2014. szeptember 15-én benyújtott kereset – Magyarország/Bizottság

(T-662/14. sz. ügy)

(2014/C 448/35)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyarország (képviselők: Fehér M. Z. és Koós G., meghatalmazottak)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet 45. cikkének (8) bekezdése túllép a rá felhatalmazást adó 1307/2013/EU rendelet (1) által kijelölt kereteken és az alapjogszabály által a tagállamoknak adott felhatalmazást újraértelmezve, egy szűkítő feltétel beépítése útján valójában kiüresíti a tagállamoknak adott felhatalmazást.

Továbbá a felperes úgy véli, hogy a megtámadott rendelet preambuluma nem tartalmazza az elvárható mértékű és részletességű indokolást. Az álláspontja szerint, egy ilyen mértékű, ekkora mennyiségű felhatalmazó rendelkezésre hivatkozó módosítás gyakorlatilag követhetetlenné teszi annak egyértelmű követését, hogy a Bizottság mely felhatalmazó rendelkezésre és milyen mértékben támaszkodott pontosan, ami szinte lehetetlenné teszi az elengedhetetlen jogbiztonsági szempontú vizsgálatot.

A felperes arra is hivatkozik, hogy a Bizottság által elfogadott szabályozás a gyakorlatban hátrányos megkülönböztetést valósít meg azon fafajok illetve termelőik között, akik rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvényt kívánnak létesíteni. A kétféle típusú telepítés illetve telepítő azonos helyzetben van, így nem is indokolt aszerint különbséget tenni közöttük, hogy milyen fafajt kívánnak választani telepítéseik megvalósítására.

Továbbá a felperes azt állítja, hogy a Bizottság a felhatalmazó rendelet tárgyalása során mindvégig ellenezte, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen akár rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvénnyel beültetett területeket is ökológiai jelentőségű területnek minősíteni. A felperes szerint a Bizottság minden jel szerint a megtámadott szabályozás révén kívánta ezt a lehetőséget a gyakorlatban ellehetetleníteni, ezzel hatáskörrel való visszaélést valósítva meg.

Végül a felperes többek között úgy véli, hogy a megtámadott rendelet a jogbiztonság általános elvébe ütközik azáltal, hogy egyrészt a megtámadott rendelet 45. cikkének (8) bekezdése több szempontból sem egyértelmű, másrészt pedig a rendelet hatálybalépéséig nem biztosít egy ilyen horderejű változásra való felkészüléshez elegendő felkészülési időt. A felperes álláspontja szerint sérül a jogos várakozások elve is, mert a Bizottság a hatályba léptető rendelkezések megfogalmazásánál nem volt tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság területén a felkészülési idő adott esetben szükségszerűen hosszabb kell, hogy legyen. Ezen kívül a felperes álláspontja szerint a vitatott intézkedés az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében foglalt, a tulajdonhoz való jog sérelmét is megvalósítja.

(1)  A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet (HL L 347., 608. o.).