15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/68

1.1

Az EGSZB üdvözli a jogalkotási javaslatot, amely egy olyan keretrendszer létrehozására irányul, amelynek célja a banki válságok preventív kezelése, a pénzügyi stabilitás megőrzése és az államháztartásokra nehezedő terhek csökkentése új, megelőző jellegű, a korai beavatkozást és a szanálást elősegítő eszközök bevezetése révén. A csődhelyzetben lévő pénzügyi intézmények eredményes szanálása a belső piac kiteljesítésének elengedhetetlen eleme. Az EGSZB támogatná a fent említett eszközök bevezetését, azonban további pontosításokat szorgalmaz azok esetében, amelyek újak, illetve amelyeket még nem próbáltak ki rendszerszintű válságok idején. Az EGSZB elvárása szerint a vizsgált irányelv tartalmát össze kellene hangolni a bankunióval kapcsolatos szabályozással.

1.2

Az EGSZB elfogadja azt a javaslatot, hogy a szanálási terveket a szanálási hatóságok dolgozzák ki és frissítsék az illetékes hatóságokkal való konzultációt követően. Meggyőződése, hogy mind az egyéni, mind pedig a csoportszintű szanálási tervezés és frissítés hatékonyabbá válna, ha a bankokat is bevonnák a folyamatba. Amennyiben szükséges, fontos kérdésekben más, a szanálási tervek által esetlegesen érintett érdekcsoportok – például fogyasztói szervezetek, szakszervezetek képviselői stb. – szakmai tanácsát is ki kellene kérni.

1.2.1

A központi bankok – köztük az EKB – a legalkalmasabbak arra, hogy értékeléseket végezzenek közérdekű kérdéseket illetően, és az EGSZB azt ajánlja, hogy vonják be őket a helyreállítási és szanálási tervek értékelésébe, ugyanakkor tartsák teljes mértékben tiszteletben függetlenségüket is.

1.3

A hitelintézetekre, illetve azok helyreállítási és szanálási terveire vonatkozó bizalmi követelményeket szigorítani kell. Az irányelvben külön rendelkezéseknek kellene garantálniuk, hogy a bankok helyreállítási és szanálási terveinek kidolgozásában, frissítésében és értékelésében érintett valamennyi hatóság, intézmény és szereplő szigorúan tiszteletben tartsa az adott információ bizalmas jellegét.

1.4

Az EGSZB üdvözli a javasolt rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az olyan összehangolt szabályok és feltételek bevezetését, amelyek alapján csoporton belüli pénzügyi támogatás nyújtható, és egyúttal utal arra, hogy a támogatásban részesülő és a támogatást nyújtó intézmény érdekeit és jogait megfelelő egyensúlyban kell tartani, ha nézeteltérések vannak közöttük a támogatást illetően. Az EGSZB teljes mértékben támogatja a 19. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit, és javasolja, hogy a 19. cikk (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott követelményeket úgy bővítsék ki, hogy azok magukban foglalják a támogatást nyújtó intézmény szabályozó szervei által megszabott magasabb szavatolótőke- és likviditási követelményeket is.

1.5

Az illetékes hatóságok hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy fennállnak-e azok az alapvető feltételek, amelyek egy rendkívüli ügyvezető kinevezését vonják maguk után. Bár az EGSZB elfogadja annak szükségességét, hogy az illetékes hatóságoknak legyen némi döntési terük, figyelembe véve a rendkívüli ügyvezetőkre ruházott jelentős szerepet és hatásköröket, a bizottság nagyobb mértékű jogbiztonságot sürgetne az intézmények számára egyértelmű és pontosabban meghatározott szabályok és feltételek bevezetése révén.

1.6

A rendkívüli ügyvezető kinevezése egy nagymértékben kényszerítő jellegű, korai beavatkozási intézkedés, amelyet akkor kell alkalmazni, amikor az összes többi, kevésbé kényszerítő intézkedés lehetőségét kimerítették. Azonban előfordulhatnak olyan esetek is, amikor egy intézmény pénzügyi helyzetének jelentős romlása túl gyorsan következik be, és a rendkívüli ügyvezetőt anélkül kell kinevezni, hogy megvárnák a 23. cikk (1) bekezdésében javasolt kevésbé kényszerítő korai beavatkozási intézkedések végrehajtását. Ilyen körülmények között egy rendkívüli ügyvezető kinevezése még akkor is lehetséges kellene, hogy legyen, ha a 24. cikkben részletezett kiváltó feltételek (azaz „…a 23. cikkel összhangban hozott egyéb intézkedések nem elegendőek a romlás visszafordításához…”) nem teljesülnek.

1.7

A szanálási hatóságok hatás- és felelősségi köreit illetően további különbségtételekre és pontosításokra van szükség. Míg a korai beavatkozás az illetékes hatóságok/felügyeleti szervek felelőssége, a szanálási hatóságok felelősek a szanálási eszközök kiválasztásáért és alkalmazásáért. Ugyanakkor néhány esetben bizonyos felelősségi köröket a felügyeleti szervek és a szanálási hatóságok is gyakorolhatnak. A tagállamok döntésétől függően a felügyeleti szervek elláthatnák a szanálási hatóságok feladatköreit, azonban a két funkciót szét kellene választani a felügyeleti tétlenség kockázatának minimalizálása érdekében. Az EGSZB szorgalmazná, hogy egyértelmű különbséget tegyenek a felügyeleti szervek és a szanálási hatóság feladatköre, illetve beavatkozásuk időpontja között.

1.8

Az irányelv javasolja, hogy az intézmények vezetőtestülete értesítse az illetékes hatóságot, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az intézmény csődhelyzetben van vagy valószínűleg csődbe jut. Az EGSZB úgy véli, hogy a szanálási hatóság határozata túl későn születhet meg, ha a kezdeményezést teljes mértékben a bank vezetőtestületének belátására bízzák. Az irányelvnek egyértelművé kell tennie, hogy a felügyeleti szervek rendelkeznek azzal a joggal és lehetőséggel, hogy azokban az esetekben, amikor úgy ítélik meg, hogy a szanálás megindítását kiváltó feltételek teljesültek, az értesítés azonban késik, anélkül is tájékoztathassák a szanálási hatóságot, hogy megvárnák a bank vezetőtestületének értesítését. Az irányelvnek arra kellene kérnie a tagállamokat, hogy jelentős büntetéseket irányozzanak elő az olyan banki vezetők számára, akik megsértették az üzleti gyakorlat szabályait.

1.9

A szanálási hatóságokra ruházott átfogó hatáskörök és a harmadik feleknek nyújtott jogorvoslathoz való jog korlátozása aggályokat vetnek fel a javasolt keretrendszer jogi megalapozottságát illetően. Számos tagállamban, különösen ahol a bíráskodás szokásjogon alapul, a bíróságok minden bizonnyal védelmeznék saját jogukat ahhoz, hogy egy közigazgatási szerv által hozott határozat bírósági felülvizsgálatára vonatkozó kérelmeket hallgassanak meg, ha egy adott egyén vagy csoport bizonyítani tudja, hogy kár érte a szóban forgó határozat eredményeképpen. Ha valaki azt állítaná, hogy a szanálási hatóság vagy az ügyintézők súlyos szakmai mulasztást követtek el, csak a bírák élveznek bizonyos fokú mentességet a bíróságon hozott ítéletek esetében, de semmilyen jogszabály vagy rendelet nem terjesztheti ki ezt az előjogot egy olyan közigazgatási szervre, mint a szanálási hatóság, amelyet így jogi felelősségre vonhatnának a bíróságon az okozott károkért.

1.10

Az adósságleírási eszköz esetében további magyarázatokra és pontosításokra van szükség. Annak érdekében, hogy minimalizálják a befektetők körében tapasztalható bizonytalanságokat, egyértelmű szabályokat kell bevezetni a figyelembe vehető kötelezettségek és az adósságleírás küszöbfeltételeinek tekintetében.

1.11

Az EGSZB üdvözli a betétbiztosítási alapokhoz (DGF) és szanálási alapokhoz (RF) való előzetes hozzájárulásokon alapuló, összehangolt finanszírozási szabályok bevezetését. A szanálási finanszírozáshoz való hozzájárulás kritériumai helyénvalónak és realisztikusnak tűnnek a jelenlegi helyzetben; azonban a gazdasági és pénzügyi feltételek váratlanul meg is változhatnak, ahogyan ezt az elmúlt években láttuk. Az EGSZB egy olyan szabály bevezetését javasolja, amely lehetővé teszi, hogy az előzetes hozzájárulásra vonatkozó feltételeket időről időre felülvizsgálják.

1.12

Az EGSZB – bár elfogadja a DGF és RF egy intézményként való működtetésének lehetséges szinergiájából származó potenciális előnyöket – üdvözli az Európai Bizottság megközelítését is, amely lehetővé teszi minden tagállam számára, hogy maga döntse el, egy vagy két finanszírozási rendszert (alapot) részesít-e előnyben. Az irányelvnek – figyelembe véve a bankunió által a későbbiekben meghatározásra kerülő szabályokat –, mindkét esetben realisztikus rendelkezéseket kellene előírnia, amelyek biztosítják, hogy a DGF el tudja látni fő feladatát, azaz a lakossági betétesek védelmét.

1.13

Az EGSZB üdvözli a csődhelyzetben lévő uniós pénzügyi intézmények eredményes szanálásának bevezetését mint a belső piac kiteljesítésének elengedhetetlen elemét. Egy európai szintű finanszírozási rendszer biztosítaná, hogy valamennyi intézményre ugyanolyan hatékony szanálás-finanszírozási szabályok vonatkozzanak, egyúttal hozzájárulna az egységes piac stabilitásához is, és egyenlő versenyfeltételeket teremtene. Az EGSZB üdvözölné, ha minél előbb realisztikus ütemtervet dolgoznának ki a finanszírozási rendszerek jövőbeli formájának kialakítását illetően.

1.14

Az EGSZB mindenesetre reméli, hogy az irányelv – az euróövezet országaival kezdve – a fokozottabb szabályozási integráció és konvergencia megteremtését célozza.

2.1

Az Európai Bizottság egy olyan irányelvet (1) javasol, amely hatékony szakpolitikai keretet hoz létre a bankcsődök rendezett módon történő kezelése és a problémák más intézményekre való átterjedésének megakadályozása érdekében. Ez a keretrendszer olyan közös és hatékony eszközökkel és hatáskörökkel ruházná fel a hatóságokat, amelyek lehetővé tennék számukra a bankválságok megelőző jellegű kezelését, a pénzügyi stabilitás megőrzését és az adófizetők veszteségeknek való kitettségének minimalizálását. A jelenlegi javaslat tovább pontosítja az Európai Bizottságnak a pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretével kapcsolatos nézeteit, amelyeket egyik korábbi közleményében fejtett ki (2). Az új jogalkotási keretrendszer a hatályos nemzeti fizetésképtelenségi eljárások és különösen a bankmentés alternatívájaként szolgál, és összhangban áll a pénzügyi intézetekre vonatkozó hatékony szanálási rendszerek legfontosabb, a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) (3) által kidolgozott jellemzőivel és a G20 ülésein egyeztetett elvekkel.

2.2

A bankmegmentések hatalmas terheket rónak az államháztartásokra, versenytorzulást okoznak, növelik az erkölcsi kockázatot, és jelenleg nem kielégítő opciónak tekintik őket az olyan helyzetek kezelésére, amikor egy bank megszüntetése az átterjedés veszélyével fenyeget. A fenti intézkedéseknek az alábbi célokat kellene szolgálniuk:

2.3

2012. szeptember 12-én az Európai Bizottság egy egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) létrehozását javasolta az euróövezet bankjai számára. Az összes euróövezetbeli bank pénzügyi stabilitásához kapcsolódó specifikus felügyeleti feladatokért az Európai Központi Bank (EKB) viseli majd a végső felelősséget. A nemzeti felügyeleti szervek továbbra is fontos szerepet játszanak majd az EKB határozatainak mindennapi felügyeletében, valamint előkészítésében és végrehajtásában. Az EKB korai beavatkozási intézkedéseket hajthat végre, amennyiben egy adott bank megsérti, vagy félő, hogy megsérti a szabályozási tőkekövetelményeket. Amint megállapodás született a jelenlegi betétbiztosítási rendszerekkel (DGS) és a hitelintézetek helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvjavaslattal kapcsolatban, az Európai Bizottság egy egységes szanálási mechanizmusról szóló javaslat kidolgozását tervezi, amelynek feladata, hogy a bankunió (BU) keretén belül összehangolja a szanálási eszközök bankokra történő alkalmazását.

3.1

Az elmúlt néhány év történései megmutatták, hogy a banki válságokat preventíven kell kezelni a bankcsődök lehetőség szerinti elkerülése érdekében. A 2007-es első válságból levonható szomorú tanulság, hogy egy nagyszabású, egyéni szinten jelentkező csőd majdnem mindig rendszerszintű válságot von maga után az ismert társadalmi és gazdasági következményekkel. Ezért a már bevált és általánosan elfogadott csődjogi elvektől való eltéréseket a közérdek indokolja.

3.2

Jelenleg nem léteznek összehangolt eljárások a hitelintézetek uniós szintű szanálására, és az EGSZB üdvözli a jogalkotási javaslatot, amely egy olyan keretrendszer létrehozására irányul, amelynek célja a banki válságok preventív kezelése, a pénzügyi stabilitás megőrzése és az államháztartásokra nehezedő terhek csökkentése új eszközök és eljárások bevezetése révén. Az EGSZB tudatában van annak, hogy ezek az új preventív, korai beavatkozási és szanálási eszközök, illetve eljárások önmagukban aligha oldják majd meg a rendszerszintű válságokat, azonban – amennyiben megfelelően és következetesen alkalmazzák őket – hozzájárulhatnak annak elkerüléséhez, hogy bekövetkezzenek. Bár támogatja a helyreállítási és szanálási eszközök bevezetését, az EGSZB figyelmeztet arra, hogy ezek némelyikét (adósságleírás) még nem próbálták ki rendszerszintű válságok idején, így különös odafigyelést kívánnak meg.

3.3

Az EGSZB üdvözli azt a törekvést, hogy keretrendszert hozzanak létre a bankcsődök rendezett módon történő kezelésére, és elfogadja ezt, mivel „a rendszerszintű kockázat és az intézmények gazdasági életben játszott fontos szerepe miatt a rendes fizetésképtelenségi eljárás alkalmazása egyes esetekben nem célszerű…” (4). Elismeri továbbá, hogy amikor a közérdek egy csődhelyzetben lévő bank rendezett módon történő szanálását kívánja meg, az irányítással egy speciális szanálási hatóságot (RA) és nem egy igazságügyi szervet kell megbízni. Az RA valójában egy adminisztratív hatóság, amely olyan hatáskörökkel rendelkezik, amelyek hagyományosan az igazságügyi szervek elvitathatatlan illetékességi területéhez tartoznak, és ennek eredményeképpen a hatáskörök átruházása bizonyos jogi módosításokat igényel. A hatáskörök átruházása következményekkel járhat:

3.4

Az EGSZB elfogadja az Európai Bizottság következtetéseit, amelyek szerint a keretrendszer költségei az intézmények forrásköltségeinek esetleges – az implicit állami támogatás megszűnése miatti – emelkedéséből és a szanálási alapok létrehozásának költségeiből származnak. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság aggályát, hogy ezeket a megnövekedett költségeket esetleg az ügyfelekre vagy a részvényesekre hárítják a betéti kamatok csökkentésével, a hitelkamatok és a banki szolgáltatások díjainak növelésével (5) vagy a részvények után fizetendő osztalékok csökkentésével. Az Európai Bizottság által elvégzett hatásvizsgálat megállapítja, hogy – bár a bankoknak „bizonyos mértékig” viselniük kell a működési költségek növekedését, az operatív, illetve a helyreállítási és szanálási tervek kidolgozásának összköltsége„elhanyagolható” és „jelentéktelen” lesz (6).

3.5

Mind az Európai Bizottság, mind pedig a szociális partnerek megkérdőjelezték a bankok arra vonatkozó aggályát, hogy a költségek messze nem lesznek elhanyagolhatók. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság álláspontját a keretrendszer hosszú távú potenciális előnyeivel kapcsolatban. Az összes érdekelt félre gyakorolt rövid távú és középtávú költséghatásokat ugyanakkor minden egyes tagállamnak gondosan fel kell mérnie és mérlegelnie kell nemzeti jogszabályai kidolgozása során, figyelembe véve saját specifikus igényeit és körülményeit.

3.6

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy egységes felügyeleti mechanizmus keretében bankuniót hozzon létre, és úgy véli, hogy a jelenlegi helyreállítási és szanálási keretrendszert módosítani kellene az új mechanizmus működésével összhangban. Ugyanakkor az EGSZB tudatában van annak, hogy az európai szintű felügyelet és a helyi szintű szanálás együttese aligha működhet sikeresen, különösen a több tagállamban működő, rendszerszinten fontos intézmények csődje esetén. Ideális esetben a banki szabályozásra és felügyeletre vonatkozó európai hatáskört egy szanálásra és betétbiztosításra vonatkozó európai hatáskörnek kellene kiegészítenie (7). Az Európai Bizottság egy egységes szanálási mechanizmust (8) javasol, azonban jelenleg nehezen eldönthető, hogy ez mikor válhatna valóra.

4.1.1

A humánerőforrások szükségességére külön figyelmet kellene fordítani. A helyreállítási és szanálási tervek kidolgozása igen nagy szakértelmet igénylő munka, és nem könnyű a szükséges szakértelem, illetve tapasztalat birtokában lévő szakértőket találni a bankok vagy közigazgatósági hatóságok személyzetének soraiban. A felügyeleti és szanálási hatóságok előtt álló egyik legnagyobb probléma az lesz majd, hogy elegendő specifikus és magas szakmai képzettséggel bíró humánerőforrást biztosítsanak. Ezt a problémát nem lehet megkerülni, mivel a tervek megbízhatósága és a megfelelő beavatkozás iránti bizalom az egész keretrendszer magas szakmai színvonalára épül.

4.1.2

Az EGSZB elfogadja azt a javaslatot, hogy a szanálási terveket a szanálási hatóságok dolgozzák ki és legalább évente egyszer frissítsék az illetékes hatóságokkal való konzultációt követően. Ezeknek a terveknek opciókat kellene felvázolniuk a szanálási eszközök alkalmazását illetően. Az EGSZB meggyőződése, hogy mind az egyéni, mind pedig a csoportszintű szanálási tervezés és frissítés hatékonyabbá válna, ha a bankokat is bevonnák a folyamatba, ahogyan erre – bár az irányelvben nem kerül külön említésre – az Európai Bizottság (2010) 579 final jelzésű közleménye (9), valamint az irányelvjavaslathoz kapcsolódó hatásvizsgálati dokumentum (10) is utal. Amennyiben szükséges, fontos kérdésekben más, a szanálási tervek által esetlegesen érintett érdekcsoportok – például fogyasztói szervezetek, szakszervezetek képviselői stb. – szakmai tanácsát is ki kellene kérni.

4.1.3

A felügyeleti és szanálási hatóságok hitelintézetekkel egyetemben történő bevonása nem biztos, hogy elégséges, amikor a közérdek kontextusában kell terveket értékelni. A központi bankok a legalkalmasabbak az ilyen értékelések elvégzésére. Az arra vonatkozó értékelések, hogy több intézmény egyéni helyreállítási és szanálási tervei végrehajthatók-e egyidejűleg a rendszerszintű válságok során, és hogy az egyéni megoldások milyen mértékben érintenék a rendszer egészét nemzeti és határokon átnyúló kontextusban, makroprudenciális megközelítést igényelnek. Szakértelmükre és tapasztalataikra való tekintettel a központi bankok a legalkalmasabbak e megközelítés alkalmazására, és az EGSZB javasolja, hogy tegyék lehetővé a helyreállítási és szanálási tervek értékelésében való részvételüket a közérdek kontextusában, függetlenségük teljes mértékű tiszteletben tartása mellett. Az EKB a jövőben talán központi bankként és egységes felügyeleti hatóságként is végezhetne hasonló értékeléseket a bankok terveivel kapcsolatban.

4.1.4

A hitelintézetekre, illetve azok helyreállítási és szanálási terveire vonatkozó bizalmi követelményeket szigorítani kell. Az irányelvben külön rendelkezéseknek kellene garantálniuk, hogy a bankok helyreállítási és szanálási terveinek kidolgozásában, frissítésében és értékelésében érintett valamennyi hatóság, intézmény és szereplő szigorúan tiszteletben tartsa az adott információ bizalmas jellegét.

4.2.1

Az EGSZB üdvözli a javasolt rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az olyan összehangolt szabályok és feltételek bevezetését, amelyek alapján csoporton belüli pénzügyi támogatás nyújtható, azonban egyúttal figyelmeztet arra, hogy a támogatásban részesülő és a támogatást nyújtó intézmény érdekeit és jogait megfelelő egyensúlyban kell tartani, ha nézeteltérések vannak közöttük a támogatást illetően. Az EGSZB teljes mértékben támogatja a 19. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit, és rámutat arra, hogy a 19. cikk (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott követelményeket úgy kellene kibővíteni, hogy azok magukban foglalják a támogatást nyújtó intézmény szabályozó szervei által megszabott magasabb szavatolótőke- és likviditási követelményeket is.

4.3.1

A 24. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint annak megítélése, hogy teljesülnek-e a rendkívüli ügyvezető kinevezésének legfontosabb feltételei, az illetékes hatóságok hatáskörébe tartozik (11). Az EGSZB elismeri a képlékeny feltételek és a nagyobb fokú rugalmasság szükségességét, ami lehetővé tenné, hogy az illetékes hatóságoknak legyen némi döntési terük, azonban figyelembe véve a rendkívüli ügyvezetőkre ruházott jelentős szerepet és hatásköröket, nagyobb mértékű jogbiztonságot sürgetne az intézmények számára egyértelmű és pontosabban meghatározott szabályok és feltételek bevezetése révén. A tapasztalat azt mutatja, hogy a korai intő jelek gyakran minőségi jellegűek, amelyek megítélése nem annyira számítógépes modelleken és arányokon múlik, hanem a felügyeletet ellátó hatóságok tapasztalatán és készségein vagy a hatékony intelligencián. Ezekben az esetekben, a döntésük miatti felelősség alól felmentést biztosító, egyértelműen meghatározott szabályok hiányában a felügyeletet ellátó hatóságok habozhatnak a kezdeményezés megragadását illetően, így értékes alkalmat szalasztva el a korai és időben történő beavatkozásra. Az egyértelműen meghatározott szabályok és feltételek alapvető fontosságúak, mivel a valós vagy állítólagos vezetői visszaélések esetében a harmadik felek nemcsak a rendkívüli ügyvezető ellen nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet a személyes felelősség vonatkozásában, hanem a felügyeletet ellátó hatóságok ellen is azzal az indokkal, hogy gyenge ítélőképességről tettek tanúbizonyságot a korai beavatkozási eljárás megindításának szükségességéről való döntés során, illetve a rendkívüli ügyvezetőként kinevezett személy kiválasztásakor.

4.3.2

Az irányelv egy bizonyos sorrendet ír elő a különféle korai beavatkozási intézkedések alkalmazását illetően. A rendkívüli ügyvezető kinevezése egy nagymértékben kényszerítő jellegű, korai beavatkozási intézkedés, amelyet akkor kell alkalmazni, amikor az összes többi, kevésbé kényszerítő intézkedés lehetőségét kimerítették. Azonban előfordulhatnak olyan esetek is, amikor egy intézmény pénzügyi helyzetének jelentős romlása túl gyorsan következik be, és a rendkívüli ügyvezetőt anélkül kell kinevezni, hogy megvárnák a 23. cikk (1) bekezdésében javasolt kevésbé kényszerítő korai beavatkozási intézkedések végrehajtását. Ilyen körülmények között egy rendkívüli ügyvezető kinevezése még akkor is lehetséges kellene, hogy legyen, ha a 24. cikkben részletezett kiváltó feltételek (azaz „… a 23. cikkel összhangban hozott egyéb intézkedések nem elegendőek a romlás visszafordításához…”) nem teljesülnek.

4.3.3

Az EGSZB arra biztatná az Európai Bizottságot, mérlegeljen egy olyan forgatókönyvet is, ahol a rendkívüli ügyvezető kinevezése bankpánikot okozhatna, és javasoljon megfelelő intézkedéseket ennek megelőzésére. Bizonyos esetekben és helyzetekben egy rendkívüli ügyvezető kinevezése jelzésként szolgálhat a piac számára, hogy az adott banknak pénzügyi nehézségei voltak, és ez a betétek tömeges kivételéhez vezethetne. A helyzet még problémásabb lehet, ha több bank egy időben több rendkívüli ügyvezetőt nevezne ki nemzeti vagy határokon átnyúló szinten, és a szektort bankpánikok sora és bizalmi válság sújtaná. Az EGSZB meggyőződése, hogy az irányelvbe olyan bizonyos rendelkezéseket kellene beépíteni, amelyek a korai beavatkozási szakaszban megakadályozzák a szóban forgó események bekövetkeztét. Fontos, hogy a jövőbeli egységes felügyeleti hatóság jó helyzetben és megfelelően felkészült legyen arra, hogy hatékonyan és időben kezelje a hasonló helyzeteket.

4.4.1

A szanálási hatóságok hatás- és felelősségi köreit illetően további pontosításokra van szükség. Míg a korai beavatkozás az illetékes hatóságok/felügyeleti szervek felelőssége, a szanálási hatóságok felelősek a szanálási eszközök kiválasztásáért és alkalmazásáért. Ugyanakkor néhány esetben bizonyos felelősségi köröket a felügyeleti szervek és a szanálási hatóságok is gyakorolhatnak. A 27. cikk (1) bekezdésének a) pontja például rögzíti, hogy „a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy a szanálási hatóság megállapítja, hogy az intézmény csődhelyzetben van vagy valószínűleg csődbe jut”. A tagállamok döntésétől függően a felügyeletet ellátó hatóságok elláthatnák a szanálási hatóságok feladatköreit, azonban a két funkciót szét kellene választani a felügyeleti tétlenség kockázatának minimalizálása érdekében (12). Az EGSZB szorgalmazná, hogy egyértelmű különbséget tegyenek a felügyeletet ellátó hatóságok és a szanálási hatóság feladatköre, illetve beavatkozásuk időpontja között. Az EGSZB úgy véli, hogy a szanálási feltételekre vonatkozó értékelést és értesítési eljárásokat az érintett különféle hatóságok felelősségi köreinek egyértelmű megkülönböztetésére kellene alapítani, és szükség van ezek egyszerűsítésére is a szanálásra vonatkozó döntési és végrehajtási mechanizmusok felgyorsítása érdekében.

4.4.2

A követelmény, amely szerint a tagállamok előírják az intézmények vezetőtestülete számára, hogy értesítsék az illetékes hatóságot, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az intézmény csődhelyzetben van, vagy valószínűleg csődbe jut, teljesen megfelelő lenne, ha nem merülnének fel kétségek az illetékes hatóságoknak az intézmények vezetőtestülete általi értesítése időpontjával kapcsolatban. A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy az értesítés számos okból késlekedhet, így például a tőkekövetelményekre vonatkozó szabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos kétségek miatt. Az EGSZB úgy véli, hogy ha a kezdeményezést teljes mértékben a bank vezetőtestületének belátására bízzák, a szanálási hatóság határozata túl későn jöhet. A 74. cikknek egyértelművé kell tennie, hogy a felügyeleti szervek rendelkeznek azzal a joggal és lehetőséggel, hogy azokban az esetekben, amikor úgy ítélik meg, hogy a szanálás megindítását kiváltó feltételek teljesültek, az értesítés azonban késik, anélkül is tájékoztathassák a szanálási hatóságot, hogy megvárnák a bank vezetőtestületének értesítését. A 101. cikk (1) bekezdése d) pontjának és (2) bekezdésének arra kellene kérnie a tagállamokat, hogy jelentős büntetéseket irányozzanak elő az olyan banki vezetők számára, akik megsértették a 74. cikk – nem pedig az irányelvben említett 73. cikk – (1) bekezdésében szereplő szabályokat.

4.4.3

A 27. cikk (1) bekezdésének c) pontja arra a helyzetre vonatkozik, amikor „a szanálási intézkedésre a […] közérdek miatt van szükség”. A pénzügyi stabilitás értékelésével, az alapvető szolgáltatások folytonosságával, valamint a közpénzek és a betétesek védelmével kapcsolatos szakértelmük és tapasztalatuk miatt a központi bankok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy hozzájáruljanak a közérdek kérdésének megítéléséhez. Helyénvaló tehát őket az olyan hatóságok közé sorolni, amelyeknek fel kell mérniük, hogy teljesültek-e a szanálást kiváltó feltételek, azonban ezt már egy korai szakaszban lehetővé kell tenni, különösen akkor, ha az értékeléseket nemzeti vagy határokon átnyúló kontextusban több intézmény számára végzik. A jövőbeli bankunió keretén belül az EKB – az Európai rendszerkockázati Testülettel szorosan együttműködve – talán jobb helyzetben és felkészültebb lenne arra, hogy hasonló értékeléseket végezzen a közérdek kontextusában, központi banki és egységes felügyeleti hatósági minőségében is. Egy egységes szanálási mechanizmus lehetséges létrehozása különösen hasznos lenne ebben a tekintetben.

4.4.4

A bankok csődjének közérdeki vetülete indokolja, hogy a veszteségeket a fizetésképtelenségi rendszerek által előirányzottaktól eltérő módon viseljék; a javaslat ezért a követelések specifikus hierarchiáját hozza létre, ahol a részvényesek kerülnek sorra legelőször, majd őket követik a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők a 43. cikk szerint megállapított sorrendben. Az EGSZB-nek nincs kifogása a követelések javasolt hierarchiájával szemben, ugyanakkor fel szeretné hívni a figyelmet, hogy technikai és jogi értelemben a „hitelezők” is mind betétesek/ügyfelek. Az „érintett hitelező” kivételével a 2. cikk nem határozza meg a „hitelező” és a „betétes”, valamint ezek különböző típusainak fogalmát. Az EGSZB üdvözölné a fenti fogalmak egyértelmű meghatározását, különös tekintettel arra, hogy a betétesek mint hitelezők sorrendje jelenleg nincs összehangolva a tagállamokban.

4.4.5

Az állami betéteket a különböző tagállamok különböző módon kezelik. Tartozhatnak az adósságleírási eszköz alkalmazásának céljára figyelembe vehető kötelezettségek közé, vagy ki is zárhatják őket ebből a körből, attól függően, hogy az egy bizonyos összeghatárig biztosított betétekhez tartoznak-e, és attól függően, hogy értékpapírosítottak-e. Ezenkívül azok az állami betétek, amelyek a figyelembe vehető kötelezettségek közé tartoznak, és felhasználhatók adósságleírási célokra, tulajdonképpen az adófizetők pénzét képezik. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egy közpénzeket használó adósságleírási mechanizmus egyáltalán még adósságleírásnak számít-e.

4.4.6

A javaslat a szanálási hatóságoknak átfogó hatásköröket biztosít az adósságleírási kötelezettségek rangsorolásakor. A szanálási hatóságnak még a kereskedelmi hitelek leírása is jogában áll, amennyiben ezeket nem tekintik „az intézmény mindennapi működéséhez elengedhetetlennek” (38. cikk (2) bekezdés ii. pont). Ez azt jelenti, hogy egy étkeztetési vagy szállodai szolgáltató követelését leírhatják, ha a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy az adott szolgáltatás nem „elengedhetetlen”. A hitelezők egyenrangúsága valamennyi fizetésképtelenségi eljárás alapja, és ebben az esetben is tiszteletben kell tartani.

4.4.7

Az EGSZB megérti annak szükségességét, hogy az intézmények mérlege elegendő összegű olyan kötelezettséget tartalmazzon, amelyre alkalmazható az adósságleírási hatáskör. Kihívásokat támaszthat az olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása, amelyekre alkalmazható az adósságleírási hatáskör, mivel ez elmossa az alárendelt adósságok és a biztosíték nélküli előresorolt adósságok közötti különbséget. A kevésbé fejlett piacokon ez még nagyobb nehézségekkel járhat, drágábbnak vagy akár lehetetlennek is bizonyulhat válság idején, különösen rendszerszintű válság esetében. Az EGSZB ajánlja, hogy a figyelembe vehető kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények uniós szintű, összehangolt alkalmazásáról szóló javaslatot, amelyet megbízáson alapuló európai bizottsági aktusok hivatottak biztosítani, alaposan fontolják meg és kalibrálják, figyelembe véve az egyes tagállamok helyi pénzügyi piacainak fejlettségi szintjét.

4.4.8

Az adósságleírási eszköz esetében további magyarázatokra és pontosításokra van szükség. Annak érdekében, hogy minimalizálják a befektetők körében tapasztalható bizonytalanságokat, egyértelmű szabályokat kell bevezetni a figyelembe vehető kötelezettségek és az adósságleírás küszöbfeltételeinek tekintetében.

4.5.1

Úgy tűnik, hogy a harmadik felek jogai másodrangú szerepet kapnak azokhoz a jogokhoz képest, amelyeket a fizetésképtelenségi jogszabályok elismernek a legtöbb tagállamban. A közérdek figyelembevétele elsőbbséget élvez a magánjogok védelmével szemben, és a veszteségek viselése más logikán alapul. A 78. cikk lehetővé teszi a szanálási hatóság határozatának bírósági megtámadását, ugyanakkor a felülvizsgálatot a határozat jogszerűségére, a határozat végrehajtási módjának jogszerűségére és a nyújtott kompenzációk megfelelőségére korlátozza. A szanálási hatóság határozatát nem lehet megszüntetni vagy automatikusan felfüggeszteni. Még ha meg is semmisítik a szanálási hatóság határozatát, a harmadik felek jogai csak az elszenvedett veszteség kompenzálására korlátozódnak (78. cikk (2) bekezdés d) pont).

4.5.2

Rendkívüli esetekben, mint például egy adott bank fenyegető csődje, a szokásos csődeljárási eljárások minden bizonnyal nem megfelelőek, azonban a szanálási hatóságokra ruházott átfogó hatáskörök és a harmadik feleknek nyújtott jogorvoslathoz való jog korlátozása aggályokat vetnek fel a javasolt keretrendszer jogi megalapozottságát illetően. Számos tagállamban, különösen ahol a bíráskodás szokásjogon alapul, a bíróságok minden bizonnyal védelmeznék saját jogukat ahhoz, hogy egy közigazgatási hatóság által hozott határozat bírósági felülvizsgálatára vonatkozó kérelmeket hallgassanak meg, ha egy adott egyén vagy csoport bizonyítani tudja, hogy kár érte a szóban forgó határozat eredményeképpen.

4.5.3

A fenti pontban megfogalmazott aggály érvényességével különféle intézmények vitába szálltak, jogi és szociális okok alapján is, így az EGSZB ennek megítélését a jogalkotó szervek belátására bízza. Ugyanakkor a bizottság felhívja a figyelmet a következő fontos szempontra: ha valaki azt állítaná, hogy a szanálási hatóság vagy az ügyintézők súlyos szakmai mulasztást követtek el, csak a bírák élveznek bizonyos fokú mentességet a bíróságon hozott ítéletek esetében, de semmilyen jogszabály vagy rendelet nem terjesztheti ki ezt az előjogot egy olyan közigazgatási szervre, mint a szanálási hatóság, amelyet így jogi felelősségre vonhatnának a bíróságon az okozott károkért. Ebben az esetben a jogorvoslat céljára kifizetett bármilyen összeg közpénz lenne.

4.6.1

Az Európai Bizottság a következő két közleményben már foglalkozott a szanálás finanszírozásának kérdésével: „Bankszanálási alapok” és „A pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós kerete” (13). A jelenlegi irányelvjavaslat tovább pontosítja az említett két közleményben korábban megfogalmazott javaslatokat. Az EGSZB két véleményben már kifejtette nézeteit a fent említett közleményekkel kapcsolatban (14). Az EGSZB mindkét esetben támogatását fejezte ki az Európai Bizottság arra irányuló javaslatával kapcsolatban, hogy előzetesen finanszírozott nemzeti szanálási alapok összehangolt hálózatát hozzák létre, és azt ajánlotta, hogy gondosan tervezzék meg a hálózatot az egyes tagállamok sajátos körülményeinek figyelembe vétele mellett.

4.6.2

Az irányelv javasolja, hogy a részvényesek és hitelezők által nem viselt szanálási költségeket a bankszektor által rendelkezésre bocsátott további finanszírozási forrásokból biztosítsák. Ebből a célból szükség esetén a betétbiztosítási alapokhoz (DGF) lehet folyamodni. Az EGSZB üdvözli a betétbiztosítási alapokhoz és szanálási alapokhoz való előzetes hozzájárulásokon alapuló, összehangolt finanszírozási szabályok bevezetését. A szanálási finanszírozáshoz való előzetes hozzájárulás kritériumai helyénvalónak és realisztikusnak tűnnek a jelenlegi helyzetben; azonban a gazdasági és pénzügyi feltételek váratlanul meg is változhatnak, ahogyan ezt láttuk az elmúlt években. Tekintettel arra, hogy egy szanálási alapnak (RF) tíz évre lenne szüksége a költségek teljes fedezetének biztosításához, az EGSZB egy olyan szabály bevezetését javasolja, amely lehetővé teszi, hogy az előzetes hozzájárulásra vonatkozó feltételeket időről időre felülvizsgálják.

4.6.3

Az EGSZB megérti a szolidaritás szükségességét és elfogadja a finanszírozási rendszerek közötti kölcsönnyújtásra (97. cikk) és a nemzeti finanszírozási rendszerek által csoportszintű szanálás esetén nyújtott kölcsönös támogatásra (98. cikk) tett javaslatot. Ugyanakkor kihívásokat támasztana a nemzeti finanszírozási rendszerek kölcsönös támogatásának azt megelőző megvalósítása, hogy a finanszírozási rendszerek elérték célkapacitásukat és a harmonizáció egy bizonyos fokát. Jelenleg a legtöbb tagállam elfogadja, hogy betétbiztosítási és szanálási alapjaiknak előzetes finanszírozáson kell alapulniuk, azonban az utófinanszírozás bizonyos tagállamokban még mindig az előnyben részesített opció. A 97. cikk (2) bekezdésében és a 98. cikkben megfogalmazott követelmények különösen problémásak lennének az olyan országok számára, ahol a központi bankoknak nincs lehetőségük arra, hogy a 96. és 98. cikkekben foglaltak szerint hitelt nyújtsanak. Az EGSZB specifikus lépések és ajánlások megtételére biztatná az Európai Bizottságot a kihívások kezelése és a harmonizációs folyamat felgyorsítása érdekében.

4.6.4

Bár elfogadjuk a DGF és RF egy intézményként való működtetésének lehetséges szinergiájából származó potenciális előnyöket, egy hasonló megoldás jelenleg problémát jelenthet néhány tagállam számára, amikor is számos DGF-nek nem áll elegendő forrás rendelkezésére. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság megközelítését, amely lehetővé teszi minden tagállam számára, hogy maga döntse el, egy vagy két finanszírozási rendszert (alapot) részesít-e előnyben. Az EGSZB ugyanakkor ajánlja, hogy az irányelv írjon elő olyan rendelkezéseket, amelyek biztosítják, hogy minden DGF el tudja látni fő feladatát, azaz a lakossági betétesek mindenkori védelmét.