Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document E2004P0008

    Az EFTA Felügyeleti Hatóság 2004. november 8-án indított pere a Liechtensteini Hercegség ellen (E-8/04. sz. ügy)

    HL C 40., 2005.2.17, p. 17–17 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

    17.2.2005   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 40/17


    Az EFTA Felügyeleti Hatóság 2004. november 8-án indított pere a Liechtensteini Hercegség ellen

    (E-8/04. sz. ügy)

    (2005/C 40/10)

    Az EFTA Felügyeleti Hatóság 2004. november 8-án az EFTA-bíróságon pert indított a Liechtensteini Hercegség ellen. Az EFTA Felügyeleti Hatóságot (35, Rue Belliard, B-1040 Brüsszel) Niels Fenger és Elisabethann Wright, mint meghatalmazottak képviselik.

    A felperes szerint a bíróságnak:

    1.

    meg kell állapítania, hogy amennyiben a Banktörvény 25. cikke rendelkezései továbbra is hatályosak – amelyek szerint a területén belül létrehozott bankok esetében az igazgatótanács és az ügyvezető igazgatóság legkevesebb egy tagjára vonatkoznia kell a lakóhely követelményének – a Liechtensteini Hercegség figyelmen kívül hagyta az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 31. cikkének megfelelően a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezést; és

    2.

    el kell rendelnie, hogy a Liechtensteini Hercegség fedezze az eljárás valamennyi költségét.

    Jogi és tényszerű háttér, valamint a jogi érvek igazolása:

    A letelepedés szabadságához való jog tekintetében az EGT-megállapodás 31. cikkének (1) bekezdése előírja az egyenlő bánásmódot az EGT-államok állampolgárai és azon ország állampolgárai között, ahol a letelepedésre sor kerül.

    Az EGT-megállapodás 33. cikke eltérést állapít meg a letelepedés szabadságához való jog tekintetében.

    Az EFTA-bíróság az E-3/98 Rainford-Towning [1998] EFTA Ct. Rep. 205. számú, és az E-2/01 Pucher [2002] EFTA Ct. Rep. 44. számú ügyek kapcsán kimondta, hogy „az EB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód szabályai nem csupán a nyilvánvaló, nemzetiség alapján történő megkülönböztetést tiltják, hanem a megkülönböztetés rejtett formáit is, amelyek egyéb megkülönböztető feltételek mellett gyakorlatilag ugyanarra az eredményre vezetnek”.

    Az EFTA-bíróság és az Európai Közösségek Bírósága arra a következtetésre jutottak, hogy „azok a nemzeti szabályok, amelyek értelmében a lakóhely alapján megkülönböztetés tehető, minden valószínűség szerint az egyéb szerződő felek állampolgárainak hátrányára válnak, mivel a nem rezidensek az esetek többségében idegen állampolgárok.”. Rainford-Towning, (29) bekezdés.

    Az EFTA-bíróság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy „a közrend alapján történő indoklást illetően, amint azt az EGT-megállapodás 33. cikke előirányozza, meg kell állapítani, hogy az EGT-megállapodás hatálya alá eső idegen állampolgárokkal szemben tanúsított különleges bánásmód a közrend fogalmának értelmezésével történő igazolása minden esetben feltételezi a társadalmi rend megzavarása mellett – amelyet a törvény bármilyen nemű megsértése magába foglal – egy valós és kellőképpen komoly, a társadalom alapvető érdekeit befolyásoló veszély meglétét”. Rainford-Towning, (42) bekezdés.

    Az EFTA-bíróság elismerte, hogy a pénzügyi szolgáltató ágazat működésének és jó hírnevének védelme jogos közrendi célkitűzés, valamint hogy nehézségek adódhatnak abból a tényből kifolyólag, hogy Liechtenstein nem részes állama a Luganói Egyezménynek.


    Top