15.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 220/6

(1)

A 74/2004/EK rendelettel (a továbbiakban: eredeti rendelet) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó, az ex 6302 21 00 (6302210081, 6302210089 TARIC-kód), ex 6302 22 90 (6302229019 TARIC-kód), ex 6302 31 00 (6302310090 TARIC-kód) és ex 6302 32 90 (6302329019 TARIC-kód) KN-kód alá tartozó pamutféle ágyneműknek a Közösségbe történő behozatalára. Mivel nagyszámú, az érintett terméket exportáló termelő működött együtt Indiában, a 2026/97/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 27. cikkének megfelelően indiai exportáló termelőkből minta kiválasztására került sor; a vizsgálat a mintába bekerülő vállalatok esetében 4,4 %-tól 10,4 %-ig terjedő egyedi vámtételt, a mintába be nem kerülő együttműködő vállalatok esetében pedig 7,6 %-os vámtételt állapított meg. Az összes többi vállalat esetében 10,4 %-os maradékvám-tétel kivetésére került sor.

(2)

Az eredeti rendelet 2. cikke kimondja, hogy ha bármilyen új exportáló termelő Indiában elégséges bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak arra, hogy nem exportálta a Közösségbe az említett rendelet 1. cikkének (1) (bekezdésében leírt termékeket a vizsgálati időszakban (2001. október 1. és 2002. szeptember 30. között) az első feltétel), hogy nem áll kapcsolatban egyik olyan exportőrrel vagy termelővel sem Indiában, amelyre az említett rendelettel kivetett exporttámogatás-ellenes intézkedéseket alkalmazni kell (a második feltétel), és hogy az érintett terméket a Közösségbe ténylegesen az után a vizsgálati időszak után exportálta, amelyen az intézkedések alapulnak, vagy hogy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy az érintett termékből jelentős mennyiséget exportáljon a Közösségbe (harmadik feltétel), akkor az említett rendelet 1. cikkének (3) bekezdése módosítható, az új exportáló termelő pedig megkaphatja a mintába be nem kerülő együttműködő vállalatok esetében alkalmazandó – vagyis 7,6 %-os – vámtételt.

(3)

Az eredeti rendeletet háromszor módosult, nevezetesen a 2143/2004/EK (3), a 122/2006/EK (4) és az 1840/2006/EK tanácsi rendelettel. Mindhárom rendelet kiegészítette a mellékletet olyan vállalatok nevével, amelyek exportálják az érintett terméket, és amelyek megfelelnek az eredeti rendeletben meghatározott feltételeknek.

(4)

Az előző módosító rendelet kihirdetése óta 20 indiai vállalat kérelmezte, hogy ugyanabban az elbánásban részesüljön, mint az eredeti vizsgálatban együttműködő, de a mintába be nem kerülő vállalatok („újexportőr-státus”).

(5)

A 20 kérelmező a következő volt:

(6)

Tizenegy vállalat nem válaszolt a kérdőívre, amely azt kívánta ellenőrizni, hogy megfelelnek-e az eredeti rendelet 2. cikkében előírt feltételeknek, így kérelmüket el kellett utasítani.

(7)

A fennmaradó kilenc vállalat hiánytalanul kitöltött kérdőívet küldött vissza, ezért az ő esetükben a Bizottság megvizsgálta az újexportőr-státus lehetőségét.

(8)

A fent említett indiai exportőrök/termelők közül kettő esetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elégséges bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy teljesítik az eredeti rendeletben meghatározott feltételeket és ezáltal megadható számukra a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok esetében alkalmazandó (7,6 %-os) vámtétel, és hogy ennek következtében bekerülhetnek az exportáló termelőknek a 2143/2004/EK, a 122/2006/EK és az 1840/2006/EK rendelettel módosított eredeti rendelet mellékletében feltüntetett jegyzékébe.

(9)

A fennmaradó hét vállalat újexportőr-státus iránti kérelmét a következő okok miatt el kellett utasítani:

(10)

Két vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a vizsgálati időszak után exportálta az érintett terméket a Közösségbe, vagy hogy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős mennyiséget exportáljon a Közösségbe. Vagyis nem teljesítették a harmadik feltételt.

(11)

Egy vállalat nem tudta bemutatni a figyelembe vett időszak eladási főkönyvét, vagyis nem tudta bizonyítani, hogy nem exportálta az érintett terméket a vizsgálati időszak alatt. Egy másik vállalat esetében megállapították, hogy exportálta az érintett terméket a vizsgálati időszak alatt. Ezek a vállalatok tehát nem teljesítették az első feltételt.

(12)

Egy vállalat a határidő lejárta után válaszolt a kérdőívre, és kérelméből fontos dokumentumok hiányoztak. Egy másik vállalat nem válaszolt a hiányosságokat tartalmazó, további információkat kérő levélre. Ez a két vállalat tehát nem nyújtott elegendő bizonyítékot arra, hogy teljesítette az eredeti rendeletben foglalt feltételeket.

(13)

Végül egy vállalatról megállapították, hogy kapcsolatban áll egy, az eredeti rendeletben megnevezett vállalattal, az újexportőr-státusért való kérelmét ezért el kellett utasítani, mivel nem teljesítette a második feltételt.

(14)

A Bizottság tájékoztatta a döntés okairól azokat a vállalatokat, amelyek nem kaptak újexportőr-státust, és lehetőséget adott nekik arra, hogy írásban állást foglaljanak.

(15)

A Bizottság az érdekelt felek által felhozott valamennyi érvet és beadványt megvizsgálta, és amennyiben azok jogosak voltak, kellően figyelembe vette őket,