1)

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az egyetemek számára, hogy – az érintett egyetem szokásos és állandó szükségleteinek a kielégítése céljából – a kutatókkal három évre szóló, legfeljebb két évvel meghosszabbítható, határozott idejű szerződéseket kössenek anélkül, hogy azok megkötését vagy meghosszabbítását ideiglenes vagy kivételes jellegű szükségletek fennállásához kapcsolódó objektív okoktól tenné függővé.

2)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ugyanazon kutató által akár különböző egyetemekkel és intézményekkel megköthető munkaszerződések teljes időtartamát tizenkét évben határozza meg, még akkor is, ha a szerződések nem követik egymást.

3)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi az állami kutatószervezetek határozott idejű szerződést kötő kutatói foglalkoztatásának a stabilizálását, de e lehetőséget megtagadja a határozott idejű szerződést kötő egyetemi kutatóktól.

4)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely – eltérve egyrészt az állami és a magánszektorban dolgozó valamennyi munkavállalóra alkalmazandó, azon általános szabálytól, amely szerint a 2018-as évtől a határozott idejű munkaviszony maximális időtartama 24 hónap, ideértve a meghosszabbítást és a megújítást is, és másrészt a közigazgatási alkalmazottakra vonatkozó azon szabálytól, amely szerint az ilyen típusú munkaviszony ideiglenes és kivételes szükségletek fennállásának a feltételéhez van kötve – lehetővé teszi az egyetemek számára, hogy a kutatókkal legfeljebb két évvel meghosszabbítható, hároméves határozott idejű szerződést kössenek anélkül, hogy az ilyen szerződéskötést vagy meghosszabbítást a szóban forgó egyetem ideiglenes vagy kivételes szükségletei fennállásának a feltételéhez kötné, és lehetővé teszi azt is, hogy az ötéves időszak végén ugyanazzal a személlyel vagy más személyekkel újabb ugyanolyan típusú, határozott idejű szerződést kössenek abból a célból, hogy ugyanazon oktatási és kutatási szükségletet kielégítsék, mint amelyhez az előző szerződés kapcsolódott.

5)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a határozatlan idejű szerződést kötő kutatóknak lehetőségük van arra, hogy a nemzeti tudományos habilitáció megszerzését követően az óraadó tanárok listájára való felvétel céljából különleges értékelési eljárásban vegyenek részt, miközben e lehetőséget megtagadják a határozott idejű szerződést kötő kutatóktól, még akkor is, ha ezen utóbbiak szintén megszerezték a nemzeti tudományos habilitációt, és ugyanazon szakmai tevékenységeket végzik, valamint ugyanazon oktatási szolgáltatásokat nyújtják a hallgatóknak, mint a határozatlan időre szóló szerződést kötő kutatók.