1)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv (1) 3. cikkének az ezen irányelv melléklete 1. pontjának e) és f) alpontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, hogy a jóhiszeműség követelményével ellentétes feltételek megalapozzák a fogyasztó kárára eső kötelezettséget, ha azok alapján a fogyasztót a hitelmegállapodás alapján terhelő költségek jelentősen megemelkednek abban az esetben, ha a fogyasztó munkabérét nem utalják havonta a hitelező banknál vezetett számlára, figyelemmel arra, hogy a fogyasztó a szerződéses feltételek alapján köteles a munkabér-követelésén zálogjogot alapítani?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén, úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv 3. cikkének az ezen irányelv melléklete 1. pontjának e) és f) alpontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, hogy a jóhiszeműség követelményével ellentétes feltételek megalapozzák a fogyasztó kárára eső kötelezettséget, ha azok alapján a fogyasztónak nemcsak az a kötelezettsége, hogy munkabérét a hitelező kereskedőnél vezetett számlára utalják át, hanem ténylegesen igénybe kell vennie a hitelező kereskedő más szolgáltatásait is?

3)

A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén a nemzeti bíróságnak főszabály szerint milyen szempontok alapján kell értékelnie a tisztességtelen jelleget? Figyelembe kell-e venni különösen a hitelmegállapodás tárgya és a fogyasztó által igénybe veendő mellékszolgáltatások összekapcsolásának erősségét, a mellékszolgáltatások számát és az árukapcsolás korlátozására vonatkozó nemzeti jogszabályi rendelkezéseket?

4)

Alkalmazandó-e a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének a Von Colson ítélet (14/83) 26. pontjában meghatározott elve az uniós jogban bevezetettől eltérő, de a nemzeti bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazott európai uniós jogi aktus (a jelen ügyben a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv) tárgyával rokon jogterületet (a jelen ügyben a tisztességtelen versenyre vonatkozó rendelkezések) szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezések értelmezésére is, és a nemzeti jog ilyen értelmezése során alkalmazni kell-e az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt előírásokat?

5)

Úgy kell-e értelmezni a 2005/29/EK irányelv (2) 7. cikkének ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és a 2008/48/EK irányelv (3) 10. cikke (2) bekezdésének f) pontjával összefüggésben értelmezett (2) bekezdését, hogy az megtiltja a fogyasztói hitelről szóló főszerződésben az alacsonyabb hitelkamatláb feltüntetését, ha a hitel ilyen kamatlábon történő nyújtása a szerződés mellékletében meghatározott feltételektől függ? Kell-e értékelni e vizsgálat keretében a hitelkamatláb csökkentését lehetővé tevő feltételek megfogalmazásának módját, a szóban forgó csökkentés elvesztését, valamint az újabb csökkentéshez vezető eszközöket?

6)

Úgy kell-e értelmezni a 2005/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját, hogy a fogyasztó gazdasági magatartása jelentős torzításának vizsgálata során figyelembe kell venni a fogyasztói hitelt nyújtó bank piaci részesedését, az ilyen terméket igénybe vevő fogyasztók igényeire tekintettel?

7)

Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének g) pontját, hogy a fogyasztói hitelmegállapodással összefüggő azon szerződések szerinti költségek, amelyek teljesítése esetén a fogyasztói hitelmegállapodás alapján kamatkedvezmény jár, a hitel teljeshiteldíj-mutatójának részét képezik, és azokat a teljeshiteldíj-mutató kiszámítása során figyelembe kell venni?

8)

Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének a 93/13/EGK irányelv 5. cikkével összefüggésben értelmezett g) pontját, hogy a hitelmegállapodással összefüggő szerződésekből eredő kötelezettségeknek a hitelkamatláb megemelésével járó nemteljesítése esetén a teljeshiteldíj-mutatót a nemteljesítés esetén irányadó magasabb hitelkamatláb alapján is ki kell számítani?

9)

Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének g) pontját, hogy a teljeshiteldíj-mutató nem szabályszerű feltüntetése a kereskedő és a fogyasztó mint hitelfelvevő közötti hitelmegállapodásban a teljeshiteldíj-mutató hitelmegállapodásban való feltüntetésének elmaradásával esik egy tekintet alá, és a nemzeti bíróságnak a teljeshiteldíj-mutató fogyasztói hitelmegállapodásban való feltüntetésének elmaradására vonatkozó jogkövetkezményeket kell alkalmaznia?

10)

Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 22. cikkének (4) bekezdését, hogy arányos a nemzeti jogalkotó által a fogyasztói hitelmegállapodás érvénytelensége formájában előírt szankció, amely szerint csak a nyújtott tőkeösszeget kell visszafizetni, ha a fogyasztói hitelmegállapodásban nincs pontosan feltüntetve a teljeshiteldíj-mutató?