20.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 366/88

(1)

Dánia, Svédország és Norvégia (a továbbiakban együttesen: az érintett államok) 2012. október végén nem hivatalosan megkeresték a Bizottságot és az EFTA Felügyeleti Hatóságot azzal, hogy részt kívánnak venni a Scandinavian Airlines (a továbbiakban: SAS, SAS csoport vagy a vállalat) javára nyújtandó új rulírozó hiteleszközben. Az érintett államok 2012. november 12-én úgy határoztak, hogy részt vesznek az új rulírozó hiteleszközben, hivatalosan azonban a Bizottságnak nem jelentették be az intézkedést.

(2)

A Bizottság 2012. november 14-én hivatalból vizsgálatot indított az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatban. A Bizottság a 2012. november 29-én, 2012. december 18-án, 2013. január 28-án és 2013. február 18-án kelt leveleiben további tájékoztatást kért Dániától és Svédországtól, melyekre Dánia és Svédország a 2012. december 6-án, 2013. január 8-án, 2013. február 5-én és 13-án, illetve 2013. március 22-én kelt leveleiben válaszolt, valamint a 2013. június 3-i levelükben további tájékoztatást adtak.

(3)

A Bizottsághoz ezenkívül 2012. november 20-án panasz érkezett a Ryanairtől, majd 2013. február 4-én az Európai Diszkont Légitársaságok Szövetségétől (European Low Fares Airline Association, a továbbiakban: ELFAA), melyre Dánia és Svédország a 2013. március 22-én kelt levelében küldte el észrevételeit.

(4)

A Bizottság 2013. június 19-i levelében értesítette Dániát és Svédországot arról a döntéséről, hogy a támogatás tekintetében megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). Dánia és Svédország az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeit a 2013. augusztus 19-i leveleiben nyújtotta be.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot 2013. szeptember 28-án közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket az intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(6)

A Bizottsághoz 2013. október 28-án észrevételek érkeztek a SAS csoporttól és a Foundation Asset Management Sweden AB-tól (a továbbiakban: FAM) (3). A Bizottság ezeket az észrevételeket 2013. november 5-én továbbította Dániának és Svédországnak, továbbá lehetőséget adott arra, hogy azokra reagáljanak. A dán és svéd hatóságok a 2013. december 4-i és 5-i levelükben arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a SAS csoport és a FAM észrevételeire nem kívánnak reagálni.

(7)

A Bizottság a 2014. február 25-i levelében további tájékoztatást kért Dániától és Svédországtól, melyre a tagállamok a 2014. március 25-i levelükben válaszoltak. Ezenkívül a dán és svéd hatóságok a 2014. március 5-i és 7-i levelükben a SAS azon döntéséről tájékoztatták a Bizottságot, miszerint a SAS megszünteti az új rulírozó hiteleszközt, és saját tőkéje megerősítésére más lehetőségeket keres. A hiteleszköz 2014. március 4-ével szűnt meg.

(8)

A 2014. július 4-i, illetve 7-i levelében Svédország és Dánia lemondott az EUMSZ 342. cikkéből, valamint az 1. sz. rendelet 3. cikkéből eredő jogairól, és hozzájárult ahhoz, hogy e határozat elfogadására és az erről szóló értesítésre angol nyelven kerüljön sor.

(9)

Ezen eljárás keretében kizárólag a Bizottság jogosult értékelni azt, hogy Dánia és Svédország az EUMSZ rendelkezéseit tiszteletben tartotta-e. Másrészről az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-megállapodás) 109. cikkének (1) bekezdése, valamint az EFTA-államok között létrejött, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 24. cikke értelmében az EFTA Felügyeleti Hatóság jogosult értékelni, hogy Norvégia betartotta-e az EGT-megállapodás rendelkezéseit. Emellett a 109. cikk (2) bekezdése, valamint az EGT-megállapodás 27. jegyzőkönyve alapján – az Európai Gazdasági Térségben történő egységes alkalmazás biztosítása érdekében – az EFTA Felügyeleti Hatóság és a Bizottság együttműködik, információkat cserél és konzultációkat folytat egymással a felügyeleti politika kérdéseiről, valamint az egyedi esetekről.

(10)

A fentiekre tekintettel, valamint mivel a két intézmény ebben az ügyben párhuzamos hatáskörrel rendelkezik, a Bizottság e határozat elfogadását megelőzően együttműködött és konzultált az EFTA Felügyeleti Hatósággal.

(11)

A (Dániát, Svédországot, Finnországot és Norvégiát magában foglaló) skandináv légiközlekedési piac 2001 és 2011 között a jelentések szerint a rendelkezésre álló férőhelykilométer (4) tekintetében 126 %-kal nőtt. A rövid távon közlekedő járatok skandináv piacán tapasztalható növekedés szinte teljes egészében az alacsony költséggel működő légitársaságoknak, különösen a Norwegian Air Shuttle-nek és a Ryanairnek köszönhető. A tárgyalt időszakban bekövetkezett növekedés becslések szerint 90 %-a az alacsony költséggel működő légitársaságoktól származott. (5)

(12)

Az alacsony költséggel működő légitársaságok jelentőségének növekedése ellenére a skandináv piacon a legnagyobb szereplő még mindig a SAS, amelynek becsült piaci részesedése 2011-ben 35,6 % volt, ami azonban messze elmarad az egy évtizeddel korábbi 50 %-os részesedéstől. A Norwegian Air Shuttle és a Ryanair piaci részesedése az említett évben 18,7 %, illetve 6,8 % volt.

(13)

A SAS az érintett államok zászlóshajója, amely Skandináviában a legnagyobb, Európában pedig a nyolcadik legnagyobb légitársaság. A SAS a Star Alliance egyik alapító tagja is egyben. A Scandinavian Airlines, a Widerøe (6) és a Blue1 légitársaságokat magában foglaló csoport székhelye Stockholmban található, legfontosabb európai és nemzetközi csomópontja pedig a koppenhágai repülőtér. 2013-ban a SAS mintegy 28 millió utast szállított, bevétele közel 42 milliárd SEK volt.

(14)

A SAS jelenleg 50 %-ban az érintett államok tulajdonában van: 21,4 %-ban Svédország, 14,3 %-ban Dánia, 14,3 %-ban pedig Norvégia a tulajdonos. A SAS legnagyobb magánrészvényese a Knut and Alice Wallenberg's alapítvány (a továbbiakban: KAW, 7,6 %), a további részvényesek pedig 1,5 %-os vagy annál kisebb részesedéssel bírnak.

1. tábláza

A SAS AB fő részvényesei 2012. március 31-én  (7)

(15)

A SAS pénzügyi helyzete évek óta gyenge, a vállalat 2008 és 2013 között ismétlődő veszteségekkel küzdött. 2012 novemberében a Standard and Poor's (a továbbiakban: S&P) hitelminősítő a vállalat besorolását „B mínusz”-ról „CCC plusz”-ra rontotta (8). A nehézségeket fokozták a piacon uralkodó magas üzemanyag-költségek és a bizonytalan kereslet.

(16)

A vállalat éves jelentéseiből különösen kitűnik, hogy 2008 és 2012 között a SAS minden egyes évben jelentős veszteségeket és magas összegű nettó pénzügyi adósságot könyvelt el.

2. táblázat

A SAS legfontosabb pénzügyi adatai 2007–2012 között (millió SEK)  (9)

(17)

A SAS az egyre romló pénzügyi helyzete miatt a 2009/2010-es időszakban egy jelentős költségcsökkentő programot („Core SAS”) valósított meg. A program végrehajtásának keretében a SAS-nak a részvényesei számára történő részvénykibocsátás útján sajáttőke-emelést kellett végrehajtania a következők szerint: i. 2009 áprilisában 6 milliárd SEK értékben; és ii. 2010 májusában 5 milliárd SEK értékben (10).

(18)

A SAS pénzügyi nehézségei 2012-ben tetőztek, amikor a vállalat bemutatta a „4 Excellence Next Generation” elnevezésű üzleti tervet (a továbbiakban: 4XNG terv), amelyet a légitársaság vezetősége a SAS-t illetően az „utolsó lehetőség”-nek tekintett (11). Emellett 2012 novemberében a sajtóban megjelent, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy a SAS csődbe megy (12).

(19)

A likviditás minimális szintjének fenntartását a többi légitársasághoz hasonlóan a SAS is külső hiteleszközzel oldotta meg. 2006. december 20-tól egy rulírozó hiteleszközt vett igénybe, amely 2013 júniusában járt volna le (a továbbiakban: a régi rulírozó hiteleszköz). A 366 millió EUR összegű régi rulírozó hiteleszközt kizárólag néhány bank biztosította ([…] (13)). A hiteleszköz számos pénzügyi kötelezettségvállalást vagy feltételt is tartalmazott, úgymint […].

(20)

A vállalat üzleti teljesítményének romlása miatt a SAS vezetősége 2011 decemberében úgy döntött, hogy a régi rulírozó hiteleszközt teljes mértékben kimeríti. Miután a SAS egyik leányvállalata (nevezetesen a Spanair) 2012 januárjában csődeljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be, a SAS tárgyalásokat kezdett a bankokkal és 2012. március 15-én megállapodás született a kötelezettségvállalások újramegállapításáról. Az újramegállapítás növelte a régi rulírozó hiteleszköz igénybevételének költségét, szigorította a lehívási feltételeket, és előírta a SAS számára, hogy a lehívott összegeket teljes egészében és haladéktalanul fizesse vissza. A SAS-nak ezenkívül feltőkésítési tervet kellett benyújtania a hitelezőknek, amelyet az igazgatóságnak és a fő részvényeseknek, vagyis az érintett államoknak és a KAW-nak el kellett fogadniuk.

(21)

A feltőkésítési terv alapját a 2012 elején már kidolgozás alatt álló ún. 4XNG terv képezte. A 4XNG terv a […] által 2012 májusában a SAS „4 Excellence” („4X terv”) elnevezésű meglévő üzleti tervével kapcsolatban felvetett aggályokkal is foglalkozott. A SAS szerint a 4XNG terv lehetővé teszi a vállalat számára, hogy pénzügyi szempontból önellátó légitársaságként pozicionálja magát. A terv számos olyan pénzügyi célkitűzést határozott meg, amelyet a SAS-nak a 2014/2015-ös pénzügyi évben teljesítenie kellett. Ilyenek például a 8 % feletti kamatfizetés és adózás előtti jövedelem (EBIT-mutató), a 20 % feletti pénzügyi felkészültségi arány és a 35 %-ot meghaladó tőkeerősségi mutató. A 4XNG terv célja, hogy a SAS adózás előtti eredményét éves szinten hozzávetőleg 3 milliárd SEK összeggel növelje, ugyanakkor a terv végrehajtása mintegy 1,5 milliárd SEK összegű szerkezetátalakítási költséget és egyéb egyszeri költségeket igényelt.

(22)

A 4XNG terv további célkitűzése az volt, hogy felkészítse a vállalatot a 2013 novemberétől életbe lépő, nyugdíjra vonatkozó új számviteli szabályok bevezetésére, amelyek előreláthatólag kedvezőtlenül befolyásolják majd a SAS csoport saját tőkéjét. A terv ezenkívül kötelezettségvállalást is tartalmazott egy olyan eszközértékesítési és finanszírozási terv végrehajtására, amely összesen mintegy 3 milliárd SEK összegű nettó készpénzbevételt eredményezhet. Az eszközértékesítés a következőket tartalmazta: (14) i. a Widerøe leányvállalat, egy Norvégiában működő regionális légitársaság értékesítése (15), ii. a […]-ben meglévő kisebbségi részesedés értékesítése, iii. repülőtérhez kapcsolódó ingatlanokban meglévő érdekeltségek értékesítése, iv. a földi kiszolgálás kiszervezése (16), v. hajtómű-értékesítés (17), vi. a(z) […]-t érintő visszlízing vagy egyéb finanszírozási ügyletek, vii. irányítási rendszerek és ügyfélszolgálatok kiszervezése (18) és viii. három Q400-as repülőgép értékesítése vagy fedezettel biztosított finanszírozása.

(23)

Az érintett államok ragaszkodnak ahhoz, hogy a 4XNG terv önerőből végrehajtható, ami azt jelenti, hogy a SAS az említett műveletekből és a nem alaptevékenységhez kapcsolódó értékesítésekből annyi készpénzbevételt tud realizálni, ami elegendő a 4XNG terv végrehajtásához szükséges induló költségek fedezésére. A SAS ugyanakkor attól tartott, hogy a befektetők a 4XNG végrehajtásához kapcsolódó induló költségek miatt gyengének látják majd a légitársaság likviditási pozícióját. A SAS ezért kérte, hogy az érintett államok és a KAW által biztosított új rulírozó hiteleszköz bevezetése mellett a régi rulírozó hiteleszköz lejáratát is hosszabbítsák meg. A vállalat ugyanakkor azt állította, hogy sem a (meghosszabbított) régi rulírozó hiteleszközt, sem az új rulírozó hiteleszközt nem fogja kimeríteni.

(24)

Az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos tárgyalások 2012. június 4-én kezdődtek el. (19) Eleinte a feltőkésítési tervnek megfelelően (lásd a (20) bekezdést) a régi rulírozó hiteleszközt biztosító bankok megkövetelték, hogy az érintett államok, például a meglévő részvényeseknek történő új részvénykibocsátás révén további tőkét bocsássanak rendelkezésre, mivel az új rulírozó hiteleszközt nem kívánták egyedül biztosítani. Az érintett államok azonban ezt a javaslatot nem fogadták el.

(25)

Némi egyeztetést követően a bankok elfogadták az új rulírozó hiteleszközt, amelyet az érintett államokkal és a KAW-val közösen hoznak létre, és amely a hitelezőknek szigorúan egyenlő feltételeket biztosít, alárendelt hitelek vagy értékpapírokhoz fűződő aránytalan jogok nélkül. Meg kell jegyezni, hogy az új rulírozó hiteleszköz eredetileg [3–6] milliárd SEK összegű lett volna, noha mindössze [1–4] milliárd SEK összegű értékpapír állt rendelkezésre. 2012. október 22-én az új rulírozó hiteleszközt végül 3,5 milliárd SEK (hozzávetőleg 400 millió EUR) összegre csökkentették.

(26)

Az új rulírozó hiteleszközt – az érintett államokkal és a KAW-val közösen – (egy kivételtől eltekintve (20)) ugyanazon bankok biztosították, mint amelyek a régi rulírozó hiteleszközt is rendelkezésre bocsátották. Az új rulírozó hiteleszköz 50 %-át részesedésük arányában az érintett államok biztosították, míg a fennmaradó 50 %-ot a bankok és a KAW nyújtotta. Az érintett államok, a KAW és a bankok az új rulírozó hiteleszközben azonos feltételekkel (díjak, kamatok, kötelezettségvállalások) vettek részt.

(27)

Az új rulírozó hiteleszköz legfontosabb jellemzői a következők:

(28)

Az új rulírozó hiteleszköz feltételeiről 2012. október 25-én állapodtak meg. A hiteleszközt azonban többek között minden egyes érintett állam parlamentjének jóvá kellett hagynia, valamint a pilóták és a légiutas-kísérők szakszervezeteivel megállapodást kellett kötni.

(29)

Az érintett államok benyújtottak egy 2012. november 7-i CITI-jelentést (a továbbiakban: CITI-jelentés), amely azt kívánta értékelni, hogy egy, az érintett államokéhoz leginkább hasonló helyzetben lévő magánbefektető hasonló feltételekkel szintén igénybe vette volna-e az új rulírozó hiteleszközt. A CITI azt vette alapesetként, hogy a 4XNG üzleti tervet sikeresen végrehajtják, és megállapította, hogy ennek teljesülése esetén az érintett államok részvétele az új rulírozó hiteleszközben [90–140] %-os belső megtérülési rátát, mintegy [4–9]-szeres megtérülési szorzót és közel [700–1 200] %-os tőkeérték-növekedést fog generálni (2012 novembere és 2015 márciusa között). A CITI-jelentés megállapította, hogy az érintett államok által elvárt megtérülés így legalább olyan mértékű lesz, mint amennyit hasonló helyzetben lévő magánbefektetők elvárnának. A CITI-jelentés ugyanakkor nem értékelte, hogy a SAS a 4XNG tervben foglalt „alapesetet” milyen valószínűséggel teljesíti sikeresen, és nem vizsgálta az „alapeset”-től való eltérés hatásait, például azt, hogy mi történik akkor, ha a nem alaptevékenységhez kapcsolódó eszközöket nem sikerül értékesíteni.

(30)

2012. december 19-én a SAS bejelentette, hogy az új rulírozó hiteleszköz hatálybalépéséhez szükséges valamennyi feltételnek eleget tettek (lásd a (28) bekezdést), beleértve az érintett államok parlamentjeinek jóváhagyását is. Ettől az időponttól kezdve 2014. március 3-ig a régi rulírozó hiteleszközt felváltó új rulírozó hiteleszközt igénybe lehetett venni (22).

(31)

Dánia és Svédország a 2013. június 3-i levelében kifejtette, hogy a Widerøe részvények 80 %-ának értékesítése miatt (lásd a (22) bekezdést) az érintett államok és a hitelező bankok abban állapodtak meg a SAS-sal, hogy az új rulírozó hiteleszköz feltételeit módosítják, bár a módosításról szóló megállapodást hivatalosan még nem írták alá. A dán és svéd hatóságok a hivatalos vizsgálat során benyújtott észrevételeikben arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy az új rulírozó hiteleszköz módosítását valamennyi fél aláírta, és a módosítás akkor lép hatályba, ha a Widerøe-ügylet lezárul, azaz 2013. szeptember 30-án. Az említett módosítások az alábbiakat tartalmazták:

(32)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában kétségeit fejezte ki a tekintetben, hogy az érintett államok, a KAW és a bankok az új rulírozó hiteleszközben egyenlő feltételekkel vettek részt. Ezt főleg az alábbiakra alapozta:

(33)

A Bizottság emellett megkérdőjelezte, hogy az érintett államok részvétele az új rulírozó hiteleszközben egy részvényes szempontjából ésszerűnek tekinthető-e, és az egyenlő feltételektől eltekintve a piacgazdasági befektetői próbán megfelelne-e. E tekintetben a Bizottság értékelte, hogy a 4XNG üzleti terv kellőképpen szilárd feltételezéseken alapul-e ahhoz, hogy egy magánbefektetőt az új rulírozó hiteleszközben való részvételről meggyőzzön, és vizsgálta, hogy a tervben végrehajtott érzékenységi elemzések nem túlzottan optimisták-e.

(34)

A Bizottság utalt többek között a tervben foglalt optimista számadatokra, például a férőhelykilométert illető piaci növekedésre, a GDP-növekedésre és a 2015–2017 közötti időszakra számított 0 %-os inflációs rátára. Kétségbe vonta továbbá, hogy a költségcsökkentéssel, valamint az eszközértékesítéssel kapcsolatos valamennyi célkitűzés sikeres végrehajtása az új rulírozó hiteleszköz aláírásakor előre látható volt-e.

(35)

Az új rulírozó hiteleszköz feltételeit, valamint az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételéből származó várható hozammal kapcsolatos CITI-értékelést illetően a Bizottság kiemelte, hogy a CITI a 4XNG üzleti tervet nem vizsgálta és nem végzett érzékenységi elemzést a pénzügyi modellre vonatkozóan, mindössze felhasználta a kapott információkat. A Bizottság ezenkívül kiemelte, hogy a CITI-jelentés az új rulírozó hiteleszköz biztonságosságát egy piaci magánbefektető szemszögéből nem értékelte, és a hozamok elemzését tekintve a kevésbé kedvező feltételezéseket (például nemteljesítést) tartalmazó esetleges egyéb forgatókönyvek hatását nem mérlegelte. A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a CITI-jelentés a SAS esetében a nemteljesítés valószínűségét az elkövetkező három évre vonatkozóan nullára becsülte, ami a kockázat alulbecslésének tűnik.

(36)

A fentiekre tekintettel a Bizottság nem zárhatta ki, hogy az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvétele az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a SAS számára előnyt jelenthetett.

(37)

Végül amennyiben az új rulírozó hiteleszköz az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást tartalmazott, a Bizottság kétségbe vonta, hogy az új rulírozó hiteleszközt a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni. Ezzel kapcsolatban értékelte, hogy fennáll-e az EUMSZ-ben foglalt bármely, az összeegyeztethetőséget alátámasztó indok. A Bizottság az intézkedés jellegét és a SAS által tapasztalt nehézségeket figyelembe véve megjegyezte, hogy a belső piaccal való összeegyeztethetőséget alátámasztó egyetlen indok a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (24) (a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások) alapján – az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése c) pontja szerint – a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatással kapcsolatos feltétel lehet. A Bizottság ugyanakkor arra az előzetes megállapításra jutott, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásokban foglalt, a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásra vonatkozó feltételek vélhetőleg nem teljesülnek.

(38)

Dánia és Svédország fenntartja azon álláspontját, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvételük piaci feltételek mellett történt, mivel a hiteleszközben a bankokkal és a KAW-val egyenlő feltételek mellett vettek részt, ami kizárja az állami támogatás meglétét.

(39)

Dánia és Svédország azzal érvelt, hogy a SAS az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos tárgyalások idején a régi rulírozó hiteleszközből egyszer sem hívott le hitelt. Felhívják a figyelmet a régi rulírozó hiteleszköz 2012. márciusi módosításaira, amelyek még szigorúbb lehívási feltételeket vezettek be, és azzal érveltek, hogy ezáltal a bankok 2012. június végétől a SAS hitellehívási kérelmeit bármikor elutasíthatták. A rulírozó hiteleszközből lehívott hitel összegét a SAS 2012 márciusában maradéktalanul visszafizette, és a régi rulírozó hiteleszközt attól az időponttól kezdve egyáltalán nem vette igénybe. Emiatt ezeket a bankokat ésszerűen „külső” befektetőknek lehet tekinteni, amelyek az új rulírozó hiteleszközben az érintett államokkal megegyező feltételek mellett vettek részt, (25) anélkül, hogy a SAS felé jelentős fedezetlen kitettségeik lettek volna. (26)

(40)

A KAW és a bankok új rulírozó hiteleszközben való részvételét illetően a dán és svéd hatóságok azon a véleményen vannak, hogy a KAW korlátozott gazdasági kitettséggel rendelkezett a SEB felé, és ez nem befolyásolhatta azt a döntését, hogy az új rulírozó hiteleszközben részt vesz.

(41)

Ezenkívül Dánia és Svédország fenntartja azon álláspontját, miszerint a 4XNG terv megvalósítható, és azt sikeresen végre lehet hajtani. Továbbra is úgy vélik, hogy – a 4XNG tervben a 2014–2015 közötti időszakra vonatkozóan meghatározott pénzügyi célkitűzések teljesítése érdekében – a terv minden aspektusát és feltételezését, beleértve a bevételre vonatkozó előrejelzéseket (RASK) (27), a költségcsökkentési intézkedéseket és a tervezett értékesítéseket, körültekintően értékelték. Ezenkívül a 4XNG tervet – az alapjául szolgáló valamennyi feltételezéssel együtt – mind az érintett államok külső pénzügyi tanácsadói (Goldman Sachs), mind pedig a bankok ([…]) tanácsadói szigorúan ellenőrizték és a tervet a tanácsadók észrevételeinek és ajánlásainak megfelelően kiigazították. Dánia és Svédország hangsúlyozza továbbá, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvétellel kapcsolatos döntés meghozatala során a terv sikeres végrehajtására vonatkozó várakozást az a tény is alátámasztotta, hogy az új szakszervezeti megállapodások megkötése az új rulírozó hiteleszköz egyik lehívási feltétele volt. Ezenkívül Dánia és Svédország szerint a 2012 decembere és az új rulírozó hiteleszköz 2014. március 4-i megszűnése közötti időszakban történt fejlemények azt bizonyítják, hogy a terv végrehajtása úton volt afelé, hogy meghozza a várt eredményeket (28).

(42)

Az új rulírozó hiteleszköz feltételeivel kapcsolatban Dánia és Svédország azt állítja, hogy azok megfeleltek a szokásos piaci feltételeknek, mivel azok közel azonosak voltak a hasonló megállapodások feltételeivel, ráadásul az új rulírozó hiteleszköz magasabb előzetes díjat és szigorúbb lehívási feltételeket tartalmazott, mint a többi vizsgált ügylet. Az értékpapírcsomagot illetően Dánia és Svédország azt állítja, hogy a hitelező bankok tényleges pénzügyi kockázata elhanyagolható volt, mivel az értékpapírok becsült értéke egyértelműen meghaladta az „A” eszköz nagyságát. Következésképpen egy esetleges felszámolás esetén valamennyi hitelező bank követelését az értékpapírcsomagból, a SAS egyéb eszközeinek, például a(z) […], a(z) […]-ben meglévő részesedésének, stb. az értékesítése révén ki lehetett volna egyenlíteni. A fentieket az is alátámasztja, hogy az „A” eszköz keretében vállalt kötelezettségek jelentős részét 2013 első felében megszüntették. Dánia és Svédország szerint ez azt bizonyítja, hogy a bankok kereskedelmi alapon és körültekintően jártak el akkor, amikor úgy döntöttek, hogy az új rulírozó hiteleszközben az érintett államokkal és a KAW-val együtt részt vesznek.

(43)

Végül Dánia és Svédország arról számolt be, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvétel a hitelezők számára jelentős hozamot eredményezett anélkül, hogy a SAS-nak a hiteleszközt igénybe kellett volna vennie. Mindez azt támasztja alá, hogy az érintett államok, a KAW és a bankok új rulírozó hiteleszközben való részvétele a piacgazdasági befektető elvének maradéktalanul megfelelt.

(44)

A SAS csoport azzal érvelt, hogy az érintett államok az új rulírozó hiteleszközben nem közigazgatási szervként, hanem részvényesként vettek részt. Ebből a szegszögből vizsgálva egy ilyen eszközben való részvétel előnyösebb volt, mint egy sajáttőke-hozzájárulás, mivel a részvétel a díjak és a részvények értékének jövőbeli növekedése révén a részvényesek/hitelezők számára jelentős bevételt eredményezett.

(45)

Az egyenlő feltételek vizsgálatát illetően a SAS csoport azt állítja, hogy a feltételeknek eleget tettek, mivel a bankok a SAS felé nem rendelkeztek kitettségekkel, ezért a bankokat „külső” befektetőknek kell tekinteni. Ezenkívül az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvétele a bankok magatartását nem befolyásolta, mivel az új rulírozó hiteleszközhöz való csatlakozásra nem a bankok, hanem a SAS kérte a részvényeseket. A SAS csoport emellett fenntartja azon álláspontját, hogy a bankok a kockázat/bevétel elemzésének igen kedvező eredményei alapján döntöttek úgy, hogy az új rulírozó hiteleszközben az érintett államokkal és a KAW-val egyenlő feltételek mellett vesznek részt.

(46)

A SAS csoport alátámasztja Dánia és Svédország azon állítását, hogy a 4XNG terv alapjául szolgáló feltevések megalapozottak és a három fő tényezőre, azaz a 2015–2017 közötti időszakra vonatkozó, férőhelykilométert illető piaci növekedésre, a GDP-növekedésre, valamint a 0 %-os inflációra vonatkozó előrejelzések teljesen reálisak. A terv végrehajtásával kapcsolatos kockázatokat a hitelező bankok szigorúan ellenőrizték, különös tekintettel a vállalat nyereségességét jelző egyik legfontosabb mutatóra, a RASK-ra.

(47)

A SAS csoport ugyanakkor azt állítja, hogy az értékpapírcsomagot megfelelően értékelték és csökkentették annak a kockázatát, hogy a SAS a 4XNG tervet nem hajtja végre. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a költségmegtakarítás előfeltétele volt annak, hogy a hitelezők az új rulírozó hiteleszközben részt vegyenek, továbbá a terv sikeres végrehajtásához nélkülözhetetlen volt az új kollektív szerződések 2012. novemberi megkötése.

(48)

A SAS csoport bírálta a Bizottságot azért, mert nem vette figyelembe a csőd lehetőségét és azt a tényt, hogy amennyiben az új rulírozó hiteleszköz nem állt volna rendelkezésre, az érintett államok elveszítették volna az együttes részesedésük értékét. A SAS csoport ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az érintett államok az új rulírozó hiteleszközben fő részvényesekként vettek részt azzal a céllal, hogy a befektetésük után megfelelő hozamhoz jussanak.

(49)

A SAS csoport végül beszámolt arról, hogy a 4XNG terv végrehajtásával 3 milliárd SEK összegű adózás előtti eredményt sikerült elérni, melynek révén a SAS a 2012 novembere és a 2013 júliusa közötti időszakra vonatkozóan pozitív eredményt könyvelhetett el.

(50)

A KAW eszközeit kezelő vállalat, a FAM szerint a KAW azon döntését, hogy részt vesz az új rulírozó hiteleszközben, nem arra tekintettel hozta meg, hogy az alapítvány érdekeltséggel rendelkezik a SEB-ben, illetve, hogy a SEB-nek kitettségei vannak a SAS felé. A FAM azzal érvelt, hogy a KAW nem rendelkezik többségi részesedéssel a SEB-ben és az sem mondható, hogy irányítaná a SEB-et.

(51)

A FAM vizsgálta a 4XNG tervet, az azzal kapcsolatos pénzügyi kockázatokat, valamint az értékpapírcsomagot, és arra a megállapításra jutott, hogy a KAW-nak érdekében áll részt venni az új rulírozó hiteleszközben. A vizsgálat során összehasonlította a KAW SAS-ban meglévő, hosszú távú befektetéseinek védelmét és a befektetésekből származó esetleges jövőbeli hozamokat, valamint a SAS által az új rulírozó hiteleszköz keretében fizetendő magas díjakat a SAS felszámolásának lehetőségével, amelyet gazdasági szempontból nem tekintett kedvező lehetőségnek.

(52)

A FAM egyetért Dániával, Svédországgal és a SAS csoporttal abban, hogy az új rulírozó hiteleszközben valamennyi részvényes egyenlő feltételekkel vett részt, nem voltak alárendelt hitelek, értékpapírokhoz fűződő aránytalan jogok vagy egyéb egyenlőtlen feltételek. Az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntés a nyereségesség lehetőségének alapos elemzését követően született meg, és a nyereségességet az erős és versenyképes SAS biztosítja majd.

(53)

Végül a FAM osztja Dánia és Svédország azon véleményét, hogy a hitelező bankok az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntésüket kereskedelmi megfontolások alapján hozták meg, mivel a régi rulírozó hiteleszköz keretében fennálló kitettségük csak elméletileg létezett. A FAM azzal érvelt, hogy a bankoknak még kevésbé állt érdekükben, hogy részt vegyenek az új rulírozó hiteleszközben, mint az érintett államoknak és a KAW-nak, mivel az utóbbiak számíthattak arra, hogy a részvényeik árfolyama növekedni fog. A FAM ezért fenntartja azon álláspontját, hogy az egyenlő feltételek melletti részvétel kritériumát teljesítettnek kell tekinteni.

(54)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlen a belső piaccal.”

(55)

Az állami támogatás fogalma felöleli valamennyi állami eszközből finanszírozott, közvetlenül vagy közvetetten nyújtott előnyt, amelyet maga az állam, vagy az állam megbízásából egy köztes szerv nyújt.

(56)

Ahhoz, hogy állami támogatásnak minősüljön, az intézkedésnek állami forrásból kell származnia és az államnak tulajdoníthatónak kell lennie. Az állami források elvben a tagállamok és közigazgatási szerveik forrásai, továbbá olyan közvállalkozások forrásai, amelyek felett a közigazgatási szervek közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolhatnak.

(57)

Vitathatatlan, hogy a szóban forgó intézkedés állami forrást tartalmazott, mivel azt állami költségvetési forrásból finanszírozták, és az intézkedés az államnak volt tulajdonítható. Különösen megjegyzendő, hogy Dánia és Svédország parlamentjei jóváhagyták a kormányaik részvételét az új rulírozó hiteleszközben (lásd a (30) bekezdést).

(58)

A szóban forgó intézkedés torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, és alkalmas arra, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

(59)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben egy tagállam által nyújtott pénzügyi támogatás erősíti valamely vállalkozás Unión belüli kereskedelmi pozícióját a versenytárs vállalkozásokkal szemben, akkor érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet és a versenyt (29). Ezzel kapcsolatban a Bizottságnak az a véleménye, hogy a SAS számára állami forrásból biztosított bármely esetleges gazdasági előny eleget tesz ennek a feltételnek. A SAS versenyben áll az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben működő más légitársaságokkal, különösen azóta, hogy a légiközlekedési piac liberalizációjának harmadik szakasza (vagyis a „harmadik csomag”) 1993. január 1-jén hatályba lépett (30). Ezenkívül a viszonylag rövidebb távú, Unión belüli utazások tekintetében a légi közlekedés a közúti és a vasúti közlekedéssel is versenyben van, így az intézkedés a közúti és vasúti fuvarozókat is érintheti.

(60)

Az állami támogatás fogalmát illetően az az egyetlen kérdéses feltétel, hogy az intézkedés indokolatlan szelektív gazdasági előnyhöz juttatta-e a SAS-t.

(61)

Az új rulírozó hiteleszköz 2014. március 4-i megszűnésére tekintettel a Bizottság azt értékelte, hogy az új rulírozó hiteleszköz 2012. évi létrehozásától 2014. évi megszűnéséig terjedő időszakban szelektív gazdasági előnyhöz juttatta-e a SAS-t.

(62)

Annak eldöntése érdekében, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a SAS részesült-e állami támogatásban, a Bizottság azt vizsgálta, hogy a vállalkozás részesült-e olyan gazdasági előnyben, amelyben szokásos piaci feltételek mellett nem részesült volna. A kérdés vizsgálatához a Bizottság a piacgazdasági befektetői próbát alkalmazta, amely szerint az intézkedés nem tartalmaz állami támogatást, amennyiben egy piacgazdaságban szokásos piaci feltételek mellett működő, az állami szektor közigazgatási intézményeihez hasonló méretű magánbefektető is megtette volna a kérdéses intézkedést a kedvezményezett javára.

(63)

A piacgazdasági befektetői próbához a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy hasonló körülmények között egy magánbefektető részt vett volna-e a vizsgált ügyletben. Egy feltételezett magánbefektető körültekintő finanszírozóként cselekszik, aki nyereségeit maximalizálni szeretné, anélkül azonban, hogy a tőkehozamhoz képest túl nagy kockázatot vállalna (31).

(64)

Elvben az állami forrásból származó hozzájárulás nem minősül állami támogatásnak, amennyiben az egy magánbefektető hasonló körülmények között és hasonló feltételek mellett végrehajtott jelentős tőkebefektetésével egyidejűleg történik (egyenlő feltételek) (32).

(65)

A Bizottság megjegyzi, hogy az új rulírozó hiteleszközben hitelezőként érintett bankok a régi rulírozó hiteleszközben is részt vettek. Azonban míg az érintett államok az új rulírozó hiteleszközben növelték kitettségüket a SAS felé, a bankok a hozzájárulásukat nagyjából felére csökkentették (366 millió EUR összegről hozzávetőleg 200 millió EUR-ra), így a rulírozó hiteleszköz tekintetében a SAS felé meglévő teljes kitettségüket körülbelül 50 %-kal csökkentették. Erre tekintettel a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kétségbe vonta, hogy az egyenlő feltételek elve teljesülne, mivel úgy tűnik, hogy az érintett államok és a bankok nincsenek egymáshoz hasonló helyzetben.

(66)

Dánia, Svédország és a SAS csoport azzal érveltek, hogy a hitelező bankoknak a régi rulírozó hiteleszköz keretében nem voltak kitettségeik, amikor az új rulírozó hiteleszközben való részvételről tárgyaltak. A bankokat ezért az érintett államokkal és a KAW-val hasonló helyzetben lévő „külső” befektetőknek kell tekinteni.

(67)

A Bizottság megjegyzi, hogy a SAS a régi rulírozó hiteleszközt 2012 januárjában teljes egészében kimerítette (lásd a (20) bekezdést). A régi rulírozó hiteleszköz 2012. márciusi módosításai többek között olyan feltételt is tartalmaztak, miszerint a lehívott összeget maradéktalanul és haladéktalanul vissza kell fizetni. A lehívott összegeket a SAS 2012 márciusában maradéktalanul visszafizette és a régi rulírozó hiteleszköz ugyanazon hónapban hatályba lépett módosításai különösen megnehezítették a SAS számára, hogy az eszközt ezt követően igénybe vegye (33). A SAS-nak ezenkívül 2012 júniusáig feltőkésítési tervet kellett benyújtania, amelyet az igazgatóságnak és a fő részvényeseknek, vagyis az érintett államoknak és a KAW-nak el kellett fogadniuk. A tervet a bankok kezdetben elutasították. Az érintett államok, majd a bankok a módosított 4XNG körültekintő vizsgálatát követően csak 2012 novembere után döntöttek úgy, hogy részt vesznek az új rulírozó hiteleszközben.

(68)

Erre tekintettel a dán és svéd hatóságok, valamint a SAS csoport azt állítják, hogy mindez megakadályozta, hogy a SAS a régi rulírozó hiteleszközből hitellehívást kérjen. A helyzet ismeretében a bankoknak el kellett dönteniük, hogy fenntartják a régi rulírozó hiteleszközt annak 2013. júniusi lejáratáig, vagy az érintett államokkal és a KAW-val egyenlő feltételek mellett az új rulírozó hiteleszközben vesznek részt annak ellenére, hogy az érintett államoknak és a KAW-nak – mint részvényeseknek – nagyobb érdekük fűződött a részvételhez, tekintettel arra a lehetőségre, hogy a 4XNG terv végrehajtását követően részvényeik értéke növekedhet.

(69)

Noha a Bizottság lehetségesnek tartja, hogy a bankok – legalábbis azon bankok, amelyeknek nem volt egyéb fedezetlen kitettségük a SAS felé – az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntés időpontjában a régi rulírozó hiteleszköz tekintetében nem rendelkeztek jelentős kitettségekkel, úgy véli, hogy fennállt a kockázata annak, hogy a SAS még az új rulírozó hiteleszköz hatálybalépése előtt teljesíti a lehívási feltételeket. Az a tény, hogy ez nem történt meg, és hogy a régi rulírozó hiteleszközt a SAS már nem vette igénybe azt követően, hogy a lehívott összeget 2012 márciusában maradéktalanul visszafizette, ebből a szempontból lényegtelen. Úgy tűnik, hogy a bankok a régi rulírozó hiteleszköz tekintetében rendelkeztek olyan kitettségekkel a SAS felé, amelyekkel az érintett államok (és a KAW) nem rendelkezett. A Bizottság ezért nem tudja elfogadni a dán és svéd hatóságok azon érvelését, hogy a bankok – a régi rulírozó hiteleszköz keretében meglévő kitettségeik ellenére – az új rulírozó hiteleszközben „külső” befektetőként vettek részt.

(70)

A Bizottság ezenkívül nem ért egyet Dániával és Svédországgal abban, hogy néhány banknak a kétoldalú eszközök formájában meglévő, a régi rulírozó hiteleszközhöz kapcsolódó kitettsége (34) nem jelentett semmiféle pénzügyi kockázatot a bankok számára az új rulírozó hiteleszközre vonatkozó tárgyalások idején, mivel ezeket az eszközöket nem lehetett volna igénybe venni addig, amíg a SAS a régi rulírozó hiteleszközt teljes egészében ki nem merítette. A fentiekben említettek szerint még ha kétségkívül csekély mértékben is, de fennállt a kockázata annak, hogy a lehívási feltételek teljesülnek annak ellenére, hogy – a 2012. márciusi módosításokat követően és a bevezetett szigorú feltételek mellett – igen csekély volt a valószínűsége annak, hogy a SAS a régi rulírozó hiteleszközt igénybe veszi.

(71)

Ezenkívül úgy tűnik, hogy néhány bank további kitettségekkel is rendelkezett a SAS felé. A régi rulírozó hiteleszközben való részvétel mellett például a(z) […] 2012. szeptember 30-tól egy [200–600] millió SEK összegű fedezetlen (és igénybe nem vett) kétoldalú kitettséggel, továbbá egy [500–900] millió SEK összegű, hitelkártya formájában meglévő, szintén fedezetlen kitettséggel rendelkezett a SAS felé. Emiatt amennyiben a SAS törölte volna az adott járatait, az ügyfelek kártalanításának költségeit a banknak kellett volna fedeznie. Noha ez a hitelkártya formájában fennálló fedezetlen kitettség a […] mintegy [1 000–3 000] milliárd SEK összegű teljes hitelportfoliójának [0–2] %-át képviselte, mégis pénzügyi kockázatot jelentett, ezért elfogadhatatlan az az érvelés, hogy a(z) […] az új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntés meghozatalakor hasonló helyzetben volt, mint az érintett államok.

(72)

Emellett légijármű-finanszírozási eszközök formájában további három bank is rendelkezett fennálló kitettségekkel (pl. […]). Noha az érintett államok azt állították, hogy a hitelekre a repülőgép fedezetül szolgált, valamint a kitettség a bankok számára nem jelentett pénzügyi kockázatot, mivel a repülőgépet a piacon könnyen értékesíteni lehetett volna, ez ténylegesen nem nyert bizonyítást. Továbbra sem egyértelmű, hogy a repülőgép likvidációs értéken történő eladása esetén a teljes összeget valóban realizálni lehetett volna-e.

(73)

A Bizottság ezenkívül az eljárás megindításáról szóló határozatban felvetette, hogy az érintett államok magatartása befolyásolhatta-e a bankok magatartását, tekintettel arra, hogy az érintett államok a korábbi években folyamatos pénzügyi segítséget biztosítottak a légitársaságnak (például a meglévő részvényeseknek szóló 2009. és 2010. évi új részvénykibocsátások). Emellett – a fenti (23) és (24) bekezdésben foglaltak szerint – a bankok csak akkor voltak hajlandóak részt venni az új rulírozó hiteleszközben, ha abban az érintett államok is részt vesznek.

(74)

A Bizottság elvben úgy tekinti, hogy az egyenlő feltételek kritériuma nem teljesül olyan esetekben, amikor az érintett államok részvétele a magánbefektetők számára szigorú kötelezettséget jelent az ügyletben való részvételre.

(75)

A hivatalos vizsgálat során Dánia, Svédország és a SAS csoport azt állították, hogy a bankok az új rulírozó hiteleszközre vonatkozó tárgyalások egyetlen szakaszában sem érezték kényszerhelyzetben magukat az érintett államok korábbi magatartása miatt, illetve amiatt, hogy az érintett államok annak ellenére is hajlandóak voltak folyamatosan támogatni a SAS-t, hogy a bevételeik a 2009. és 2010. évi új részvénykibocsátásokat követően elmaradtak a várakozásoktól.

(76)

A Bizottság nem zárhatja ki azt a lehetőséget, hogy a magánbefektetők egy ilyen korábbi eredménnyel rendelkező és bizonytalan jövőjű vállalkozásba csak az érintett államok részvétele mellett lettek volna hajlandóak beruházni. Ugyanakkor azt sem zárhatja ki, hogy az érintett államok – amelyek nem kívántak újabb saját tőkét rendelkezésre bocsátani és alárendelt hiteleket tartalmazó rulírozó hiteleszközben részt venni – nem voltak hajlandóak a SAS számára további forrásokat biztosítani. A fenti megfontolások ellenére a Bizottság továbbra sincs meggyőződve arról, hogy az érintett államok és a hitelező bankok az új rulírozó hiteleszközben egyenlő feltételek mellett vettek volna részt, tekintettel arra, hogy az érintett államok részvételének eredményeként a bankok a SAS felé fennálló teljes kitettségüket hozzávetőleg 50 %-kal csökkentették, ugyanakkor az érintett államok növelték azt.

(77)

Arra vonatkozóan, hogy a KAW magatartását referenciaként lehet-e tekinteni annak eldöntésére, hogy egy magánbefektető mit tett volna az adott helyzetben, a hivatalos vizsgálat azt támasztotta alá, hogy a KAW-nak a SAS felé a SEB-ben meglévő részesedése révén fennálló kitettsége az eljárás megindításáról szóló határozatban jelzettnél kisebb volt. Tekintettel arra, hogy a KAW csupán kisebbségi részvényes a SEB-ben és a SEB kitettsége a SAS felé igen csekély mértékű volt, azt lehet mondani, hogy a KAW új rulírozó hiteleszközben való részvételét a befektetés nyereségességének lehetősége motiválta.

(78)

A fentieken túlmenően a hivatalos vizsgálat nem tette lehetővé a Bizottság számára, hogy kétséget kizáróan megállapítsa, hogy a szóban forgó ügylet egyenlő feltételek mellett jött létre.

(79)

A Bizottság az egyenlő feltételek értékelésétől függetlenül azt is vizsgálta, hogy az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvétele részvényesi szempontból ésszerűnek tekinthető-e, és az egyenlő feltételektől eltekintve megfelelne-e a piacgazdasági befektetői próbán.

(80)

Azt kell eldönteni, hogy az érintett államokkal – mint a SAS meglévő részvényeseivel – megegyező helyzetben lévő magánbefektető az érintett államok 2012-es helyzetéhez hasonló körülmények között, hasonló feltételek mellett szintén igénybe vette volna-e az új rulírozó hiteleszközt (35).

(81)

A külső pénzügyi tanácsadók (nevezetesen a Goldman Sachs International és a CITI, mint az érintett államok tanácsadói és a(z) […], mint a hitelezők tanácsadója) által az új rulírozó hiteleszközre vonatkozó megállapodás megkötését megelőzően elvégzett független elemzések e tekintetben tanulságosak. Dánia és Svédország szerint az érintett államok csak azt követően döntöttek úgy, hogy részt vesznek az új rulírozó hiteleszközben, hogy külső tanácsadóik a 4XNG tervet szigorú vizsgálat alá vetették, valamint hogy az új rulírozó hiteleszköz feltételeit ezt követően módosították.

(82)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban fenntartásait fejezte ki a CITI-jelentés hatókörét illetően, Dánia és Svédország azonban egyértelműen leszögezte, hogy az új rulírozó hiteleszközben való részvételükre vonatkozó döntést a pénzügyi tanácsadóik által készített összes elemzés figyelembevételével hozták meg, a CITI-jelentést ezért nem a többi elemzéstől elkülönítve kellene értékelni.

(83)

A pénzügyi tanácsadókat többek között a 4XNG terv és az új rulírozó hiteleszköz kritikai elemzésével, valamint az ezzel kapcsolatos érzékenységi és sebezhetőségi vizsgálatok elvégzésével bízták meg. Az említett elemzés során egymást követő jelentéseket vizsgáltak, amelyekben a SAS korábbi teljesítményére és az iparág egyéb referenciaértékeire hivatkoztak. Az elemzők számos ajánlást fogalmaztak meg arra vonatkozóan, hogy a 4XNG terv és az új rulírozó hiteleszköz tekintetében milyen kockázatcsökkentési stratégiákat kellene alkalmazni. Az érintett államok az ajánlások alapján kérték, hogy a 4XNG terv számos feltételét (a költségmegtakarítási intézkedések végrehajtásának felgyorsítása és további kezdeményezések tervbe foglalásának lehetővé tétele érdekében) módosítsák, továbbá az új rulírozó hiteleszköz egyes feltételeit a hitellehívás valószínűségének csökkentése érdekében szintén változtassák meg.

(84)

A külső tanácsadók a 4XNG terv elemzése során megállapították, hogy melyek azok a legfontosabb területek, amelyek kockázatnak lehetnek kitéve, és ezekre a területekre, többek között a költségmegtakarítási célkitűzésekre, az értékesítésekre és a rendelkezésre álló férőhelykilométerre jutó bevétellel összefüggő nyomásra különös figyelmet fordítottak. A kockázatértékelés alapján a tanácsadók többek között az alábbi megállapításokat tették:

(85)

A Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott azon kétségeket illetően, miszerint a 4XNG tervben foglalt fő tényezők (például a 2015–2017 közötti időszakra vonatkozó, férőhelykilométert illető piaci növekedésre és GDP-növekedésre, valamint a 0 %-os inflációra vonatkozó előrejelzések) túlzottan optimisták, a Dánia, Svédország és a SAS csoport által a hivatalos vizsgálat során rendelkezésre bocsátott információk azt jelzik, hogy az említett becslések megállapításakor különösen azokat a fő piacokat vették figyelembe, ahol a SAS aktívan működik. Ezek alapján elmondható, hogy a vállalat inkább az észak-európai, mint a dél-európai térségben, továbbá az Egyesült Államok és Ázsia piacain van jelen. A beadványokból ezenkívül az derül ki, hogy a 2015–2017 közötti időszakra becsült évi 0 %-os költséginfláció az alapul szolgáló (az EU-ra vonatkozóan becsült inflációs szinttel összhangban lévő) évi 2 %-os inflációs ráta nettó hatása, és hogy a feltevés szerint ezt az új költségmegtakarítási intézkedések révén semlegesíteni lehet.

(86)

Azzal kapcsolatban, hogy a CITI-jelentésben foglalt, belső megtérülési rátára vonatkozó elemzés nem tartalmazott érzékenységi vizsgálatot (lásd a fenti (35) bekezdést), és a kevésbé kedvező forgatókönyvek lehetséges hatásaival összefüggésben a Bizottság által kezdetben megfogalmazott kételyeket illetően Dánia és Svédország az eljárás megindításáról szóló határozatra reagálva elküldött beadványaikban az elvégzett érzékenységi elemzés hatókörére vonatkozóan további információkat bocsátott a Bizottság rendelkezésére. E tekintetben a Goldman Sachs a 4XNG terv kidolgozása során a 2012 júniusától szeptemberéig tartó időszakban számos érzékenységi vizsgálatot végzett. A 2012. szeptemberi felülvizsgált elemzésből az derült ki, hogy a SAS-nak a bemutatott kevésbé kedvező forgatókönyvek szerint sem fogyna el a pénze, vagyis a SAS likviditási pozíciója valamennyi vizsgált esetben a rulírozó hiteleszköz tekintetében meghatározott tartomány alsó határa felett marad. A piac bizalmának fenntartásához ugyanakkor úgy vélték, hogy likviditási óvintézkedésre van szükség és erre a legésszerűbb lehetőségnek a rulírozó hiteleszköz tűnt.

(87)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 4XNG tervet pénzügyi szempontból egymást követően többször is felülvizsgálták (többek között kiterjedt elemzést és vizsgálatot végeztek a terv különböző változatait illetően). A Bizottság ezenkívül felhívja a figyelmet arra, hogy az érintett államok erre tekintettel kérték, hogy csökkentsék a végrehajtási kockázatokat, és a szerkezetátalakítási tervet foglalják egységes szerkezetbe, mielőtt az új rulírozó hiteleszközt felvennék. Úgy tűnik, hogy ezek olyan intézkedések, amelyeket egy körültekintő piaci magánbefektető tenne. Mindemellett meg kell fontolni, hogy az új rulírozó hiteleszköz feltételei olyanok voltak-e, amelyeket egy, az érintett államokkal, vagyis mint a vállalat részvényeseivel megegyező helyzetben lévő piaci magánbefektető elfogadott volna.

(88)

Dánia, Svédország és a SAS csoport kifejtette, hogy a légiközlekedési ágazat egyik jellemzője az, hogy magas szintű pénzügyi felkészültség fenntartása szükséges ahhoz, hogy megőrizzék az ügyfelek és a részvényesek bizalmát a tekintetben, hogy a vállalkozás a működését folytatni tudja. Azokra a pénzügyi nehézségekre tekintettel, amelyekkel a SAS-nak 2012-ben szembe kellett néznie, és az abban az időszakban fennálló likviditási pozíciót figyelembe véve valószínűleg az motiválta az érintett államokat – mint a SAS részvényeseit – az új rulírozó hiteleszközben való részvételre, hogy egy, a vállalattal szemben elinduló esetleges felszámolási hullám esetén elkerüljék a nagyobb veszteséget vagy a csődöt.

(89)

E tekintetben úgy tűnik, hogy az érintett államok az új rulírozó hiteleszköz feltételeinek véglegesítése során elsősorban a független pénzügyi tanácsadók ajánlásaira támaszkodtak. Valóban úgy tűnik, hogy az új rulírozó hiteleszköz valamennyi feltétele arra irányult, hogy a megállapított legfontosabb kereskedelmi kockázatokat mérsékeljék. Például a (84) bekezdésben említettek szerint az új rulírozó hiteleszköz végrehajtásának egyik lehívási feltétele az volt, hogy a hajózó személyzettel az új kollektív szerződéseket megkössék. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a „B” eszköz esetében alkalmazandó lehívási feltételek igen valószínűtlenné tették, hogy a vállalat az említett eszközt 2015 márciusa előtt igénybe vegye (37). Az új rulírozó hiteleszközhöz kapcsolódó pénzügyi kötelezettségvállalásokat is úgy állapították meg, hogy a SAS a rulírozó hiteleszközhöz csak abban az esetben férhessen hozzá, ha a 4XNG tervben foglalt legfontosabb pénzügyi célkitűzéseket teljesíteni tudja. Ellenkező esetben a rulírozó hiteleszközből lehívott összegeket azonnal vissza kell fizetni (38).

(90)

A fenti észrevételeken túlmenően a Bizottság további tájékoztatást kapott az új rulírozó hiteleszköz mögöttes biztosítékának megfelelőségét illetően. Egy 2012. májusi jelentésben a(z) […] független értékelést végzett a Widerøe vállalatra és egyes tárgyi eszközökre (többek között tartalék hajtóművekre, a nagyobb repülőgépekre, számos kisebb vagyontárgyra és néhány berendezésre) vonatkozóan, amelyeket később az új rulírozó hiteleszköz fedezeteként használtak. Míg az értékelés során a Widerøe vállalatra – mint az értékpapírcsomag legfontosabb elemére – összpontosítottak és a többi eszköz értékelését kevesebb információ alapján végezték el, a teljes értékelésből az derült ki, hogy az eszközök összértéke mintegy [1–4]-[3–6] milliárd SEK volt. A fedezetül szolgáló eszközök becsült összértéke tehát meghaladta az „A” eszköz nagyságát. Dánia és Svédország szerint ezt az új rulírozó hiteleszköz hitelezői megfelelő biztosítéknak tekintették, mivel – a fent említettek szerint – elhanyagolható volt annak a valószínűsége, hogy a SAS a „B” eszközt valaha igénybe veszi.

(91)

Az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos tényleges pénzügyi kockázatokat a kötelező előtörlesztésre és/vagy az új rulírozó hiteleszköz alapján fennálló kötelezettségvállalások törlésére vonatkozó rendelkezésekkel tovább csökkentették, amelyeket abban az esetben alkalmaztak, ha a SAS bizonyos eszközöket értékesített vagy egyéb finanszírozási lehetőségekkel élt. Az előtörlesztésre és a kötelezettségvállalások törlésére vonatkozó rendelkezések az idővel bekövetkező esetleges veszteségeket mérsékelték. A Widerøe részvények értékesítésének eredményeként és az értékesítés nyomán 2013 szeptemberében hatályba lépő megállapodás szerint (lásd a (31) bekezdést) az új rulírozó hiteleszköz nagyságát 3,5 milliárd SEK összegről 2 milliárd SEK összegre csökkentették.

(92)

Úgy tűnik tehát, hogy átfogó és következetes intézkedéseket hajtottak végre annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a SAS a 2012–2015 közötti időszakban folyamatosan életképes tudjon maradni, valamint csökkentsék az új rulírozó hiteleszközzel kapcsolatos legfontosabb pénzügyi kockázatokat.

(93)

A Bizottság emellett úgy vélte, hogy mérlegelnie kell, hogy egy, az érintett államokhoz (vagyis mint a SAS részvényeseihez) hasonló piaci befektető hasonló piaci viszonyok között szintén úgy döntött volna-e, hogy a kedvezményezett javára megteszi a szóban forgó intézkedést. Ilyenkor célszerű olyan esetleges kontrafaktuális helyzeteket is vizsgálni, amelyek akkor adódhattak volna, ha az említett intézkedés elmarad.

(94)

Ezzel kapcsolatban Dánia, Svédország és a SAS csoport az eljárás megindításáról szóló határozatra reagáló beadványaiban azt állította, hogy amennyiben az új rulírozó hiteleszköz 2012-ben nem állt volna rendelkezésre, a SAS valószínűleg csődbe ment volna. Dánia és Svédország szerint ez az érintett államok számára összesen 1 044 milliárd SEK összegű veszteséget jelentett volna, ami a részesedésük összértékének felel meg. Egy további mérlegelendő lehetőség azzal függött össze, hogy a 4XNG terv sikeres végrehajtása esetén az érintett államok mekkora jövőbeli tőkenyereségről mondtak volna le. Összehasonlításként Dánia és Svédország a beadványaikban úgy becsülték, hogy amennyiben a SAS az új rulírozó hiteleszköz feltételeit nem teljesítette volna, a veszteség az érintett államok együttes részesedését, valamint a rulírozó hiteleszközhöz való hozzájárulásukat tekintve a legszélsőségesebb esetben összesen mintegy [1 000–3 000] millió SEK lehetett volna (39).

(95)

Következésképpen a SAS csődje esetén az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételéhez kapcsolódó további veszteség (azaz – Dánia és Svédország szemléltető példája alapján – hozzávetőleg 447,5 millió SEK) az érintett államok részvényei tekintetében egyébként felmerülő veszteséggel összevetve viszonylag mérsékeltnek tűnik. Az érintett államok legkedvezőtlenebb esetet (csőd) alapul vevő forgatókönyve szerint bekövetkező viszonylag csekély változás és a 4XNG terv sikeres végrehajtása esetén az érintett államok szempontjából létrejöhető legkedvezőbb eset összehasonlítása még inkább alátámasztani látszik az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntését. A CITI-jelentés a legoptimistább „alapesetben” úgy becsülte, hogy az érintett államok tőkenyeresége összesen [7 000–12 000] millió SEK lehet. Míg a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában fenntartásait fejezte ki az ilyen mértékű növekedésre vonatkozó előrejelzések túlzottan optimista jellegét illetően, elismeri, hogy a lehetséges tőkenyereség a legkedvezőbb esetben még a visszafogottabb forgatókönyvek szerint is jelentősen meghaladta volna a legkedvezőtlenebb esetben felmerülő veszteséget.

(96)

A Bizottság ezért figyelembe veszi a fent említett kockázat/nyereség értékeléseket, a 4XNG terv alapos áttekintését és vizsgálatát, a mögöttes biztosítékok tekintetében elvégzett kiegészítő ellenőrzéseket (40), valamint a kötelezettségvállalások törlésére és az előtörlesztésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek mérsékelték az idővel bekövetkező esetleges veszteségeket (41), továbbá az új rulírozó hiteleszköz feltételei közé felvett különböző egyéb kockázatcsökkentő intézkedéseket (42). A fentiekre tekintettel úgy tűnik, hogy az érintett államok új rulírozó hiteleszközben való részvételre vonatkozó döntése megfelelt egy olyan magánszektorbeli gazdasági szereplő magatartásának, aki – a vállalat adott helyzetét figyelembe véve – szokásos piaci hozamot elvárva jár el.

(97)

A fentieken túl a Bizottság megállapította, hogy az érintett államokat – a SAS részvényeseiként – ésszerű és reális jövedelmezőségi szempontok vezérelték, amikor úgy döntöttek, hogy az új rulírozó hiteleszközben a KAW-val és a hitelező bankokkal együtt 2012 decembere és 2014 márciusa között részt vesznek. Ez a részvétel tehát az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a SAS számára semmiféle előnyt nem jelentett.

(98)

A Bizottság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy Dánia és Svédország részvétele az új rulírozó hiteleszközben az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak.

(99)

A Bizottság végül megjegyzi, hogy Dánia és Svédország beleegyezett abba, hogy e határozat elfogadására és az ezzel kapcsolatos értesítés megszövegezésére angol nyelven kerüljön sor,