12.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 80/11

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság — mivel olyan jogszabályokat tartott hatályban, amelyek szerint a korlátozott adókötelezettséggel rendelkező nyugdíjalapok számára fizetett osztalékok, valamint az ilyen nyugdíjalapok és a korlátozott adókötelezettséggel rendelkező nyugdíjpénztárak számára fizetett kamatok az adózás szempontjából kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, mint a teljes körű adókötelezettséggel rendelkező nyugdíjpénztárak és nyugdíjalapok számára fizetett osztalékok, illetve kamatok — megsértette az EUMSZ 63. cikkből és az EGT-megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—

a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

A nyugdíjpénztárak által kapott kamatok adóztatása során nem vetnek ki sem tőkejövedelem-adót, sem pedig társasági adót, ha a kamatok kedvezményezettje alanyi adómentes belföldi nyugdíjpénztár. Így az érintett bevételek egyáltalán nem esnek adóztatás alá. A külföldi nyugdíjpénztárak tekintetében azonban nem írnak elő ennek megfelelő tőkejövedelem-adó alóli mentességet, így az minden esetben — a bruttó összeg 25 %-ában — a szolidaritási pótlékkal együtt kerül kivetésre.

A nyugdíjalapok által kapott osztalékok adóztatása során a belföldi nyugdíjalapok a tőkejövedelem-adót adóbevallás útján fizetik meg. Egyrészről ez azzal a következménnyel jár, hogy a működési költségek levonhatók az adóból, és csak a nettó bevételek esnek adóztatás alá. Másrészről ez azzal a következménnyel jár, hogy a tőkejövedelem-adót beszámítják az általános adótartozásba, így a 15 %-os általános társasági adókulcs kerül alkalmazásra. A külföldi nyugdíjalapok azonban nem részesülhetnek e kiigazítások egyikében sem: esetükben a kifogásolt szabályozás kizárja a működési költségek bárminemű levonását, beleértve azokat is, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a belföldön szerzett jövedelmekhez.

Végül pedig, ami a nyugdíjalapok által kapott kamatok adóztatását illeti, a jogi helyzet lényegében megegyezik a nyugdíjalapok által kapott osztalékok helyzetével: eszerint az osztalékokhoz hasonlóan a külföldi nyugdíjalapokat mind a működési költségek levonása, mind pedig az adókulcs tekintetében hátrányosan kezelik.

A Bizottság megítélése szerint a külföldi nyugdíjpénztárak, illetve nyugdíjalapok ilyen hátrányos kezelése nem egyeztethető össze a tőke szabad mozgásával. A foganatosított megkülönböztetés egyik esetben sem igazolható objektíve.

Az EUMSZ 63. cikk tilt minden olyan intézkedést, amely a határokon átnyúló tőkemozgásokat a tisztán belföldi tőkemozgásokkal szemben hátrányosan kezeli. Ebben az összefüggésben nem lehet akként értelmezni az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdését, hogy minden további nélkül összeegyeztethető a Szerződéssel valamennyi adószabályozás, amely az adózók között a lakóhelyük vagy a tőkebefektetésük helye alapján tesz különbséget. Ezt korlátozza az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdése, amely szerint a 63. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti intézkedések nem szolgálhatnak a 63. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül. Az ilyen megkülönböztetések csak akkor egyeztethetők össze az európai uniós joggal, ha olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze, vagy ha nyomós közérdek igazolja őket. Az ilyen igazolás pedig csak annyiban érvényes, amennyiben a szabályozás nem haladja meg az általa követett cél eléréséhez szükséges mértéket.

A működési költségek levonásának kérdésével kapcsolatban a Bizottság arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a tagállamoknak a hátrányos megkülönböztetés Szerződésben biztosított tilalmait a forrásadók esetében is be kell tartaniuk. Ezzel összefüggésben a forrás szerinti állam nem hivatkozhat más tagállambeli egyoldalú rendelkezésekre annak érdekében, hogy saját kötelezettségei alól mentesüljön. Németország nem jelezte, hogy más tagállamokkal megegyezett volna arról, hogy — Németország helyett — azok helyezik levonásba a működési költségeket. Még ha lenne is ilyen megállapodás, gyakran nem is érné el a célját például abban az esetben, ha az érintett jövedelmek a másik államban adómentesek, vagy az adózó összességében tekintve nem ér el nyereséget. Ráadásul a beszámítási módszer esetében a működési költségeknek a honosság szerinti államban való levonása nem helyettesíti a működési költségeknek a forrásállamban való levonását. Ugyanis itt mindkét állam főszabály szerint ugyanazt a jövedelmet adóztatja. Eszerint csak akkor biztosítható az olyan adóztatás, amely nem a bruttó, hanem a nettó bevételeket veszi alapul, ha mindkét állam alkalmazza a működési költségek levonására vonatkozó rendelkezéseit. Ezért a forrás szerinti állam általi levonás nem eredményez kétszeres levonást, hanem csak a tisztán belföldi helyzetekkel való azonos bánásmódot biztosítja.