9.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/70

1.1

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy harmadik országok az EU területén illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelvjavaslattal kapcsolatban az EGSZB-hez nem érkezett véleménykidolgozási felkérés, holott az irányelv bevezető hivatkozásaiban ez szerepel. A javasolt irányelv ugyan szigorúan véve nem tartozik egyik olyan szakterülethez sem, amellyel kapcsolatban kötelező konzultálni az EGSZB-vel, bizottságunk mégis úgy véli, hogy ilyen és ehhez kapcsolódó kérdésekben ki kell kérni a civil szervezetek képviselőinek véleményét, mert olyan kulcsfontosságú területek szabályozását érintik, amelyek amellett, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése kérdésköréhez kapcsolódnak, a foglalkoztatás- és szociálpolitikákra is hatással vannak.

1.2

Az EGSZB úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki az irányelvjavaslatról. Az EGSZB meggyőződése, hogy a szervezett civil társadalomra, és különösen a szociális partnerekre jelentős szerep hárul a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló európai bizottsági irányelvjavaslat alakítása és végrehajtása terén.

1.3

Az eddigiek során elfogadott véleményeiben (1) az EGSZB hangsúlyozta, hogy egyszerre kell fellépni a legális bevándorlás megfelelő feltételeinek megteremtéséért és ugyanakkor a „jogszerűtlen” bevándorlás okainak megszüntetéséért.

1.4

Az EGSZB örömmel fogadja a javaslatot, mivel a gyakorlatban szorgalmazza az emberi jogok tiszteletben tartását. Ugyanakkor kételyei vannak a javasolt irányelv tartalmával, a javaslat kidolgozásának időbeli keretével, illetve a jogalkotási javaslatok előterjesztésének sorrendjével kapcsolatban. A bevándorlók foglalkoztatásának problémája szorosan összefügg a munkaerőpiac működésével és általánosságban az illegális foglalkoztatás kérdésével, és ezért nem előzhető meg pusztán a munkáltatók szankcionálásával.

1.5

Tekintettel arra, hogy itt két különböző, de az uniós szintű bevándorláshoz kapcsolódó terület fonódik össze az Európai Bizottság munkájában, azaz egyrészről a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége, másrészről pedig a foglalkoztatás- és szociálpolitika, az EGSZB hangsúlyozni kívánja annak fontosságát, hogy a meglévő uniós jogszabályokat harmonizálni kell a legális és illegális bevándorlásról szóló, jelenleg készülő jogszabályokkal. Az EGSZB úgy véli, hogy az illegális bevándorlás problémáját nem lehet pusztán a határok lezárásával, illetve kényszerítő intézkedések alkalmazásával megoldani.

1.6

A legális Unión belüli migráció, illetve az EU-ba történő bevándorlás, valamint a be nem jelentett munka elleni küzdelmet célzó intézkedések szabályozása sürgető feladat. Az EGSZB ezért azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy alaposan vizsgálja meg a be nem jelentett munka elleni küzdelmet célzó további intézkedések lehetőségét is.

1.7

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az illegális foglalkoztatás elleni küzdelem akkor a leghatásosabb, ha több területen, egymással párhuzamosan végrehajtott intézkedéseken alapul. Így amellett, hogy az illegális bevándorlókat leggyakrabban foglalkoztató gazdasági ágazatokban lehetővé kell tenni a munkavállalók legális migrációját, olyan tájékoztató és felvilágosító kampányok szervezésére is szükség van, amelyek bemutatják az illegális foglalkoztatás következményeit, a munkaadókkal szembeni szankciók politikája pedig egységes kell, hogy legyen – tekintet nélkül az illegális munkavállaló állampolgárságára. Jobb lenne tehát, ha az irányelvjavaslat nem az alapvető eszköz lenne, ahogy azt az Európai Bizottság javasolja, hanem a – többek között illegális bevándorlókat érintő – illegális foglalkoztatás elleni küzdelemmel kapcsolatos átfogóbb intézkedéscsomag részét képezné.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozni szeretné annak jelentőségét, hogy az irányelvet hatékonyan végrehajtsák a tagállamokban. Ez nem lesz könnyű feladat, mivel i) a megfigyelő szerveknek nincs elegendő képzett személyzete, ii) az illetékes szervek közti felelősségmegosztás nehézségekbe ütközik, és iii) nagyon magas az ellenőrzendő vállalkozások száma.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy meg kellene erősíteni az irányelv mindazon javaslatait, amelyek gyakorlati előnyöket eredményezhetnek. Az EGSZB által javasolt változtatások, illetve kiegészítések, amelyeknek felsorolása a „Részletes megjegyzések” című fejezetben található, a felelősség megfelelőbb megosztásának biztosítását és az engedéllyel nem rendelkező munkavállalók helyzetének javítását célozzák. Ha ezeket a javaslatokat figyelmen kívül hagyják, a hasonló helyzetben lévő munkavállalókra a jelenleginél is súlyosabb kizsákmányolás vár.

2.1

Az irányelvjavaslat egyike az Európai Bizottság „Politikai terv a legális migrációról” című 2005-ös (2), illetve a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló (2006. júliusi) (3) közleményével összhangban kiadott számos jogalkotási javaslatnak. Ezekben a közleményekben az Európai Bizottság javaslatot tett az EU-ba történő illegális bevándorlást előmozdító tényezők visszaszorítására, amelyek legfontosabbika a munkalehetőség vonzereje. A tagállamoknak egységes büntetéseket kell bevezetniük a harmadik országok állampolgárait foglalkoztató munkaadókkal szemben, és e szankciókat hatékonyan végre is kell hajtaniuk. Az Európai Tanács 2006 decemberében elfogadta az európai bizottsági javaslatot (4).

2.2

Az irányelvjavaslatot 2007-ben az alább felsorolt dokumentumok követték:

3.1

Az irányelv célja az, hogy a munkáltatók által kínált munkalehetőségek kevésbé legyenek vonzóak a megfelelő engedéllyel nem rendelkező migránsok szemében (az „ösztönző tényező” csökkentése). A tagállamokban meglévő intézkedésekre építve az irányelv azt kívánja biztosítani, hogy i) minden tagállam hasonló szankciókat vezessen be a megfelelő engedéllyel nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szemben, valamint hogy ii) ezeket a szankciókat hatékonyan végre is hajtsák.

3.2

Az irányelv tárgya a bevándorlási politika, nem a foglalkoztatási vagy a szociálpolitika. Jogalapja az EK-szerződés 63. cikke (3) bekezdésének b) pontja, és célja az EU-ba történő illegális bevándorlás visszaszorítása.

3.3

A javaslat nem érinti a legális bevándorlást, illetve az olyan foglalkoztatás kérdését, amely megszegi a meglévő tartózkodási engedély feltételeit (például a diákok vagy turisták munkavégzése esetén), sem pedig a harmadik országbeli állampolgárok be nem jelentett munkavégzését.

4.1

Az irányelv az EU területén illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának tilalmára irányul. A jogsértéseket (adott esetben közigazgatási jellegű) szankciók kísérnék, amelyek bírságok lennének, valamint vállalkozások esetén egyéb intézkedések is alkalmazhatók, ideértve az állami támogatások visszafizetését, illetve az azokból való kizárást, valamint a közbeszerzési eljárásokból való kizárást. Súlyos esetekben büntetőjogi szankciók volnának alkalmazhatók.

4.2

Az irányelv 2. cikke tartalmazza a foglalkoztatás fogalmának az irányelv alkalmazásában történő meghatározását. A meghatározás szerint munkáltató az a természetes vagy jogi személy, akinek a részére a harmadik ország állampolgára juttatás ellenében munkát végez.

4.3

A munkáltatók kötelesek: i) a harmadik országok állampolgárainak foglalkoztatását megelőzően ellenőrizni, hogy a munkavállalók legalább az adott foglalkoztatás időtartamára érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, valamint ii) a kérdéses dokumentum egy másolatát megőrizni a lehetséges ellenőrzések esetére. A munkáltatók fenti kötelezettségét így teljesítettnek kell tekinteni, kivéve, ha a bemutatott okirat nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak. Csak a vállalkozási tevékenység körében eljáró vagy jogi személy munkáltatók kötelesek egy héten belül tájékoztatni az illetékes hatóságokat a harmadik országok állampolgárai foglalkoztatásának megkezdéséről és befejezéséről egyaránt.

4.4

Azokkal a munkáltatókkal szemben, akik megsértik a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó tilalmat, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell alkalmazni. Minden egyes jogsértés esetén pénzbüntetést kell fizetniük, és állniuk kell a hazatelepítéssel kapcsolatos költségeket (a munkáltató köteles kifizetni a harmadik ország illegálisan foglalkoztatott állampolgárának járó elmaradt járandóságokat, valamint az összes elmaradt adót és társadalombiztosítási járulékot). A 10. cikk értelmében bizonyos körülmények fennállása esetén a szándékosan elkövetett jogsértés bűncselekménynek minősülhet.

4.5

A tagállamok emellett kötelesek bevezetni pénzügyi szankciókat (bírságok, illetve a harmadik országbeli állampolgárok visszatérési költségeinek megfizetése) és egyéb szankciókat (állami támogatásokból, illetve közbeszerzési eljárásokból való átmeneti kizárás, a már kiutalt uniós támogatások visszafizetése, a létesítmény átmeneti vagy tartós bezárása). Az irányelv a jogi személyek felelősségéről és a lehetséges szankciókról is rendelkezik. A jogi személyek felelősségére vonatkozó meglévő nemzeti szabályokat fenn lehet tartani.

4.6

Amennyiben a munkáltató alvállalkozó, a tagállamok biztosítják, hogy a fővállalkozó és az alvállalkozó közösen feleljen valamennyi pénzügyi szankció, illetve visszamenőleges tartozás megfizetéséért.

4.7

A munkáltatónak vissza kell térítenie az érintett harmadik országbeli állampolgárnak minden elmaradt járulékot, illetve adót. Ezenfelül a tagállamok kötelesek olyan mechanizmusokat bevezetni, amelyek biztosítják az elmaradt járandóságok kifizettetéséhez szükséges eljárások automatikus megindítását anélkül, hogy a harmadik ország állampolgárának kérelmet kellene benyújtania. A munkáltató ellenkező bizonyítása hiányában vélelmezik a legalább hathónapos munkaviszony fennállását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok illegálisan foglalkoztatott állampolgárai megkapjanak minden elmaradt juttatást azon esetekben is, ha származási országukba már visszatértek, vagy hazatelepítették őket. Bűncselekmények esetén a hazatelepítést mindaddig nem szabad végrehajtani, amíg a harmadik ország állampolgára meg nem kapta minden elmaradt járandóságát.

4.8

A tagállamok biztosítják, hogy évente a területükön letelepedett vállalkozások legalább 10 %-ánál vizsgálatot folytatnak a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárai foglalkoztatásának ellenőrzése érdekében. Az ellenőrizendő vállalkozásokat kockázatfelmérés alapján választják ki, amely figyelembe vesz olyan tényezőket, mint például az ágazat, amelyben az adott vállalkozás működik, valamint bármely korábbi jogsértés.

4.9

A tagállamok az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételtől számított két éven belül kötelesek átültetni az irányelvet.

5.1

Az irányelvjavaslat az Európai Bizottság két munkaterületéhez is kapcsolódik, amelyek a bevándorlási politika végrehajtása terén szorosan összefonódnak: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése, valamint a foglalkoztatás- és szociálpolitika. Az EGSZB nem ellenzi a javaslatban foglalt azon elgondolást, hogy nyomást gyakoroljanak mind a tisztességtelen munkaadókra, mind pedig az okmányokkal nem rendelkező emberekkel kereskedő illegális szervezetekre. Az EGSZB örömmel fogadja a javasolt irányelvet, mivel szorgalmazza az emberi jogok tiszteletben tartását.

5.2

Az EGSZB úgy érzi, hogy az európai intézményeknek figyelembe kellene venniük az uniós intézmények döntéshozatalát, valamint:

E kényes kérdéseket igen pontosan kell tisztázni, mivel nemcsak biztonsági, igazságügyi és versenypolitikai, hanem emberi jogi kérdéseket is érintenek – ez pedig hatással van a piacra, a négy szabadságra, a munkaerőre, mind kollektív, mind egyéni szempontból –, és mivel az EU-nak szüksége van a bevándorlásra. Az eddigiek során elfogadott véleményeiben az EGSZB hangsúlyozta, hogy egyszerre kell fellépni a legális bevándorlás megfelelő feltételeinek megteremtéséért és ugyanakkor a „jogellenes” bevándorlás okainak megszüntetéséért.

5.3

Az Unión belüli legális migráció, illetve az EU-ba történő bevándorlás szabályozása sürgető feladat. A tagállamok közötti migráció korábbi korlátozásai számos problémát okoztak, akadályozták a munkavállalók szabad mozgását egyes tagállamok között, és bizonyos harmadik országbeli állampolgárokat, sőt, egyes uniós polgárokat is, akiket e korlátozások következtében munkaadójuk szabályellenesen foglalkoztatott és kizsákmányolt. Az EU-n és az egyes tagállamokon belüli, be nem jelentett munkavállalás elleni küzdelem lépéseinek azonosnak kell lenniük minden hasonló alapon foglalkoztatott munkavállaló tekintetében, függetlenül attól, hogy a munkavállaló uniós polgár vagy harmadik ország állampolgára-e. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy közelről vizsgálja meg a javasolt irányelv jogalapja kiszélesítésének lehetőségét oly módon, hogy lehetőség legyen fellépni bármely olyan személy illegális foglalkoztatása ellen, aki nem rendelkezik a szükséges engedélyekkel, illetve dokumentumokkal.

5.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a migránsokra ható ösztönző tényező, amelyre az irányelv hivatkozik, és amelyet egyúttal vissza kíván szorítani, nem feltétlenül maga az illegális munka lehetősége, hanem inkább a munkavállalás lehetősége egy másik országban. Ezért van az, hogy az összevont tartózkodási és munkavállalási engedély kiadási eljárásainak egyszerűsítése irányában tett lépések kétségkívül csökkenteni fogják az ösztönző tényezőt. Ugyanakkor maguknak a tagállamoknak is hozzá kellene járulniuk az eljárások egyszerűsítéséhez.

5.5

A munkaadók hangsúlyozzák az illegális foglalkoztatás és a tisztességtelen verseny elleni küzdelem fontosságát, mert egyesek közülük, akik illegálisan foglalkoztatnak munkavállalókat, jogellenes és tisztességtelen versenyt támasztanak más, becsületes versenytársaikkal szemben.

5.6

Bár az irányelv végrehajtása a tagállamok feladata, az Európai Bizottságnak tisztában kell lennie azzal, hogy ez nem lesz könnyű, mivel i) nincs elég közigazgatási felügyeleti szerv, ii) az egyes érintett szervek közti felelősségmegosztás nehézségekbe ütközik, és iii) nagyon magas az ellenőrzendő vállalkozások száma. Az irányelv erősségét maga a végrehajtás kell, hogy jelentse.

5.7

Az európai intézményeknek a nemzetközi és regionális szervezeteknél, illetve a nemzetközi jogban használatos, következésképpen nemzetközileg elismert kifejezéseket kellene alkalmazniuk: „illegális munkavállalók” illetve „illegális bevándorlás” helyett például „jogszerűtlen foglalkoztatásról” vagy „engedéllyel nem rendelkező migráns munkavállalókról” kellene beszélni. Az „illegális bevándorló” kifejezésnek rendkívül negatív kicsengése van. A javasolt irányelv súlyosbíthatja a hasonló fogalmak körüli zavarokat. Táptalajt adhat a fokozott diszkriminációnak és az idegengyűlöletnek a migráns munkavállalókkal szemben, akiket pusztán a kinézetük alapján ellenőrzéseknek vethetnek alá.

5.8

A javasolt irányelvvel kapcsolatban felmerülő kétségek ellenére az EGSZB úgy véli, hogy meg kellene erősíteni az irányelv mindazon javaslatait, amelyek gyakorlati előnyöket eredményezhetnek. Ezek felsorolása a „Részletes megjegyzések” című fejezetben található.

6.1

1. cikk – Ennek a cikknek lehetőséget kellene adnia azon tagállamok számára, amelyek a korábbiakban már lépéseket tettek a jogszerűtlen bevándorlás szabályozására, hogy megőrizzék a munkavállalókra nézve kedvezőbb nemzeti rendelkezéseket.

6.2

2. cikk – a fogalommeghatározásokat a következőképpen kellene módosítani:

6.3

4. cikk 1. bekezdés c) pont – a munkáltatóknak a munkavállalás időszakánál hosszabb ideig kellene megtartaniuk a tartózkodási engedély másolatát, mivel egyes szektorokban a foglalkoztatás általában rövid távú, és a munkáltatók gyakran változnak.

6.4

5. cikk

6.5

6. cikk

6.6

7. cikk

6.7

A 8. cikk a tagállamok által foganatosítandó egyéb intézkedésekre vonatkozik.

6.8

A 9. cikk lefekteti a fővállalkozók és közbenső alvállalkozók szankció- és hátralékfizetési felelősségét. Hasznos volna itt tisztázni, hogy ez milyen körülmények között alkalmazandó. Az alvállalkozók hosszú sorát felvonultató némely ágazatban, például az autóiparban, nehézkesnek bizonyulna a különböző helyszíneken és országokban alkatrészeket gyártó alvállalkozók együttes felelősségének biztosítása. Az EGSZB úgy véli, hogy a fővállalkozóknak lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy ésszerű óvintézkedések révén mentesítsék magukat az ilyen jellegű felelősség alól.

6.9

10. cikk

6.10

14. cikk

6.11

15. cikk

Üdvözlendő az a rendelkezés, amely szerint tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy évente a vállalkozások legalább 10 %-ánál vizsgálatot folytatnak. A javasolt irányelv hatékonysága azonban majd magán a rendelkezés végrehajtásán múlik. A tagállamok többségében ehhez kiegészítő humán- és pénzügyi erőforrásokra lesz szükség. Ennek hiányában az ilyen kiegészítő kötelezettségek kétségtelenül az érintettek közötti egyenlőtlen elbánást eredményeznének.