A Bíróság (negyedik tanács) 2013. április 11-i ítélete (a Supreme Court of the United Kingdom (Egyesült Királyság) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — David Edwards, Lilian Pallikaropoulos kérelme alapján The Queen kontra Environment Agency, First Secretary of State, Secretary of State for Environment, Food and Rural Affairs

(C-260/11. sz. ügy) (1)

(Környezet - Århusi egyezmény - 85/337/EGK irányelv - 2003/35/EK irányelv - 10a. cikk - 96/61/EK irányelv - 15a. cikk - A környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog - A „nem (…) mértéktelenül drága” bírósági eljárás fogalma)

2013/C 156/07

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Supreme Court of the United Kingdom

Az alapeljárás felei

Felperesek: David Edwards, Lilian Pallikaropoulos, The Queen

Alperesek: Environment Agency, First Secretary of State, Secretary of State for Environment, Food and Rural Affairs

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Supreme Court of the United Kingdom — A környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 156., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 466. o.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 348. o.) 10a. cikkének értelmezése — A Bizottság nyilatkozata (HL L 156, 17. o.) — A 2003/35/EK irányelvvel módosított, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL 1996. L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.) 15a. cikkének értelmezése — Az Európai Közösség nevében a 2005. február 17-i tanácsi határozattal (HL L 124., 1. o.) megkötött, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló (Århusi) egyezmény 9. cikke (4) bekezdésének értelmezése — A pervesztes félnek az eljárás költségeinek viselésére való kötelezése — A bírósági eljárás „nem (…) mértéktelenül drága” voltának fogalma

Rendelkező rész

Az az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv 10a. cikkének ötödik bekezdésében és a 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv 15a. cikkének ötödik bekezdésében meghatározott követelmény, miszerint a bírósági eljárás nem lehet mértéktelenül drága, azt jelenti, hogy az eljárásból fakadó pénzügyi teher nem akadályozhatja az érintett személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy az e cikkek hatálya alá tartozó bírósági jogorvoslati lehetőséggel éljenek. Amennyiben valamely nemzeti bíróság határozathozatalát kérik egy környezetvédelmi jogvitában felperesként pervesztes magánszemélynek a költségek viselésére való kötelezése kapcsán, vagy általánosabb jelleggel, ha arra kérik fel — mint az az Egyesült Királyság bíróságai esetében lehetséges —, hogy az eljárást megelőző szakaszban foglaljon állást a pervesztes félre terhelhető költségek esetleges korlátozásáról, tiszteletben kell tartania ezt a követelményt, szem előtt tartva mind a jogait védeni kívánó személy érdekeit, mind pedig a környezet védelméhez fűződő közérdeket.

Ezen értékelés keretében a nemzeti bíróság nem alapozhat kizárólag az érdekelt fél anyagi helyzetére, hanem a költségek összegének objektív elemzését is el kell végeznie. Figyelembe kell vennie továbbá az adott felek helyzetét, a kérelmező pernyertességének ésszerű esélyét, az ügy tétjének e kérelmező, illetve a környezet védelme számára képviselt fontosságát, a jogi kérdés és az alkalmazott eljárás bonyolultságát, a különböző szakaszokban való jogorvoslat esetlegesen vakmerő jellegét, valamint hogy létezik-e a költségmentesség vagy költségkorlátozás nemzeti rendszere.

Ezzel szemben az, hogy a költségek az érdekeltet ténylegesen nem tartották vissza az eljárás folytatásától, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az eljárás ne minősüljön mértéktelenül drágának.

Végül ez az értékelés nem követhet eltérő szempontokat attól függően, hogy elsőfokú, fellebbezési vagy második fellebbezési eljárásban végezték el.

(1)  HL C 226., 2011.7.30.