Európai Parlament

Az Európai Parlament (EP) az egyetlen közvetlenül választott európai uniós szerv, és a világ egyik legnagyobb demokratikus képviselő testülete. 705 tagja az EU 450 millió polgárát képviseli. Képviselőit a 27 uniós tagállam szavazói ötévenként választják meg. A Parlamentbe választott képviselőket európai parlamenti képviselőknek nevezik.

Az egyes uniós tagállamokban választott európai parlamenti képviselők száma alapvetően az adott ország népességétől függ. A 2019-2024 közötti parlamenti ciklus végéig a helyek megoszlása a következő: Belgium: 21, Bulgária: 17, Csehország: 21, Dánia: 14, Németország: 96, Észtország: 7, Írország: 13, Görögország: 21, Spanyolország: 59, Franciaország: 79, Horvátország: 12, Olaszország: 76, Ciprus: 6, Lettország: 8, Litvánia: 11, Luxemburg: 6, Magyarország: 21, Málta: 6, Hollandia: 29, Ausztria: 19, Lengyelország: 52, Portugália: 21, Románia: 33, Szlovénia: 8, Szlovákia: 14, Finnország: 14, és Svédország: 21.

A 2024-2029-es parlamenti ciklusra szóló mandátumok elosztása az (EU) 2023/2061 európai tanácsi határozattal összhangban kerül aktualizálásra, a megválasztott európai parlamenti képviselők összlétszáma 720 kell legyen.

Az európai parlamenti képviselők 40 %-a nő. Az európai parlamenti képviselők nem állampolgárságuk, hanem politikai hovatartozásuk alapján alkotnak csoportokat.

2024. március 15-én a következő hét képviselőcsoport között oszlanak meg a helyek:

• Európai Néppárt képviselőcsoport (178 európai parlamenti képviselő),
• Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége az Európai Parlamentben képviselőcsoport (140),
• Renew Europe képviselőcsoport (102),
• Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport (71),
• Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport (68),
• Identitás és Demokrácia képviselőcsoport (59),
• Baloldal az Európai Parlamentben/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport (37).

Ezen időpontban 49 képviselőcsoportokon kívüli, független európai parlamenti képviselő is van.

Az EP főbb feladatkörei a következők:

• Jogalkotási jogkör: a legtöbb uniós jogi aktus esetében az EP az Európai Unió Tanácsával megosztott jogalkotói jogkörrel rendelkezik a rendes jogalkotási eljárás keretében.
• Költségvetési jogkör: az EP a Tanáccsal megosztott költségvetési jogkörrel rendelkezik az éves költségvetés megszavazása, annak – a Parlament elnöke aláírásával történő – végrehajthatóvá tétele és a végrehajtása nyomon követése tekintetében.
• Ellenőrző jogkörök az uniós intézmények – különösen az Európai Bizottság – felett: az EP a bizottsági tagok jelölését jóváhagyhatja vagy jóváhagyását meg is tagadhatja, továbbá joga van a Bizottságot testületileg feloszlatni bizalmatlansági indítvány benyújtásával. Ezen túlmenően ellenőrzési jogkörrel rendelkezik az uniós tevékenységek felett a Bizottságnak és a Tanácsnak intézett írásbeli és szóbeli kérdések révén. Különbizottságokat és vizsgálóbizottságokat hoz létre, amelyek hatásköre nem feltétlenül korlátozódik az uniós intézmények tevékenységeire, hanem a tagállamok uniós politikák végrehajtásával kapcsolatos fellépéseire is kiterjedhet.

A Lisszaboni Szerződés oly módon erősítette meg az EP szerepét, hogy azonos szintre helyezte a Tanáccsal a következők révén:

• a rendes jogalkotási eljárás 40 új területre – többek között a mezőgazdaság, az energiabiztonság, a bevándorlás, a bel- és igazságügy, az egészségügy és a strukturális alapok területére – történő kiterjesztése;
• az EP szerepének megerősítése az uniós költségvetés elfogadásában – az EP a Tanáccsal közösen felel a teljes költségvetés elfogadásáért;
• az európai parlamenti képviselők felhatalmazása az EU által tárgyalt – nemzetközi kereskedelmi megállapodásokhoz hasonló – számos nemzetközi megállapodás jóváhagyására;
• az Európai Tanács, a Tanács soros elnöksége és az Európai Külügyi Szolgálat tevékenységeivel kapcsolatos tájékoztatáshoz való új jogok bevezetése;
• a Szerződés módosítására irányuló javaslathoz való jog biztosítása az EP számára;
• az EP ellenőrzési jogkörének bővítése az Európai Bizottság elnökének megválasztásával, valamint a Bizottság tagjainak szavazással történő jóváhagyásával.

Az európai parlamenti képviselők az EP plenáris ülésein Strasbourgban és Brüsszelben vesznek részt, a parlamenti bizottságok és a képviselőcsoportok ülésein pedig Brüsszelben.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 223. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi az EP-t, hogy statútumot fogadjon el az európai parlamenti képviselőkre vonatkozóan. E statútum állapítja meg az európai parlamenti képviselők feladatainak ellátására irányadó szabályokat.

Egy magatartási kódex előírja, hogy az európai parlamenti képviselők kizárólag a köz érdekében járhatnak el, munkájukat pedig a pártatlanság, az integritás, a nyitottság, a gondosság, a becsületesség és az elszámoltathatóság elveinek betartása, valamint az EP hírnevének tiszteletben tartása mellett végezhetik.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 232. cikke arra kötelezi az EP-t, hogy eljárási szabályzatot fogadjon el a belső szervezeti és működési szabályaira vonatkozóan.