29.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 25/18

(1)

Az úgynevezett Lámfalussy-folyamat részeként a Bizottság 2001. június 6-án elfogadta az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságának (a továbbiakban: a bizottság) létrehozásáról szóló 2001/527/EK határozatot (1). A bizottság 2001. június 7-én kezdte meg működését független véleményező, vita- és tanácsadó testületként segítve a Bizottság tevékenységét az értékpapírok területén.

(2)

A 73/239/EGK, a 85/611/EGK, a 91/675/EGK, a 92/49/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 94/19/EK, a 98/78/EK, a 2000/12/EK, a 2001/34/EK, a 2002/83/EK és a 2002/87/EK irányelvnek a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó bizottságok új szervezeti felépítésének létrehozása érdekében történő módosításáról szóló, 2005. március 9-i 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) rendelkezéseinek megfelelően a Bizottság 2007-ben felülvizsgálta a Lámfalussy-folyamatot és értékelését 2007. november 20-án„A Lámfalussy-eljárás felülvizsgálata – A felügyeleti konvergencia megerősítése” című közleményében (3) tette közzé.

(3)

A közleményben a Bizottság kiemelte az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságának, az európai bankfelügyelők bizottságának és az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának (a továbbiakban: a felügyeleti bizottságok) jelentőségét az egyre inkább integrálódó európai pénzügyi piacon. Úgy ítélte meg, hogy e bizottságoknak a felügyeleti konvergencia és együttműködés területén folytatott tevékenységeihez egyértelmű keretre van szükség.

(4)

A Lámfalussy-folyamat működésének felülvizsgálata során a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tisztázza a felügyeleti bizottságok szerepét, és vegyen figyelembe minden olyan lehetőséget, amellyel munkájuk a jelenlegi intézményi struktúra egyensúlyának fenntartása mellett és a felügyelők elszámoltathatóságának csorbítása nélkül erősíthető (4).

(5)

2008. március 13–14-i ülésén (5) az Európai Tanács a felügyeleti bizottságok működésének gyors javítására szólított fel.

(6)

2008. május 14-én (6) a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a felügyeleti bizottságok létrehozásáról szóló bizottsági határozatokat annak érdekében, hogy a bizottságok megbízatása és feladatköre egységes és következetes legyen, továbbá hogy azok erőteljesebben hozzá tudjanak járulni a felügyeletek közötti együttműködéshez és tevékenységük közelítéséhez. A Tanács megjegyezte, hogy a bizottságok számára kifejezetten konkrét feladatokat kell meghatározni a felügyeletek közötti együttműködésnek és a tevékenységük közelítésének elősegítése, valamint a bizottságoknak a pénzügyi stabilitást érintő kockázatok értékelésében betöltött szerepének az erősítése érdekében. Ezért meg kell erősíteni a bizottságnak az ebben az összefüggésben betöltött szerepére és feladataira vonatkozó jogi keretet.

(7)

A bizottságnak független tanácsadó csoportként kell segítenie a Bizottság munkáját az értékpapírok területén.

(8)

A bizottságnak hozzá kell járulnia a közösségi jogszabályok közös és egységes napi végrehajtásához és a felügyeleti hatóságok általi következetes alkalmazásához is.

(9)

A bizottság nem rendelkezik közösségi szintű szabályozó hatáskörrel. Feladata, hogy szakértői értékeléseket végezzen, elősegítse a bevált gyakorlatok terjesztését és jogilag nem kötelező erejű iránymutatásokat, ajánlásokat és szabványokat adjon ki a konvergencia közösségi szintű növelése céljából.

(10)

A jobb két- és többoldalú felügyeleti együttműködés feltétele a felügyeleti hatóságok közötti kölcsönös megértés és bizalom. A bizottságnak hozzá kell járulnia az együttműködés javításához.

(11)

A bizottságnak elő kell segítenie továbbá a Közösségen belüli felügyeleti konvergenciát. E célkitűzés konkrétabb meghatározása érdekében ki kell dolgozni a bizottság által végrehajtandó feladatok tájékoztató jellegű és nem kimerítő jegyzékét.

(12)

A bizottságnak önkéntes és nem kötelező érvényű közvetítő mechanizmust kell biztosítania a felügyeleti hatóságok között – különösen a felügyeleti kollégiumokban – felmerülő, több országot érintő viták megoldásához.

(13)

A bizottság által összegyűjtött szakértelem kihasználása érdekében a felügyeleti hatóságoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hatáskörük sérelme nélkül különböző ügyekben kikérjék a bizottság jogilag nem kötelező erejű véleményét.

(14)

A felügyeleti hatóságok közötti információcsere alapvető fontosságú a működésükhöz. Elengedhetetlen az értékpapírpiac hatékony felügyelete és a pénzügyi stabilitás szempontjából. Míg az értékpapírokra vonatkozó jogszabályok az együttműködés és az információcsere tekintetében egyértelmű jogi kötelezettségeket írnak elő a felügyeleti hatóságok számára, a bizottságnak az alkalmazandó jogszabályokban meghatározott vonatkozó titoktartási előírások betartása mellett meg kell könnyítenie a köztük zajló napi információcserét.

(15)

A bizottságnak – különösen a vonatkozó jogszabályokban meghatározott esetekben – elő kell segítenie a felügyeleti hatóságok közötti feladatátruházást annak érdekében, hogy csökkenjen a felügyeleti feladatok megkettőződése, és így egyszerűsödjön a felügyeleti folyamat, valamint enyhüljön a piaci résztvevőkre nehezedő teher.

(16)

A felügyeleti kollégiumok közötti konvergencia és következetesség előmozdítása és ezáltal egyenlő feltételek biztosítása céljából a bizottságnak a kollégiumokban részt vevők függetlenségének korlátozása nélkül ellenőriznie kell azok tevékenységét.

(17)

A felügyeleti jelentések minősége, összehasonlíthatósága és következetessége alapvető a Közösség felügyeleti szabályainak költséghatékonysága és a határokon átnyúló intézményeknek a szabályok betartásával összefüggő terhei szempontjából. A bizottságnak hozzá kell járulnia az átfedések és a felesleges párhuzamos munkavégzés elkerüléséhez és ahhoz, hogy a jelentések adatai összehasonlíthatók és megfelelő minőségűek legyenek.

(18)

A Közösség pénzügyi rendszerei szorosan összefonódnak, és az egyik tagállamban lezajló eseményeknek jelentős hatásuk lehet más tagállamok pénzügyi intézményeire és piacaira. A pénzügyi konglomerátumok további létrejötte és a banki, értékpapír- és biztosítási ágazatban működő cégek tevékenységei közötti különbségek elmosódása mind tagállami, mind közösségi szinten újabb kihívásokat jelent a felügyelet szempontjából. A pénzügyi stabilitás védelme érdekében a bizottság, az európai bankfelügyelők bizottsága és az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága szintjén olyan rendszerre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az esetleges kockázatok határokon és ágazatokon átnyúlóan, megfelelő időben azonosíthatók legyenek, és szükség esetén tájékoztatást biztosít a Bizottság és a többi bizottság részére. Lényeges továbbá, hogy a bizottság biztosítsa a pénzügyminisztériumoknak és a tagállamok központi bankjainak a tájékoztatását. A bizottság szerepe e tekintetben az, hogy megállapítsa az értékpapír-ágazatban felmerülő kockázatokat, és rendszeresen jelentést tegyen a Bizottságnak az eredményről. A Tanács is tájékoztatást kap ezekről az értékelésekről. A bizottságnak együtt kell működnie az Európai Parlamenttel is, és rendszeres időközönként tájékoztatnia kell az értékpapír-ágazat helyzetéről. A bizottság ebben az összefüggésben nem tesz közzé információt az egyes felügyelt szervezetekről.

(19)

Az ágazatközi kérdések megfelelő kezeléséhez a bizottság tevékenységét össze kell hangolni az európai bankfelügyelők bizottságában, az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságában és a központi bankok európai rendszerének bankfelügyeleti bizottságában folyó tevékenységgel. Ennek meghatározó jelentősége van a pénzügyi stabilitást fenyegető, esetleges ágazatközi kockázatok kezelése szempontjából.

(20)

A bizottság részt vehet a pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó vegyes bizottságban annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a párhuzamos munkavégzés, megelőzhető legyen a következetlenség, hogy a bizottság lépést tarthasson a fejlődéssel és lehetőséget kapjon a pénzügyi konglomerátumok tekintetében az európai bankfelügyelők bizottságával és az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságával folytatott információcserére.

(21)

A pénzügyi szolgáltatások globalizációját és a nemzetközi standardok megnövekedett jelentőségét tekintve a bizottságnak elő kell mozdítania a Közösségen kívüli felügyeletekkel folytatott eszmecserét és együttműködést.

(22)

A bizottság elszámoltathatósága a közösségi intézmények felé kiemelkedő fontossággal bír, és a felügyelők függetlenségének figyelembevétele mellett jól meghatározott előírásoknak kell szabályoznia.

(23)

A bizottság kidolgozza saját eljárási szabályzatát, és teljes mértékben tiszteletben tartja az intézmények előjogait, valamint a Szerződésben meghatározott intézményi egyensúlyt. A bizottság működését szabályozó keret megerősítése együtt jár a munkafolyamatok fejlesztésével. Ezért, amennyiben nem sikerül konszenzusra jutni, a Szerződésben meghatározott szabályoknak megfelelően minősített többséggel kell határozatot hozni.

(24)

A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében a 2001/527/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni,

a)

közvetít vagy megkönnyíti a közvetítést a felügyeleti hatóságok között a vonatkozó jogszabályokban meghatározott esetekben vagy a felügyeleti hatóság kérésére;

b)

a vonatkozó jogszabályokban meghatározott esetekben vagy a felügyeleti hatóság kérésére véleményt ad ki;

c)

az alkalmazandó titoktartási előírások figyelembevételével előmozdítja a felügyeleti hatóságok közötti hatékony két- és többoldalú információcserét;

d)

megkönnyíti a feladatok átruházását a felügyeleti hatóságok között, különösen az átruházható feladatok azonosítása és a bevált gyakorlatok terjesztése révén;

e)

hozzájárul ahhoz, hogy a felügyeleti kollégiumok hatékony és következetes módon működhessenek, mindenekelőtt azok operatív működésére vonatkozó iránymutatások kidolgozásával, a különböző kollégiumok gyakorlata közötti koherencia ellenőrzésével és a bevált gyakorlatok megosztásával;

f)

hozzájárul kiváló minőségű közös felügyeleti jelentéstételi szabványok kidolgozásához;

g)

felülvizsgálja a bizottság által közzétett jogilag nem kötelező erejű iránymutatások, ajánlások és szabványok gyakorlati alkalmazását.