1.Következtetések és ajánlások

1.1Az EGSZB megjegyzi, hogy a kollektív tárgyalás a munkaügyi kapcsolatok alapvető eszköze (természetesen feltételezve, hogy a munkaadók és a szakszervezetek hajlandóak részt venni a tárgyalásokon), és utal a közelmúltban végzett kutatásokra, amelyek szerint a szakszervezeti tagság egy bizonyos szint felett hozzájárul az országokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, ezáltal enyhítve a társadalom különböző rétegei közötti, állandósult egyenlőtlenségeket.

1.2Az EGSZB hangsúlyozza egy OECD-jelentés fontos megállapítását, amely szerint a béregyeztetés kulcsszerepet játszik abban, hogy a szociális partnerek figyelembe vegyék a bérmegállapodások által a versenyképességre kifejtett makrogazdasági hatásokat. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy ugyanez az OECD-jelentés hangsúlyozza, hogy a dinamikus és erős kollektív tárgyalások fontos szerepet töltenek be a termelékenység, a versenyképesség és a gazdasági növekedés előmozdításában.

1.3Az EGSZB úgy véli, hogy a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek továbbra is fontos szerepet játszanak a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák alakításában. A vállalati szintű vagy ágazati megállapodások hatálya alá tartozó munkavállalók száma azonban tovább csökken, ami gyengíti a szakszervezetek tárgyalási pozícióját.

1.4Ezért fontos, hogy megtaláljuk annak módját, hogy a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormányok szerepe előtérbe kerüljön a dinamikus munkaerőpiacon, és hogy meghatározzuk azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják, hogy a szociális párbeszéd – és a kollektív tárgyalási hatáskör – szilárd és megbízható struktúrái működőképesek maradjanak, tiszteletben tartva a szociális partnerek és a nemzeti munkaügyi kapcsolatok autonómiáját.

1.5Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális partnerek feladata, hogy meghatározzák a kollektív tárgyalások megfelelő struktúráját, és adott esetben a háromoldalú és kétoldalú szociális párbeszéd struktúráit is. Az EGSZB azt is elismeri, hogy a kormányok kulcsfontosságú szerepet játszanak a kollektív tárgyalás jelentőségének elismerésében az olyan feltételek biztosításával, amelyek elősegítik azt, védelmet nyújtanak a diszkriminatív gyakorlatokkal szemben, és megelőznek minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy a munkavállalókat korlátozzák szakszervezeti tagsági jogaik gyakorlásában.

1.6Az EGSZB megjegyzi, hogy a szociális jogok európai pillére arra ösztönzi a szociális partnereket, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyaljanak a kollektív szerződésekről, tiszteletben tartva autonómiájukat és a kollektív fellépéshez való jogukat 1 .

1.7Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy az olyan új munkavégzési formák mint a platformgazdaság, új kihívások elé állítják a munkaügyi kapcsolatokat. Ez az új helyzet gyengíti a szakszervezetek hagyományosan betöltött intézményi szerepét a szervezett munkaerő képviseletével kapcsolatban, valamint a munkáltatói szervezeteknek mint a munkaerőpiac kulcsfontosságú érdekelt feleinek funkcióját.

1.8Az EGSZB megjegyzi, hogy a munkahelyi innováció elengedhetetlen a vállalkozások sikeréhez, ezért azt ajánlja, hogy a kollektív tárgyalási folyamatok során a munkahelyi innovációkat kezeljék az általános kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd részeként.

1.9 Az EGSZB úgy véli, hogy az intenzív globális verseny és a megnövekedett energiaköltségek fényében esetleg olyan egyensúlyt kell találni, amelyben figyelembe veszik a kölcsönös érdekeket, például a munkavállalók magasabb megélhetési költségeit, elismerve ugyanakkor, hogy a szociális párbeszéd, annak részeként pedig a kollektív tárgyalások is hozzájárulhatnak a munkahelyi termelékenység növeléséhez.

1.10Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd – a nemzeti munkaügyi kapcsolatokkal összhangban – támogathatják az iparstratégiát a változó gazdasági feltételek mellett. Bár bizonyos fokú rugalmasságra szükség lehet, ezt a szociális partnerek közötti megállapodástól kell függővé tenni, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a kollektív jogokat vagy a munkafeltételeket.

1.11Az EGSZB megjegyzi, hogy a kollektív tárgyalások hatóköre azokban az európai országokban a legkiterjedtebb és a legstabilabb, ahol a tárgyalási rendszereket több munkáltató részvételével folytatott, ágazati, vagy néhány esetben – például Belgiumban – ágazatközi szinten zajló tárgyalások jellemzik.

1.12Végezetül az EGSZB arra kéri a kormányokat, hogy adott esetben a közbeszerzést alkalmazzák a kollektív tárgyalások előmozdításának és elismerésének kiegészítő eszközeként.

2.Általános megjegyzések

2.1A kollektív tárgyalás kulcsfontosságú folyamat a munkaügyi kapcsolatokban, amely tisztességes béreket és méltányos munkafeltételeket teremt valamennyi gazdasági ágazatban. Részt vesznek benne egyrészről a munkáltatók, másrészről a szakszervezetek. Miközben a kollektív tárgyalásokat már évek óta alkalmazzák, a szakszervezeti tagság az évek során folyamatosan csökkent. A kutatások azt mutatják, hogy a szakszervezeti tagság csökkenésével a szakszervezetek alkupozíciója gyengül, ami hatással van a munkavállalók szerzett jogaira és a kollektív tárgyalásokra 2 . A kollektív tárgyalási folyamat erősítése érdekében ugyanilyen fontos, hogy a vállalkozások részt vegyenek az érintett munkáltatói szövetségekben. A kutatások azt mutatják, hogy az ilyen szervezetek kulcsszerepet játszanak a jogi, munkaügyi és munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírások betartásának előmozdításában, különösen az informális gazdaságban 3 .

2.2További kutatások arra is rávilágítanak, hogy a szakszervezetek mennyire fontos szerepet játszanak a társadalmi igazságosságot és a gazdasági jólétet támogató hatalmi egyensúly elérésében. Az empirikus eredmények azt mutatják, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek, a szakszervezeti létszám változásaival, fordított U-alakú pályát követnek. Kezdetben a jövedelmi egyenlőtlenség növekszik, és egyre több munkavállaló csatlakozik szakszervezetekhez. A jövedelmi egyenlőtlenség a fordított U-alakú pálya csúcsát akkor éri el, amikor a szakszervezeti sűrűség a 35–39%-os tartományba ér. Ezután a jövedelmi egyenlőtlenség csökken, a szakszervezeti sűrűség pedig ezzel párhuzamosan tovább növekszik. Ezért ez a kutatás arra enged következtetni, hogy ha a tagság túllép egy meghatározott tartományon, az hozzájárul az országokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez 4 .

2.3Miközben a vállalati innovációk, a versenyképesség és a termelékenység a gazdasági növekedés kulcsfontosságú mozgatórugójának számít az erős versenynek kitett globális környezetben, mindhárom tényező nagymértékben támaszkodik a munkára és ahhoz a hozzáadott értékre, amelyet a munkavállalók biztosítanak az innováció, a versenyképesség és termelékenység eléréséhez. Mindez a szociális partnerek aktív részvételén és hozzájárulásán alapul.

2.4Amint azt az EGSZB egyik korábbi véleményében 5 kifejtette, a hosszú távú érdekek érvényesítése révén történő hosszú távú értékteremtés továbbra is az ügyvezető igazgatók feladata lesz, ezért ösztönözni kell elszámoltathatóságuk javítását az üzleti fenntarthatóság szempontjából. Ezt az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) is kifejezetten elismerte a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv (CSRD) alapján javasolt ESG-jelentéstételi követelmények részeként: a kollektív tárgyalások hatókörét és az alkalmazottakkal folytatott szociális párbeszédet a jogosult vállalkozásoknak közzé kell tenniük, hiszen a képzett, elkötelezett és értékes munkaerő a vállalkozások hosszú távú fenntarthatóságának 6 egyik kulcseleme.

2.5A gazdasági reziliencia és a fenntarthatóság közvetve támogatja a társadalmi kohéziót, hiszen a reziliencia és a fenntarthatóság csak akkor érhető el, ha előtérbe kerülnek azok a hozzáadott értékek, amelyeket a munkaerő a gazdaság számára képes nyújtani. Ez a prioritás azokra a gazdaságokra jellemző, ahol a kollektív tárgyalás és általában a szociális párbeszéd virágzik, ezáltal pedig egyensúlyt teremt a gazdasági erőviszonyokban, ami előmozdítja a technológián és a munkaerőn alapuló vállalati innovációt, versenyképesség és termelékenységet.

2.6Annak ellenére, hogy az Unióban csökken a szakszervezeti sűrűség, az EGSZB úgy véli, hogy a szakszervezetek – a néhány tagállamban megfigyelt csökkenés ellenére – még mindig kulcsszerepet játszanak a gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitikák alakításában. A kollektív szerződések hatálya alá tartozó munkavállalók száma azonban csökken. Egyes tagállamokban a munkáltatói szervezetek reprezentativitása is aggodalomra ad okot. Ezért fontos, hogy a szociális partnerek – egy támogató keret segítségével – megtalálják azokat a megoldásokat, amelyekkel biztosítani tudják, hogy a kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd a nemzeti körülményeknek és gyakorlatoknak megfelelően releváns és érdemi eszközként szolgálják céljukat. Az EGSZB megjegyzi, hogy a kollektív tárgyalás az ILO alkotmányában gyökerező alapvető jog 7 . A kollektív tárgyalás ezenkívül egy olyan eszköz, amelyen keresztül a munkáltatók, szervezeteik és a szakszervezetek méltányos béreket és munkafeltételeket alakíthatnak ki, miközben figyelembe veszik a nemzeti gazdasági és társadalmi érdekeket is. Ennek kapcsán az EGSZB utal az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. ILO-egyezményre is. Ezek a munkavállalók és a munkáltatók alapvető jogai, csakúgy mint az egyesüléstől való távolmaradás joga. A szilárd munkaügyi kapcsolatok azt is feltételezik, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek hajlandóak egymással tárgyalni. Az adatok azt mutatják, hogy nem mindig ez a helyzet 8 .

2.7A vélemény célja tehát, hogy megvizsgálja a hanyatlás okait és következményeit, illetve megállításának lehetséges módjait, kiemelje a szakszervezetek, munkáltatók és kormányok szerepét a dinamikus munkaerőpiacon, és meghatározza azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják a kollektív tárgyalás szilárd és megbízható struktúráinak fennmaradását, tiszteletben tartva ugyanakkor a szociális partnerek autonómiáját és a nemzeti munkaügyi kapcsolatokat.

3.Részletes megjegyzések

3.1Amint az a SOC/764 – A szociális párbeszéd erősítése című véleményben is szerepel, a szociális párbeszéd (és ezzel együtt a kollektív tárgyalások) elkötelezettségének és hatékonyságának szintje országonként eltérő. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a nemzeti szociális partnereknek kell megállapodniuk az adott ország körülményeinek leginkább megfelelő kollektív tárgyalások kialakításáról.

3.2Az EGSZB elismeri, hogy a kormányok kulcsfontosságú szerepet játszanak a kollektív tárgyalás jelentőségének elismerésében olyan feltételek biztosításával, amelyek elősegítik azt, védelmet nyújtanak a diszkriminatív gyakorlatokkal szemben, és megelőznek minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy a munkavállalókat korlátozzák szakszervezeti tagsági jogaik gyakorlásában. Ennek a háromoldalú keretnek tükröznie kell a szociális párbeszéd erősítéséről szóló európai bizottsági ajánlás legfontosabb pontjait, különös tekintettel a társadalmi méltányosság biztosítására és Európa jólétének és rezilienciájának fokozására.

3.3Az EGSZB megjegyzi, hogy a szociális jogok európai pillére 9 arra ösztönzi a szociális partnereket, hogy tárgyaljanak a kollektív szerződésekről, tiszteletben tartva autonómiájukat és a kollektív fellépéshez való jogukat. Az EGSZB kéri továbbá, hogy konzultáljanak a szociális partnerekkel a gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitikák kialakításáról és végrehajtásáról. Sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a konzultációkat nem ugyanolyan meggyőződéssel és elkötelezettséggel alkalmazzák az Unió különböző országaiban. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy a szociális jogok európai pillérével összhangban, adott esetben a szociális partnerek közötti megállapodásokat uniós és tagállami szinten kell végrehajtani. Ez az elv azt feltételezi, hogy egy minimális szintű védelem biztosítva van.

3.4A munka világa folyamatosan változik, az új munkamódszerek európaiak millióinak munkával töltött életére vannak hatással. A platformgazdaság részét képező új munkavégzési formák hatalmas kihívások elé állítják a munkaügyi kapcsolatokat. Az EGSZB úgy véli, hogy ez az új helyzet mind a szakszervezeteket, mind a munkáltatói szervezeteket érintette, és mindkettőnek gyorsan kell alkalmazkodnia úgy, hogy közben meg tudják őrizni a munkavállalók alapvető jogait a platform-munkavállalókról szóló európai bizottsági irányelvjavaslat szellemében.

3.5A kollektív tárgyalások döntő fontosságúak a szakszervezetek fennmaradása és relevanciája, valamint a munkáltatók és a munkavállalók közötti hatalmi egyensúly biztosítása szempontjából. Az EGSZB úgy véli, hogy a kollektív tárgyalásoknak és általában a szociális párbeszédnek támogatniuk kell a munkahelyi innovációkat is, egyrészt a termelékenység növelése, másrészt a munkavégzési gyakorlatok azon lehetséges változásainak kezelése érdekében, amelyek hatással vannak a munkavállalók jóllétére és munkával töltött életére. Az EGSZB elismeri, hogy ez további kihívást jelent a szakszervezetek számára. Ezzel ellentétben a munkáltatóknak továbbra is felelősséget kell vállalniuk a vállalati szinten hozott döntésekért. Azt ajánljuk, hogy a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerek tiszteletben tartása mellett a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások fontos szerepének részeként ismerjék el a szakszervezetek szerepét a munkahelyi innovációs folyamatokban.

3.6Fontos kiemelni egy OECD-jelentés 10 megállapításait, amely megismétli, hogy a kollektív tárgyalás olyan kulcsfontosságú munkavállalói jog, amely a munkahelyi teljesítményt is javíthatja. A jelentés arra az aggasztó következtetésre jut, hogy ez a jog a munkaügyi kapcsolatok általános gyengülése, valamint az új és gyakran bizonytalan foglalkoztatási formák terjedése miatt nyomás alatt van. A jelentés megerősíti, hogy az Unióban jelentős nyomás nehezedik a kollektív tárgyalás gyakorlatára, és nagy szükség van politikai fellépésre. A jelentés minden olyan adatot tartalmaz, amely szükséges a kollektív tárgyalás gyakorlatának erősítéséhez, hogy az rugalmasabbá váljon és jobban reagáljon a munka változó világára. Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy olyan egyensúlyt kell találni, amely figyelembe veszi a kölcsönös érdekeket, például a munkavállalók magasabb megélhetési költségeit, valamint a felerősödött globális versenyt, elismerve, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások a munkahelyi innováció és a készségfejlesztés előmozdítása révén fellendíthetik a termelékenységet. Továbbá a kollektív tárgyalás és a szociális párbeszéd – a nemzeti munkaügyi kapcsolatokon alapulva – támogatni tudják az iparstratégiát a változó gazdasági feltételek között. Bár a szociális partnerek által elfogadott rugalmasságnak a változó körülményekhez való alkalmazkodást, valamint a vállalatok és a munkavállalók szükségleteinek kiegyensúlyozását kell szolgálnia, ez nem veszélyeztetheti a kollektív jogokat, és nem mehet a munkakörülmények rovására. Továbbá a jogszabályok vagy a kollektív tárgyalások által megfelelően szabályozott rugalmas munkavégzés mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára előnyökkel jár.

3.7Ami a kollektív tárgyalási folyamatban szereplő vállalati szintű és ágazati megállapodásokat illeti, nincs olyan képlet, amellyel meg lehetne határozni, hogy melyiket lenne jobb alkalmazni. Ugyanakkor a kollektív tárgyalások hatókörének bővítése érdekében – amint azt a megfelelő minimálbérekről szóló irányelv 11 is kimondja – az egyes tagállamokban a szociális partnerek feladata, hogy elemezzék a két megállapodási forma előnyeit és hátrányait, és meghatározzák, hogy az ágazati vagy a vállalati szintű megállapodások, vagy ezek kombinációja lenne-e a legjobb megoldás a kollektív tárgyalások hatókörének növelésére. A kutatások például azt mutatják, hogy a kollektív tárgyalások hatóköre azokban az európai országokban a legkiterjedtebb és a legstabilabb, ahol a tárgyalási rendszereket több munkáltató részvételével folytatott, ágazati, vagy néhány esetben – például Belgiumban – ágazatközi szinten zajló tárgyalások jellemzik 12 . A hatókör növelésére irányuló erőfeszítéseknek természetesen figyelembe kell venniük az egyes országokban uralkodó körülményeket.

3.8Az EGSZB elismeri, hogy a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek taglétszámának növelése továbbra is hatalmas kihívás marad, és mivel a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások önkéntes jellegűek – ahogy annak lennie kell –, azt ajánljuk, hogy az egyes tagállamok szociális partnerei a szervezeteik fenntartható taglétszámának biztosítására alkalmas módszerek feltárásával kezeljék ezt a kihívást.

3.9Az EGSZB elismeri, hogy a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerek sokfélesége tükrözi a tagállamok eltérő gazdasági és politikai helyzetét. Az Európai Bizottság egyik feljegyzése 13 szerint a kollektív tárgyalásokra jellemző, hogy vállalati szinten a decentralizált tárgyalási forma felé mozdulnak el. Az adatok alátámasztják, hogy a kollektív tárgyalás hatóköre szélesedett ott, ahol a tárgyalás centralizált, a munkavállalók szervezeti aránya magasabb és ahol bevett gyakorlat, hogy a megállapodásokat kiterjesztik a nem aláíró felekre.

3.10Az EGSZB hangsúlyozza egy OECD-jelentés fontos megállapítását is, amely szerint a béregyeztetés kulcsszerepet játszik abban, hogy a szociális partnerek figyelembe vegyék az üzleti ciklus helyzetét és a bérmegállapodások által a versenyképességre kifejtett makrogazdasági hatásokat 14 . Továbbá az EGSZB úgy véli, hogy a tárgyalási folyamat a vállalatnál – legyen az kis- vagy nagyvállalat – uralkodó körülményektől függ.

3.11Az EGSZB sürgeti a szociális partnereket, hogy növeljék a kollektív tárgyalási rendszerek jelentőségét azáltal, hogy megvizsgálják, hogy a kollektív tárgyalás hogyan tud valamennyi szinten – az egyensúlyt megtartva – hozzáadott értéket biztosítani a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt, a gazdaság és a társadalom valamennyi szektorában. Ebben az összefüggésben helyénvaló figyelembe venni az OECD foglalkoztatási kilátásokról szóló legutóbbi jelentését, amely hangsúlyozza a dinamikus és megerősített kollektív tárgyalás szerepét a termelékenység, a versenyképesség és a gazdasági növekedés előmozdításában.

3.12Az EGSZB megjegyzi, hogy a kormányok fontos szerepet játszanak vagy játszhatnak a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel való szorosabb együttműködésben és a makrogazdasági politikák támogatásában. A kormányok természetesen maguk is jelentős munkáltatóknak számítanak, és gyakran tárgyalnak a munkavállalókat képviselő szakszervezetekkel, amivel egyes tagállamokban mintát alakíthatnak ki az egész gazdaságra nézve. Emellett a kormányok kulcsszerepet játszanak az ágazati békés viszonyok, az árstabilitás, a fokozott termelékenység és a megkülönböztetésmentes foglalkoztatási minták megfelelő feltételeinek biztosításában. E célkitűzések elérése érdekében és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartása mellett az EGSZB kéri a kollektív tárgyalások erősítését annak érdekében, hogy jobb eredmények szülessenek a vállalkozások és a munkavállalók számára. Az egyik intézkedésként azt ajánljuk a kormányoknak, hogy a közbeszerzést – adott esetben – kiegészítő eszközként használják fel a kollektív tárgyalások előmozdítására és támogatására. Ezt az EGSZB két korábbi véleményében is kifejtette 15 .

3.13Amint azt korábban említettük, szükség lehet közösen elfogadott rugalmasságra a kollektív tárgyalások során. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a kollektív szerződések megállapodás szerinti módosításainak egyensúlyt kell teremteniük a két fél érdekei között, előnyöket is biztosítva számukra. Bár a nemzeti és ágazati szintű megállapodásokat is támogatni kell, az EGSZB elismeri, hogy a vállalati szintű tárgyalások tekintetében a rugalmas munkavégzés, amelyet jogszabályok vagy kollektív tárgyalások által szabályoznak, a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt előnyös lehet. Az ilyen tárgyalásoknak a kölcsönös bizalmon és a hatékony tárgyalási struktúrákon kell alapulniuk, biztosítva ugyanakkor, hogy a munkafeltételek ne romolhassanak. Ugyanakkor ahol csak lehetséges, meg kell találni a középutat, amely által a decentralizált rendszerek szervezettebbé válnak, és lehetővé teszik az ágazati megállapodások számára, hogy átfogó keretfeltételeket határozzanak meg, részletes rendelkezéseket írva elő a vállalati szintű tárgyalásokhoz. A kutatások arra utalnak, hogy a kollektív tárgyalások hibrid rendszerei, amelyek összehangolt ágazati és többszintű rendszereket foglalnak magukban, jobb eredményekhez vezetnek mind a munkavállalók, mind a vállalkozások számára 16 .

Kelt Brüsszelben, 2023. július 12-én.

Oliver RÖPKE

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

_____________

(1)      8. alapelv.

(2)    Schnabel, C. (2020). Union membership and collective bargaining: trends and determinants (1–37. o.). Springer International Publishing.

(3)      ILO (2013). The informal economy and decent work: A policy resource guide supporting transitions to formality. Nemzetközi Munkaügyi Hivatal.

(4)    Montebello, R., Spiteri, J., & Von Brockdorff, P. (2022). Trade unions and income inequality: Evidence from a panel of European countries. International Labour Review.

(5)    Az EGSZB véleménye: „Nincs zöld megállapodás szociális megállapodás nélkül” ( HL C 341., 2021.8.24., 23. o. ).

(6)     https://www.efrag.org/?AspxAutoDetectCookieSupport=1 .

(7)      Ezt a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló 1998. évi ILO-nyilatkozat is megerősíti.

(8)    Pisarczyk, Ł. (2023). Towards rebuilding collective bargaining? Poland in the face of contemporary challenges and changing European social policy. Industrial Relations Journal.

(9)      8. alapelv.

(10)     https://www.oecd.org/employment/negotiating-our-way-up-1fd2da34-en.htm .

(11)     https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32022L2041 .

(12)     https://www.etui.org/services/facts-figures/benchmarks/what-s-happening-to-collective-bargaining-in-europe .

(13)     https://commission.europa.eu/system/files/2016-03/social-dialogue-involvement-of-workers_en.pdf .

(14)     https://www.oecd.org/employment/negotiating-our-way-up-1fd2da34-en.htm .

(15)    A Tisztességes minimálbérek Európában című EGSZB-vélemény (HL C 429., 2020.12.11., 159. o.) ; és A közbeszerzés mint a munka értékét és méltóságát biztosító eszköz a takarítási és üzemeltetési szolgáltatások terén című EGSZB-vélemény (HL C 429., 2020.12.11., 30. o.) .

(16)    Braakmann, N., & Brandl, B. (2016). The efficacy of hybrid collective bargaining systems: An analysis of the impact of collective bargaining on company performance in Europe.