21.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/30

1)

Az 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell-e értelmezni, hogy az egymást követő határozott idejű szerződések vagy munkaviszonyok folyamatos megújítását vagy megkötését alátámasztó objektív oknak minősülhet az a körülmény, hogy e szerződések megkötésére olyan jogszabályi rendelkezés alkalmazásával került sor, amely határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok létrehozását írja elő azon ténytől függetlenül, hogy valójában e szerződések a munkaadó állandó és tartós szükségleteinek kielégítésére irányulnak?

2)

Az, hogy a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 5. szakaszának való megfelelés céljából elfogadott intézkedések a visszaélés megállapításának további kritériumait vezetik be (például a szerződések és a meghosszabbítások maximális száma azon esetekben, amelyekben a foglalkoztatás a határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok létrehozását vagy meghosszabbítását igazoló objektív ok fennállása nélkül is megengedett), az 1999/70/EK irányelvet megelőzően létezett védelem meg nem engedett csökkentésének minősül-e a keretmegállapodás 8. szakaszának 3. pontja értelmében, figyelemmel arra, hogy az 1999/70/EK irányelvet megelőző jogrendszerben a visszaélés megállapításának egyetlen kritériuma a határozott idejű munkaszerződés vagy munkaviszony keretében objektív ok nélkül történő foglalkoztatás volt?

3)

Az egymást követő határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok tekintetében főszabály szerint rögzített határokhoz viszonyított, a 164/2002. sz. elnöki rendelet állandó rendelkezéseiben megállapítottakhoz hasonló eltérések általános és példálózó felsorolásainak előírása a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 5. szakaszának értelmében vett hatékony intézkedésnek minősül-e az egymást követő határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyokból eredő visszaélések megelőzése tekintetében?

4)

A keretmegállapodás 5. szakaszának értelmében vett hatékony intézkedéseknek minősülnek-e a visszaélések megelőzése és az ezzel szembeni védelem tekintetében az alapeljárásban vitatott, a 164/2002. sz. elnöki rendelet 7. cikkében előírtakhoz hasonló intézkedések, amennyiben:

5)

Még ha hatékonyak is, az 1997/70/EK irányelvnek a görög jogrendbe történő megfelelő átültetésének minősülnek-e a 164/2002. sz. elnöki rendelet 11. cikkében elfogadotthoz hasonló, 2004. július 19-én, tehát az 1997/70/EK irányelvben előírt határidőhöz viszonyítottan késedelmesen elfogadott olyan intézkedések, amelyek csak három hónapos visszaható hatállyal rendelkeznek, ily módon csak a 2004. április 19-ét követően létező egymást követő határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok tartoznak hatályuk alá, kizárva azokat a határozott idejű munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat, amelyeket egymást követőkként hoztak létre az 1999/70/EK irányelv átültetésére előírt határidőt követően és 2004. április 19-e előtt?

6)

Abban az esetben, ha megállapításra kerülne, hogy a 164/2002. sz. elnöki rendeletben a keretmegállapodás 5. szakaszának való megfelelés céljából elfogadott intézkedések nem hatékonyak, a bíróság a közösségi jognak megfelelő értelmezésre vonatkozó kötelezettsége keretében köteles-e az 1999/70/EK irányelvvel összhangban az elnöki rendeletnél korábbi görög jogot alkalmazni, amelynek alapján amelynek alapján a felperes oly módon kaphat védelmet a visszaéléssel szemben, hogy így kétség kívül megszüntethetők legyenek a közösségi jog (és a 2112/1920. sz. törvény 8. cikke (3) bekezdése) megsértésének következményei?

7)

Abban az esetben, ha megállapításra kerülne, hogy a 164/2002. sz. elnöki rendeletben elfogadott intézkedések nem hatékonyak, és e korábbi jogrendszer (a 2112/1920. sz. törvény 8. cikkének (3) bekezdése) minősül alkalmazandónak, a nemzeti jognak a közösségi joggal összhangban történő értelmezésére vonatkozó kötelezettség keretében, összeegyeztethető-e a közösségi joggal a nemzeti jogrend magasabb hierarchikus rangú rendelkezéseit (az alkotmány 103. cikkének (8) bekezdése) úgy értelmezni, hogy ezek feltétlenül tiltják a határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejűvé alakítását, még akkor is, ha kiderül, hogy e szerződéseket valójában visszaélésszerűen, olyan rendelkezésekre hivatkozva kötötték, amelyek rendkívüli és általában átmeneti szükségletek kielégítésére irányulnak, ugyanakkor e szerződésekkel a munkaadó állandó és tartós szükségleteit elégítették ki a közszektorban (lásd az Areios Pagos nagytanácsának 19/2007. sz. és 20/2007. sz. ítéleteit), jóllehet az az értelmezés sem zárható ki, miszerint ez a tilalom csak azon határozott idejű munkaszerződésekre vonatkozik, amelyeket ténylegesen átmeneti, előre nem látott, sürgős szükségletek kielégítése céljából kötöttek, és nem azon esetekre is, amikor e szerződéseket valójában állandó és tartós szükségletek kielégítése céljából kötötték?

8)

Összeegyeztethető-e a közösségi joggal az a tény, hogy a 164/2002. sz. elnöki rendelet hatályba lépését követően a határozott idejű munkavégzésre és a keretmegállapodás 5. szakaszára vonatkozó jogviták kizárólag a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tartoznak, jóllehet ez a felperes határozott idejű munkavállaló számára megnehezíti a bírósághoz fordulást, figyelemmel arra, hogy a 164/2002. sz. elnöki rendelet elfogadását megelőzően a határozott idejű szerződésekre vonatkozó valamennyi jogvita a polgári bíróságok hatáskörébe és a munkajogi jogviták eljárásának hatályába tartozott, amely az alakszerűségek tekintetében kedvezőbb, egyszerűbb, az előírások értelmében gyorsabb és a felperes határozott idejű munkavállaló számára kevésbé költséges?