29.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 205/13

1)

A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első franciabekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az ezen államban honos társaságnak másik tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalata által kifizetett osztalékok adómentesítése érdekében előírja, hogy a hivatkozott osztalékok az anyavállalat adóalapjának részét képezik, majd ezt követően abból 95 %-ban levonásra kerülnek, amennyiben az érintett adózási időszakban az egyéb adómentes nyereségek levonását követően nyereséges az anyavállalat, és amely azzal a következménnyel jár, hogy:

2)

Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett ugyanezen cikk (1) bekezdésének első franciabekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem kötelezi arra a tagállamokat, hogy mindenképpen tegyék lehetővé az ezen államban honos anyavállalat által másik tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalatától kapott osztalékoknak az anyavállalat adózási időszakban keletkezett nyeresége összegéből való teljes mértékben történő levonását, és hogy a keletkező veszteség átvihető legyen egy későbbi adózási időszakra. A tagállamok határozhatják meg a belső jogrendszerük általi követelményekre és a hivatkozott 4. cikk (2) bekezdésében előírt lehetőségre figyelemmel az ugyanezen cikk (1) bekezdésének első franciabekezdésében előírt cél elérésére vonatkozó részletes szabályokat.

Mindazonáltal amennyiben valamely tagállam a 90/435 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első franciabekezdésében előírt adómentességre vonatkozó rendszert választja, és főszabály szerint a hivatkozott tagállam szabályozása lehetővé teszi a veszteségek későbbi adóévekre való átvitelét, a hivatkozott rendelkezéssel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely azzal a következménnyel jár, hogy csökkenti azon anyavállalatok veszteségét, amelyek a kapott osztalékok arányában részesülhetnek ezen átvitelben.

3)

Amennyiben valamely nemzeti jogszabály a tisztán belföldi helyzetekre vonatkozó megoldások tekintetében igazodik a közösségi jogban kialakított megoldásokhoz, a tagállami bíróságok és a Bíróság között az EK 234. cikk alapján történt bírói feladatmegosztás keretében kizárólag a nemzeti bíróság feladata a közösségi jogra való utalás pontos terjedelmének meghatározása, mivel a nemzeti jogalkotó által az e jog tisztán belső helyzetekre való alkalmazására kialakított korlátok figyelembevételére az érintett tagállam joga vonatkozik, és következésképpen az utóbbi bíróságainak kizárólagos hatásköre alá tartozik.

4)

Amennyiben valamely tagállam nemzeti szabályozása értelmében a harmadik államban honos társaságtól származó osztalékokat hátrányosabban kezelik a hivatkozott tagállamban székhellyel rendelkező társaságtól származó osztalékokhoz viszonyítva, a nemzeti bíróság feladata, mind a nemzeti szabályozás céljának, mind az eléterjesztett ügy tényállásának figyelembevételével annak vizsgálata, hogy alkalmazható-e az EK 56. cikk és adott esetben azzal ellentétes-e a hivatkozott eltérő bánásmód.

5)

Az EK 43. cikkel nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a valamely tagállamban honos és másik tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalatától osztalékot kapó anyavállalat ezen osztalékokat csak az osztalékfizetés időpontja szerinti adózási időszakban keletkezett nyereségek erejéig vonhatja le az adóköteles jövedelméből, jóllehet ezen osztalékok teljes adómentessége is lehetséges lenne, ha e társaság e másik tagállamban létesített volna telephelyet, feltéve hogy a másik tagállamban létrehozott egységektől származó osztalékok kezelése hátrányos megkülönböztetéstől mentes a hasonló nemzeti egységektől származó nyereségekhez viszonyítva.