27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 353/2

—

tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló első és második konferencia záródokumentumára, nevezetesen a 2002-es monterreyi konszenzusra és a 2008-as dohai nyilatkozatra,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól16-ig tartandó, a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik nemzetközi konferenciáról szóló 68/204. és 68/279. sz. határozatára,

—

tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik konferencia előkészítő folyamatának társelnökeinek 2015. január 21-i vitaanyagára,

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának a „Teremtsük meg a méltóságot 2030-ra: számoljuk fel a szegénységet, tegyük jobbá minden ember életét és védjük bolygónkat” című, a 2014 utáni időszakra szóló menetrendről szóló, 2015. decemberi összefoglaló jelentésére,

—

tekintettel a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői bizottság 2014. augusztusi jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyitott munkacsoportjának 2014. júliusi jelentésére,

—

tekintettel „Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) 2014-es beruházási világjelentése – Befektetés a fenntartható fejlesztési célokba: cselekvési terv” című dokumentumra (1),

—

tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-konferencia (Rio+20) „A jövő, amelyet mi akarunk” című, 2012. júniusi záródokumentumára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2014. szeptemberi, „Az államadósság-átütemezésre vonatkozó többoldalú jogi keret létrehozása felé” című határozatára,

—

tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044),

—

tekintettel a „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2014. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0335),

—

tekintettel a „2015 után: A szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés finanszírozásának átfogó és integrált megközelítése felé” című, 2013. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0531),

—

tekintettel a „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0092),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2013. december 12-i, a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló következtetéseire,

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2015 utáni átalakítást célzó menetrendről szóló, 2014. december 16-i következtetéseire (2),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásáról szóló, 2013. december 12-i következtetéseire (3),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. december 12-i, a magánszektor fejlesztési együttműködésben betöltött szerepének megerősítéséről szóló következtetéseire,

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2013 utáni átfogó menetrendről szóló, 2013. június 25-i következtetéseire (4),

—

tekintettel a 2014 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a 2008-ban Monterreyben megrendezett fejlesztésfinanszírozási konferencia nyomon követéséről szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az ENSZ 2014. december 1–12. között Limában (Peru) megrendezett 2014. évi éghajlat-változási konferenciájáról (COP 20) szóló, 2014. november 26-i állásfoglalására (7); a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására (8); a „Korrupció a köz és magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására (9); az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására (10); a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítéséről szóló, 2013. április 16-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a fejlesztés európai évéről szóló, 2014. április 16-i 472/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (12),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU rendeletére,

—

tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét;

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0143/2015),

A.

mivel a 2015-ös év a globális fejlesztési erőfeszítések szempontjából kritikus jelentőségű, mivel ebben az évben fogadják el a fenntartható fejlesztési célokat és a világméretű éghajlatváltozás elleni fellépésről szóló megállapodást, amelyek mindegyike 2030-ig lesz érvényes;

B.

mivel az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól16-ig tartandó harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciának meg kell teremtenie a 2015 utáni ütemterv finanszírozásához és végrehajtásához szükséges feltételeket, és mivel ennek az ütemtervnek a sikere az e konferencián tett vállalások mértékétől függ;

C.

mivel még mindig 1,5 milliárd ember él szegénységben és az egészségügyet, az oktatást és az életszínvonalat illetően nélkülözésben, különösen a konfliktusok által érintett és az instabil államokban; mivel ez nem elfogadható, minthogy elegendő erőforrás létezik a világban ahhoz, hogy ennek a helyzetnek fokozatosan véget lehessen vetni;

D.

mivel a szegénység és egyenlőtlenség megszüntetését csak mindenki számára elegendő és megfelelő források mozgósítása és a marginalizált csoportok – például a gyermekek, a nők, az idősek vagy a fogyatékossággal élők – jobb megcélzása révén lehet megvalósítani; mivel a szélsőséges szegénység jelentős csökkenése ellenére lassabb volt a gyermekek érdekében elért haladás, és ezért a gyermekeket célzó, a belföldi források mozgósítása és nemzetközi közfinanszírozás révén történő beruházások kulcsfontosságú tényezővé váltak;

E.

mivel a fenntartható fejlesztés megvalósítása lehetetlen béke és biztonság nélkül, ahogyan ezt a fejlesztésre vonatkozó 2005. évi európai konszenzus is elismerte;

F.

mivel a világ legszegényebb népességének háromnegyede – a becslések szerint 960 millió ember – jelenleg közepes jövedelmű országokban él, az új fejlesztési paradigma ezért megköveteli a szegény népességet és a szegény országokat egyaránt célzó programokat;

G.

mivel az UNCTAD évi mintegy 3,9 billió USD-re teszi a fejlődő országokban az új fenntartható fejlesztési célok finanszírozási költségét, amelyből jelenleg évi 2,5 billió USD hiányzik; mivel a gyenge fellépés költségei végső soron sokkal nagyobbak lesznek, mint a fenntartható fejlesztést célzó, határozott fellépés költségei;

H.

mivel a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása jelentette kihívás nagyságrendje erős és globális partnerséget igényel, és a finanszírozás valamennyi formájának (belföldi, nemzetközi, köz- és magánfinanszírozás és innovatív források) és nem pénzügyi eszközöknek az igénybevételét teszi szükségessé; mivel a magánfinanszírozás kiegészítheti, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

I.

mivel a belföldi források mozgósítása és a hivatalos fejlesztési segély (ODA) a fejlesztésfinanszírozás mással nem helyettesíthető alapvető elemei, amelyeket erősíteni kell;

J.

mivel a fejlődő országok jelentős lehetőségekkel rendelkeznek a belföldi források mobilizálását illetően, de egy-egy ország önmagában csak korlátozott eredményeket érhet el a jelenlegi helyzetben; mivel a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya továbbra is alacsony, és ezért fontos kiegyensúlyozott, tisztességes és hatékony adórendszerek előmozdítása az egyes adófizetők és a vállalatok fizetőképességére alapozva; mivel a belföldi erőforrások mozgósításához szükség van a természeti erőforrásokból származó hasznok tisztességes és átlátható elosztására is;

K.

mivel nagyon kevés fejlett ország tesz eleget annak a kötelezettségvállalásának, hogy bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,7 %-át ODA-ként, ezen belül pedig a GNI 0,15–0,20 %-át a legkevésbé fejlett országok számára biztosítja; mivel az Unióhoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamok vállalták a GNI 0,33 %-ában megállapított cél elérését, de ezt még egyikük sem érte el;

L.

mivel számos kevésbé fejlett ország sérülékeny vagy sérülékennyé vált a fegyveres konfliktusokhoz, az ebolához hasonló járványokhoz és a természeti katasztrófákhoz hasonló külső események miatt, és mivel nagyobb támogatásra van szükségük;

M.

mivel a szegénység csökkentése, a gazdasági növekedés és a biztonság nagy mértékben függ attól, hogy egy állam képes legyen ellátni szuverén funkcióit, biztosítani a jogállamiságot, és az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz hasonló közszolgáltatásokat tudjon nyújtani a felelősségvállalás elvének tiszteletben tartása mellett; mivel különösen ezeknek az országoknak nagyobb támogatásra van szükségük a szilárd egészségügyi rendszerek bevezetése érdekében;

N.

mivel a fejlesztési menetrend egyre szélesebb körű, és ezért fontos elismeri és tovább ösztönözni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a hivatalos fejlesztési támogatáson túlmutatva tesznek; mivel számos OECD-ország kihívásokkal teli pénzügyi körülményei ellenére fenntartották a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) magas szintjét, és az ODA 2013-ban 134,8 milliárd dollárral elérte minden idők legmagasabb szintjét; mivel a hivatalos fejlesztési támogatás katalizátor lehet a magánberuházások vonzásában, és ebben az összefüggésben megjegyzendő az innovatív pénzügyi eszközök relevanciája;

O.

mivel ha a magánszektor befektetéseit és a közvetlen külföldi befektetéseket megfelelően szabályozzák és a belföldi gazdaság konkrét előrelépéseihez kapcsolják, akkor – amint az UNCTAD fenntartható fejlesztési célokat szolgáló beruházásokra vonatkozó cselekvési tervre irányuló javaslatából is kiderül – ezek potenciálisan lényegesen hozzájárulhatnak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez;

P.

mivel a magántőke-áramlás számos különféle – kedvező, illetőleg kedvezőtlen – módon érinti a fejlődő országokat; mivel a magánforrásokból a fejlődő országokba irányuló pénzmozgások jelentősek, de nagyrészt volatilisek, a megoszlásuk nem egyenletes, és ezek gyakran kiáramlásokhoz, így a nyereség hazautalásához – amelyek 2010 óta meghaladják az újonnan beáramló közvetlen külföldi befektetéseket – kapcsolódnak;

Q.

mivel a civil társadalom kulcsfontosságú szerepet tölt be az egyetemes és inkluzív folyamat biztosításában nemzeti és globális szinten egyaránt, és hozzájárul a jó kormányzáshoz és az elszámoltathatósághoz; mivel a fejlesztési támogatás és a korrupció egymással összeegyeztethetetlen;

R.

mivel fontos előmozdítani a banki szolgáltatások használatát a fejlődő országokban;

S.

mivel az EU-nak és tagállamainak mint a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozóinak a fejlesztésfinanszírozási folyamat élére kell állniuk, és segíteniük kell a fejlesztésfinanszírozási kihívásokra adható hiteles válasz megtalálásában, biztosítva ezzel a fejlesztésre vonatkozó szakpolitikai koherenciát a 2015 utáni időszakra szóló menetrenden belül; mivel más fejlett és feltörekvő országoknak követniük kell az EU példáját;

1.

üdvözli a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia záródokumentumának „nulladik tervezetetét”, és felkéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák azt;

2.

üdvözli az ENSZ főtitkárának összefoglaló jelentését és abban az új fejlesztési célokról és az ehhez kapcsolódó pénzügyi keretről szóló ambiciózus globális partnerség holisztikus és integrált, átalakítást célzó megközelítését, amelynek középpontjában a szegénység felszámolása, az emberi jogok egyetemessége és a nemek közötti egyenlőség áll; kitart amellett, hogy e nagyra törő partnerség átfogó és jelentős végrehajtási eszközök nélkül nem lesz sikeres;

3.

sürgeti az Uniót, hogy erősítse meg politikai vezető szerepét a fenntartható fejlesztési keret és a hozzá tartozó végrehajtási eszközök meghatározása felé vezető előkészítő folyamat egészében, a fejlesztés finanszírozásáról szóló megállapodás megújításában, az alapító szerződéseiben megállapított kötelezettségvállalások és értékek mentén; úgy véli, hogy az uniós fejlesztési támogatás vonatkozásában más adományozó partnerek nem szabhatnak feltételeket;

4.

kitart amellett, hogy az Uniónak és tagállamainak fenn kell tartaniuk a fejlesztési támogatás jelentős adományozóiként betöltött pozíciójukat, amellett, hogy törekednek a felelősség megosztásának elérésére; felhívja a magas jövedelmű országokat, a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országokat és a feltörekvő gazdaságokat, hogy vállaljanak jelentős kötelezettségeket;

5.

üdvözli a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című új bizottsági közleményt, annak átfogó jellege, a politikák koherenciájára való összpontosítása és annak megerősítése miatt, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy maradéktalanul kivegye szerepét e globális partnerségből; sajnálatosnak tartja azonban az elkötelezettség bizonyos hiányát a jövőbeni pénzügyi célok határidejét illetően;

6.

hangsúlyozza, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás továbbra is a fejlesztésfinanszírozás kulcsfontosságú eszköze; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy késedelem nélkül kötelezzék el magukat újra a hivatalos fejlesztési támogatás vonatkozásában a GNI 0,7 %-ában meghatározott cél mellett, a hivatalos fejlesztési támogatás legalább 50 %-át és a GNI legalább 0,2 %-át a legkevésbé fejlett országok számára fenntartva, és a költségvetési korlátok figyelembe vétele mellett terjesszenek elő többéves költségvetési menetrendeket e szintek 2020-ig történő elérése tekintetében; üdvözli az Unió határozott álláspontját az erőfeszítéseknek a fejlesztési támogatások mennyiségére és minőségére való összpontosítása mellett; felhívja a fejlett partnereket és a feltörekvő országokat, hogy fokozzák fejlesztési támogatásukat, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy győzzék meg a magán- és közadományozókat világszerte, hogy teljesítsék finanszírozási felajánlásaikat és tegyenek új kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza, hogy valamennyi adományozónak gondoskodnia kell arról, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás valódi átcsoportosítást jelentsen a fejlődő országok részére;

7.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak és más fejlett országoknak eleget kell tenniük annak a kötelezettségvállalásuknak, hogy az éghajlatváltozás kezelésére megnövelt, új és pótlólagos finanszírozást nyújtanak, hogy 2020-ra elérjék az együttesen évi 100 milliárd USD mozgósítására irányuló célt, többféle forrásból, köz- és magán-, kétoldalú és többoldalú forrásokból, beleértve alternatív forrásokat is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem feletti pótlólagos finanszírozásnak a hivatalos fejleszési támogatáshoz való hozzárendelése kérdésében való előrelépés elmaradását; felhív a fejlett és feltörekvő országok közös nemzetközi erőfeszítésére új és kiegészítő finanszírozás előteremtésére a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén – ám nem a fejlesztési költségvetés terhére – az éghajlatváltozás elleni globális fellépésről szóló megállapodás keretében, amely a 2015 decemberben tartandó párizsi konferencián kerül majd elfogadásra; úgy véli, hogy az Uniónak átmeneti intézkedéseket kell javasolnia a teljes addicionalitás eléréséig; sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel a szén-dioxid-piaci bevételeket a fejlődő országokban az éghajlatváltozás elleni felépésre; felhívja továbbá a feltörekvő gazdaságú országokat, hogy mozgósítsák a finanszírozást a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén;

8.

támogatja a fejlesztés- és az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló pótlólagos finanszírozás innovatív forrásait, ideértve a pénzügyi tranzakciós adókat és a nemzetközi légi és tengeri közlekedésre kivetett szén-dioxid-kibocsátási adókat és a szén-dioxid-piaci bevételek automatikus elosztását; üdvözli a további kiegészítő források azonosítására irányuló további európai és nemzetközi erőfeszítéseket;

9.

hangsúlyozza, hogy a megtett pénzügyi erőfeszítéseken belül a standard intézkedést továbbra is az ODA-nak kell jelentenie; támogatja a fenntartható fejlődés teljes hivatalos támogatására vonatkozó kiegészítő mutatószám bevezetését, amennyiben teljesen egyértelművé teszik, hogy az semmilyen formában nem helyettesítheti vagy csökkentheti a hivatalos fejlesztési támogatást;

10.

megjegyzi, hogy noha a hivatalos fejlesztési támogatás túlnyomó részét vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtják, a kedvezményes hitelek is fontosak, de hozzájárulnak az adósságbuborék kialakulásához vezető adósságterhekhez és –kockázatokhoz, különösen a Szubszaharai-Afrikában és a karibi országokban, amelyek az adósságtörlesztésükhöz korlátozott bevételekkel rendelkeznek; ennek megfelelően felszólítja az adományozókat, hogy támogatásukat a legkevésbé fejlett országoknak vissza nem térítendő támogatások formájában nyújtsák; úgy véli, hogy a kedvezményes hitelek esetleg nem alkalmasak beruházási célra azokban a szociális ágazatokban, amelyek nem nyereségtermelésre irányulnak; üdvözli, hogy az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (OECD-DAC) beleegyezett a kedvezményes hitelekre vonatkozó jelentéstétel modernizálásába a hivatalos fejlesztési támogatási számadatok kiszámítását célzó támogatásegyenérték-rendszer bevezetésével;

11.

rámutat arra, hogy az Unió világon az első számú adományozó a fejlesztési támogatás terén, a globális hivatalos fejlesztési támogatás majdnem 60 %-át adja; mindazonáltal felkéri a Bizottságot, hogy a monterreyi konszenzus összes európai adományozó általi nyomon követésének ellenőrzése céljából szolgáltasson egyértelmű és átlátható adatokat arról, hogy a teljes uniós költségvetés mekkora hányadát fordítják uniós fejlesztéstámogatásra; sajnálkozását fejezi ki továbbá amiatt, hogy az EU fejlődő országok részére nyújtott anyagi hozzájárulásainak szintje észrevétlen marad, és felkéri a Bizottságot megfelelő és célzott kommunikációs és információs eszközök kifejlesztésére az uniós fejlesztési segélyek láthatóságának növelése érdekében;

12.

kéri az Uniót, hogy vegye számításba a hosszú távú pénzügyi követelményeket azáltal, hogy egy stratégiaibb, ambiciózusabb és átfogóbb megközelítést részesít előnyben, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

13.

emlékeztet arra, hogy 2014 és 2020 között az uniós költségvetés hozzájárulása a fejlesztésfinanszírozáshoz 19,7 milliárd euró a fejlesztési együttműködés terén és 6,8 milliárd euró a humanitárius segítségnyújtás terén, a 2,2 milliárd eurós sürgősségisegély-tartalékon felül; rámutat továbbá a 30,5 milliárd eurós Európai Fejlesztési Alapra (EFA); kéri az EFA beemelését a költségvetésbe, amely olyan előnyökkel járna, mint a nagyobb átláthatóság, ismertség, hatékonyság és eredményesség; üdvözli a többéves pénzügyi keret választásokat követő félidős értékelése és felülvizsgálata által kínált lehetőséget arra, hogy kellő figyelmet kapjon a humanitárius segítségnyújtás növekvő strukturális igénye, valamint a legszegényebb és legsérülékenyebb országok fejlesztési szükségletei;

14.

megjegyzi, hogy a 2015-ös költségvetés fejlesztési együttműködésre 2,4 milliárd euró kötelezettségvállalást (és 2,1 milliárd kifizetést), humanitárius segítségnyújtásra pedig 928,8 millió euró kötelezettségvállalást (és 918,8 millió euró kifizetést) irányzott elő; támogatja a kifizetetlen számlák mennyiségének csökkentésére tett lépéseket, amelyek célja a legsebezhetőbb partnerek fizetőképességének megőrzése, és hangsúlyozza a kötelezettségvállalások és kifizetések közti paritás elvének fontosságát a humanitárius segítségnyújtást illetően, mivel egyre gyakrabban történnek válságok, ami a források gyors folyósítását teszi szükségessé;

15.

felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési menetrendről, illetve a fejlesztési és éghajlatváltozási finanszírozásról szóló tárgyalások hitelesen kapcsolódjanak a katasztrófakockázat-csökkentés 2015–2030 közötti szendai új keretéhez, az ellenállóképesség és a készenlét kiépítése érdekében, ugyanakkor a megvalósítva a „senkit nem hagyunk hátra” globális célkitűzést;

16.

emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködés az Unió és a tagállamok közös felelőssége, és összhangban kell lennie a kiegészítő jelleg és a koordináció elveivel; kiemeli a civil társadalom és a helyi hatóságok bevonásának szükségességét a koordináció folyamatába;

17.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a segélyek felaprózódásának megosztott finanszírozási mechanizmus révén és a különböző segélyezésnyújtási mechanizmusok és szereplők közötti nagyobb fokú koordináción keresztül történő csökkentése révén mozdítsanak elő egy, a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani partnerség kötelezettségvállalásaira épülő segélyhatékonysági menetrendet; hangsúlyozza, hogy a fejlesztésre irányuló minden finanszírozásnak a szegények érdekeit kell szolgálnia, figyelmet kell fordítania a nemi szempontokra, környezeti szempontból megfelelőnek és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképesnek kell lennie;

18.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ szerint a szegénység csökkentése és végleges felszámolása az Unió elsődleges célja a fejlesztés területén, míg az emberi jogok védelme, a nemek közötti egyenlőség, a társadalmi kohézió és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek továbbra is a fejlesztési tevékenység központi elemei kell, hogy maradjanak;

19.

hangsúlyozza a világos prioritások meghatározásának jelentőségét a kiadási oldalon, különösen összpontosítva az olyan területeken hozott intézkedésekre, mint az egészség, az oktatás, az energia- és vízellátás, a mezőgazdaság és az infrastruktúra; hangsúlyozza további erőfeszítések és fejlesztések szükségességét a segélyhatékonyság terén, a különböző segélyezési mechanizmusok és adományozók közötti koordináció szorosabbá tétele révén;

20.

kiemeli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásnak elsőbbséget kell biztosítania a mindenkit érintő alapvető szociális szolgáltatásoknak és azoknak a közjavaknak, amelyeket a magánszektor kevésbé hatékonyan tud nyújtani, például az alapfokú oktatásnak, a szociális biztonsági hálónak, az egészségügyi ellátásnak, valamint a köztisztasági, víz- és energiaellátási infrastruktúrának, hogy a fejlődő országok elérhessék teljes potenciáljukat; hangsúlyozza, hogy a hozzáférhetőségnek alapvető kritériumnak kell lennie a nemzetközi közfinanszírozás terén az egyetemes és inkluzív szolgáltatások és infrastruktúrák támogatása érdekében;

21.

hangsúlyozza, hogy a legkiszolgáltatottabb népesség számára biztosítani kell a fejlesztési lehetőségekhez való hozzáférést; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy amennyiben kizárólag a kormányok közvetítésével folyik a segélynyújtás, fennáll a veszélye, hogy a marginalizálódott vagy kiszolgáltatott közösségek nem részesülnek elegendő támogatásban;

22.

kiemeli a fejlesztési bankok fontosságát, amelyek további forrásokat tudnak mozgósítani az infrastrukturális finanszírozási szakadék csökkentése és a hitelhez való hozzáférés érdekében a fejlődő országokban, szigorú ellenőrzési és hatásvizsgálati mechanizmusok működtetése mellett;

23.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindenképpen a legmagasabb szintű koordinációt kell célul kitűznie, az egyéb szakpolitikai területekkel (környezetvédelem, migráció, nemzetközi kereskedelem, emberi jogok, mezőgazdaság stb.) való koherencia, valamint a munka megkettőzésének és a tevékenységek közötti ellentmondások elkerülése érdekében; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződéssel (EUMSZ 208. cikke) a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia szerződéses kötelezettséggé vált;

24.

hangsúlyozza, hogy a belföldi források mozgósítása a külföldi támogatásnál kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb, és a finanszírozás kulcsfontosságú forrását kell képeznie; ösztönzi a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fokozzák az ilyen mozgósítást; hangsúlyozza a belföldi adók beszedése javításának fontosságát a fejlődő országokban, továbbá azt, hogy olyan megalapozott, kiegyensúlyozott, tisztességes és hatékony adórendszerekre van szükség, amelyek a szegények érdekeit szolgálják, figyelnek a legkiszolgáltatottabb csoportokra és tiszteletben tartják a fenntartható fejlesztésre vonatkozó nemzetközi kötelettségvállalásokat; kéri a környezeti szempontból káros támogatások megszüntetését az energia (különösen a fosszilis tüzelőanyagok), a halászat és a mezőgazdaság területén;

25.

kéri a Bizottságot, hogy fokozza kapacitásépítési támogatását az adóigazgatás, a pénzügyi irányítás, az államháztartás irányítása, a korrupcióellenesség, az ellopott javak visszaszerzése, valamint az adóelkerülés és a helytelen transzferárazási tevékenységek elleni küzdelem területén; úgy véli, hogy az Uniónak ebben kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie; emlékeztet a természeti erőforrásokból származő adóbevételek – különösen állami befektetési alapok révén történő – elosztásának fontosságára; hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani és fokozni kell a költségvetési jelentések javítására irányulóan folyamatban lévő erőfeszítéseket, és az országok költségvetési jelentéstételi gyakorlatainak fokozottabb harmonizálására szólít fel;

26.

felhívja az Uniót és tagállamait, hogy aktívan számolják fel az adóparadicsomokat, az adócsalást és a jogellenes pénzmozgásokat – amelyek eltörpítik a fejlesztési támogatást és hozzájárulnak a fejlődő országok adósságaihoz –, működjenek együtt a fejlődő országokkal az egyes transznaionális vállalatcsoportok agresszív adókikerülési gyakorlatainak elhárításában, és keressék meg annak a módját, ahogyan segíthetnek a fejlődő országoknak, hogy ellenáljanak az adóversenyben való részvételre ösztönző nyomásnak, mivel ez akadályozza a haza erőforrásaik fejlesztési célú mozgósítását;

27.

támogatja egy adóügyi együttműködésért felelős kormányközi szerv ENSZ égisze alatti létrehozását; ösztönzi az információk automatikus cseréjét; kéri a tényleges tulajdonosok nyilvános jegyzékeinek elkészítését a nemzetközi vállalatok számára kötelező, nyilvános, országonkénti jelentéstételt valamennyi szektorban, valamint az adóztatási jogok tisztességes elosztásának biztosítását a beruházási szerződések fejlődő országokkal való tárgyalása során;

28.

úgy véli, hogy a nemzetközi társaságiadó-szabályoknak magukban kell foglalniuk azt az elvet, hogy az adót ott kell megfizetni, ahol az értéket kitermelik vagy létrehozzák;

29.

hangsúlyozza a jó kormányzás, az emberi jogok védelme, a jogállamiság, az intézményi keret és a szabályozási eszközök döntő fontosságát; különösen támogatja a kapacitásépítés, az oktatáshoz és egészségügyhöz hasonló, az egyetemes egészségügyi ellátást biztosító, többek között a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos alapvető szociális szolgáltatások, az élelmezés, a közszolgáltatások és szociális védelem, valamint a szegénység és az egyenlőtlenség – többek között a gyermekek közötti és a nemen alapuló egyenlőtlenség – elleni küzdelem területén történő beruházásokat; elismeri, hogy hozzáférhető infrastruktúrákra és szelektív állami beruházásokra, valamint a természeti erőforrások fenntartható felhasználására van szükség, a nyersanyag-kitermelő ágazatok részéről is;

30.

hangsúlyozza, hogy a fejlesztésfinanszírozásnak meg kell erősítenie a nők és férfiak közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdítására, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére rendelkezésre álló forrásokat; hangsúlyozza a nők társadalomban betöltött különleges szerepét, továbbá hangsúlyozza, hogy ennek magában kell foglalnia a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtását, és célzott beruházásokat olyan kiemelt területeken, mint az egészségügy és az oktatás, és olyan intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy minden fejlesztésfinanszírozásnál maradéktalanul figyelembe vegyék a nők és lányok helyzetét;

31.

felszólal a tudomány, a technológia és az innováció területén folyó kutatás és fejlesztés nagyobb mértékű finanszírozásáért a fejlődő országokban, ugyanakkor elismeri, hogy ennekzt a finanszírozásnak egyszerre kell hazai és nemzetközi forrásból származnia; sürgeti az olyan kutatás és fejlesztés előmozdítását, amely elősegíti az előrelépést az összetett kihívásokkal való megbirkózás terén, illeve a globális közjó helyes irányítása érdekében történő haladást (ilyenek például az egészségügyi technológia és innováció); megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben a mikro-, kis- és középvállalkozások jelentős szerepet töltenek be; kéri a szabadkereskedelmi megállapodások révén a fejlődő országokban bevezetett valamennyi szellemitulajdon-jogi rendszer felülvizsgálatát, a közegészségre, a környezetre és a technológiatranszferre gyakorolt hátrányos hatások azonosítása érdekében;

32.

hangsúlyozza a fejlődő országokban a magánvállalkozás és a vállalkozók számára kedvező feltételek kiemelt fontosságát, különösen a mikro, kis- és középvállalkozások szempontjából, amelyek alapvető szerepet töltenek be a munkahelyteremtés és az inkluzív növekedés motorjaiként; felhív különösen a mikrofinanszírozást szolgáló kölcsönöket és azok garanciáit nyújtó rendszerek erősítésére; ragaszkodik ahhoz, hogy tovább kell fejleszteni a helyi és regionális bankokat és hitelszövetkezeteket, hogy jelentősen csökkenhessennek a piaci hitelek túl magas kamatai, ezzel is támogatva a helyi szintű közösségi fejlődést (13); kéri, hogy a magánszektort megfelelő partnerségek, pénzügyi eszközök, ösztönzők, elszámoltatási keret és a vállalatok hatékony társadalmi felelősségvállalása révén hangolják össze a fenntartható fejlesztési célokkal; emlékeztet, hogy eleget kell tenni az elfogadott nemzetközi szabályoknak, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szabályainak és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásoknak;

33.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a válallkozások fejlődéséhez szükséges információs, képzési és tanácsadási eszközök rendelkezésre bocsátását;

34.

hangsúlyozza, hogy a hosszú távú gazdasági hatások biztosítása érdekében hozzáférést kell biztosítani a fiatalok és a nők számára az új vállalkozások létrehozását lehetővé tevő hitelekhez;

35.

hangsúlyozza a termelők szervezetei által létrehozott közös vállalkozások szociális kohéziós szerepet az etnikai és vallási konfliktusok megelőzésében;

36.

kitart amellett, hogy az EU magánszektor számára nyújtott támogatása és a magánszektorral való együttműködése hozzájárulhat a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentéséhez, továbbá tiszteletben tarthatja és előmozdíthatja az emberi jogokat, a környezeti normákat, az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásokat és a társadalmi párbeszédet, és ezt meg is kell tennie; kéri egy jogilag kötelező erejű keret panaszkezelési mechanizmussal együtt való kialakítását a vállalatok, többek között a nemzetközi vállalatcsoportok tekintetében;

37.

kéri az Uniót, hogy a fejlődő országokkal közösen hozzon létre egy szabályozási keretet, amely összhangban áll a fenntartható fejlesztés beruházási politika UNCTAD által kidolgozott átfogó keretével, amely ösztönzi a felelős, átlátható és elszámoltatható beruházásokat, amelyek hozzájárulnak a fejlődő országokban a társadalmilag tudatos magánszektor fejlődéséhez;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokban a mikro-, kis- és középvállalkozások és szövetkezetek finanszírozáshoz nagyobb mértékben történő hozzáférését; hangsúlyozza a mikrofinanszírozást szolgáló kölcsönöket nyújtó rendszerek fontosságát, különösen a nők számára; ösztönzi a helyi és regionális bankok és hitelszövetkezetek továbbfejlesztését; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a fejlődő országokat, hogy a banki szolgáltatások fejlesztését ösztönző politikákat és jogi keretet alakítsanak ki; rámutat, hogy – különösen a szegények, a nők és egyéb veszélyeztetett csoportok körében – szükség van a pénzügyi kérdésekkel, a banki termékek és biztosítás használatával, illetve az ezekhez kapcsolódó új technológiákkal kapcsolatos tájékoztatásra és képzésre;

39.

emlékeztet, hogy egyedül az állami támogatás messze nem elég valamennyi beruházási igény fedezésére a fejlődő országokban; ezért hangsúlyozza az ötvözés és a köz- és magánszféra közötti társulások (PPP-k) szerepét, amelyek arra szolgálnak, hogy fokozzák a fejlesztési támogatás hatását, magántőkét vonzzanak be és támogassák a helyi vállalkozásokat; hangsúlyozza azonban, hogy a közös finanszírozás nem helyettesítheti az állami felelősséget a szociális szolgáltatások nyújtása terén, és annak a nemzeti fejlesztési célkitűzésekkel és a fejlesztéshatékonysági elvekkel kell összhangban lennie; támogatja a megfelelő köz- és magánszféra közötti társulások kialakítását, különösen az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezéssel kapcsolatos kutatás terén, így pl. az Ebola+ program esetében;

40.

kéri nemzetközi előírások és kritériumok és adósságkockázat-elemzés elfogadását a közös projektek és a köz- és magánszféra közötti társulások (PPP-k) vonatkozásában, amelyek magántőkét vonzanak be és támogatják a helyi vállalkozásokat, ugyanakkor tiszteletben tartják a megállapodás szerinti ILO-, WHO- és emberi jogi szabványokat; sürgeti a Bizottságot – tekintettel arra, hogy a jövőben jelentős mértékben ki kívánja szélesíteni az ötvözés alkalmazását –, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék az ötvözésről szóló különjelentésének ajánlásait, és értékelje a támogatások és hitelek ötvözésének mechanizmusát, különösen a fejlesztési és pénzügyi addicionalitás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság szempontjából; felhívja az Európai Beruházási Bankot és egyéb fejlesztésfinanszírozási intézményeket, hogy adjanak prioritást az olyan vállalatokba és alapokba tett befektetéseknek, amelyek nyilvánosságra hozzák tényleges tulajdonosaikat és országonkénti alapon nyújtják be pénzügyi beszámolójukat;

41.

támogatja a fejlődő országok, különösen a legkevésbé fejlett országok piacokhoz való nagyobb hozzáférését, mivel az erősítheti a magánszektort, és reformra sarkalló ösztönzőket teremthet; sürgeti a Bizottságot, hogy biztonsítsa a kereskedelmi és beruházási megállapodások – különösen a fejlődő országokkal, legkevésbé fejlett országokkal és instabil államokkal kötött ilyen megállapodások – összhangba hozatalát a fenntartható fejlesztési célokkal, és mozdítsa elő az emberi jogokat és a regionális integrációt; hangsúlyozza, hogy e megállapodások tekintetében a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó hatásvizsgálatot kell végezni; támogatja a Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a 2015 utáni tárgyalások eredményeire figyelemmel frissíti kereskedelemösztönző támogatási stratégiáját, illetve hogy a kereskedelemi megállamodásokban külön és megkülönböztetett bánásmódot biztosít a fejlődő országoknak, legkevésbé fejlett országoknak és instabil államoknak, tiszteletben tartva ugyanakkor politikai mozgásterüket hazai környezetük és lakosságuk szükségletei összefüggésében;

42.

kéri, hogy hozzanak a közszféra által irányított nemzeti közbeszerzési rendszerek és tevékenységek használatának és átláthatóságának fokozására irányuló intézkedéseket, és erősítsék a fejlődő országok versenyhatóságainak szerepét;

43.

hangsúlyozza a migránsok pozitív hozzájárulását számrazási országuk fejlődéséhez, és eredményesebb és innovatívabb együttműködést kér a migrációs politika területén a származási és célországok között; felhívja a figyelmet a diaszpórából érkező hazautalások jelentette jelentős és egyre növekvő pénzmozgásokra, és támogatja a diaszpóra-alapok létrehozását; további erőfeszítéseket kér az átutalási költségek csökkentése érdekében, a származási országok helyi fejlődésére gyakorolt hatás fokozása céljából;

44.

kéri a helyi hatóságok és a civil társadalom, többek között a közösségi alapú nem kormányzati szervezetek fokozott részvételét a fejlesztési prioritásokról szóló vitákban, különösen az addisz-abebai konferencián, továbbá kéri a 2015 utáni menetrend befogadóbb és elszámoltathatóbb végrehajtását; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek szerepét a tevékenységek helyszíni kialakításában, illetve a nyomonkövetési, elszámoltathatósági és felülvizsgálati mechanizmusok kialakításában; elismeri, hogy a helyi hatóságoknak a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában betöltött szerepéhez szükséges a megfelelő eszközök hozzárendelése; felszólít arra, hogy a fiatalokat nagyobb vonják be a 2015 utáni menetrendről szóló vitába, többek között innovatív kommunikációs technológiák révén is; hangsúlyozza az uniós delegációk szerepét az ilyen párbeszédek elősegítésében;

45.

emlékeztet az ENSZ globális gazdasági kormányzásban és fejlesztésben betöltött, a többi meglévő intézmény és fórum – például az OECD – szerepét kiegészítő központi szerepére; kéri valamennyi ország egyenlő és a nemek közötti arány szempontjából kiegyensúlyozott képviseletét a multilaterális intézményekben és más norma- és szabványalkotó testületekben, többek között a nemzetközi pénzügyi szervezetekben; emlékeztet arra, hogy valamennyi nemzetközi pénzügyi szervezetnek meg kell felelnie – a Nemzetközi Pénzügyi Szervezetek Átláthatósági Chartájában lefektetett – alapvető átláthatósági szabványoknak, és alkalmaznia kell a nyilvános közzétételi politikákat;

46.

kitart amellett, hogy az adósságterhek enyhítése és a nem fenntartható adósságok elkerülése céljából az államadósság-átütemezési folyamatok multilaterális jogi keretén keresztül elő kell segíteni a fenntartható adósságrendezési megoldásokat, többek között a felelősségteljes hitelnyújtásra és hitelfelvételre vonatkozó normákat; kéri az Európai Uniót, hogy konstruktív módon vegyen részt az e keret kialakítására irányuló ENSZ-tárgyalásokon; sürgeti az Uniót, hogy a hitelezők és a hitelfelvevők esetében egyaránt igyekezzen elérni a felelős államadósság-ügyletekre vonatkozó UNCTAD-elvek végrehajtását;

47.

üdvözli az arra irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, hogy csökkentsék az ebola által érintett országok nemzetközi adósságfizetési kötelezettségét annak érdekében, hogy segítsenek nekik szembenézni a járvány által okozott gazdasági válsággal;

48.

kéri a nemzetközi szervezetek pénzügyi fejlesztéstámogatási programjainak és eszközeinek felülvizsgálatát azok új fenntartható fejlesztési célokkal való összhangjának megteremtése érdekében; sürgeti kiváltképp az Európai Beruházási Bankot, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, hogy állapítsa meg a felelős finanszírozás legmagasabb színvonalú normáit, és forrásait igazítsa szorosabban a fejlődő országok szükségleteihez, többek között a szegények érdekeit szem előtt tartó, kölcsönösen eredményes hitelezési lehetőségek révén; felszólít kiváltképp az Európai Beruházási Bank rendelkezésére álló összegeknek a bank jelenlegi megbízatásán túl történő növelésére, annak érdekében, hogy tovább növelje az alacsony jövedelmű országok számára nyújtott forrásokat;

49.

kéri, hogy az Addisz-Abebában tartandó konferencián állapodjanak meg egy megalapozott, átlátható és hozzáférhető nyomon követési és elszámoltathatósági keretben, hogy eredményesen nyomon lehessen követni a beruházásokat és az elért eredményeket a konkrét kötelezettségvállalások és célkitűzések tekintetében; nemzetközi kezdeményezést kér a statisztikák, adatok és információk minőségének javításához, ideértve a jövedelem, nem, életkor, faji és etnikai hovatartozás, migrációs jogállás, fogyatékosság, földrajzi hely és egyéb, a nemzeti összefüggésben lényeges jellemzők szerint részletezett adatokat is; kéri az összes felet, hogy biztosítsa a támogatás és finanszírozás átlátható és hatékony végrehajtását, különösen az ENSZ korrupció elleni egyezménye rendelkezéseinek aláírásával és tényleges végrehajtásával, valamint azzal, hogy kötelezettséget vállal pontos, időszerű és összehasonlítható bevételi és kiadási adatok, valamint a költségvetési dokumentumok rendszeres közzétételére; nevezetesen felhívja a Bizottságot, hogy folytassa támogatási programjai és projektjei nyomon követését és ellenőrzését, és hozzon megfelelő intézkedéseket, amennyiben korrupcióra vagy hűtlen kezelésre utaló bizonyítékot talál; sürgeti továbbá, hogy a Bizottság fokozza a fejlődő országoknak az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes hivatalok megerősítése érdekében nyújtott támogatását,

50.

nemzetközi kezdeményezésre szólít fel a statisztikák, az adatok és az információk minőségének javítása érdekében, hogy nyomon lehessen követni a kiadásokat, a beruházásokat és a konkrét kötelezettségvállalások és célok tekintetében elért előrehaladást; üdvözli az annak biztosítására irányuló globális erőfeszítéseket, hogy a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során felhasznált adatok kellően részletesek legyenek a jövedelmet, a nemeket, az életkort és egyéb mutatószámokat illetően, annak érdekében, hogy a fenntartható fejlesztési célok által vezérelt politikák hatását eredményesen nyomon lehessen követni;

51.

megismétli, hogy a GDP kiegészítéseként új egyéb mutatókra van szükség az új társadalmi és környezeti kihívások figyelembe vételéhez, és ezeknek magukban kell foglalniuk a humán fejlettségi mutatót, a Gini-együtthatót, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatót, a szénlábnyomot és az ökológiai lábnyomot is;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának és a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia előkészítő folyamatát segítő partnereknek.