—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2022. május 11-i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélete (T-151/20, EU:T:2022:281) rendelkező részének 1. pontját;

—

utasítsa el a T-151/20. sz. ügyben benyújtott keresetet, vagy adott esetben utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé az azon kifogásokról való határozathozatal érdekében, amelyek vizsgálatára még nem került sor;

—

amennyiben a Bíróság a jelen ügyben végleges határozatot hoz, kötelezze a Cseh Köztársaságot az Európai Bizottság részéről a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek viselésére, vagy amennyiben az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, a költségekről jelenleg ne határozzon.

1)

Az első jogalap a Törvényszék által a 2000. május 22-i módosított 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (1) 6. cikke (3) bekezdése b) pontjának és 17. cikke (2) bekezdésének az értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul.

E tekintetben a Törvényszék az említett rendelet 6. cikke (3) bekezdésének értelmezése során tévesen alkalmazta a jogot, mivel úgy ítélte meg, hogy az ugyanezen rendelet 2. cikke alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összegek B számlán való könyvelése pusztán számviteli művelet volt, valamint hogy e könyvelés határidejét ezért nem attól a naptól kell számítani, amikor a szóban forgó jogosultságokat meg kellett volna állapítani, hanem attól a naptól, amikor a Cseh Köztársaság illetékes hatóságai e jogokat ténylegesen megállapították.

Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Cseh Köztársaság hivatkozhat a fent említett rendelet 17. cikkének (1) bekezdésén alapuló azon lehetőségre, hogy mentesüljön a vitatott összeg Bizottság részére történő megfizetésének kötelezettsége alól (a megtámadott ítélet 85–93. pontja ellen irányuló jogalap).

2)

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék az 1150/2000 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének és 17. cikke (1) bekezdésének a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (2) 217. cikke (1) bekezdésével, illetve az EUMSZ 325. cikkel – amely előírja a tagállamok számára, hogy küzdjenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen – összefüggésben való értelmezése során szintén tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben kimondta, hogy a Cseh Köztársaság nem intézkedett későn a szóban forgó jogosultságok megállapítása során azzal, hogy e megállapítást nem tette meg a cseh vámhatóságok azon képviselőjének visszatérését követő napokban, aki részt vett az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által 2007 novemberében Laoszban végrehajtott ellenőrzési küldetésen (a megtámadott ítélet 94–126. pontja ellen irányuló jogalap).

Következésképpen a Törvényszék tévesen értékelte a jogi háttér alkalmazhatóságát annak megállapításával, hogy e jogi háttérnek lehetővé kellett volna tennie a Cseh Köztársaság számára, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő módon bevárja a küldetés során gyűjtött bizonyítékok OLAF általi benyújtását (és következésképpen azt, hogy ne hajtsa végre az Unió saját forrásokra való jogosultságának megállapítására vonatkozó kötelezettséget). A Törvényszéknek akként kellett volna értelmeznie az alkalmazandó uniós jogot, hogy a Cseh Köztársaság a kellő gondosság elve értelmében köteles lett volna közvetlenül a képviselőjének az ellenőrzési küldetésről való visszatérését követően kérni az OLAF-tól az e küldetés során gyűjtött bizonyítékokat, ami lehetővé tette volna számára, hogy a cseh képviselő laoszi ellenőrző küldetésről való visszatérését követő napokban megállapítsa az Uniónak a saját forrásaira való jogosultságát.