Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

A bajba került pénzügyi intézmények problémáinak kezelése

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2014/59/EU irányelv a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítására és szanálására vonatkozó szabályokról

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

  • A 2014/59/EU irányelv új szabályokat határoz meg a bajba került pénzügyi intézmények kezelésére vonatkozóan, mivel az Európai Unió (EU) számos tagállama arra kényszerült, hogy a 2008. évi pénzügyi válságot követően a bankok megmentése céljából közpénzeket injektáljon banki rendszereibe.
  • Az irányelv célja, hogy jövőbeni bankcsődök esetén elkerülje a bankmentést, amely az adófizetők pénzének felhasználásával jár.
  • Megállapítja a csődhelyzetbe került bankok helyreállítására és szerkezetátalakítására vonatkozó közös uniós szabályokat.

FŐBB PONTOK

A nehéz helyzetbe került bankok – megelőzés

  • Valamennyi banknak helyreállítási tervet kell kidolgoznia, amelyet az illetékes nemzeti hatóságához kell benyújtania.
  • A nemzeti szanálási hatóságnak is ki kell dolgoznia egy szanálási tervet arra az esetre, ha a helyreállítás nem hatékony és szerkezetátalakítás (szanálás) válik szükségessé.
  • Ezekben a tervekben határozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyeket akkor léptetnek életbe, ha egy bank csődöt eredményező nehéz helyzetbe kerül.

A nehéz pénzügyi helyzetbe került bankok – korai beavatkozás

Amennyiben valamely bank nehéz pénzügyi helyzetbe kerül, a nemzeti illetékes hatóságnak hatásköröket biztosítanak a beavatkozásra, például az ügyvivő vagyonfelügyelő bank élére történő kinevezése révén.

Csődhelyzetbe került bankok – szerkezetátalakítás (szanálás)

  • Amennyiben a bank hanyatlása folytatódik, a nemzeti szanálási hatóság számos jogkörrel rendelkezik az adófizetők csődből eredő költségének minimalizálására vonatkozóan, ezek egyike a költségeknek a magánszektorra történő elsősorbani terhelése.
  • Az eddigi közpénzekből történő bankmentéshez képest jelentős taktikaváltásnak tekinthető, úgynevezett hitelezői feltőkésítési mechanizmust legkésőbb 2016 januárjáig kellett hatályba léptetni. Az uniós tagállamok dönthettek úgy, hogy a hitelezői feltőkésítést már ezt megelőzően belefoglalják jogi rendszerükbe.
  • Egy bank összeomlása esetén elsősorban a részvényesek kötelesek a szerkezetátalakítási költségeket fedezni. Ezt követően a hitelezők hozzájárulása, legvégül pedig a (100 000 EUR feletti betéttel rendelkező) nem biztosított betétesek közbelépése következik. Az (EU) 2017/2399 módosító irányelv harmonizálta a banki hitelezők hierarchiáját az előresorolt, de nem elsőbbségi, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok új osztályának létrehozásával, amelynek a kielégítési sorrendben elfoglalt helye a szavatolótőke-instrumentumok és az alárendelt kötelezettségek felett, de az egyéb előresorolt kötelezettségek alatt kell hogy legyen. A nem elsőbbségi, előresorolt hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok új, törvényes kielégítési sorrendben elfoglalt helyének célja, hogy javítsa a hitelezői feltőkésítés alkalmazását az olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok tekintetében, amelyek jogosultak a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményekre (MREL). Támogatja továbbá a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó, teljes veszteségviselő képességre vonatkozó standard EU-ban történő végrehajtását.
  • A részvényeseknek és a hitelezőknek kell tehát hozzájárulniuk a csődhelyzetbe került intézet veszteségeinek fedezéséhez. A szerkezetátalakítás alatt álló bank összes kötelezettségeinek (tartozásainak vagy kötelezettségeinek) legalább 8 %-át kell fedezniük. Amennyiben további fedezendő költségek merülnek fel, a szanálási alap avatkozhat be (lásd alább). A nemzeti hatóságok egyéb hatáskörei között szerepel még a szerkezetátalakítás alatt álló bank értékesítése vagy valamely másik bankkal történő egyesítése.
  • A Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015 novemberében kidolgozott teljes veszteségviselő képességre vonatkozó standard végrehajtása céljából az (EU) 2019/879 irányelv új szabályokat vezetett be a hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képességére vonatkozóan.
  • Az (EU) 2022/2556 módosító irányelv összehangolja az irányelv és számos egyéb, kapcsolódó irányelv rendelkezéseit a pénzügyi ágazat digitális működési rezilienciájáról szóló rendelet, az (EU) 2022/2554 rendeletben (lásd az összefoglalót) meghatározott, pénzügyi szervezeteknél fennálló IKT-kockázattal kapcsolatos követelményekkel.

A bankok szerkezetátalakítási tervének pénzügyi támogatására szolgáló nemzeti szanálási alapok

Valamennyi uniós tagállamnak létre kell hoznia egy nemzeti szanálási alapot, amelyet az adott területen létrehozott hitelintézetek és befektetési vállalkozások előzetesen finanszíroznak. Ezt az alapot használják fel majd a csődhelyzetbe került bank szerkezetátalakításának finanszírozására.

Európai egységes hozzáférési pont

Az (EU) 2023/2864 módosító irányelv egy olyan cikket told be a 2014/59/EU irányelvbe, amely szerint a tagállamoknak -től gondoskodniuk kell arról, hogy szabályozott információk közzétételekor az érintett jogalany egyidejűleg nyújtsa be ezeket az információkat a gyűjtő szervnek is. Tájékoztatniuk kell továbbá az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot, hogy ezek az információk megjelenjenek az (EU) 2023/2859 rendelettel létrehozott egységes európai hozzáférési ponton.

A belső MREL összevont alapon történő meghatározása

Az (EU) 2024/1174 módosító irányelv olyan szabályokat vezet be, amelyek bizonyos feltételek mellett lehetővé teszik a szanálási hatóságok számára, hogy a belső MREL-t összevont alapon határozzák meg. Ennek célja, hogy egyes bankcsoport-struktúrák (nevezetesen az anyavállalatok alatt működő struktúrák) és egyes üzemeltetőtársaság-struktúrák esetében csökkentse az aránytalan hátrányos hatást (ami az Európai Bizottság által meghatározott forgatókönyv). Amennyiben egy bankcsoport számára a szanálási hatóság engedélyezi az összevont alapon történő eljárást, a közbenső leányvállalatoknak nem kell levonniuk a belső MREL szempontjából figyelembe vehető forrásaik állományának összegét.

Végrehajtási aktusok és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Az Európai Bizottság 2015-ben és 2024-ben a 2014/59/EU irányelvvel kapcsolatban számos végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el. Ezek többek között a következők:

  • (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet:
    • a bankok által a szanálási alapba fizetendő hozzájárulás kiszámítása és annak kiigazítása az intézmények kockázati profiljának megfelelően, és
    • a bankok által szolgáltatandó információk, amelyek alapján kiszámítható a szanálási alapba fizetendő hozzájárulásuk;
  • (EU) 2016/778 felhatalmazáson alapuló rendelet:
    • valamely intézmény által a szanálási alapba visszafizetendő hozzájárulás teljes összege vagy annak egy része befizetésének elhalasztásához szükséges körülmények és feltételek,
    • az intézet gazdaság szempontjából elengedhetetlen tevékenységeinek, szolgáltatásainak és működési folyamatainak megállapításához alkalmazott kritériumok, valamint
    • a fő üzletágak és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások meghatározásával kapcsolatos kritériumok;
  • (EU) 2016/860 felhatalmazáson alapuló rendelet a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdése szerinti leírási vagy átalakítási hatáskör alkalmazása alóli kizárást szükségessé tevő körülmények részletes meghatározásáról;
  • (EU) 2016/911 végrehajtási rendelet a csoporton belüli pénzügyi támogatási megállapodások feltételei közzétételének formájáról és tartalmáról;
  • (EU) 2016/962 végrehajtási rendelet az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok által azonosítandó és az Európai Bankhatóságnak továbbítandó információk tekintetében alkalmazandó egységes formátumokról, mintadokumentumokról és fogalommeghatározásokról;
  • (EU) 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet többek között a helyreállítási tervek, szanálási tervek és csoportszintű szanálási tervek tartalmára vonatkozó standardokról;
  • (EU) 2016/1400 felhatalmazáson alapuló rendelet a reorganizációs terv minimális elemeiről és a terv végrehajtásáról szóló jelentések minimális tartalmáról;
  • (EU) 2016/1401 felhatalmazáson alapuló rendelet a származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek értékelésének módszereire és alapelveire vonatkozó standardokról;
  • (EU) 2016/1450 felhatalmazáson alapuló rendelet az MREL megállapításának módjával kapcsolatos kritériumokról;
  • (EU) 2016/1712 felhatalmazáson alapuló rendelet a pénzügyi szerződésekre vonatkozó minimális információkról;
  • (EU) 2017/867 felhatalmazáson alapuló rendelet a részleges tulajdonjog-átruházás esetén védelemben részesítendő megállapodáskategóriákról;
  • (EU) 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet a szanálás keretében alkalmazott elbánás különbségének értékelésére szolgáló módszerek kritériumait meghatározó szabályozástechnikai standardokról;
  • (EU) 2018/345 felhatalmazáson alapuló rendelet az intézmények vagy szervezetek eszközei és kötelezettségei értékének megállapítására szolgáló módszertannal kapcsolatos kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardokról;
  • (EU) 2019/348 felhatalmazáson alapuló rendelet az intézmények csődje által a pénzügyi piacokra, más intézményekre és a finanszírozási feltételekre gyakorolt hatás értékelésének kritériumait részletesen meghatározó szabályozástechnikai standardokról;
  • (EU) 2021/622 végrehajtási rendelet MREL-ről az Európai Bankhatóság felé történő adatszolgáltatáshoz szükséges adatszolgáltatási táblák, utasítások és módszer tekintetében történő alkalmazására vonatkozó végrehajtás-technikai standardokról;
  • (EU) 2021/1118 felhatalmazáson alapuló rendelet a szanálási hatóságok által a szanálás alá vonható csoport konszolidált szintjén a szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó, a 2013/36/EU irányelvben említett követelmények és a kombinált pufferkövetelmények becsléséhez – amennyiben az említett irányelv értelmében maga a szanálás alá vonható csoport nem tartozik az említett követelmények hatálya alá – alkalmazandó módszereket részletesen meghatározó szabályozástechnikai standardokról;
  • (EU) 2021/1340 felhatalmazáson alapuló rendelet a jogfelfüggesztő szanálási hatáskör elismerésére vonatkozó szerződéses feltételek tartalmát meghatározó szabályozástechnikai standardokról.
  • (EU) 2021/1527 felhatalmazáson alapuló rendelet a leírási és átalakítási hatáskörök szerződéses elismerésére vonatkozó szabályozástechnikai standardokról;
  • (EU) 2023/662 felhatalmazáson alapuló rendelet az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek kiszámításának módszertana tekintetében történő módosításáról;
  • (EU) 2024/1618 végrehajtási rendelet az (EU) 2021/763 végrehajtási rendeletnek a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény felügyeleti adatszolgáltatása és nyilvánosságra hozatala tekintetében történő módosításáról; és
  • (EU) 2024/895 felhatalmazáson alapuló rendelet az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek kiszámítása és az átmeneti szabályok tekintetében történő módosításáról.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓK EZEK A SZABÁLYOK?

  • A 2014/59/EU irányelvet -ig kellett átültetni a nemzeti jogba, a szabályok pedig -jétől alkalmazandók.
  • Az (EU) 2017/2399 módosító irányelvet -ig kellett átültetni a nemzeti jogba, a szabályok pedig azóta alkalmazandók.
  • Az (EU) 2019/879 módosító irányelvet -ig kellett átültetni a nemzeti jogba. Szabályai ezen időpont óta alkalmazandók a tagállamokban, kivéve a MREL nyilvánosságra hozatalára vonatkozó szabályt, amely óta hatályos, és bizonyos esetekben későbbtől fogva alkalmazandó.
  • Az (EU) 2022/2556 módosító irányelvet -ig kellett átültetni a nemzeti jogba, a szabályok pedig azóta alkalmazandók.
  • Az (EU) 2023/2864 módosító irányelvet -ig kell átültetni a nemzeti jogba, és attól a naptól kezdve lesz hatályos.
  • Az (EU) 2024/1174 módosító irányelvet -ig kellett átültetni a nemzeti jogba, a szabályok pedig óta alkalmazandók.

HÁTTÉR

További információk:

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve () a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., , 190–348. o.)

A 2014/59/EU irányelv későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

utolsó frissítés

Top