—

tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kubáról szóló 2004. november 17-i (1), az EU kubai kormánnyal kapcsolatos álláspontjáról szóló 2006. február 2-i (2), a Kubáról szóló 2007. június 21-i (3), a Kubában meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről szóló 2010. március 11-i (4), valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló 2017. július 5-i (5) állásfoglalására, valamint a Parlament hozzájárulására,

—

tekintettel arra, hogy 2018. április 19-én a kubai nemzetgyűlés Miguel Díaz-Canelt választotta meg elnöknek,

—

tekintettel a Kubában történt erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó ENSZ-bizottság 2017. március 17-én kiadott megállapításaira,

—

tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja által a munkacsoport 2018. augusztus 20. és 24. között tartott 82. ülésén elfogadott, az Amnesty International által lelkiismereti fogolynak tekintett Ariel Ruiz Urquioláról szóló, 59/2018. sz. véleményre,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2013 májusában és 2018 májusában elvégzett, Kubával kapcsolatos egyetemes időszakos felülvizsgálatokra,

—

tekintettel a Human Rights Watch Kubáról szóló 2017. évi jelentésére, valamint az Amnesty International amerikai kontinenssel foglalkozó igazgatója, Erika Guevara-Rosas által az új kubai igazgatás 100 napjáról szóló, 2018. július 27-én tett nyilatkozatra,

—

tekintettel az Emberi Jogok és Nemzeti Megbékélés Kubai Bizottsága (CCHRNC) havi nyilatkozataira,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az egyéb nemzetközi emberi jogi szerződésekre és eszközökre,

—

tekintettel Kuba alkotmányára,

—

tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelynek Kuba részes fele,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az emberi jogok részét képezik az Unió politikai párbeszédeinek, valamint az együttműködési és kereskedelmi megállapodásoknak; mivel az emberi jogok – köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok – oszthatatlanságának az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzését kellene képeznie Kubával fenntartott kapcsolataiban;

B.

mivel 2017. július 5-én a Parlament hozzájárulását adta az EU és Kuba közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; mivel a megállapodás komoly aggodalmaknak ad hangot a kubai emberi jogi helyzettel kapcsolatban, és felfüggesztési záradékot tartalmaz az emberi jogi rendelkezések megsértésének esetére;

C.

mivel az EU és Kuba közötti, az EU emberi jogi különleges képviselője által vezetett emberi jogi párbeszéd 2015-ben kezdetét vette; mivel 2018. október 9-én az EU és Kuba közötti negyedik emberi jogi párbeszédben részt vevő felek egyebek mellett a polgárok közügyekben való részvételének kérdésével is foglalkoztak, többek között a közelmúltbeli választási folyamatokkal összefüggésben, valamint megtárgyalták az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve az emberijog-védők és a civil társadalom más ágazatai szabad egyesüléshez, véleménynyilvánításhoz és a közéletben való részvételhez való jogával kapcsolatos kérdéseket; mivel a Parlament számára nem egyértelmű, hogy ez a találkozó bármilyen tekintetben döntő erejű volt-e; mivel az emberi jogi párbeszéd elindítása, valamint Kubának az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába történő, a 2017–2019-es időszakra szóló újraválasztása ellenére a kubai emberi jogi helyzet tekintetében nem történt kézzelfogható előrelépés; mivel a politikai párbeszédbe bele kell tartoznia a civil társadalommal és az ellenzékkel korlátozások nélkül folytatott, közvetlen és intenzív párbeszédnek is;

D.

mivel a kubai kormány továbbra is elutasítja annak elismerését, hogy az emberi jogok nyomon követése törvényes tevékenység, és jogilag nem ismeri el a helyi emberi jogi csoportokat;

E.

mivel 2019. február 24-én alkotmányos népszavazásra kerül sor; mivel az új alkotmány létrehozásának folyamatába nem tartozik bele a megfelelő nemzeti szintű konzultáció, ami biztosítja, hogy a Kommunista Párt megőrizze vezető szerepét a társadalomban anélkül, hogy bevezetnék a többpártrendszert, valamint biztosítanák az alapvető szabadságokat és a politikai és polgári jogokat, ezáltal megerősítve a állami tulajdon központosított rendszerét és az ellenőrzött gazdaságot; mivel az egypártrendszer a 3. cikk szerint „visszavonhatatlan”, a 224. cikk pedig kimondja, hogy a jelenlegi és a jövőbeli generációk nem változtathatják meg a szocializmus, valamint a jelenlegi politikai és társadalmi rendszer visszavonhatatlanságát; mivel a tervezetben egyéb rendkívül aggasztó rendelkezések is szerepelnek;

F.

mivel Kubában a független újságírókat, békés másként gondolkodókat és az emberi jogi visszaéléseket dokumentáló emberijog-védőket, akik többnyire a demokratikus ellenzék tagjai, üldözik, önkényesen fogva tartják vagy börtönben tartják; mivel a CCHRNC szerint 2018 októberében kétségtelenül politikai okokból legalább 202 békés másként gondolkodót és független civil társadalmi aktivistát tartóztattak le önkényesen rövid távra, miközben a véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez és a politikai egyesüléshez való alapvető jogaikat gyakorolták;

G.

mivel az egyik ilyen személy Dr. Eduardo Cardet, a Keresztény Felszabadítási Mozgalom nemzeti koordinátora, akit a véleménynyilvánításhoz való jogának békés gyakorlása miatt három év börtönbüntetésre ítéltek; mivel 2016 novemberében Miamiból visszatérve tartóztatták le; mivel Dr. Cardetet, akit lelkiismereti fogolynak tekintenek, Holguínban, a „Cuba SI” börtönben egy magánzárkában tartják fogva, ahol családja nem látogathatja, és nem fogadhat telefonhívásokat;

H.

mivel Tomás Núñez Magnetariaga, a „Kubai Hazafias Unió” (Unión Patriótica de Cuba, UNPACU) nevű nem hivatalos politikai ellenzéki csoport tagja 62 napos éhségsztrájkot folytatott, és 2018. október 15-én a nemzetközi nyomásnak köszönhetően szabadon engedték; mivel Magdariaga urat egy állami tisztviselő állítólagos megfenyegetése vádjával ítélték el, ám a tisztviselő végül beismerte, hogy koholt vádakról volt szó; mivel ügye az eltérő nézetek elhallgattatására irányuló kísérletek újabb ékes példája;

I.

mivel 2018 októberében a „Nők fehérben” mozgalom ismételten a politikai elnyomás legfőbb áldozatává vált, és az ország számos tartományában folytatódott az elnyomás a totalitarianizmus ellen küzdők egyesült fóruma (FANTU) több tagja ellen;

J.

mivel minden kubai foglyot humánus bánásmódban kell részesíteni; mivel a kubai kormány nem engedi, hogy a független emberi jogi csoportok bejussanak a börtönökbe; mivel a kubai polgárok számára nem biztosítottak az eljárási garanciák, például az illetékes és pártatlan bíróság általi, tisztességesés nyilvános meghallgatásokhoz való jog; mivel a feltételesen szabadlábra helyezett foglyokat a hatóságok gyakran zaklatják;

K.

mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja egyértelműen kijelentette, hogy az önkényes fogva tartások kubai áldozatai jogosultak arra, hogy jogorvoslatért forduljanak a kormányhoz, amelybe beletartozik a helyreállítás, a kártérítés, a rehabilitáció, a kárpótlás, valamint az arra vonatkozó garanciák, hogy az eset nem ismétlődik meg;

L.

mivel vannak arra utaló jelek, hogy Kubában jobban tiszteletben tartják a vallásszabadságot; mivel a kubai hatóságok ugyanakkor még mindig nagyon korlátozóak a keresztény templomok építése vagy újjáépítése tekintetében; mivel Kubában az egyház fokozatosan a legnagyobb civil társadalmi szereplővé és kulcsfontosságú szociális szolgáltatóvá vált, tevékenységeit azonban továbbra is a hatóságok szigorú ellenőrzése mellett folytathatja;

M.

mivel a Kubával való szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatok célja az Unió szemszögéből az, hogy elősegítsék, hogy a politikai reformok valamennyi polgár várakozásainak megfelelően haladjanak előre az országban; mivel a gazdasági és kereskedelmi liberalizációnak lehetővé kell tennie az ország számára, hogy fokozatosan elmozduljon a kubai lakosság által nagyra értékelt és igényelt olyan értékek felé, mint a szabad közösségi terek, az együttélés, a technológia és a kommunikáció;

N.

mivel az Európai Parlament három alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak: 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben a „Nők fehérben” mozgalomnak, 2010-ben pedig Guillermo Fariñasnak; mivel továbbra is rendszeresen előfordul, hogy a Szaharov-díjasok nem hagyhatják el az országot, és nem vehetnek részt nemzetközi eseményeken;

O.

mivel a Parlament számos alkalommal kérte, hogy hivatalos küldöttséget indíthasson Kubába; mivel a kubai hatóságok minden alkalommal megtagadták az országba való belépést, még a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás elfogadását követően is;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.