Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62015TN0068

    T-68/15. sz. ügy: 2015. február 12-én benyújtott kereset – Scandlines Øresund és társai kontra Bizottság

    HL C 138., 2015.4.27, p. 56–57 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    27.4.2015   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 138/56


    2015. február 12-én benyújtott kereset – Scandlines Øresund és társai kontra Bizottság

    (T-68/15. sz. ügy)

    (2015/C 138/73)

    Az eljárás nyelve: angol

    Felek

    Felperesek: Scandlines Øresund I/S (Helsingør, Dánia), HH Ferries Helsingor ApS (Helsingør, Dánia), HH-Ferries Helsingborg AB (Helsingborg, Svédország) (képviselik őket: M. Johansson, R. Azelius és P. Remnelid ügyvédek)

    Alperes: Európai Bizottság

    Kérelmek

    A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

    semmisítse meg a megtámadott határozatot, és

    a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    A jelen kereset az Európai Bizottság által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján 2014. október 15-én hozott határozatnak (SA.36558 és SA.38371 ügyek – Dánia, valamint SA.36662 ügy – Svédország, az Øresundsbro Konsortietnek nyújtott támogatás) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke alapján történő megsemmisítésére irányul.

    Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

    1.

    Első jogalap: téves jogalkalmazás és mérlegelési hibák

    Az első jogalap első részében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Hinterland Facilities finanszírozása nem foglalt magában állami támogatást, mivel az érintett intézkedések sem a verseny torzításával nem fenyegettek, sem pedig a tagállamok közötti kereskedelmet nem érintették.

    A második részben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot az állami garanciák feltétlen jellegét és a Consortium államilag garantált finanszírozás elnyeréséhez való, jogilag kikényszeríthető jogát, valamint a Bizottság által az állami garanciák számával kapcsolatban lefolytatott mérlegelést illetően.

    A harmadik és a negyedik részben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a svéd garanciaintézkedések támogatási programnak és létező támogatásnak minősülnek.

    Az ötödik részben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az állami garanciák a Fixed Link finanszírozására korlátozódnak.

    Az első jogalap hatodik részében a felperesek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának azáltal történő megsértésére hivatkoznak, hogy a Bizottságnak nem volt megfelelő indoka arra, hogy a kérdéses intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsa.

    A hatodik rész keretében a felperesek azt is előadják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg a Consortium részére közvetlenül vagy közvetetten nyújtott valamennyi támogatási intézkedés együttes hatását.

    Az első jogalap hetedik részében a felperesek a jogos bizalom elvének téves alkalmazására hivatkoznak.

    2.

    Második jogalap: a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására irányuló kötelezettség megsértése

    A második jogalap tizenkilenc részből áll, amelyekben a felperesek előadják, hogy a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen és hiányos volt, továbbá hogy a Bizottság több ponton nem követte a saját iránymutatásait és közleményeit. E hibák olyan következetes bizonyíték létezését támasztják alá, amelyből kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem volt képes a vizsgált ügyben felmerülő valamennyi komoly nehézséget leküzdeni. Következésképpen a Bizottság tévedett, amikor megtagadta, hogy védelemben részesítse az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján megillető eljárási jogokat.

    3.

    Harmadik jogalap: az indokolási kötelezettség megsértése.

    Harmadik és utolsó jogalapjukban a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat hiányos indokoláson alapul. A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság elmulasztott meggyőződni arról, hogy a megtámadott határozatban foglalt indokolás elég részletes volt-e ahhoz, hogy a felperesek védhessék a jogaikat, a Törvényszék pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás állítólagos hiányosságai a következőket érintik: a Hinterland Facilities Bizottság általi értékelését, az állami garanciákat, a dán adókedvezményeket, a dán állami kölcsönöket, végül pedig azt, hogy a belső piaccal való összeegyeztethetőséget és a jogos bizalmat illetően a Bizottság által levont következtetések önmagába visszatérő indokoláson alapulnak.


    Top