj súlyozott átlagárai, ÁFA nélkül. 1997-2007. Øre/kWh, http://www.ssb.no/english/subjects/10/08/10/elektrisitetaar_en/tab-2009-05-28-19-en.html.

(30)  Dokumentumszám: 495870, a Norvég Statisztikai Hivatal 2008. október 8-án kelt elektronikus levele.

(31)  A pénzügyi árampiac jellemzői megtalálhatók a Nord Pool honlapján: http://www.nordpoolspot.com/en/PowerMaket/The-Nordic-model-for-a-liberalised-power-market/The-financial-market/

(32)  Ideértve a meghosszabbításra irányuló megállapodást, a szerződés időtartama majdnem hat év. A Hatóság azonban úgy véli, hogy a szerződés továbbra is inkább más, 1–5 éves szerződésekhez hasonlítható, mivel az öt évnél hosszabb összes szerződés egy csoportba tartozik, ideértve a nagyon hosszú távra szóló szerződéseket is (pl. több mint húsz évre szóló szerződéseket).

(33)  Lásd ehhez hasonlóan az Elsőfokú Bíróság ingatlanok értékesítéséhez kapcsolódó ügyekben tett nyilatkozatait: T-274/01. sz. Valmont ügy, EBHT 2004., II-3145. o., 45. pont, valamint T-127/99. sz., T-129/99. sz. és T-148/99. sz. Diputación Foral de Alava egyesített ügyek, EBHT 2002., II-1275. o., 85. pont. (eddig nem történt fellebbezés).

---