–

az Európai Bizottság képviseletében F. Moro és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.; a továbbiakban: Uniós Vámkódex) 22. cikke (7) bekezdésének, valamint 29. és 44. cikkének, a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24‑i 2005/212/IB tanácsi kerethatározat (HL 2005. L 68., 49. o.) 4. cikkének, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a JP EOOD, bolgár jog szerinti gazdasági társaság és az Otdel „Mitnichesko razsledvane i razuznavane” /MRR/ v TD „Mitnitsa Burgas” (a burgaszi területi vámhivatal igazgatási osztálya, Bulgária) között az utóbbi által hozott, a JP tulajdonában lévő, árucsempészetre használt szállítójárműnek a bolgár állam javára történő lefoglalásáról szóló határozat tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 2005/212 kerethatározat (1) preambulumbekezdése értelmében:

„A határokon átnyúló szervezett bűnözés fő indítéka az anyagi haszonszerzés. Következésképpen, az ilyen bűncselekmények megelőzésére és leküzdésére irányuló törekvések akkor lehetnek hatékonyak, ha azok a bűncselekményekből származó jövedelmek felkutatására, biztosítására, lefoglalására és elkobzására összpontosítanak. Ezt azonban – többek között – a tagállamok erre a területre vonatkozó jogszabályai közötti eltérések megnehezítik.”

4

E kerethatározat „Fogalommeghatározások” című 1. cikkének negyedik franciabekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E kerethatározat alkalmazásában:

[…]

5

Az említett kerethatározat „Elkobzás” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy képesek legyenek – akár egészben akár részben – az egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetési eszközeinek, illetőleg a bűncselekményekből származó jövedelmeknek, vagy az ilyen jövedelmekkel megegyező értékű vagyonnak az elkobzására.

[…]”

6

Ugyanezen kerethatározat „Jogorvoslat” címet viselő 4. cikke értelmében:

„A tagállamok megteszik az annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy a 2. és 3. cikk hatálya alá tartozó intézkedések által érintett érdekelt felek jogaik megőrzése érdekében hatékony jogorvoslati lehetőségekkel rendelkezzenek.”

7

Az Uniós Vámkódex „Fogalommeghatározások” című 5. cikke előírja:

„A[z Uniós] Vámkódex alkalmazásában:

[…]

[…]”

8

E kódex a „Kérelem alapján hozott határozatok” című 22. cikkének (7) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A kérelmezőt hátrányosan érintő határozatban meg kell jelölni az alapjául szolgáló okokat és utalni kell a 44. cikkben meghatározott jogorvoslati jogra.”

9

Az említett kódex „Előzetes kérelem nélkül hozott határozatok” című 29. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Kivéve, amikor a vámhatóság igazságszolgáltatási szervként jár el, a 22. cikk (4), (5), (6) és (7) bekezdése, a 23. cikk (3) bekezdése és a 26., 27. és 28. cikk vonatkozik azokra a határozatokra is, amelyeket a vámhatóságok az érintett személy előzetes kérelme nélkül hoztak.”

10

Ugyanezen kódex „Szankciók alkalmazása” című 42. cikke kimondja:

„(1)   Minden tagállamnak rendelkeznie kell a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott szankciókról. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)   Amennyiben igazgatási szankciók alkalmazására kerül sor, azok többek között a következők közül az egyik, vagy mindkét formát ölthetik:

(3)   A tagállamok e cikknek a 288. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott alkalmazási időpontjától számított 180 napon belül értesítik a Bizottságot e cikk (1) bekezdésében előírt hatályban lévő nemzeti rendelkezésekről, és haladéktalanul értesítik a rendelkezéseket érintő bármiféle későbbi módosításról.”

11

Az Uniós Vámkódexnek „Igazságszolgáltatási szerv által hozott határozatok” című 43. cikke értelmében:

„A 44. és 45. cikk nem alkalmazható azokra a jogorvoslatokra, amelyeket az igazságügyi hatóság vagy az igazságügyi hatóságként eljáró vámhatóságok által hozott, a vámjogszabályok alkalmazására vonatkozó határozat megsemmisítése, visszavonása vagy módosítása céljából nyújtanak be.”

12

E kódex „Jogorvoslati jog” című 44. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Bármely személynek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott bármely olyan határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyesen érinti.

[…]

(2)   A jogorvoslati jog legalább két lépésben gyakorolható:

(3)   A jogorvoslatot abban a tagállamban kell benyújtani, ahol a határozatot hozták vagy annak meghozatalát kérték.

(4)   A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a jogorvoslati eljárás lehetővé tegye a vámhatóságok által hozott határozatok gyors megerősítését vagy kijavítását.”

13

A bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3‑i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 127., 39. o., helyesbítés: HL 2014. L 138., 114. o.) „Fogalommeghatározások” című 2. cikkében a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

14

Ezen irányelvnek „A 98/699/IB együttes fellépésnek, valamint a 2001/500/IB és a 2005/212/IB kerethatározat egyes rendelkezéseinek felváltása” című 14. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv felváltja […] [a pénzmosásról, valamint a bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, befagyasztásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, 2001. június 26‑i] 2001/500/IB [tanácsi] kerethatározat [(HL 2001. L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 158. o.)] […] 3. és 4. cikkét, továbbá a 2005/212/IB kerethatározat 1. cikkének első négy francia bekezdését és 3. cikkét azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ezen irányelv kötelező, az e kerethatározatoknak a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.”

15

A zakon za mitnitsite (vámtörvény) (a DV 1998. február 6‑i 15. száma) alapügy tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: ZM) 231. cikke előírja:

„A közigazgatási szankciót kiszabó határozatokat a vámhivatal igazgatója vagy az általa kijelölt tisztviselők hozzák meg.”

16

A ZM 232. cikke értelmében:

„(1)   Amennyiben a bűncselekmény elkövetője ismeretlen, a jegyzőkönyvet az azt készítő személy, valamint egy tanú írja alá, és azt nem közlik. Ebben az esetben közigazgatási szankciót megállapító határozatot kell hozni, amely azonnal jogerőre emelkedik.

[…]”

17

E törvény 233. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az a személy, aki a vámhatóság tudta és engedélye nélkül visz vagy szállít át árut az országhatáron, vagy erre kísérletet tesz – amennyiben a cselekmény nem bűncselekmény –, csempészet miatt az áru behozatali vámértéke, illetve a kivitt áru értéke 100–200%‑ának megfelelő összegű pénzbírsággal büntetendő.

[…]

(8)   A csempészet tárgyát képező áru szállításához vagy elviteléhez felhasznált járművet vagy szállítóeszközt a tulajdoni viszonyoktól függetlenül el kell kobozni, ha értéke nem nyilvánvalóan aránytalan a csempészet tárgyának értékéhez képest.”

18

A zakon za administrativnite narushenia i nakazania (a szabálysértésekről és a közigazgatási szankciókról szóló törvény; a DV 1969. november 28‑i 92. száma) alapügy tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: ZANN) 59. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A szabálysértési határozat és az elektronikus adatlap jogorvoslattal megtámadható a [Rayonen sad (kerületi bíróság)] előtt azon kerületben, ahol a szabálysértést elkövették vagy befejeződött, valamint a külföldön elkövetett szabálysértések esetén a [Sofiyski rayonen sad (szófiai kerületi bíróság)] előtt.

(2)   A szabálysértés elkövetője és a kártérítést kérő személy e határozat közlésétől számított hét napon belül jogorvoslattal élhet, míg az ügyészség a határozat meghozatalától számított két héten belül kifogással élhet e határozattal szemben.”

19

2020. július 11‑én a bolgár vámhatóságok arra irányuló kísérletet észleltek, hogy engedély nélkül szállítsanak üzemanyag‑befecskendezőket Törökországból Bulgáriába egy nyergesvontatóval és egy félpótkocsival.

20

Az Okrazhna prokuratura – Haskovo (haszkovói regionális ügyészség, Bulgária) csempészet minősített esete tárgyában nyomozást indított. Mindazonáltal a haszkovói regionális ügyészség 2020. december 15‑én bizonyítékok hiányában megszüntette a büntetőeljárást.

21

Egyúttal az ügyet áttették a vámvizsgálati és ‑nyomozó szolgálathoz annak érdekében, hogy ez utóbbi értékelje a ZM értelmében vett szabálysértési felelősség megállapítása iránti eljárás indításának lehetőségét.

22

Mivel nem tudta azonosítani a bűncselekmény elkövetőjét, a burgaszi területi vámhivatal igazgatási osztályának vezetője 2021. február 22‑én a ZM 232. cikkének (1) bekezdése alapján közigazgatási szankciót megállapító határozatot hozott ismeretlen elkövetővel szemben. Az említett jogszabály szerint, ha a szabálysértés elkövetője ismeretlen, a közigazgatási szankciót megállapító határozat azonnal jogerőre emelkedik.

23

E határozattal az ismeretlen elkövetőt megfosztották az üzemanyag‑befecskendezőktől, amelyeket a bolgár állam javára lefoglaltak. Az említett határozattal a bolgár vámhatóság a ZM 233. cikke (8) bekezdésének megfelelően az állam javára lefoglalták a JP tulajdonát képező, összesen 111604,20 bolgár leva (BGN) (körülbelül 57300 euró) értékű nyergesvontatót és félpótkocsit.

24

E társaság ugyanezen határozattal szemben keresetet nyújtott be a Rayonen sad Svilengradhoz (szvilengrádi kerületi bíróság, Bulgária), amely 2021. április 20‑i végzésével e keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy az említett társaság nem perképes.

25

E bíróság egyrészt úgy ítélte meg, hogy az alapügy tárgyát képező határozattal szembeni keresetindítás joga a ZANN 59. cikke (2) bekezdésének megfelelően az elkövetőt, valamint a kártérítést igénylő személyt illeti meg, míg az ügyészségnek joga van azzal szemben kifogással élni. Másrészt úgy ítélte meg, hogy mivel az érintett közigazgatási szankciót megállapító határozatot ismeretlen elkövetővel szemben hozták, az a ZM 232. cikke (1) bekezdésének megfelelően a határozat azonnal jogerőre emelkedett, és az keresettel nem támadható meg.

26

A JP e végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be az Administrativen sad – Haskovóhoz (haszkovói közigazgatási bíróság, Bulgária), arra hivatkozva, hogy bár ő a szabálysértési eljárásban részt nem vevő harmadik személy, javai lefoglalása nyomán vagyoni kárt szenvedett anélkül, hogy számára tényleges lehetőséget biztosítottak volna arra, hogy megvédje jogait és jogos érdekeit.

27

E bíróság megerősíti, hogy a bolgár jog nem ír elő jogorvoslathoz való jogot, amennyiben – mint az alapügyben – ismeretlen elkövetővel szemben közigazgatási szankciót megállapító határozatot hoznak. Ilyen esetben ugyanis a ZM 232. cikkének (1) bekezdéséből kifejezetten kitűnik, hogy az ilyen határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak.

28

Az említett bíróságnak tehát kétségei vannak egyrészt a nemzeti szabályozásnak az Uniós Vámkódexszel, másrészt pedig a 2005/212 kerethatározattal való összeegyeztethetőségét illetően, feltéve hogy ez utóbbi olyan helyzetekre is alkalmazandó, amelyekben az elkövetett cselekmény nem minősül bűncselekménynek.

29

E körülmények között az Administrativen sad – Haskovo (haskovói közigazgatási bíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

Első és második kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az Uniós Vámkódex 44. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosít jogorvoslati jogot közigazgatási szankciót megállapító határozattal szemben azon személy számára, akinek vagyonát e határozat alapján lefoglalták, de akit e határozatban nem minősítenek azon szabálysértés elkövetőjének, amelynek kapcsán a szankciót megállapították.

31

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e kódex 44. cikke előírja, hogy bárkinek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazására vonatkozóan hozott olyan határozatok ellen, amelyek őt közvetlenül és személyesen érintik.

32

Ami a „határozat” e rendelkezésben hivatkozott fogalmát illeti, azt az említett kódex 5. cikkének 39. pontja úgy határozza meg, mint „a vámhatóságoknak a vámjogszabályokkal kapcsolatos bármely olyan aktusa, amellyel egy konkrét esetben döntést hoznak, és amely az érintett személyre vagy személyekre joghatással van”, azzal, hogy a vámjogszabályok e cikk 2. pontjának megfelelően magukban foglalják többek között az Uniós Vámkódexet, és azokat a rendelkezéseket, amelyek e kódexet nemzeti szinten kiegészítik vagy végrehajtják.

33

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó közigazgatási szankciót megállapító határozat, amelyet a vámhatóságok csempészet ügyében hoztak, joghatással bír a JP‑re, amennyiben e jogi személy mint „érintett személy” bizonyos vagyontárgyait lefoglalták. Ebből következik, hogy az Uniós Vámkódex 5. cikkének 39. pontja értelmében vett „határozatról” van szó.

34

Hozzá kell tenni egyrészt, hogy e kódex 42. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kötelesek szankciókat előírni a vámjogszabályok megsértése esetére, így az alapügyben megállapítotthoz hasonló csempészet ügyében ilyen szankció, azaz lefoglalás elrendelésére vonatkozó határozat a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatnak minősül az említett kódex 44. cikke értelmében.

35

Másrészt, bár úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó közigazgatási szankciót megállapító határozatot formálisan nem a JP‑nek címezték, amely körülmény vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, ez nem változtat azon, hogy e határozat közvetlen joghatásokat vált ki e társaságra nézve, mivel vagyontárgyait e határozat alapján lefoglalták. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az említett határozat a JP‑t ugyanezen kódex 44. cikke értelmében közvetlenül és személyesen érinti.

36

Ebből következik, hogy az olyan közigazgatási szankciót megállapító határozatnak, mint amelyről az alapügyben szó van, az Uniós Vámkódex 44. cikkének megfelelően fellebbezéssel megtámadhatónak kell lennie, így e kódexszel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosítja az ilyen határozattal szembeni jogorvoslati kérelem benyújtásához való jogot az e határozat által közvetlenül és személyesen érintett személy számára.

37

Ezen indokok összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az Uniós Vámkódex 44. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosít jogorvoslati jogot közigazgatási szankciót megállapító határozattal szemben azon személy számára, akinek vagyonát e határozat alapján lefoglalták, de akit e határozatban nem minősítenek azon szabálysértés elkövetőjének, amelynek kapcsán a szankciót megállapították.

38

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/212 kerethatározat 4. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az alkalmazandó az olyan cselekményre vonatkozó határozatra, amely nem minősül bűncselekménynek, és amennyiben igen, azzal ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az olyan harmadik személy, akinek vagyona szabálysértési eljárás keretében lefoglalható, nem rendelkezik jogorvoslati lehetőséggel e határozattal szemben.

39

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e kerethatározat 2. cikke, amelyre ennek 4. cikke hivatkozik, előírja, hogy a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy képesek legyenek – akár egészben, akár részben – az egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetési eszközeinek, illetőleg az e bűncselekményekből származó jövedelmeknek, vagy az ilyen jövedelmekkel megegyező értékű vagyonnak az elkobzására.

40

E cikk szövegéből következik, hogy az említett kerethatározat tárgyi hatálya – amint az magából a kerethatározat címéből, valamint (1) preambulumbekezdéséből is kitűnik, amelyek a „a bűncselekményből származó jövedelmek elkobzására”, illetve a „szervezett bűnözésre” utalnak – a bűncselekményekre korlátozódik, így ugyanezen kerethatározat nem alkalmazandó olyan határozatra, amelyet nem egy vagy több bűncselekményre vonatkozó büntetőeljárásban, vagy ilyen eljárás következtében hoztak (lásd ebben az értelemben: 2020. március 19‑iAgro In 2001 ítélet, C‑234/18, EU:C:2020:221, 61. pont).

41

Ugyanezen hatály korlátozott abban az értelemben is, hogy az csak bizonyos súlyú bűncselekményekre, vagyis az egy évet meghaladó szabadságvesztés‑büntetéssel büntetendő bűncselekményekre vonatkozik.

42

Ami az „elkobzás” fogalmát illeti, nem a 2005/212 kerethatározat 1. cikkének negyedik franciabekezdésében szereplő fogalommeghatározásra, hanem a 2014/42 irányelv 2. cikkének 4. pontjában szereplőre kell támaszkodni, mivel ezen irányelv az 14. cikkének (1) bekezdése értelmében felváltotta többek között e kerethatározat 1. cikkének első négy franciabekezdését (2022. november 10‑i DELTA STROY 2003 ítélet, C‑203/21, EU:C:2020, 30. pont).

43

Ezen irányelv 2. cikkének 4. pontja értelmében elkobzásnak minősül a „valamely bűncselekménnyel kapcsolatban bíróság által elrendelt végleges tulajdonvesztés”.

44

Márpedig elegendő megállapítani, hogy egyrészt az alapügyben a közigazgatási szankciót megállapító határozatot közigazgatási jellegű eljárást követően hozták, amely eljárás nem egy vagy több bűncselekményre vonatkozott, és még kevésbé egy évet meghaladó időtartamú szabadságvesztés‑büntetéssel fenyegetett bűncselekményre, ahogyan azt a 2005/212 kerethatározat 2. cikke megköveteli.

45

Másrészt a Bíróság rendelkezésére álló iratokból az is kitűnik, hogy ezt a határozatot a bolgár vámhatóságok, nem pedig a 2014/42 irányelv 2. cikkének 4. pontja által előírt bíróság fogadta el.

46

Következésképpen a 2005/212 kerethatározat anyagi jogi szempontból nem alkalmazható olyan helyzetben, amikor az elkövetett cselekmény nem minősül bűncselekménynek.

47

Mivel e kerethatározat tárgyi hatálya egyértelműen meghatározásra került, és azt egy jól körülhatárolt területen közös minimumszabályainak kialakítása érdekében fogadták el, amelyet a jelen esetben a büntetőügyekben folytatott együttműködést képez, e kerethatározat anyagi hatálya annál kevésbé terjedhet ki az olyan helyzetre, mint amelyről az alapügyben szó van.

48

Ezen indokok összességére tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/212 kerethatározat 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan cselekményre vonatkozó határozatra, amely nem minősül bűncselekménynek.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: