—

teljes egészében vagy részben semmisítse meg az Európai Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljárásban (AT.40136 – „kondenzátorok” ügy) 2018. március 21-én hozott határozatát;

—

vagy semmisítse meg az Európai Bizottság 2018. március 21-i határozata 2. cikkének g) pontját;

—

vagy az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke szerinti korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva csökkentse a felperesre az Európai Bizottság 2018. március 21-i határozata 2. cikkének g) pontjában kiszabott bírságot;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy megsértették a meghallgatáshoz való jogot és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkét

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a meghallgatáshoz való jogát azzal, hogy egyik olyan ügyirathoz sem biztosított hozzáférést, amelyekre a megtámadott határozatban hivatkozott, nem szolgáltatta az összes lehetséges mentő bizonyítékot, nem adott ki kiegészítő kifogásközlést az eredeti kifogásközlés hiányosságainak orvoslására, és ehelyett tényeket tartalmazó levelet küldött, valamint nem biztosított megfelelő hozzáférést a többi féllel való találkozók jegyzőkönyveiről.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság az EGT-t érintő jogsértéssel kapcsolatban nem szolgáltatott az állítólagos jogsértés teljes időtartama vonatkozásában pontos és egybehangzó bizonyítékokat.

A Bizottság továbbá nem szolgáltatott az EGT-t érintő jogsértéssel kapcsolatban az állítólagos jogsértés teljes időtartama vonatkozásában pontos és egybehangzó bizonyítékokat, különösen az EGK-találkozókat (1998–2003) és a három- és többoldalú találkozókat illetően, valamint azoknak 2009 és 2012 között az EGT-re gyakorolt hatásával kapcsolatban.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy egységes és folyamatos jogsértéssel kapcsolatban nem állt fenn elegendő bizonyíték

A felperes szerint a Bizottság nem bizonyította olyan egységes és folyamatos jogsértés fennállását, amelyre egy tizennégy éves időszak tekintetében és az EGT-t érintően az összes alumínium elektrolitkondenzátorral és az összes tantál elektrolitkondenzátorral összefüggésben állítólagosan tartott bármilyen jellegű találkozón sor került, mivel a Bizottság nem határozott meg az előírt szabályoknak megfelelő, egységes versenyellenes gazdasági célt követő átfogó tervet, és azt sem bizonyította, hogy a különböző találkozók között egymást kiegészítő kapcsolat állt fenn.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy nem állt fenn cél általi jogsértés

A Bizottság állítólag azt is elmulasztotta bizonyítani, hogy a versenyellenes magatartás cél általi jogsértésnek minősült, mivel a találkozók és kapcsolatfelvételek során a jövőbeli árakról és az információszolgáltatásról való feltételezett megbeszélések az EGT-n belüli eladásokra való hatásukat illetően szórványosak és hatályukat tekintve nagyon korlátozottak voltak.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság állítólag nem rendelkezett hatáskörrel

A Bizottság továbbá tévesen állapította meg hatáskörét az állítólagos jogsértést illetően, mivel nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot az állítólagos jogsértés az EGT közötti kapcsolatról. A Bizottság nem vette figyelembe az azzal kapcsolatos bizonyítékot, hogy valójában egyik két-és háromoldalú kapcsolatnak sem volt hatása az EGT-n belüli eladásokra, mivel a kapcsolatok a nem európai fogyasztókra helyezték a hangsúlyt. A Bizottság nem bizonyította az azzal kapcsolatos állításait, hogy a japán kondenzátor-gyártók azzal a céllal vettek részt a találkozókon, hogy csökkentsék az EGT-n belüli versenyt.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy megsértették az 1/2003 rendelet ( 1 ) 23. cikkének (2) és (3) bekezdését, a Bizottság bírságkiszabási iránymutatásait, ( 2 ) valamint a bírságok meghatározásával kapcsolatos alapelveket, nevezetesen az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét.

Végül a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdését, a Bizottság bírságkiszabási iránymutatásait, valamint a bírságok meghatározásával kapcsolatos alapelveket, nevezetesen az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét azzal, hogy aránytalan eladási értéket vett tekintetbe, és nem vette figyelembe, hogy az állítólagos jogsértés korlátozottan kapcsolódik az EGT-hez.