Access to European Union law
<a href="https://eur-lex.europa.eu/content/help/eurlex-content/experimental-features.html" target="_blank">More about the experimental features corner</a>
Choose the experimental features you want to try
EUR-Lex
Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

You are here
Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search

Document 32014R0216

    A Bizottság 216/2014/EU rendelete ( 2014. március 7. ) a húsban előforduló trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különös szabályok megállapításáról szóló 2075/2005/EK rendelet módosításáról EGT-vonatkozású szöveg

    HL L 69., 2014.3.8, p. 85–92 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    Legal status of the document No longer in force, Date of end of validity: 30/08/2015; hatályon kívül helyezte: 32015R1375

    ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2014/216/oj

    8.3.2014   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    L 69/85

    A BIZOTTSÁG 216/2014/EU RENDELETE

    (2014. március 7.)

    a húsban előforduló trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különös szabályok megállapításáról szóló 2075/2005/EK rendelet módosításáról

    (EGT-vonatkozású szöveg)

    AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

    tekintettel az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen 18. cikke 6., 8., 10. és 12. pontjára,

    mivel:

    (1)

    A húsban előforduló Trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különös szabályok megállapításáról szóló, 2005. december 5-i 2075/2005/EK bizottsági rendelet (2) a gazdaságok és régiók státusának, illetve a hús Unióba való behozatalára vonatkozó feltételek meghatározása céljából szabályokat állapít meg a Trichinella-fertőzésre fogékony állatfajok állati testéből való mintavételezéssel kapcsolatban. Rendelkezik továbbá a Trichinellának az állati testből vett mintán való kimutatására alkalmas referencia-módszerekről és egyenértékű módszerekről.

    (2)

    Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2011. október 3-án tudományos véleményt (3) fogadott el azokról a közegészségügyi kockázatokról, amelyeket a (sertés) húsvizsgálat során vizsgálni kell. Az EFSA tudományos véleményében a Trichinellát a sertéshús fogyasztásából származó közepes egészségügyi kockázatok közé sorolta, és a biológiai veszélyekre vonatkozó vizsgálati módszerek tekintetében megállapította, hogy egyedül a megelőző intézkedéseket felsorakoztató, valamint a gazdaságokban és a vágóhidakon a sertéseken végzett integrált ellenőrzéseket magában foglaló élőhús-biztonsági garancia kialakítása révén lehet a legfőbb kockázatok hatékony ellenőrzését biztosítani.

    (3)

    Az EFSA a Trichinella vonatkozásában meghatározott bizonyos járványtani mutatókat. A megjelölt céltól és az ország járványtani helyzetétől függően a mutatók alkalmazhatók nemzeti, regionális szinten vagy akár a vágóhidak és gazdaságok szintjén is.

    (4)

    Az EFSA elismeri a Trichinella szórványos előfordulását az Unióban főként a ridegtartású és a háztáji sertéseknél. Az EFSA a Trichinella-fertőzések legfontosabb kockázati tényezőjeként a tenyésztési rendszert azonosította. A rendelkezésre álló adatok továbbá azt mutatják, hogy a hivatalosan elismert ellenőrzött állatszállási feltételek mellett a Trichinella-fertőzés kockázata elhanyagolható.

    (5)

    Az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) a korábbi gyakorlattól eltérően nemzetközi környezetben már nem ismeri el egy ország esetén az elhanyagolható kockázat fennállását. Az elhanyagolható kockázatot ezzel szemben az egyedi ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságon vagy gazdaságokon belüli területi egységek esetén ismerik el.

    (6)

    A nemzetközi szabványokkal való összhang és az éppen fennálló közegészségügyi kockázatoknak megfelelő ellenőrzési rendszer megerősítése érdekében a vágóhidak esetén megállapított behozatali feltételeket, valamint az országok, régiók vagy gazdaságok Trichinella-fertőzésre vonatkozó státusának meghatározására szolgáló feltételeket is magában foglaló, a Trichinella-fertőzés kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések kiigazítására, ésszerűsítésére és egyszerűsítésére van szükség.

    (7)

    A 2075/2005/EK rendelet értelmében Belgium és Dánia 2011-ben értesítette a Bizottságot arról, hogy területén elhanyagolható a Trichinella-fertőzés veszélye. Egy ország vagy régió elhanyagolható kockázati státusát azonban már nem ismerik el. Azonban eltéréseket kell biztosítani azon belga és dán gazdaságok vagy területi egységek számára, amelyek a rendelet hatálybalépésekor megfelelnek az ellenőrzött állatszállási feltételeknek, és mentesíteni kell őket az olyan további előfeltételek alól, mint a hatáskörrel rendelkező hatóság utólagos hivatalos elismerése.

    (8)

    A parazitákat vizsgáló uniós referencialaboratórium a rendelet szövegének egyértelműbb megfogalmazását javasolja a Trichinella-vizsgálat egyes egyenértékű módszereire vonatkozó eljárás tekintetében.

    (9)

    A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) 21. és 22. cikke, valamint a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25-i 142/2011/EU bizottsági rendelet (5) VIII. mellékletével összhangban rendelkezni kell arról, hogy az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell az elhullott állatok indokolatlan késedelem nélküli begyűjtését, azonosítását és szállítását.

    (10)

    Az embereknél előforduló Trichinella-esetek számáról (behozott és őshonos), beleértve a járványtani adatokat, az Európai Parlament és a Tanács 2119/98/EK határozata szerinti közösségi hálózat hatálya alá fokozatosan besorolandó fertőző betegségekről szóló, 1999. december 22-i 2000/96/EK bizottsági határozatnak (6) megfelelően kell jelentést tenni.

    (11)

    A 2075/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

    (12)

    Az e rendeletben előírt követelmények értelmében mind a vállalkozók, mind pedig a hatáskörrel rendelkező hatóságok jelenlegi gyakorlatát ki kell igazítani. Helyénvaló ezért lehetővé tenni e rendelet egyes rendelkezéseinek késleltetett alkalmazását.

    (13)

    Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte azokat,

    ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

    1. cikk

    A 2075/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

    1.

    A 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

    „1. cikk

    Fogalommeghatározások

    E rendelet alkalmazásában:

    1.

    a »Trichinella« bármely, a Trichinella nemzetség fajaihoz tartozó fonalféreg.

    2.

    »az ellenőrzött állatszállási feltételek« az olyan állattenyésztés-típust jelentik, ahol a sertéseket minden időben a takarmányozás és az állatszállás tekintetében az élelmiszer-ipari vállalkozó által ellenőrzött feltételek mellett tartják.

    3.

    »területi egység« az ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságok csoportja. Egy tagállamon belül az ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságok egy területi egységnek tekinthetők.”

    2.

    A 2. és a 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

    „2. cikk

    Az állati testek mintavételezése

    (1)   A házisertéstesteken a vágóhidakon a post mortem vizsgálat részeként mintavételt kell végezni a következő módon:

    a)

    minden évben meg kell vizsgálni Trichinellára a hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságból a vágóhídra küldött valamennyi tenyészkoca és -kan testét, illetve az egyéb állatok 10 %-ának testét;

    b)

    a nem hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságokból származó állati testeket módszeresen vizsgálni kell Trichinellára.

    Minden állati testből mintát kell venni, és a mintát a következő kimutatási módszerek valamelyikének alkalmazásával, a hatáskörrel rendelkező hatóság által kijelölt laboratóriumban Trichinellára meg kell vizsgálni:

    a)

    a kimutatásnak az I. melléklet I. fejezetében meghatározott referencia-módszere; vagy

    b)

    a kimutatásnak az I. melléklet II. fejezetében meghatározott egyenértékű módszere.

    (2)   A Trichinella-vizsgálat eredményétől függően, valamint, ha az élelmiszer-ipari vállalkozó biztosítja a teljes nyomonkövethetőséget, az állati testek legfeljebb hat részre darabolhatók egy vágóhídon vagy a vágóhíddal azonos helyszínen (»a helyszínen«) található darabolóüzemben.

    Az első albekezdéstől eltérve, és a hatáskörrel rendelkező hatóság jóváhagyását követően, az állati testek feldarabolhatók a vágóhídhoz kapcsolódó vagy attól elkülönülő darabolóüzemben, feltéve, hogy:

    a)

    az eljárást a hatáskörrel rendelkező hatóság felügyeli;

    b)

    az állati testnek vagy darabjainak kizárólag egy darabolóüzem a rendeltetési helye;

    c)

    a darabolóüzem az adott tagállam területén belül helyezkedik el; valamint

    d)

    pozitív eredmény esetén az összes darabot emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítik.

    (3)   A ló, vaddisznó, és más, a Trichinella-fertőzésre fogékony tenyésztett és vadon élő állatfajok állati testéből a vágóhidakon vagy a vadfeldolgozó létesítményekben a post mortem vizsgálat részeként rendszeresen mintát kell venni.

    Minden egyes állati testből mintát kell venni, és a mintát az I. és III. melléklettel összhangban egy, a hatáskörrel rendelkező hatóság által kijelölt laboratóriumban meg kell vizsgálni.

    3. cikk

    Eltérések

    (1)   A 2. cikk (1) bekezdésétől eltérve a házisertés olyan húsa, amely a II. melléklettel összhangban a hatáskörrel rendelkező hatóság felügyelete alatt fagyasztásos kezelésen esett át, mentesül a Trichinella-vizsgálat alól.

    (2)   A 2. cikk (1) bekezdésétől eltérve az öt hétnél fiatalabb elválasztott házistertés teste és húsa mentesül a Trichinella-vizsgálat alól.

    (3)   A 2. cikk (1) bekezdésétől eltérve a házistertés teste és húsa mentesülhet a Trichinella-vizsgálat alól abban az esetben, ha a IV. mellékletnek megfelelően hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságból vagy területi egységből származnak és teljesülnek az alábbi feltételek:

    a)

    az országban nem mutattak ki őshonos (autochthon) Trichinella-fertőzést hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságban tartott házisertéseknél az elmúlt 3 évben, amely időszak során a 2. cikk értelmében folyamatos vizsgálatokat végeztek; vagy

    b)

    a levágott sertésállományon végzett folyamatos vizsgálatokra vonatkozó történeti adatok alapján 95 %-os a bizonyossága annak, hogy az adott populációban a Trichinella előfordulásának gyakorisága nem haladja meg az egymillióból egy esetet; vagy

    c)

    az ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságok Belgiumban vagy Dániában találhatók.

    (4)   Amennyiben a tagállam végrehajtja a (3) bekezdésben előírt eltérést, az érintett tagállam az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottságban tájékoztatja erről a Bizottságot és a többi tagállamot, továbbá a IV. melléklet II. fejezetében említett információkat tartalmazó éves jelentést nyújt be a Bizottságnak. A Bizottság weboldalán közzé teszi az eltérést alkalmazó tagállamok listáját.

    Amennyiben a tagállam elmulasztja az éves jelentés benyújtását, vagy az éves jelentés az e cikk alkalmazásában nem kielégítő, az eltérés többé már nem vonatkozik arra a tagállamra.”

    3.

    A 8–12. cikk helyébe a következő rendelkezés lép:

    „8. cikk

    Ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságok hivatalos elismerése

    (1)   E rendelet alkalmazásában a hatáskörrel rendelkező hatóság hivatalosan elismerheti az ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságot vagy területi egységet, amennyiben a IV. mellékletben foglalt feltételek teljesülnek.

    (2)   A 3. cikk (3) bekezdése c) pontjának megfelelően a Belgiumban vagy Dániában található ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságot vagy területi egységet e rendelet hatálybalépésekor a rendelet IV. mellékletében ismertetett ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó, hivatalosan elismert gazdaságnak vagy területi egységnek kell tekinteni.

    9. cikk

    Az élelmiszer-ipari vállalkozók tájékoztatási kötelezettsége

    A hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságok élelmiszer-ipari vállalkozóinak tájékoztatniuk kell a hatáskörrel rendelkező hatóságot a IV. mellékletben megállapított bármely olyan követelményről, amelynek már nem felelnek meg, vagy bármely más olyan változásról, amely érintheti a gazdaságok Trichinella-státusát.

    10. cikk

    A hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságok ellenőrzése

    A hatáskörrel rendelkező hatóságnak biztosítania kell, hogy a hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságok időszakos ellenőrzését elvégezzék.

    Az ellenőrzések gyakorisága a kockázaton alapul, figyelembe véve a betegség előtörténetét és gyakoriságát, valamint a betegség korábbi megállapításait, a földrajzi területet, a helyi fogékony vadon élő állatokat, az állattenyésztési gyakorlatokat, állatorvosi felügyeletet és a gazdálkodók megfelelőségét.

    A hatáskörrel rendelkező hatóság ellenőrzi, hogy az ilyen gazdaságokból származó házisertéseket a 2. cikk (1) bekezdésével összhangban megvizsgálják.

    11. cikk

    Megfigyelési programok

    A hatáskörrel rendelkező hatóság a hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságokból vagy területi egységből származó házisertésekre kiterjedő megfigyelési programot hajthat végre annak ellenőrzése érdekében, hogy az adott állomány ténylegesen mentes-e a Trichinellától.

    A megfigyelési program megállapítja a vizsgálat gyakoriságát, a megvizsgálandó állatok számát és a mintavételi tervet. E célból a húsmintákat a Trichinella-paraziták jelenlétére vonatkozóan az I. melléklet I. vagy II. fejezetével összhangban gyűjtik és vizsgálják.

    A megfigyelési program – kiegészítő eszközként – tartalmazhat szerológiai módszereket, ha egy megfelelő vizsgálatot az uniós referencialaboratórium validál.

    12. cikk

    Ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságok hivatalos elismerésének visszavonása

    (1)   Amennyiben a 10. cikknek megfelelően végzett ellenőrzések a IV. mellékletben foglalt feltételek teljesülésének hiányát mutatják ki, a hatáskörrel rendelkező hatóság azonnali hatállyal visszavonja a gazdaságok hivatalos elismerését.

    (2)   Amennyiben egy hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságból származó házisertés Trichinellára pozitívnak bizonyul, a hatáskörrel rendelkező hatóság haladéktalanul

    a)

    visszavonja a gazdaság hivatalos elismerését;

    b)

    a vágás időpontjában megvizsgálja a gazdaságból származó összes házisertést;

    c)

    nyomon követi és megvizsgálja a gazdaságba beérkezett összes tenyészállatot, és – amennyire lehetséges – mindazon tenyészállatokat, amelyek a gazdaságot a pozitív eredmény megállapítását megelőző legalább hat hónapban hagyták el; e célból a húsmintákat az I. melléklet I. és II. fejezetében meghatározott kimutatási módszerek használatával gyűjtik be és vizsgálják meg a Trichinella-paraziták jelenlétére vonatkozóan;

    d)

    adott esetben, amennyire ez kivitelezhető, kivizsgálja a pozitív eredmény megállapítását megelőző időszakban levágott házisertés miatti parazitafertőzés elterjedését;

    e)

    tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot;

    f)

    adott esetben, a fertőzés okának tisztázása érdekében járványtani vizsgálatot indít;

    g)

    megteszi az alábbiakat tartalmazó megfelelő intézkedéseket, amennyiben a fertőzött állati testek a vágóhídon nem azonosíthatók, beleértve:

    i.

    a gyanús állati testek vizsgálata céljából vett egyes húsminták méretének növelése; vagy

    ii.

    az állati testeknek az emberi fogyasztásra alkalmatlannak való nyilvánítása;

    iii.

    a megfelelő intézkedések megtétele a gyanús állati testek vagy azok részeinek és a pozitívnak bizonyult állati testek ártalmatlanítása céljából.

    (3)   Az elismerés visszavonását követően a gazdaságok ismét hivatalosan elismerhetők, ha az azonosított problémák megoldódtak, és a IV. mellékletben megállapított követelmények a hatáskörrel rendelkező hatóság számára megfelelő módon teljesülnek.

    (4)   Amennyiben az ellenőrzés a 9. cikknek való megfelelés hiányát állapította meg vagy egy területi egységen belüli gazdaságban a vizsgálat pozitív eredményt adott, a szóban forgó gazdaságot a megfelelőség helyreállításáig ki kell venni az adott területi egységből.”

    4.

    A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

    „13. cikk

    Behozatali egészségügyi követelmények

    A Trichinellát feltehetően hordozó és harmadik országokból származó állatfajok harántcsíkolt izmokat tartalmazó húsa akkor hozható be az Unióba, ha azt a 2. és 3. cikknek megfelelően kivitel előtt a harmadik országban Trichinellára megvizsgálták.”

    5.

    A 14. cikket el kell hagyni.

    6.

    A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

    „15. cikk

    Okmányok

    A 13. cikkben említett húsbehozatalokat kísérő egészségügyi bizonyítványt a hatósági állatorvos olyan nyilatkozattal látja el, amelynek értelmében: a Trichinella-vizsgálatot a származási harmadik országban a 13. cikkel összhangban elvégezték.

    A húst ezen okmány eredeti példánya kíséri, kivéve, ha a 854/2004/EK rendelet 14. cikkének (4) bekezdésével összhangban ez alól mentességet adtak.”

    7.

    Az I. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.

    8.

    A IV. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

    2. cikk

    Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

    Ezt a rendeletet 2014. június 1-jétől kell alkalmazni.

    Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

    Kelt Brüsszelben, 2014. március 7-én.

    a Bizottság részéről

    az elnök

    José Manuel BARROSO

    (1)  HL L 139., 2004.4.30., 206. o.

    (2)  HL L 338., 2005.12.22., 60. o.

    (3)  EFSA Journal 2011; 9(10):2351[198 o.], 2011. október 3.

    (4)  HL L 300., 2009.11.14., 1. o.

    (5)  HL L 54., 2011.2.26., 1. o.

    (6)  HL L 28., 2000.2.3., 50. o.

    I. MELLÉKLET

    A 2075/2005/EK rendelet I. melléklete a következőképpen módosul:

    (1)

    Az I. fejezet 3., „Eljárás” pontja a következő bekezdéssel egészül ki:

    „IV.   Pozitív vagy kétes eredmény esetén takarítási és fertőtlenítési eljárás

    Ha az együttes vagy egyedi minták vizsgálata pozitív vagy bizonytalan latexagglutinációs eredményt ad, néhány másodperces meleg vizes (65–90 °C) áztatással gondosan meg kell tisztítani minden felszerelést, amely a hússal érintkezésbe került (aprítókészülék tálja, főzőpohár, keverőrúd, hőérzékelő, kúpos szűrőtölcsér, szűrő, fogó). Az esetleg a felületén maradt húsmaradékok vagy inaktivált lárvák tiszta szivaccsal és csapvízzel eltávolíthatók. Szükség esetén néhány csepp mosószer használható a felszerelés zsírtalanításához. Ezután mindegyik darabot ajánlatos néhányszor alaposan leöblíteni, hogy a mosószer maradéktalanul eltűnjön.”

    (2)

    A II. fejezet D. részének 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

    „3.   Eljárás

    I.   Teljes mintacsoportok esetén (100 g minta egyszerre)

    a)

    16 ± 0,5 ml 25 %-os sósavat (a teljes mennyiség 0,2 %-a) adnak egy előzetesen 46–48 °C-ra felmelegített, 2,0 liter csapvizet tartalmazó, 3 liter űrtartalmú főzőpohárba; keverőrudat helyeznek a főzőpohárba, a főzőpoharat egy előzetesen felmelegített főzőlapra helyezik, és megkezdik a keverést.

    b)

    10 ± 1 g pepszinport vagy (30 ± 3 ml folyékony pepszint) adnak hozzá.

    c)

    A 2. ponttal összhangban vett 100–115 g mintát az aprítóban fel kell aprítani 150 ml ± 15 ml előmelegített emésztőpufferrel.

    d)

    A darabolt húst a vizet, pepszint és sósavat tartalmazó 3 liter űrtartalmú főzőpohárba helyezik.

    e)

    Az aprítókészülék vágófeltétjét többször bemártják a főzőpohárban lévő emésztőfolyadékba, és az aprítókészülék tálját az emésztőfolyadék egy kis mennyiségével kiöblítik, hogy a maradék odatapadt húsdarabokat eltávolítsák.

    f)

    A főzőpoharat alufóliával vonják be.

    g)

    A mágneses keverőgépet úgy kell beállítani, hogy az a művelet teljes ideje alatt 44–46 °C-os állandó hőmérsékletet tartson fenn. A keverési művelet alatt az emésztőfolyadéknak megfelelően nagy sebességgel kell forognia, hogy mély örvény alakulhasson ki anélkül, hogy a folyadék kifröccsenne.

    h)

    Az emésztőfolyadékot addig keverik, amíg a húsrészek el nem tűnnek (megközelítőleg 30 percig). Ezt követően a keverőt kikapcsolják, és az emésztőfolyadékot a szűrőn keresztül átöntik az ülepítőlombikba. Egyes hústípusok feldolgozása esetén (nyelv, vadhús stb.) hosszabb (a 60 percet nem meghaladó) emésztési idő lehet szükséges.

    i)

    Az emésztési eljárás akkor tekinthető kielégítőnek, ha a kezdeti minta súlyának kevesebb mint 5 %-a marad a szűrőn.

    j)

    A 20 mikronos nejlonszűrőt behelyezik a szűrőtartóba. A kúpos acél szűrőtölcsért a tartóhoz rögzítik a rögzítőrendszerrel, és a 180 mikronos lyukbőségű acélszűrőt ráhelyezik a tölcsérre. A vákuumszivattyút rákötik a szűrőtartóra és az emésztőfolyadékot gyűjtő fém- vagy műanyag tartályra.

    k)

    Leállítják a keverést, és az emésztőfolyadékot a szűrőn keresztül beöntik a szűrőtölcsérbe. A főzőpoharat megközelítőleg 250 ml meleg vízzel kiöblítik. Az emésztőfolyadék szűrésének befejeződése után az öblítőfolyadékot beöntik a szűrőrámpába.

    l)

    A fogóval megfogják a szűrőmembránt a szélénél. A szűrőmembránt legalább négyszeresen összehajtják, és beteszik a 15 ml-es kúpos kémcsőbe. A kúpos kémcsőt a mozsártörőhöz igazodva kell kiválasztani.

    m)

    A gyártó utasításai szerint a szűrőmembránt a mozsártörővel letolják a 15 ml-es kúpos kémcső aljára úgy, hogy a mozsártörő az összehajtott szűrőmembrán belsejében legyen, és a mozsártörőt megközelítőleg húszszor oda-vissza mozgatva erős nyomást gyakorolnak a szűrőmembránra.

    n)

    A gyártó utasításai szerint a 0,5 ml ± 0,01 ml mintahígítót bepipettázzák a 15 ml-es kúpos kémcsőbe, és homogenizálják a szűrőmembránt a mozsártörő mintegy fél percig tartó óvatos oda-vissza mozgatásával, ügyelve arra, hogy hirtelen mozdulat miatt ne freccsenjen ki folyadék.

    o)

    A gyártó utasításai szerint pipettával felviszik az egyes mintákat, a negatív kontrollt és a pozitív kontrollt elosztva az agglutinációs kártya különböző mezőibe.

    p)

    A gyártó utasításai szerint pipettával elhelyezik a latexszemcséket az agglutinációs kártya mezőiben úgy, hogy ne érjenek hozzá a mintá(k)hoz és a kontrollokhoz. Ezután az egyes mezőkben a latexszemcséket eldobható pálcával óvatosan összekeverik úgy, hogy végül a teljes mezőt homogén folyadék borítsa.

    q)

    Az agglutinációs kártyát ráteszik a 3 irányú rázókészülékre, és a gyártó utasításai szerint 10 ± 1 percig rázatják

    r)

    A gyártó utasításaiban előírt idő után leállítják a rázást és az agglutinációs kártyát sík felületre helyezik, és a gyártó utasításai értelmében azonnal leolvassák a reakcióeredményeket. Pozitív minta esetében a szemcseaggregátumoknak meg kell jelenniük. Negatív minta esetében a szuszpenzió homogén marad, szemcseaggregátumok nélkül.

    II.   100 g-nál kisebb gyűjtőminták az I. fejezet 3. pontjának II. szakaszában leírtak szerint

    100 g-nál kisebb gyűjtőminták esetében az I. fejezet 3. pontjának II. szakaszában leírtakat kell követni.

    III.   Pozitív vagy kétes eredmények

    Ha az együttes minták vizsgálata pozitív vagy bizonytalan latexagglutinációs eredményt ad, akkor minden egyes sertésből egy újabb 20 g-os mintát kell venni az I. fejezet 2. pontjának a) alpontja szerint. Az öt sertésből származó, egyenként 20 g-os mintákat egyesíteni kell, és az I. szakaszban leírt módszerrel meg kell vizsgálni. Ily módon 20, egyenként 5 sertésből álló csoport mintáit kell vizsgálni.

    Ha az öt sertésből származó minta pozitív latexagglutinációs eredményt ad, akkor további 20 g-os mintákat kell begyűjteni a csoport egyes sertéseiből, és mindegyiket külön meg kell vizsgálni az I. fejezetben ismertetett módszerrel.

    Ha a minta vizsgálata pozitív vagy kétes latexagglutinációs eredményt ad, be kell küldeni legalább 20 g sertésizmot a nemzeti referencialaboratóriumba, ahol az I. fejezetben tárgyalt módszerek egyikének alkalmazásával kell megerősítő vizsgálatot végezni.

    A parazitamintákat 90 %-os etil-alkoholban kell tartani a konzerváláshoz és a fajok szintjén történő azonosításhoz az uniós vagy nemzeti referencialaboratóriumban.

    A parazita kinyerését követően a pozitív folyadékokat legalább 60 °C-ra történő melegítéssel ártalmatlanítani kell.

    IV.   Pozitív vagy kétes eredmény esetén takarítási és fertőtlenítési eljárás.

    Ha az együttes vagy egyedi minták vizsgálata pozitív vagy bizonytalan latexagglutinációs eredményt ad, néhány másodperces meleg vizes (65–90 °C) áztatással gondosan meg kell tisztítani minden olyan felszerelést, amely a hússal érintkezésbe került (aprítókészülék tálja, főzőpohár, keverőrúd, hőérzékelő, kúpos szűrőtölcsér, szűrő, fogó). Az eszközök felületén maradt húsmaradékok vagy inaktivált lárvák tiszta szivaccsal és csapvízzel eltávolíthatók. Szükség esetén néhány csepp mosószer használható a felszerelés zsírtalanításához. Ezután mindegyik darabot ajánlatos néhányszor alaposan leöblíteni, hogy a mosószer maradéktalanul eltűnjön.”

    II. MELLÉKLET

    „IV. MELLÉKLET

    I.   FEJEZET

    EGY GAZDASÁG VAGY TERÜLETEGYSÉG ELLENŐRZÖTT ÁLLATSZÁLLÁSI FELTÉTELEKET ALKALMAZÓNAK VALÓ HIVATALOS ELISMERÉSE

    A.

    Az élelmiszer-ipari vállalkozóknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük a gazdaságok hivatalos elismerésének megszerzéséhez:

    a)

    a vállalkozónak minden gyakorlati elővigyázatossági lépést meg kell tennie az épület építése és annak karbantartása tekintetében annak megakadályozására, hogy rágcsálók, bármely másféle emlősök és húsevő madarak bejuthassanak azokba az épületekbe, ahol az állatokat tartják;

    b)

    a vállalkozónak kártevő elleni védekezésre irányuló programot kell alkalmaznia, különösen a rágcsálók tekintetében, hogy hatékonyan előzze meg a sertések megfertőződését. A vállalkozónak a hatáskörrel rendelkező hatóság számára megfelelő dokumentációt kell vezetnie a programról;

    c)

    a vállalkozónak bizonyítania kell, hogy minden takarmányt olyan létesítményből szerzett be, amely a takarmányt a 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (1) leírt elvekkel összhangban állítja elő;

    d)

    a vállalkozónak a Trichinellára fogékony fajok részére szánt takarmányt zárt silókban vagy más, a rágcsálók számára hozzáférhetetlen tartályban kell tárolnia. Minden más takarmánykészletet hőkezelni kell, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság számára megfelelő módon kell előállítani és tárolni;

    e)

    az 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 21. és 22. cikkével, valamint a 142/2011/EU bizottsági rendelet (3) VIII. mellékletével összhangban az üzemeltetőnek biztosítania kell az elhullott állatok indokolatlan késedelem nélküli begyűjtését, azonosítását és szállítását;

    f)

    ha a gazdaság közelében szemétlerakó van, a vállalkozónak tájékoztatnia kell a hatáskörrel rendelkező hatóságot. Ezt követően a hatáskörrel rendelkező hatóságnak értékelnie kell a kockázatokat, és határoznia kell arról, hogy a gazdaságot elismeri-e ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságnak;

    g)

    a vállalkozónak biztosítania kell, hogy a gazdaságba máshonnan érkező malacok és megvásárolt sertések ellenőrzött állatszállási feltételek között születtek, és azokat ilyen feltételek mellett tenyésztették;

    h)

    a vállalkozónak biztosítania kell a sertések azonosítását, hogy minden egyes állat nyomon követhető legyen a gazdaságig;

    i)

    a vállalkozó a gazdaságba csak akkor hozhat be új állatokat, ha azok is hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságokból származnak;

    j)

    az állatok egyike sem kerülhet kapcsolatba külső létesítményekkel, kivéve, ha az élelmiszer-ipari vállalkozó kockázatelemzés alapján a hatáskörrel rendelkező hatóság számára kielégítő módon képes bizonyítani, hogy a külső kapcsolat az adott időszakban, létesítményekben és körülmények között nem jár a Trichinella gazdaságba való behurcolásának veszélyével.

    B.

    A hivatalosan ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazónak elismert gazdaságok élelmiszer-ipari vállalkozóinak tájékoztatniuk kell a hatáskörrel rendelkező hatóságot, amennyiben az A. pontban meghatározott követelmények bármelyike már nem teljesül, vagy bármilyen más olyan változás következett be, amely érintheti a gazdaság státusát.

    C.

    A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai csak azt követően ismerhetnek el egy gazdaságot vagy gazdaságkategóriát, ha ellenőrizték, hogy megfelel-e az A. pontban meghatározott követelményeknek.

    II.   FEJEZET

    JELENTÉS A TRICHINELLÁVAL KAPCSOLATOS HELYZETRŐL

    a)

    a 2000/96/EK bizottsági határozat (4) értelmében jelentést kell készíteni az embereknél előforduló Trichinella-esetek számáról (behozott és őshonos), beleértve a járványtani adatokat;

    b)

    a házisertések, vaddisznó, ló, vad és minden egyéb, fogékony állat Trichinellára irányuló vizsgálatainak számát és a vizsgálatok eredményeit a 2003/99/EK irányelv IV. mellékletének megfelelően kell benyújtani. A házisertésekre vonatkozó adatoknak tartalmazniuk kell legalább a következő információkat:

    i.

    ellenőrzött állatszállási feltételek mellett nevelt állatok vizsgálata;

    ii.

    tenyészkocák- és kanok, valamint hízósertések vizsgálata.

    (1)  HL L 35., 2005.2.8., 1. o.

    (2)  HL L 300., 2009.11.14., 1. o.

    (3)  HL L 54., 2011.2.26., 1. o.

    (4)  HL L 28., 2000.2.3., 50. o.”

    Top