A központi szerződő felek helyreállítása és szanálása

FŐBB PONTOK

Az Európai Unió (EU) mindegyik tagállama a következő feladatokat látja el.

• Egy vagy több szanálási hatóság kijelölése. E kritériumok a következők:
  • lehetnek nemzeti központi bankok, minisztériumok vagy más, közigazgatási hatáskörrel felruházott hatóságok;
  • rendelkeznek a szaktudással, erőforrásokkal és működési kapacitással, amelyek a gyors és rugalmas fellépéshez szükségesek;
  • a szanálási tervezésért felelnek, ideértve a szanálhatósági vizsgálatokat is, és szükség esetén szanálási hatásköröket gyakorolnak.
• Egy minisztérium kijelölése, amely felelős az e rendelet alapján a minisztériumokra bízott funkciók ellátásáért.
• Szankciók bevezetése a rendelet megsértésének esetére.

A szanálási hatóságok szanálási kollégiumot hoznak létre, igazgatnak és elnökölnek. A szanálási kollégium magában foglalja az érintett hatóságokat, és keretet biztosít az alábbiak végrehajtásához:

• információcsere;
• szanálási tervek kidolgozása;
• a központi szerződő felek szanálhatóságának értékelése;
• a szanálási tervekről és stratégiákról szóló nyilvános kommunikáció koordinálása.

Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA):

• különböző szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozott ki, amelyeket az Európai Bizottság fogadott el;
• létrehozta az ESMA szanálási bizottságát, amely segíti a szanálási tervek kidolgozását és összehangolását, továbbá módszereket dolgoz ki a fizetésképtelenné váló központi szerződő felek szanálására;
• együttműködik az Európai Bankhatósággal és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal;
• központi adatbázist tart fenn a jogszabályok megsértése esetén alkalmazott nemzeti szankciókról.

Az illetékes hatóságok, a szanálási hatóságok és az ESMA:

• szorosan együttműködnek a rendeletben meghatározott feladatok elvégzése érdekében;
• az alábbi elvek alapján hoznak döntéseket:
  • arányosság a központi szerződő fél jogi formájára, méretére, összetettségére és likviditására tekintettel,
  • a hatékonyságnak, az időszerűségnek, a költségek alacsony szinten tartásának és az állami pénzügyi támogatás felhasználása lehetőség szerinti kerülésének szükségessége.

A helyreállítási tervezés azt írja elő a központi szerződő felek számára, hogy helyreállítási tervet dolgozzanak ki és tartsanak fenn, amely:

• a nemteljesítés fennállásától függetlenül meghatározza a pénzügyi stabilitás helyreállításához szükséges intézkedéseket;
• tartalmazza az összes lehetséges kockázat kezelésére, a veszteségek viselésére és a pénzügyi források feltöltésére irányuló intézkedéseket;
• tartalmazza a központi szerződő fél kockázati profilján alapuló mutatókat;
• nem számol az állami finanszírozáshoz vagy központi banki likviditáshoz való hozzáféréssel;
• figyelembe veszi valamennyi érdekelt fél érdekeit;
• biztosítja, hogy a klíringtagok ne legyenek korlátlanul kitéve a központi szerződő félnek.

Előírja továbbá, hogy az illetékes hatóságnak, a felügyeleti kollégiumnak és a szanálási hatóságnak értékelniük kell a helyreállítási tervet, és mérlegelniük az esetleges módosításokat.

A szanálás tervezéshez az alábbiakra van szükség.

• A központi szerződő fél szanálási hatóságának szanálási tervet kell készítenie, amely:
  • meghatározza, hogy miként használja szanálási hatáskörét a veszteségek elviselésére és a központi szerződő fél kritikus funkciói folytonosságának biztosítására;
  • figyelembe veszi, hogy a terv milyen hatást gyakorol a klíringtagokra, a pénzügyi piacokra és a pénzügyi rendszerre;
  • nem számol az állami finanszírozáshoz vagy központi banki támogatáshoz való hozzáféréssel;
  • prudens feltételezésekkel él az esetlegesen rendelkezésre álló finanszírozásra vonatkozóan.
• A szanálás alatt álló központi szerződő fél köteles együttműködni a szanálási hatósággal, és köteles annak minden információt megadni.
• A szanálási kollégiumnak a kézhezvételtől számított 4 hónapon belül kell jóváhagynia a tervet.

A szanálhatóság értékeléséhez a szanálási hatóság a szanálási kollégiummal együttműködve köteles:

• értékelni, hogy a központi szerződő fél szanálható-e, hogy továbbra is képes legyen kritikus funkcióinak ellátására;
• azonosítani a szanálhatóság akadályait, továbbá utasítani a központi szerződő felet arra, hogy tegyen intézkedéseket ezen akadályok felszámolására.

A korai beavatkozási intézkedésekkel az illetékes hatóságok a következőkre adhatnak utasításokat a véleményük szerint pénzügyi problémákkal szembesülő központi szerződő félnek:

• korrekciós intézkedések végrehajtása;
• a felső vezetés vagy igazgatóság teljes vagy részleges leváltása.

A szanálási hatóságok terveik végrehajtásakor különösen az alábbiakat veszik figyelembe.

• Célkitűzések:
  • a központi szerződő fél kritikus funkcióinak és a más pénzügyi piaci infrastruktúrákkal fennálló kulcsfontosságú kapcsolatoknak a folytonossága;
  • a pénzügyi rendszerben okozott kár elkerülése;
  • a közpénzek védelme.
• Feltételek:
  • a központi szerződő fél tényleges vagy valószínűsíthető fizetésképtelensége;
  • az alternatív magánszektorbeli megoldás hiánya;
  • a szanálás közérdeket szolgál.
• Értékelés:
  • a központi szerződő fél eszközeinek, kötelezettségeinek, jogainak és kötelmeinek méltányos, prudens és reális értékelését két vizsgálat biztosítja.
• Biztosítékok:
  • a részvényeseknek, klíringtagoknak és a központi szerződő fél egyéb hitelezőinek nem keletkezhet nagyobb vesztesége annál, amely a szanálási hatóság által hozott szanálási intézkedés elmaradása esetén keletkezett volna („a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv);
  • azok az ügyfelek és közvetett ügyfelek, akikre a veszteségeket klíringtagjaik áthárították, jogosultak a klíringtagok által esetlegesen kapott kártérítés arányos részét megkapni;
  • a válságmegelőzési végzésben vagy szanálási intézkedésben érintett valamennyi személynek joga van a jogorvoslathoz.

A szanálási hatóságok az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják, külön-külön vagy kombinálva azokat.

• Pozíció- és veszteségelosztás. A szerződések felmondása, a központi szerződő fél fizetési kötelezettségeinek csökkentése a teljesítő klíringtagokkal szemben, vagy az utóbbiak számára a központi szerződő fél felé adandó készpénz-hozzájárulás előírása.
• Leírás és átalakítás. A tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok, adósságok vagy egyéb fedezetlen kötelezettségek méretének csökkentése vagy átalakítása, amihez a központi szerződő félnek üzleti reorganizációs tervet kell benyújtania és végrehajtania.
• Vagyonértékesítés. A központi szerződő fél tulajdonviszonyának vagy bármely eszközének, jogának, kötelmének vagy kötelezettségének értékesítése a szanálási eljárás során.
• Áthidaló központi szerződő fél. A központi szerződő fél tulajdonviszonyának vagy bármely eszközének, jogának, kötelmének vagy kötelezettségének ideiglenes átruházása egy másik központi szerződő félre (áthidaló központi szerződő fél) a szanálási eljárás során.
• Alternatív finanszírozás. Szerződéskötés hitelfelvételre vagy más finanszírozási formák igénybevételére az átmeneti pénzforgalmi problémák megoldása érdekében.

Abban az esetben, ha egy központi szerződő fél csődje rendszerszintű válsággal fenyeget, a tagállamok végső eszközként élhetnek a készpénz-injekció vagy az államosítás lehetőségével (kormányzati stabilizációs eszközök), feltéve, hogy ezek az intézkedések ideiglenesek és megfelelnek az uniós állami támogatási szabályoknak, továbbá a tagállamban érvényben vannak a közpénzek visszafizetésére szolgáló rendelkezések.

A rendelet módosítja a következőket:

• 1095/2010/EU rendelet (lásd az összefoglalót), 648/2012/EU rendelet (lásd az összefoglalót), 600/2014/EU rendelet (lásd az összefoglalót), 806/2014/EU rendelet (lásd az összefoglalót) és (EU) 2015/2365 rendelet (lásd az összefoglalót);
• 2002/47/EK irányelv (lásd az összefoglalót), 2004/25/EK irányelv (lásd az összefoglalót), 2007/36/EK irányelv (lásd az összefoglalót), 2014/59/EU irányelv (lásd az összefoglalót) és (EU) 2017/1132 irányelv (lásd az összefoglalót).

A felülvizsgálati eljárás keretében:

• az ESMA 2024. február 12-ig felméri személyzeti és erőforrásigényeit;
• a Bizottság 2026. február 12-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának a jogszabályról, 2027. augusztus 12-ig pedig a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására vonatkozó uniós irányítási szabályok eredményességéről.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság hét végrehajtási jogi aktust fogadott el:

• az (EU) 2023/840 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely kiegészíti az (EU) 2021/23 rendeletnek az előfinanszírozott elkülönített saját források pótlólagos összegének kiszámítására és fenntartására szolgáló módszertant meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében (lásd a 9. cikket);
• az (EU) 2023/450 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely az (EU) 2021/23 rendeletet egészíti ki, előírva a központi szerződő felek által a teljesítő klíringtag részére fizetendő kártalanítás kifizetésének sorrendjét, a központi szerződő felek által az éves nyereségükből a jövőbeli nyereségeikre vonatkozó követelést elismerő instrumentumok tulajdonosai részére teljesítendő fizetések éveinek maximális számát és az említett nyereségekből az említett kifizetésekre felhasználandó maximális részarányt meghatározó szabályozástechnikai standardokat (lásd a 20. cikket);
• az (EU) 2023/451 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely előírja az illetékes hatóság és a felügyeleti kollégium által a központi szerződő felek helyreállítási tervének értékelésekor figyelembe veendő tényezőket.
• az (EU) 2023/1192 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely a szanálási kollégiumok működésére vonatkozó, írásba foglalt szabályok és eljárások tartalmát meghatározó szabályozástechnikai standardokról rendelkezik;
• az (EU) 2023/1193 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely a szanálási terv tartalmát meghatározó szabályozástechnikai standardokat írja elő;
• az (EU) 2023/1615 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely az (EU) 2021/23 rendelet szerint járó kártalanítás, az ilyen kártalanítás készpénzben kifejezett ellenértéke vagy bármely bevétel ügyfelek vagy közvetett ügyfelek számára történő továbbadására, valamint e továbbadás arányosságának megállapítására vonatkozó feltételeket meghatározó szabályozástechnikai standardokról rendelkezik;
• az (EU) 2023/1616 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely a következők tekintetében ír elő szabályozástechnikai standardokat:
  • a személyek szanálási hatóságtól és a központi szerződő féltől való függetlenségét biztosító körülmények;
  • a központi szerződő fél eszközei és kötelezettségei értékének meghatározására szolgáló módszertan;
  • az értékelések elkülönítése;
  • az ideiglenes értékelésekben feltüntetendő további veszteségekre képzett puffer kiszámításának módszertana; valamint
  • „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alkalmazása céljából végzett értékelés elvégzésének módszertana;
• az (EU) 2024/450 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely a reorganizációs terv kötelező elemeit és a szanálási hatóság általi jóváhagyáshoz teljesítendő kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardokat írja elő.