This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62010CN0041
Case C-41/10: Action brought on 25 January 2010 — European Commission v Kingdom of Belgium
C-41/10. sz. ügy: 2010. január 25-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
C-41/10. sz. ügy: 2010. január 25-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
HL C 80., 2010.3.27, p. 19–20
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
27.3.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 80/19 |
2010. január 25-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
(C-41/10. sz. ügy)
2010/C 80/34
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Rozet és N. Yerrell meghatalmazottak)
Alperes: Belga Királyság
Kereseti kérelmek
— |
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Belga Királyság — mivel helytelenül és hiányosan ültette át a 73/239/EGK irányelvet (1) és a 92/49/EGK irányelvet (2) — nem teljesítette a 73/239/EGK első irányelv 16. és 17. cikkéből, valamint a 92/49/EGK harmadik irányelv 20., 21. és 22. cikkéből eredő kötelezettségeit; |
— |
a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen keresetben a Bizottság azt állítja, hogy mivel a belga kölcsönös biztosítási alapok tevékenységei a kiegészítő betegségbiztosítás területén nem tartoznak a társadalombiztosítás rendszerébe, nem összeegyeztethetők az első és harmadik nem életbiztosítási irányelvekkel. Amikor ugyanis a kölcsönös biztosítási alapok a kiegészítő betegségbiztosítás piacán közvetlen versenyhelyzetben vannak a biztosítótársaságokkal, ugyanazon szabályozás alá kell, hogy tartozzanak, mint ez utóbbiak. A felperes e tekintetben vitatja az alperes azon megállapítását, miszerint a kölcsönös biztosítási alapok által kínált kiegészítő betegségbiztosítási szolgáltatások az első irányelv 2. cikke (1) bekezdése d) pontjában előírt kivétel alá tartoznak, és azt állítják, hogy a kiegészítő biztosítás jogcímén nyújtott fedezet nem hasonlítható „a szociális biztonság törvényes rendszerébe tartozó biztosításhoz”.
A Bizottság elsősorban azt állítja, hogy az első irányelv 6. cikkének rendelkezése megköveteli, hogy a közvetlen biztosítási tevékenység megkezdését a vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságaitól kérelmezett előzetes hatósági engedélyhez kössék. Márpedig a belga kölcsönös biztosítási alapok nem rendelkeznek az e rendelkezés szerinti engedéllyel kiegészítő betegségbiztosítási tevékenységüket illetően.
Másodsorban, a felperes azt rója fel az alperesnek, hogy megsértette az első irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját, mivel a kölcsönös biztosítási alapok nem szerepelnek a biztosítótársaságok tekintetében Belgiumban megkövetelt törvényes társasági formák között. Továbbá, a kölcsönös biztosítási alapok számára a tevékenységek széles körének gyakorlása engedélyezett a biztosítási tevékenységükhöz való közvetlen kapcsolat nélkül, ugyanakkor a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a vállalkozások üzleti tevékenységüket a biztosítási üzletágra és az abból közvetlenül eredő műveletekre korlátozzák, minden más kereskedelmi tevékenység kizárásával. A belga szabályozás a 8. cikke (1) bekezdésének c) pontja tekintetében is problémákat vet fel, mivel ez előírja, hogy a vállalkozásnak üzleti tervet kell benyújtania a 9. cikk rendelkezéseinek megfelelően. Márpedig a kölcsönös biztosítási alapok kiegészítő betegségbiztosítási tevékenységük vonatkozásában semmiféle üzleti tervet nem nyújtottak be. Végül, a belga kölcsönös biztosítási alapok nem kötelesek arra, hogy minimális biztonsági tőkével rendelkezzenek az első irányelv 8. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírtakkal ellentétben.
Harmadsorban, a Bizottság arra hivatkozik, hogy az első irányelv 13. és ezt követő cikkei (különösen a 16., 16a. és 17. cikk), valamint a harmadik irányelv 15. és 20–22. cikke értelmében a kölcsönös biztosítási alapoknak megfelelő biztosítástechnikai tartalékot kell képezniük kiegészítő betegségbiztosítási tevékenységük vonatkozásában, valamint megfelelő szavatolótőkét teljes üzleti tevékenységüknek megfelelően. Márpedig, Belgiumban a szavatolótőke a kölcsönös biztosítási alapok által nyújtott kiegészítő biztosítások tekintetében csak 2002-ben került előírásra, és e tőke számítási módja különbözik az első irányelvben előírttól.
(1) Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv (HL L 228., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 14. o.)
(2) Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról (harmadik nem életbiztosítási irányelv) szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 346. o.)