9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/26

A.

Ezt a közleményt az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: az EGT-megállapodás) és az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás) szabályai szerint tesszük közzé.

B.

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) kiadta „Az EK-Szerződés 81. cikkének a tengeri szállítási szolgáltatásokra történő alkalmazására vonatkozó iránymutatást” (1) Ez a nem kötelező erejű iránymutatás megállapítja azokat az alapelveket, amelyeket a Bizottság a 2006. szeptember 25-i 1419/2006/EK tanácsi rendelettel előidézett változások által közvetlenül érintett tengeri szállítási szolgáltatási ágazatokban, azaz a vonalhajózási szolgáltatások, a kabotázs és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások terén a piacok meghatározásakor és az együttműködési megállapodások vizsgálatakor követni fog (2).

C.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy véli, hogy a fent említett jogi aktus EGT-vonatkozású. Az azonos versenyfeltételek fenntartása, valamint az EGT versenyszabályainak az Európai Gazdasági Térség területén megvalósuló egységes alkalmazása érdekében az EFTA Felügyeleti Hatóság – a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja által ráruházott hatáskörénél fogva – elfogadja ezt a közleményt. A Hatóság a vonatkozó EGT-szabályok konkrét esetekre történő alkalmazásakor az ebben a közleményben megállapított elveket és szabályokat szándékozik követni (3).

D.

A közlemény célja, hogy iránymutatást nyújtson arra vonatkozóan, miként fogja az EFTA Felügyeleti Hatóság alkalmazni az 53. cikket a vonalhajózási szolgáltatások, a kabotázs és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások piacainak meghatározása és az e területeken kötött együttműködési megállapodások vizsgálata során.

E.

E közlemény azokra az ügyekre vonatkozik, amikor az EGT-megállapodás 56. cikke értelmében hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság az EFTA Felügyeleti Hatóság.

1.

Ezen iránymutatás megállapítja azokat az alapelveket, amelyeket az EFTA Felügyeleti Hatóság az 1419/2006/EK tanácsi rendelet EGT-megállapodásba foglalása révén előidézett változások által közvetlenül érintett tengeri szállítási szolgáltatási ágazatokban, azaz a vonalhajózás, a kabotázs és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások terén a piacok meghatározásakor és az együttműködési megállapodások vizsgálatakor követni fog (4).

2.

Az iránymutatás arra szolgál, hogy az említett szolgáltatásokat – az elsősorban – az Európai Gazdasági Térség területén található kikötő(k)be vagy kikötő(k)ből kiindulva üzemeltető vállalkozások és vállalkozások társulásai számára segítséget nyújtson annak megállapításához, hogy megállapodásaik (5) összeegyeztethetők-e az EGT-megállapodás 53. cikkével. Az iránymutatás más ágazatokra nem vonatkozik.

3.

Az 1419/2006/EK tanácsi rendelet kiterjesztette a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (6), valamint a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (7) hatályát a kabotázsra és a tramphajózási szolgáltatásokra is. Az 1419/2006/EK tanácsi rendeletnek az EGT-megállapodásba foglalásával tehát a vonatkozó EGT-szabályok is ennek megfelelően módosultak. Következésképpen 2006. december 9-től valamennyi tengeri szállítási szolgáltatási ágazatra az általánosan alkalmazandó eljárási keret vonatkozik.

4.

Mivel a konferenciarendszer már nem felel meg a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében (jelenleg az EUMSZ. 101. cikkének (3) bekezdése) foglalt kritériumoknak, az 1419/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezte a Szerződés 85. és 86. (jelenleg 81. és 82.) cikkének a tengeri szállításra történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 4056/86/EGK tanácsi rendeletet (8) is; ez a rendelet ugyanis a vonalhajózási konferenciáknak csoportmentességet nyújtott, amely lehetővé tette a vonalhajózási konferenciákhoz tartozó vonalhajózási társaságok számára, hogy rögzítsék az árakat és a szállítás egyéb feltételeit. Az 1419/2006/EK tanácsi rendeletnek az EGT-megállapodásba foglalása tehát azt eredményezte, hogy konferenciarendszer 2008. október 18-i hatállyal már nem élvez csoportmentességet az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében megállapított tilalom alól. Ezt követően azon vonalhajózási társaságoknak, amelyek az Európai Gazdasági Térség egy vagy több kikötőjében és/vagy kikötőjéből kiindulva nyújtanak szolgáltatásokat, be kell szüntetniük a vonalhajózási konferencia keretében végzett minden olyan tevékenységet, amely ellentétes az EGT-megállapodás 53. cikkével. Így kell tenniük akkor is, ha más joggyakorlatok nyíltan vagy hallgatólagosan megengedik a vonalhajózási konferenciák vagy egyeztetési megállapodások általi árrögzítést. Ezenfelül a konferenciatagoknak biztosítaniuk kell, hogy a konferenciarendszer keretében aláírt valamennyi megállapodás 2008. október 18-tól kezdve megfeleljen az EGT-megállapodás 53. cikkének.

5.

Ez az iránymutatás kiegészíti a Hatóság egyéb közleményeiben korábban kiadott iránymutatásokat. Mivel a tengeri szállítási szolgáltatásokat a versenyben álló fuvarozók közötti, kiterjedt együttműködési megállapodások jellemzik, az EGT-megállapodás 53. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló iránymutatás (9) és az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatások (10) különösen fontosak.

6.

A vonalhajózás horizontális együttműködési megállapodásaira közös szolgáltatások esetén az EK-Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2000. április 19-i 823/2000/EK bizottsági rendelet vonatkozik, amelyet az EGT-megállapodásba is belefoglaltak (11). A 823/2000/EK bizottsági rendeletet 2010. április 26-án a 2009. szeptember 28-i 906/2009/EK bizottsági rendelet (12) váltja fel. Az EGT-megállapodásba foglalás következtében e rendeletek meghatározzák azokat az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételeket is, amelyek megvalósulása esetén az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében rögzített tilalom nem vonatkozik a két vagy több, vízi járműveket üzemeltető fuvarozó társaság közötti megállapodásokra (konzorciumokra).

7.

Ez az iránymutatás nem sérti az EGT-megállapodás 53. cikkének az EFTA-Bíróság, az Európai Unió Bírósága vagy Törvényszéke általi értelmezését. Az iránymutatásban foglalt alapelveket az egyes esetek körülményeinek figyelembevételével kell alkalmazni.

8.

A Hatóság öt évig fogja alkalmazni ezt az iránymutatást.

9.

Az 1419/2006/EK tanácsi rendeletnek az EGT-megállapodásba foglalása által előidézett változások a tengeri szállítási ágazatok közül közvetlenül a vonalhajózási szolgáltatásokat, a kabotázst és a tramphajózási szolgáltatásokat érintik.

10.

A vonalhajózás az egy adott földrajzi útvonal mentén elhelyezkedő kikötőkbe rendszeres alapon, főleg konténerrel történő teherszállítást – közismert elnevezéssel kereskedelmet – jelenti. A vonalhajózás egyéb általános jellemzői közé tartozik, hogy a menetrendeket és a hajók indulási időpontjait előre közzéteszik, illetve hogy e szolgáltatásokat a szállítási szolgáltatások valamennyi igénybe vevője használhatja.

11.

A 4056/86/EGK tanácsi rendelet 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja – amelyet az EGT-megállapodás XIV. melléklete G fejezetének 11. pontjába foglaltak (13) – a következőképpen határozza meg a tramphajózási szolgáltatást: áruk ömlesztett vagy egységrakományként egy vagy több feladó részére egészben vagy részben út- vagy időbérletbe adott hajóval vagy bármely más szerződéses formában nem menetrendszerű, vagy meg nem hirdetett járatban való szállítása, ahol a fuvardíjakat esetenként szabadon alkudják ki a kereslet és a kínálat által megszabott feltételekkel összhangban. A szolgáltatást főként egyetlen hajót megtöltő, egységes áru nem menetrendszerű szállítására veszik igénybe (14).

12.

A kabotázs két vagy több, ugyanazon EGT-államban található kikötőt összekötő tengeri szállítási szolgáltatások, köztük tramphajózási és a vonalhajózási szolgáltatások nyújtását foglalja magában (15). Bár az iránymutatás nem foglalkozik kifejezetten a kabotázzsal, mégis vonatkozik e szolgáltatásra is, amennyiben azt vonal- vagy tramphajózási szolgáltatásként nyújtják.

13.

Az EGT-megállapodás 53. cikke minden olyan megállapodásra érvényes, amely jelentős hatással lehet az EGT-államok közötti kereskedelemre. A kereskedelemre gyakorolt hatás akkor valósulhat meg, ha objektív jogi vagy ténybeli tényezők alapján a lehető legnagyobb valószínűséggel előre lehet jelezni, hogy a megállapodás vagy magatartás – közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan – hatást gyakorolhat az EGT-államok közötti kereskedelem szerkezetére (16). A Hatóság útmutatást adott ki arról, hogy a kereskedelemre gyakorolt hatás koncepcióját miként fogja alkalmazni a kereskedelemre gyakorolt hatásnak az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkében megfogalmazott koncepciójáról szóló iránymutatásban (17).

14.

A vonal- és tramphajózási gazdasági szereplők által kínált szállítási szolgáltatások gyakran nemzetközi jellegűek: EGT-kikötőket kötnek össze harmadik országokkal, illetve két vagy több EGT-állam közötti exportot és importot (ún. EGT-n belüli kereskedelem) valósítanak meg (18). A legtöbb esetben e szolgáltatások valószínűleg érintik az EGT-államok közötti kereskedelmet, többek között a szállítási és közvetítői szolgáltatások piacára gyakorolt hatásuk révén (19).

15.

Az EGT-államok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás különösen fontos a tengeri kabotázsszolgáltatások szempontjából, mivel a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 4. jegyzőkönyve II. fejezetének – az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkében rögzített versenyszabályok végrehajtásáról szóló – 3. cikke értelmében ez határozza meg az EGT-megállapodás 53. cikkének alkalmazási körét és a tagállami versenyjogi szabályokkal való interakcióját. Azt, hogy az ilyen szolgáltatások milyen mértékben hatnak ki az EGT-államok közötti kereskedelemre, eseti alapon kell értékelni (20).

16.

Az EGT-megállapodás 53. cikkének alkalmazásában egy megállapodás versenyre gyakorolt hatásainak vizsgálatához meg kell határozni az érintett terméket és földrajzi piaco(ka)t. A piac meghatározásának fő célja a vállalkozások előtt álló versenykorlátozások szisztematikus felmérése. Az ezzel kapcsolatos útmutatás a Hatóságnak az EGT versenyjoga alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló közleményében található (21). Ez az útmutatás a tengeri szállítási szolgáltatások piacának meghatározása szempontjából is jelentőséggel bír.

17.

Az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart. Az érintett földrajzi piac azt a területet jelenti, ahol az érintett vállalkozások termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak, illetve keresnek, ahol a versenyfeltételek kellő mértékben egységesek, és amely az érzékelhetően eltérő versenyfeltételek révén elkülöníthető a szomszédos területektől (22). A fuvarozó(k) nem gyakorolhat(nak) jelentős befolyást a piacon uralkodó feltételekre abban az esetben, ha a vevők olyan helyzetben vannak, hogy könnyen válthatnak más szolgáltatóhoz (23).

18.

Számos bizottsági határozat és bírósági ítélet a konténeres vonalhajózási szolgáltatásokat határozta meg a vonalhajózás érintett termékpiacaként (24). E határozatok és ítéletek a nyílt tengeri kereskedelemmel összefüggő szállítási lehetőségekhez kapcsolódtak. Más szállítási módokat még akkor sem ítéltek a szolgáltatási piachoz tartozónak, ha bizonyos esetekben ezek a szolgáltatások csekély mértékben felcserélhetőek. Ennek az az oka, hogy a konténerrel szállított áruknak csak jelentéktelen hányada szállítható más módon, például légi úton (25).

19.

Bizonyos körülmények között indokolt lehet olyan szűkebb termékpiacot meghatározni, amely egy adott, tengeren szállított terméktípusra korlátozódik. Például a romlandó áruk szállítása korlátozható hűtőkonténerekre, vagy magában foglalhatja a hagyományos hűtőhajókon történő szállítást. Miközben kivételes körülmények között lehetőség van arra, hogy a darabárus és a konténeres szállítás egymást helyettesítse (26), úgy tűnik, hogy nem tapasztalható tartós áttérés a konténeresről az ömlesztett szállításra. Az árufajták és a konténerben szállított áruk felhasználói nagy többsége esetében a darabárus szállítás nem jelent ésszerű alternatívát a konténeres vonalhajózáshoz képest (27). Ha egy teherárut rendszeresen konténerbe raknak, nem valószínű, hogy valaha is újra nem konténeres rakományként szállítanák majd (28). Napjainkban tehát a konténeres vonalhajózásra főleg az egyirányú helyettesíthetőség jellemző (29).

20.

Az érintett földrajzi piac az a terület, ahol a szolgáltatásokat értékesítik, azaz általában a szolgáltatás két végpontján lévő kikötők csoportjából áll, és kiterjedését e kikötők egymást fedő vonzáskörzetei határozzák meg. Ami az érintett szolgáltatás európai végpontját illeti, a földrajzi piacot vonalhajózási esetekben mostanáig észak-európai és/vagy földközi-tengeri kikötők csoportjaiként határozták meg. Mivel a földközi-tengeri térségből nyújtott vonalhajózási szolgáltatások csak kismértékben helyettesíthetik az észak-európai kikötők szolgáltatásait, mindkettőt külön piacként határozták meg (30).

21.

A Hatóság eddig még nem alkalmazta az EGT-megállapodás 53. cikkét a tramphajózásra. A vállalkozások a vizsgálat során a következő tényezőket vehetik figyelembe, amennyiben ezek lényegesek az általuk nyújtott tramphajózási szolgáltatások szempontjából.

22.

A tramphajózás érintett szolgáltatási piacainak meghatározásakor az egyes szállítási kérelmek fő pontjaiból indulnak ki, mivel ezek általában meghatározzák az adott szállítási igény alapvető elemeit (31). A szállítási szolgáltatásokat igénybe vevők egyéni igényeitől függően ezek rögzített és nem rögzített elemekből állnak. Miután meghatározták a fő pontok valamely nem rögzített elemét – például a hajó típusát vagy méretét –, kiderülhet többek között, hogy az érintett piac az adott elem tekintetében nagyobb, mint ahogy azt az első szállítási igény körülhatárolta.

23.

A tramphajózási szolgáltatás jellege eltérő lehet, és sokféle szállítási szerződés létezik. Ezért szükséges lehet meggyőződni arról, hogy a keresleti oldal az időbérleti, útbérleti és hajóbérleti szerződés értelmében nyújtott szolgáltatásokat helyettesíthetőnek tekinti-e. Amennyiben igen, akkor ezek a szolgáltatások ugyanazon érintett piac részét képezhetik.

24.

A hajótípusokat rendszerint több ipari szabványméretre osztják fel (32). A méretgazdaságosság szempontjai alapján az olyan szolgáltatás ára, ahol jelentősen eltér a rakomány nagysága és a hajó mérete, nem biztos, hogy versenyképes. Ezért a különböző hajóméretek helyettesíthetőségét eseti alapon kell megvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy az egyes hajóméretek külön-külön érintett piacokat alkotnak-e.

25.

Az érintett piac kínálati oldalról történő meghatározásakor elsőként a szállítandó rakomány és a hajótípus fizikai és műszaki paramétereit veszik figyelembe (33). Ha a hajókat rövid idő alatt, elhanyagolható költséggel alkalmassá lehet tenni egy bizonyos fajta rakomány szállítására (34), akkor különböző tramphajózási szolgáltatók is versenyezhetnek e rakománytípus szállításáért. Ilyen körülmények között az érintett piac kínálati oldalról egynél több hajótípusra terjed ki.

26.

Ugyanakkor számos olyan hajótípus van, amelyet műszakilag átalakítottak és/vagy kifejezetten úgy építettek, hogy speciális szállítási szolgáltatások nyújtására legyenek alkalmasak. Jóllehet a speciális hajók más típusú rakományt is szállíthatnak, ennek ellenére versenyhátrányban lehetnek. Ezért előfordulhat, hogy a speciális szállítási szolgáltatók csak korlátozott mértékben képesek egyéb rakományok szállításáért versenyezni.

27.

A tramphajózás során a kikötői megállásokat egyéni kérés alapján végzik. Egyes kikötőkben vagy régiókban azonban előfordulhat, hogy terminállal és merüléssel kapcsolatos korlátozások vagy környezetvédelmi szabványok korlátozzák egyes hajótípusok mozgási szabadságát.

28.

A tramphajózásban a hajóméretek közötti helyettesítési láncok meglétét is figyelembe kell venni. A tramphajózási szolgáltatások egyes piacain a piac végpontjain elhelyezkedő hajóméretek nem közvetlenül helyettesíthetőek. A helyettesítési lánc hatásai mindazonáltal korlátozhatják a piac végpontjainál történő árképzést, és azt eredményezhetik, hogy az itt elhelyezkedő hajóméretek szélesebb körű piacmeghatározás alá kerülnek.

29.

A tramphajózási szolgáltatások egyes piacain meg kell fontolni, vajon a hajókat kötött kapacitásnak lehet-e tekinteni, és azokat figyelmen kívül kell-e hagyni az érintett piac eseti alapon történő vizsgálata során.

30.

További tényezők, például a szolgáltató megbízhatósága, a biztonsági és szabályozási követelmények – például az EGT-vizeken az olajszállító hajók számára előírt kettős héjazat alkalmazására vonatkozó követelmény (35) – befolyásolhatják a kínálati és keresleti helyettesíthetőséget.

31.

A szállítási kérelmek rendszerint magukban foglalnak olyan földrajzi elemeket, mint a be-, illetve kirakodási kikötők vagy régiók. Az érintett földrajzi piac keresleti oldalról történő meghatározásakor – az érintett piac végső meghatározásának sérelme nélkül – elsőként ezeket a kikötőket veszik figyelembe.

32.

Előfordulhat, hogy bizonyos földrajzi piacokat viszonylati alapon lehet meghatározni, vagy csak átmenetileg jönnek létre, például amikor az éghajlati feltételek vagy betakarítási periódusok időszakosan befolyásolják az egyes áruk szállítása iránti keresletet. Ilyen esetekben az érintett földrajzi piac meghatározásakor figyelembe kell venni a hajók áthelyezését, a ballasztmeneteket és a kereskedelem kiegyensúlyozatlanságát is.

33.

A piaci részesedés hasznos kiindulópontul szolgál annak meghatározásához, hogy milyen a piac szerkezete, valamint hogy a piaci résztvevők és versenytársaik milyen jelentőséggel bírnak a verseny szempontjából. A Hatóság és a Bizottság eseti alapon, a piaci feltételek alapján határozza meg a piaci részesedést. A vonalhajózási szolgáltatásokat illetően a Bizottság számos határozata és a Bíróság számos ítélete határozta meg a volumenre és/vagy kapacitásra vonatkozó adatokat a piaci részesedés kiszámításának alapjaként (36).

34.

A tramphajózási szolgáltatások piacain a szolgáltatók a szállítási szerződések odaítéléséért versenyeznek, azaz utakat vagy szállítási kapacitást értékesítenek. Az adott szolgáltatástól függően a piaci szereplők számára különböző adatok alapul szolgálhatnak éves piaci részesedésük kiszámításához (37), így például:

35.

Az együttműködési megállapodások a tengeri szállítási piacok általános jellemzőjének tekinthetők. Tekintettel arra, hogy ilyen megállapodások tényleges vagy potenciális versenytársak között jöhetnek létre, és ezek kedvezőtlen hatással lehetnek a versenyfeltételekre, a vállalkozásoknak különös gondot kell fordítaniuk a versenyszabályok betartására. Szolgáltatási piacokon, mint amilyen a tengeri szállítás piaca is, a következő elemek különösen lényegesek egy megállapodás érintett piacra gyakorolt hatásának vizsgálata során: ár, költség, minőség, a nyújtott szolgáltatás gyakorisága és differenciáltsága, innováció, marketing és a szolgáltatás értékesítése.

36.

Az iránymutatásban tárgyalt szolgáltatások tekintetében három kérdés bír különös jelentőséggel: a műszaki megállapodások, az információcsere és a közös használat (pool-rendszer).

37.

Előfordulhat, hogy bizonyos műszaki megállapodásokra nem vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkében megállapított tilalom, mivel ezek nem korlátozzák a versenyt. Ez a helyzet áll fenn például azon horizontális megállapodásoknál, amelyek egyedüli célja és hatása műszaki fejlesztések végrehajtása vagy műszaki együttműködés megvalósítása. A környezetvédelmi szabványok végrehajtásával kapcsolatos megállapodások is ebbe a csoportba sorolhatók. A versenytársak közötti, árral, kapacitással vagy más versenyparaméterekkel kapcsolatos megállapodások elvileg nem tartoznak ebbe a csoportba (38).

38.

Az információcsere-rendszerben a vállalkozások megállapodás alapján az információkat vagy egymás között cserélik ki, vagy pedig egy közös hatóságnak adják át őket, amelynek feladata, hogy ezeket az információkat centralizálja, összegyűjtse és feldolgozza, majd a megállapodás szerinti formában és gyakorisággal visszajuttassa a résztvevőknek.

39.

Több iparágban általános gyakorlat az összesített statisztikák és általános piaci információk gyűjtése, cseréje és közzététele. Az így közzétett piaci információk megfelelő eszközül szolgálnak a piac átláthatóságának javításához és a fogyasztók ismereteinek bővítéséhez, tehát növelhetik a hatékonyságot. Ugyanakkor az üzleti szempontból szenzitív és individualizált piaci adatok cseréje bizonyos körülmények között sértheti az EGT-megállapodás 53. cikkét. Ennek az iránymutatásnak az a célja, hogy segítséget nyújtson a vonalhajózási szolgáltatóknak annak megállapításához, hogy az információcsere mikor sérti a versenyszabályokat.

40.

A vonalhajózási ágazatban konzorciumokban részt vevő hajótársaságok közötti, egyébként az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá eső információcsere megengedett abban az esetben, ha a vonalhajózási szolgáltatások közös működtetéséhez, illetve a 823/2000/EK rendelet értelmében csoportmentességet élvező egyéb együttműködési formákhoz kapcsolódik és szükséges (39). Az információcserének ezzel a típusával az iránymutatás nem foglalkozik.

41.

Amikor az EGT versenyjoga alapján vizsgáljuk az információcsere-rendszereket, el kell különíteni a következőket.

42.

Az információcsere lehet versenyellenes gyakorlat végrehajtását elősegítő mechanizmus, például szolgálhat a kartellnek való megfelelés ellenőrzésére is. Amennyiben az információcsere ilyen versenyellenes magatartással kapcsolatos, a cserét a kérdéses magatartással együtt kell megvizsgálni. Akár az is előfordulhat, hogy az információcsere kifejezett célja a versenykorlátozás (40). Az ilyen információcsere nem tárgya az iránymutatásnak.

43.

Az információcsere azonban hatásánál fogva önmagában is sértheti az EGT-megállapodás 53. cikkét. Ilyen helyzet alakul ki, amikor az információcsere csökkenti vagy megszünteti a bizonytalanságot az adott piac működése tekintetében, aminek következtében korlátozódik a vállalkozások közötti verseny (41). Minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia, milyen politikát szándékozik követni a piacon. A Bíróság úgy vélte továbbá, hogy a vállalkozások számára ezért eleve lehetetlen, hogy olyan közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álljanak egyéb gazdasági szereplőkkel, amely befolyásolja valamely versenytárs magatartását vagy felfedi saját (szándékolt) magatartásukat, amennyiben e kapcsolatok célja és hatása a verseny korlátozása, azaz olyan versenyfeltételek előidézése, amelyek – figyelembe véve a termékek vagy szolgáltatások jellegét, a vállalkozások méretét és számát, valamint a piac volumenét – nincsenek összhangban az adott piac szokásos feltételeivel (42). Ezzel szemben a facellulóz piacának vizsgálatakor a Bíróság úgy találta, hogy ha az egyes termelők negyedévente külön-külön közlik az árakat vásárlóikkal, ez a piaci magatartás nem enyhíti az egyes vállalkozásoknak a versenytársak jövőbeli viselkedésével kapcsolatos bizonytalanságát, tehát – a termelők közötti előzetes összehangolási gyakorlat hiányában – nem sérti az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését (jelenleg az EUMSZ. 102. cikkének (1) bekezdése) (43).

44.

Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata általános útmutatással szolgál az információcsere valószínű hatásainak vizsgálatára vonatkozóan. A Bíróság megítélése szerint egy valóban versenyző piac esetében az átláthatóság valószínűleg a szolgáltatók közötti verseny fokozódásához vezet (44). Az erősen koncentrált oligopolisztikus piacokon azonban, ahol a verseny már eleve nagymértékben lecsökkent, jelentősen gyengítheti a szolgáltatók közötti versenyt, ha a főbb versenytársak – a többi szolgáltató és a fogyasztók kizárásával – rövid időközönként az egyes értékesítésekre vonatkozó pontos információkat cserélnek. Ilyen körülmények között a piac működésére vonatkozó információk rendszeres és gyakori megosztása azzal a hatással jár, hogy időközönként felfedi az összes versenytárs előtt az egyes versenytársak piaci pozícióját és stratégiáját (45). A Bíróság azt is megállapította, hogy az információcsere-rendszerek még akkor is sérthetik a versenyszabályokat, ha a piac nem erősen koncentrált, de a versenytársakkal folytatott későbbi tárgyalások során alkalmazott nyomás következtében csökken a vállalkozások döntéshozatali függetlensége (46).

45.

Ebből következik, hogy az információcsere tényleges vagy potenciális hatásait eseti alapon kell megvizsgálni, mivel a vizsgálat eredménye a tényezők összességétől függ, és ez minden egyes esetben eltérő. Az információcsere értékelésekor a Hatóság a következő két fő tényezőt vizsgálja: annak a piacnak a szerkezetét, ahol az információcserére sor kerül, és az információcsere jellemzőit. Az értékelésnek az információcsere tényleges vagy potenciális hatásait az információcseréről szóló megállapodás hiányában kialakuló helyzettel összehasonlítva kell vizsgálnia (47). Ahhoz, hogy a csere az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozzon, érzékelhetően káros hatást kell gyakorolnia a versenyparaméterekre (48).

46.

Az alábbi iránymutatás elsősorban az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás elemzésére vonatkozik. Az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó iránymutatás az alábbi 58. pontban, valamint a tárgyban kiadott általános közleményben (49) található.

47.

Annak vizsgálata során, hogy az információcsere az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, az adott piac koncentrációjának szintje, valamint a kereslet és kínálat szerkezete tekinthető a legfontosabbnak (50).

48.

A koncentráció szintje különösen jelentős tényező, mivel a kevésbé koncentrált piacokhoz képest az erősen koncentrált, oligopolisztikus piacokon nagyobb a valószínűsége annak, hogy korlátozó hatások jelentkeznek, és hogy ezek tartósak lesznek. A koncentrált piacok nagyobb átláthatósága fokozhatja a vállalkozások egymástól való függését, és csökkentheti a verseny intenzitását.

49.

Szintén fontos tényező a kereslet és kínálat szerkezete, különösen a versengő szereplők száma, piaci részesedésük szimmetriája és stabilitása, valamint a versenytársak közötti strukturális kapcsolatok megléte (51). A Hatóság egyéb tényezőket is elemezhet, például a szolgáltatások homogenitását és a piac általános átláthatóságát.

50.

A verseny paramétereihez kapcsolódó, kereskedelmi szempontból szenzitív adatok – pl. az ár, a kapacitás vagy a költségek – versenytársak közötti cseréje nagyobb valószínűséggel tartozik az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mint az egyéb információcsere. Az információ kereskedelmileg szenzitív voltát az alább részletezett szempontok szerint kell megítélni.

51.

A már nyilvánosan elérhető információk cseréje elvben nem minősül az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdése megsértésének (52). Fontos azonban a piac átláthatósági szintjének meghatározása, valamint annak megállapítása, hogy a csere hozzáférhetőbbé teszi-e az információkat, és/vagy nyilvánosan elérhető információkat egyéb adatokkal kombinál-e. Az így létrejövő információk kereskedelmileg szenzitívekké válhatnak, cseréjük pedig potenciálisan korlátozhatja a versenyt.

52.

Az információk lehetnek egyediek vagy összesítettek. Az egyedi adatok egy adott vagy azonosítható vállalkozásra vonatkoznak. Az összesített adatok elegendő számú független vállalkozás adatait kombinálják oly módon, hogy lehetetlen felismerni az egyéni adatokat. Az egyedi információk versenytársak közötti cseréje nagyobb valószínűséggel tartozik az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá (53), mint az összesített információk cseréje, amelyre elvben nem terjed ki az említett bekezdés hatálya. A Hatóság külön figyelmet fog fordítani az összesítés mértékére. Az összesítésnek olyannak kell lennie, hogy az információkat ne lehessen olyan részekre bontani, amely alapján a vállalkozások közvetlenül vagy közvetve azonosíthatnák a versenytársak versenystratégiáját.

53.

A vonalhajózás, ezen belül is különösen a koncentrált piacok esetében azonban még akkor is óvatosságra van szükség a kapacitás-előrejelzések cseréjének értékelésekor, ha összesített előrejelzésekről van szó. A vonalhajózási szolgáltatások piacain a versenymagatartás koordinálása szempontjából legfontosabb paraméter a kapacitás, amely közvetlenül befolyásolja az árakat. A kapacitásra vonatkozó olyan összesített előrejelzések cseréje, amelyek azt jelzik, mely üzletágakban kerül sor a kapacitás felhasználására, versenyellenesek lehetnek abban az esetben, ha eredményükként több vagy minden fuvarozó közös irányvonalat alkalmaz, a szolgáltatásokat pedig a versenyáraknál magasabb áron nyújtják. Ezenkívül fennáll az adatok részekre bontásának veszélye, mivel az adatok kombinálhatóak a vonalhajózási fuvarozók jelentéseivel. Ez lehetővé tenné a vállalkozások számára, hogy megismerjék a versenytársak piaci pozícióját és stratégiáját.

54.

Az is fontos tényezőnek számít, hogy az adatok milyen időszakra vonatkoznak. Az adatok lehetnek múltra vonatkozóak, frissek vagy jövőre vonatkozóak. A múltra vonatkozó információk cseréje általánosságban nem tartozik az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mivel nem gyakorolhat tényleges hatást a vállalkozások jövőbeni magatartására. A Bizottság korábbi ügyek értékelésekor az egy évnél régebbi adatokat tekintette múltra vonatkozónak (54), míg az egy évnél újabb információkat frissnek (55). Annak megállapításakor, hogy az információ múltra vonatkozónak vagy frissnek tekintendő, bizonyos rugalmasságot kell alkalmazni, figyelembe véve, hogy az adatok az érintett piacon mikor válnak elavulttá. Az összesített adatok az egyéni adatokhoz képest valószínűleg rövidebb idő alatt válnak múltra vonatkozóvá. A volumenre és a kapacitásra vonatkozó friss adatok cseréje valószínűleg szintén nem versenykorlátozó, ha az adatok összesítése megfelelő szintű ahhoz, hogy az egyes hajózási társaságok vagy fuvarozók műveletei se közvetlenül, se közvetve ne legyenek azonosíthatóak. A jövőre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a vállalkozás hogyan képzeli el a piac jövőbeni alakulását, illetve hogy a jövőben milyen stratégiát szándékozik követni a piacon. A jövőre vonatkozó adatok cseréje különösen problematikus, főleg az árakkal vagy a teljesítménnyel kapcsolatos adatok esetében. A csere felfedheti, hogy a vállalkozás a jövőben milyen üzleti stratégiát szándékozik követni a piacon. Így a cserében részt vevő felek közötti versengést érzékelhetően csökkentheti, tehát potenciálisan versenykorlátozó.

55.

A csere gyakoriságát is figyelembe kell venni. Minél gyakoribb az adatcsere, annál gyorsabban tudnak reagálni a versenytársak. Ez elősegíti a retorziók alkalmazását, és végeredményben csökkenti az ösztönzést a piaci versenytevékenységek kezdeményezésére. Korlátozódhat az úgynevezett rejtett verseny is.

56.

A piacra gyakorolt hatás értékelésénél azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen módon teszik közzé az adatokat. Minél inkább megosztják az információkat a fogyasztókkal, annál kevésbé problematikus az információközlés. Ha viszont csak a szolgáltatást nyújtók érdekében javítják a piac átláthatóságát, ez megfoszthatja a fogyasztókat attól a lehetőségtől, hogy kihasználják a fokozott „rejtett verseny” előnyét.

57.

A vonalhajózásban az árindex segítségével demonstrálják a tengeri konténerszállítás átlagos áringadozását. A megfelelően összesített áradatokon alapuló árindex valószínűleg nem sérti az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését abban az esetben, ha az összesítés eléri azt a mértéket, hogy az információkat már nem lehet olyan részekre bontani, amelyek alapján a vállalkozások közvetlenül vagy közvetve azonosíthatnák a versenytársak versenystratégiáját. Az viszont már sérti az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését, ha az árindex csökkenti vagy megszünteti a piac működéséhez kapcsolódó bizonytalanságot, és ezért korlátozza a vállalkozások közötti versenyt. Az árindex egy bizonyos piacra kifejtett, valószínűsíthető hatásának értékelésekor az adatok összesítésének szintjét, az adatok természetét (múltra vonatkozó vagy friss adatok) és az árindex közzétételének gyakoriságát kell vizsgálni. Általában fontos, hogy az információcsere-rendszer összes konkrét elemét együttesen értékeljük annak érdekében, hogy a lehetséges (például egyrészt a kapacitásra és a volumenre vonatkozó adatok, másrészt az árindex cseréje közötti) kölcsönhatásokat figyelembe vehessük.

58.

A hajózási társaságok versenykorlátozó hatású információcseréje ugyanakkor növelheti a hatékonyságot, például eredményezheti a befektetések jobb megtervezését és a kapacitás jobb kihasználását is. A hatékonyság növekedését ilyen esetben bizonyítékokkal kell alátámasztani, az így keletkezett haszonból az ügyfeleknek is juttatni kell, valamint az előnyöket az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése értelmében össze kell vetni az információcsere versenykorlátozó hatásával. Itt fontos megjegyezni, hogy az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdésében szereplő egyik feltétel az, hogy a fogyasztóknak méltányos mértékben kell részesedniük a korlátozó megállapodásból származó előnyből. Ha az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdésében foglalt négy feltétel mindegyike teljesül, akkor a megállapodásra nem vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom (56).

59.

Más ágazatokhoz hasonlóan a vonalhajózás terén folytatott megbeszélések és információcsere kereteit biztosíthatja szakmai szövetség is, ha e szövetség nem a) kartellülések fóruma (57), b) a tagoknak szánt versenyellenes határozatok és ajánlások kibocsátója (58) vagy c) a piac működésével kapcsolatos bizonytalanság csökkentésére vagy megszüntetésére szolgáló olyan információcsere eszköze, amely korlátozza a vállalkozások közötti versenyt anélkül, hogy teljesítené az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket (59). Ezeket meg kell különböztetni a szakmai szövetségek keretein belül jogszerűen, például műszaki vagy környezetvédelmi kérdésekben folytatott megbeszélésektől.

60.

A tramphajózási ágazatban a horizontális együttműködés leggyakoribb formája a pool-rendszer. A pool-rendszer vonatkozásában nem alakult ki általános érvényű minta. Ennek ellenére az alább ismertetett sajátosságok a különböző piaci szegmensek legtöbb pool-rendszerére jellemzőek.

61.

A hagyományos pool-rendszer számos hasonló hajót egyesít (60), amelyek különböző tulajdonosok tulajdonában vannak, de amelyeket egységes igazgatás alapján üzemeltetnek. A pool menedzser feladata rendszerint az üzleti irányítás (például közös értékesítés (61), fuvardíjakkal kapcsolatos tárgyalások, valamint a bevételek és az utak költségének centralizációja) (62) és a kereskedelmi üzemeltetés (a hajómozgások megtervezése és a hajók tájékoztatása, kikötői ügynökök kinevezése, az ügyfelek rendszeres tájékoztatása, fuvardíjszámlák kiadása, üzemanyag-rendelés, a hajók bevételeinek összegyűjtése és elosztása előre megállapított súlyozási rendszer alapján stb.). A pool menedzser gyakorta a hajótulajdonosokat képviselő általános végrehajtó bizottság felügyelete mellett folytatja a tevékenységét. A hajók technikai üzemeltetése (biztonság, legénység, javítások, karbantartás stb.) rendszerint az egyes tulajdonosok feladata. Jóllehet közösen értékesítik szolgáltatásaikat, a pool-rendszer tagjai gyakran önállóan teljesítik a szolgáltatásokat.

62.

A fentiekből következik, hogy a hagyományos pool-rendszerek legfőbb jellemzője a közös értékesítés, valamint bizonyos szempontból a közös teljesítés is jellemző rájuk. Ezért helyénvaló, hogy az EGT-megállapodás 53. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló bizottsági iránymutatás (63) mind a közös értékesítésre (amely a közös kereskedelmi megállapodás változata), mind a közös teljesítésre vonatkozóan tartalmaz útmutatást. A pool-rendszerek sokfélesége miatt minden egyes pool-rendszert eseti alapon kell elemezni annak meghatározása céljából, hogy súlypontja alapján (64) vonatkozik-e rá az 53. cikk (1) bekezdése, és amennyiben igen, megfelel-e az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt négy kumulatív feltételnek.

63.

A 139/2004/EK tanácsi rendelet (65) hatálya alá tartozó olyan pool-rendszereket, amelyeket egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátó közös vállalatként hoznak létre (ún. teljes feladatkört ellátó közös vállalatok, lásd a 139/2004/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (4) bekezdését), nem érintik közvetlenül az 1419/2006/EK tanácsi rendelettel bevezetett változások, így ez az iránymutatás nem foglalkozik velük. A teljes feladatkör ellátásának tekintetében iránymutatást nyújt többek között a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egységes jogalkalmazásról szóló bizottsági közlemény (66). Amennyiben a pool-rendszer célja vagy eredménye az anyavállalatok versenymagatartásának egyeztetése, az egyeztetést az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) és (3) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban kell értékelni annak megállapítása céljából, vajon összeegyeztethető-e a művelet az EGT-megállapodás működésével (67).

64.

A közös használati megállapodások nem tartoznak az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá abban az esetben, ha a pool-rendszer résztvevői nem minősülnek tényleges vagy potenciális versenytársnak. Ilyen helyzet például, amikor két vagy több hajótulajdonos pool-rendszert hoz létre azért, hogy olyan hajóbérleti szerződésekre tehessenek ajánlatot, illetve olyan hajóbérleti szerződéseket teljesítsenek, amelyekre önállóan nem tudnának eredményes ajánlatot tenni, vagy amelyeket saját maguk nem tudnának végrehajtani. Nem változtat az ilyen pool-rendszerek megítélésén az sem, ha alkalmanként a teljes szállítmány kis részét kitevő más rakományt is szállítanak.

65.

Nem vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése azon pool-rendszerekre sem, amelyek tevékenysége nem befolyásolja a vonatkozó versenyparamétereket, tekintettel arra, hogy csekély jelentőségük miatt nem befolyásolják érzékelhetően az EGT-államok közötti kereskedelmet (68). Nem tartoznak azonban a Hatóság csekély jelentőségű megállapodásokról szóló közleményének hatálya alá az olyan pool-rendszerek, amelyek kiterjednek az árrögzítésre, ezen belül a közös értékesítésre is.

66.

A versenytársak között létrejövő olyan közös használati megállapodások, amelyek célja a közös értékesítés, általában e versenytársak árképző gyakorlatának összehangolására irányulnak, és ilyen hatással járnak (69).

67.

Amennyiben a pool-rendszernek nem a verseny korlátozása a célja, az érintett piacra gyakorolt hatásait kell vizsgálni. A megállapodásokra akkor vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése, ha valószínűsíthető, hogy érzékelhető káros hatást gyakorolnak a piac versenyparamétereire, például az árakra, a költségekre, a szolgáltatások differenciálódására, a szolgáltatás minőségére és az innovációra. A megállapodások úgy is gyakorolhatnak ilyen hatást, hogy érzékelhetően csökken a megállapodásban részt vevő felek közötti, illetve a köztük és harmadik felek közötti verseny (70).

68.

Egyes tramphajózási pool-rendszereknek nem célja a közös értékesítés, de a versenyparaméterek bizonyos fokú egyeztetésével (pl. közös menetrend vagy közös vásárlás) járnak. Ezek az esetek csak akkor tartoznak az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, ha a megállapodás felei bizonyos piaci erővel rendelkeznek (71).

69.

Az, hogy a pool-rendszerek tudnak-e érzékelhető mértékű kedvezőtlen piaci hatásokat okozni, a gazdasági körülményektől függ, figyelembe véve a felek egyesített piaci erejét és a megállapodás jellegét, valamint az érintett piac egyéb strukturális tényezőit. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a közös felhasználásra vonatkozó megállapodás befolyásolja-e az együttműködés által közvetlenül érintett piachoz szorosan kapcsolódó szomszédos piacok feleinek magatartását (72). Ilyen helyzet alakulhat ki például, ha a pool-rendszer az erdészeti termékek szállítására szolgáló speciális dobozhajók piacán („A” piac) tevékeny, tagjai pedig a száraz ömlesztett áruk piacán („B” piac) is üzemeltetnek hajókat.

70.

Az érintett piac strukturális tényezőit illetően, ha a pool-rendszer alacsony piaci részesedéssel rendelkezik, nem valószínű, hogy korlátozó hatással járna. Amikor egy adott pool-rendszernek az érintett piacra gyakorolt hatását vizsgáljuk, további tényezőként kell figyelembe venni a piaci koncentrációt, a versenytársak helyzetét és számát, a piaci részesedések időbeli stabilitását, a több pool-rendszerben fennálló tagságot, a piacra jutási akadályokat és a piacra jutás valószínűségét, a piac átláthatóságát, a szállítási szolgáltatás igénybe vevőinek kiegyenlítő vásárlóerejét és a szolgáltatások jellegét (például homogén kontra differenciált szolgáltatások).

71.

A megállapodás jellegét illetően azt is tekintetbe kell venni, hogy a közös használati megállapodás tartalmaz-e a tagok piaci versenymagatartását befolyásoló rendelkezéseket, például amelyek megtiltják a tagoknak, hogy ugyanazon a piacon a pool-rendszeren kívül is működjenek (versenytilalmi kikötés), amelyek kötött ajánlati időszakokat és felmondási időt tartalmaznak (kilépési rendelkezés), illetve amelyek a kereskedelmi szempontból szenzitív információk cseréjére vonatkoznak. A pool-rendszerek közötti bármilyen jellegű, akár irányításbeli, akár tagok révén fennálló vagy a költségek és bevételek megosztásában megnyilvánuló kapcsolatot is figyelembe kell venni.

72.

Amennyiben a pool-rendszerek az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, a vállalkozásoknak ügyelniük kell rá, hogy teljesítsék az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt négy kumulatív feltételt (73). Az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése alapján alkalmazási köréből nem zárhatók ki előzetesen bizonyos típusú megállapodások. Elvben az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdésében foglalt négy feltételt teljesítő valamennyi korlátozó megállapodás a kivételszabály hatálya alá tartozik. Az erre vonatkozó elemzés részét képezi egy csúszó skála alkalmazása is. Minél súlyosabb az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése szerint megállapított versenykorlátozás, annál nagyobbnak kell lennie a hatékonysági előnyöknek és a fogyasztók előnyökből való részesedésének.

73.

Az érintett vállalkozások feladata annak bizonyítása, hogy a pool-rendszer javítja a szállítási szolgáltatásokat, illetve hatékonyságnövelés révén elősegíti a műszaki vagy gazdasági fejlődést. A hatékonyságnövelés nem eredhet olyan költségmegtakarításból, amely a versenykorlátozás szerves velejárója, hanem a gazdasági tevékenységek integrációjából kell származnia.

74.

A pool-rendszerek biztosította hatékonyságnövekedés lehet például a jobb kihasználási arány és a méretgazdaságosság eredménye. A tramphajózási pool-rendszerek tagjai általában közösen tervezik meg hajóik útvonalát annak érdekében, hogy földrajzilag minél nagyobb területet lefedve osszák el flottáikat. A hajók földrajzi elosztása csökkentheti a ballasztmenetek számát, ami növelheti a pool-rendszer teljes kapacitásának kihasználását, és méretgazdaságosságot eredményezhet.

75.

A fogyasztóknak méltányosan részesedniük kell a megnövelt hatékonyságból. Az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése értelmében az érintett piac valamennyi fogyasztójára, nem pedig az egyes fogyasztókra gyakorolt előnyöket kell figyelembe venni (74). A továbbadott előnyöknek legalábbis kárpótolniuk kell a fogyasztókat minden általuk elszenvedett, olyan tényleges vagy potenciális negatív hatásért, amelyet az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás okozott (75). A továbbadás valószínűségének értékeléséhez ilyenkor meg kell vizsgálni a tramphajózási piacok szerkezetét és a kereslet rugalmasságát is.

76.

A pool-rendszer csak olyan korlátozásokat határozhat meg, amelyek a hatékonyságnövelés eléréséhez feltétlenül szükségesek. Itt azt is meg kell vizsgálni, hogy vajon a felek önmagukban elérhették volna-e az előnyöket. Az értékelés során többek között azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora a különböző tramphajózási szolgáltatástípusokhoz szükséges legkisebb gazdaságos méret. Ezenfelül a közös felhasználásra vonatkozó megállapodás minden egyes korlátozó rendelkezésének ésszerű módon szükségesnek kell lennie a tervezett hatékonyság eléréséhez.. Korlátozó rendelkezések indokoltak lehetnek hosszabb időszakra (akár a pool-rendszer teljes fennállásának időszakára) vagy átmeneti időszakra.

77.

Végezetül a pool-rendszernek nem szabad lehetővé tennie, hogy a felek a szóban forgó szolgáltatások jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.