(1)

A pénzügyi stabilitás előfeltétele annak, hogy a reálgazdaság munkahelyeket, hitelt és növekedést biztosítson. A pénzügyi válság komoly hiányosságokra mutatott rá a pénzügyi felügyelet területén, amely nem tudta megakadályozni a pénzügyi rendszer túlzott mértékű kockázatvállalását. A válságnak komoly következményei voltak az adófizetőkre, számos mára munkanélkülivé vált uniós polgárra és sok kis-és középvállalkozásra nézve. A tagállamok nem engedhetik meg maguknak a pénzintézetek kisegítését egy ugyanilyen mértékű új válság esetén anélkül, hogy megsértenék a stabilitási és növekedési paktum szabályait .

(1a)

Az Európai Parlament már jóval a pénzügyi válság előtt rendszeresen felszólalt a valamennyi szereplő számára valóban egyenlő európai versenyfeltételek megerősítése érdekében, rámutatva ugyanakkor az egyre integráltabb pénzügyi piacok uniós felügyeletének jelentős hiányosságaira (a „pénzügyi piacok keretrendszerének megvalósítása: cselekvési terv” című bizottsági közleményről szóló, 2000. április 13-i állásfoglalásában (6), az Európai Unió prudenciális felügyeleti szabályairól szóló, 2002. november 21-i állásfoglalásában (7), „A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010) – fehér könyv” című, 2007. július 11-i állásfoglalásában (8), a fedezeti alapokról és magántőkéről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó, 2008. szeptember 23-i állásfoglalásában (9), „A Lámfalussy-eljárás nyomon követéséről: a jövőbeli felügyeleti struktúra” című, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó, 2008. október 9-i állásfoglalásában (10), a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról szóló, 2009. április 22-i állásfoglalásában (11), valamint a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2009. április 23-i állásfoglalásában (12)).

(2)

2008 novemberében a Bizottság azzal bízta meg a Jacques de Larosière vezette magas szintű csoportot (a „de Larosière-csoport”), hogy készítsen ajánlásokat arról, hogy miként kellene megszilárdítani az európai felügyeleti szabályokat, biztosítva ezáltal a polgárok magasabb szintű védelmét és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítását.

(3)

A 2009. február 25-én bemutatott zárójelentésében (a de Larosière-jelentés) a de Larosière-csoport – többek között – a pénzügyi rendszer egészének kockázatait felügyelő, közösségi szintű szerv létrehozását javasolta.

(4)

2009. március 4-i, „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című közleményében az Európai Bizottság örömmel fogadta és széleskörűen támogatta a de Larosière-csoport ajánlásait. Az Európai Tanács 2009. március 19–20-i ülésén a résztvevők egyetértettek abban, hogy szükség van az Európai Unióban működő pénzügyi intézmények szabályozásának és felügyeletének javítására, és hogy a de Larosière-csoport jelentését veszik alapul az intézkedések kidolgozásához.

(5)

Az „Európai pénzügyi felügyelet” című, 2009. május 27-i közleményében a Bizottság az uniós szintű pénzügyi stabilitás fenntartására irányuló jelenlegi szabályokhoz egy sor reformot fogalmazott meg, így például a makroprudenciális felügyeletért felelős Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) létrehozására vonatkozó javaslatot. 2009. június 9-i ülésén a Tanács, június 18–19-i ülésén pedig az Európai Tanács adta támogatását a Bizottság elképzeléseihez, és üdvözölte a Bizottságnak a jogalkotási javaslatok előterjesztésére irányuló szándékát, amelyekkel 2010-re már létrejöhet az új keret. A Bizottság álláspontjával összhangban a Tanács többek között megállapította, hogy „az EKB-nak elemzési, statisztikai, adminisztratív és logisztikai segítséget kell nyújtania az ESRB-nek, a nemzeti központi bankoktól és felügyeleti hatóságoktól kapott technikai tanácsadásra is építve.” Az EKB által az ESRB-nek nyújtott segítség, valamint az ESRB-re ruházott és számára kijelölt feladatok nem sérthetik az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSz.) is rögzített alapelvet, amely szerint az EKB függetlenül látja el feladatait.

(5a)

Tekintettel a nemzetközi pénzpiacok integráltságára erős, globális szintű kötelezettségvállalásra van szükség az Unió részéről. Az ESRB-nek magas szintű tudományos testület szakértelmét kellene igénybe vennie, és vállalnia kellene az annak biztosításához szükséges minden globális felelősséget, hogy az Unió hallassa hangját a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kérdésekben, szoros együttműködésben a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), a Pénzügyi Szolgáltatások Testületével (FSB) és a G-20-as csoport valamennyi partnerével.

(5b)

Az ESRB-nek többek között részt kell vennie az IMF, az FSB és a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) által 2009 októberében közzétett, a G-20-nak címzett, „Útmutatás a pénzintézetek, piacok és eszközök rendszerben betöltött szerepének értékeléséhez” című jelentésének bevezető részében szereplő ajánlások végrehajtásában, amelyek szerint a rendszerkockázatnak dinamikusnak kell lennie a pénzügyi ágazat és a világgazdaság fejlődésének figyelembevétele érdekében. A rendszerkockázatot úgy lehet tekinteni, mint a pénzügyi szolgáltatások leállásának veszélyét, melynek oka a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének meggyengülése, és amely jelentős negatív következményekkel járhat a reálgazdaságra nézve.

(5c)

Az „Útmutatás a pénzintézetek rendszerben betöltött szerepének értékeléséhez” című jelentés megállapítja továbbá, hogy a rendszerszintű kockázatok értékelése minden bizonnyal a gazdasági környezettől függően változik. Az értékelést befolyásolja a pénzügyi infrastruktúra és a válságkezelő intézkedések, valamint a hiányosságok felmerülésükkor történő kezelésének képessége. Egyes intézmények fontosak lehetnek a helyi, nemzeti vagy nemzetközi pénzügyi rendszer és gazdaság szempontjából. A piacok és az intézmények rendszerben betöltött szerepének azonosítását segítő legfontosabb kritérium a nagyságuk (a pénzügyi rendszer egyes elemei által nyújtott pénzügyi szolgáltatások nagyságrendje), helyettesíthetőségük (a rendszer más elemei mennyiben tudják nyújtani ugyanazokat a szolgáltatásokat kudarc esetén) és összekapcsoltságuk (a rendszer más elemeihez való kapcsolódásuk). Az e három kritériumon alapuló értékelést ki kell egészíteni a pénzügyi sebezhetőség és az intézményi keret azon képességének értékelésével, hogy miként tudják kezelni a pénzügyi kudarcokat.

(5d)

Az ESRB feladata a rendszerkockázat értékelése a normális időszakokban, ezzel enyhítve a rendszer kitettségét az egyes elemei eredménytelenségéből eredő kockázatoknak, és növelve a pénzügyi rendszer megrázkódtatásokkal szembeni ellenálló képességét. Az ESRB-nek tehát biztosítania kell a pénzügyi stabilitást, és enyhítenie kell a belső piacot és a reálgazdaságot sújtó negatív hatásokat. Céljainak elérése érdekében az ESRB-nek elemeznie kell minden érdemi információt, főként a vonatkozó jogszabályokat, amelyek hatással lehetnek a pénzügyi stabilitásra, például a számviteli, a csőd- és az állami támogatási szabályokat.

(6)

Az Unió és a globális pénzügyi rendszerek megfelelő működése és az azokra leselkedő veszélyek enyhítése nagyobb együttműködést igényel a makro- és mikroszintű felügyelet között. Amint „A globális bankválságra adott szabályozási válasz” című, 2009. márciusi Turner-áttekintés megállapítja: „A határozottabb fellépéshez vagy a nemzeti hatáskörök erősítése – ami kevésbé nyitott egységes piacot eredményez – vagy az európai integráció fokozása szükséges”. Mivel a szilárd pénzügyi rendszer szerepet játszik a versenyképesség és a növekedés biztosításában az Unióban, és hatással van a reálgazdaságra, a Larosière-jelentés ajánlásának megfelelően az uniós intézmények is az európai integráció erősítése mellett tették le a voksukat.

(6a)

Az újonnan kialakított makroszintű felügyeleti rendszer hiteles és elismert vezetést igényel. Ezért tekintettel alapvető szerepére és nemzetközi és belső hitelére, a Larosière-jelentés szellemében az ESRB elnökének az EKB elnökének kell lennie. Emellett az elszámoltathatósági követelményeket is erősíteni kell, és a tapasztalatok, a háttér és a vélemények változatosságának biztosítása érdekében bővíteni kell az ESRB testületeinek összetételét is.

(6b)

A de Larosière-jelentés kimondja azt is, hogy a makroprudenciális felügyeletnek nincs értelme, ha az nem gyakorol valamiféleképpen befolyást a mikroszintű felügyeletre, és a mikroprudenciális felügyelet sem képes hatékonyan biztosítani a pénzügyi stabilitást a makroszintű fejlemények megfelelő figyelembevétele nélkül.

(6c)

Létre kell hozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét (ESFS), amely hálózatként működve összefogja a nemzeti és uniós szintű pénzügyi felügyeleteket. Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében szereplő lojális együttműködés elve szerint az ESFS részes feleinek bizalommal és egymást kölcsönösen tiszteletben tartva kell együttműködniük első sorban annak érdekében, hogy biztosítsák az egymás közötti megfelelő és megbízható információk áramlását. Uniós szinten a hálózat az ESRB-ből és három mikrofelügyeleti hatóságból tevődik össze: a …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Felügyeleti Hatóságból (Bankfelügyelet), a …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Felügyeleti Hatóságból (Értékpapír-piaci Felügyelet) és a …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Felügyeleti Hatóságból (Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyelet).

▐

(7a)

Az ESRB-nek igazgatótanácsból, irányítóbizottságból, titkárságból és tudományos tanácsadó bizottságból kellene állnia.

(8)

Indokolt esetben az ESRB általános jellegű, az Unió egészét, egyes tagállamokat vagy tagállamok egy csoportját érintő figyelmeztetéseket ad ki és ajánlásokat hoz nyilvánosságra , pontos ütemezést adva a megfelelő válaszlépés megtételéhez. Amennyiben egy tagállam vagy tagállamok csoportja számára ilyen figyelmeztetést vagy ajánlásokat adnak ki, az ESRB javaslatot tehet megfelelő támogató intézkedésekre. Adott esetben a Bizottság – saját kezdeményezésére vagy az ESRB, egy hatóság, az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére – egy hatóságnak címzett határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja vészhelyzet fennállását.

(8a)

Mérlegelve azt, hogy bizonyos körülmények között a nyilvánosságra hozatal segíthet az ajánlás betartásának előmozdításában az ESRB-nek el kell döntenie, hogy egy-egy ajánlást titkosan kell-e kezelni vagy nyilvánosságra kell-e hozni

(8b)

Az ESRB-nek ki kell dolgoznia egy színkódot, amely lehetővé teszi az érdekelt felek számára a kockázat jellegének jobb azonosítását.

(9)

Súlyuk és legitimitásuk növelése érdekében ezeket a figyelmeztetéseket és ajánlásokat az Európai Parlamenten, a Tanácson, a Bizottságon, a címzetteken és – adott esetben – az európai felügyeleti hatóságokon keresztül adják ki.

(10)

A figyelmeztetések és ajánlások tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében az ESRB-nek a címzettek jelentéseire támaszkodva nyomon kell követnie az ajánlások betartását. Az ajánlások címzetteinek meg kell indokolniuk az ESRB ajánlásainak való, kellő időben történő megfelelés elmulasztását (a „cselekedj vagy indokolj” mechanizmus) , különösen az Európai Parlament számára . Az ESRB számára lehetővé kell tenni, hogy az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz forduljon akkor, amikor nem elégedett a címzettek ajánlásokra adott válaszával .

▐

(12)

Az ESRB-nek évente legalább egyszer – széles körű pénzügyi zavarok esetén ennél gyakrabban – jelentést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács részére.

(13)

Tekintettel a pénzügyi stabilitás területén meglévő tapasztalataikra és feladataikra az EKB-nak és tagállami jegybankoknak vezető szerepet kell játszaniuk a makroprudenciális felügyelet terén. A mikroprudenciális felügyeleti szerveknek az ESRB munkájában való részvétele kulcsfontosságú annak biztosítása szempontjából, hogy a makroprudenciális kockázatok elemzése a pénzügyi rendszer fejleményeire vonatkozó teljes körű és pontos információkon alapuljon. Ennek érdekében az európai felügyeleti hatóságok elnökei szavazati joggal rendelkező tagok . A nyíltság szellemében hat olyan független személy is tagja az igazgatótanácsnak, akik nem tagjai egyetlen európai felügyeleti hatóságnak sem, és akiket általános szakértelmük és az Unió iránti elkötelezettségük, valamint tudományos területen vagy a magánszektorban különösen a kis- és középvállalkozásokban, szakszervezetekben vagy pénzügyi szolgáltatások nyújtójaként vagy fogyasztóiként meglévő különböző hátterük alapján kell kiválasztani, és a függetlenségüket és megbízhatóságukat szavatoló valamennyi feltételnek eleget tesznek . Az összes tagállam illetékes nemzeti hatóságának egy-egy képviselője szavazati jog nélkül vesz részt az igazgatótanács ülésein .

(14)

A Bizottság tagjának részvétele segít majd kapcsolatot teremteni az Unió makrogazdasági és pénzügyi felügyeletével, míg a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság elnökének részvétele a pénzügyminisztériumoknak a pénzügyi stabilitás megőrzésében betöltött fontos szerepét tükrözi.

(14a)

Mivel az Európai Gazdasági Térséghez vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz tartozó harmadik országok bankjai és pénzügyi intézményei az Unión belül tevékenységet folytathatnak, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezen országok mindegyikének egy-egy magas rangú képviselője részt vegyen az igazgatótanács ülésein, feltéve, hogy ahhoz anyaországuk hozzájárul.

(15)

Rendkívül fontos, hogy az ESRB tagjai a feladataikat pártatlanul lássák el, és kizárólag az Európai Unió egészének pénzügyi stabilitását tartsák szem előtt. Amennyiben nem érhető el konszenzus, az ESRB-nek a figyelmeztetésekkel és ajánlásokkal kapcsolatos szavazásainál a szavazatok egyenértékűek és a döntések – általános szabályként – egyszerű többséggel születnek.

(16)

A pénzügyi intézmények és piacok összekapcsoltsága maga után vonja, hogy a potenciális rendszerszintű kockázatok nyomon követésének és értékelésének a vonatkozó makrogazdasági és mikropénzügyi adatok és mutatók széles körén kell alapulnia. E rendszerszintű kockázatok a pénzügyi szolgáltatások leállásának veszélyét rejtik magukban, amelynek oka az uniós pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének jelentős meggyengülése, és amely jelentős negatív következményekkel járhat a belső piacra és a reálgazdaságra nézve. A rendszer szempontjából bármilyen pénzügyi intézmény és közvetítő, piac, infrastruktúra és eszköz jelentőséggel bírhat. Az ESRB-nek ezért hozzá kell férnie mindazon információkhoz, amelyek szükségesek a feladatai ellátásához, de közben szükség szerint meg kell őrizni ezen adatok bizalmas jellegét.

(17)

A piaci szereplők értékes információkkal szolgálhatnak a pénzügyi rendszert érintő folyamatok megértéséhez. Indokolt esetben ezért az ESRB-nek konzultálnia kell a magánszektor érintett feleivel (a pénzügyi ágazat képviselői, a fogyasztók szervezetei, a Bizottság vagy az uniós jogszabályok által a pénzügyi szolgáltatások terén létrehozott csoportok stb.), és megfelelő lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy kifejthessék álláspontjukat. Továbbá mivel a rendszerkockázatnak nincs merev meghatározása, és a rendszerkockázat értékelése a gazdasági környezet függvényében változhat, az ESRB munkatársainak és tanácsadóinak nagy tapasztalattal és hozzáértéssel kell rendelkezniük.

▐

(19)

Az ESRB létrehozásának közvetlenül hozzá kell járulnia a belső piac célkitűzéseinek eléréséhez. Az Unión belül a pénzügyi rendszer uniós szintű makroprudenciális felügyelete integráns részét képezi az új felügyeleti rendszernek, mivel a makroprudenciális szempont szorosan összekapcsolódik a mikroprudenciális felügyeletnek az európai felügyeleti hatóságokra bízott feladataival. Az érdekelt felek csak akkor mernek határokon átnyúló pénzügyi tevékenységeket folytatni, ha olyan szabályok vannak érvényben, amelyek kellő mértékben figyelembe veszik a mikro- és makroprudenciális kockázatok kölcsönös függőségét. Az ESRB-nek nyomon kell követnie és értékelnie kell a folyamatokból eredő, a pénzügyi stabilitást veszélyeztető azon kockázatokat, amelyek ágazati szinten vagy a pénzügyi rendszer egészének szintjén fejthetnek ki hatásokat. Az ilyen kockázatok kezelése révén az ESRB-nek közvetlenül hozzá kell járulnia egy integrált uniós felügyeleti struktúra kiépítéséhez, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállamok időben és egységes módon hozzák meg szakpolitikai intézkedéseiket. Ezzel elejét veszi az eltérő megközelítések alkalmazásának és javítja a belső piac működését.

(20)

Tekintettel arra, hogy az európai pénzügyi piacok integrációja miatt a tagállamok önállóan nem tudják kielégítően megvalósítani az uniós pénzügyi piacok hatékony makroprudenciális felügyeletét, az Unió intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(20a)

A de Larosière-jelentésben foglalt javaslatnak megfelelően fokozatos megközelítés szükséges, továbbá az Európai Parlament és a Tanács … (13) -ig elvégzi az ESFS, az ESRB és az európai felügyeleti hatóságok teljes felülvizsgálatát.

(a)

az ESRB;

(b)

a(z) …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Felügyeleti Hatóság (Értékpapír-piaci Felügyelet) [ESMA];

(c)

a …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA);

(d)

a …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) [EBA];

(e)

a(z) …/2010/EU rendelet [EBA], a(z) …/2010/EU rendelet [ESMA] és a(z) …/2010/EU rendelet [EIOPA] 40. cikkével létrehozott Európai Felügyeleti Hatóságok Vegyes Bizottsága (Vegyes Bizottság);

(f)

a(z) …/2010/EU rendelet [EBA], a(z) …/2010/EU rendelet [ESMA] és a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott tagállami hatóságok;

(g)

a(z) …/2010/EU rendelet [EBA], a(z) …/2010/EU rendelet [ESMA] és a(z) …/2010/EU rendelet [EIOPA] 7. és 9. cikkében említett feladatok elvégzése céljából a Bizottság;

a)

az összes olyan lényeges információ – beleértve azokat a jogszabályokat is, amelyek hatással lehetnek a pénzügyi stabilitásra, például a számviteli, átszervezési és felszámolási szabályokat – meghatározása és/vagy szükség szerint gyűjtése és elemzése ▐ az (1) bekezdésben meghatározott célok érdekében ;

b)

a rendszerszintű kockázatok feltárása és rangsorolása;

c)

figyelmeztetések kiadása és adott esetben nyilvánosságra hozatala , ha a rendszerszintű kockázatokat jelentősnek ítélik;

d)

az azonosított kockázatokra vonatkozó korrekciós intézkedésekre irányuló ajánlások megtétele és adott esetben nyilvánosságra hozása ;

da)

a Bizottságnak címzett, bizalmas figyelmeztetés kiadása, amennyiben az ESRB úgy ítéli meg, hogy a(z) …/2010/EU rendelet [ESMA], a(z) …/2010/EU rendelet [EIOPA] és a(z) …/2010/EU rendelet [EBA] 10. cikkében meghatározott vészhelyzet alakulhat ki. Annak érdekében, hogy a Bizottság megállapíthassa, szükséges-e az európai felügyeleti hatóságoknak címzett, a vészhelyzet meghatározásáról szóló határozat elfogadása, az ESRB elemzi a helyzetet;

e)

a figyelmeztetések és ajánlások betartásának nyomon követése,

f)

szoros együttműködés az ESFS többi érintettjével , és – adott esetben – a feladatai ellátásához szükséges, a rendszerkockázatokkal kapcsolatos információk megosztása az európai felügyeleti hatóságokkal; az ESRB az európai felügyeleti hatóságokkal együttműködésben kidolgozza különösen azokat a mennyiségi és minőségi mutatókat (kockázati jelzőrendszert), amelyek alapján a határokon átnyúló, potenciálisan rendszerszintű kockázatot jelentő intézmények felügyeleti besorolást kapnak.

fa)

adott esetben részvétel a Vegyes Bizottságban;

g)

egyeztetés a makroprudenciális felügyelethez kapcsolódó kérdésekről a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, különösen a Nemzetközi Valutaalappal és a Pénzügyi Stabilitási Tanáccsal, valamint harmadik országok illetékes szerveivel;

h)

egyéb kapcsolódó feladatok ellátása az uniós jogszabályokban meghatározottak szerint.

a)

az EKB elnöke és alelnöke;

b)

a tagállami jegybankok elnökei;

c)

az Európai Bizottság egy tagja;

d)

az Európai Bankfelügyeleti Hatóság elnöke;

e)

az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság elnöke;

f)

az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság elnöke;

fa)

hat független személy, akiket a vegyes bizottság javaslata alapján az igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjai jelölnek ki; a jelöltek nem lehetnek az európai felügyeleti hatóságok tagjai, és őket általános szakértelmük, illetve tudományos területen vagy más szektorban – különösen a kis- és középvállalkozásokban, szakszervezetekben vagy pénzügyi szolgáltatások nyújtójaként vagy fogyasztóiként – meglévő különböző hátterük alapján kell kiválasztani; jelölésekor a Vegyes Bizottságnak jeleznie kell, hogy mely személyeket jelöli az irányítóbizottságba is; a kijelölt személyek feladataik ellátása során egyetlen kormánytól, intézménytől, testülettől, hivataltól, jogalanytól vagy magánszemélytől sem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat; tartózkodnak a kötelezettségeikkel vagy a feladataik ellátásával összeegyeztethetetlen cselekedetektől.

a)

e cikk (3) bekezdésével összhangban az illetékes tagállami felügyeleti hatóságok tagállamonként egy-egy magas szintű képviselője;

b)

a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) elnöke.

a)

az ESRB elnöke;

b)

az ESRB első alelnöke;

ba)

az EKB alelnöke;

c)

az igazgatótanács négy további tagja, akik egyben az EKB Általános Tanácsának is tagjai, tekintettel az euróövezethez tartozó és azon kívüli tagállamok kiegyensúlyozott képviseletének szükségességére . Az igazgatótanács azon tagjai választják maguk közül három évre, akik egyben az EKB Általános Tanácsának is tagjai.

d)

az Európai Bizottság egy tagja;

e)

az Európai Felügyeleti Hatóság elnöke (Bankfelügyelet);

f)

az Európai Felügyeleti Hatóság elnöke (Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyelet) ;

g)

az Európai ▐ Felügyeleti Hatóság elnöke ( Értékpapír-piaci felügyelet );

▐

(ha)

három személy a 6. cikk (1) bekezdés fa) pontjában említett hat független személy közül .

a)

az irányítóbizottság által javasolt, elismert szakértelemmel rendelkező és garantáltan független kilenc szakértő, akik széles körű szakmai tapasztalatot és képességeket tudnak felmutatni, és akik megbízatását az igazgatótanácsnak kell jóváhagynia négyéves időszakra, amely megújítható; a kijelölt személyek feladataik ellátása során egyetlen kormánytól, intézménytől, testülettől, hivataltól, jogalanytól vagy magánszemélytől sem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat; tartózkodnak a kötelezettségeikkel vagy a feladataik ellátásával összeegyeztethetetlen fellépésektől;

▐

c)

az Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) egy képviselője;

d)

az Európai Felügyeleti Hatóság (Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyelet) egy képviselője;

e)

az Európai ▐ Felügyeleti Hatóság (Értékpapír-piaci felügyelet) egy képviselője;

f)

a Bizottság két képviselője;

g)

az Európai Gazdasági és Pénzügyi Bizottság egy képviselője.

▐

a)

helyénvaló-e az ESFS felépítésének egyszerűsítése és erősítése a makro- és a mikroszint, valamint az európai felügyeleti hatóságok közötti koherencia fokozása érdekében;

b)

indokolt-e az európai felügyeleti hatóságok szabályozási hatáskörének növelése;

c)

az ESFS fejlődése összhangban áll-e az e területen tapasztalható globális fejlődéssel;

d)

elég sokszínű-e az ESFS, és rendelkezik-e a megfelelő kiváló szaktudással;

e)

a közzétételi követelmények vonatkozásában megfelelő-e az elszámoltathatóság és átláthatóság?