15.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 315/43

—

A Bíróság a német szövetségi kormány által bejelentett, a játékokban található ólom, bárium, arzén, antimon, higany, valamint a nitrózaminok és nitrozálható anyagok tekintetében meghatározott határértékekre vonatkozó nemzeti rendelkezések érvényességének a játékok biztonságáról szóló 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásának kezdő napján túli meghosszabbításáról szóló, 2012. március 1-jei 2012/160/EU bizottsági határozat (1) részleges megsemmisítése miatt helyezze hatályon kívül a T-198/12. sz., Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2014. május 14-én hozott ítéletet azon részt illetően, amely tekintetében a Törvényszék a keresetet elutasította;

—

semmisítse meg a 2012. március 1-jei 2012/160/EU bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az nem hagyja jóvá a játékokban található antimon, arzén és higany tekintetében meghatározott határértékekre vonatkozó nemzeti rendelkezések fenntartását; másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Első jogalap: A Törvényszék három tekintetben is megsértette az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdését. Figyelmen kívül hagyta a tagállamok önálló kockázatértékelésének elvét, mivel azon körülményből, hogy a fellebbező által bejelentett intézkedések eltérő kockázatértékelésen alapulnak, az intézkedések hiányos megfelelőségére következtetett. Ezen túlmenően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor bizonyítékot kért arról, hogy a 2009/48/EK irányelv által biztosított védelmi szint önmagában nem elegendő. Végezetül a Törvényszék érvelését hibás jogértelmezésre alapozta, mivel megtagadta a védelmi szintek határértékekre alapozott, mennyiségi összehasonlítását.

Második jogalap: A Törvényszék megsértette a Bíróság Alapokmánya 36. cikke, valamint 53. cikkének első bekezdése szerinti indokolási kötelezettséget. Egyrészt a Németországi Szövetségi Köztársaság által bemutatott 1. táblázattal kapcsolatos indokolása ellentmond önmagának, mivel részben állítólagos számítási hibára, részben vélt mérési hibára alapoz. Másrészt az indokolás elégtelen, mivel a Törvényszék feltételezi, hogy a kioldódási határértékeknek a Németországi Szövetségi Köztársaság által bemutatott összehasonlítása nem jelent magasabb szintű védelmet a lekaparható anyagok kategóriája jelentőségének vizsgálata nélkül.

Harmadik jogalap: A Törvényszék három ízben ferdítette el a tényeket, illetve bizonyítékokat. Először is nyilvánvalóan helytelenül adta vissza a fellebbező által bemutatott 3. táblázat tartalmát. A Törvényszék továbbá nyilvánvalóan helytelenül feltételezi, hogy a Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (Bundesinstitut für Risikobewertung) fellebbező által bemutatott táblázata nem megengedett módon hozzáadott értékeket tartalmaz. Végezetül a Törvényszék nyilván helytelenül értelmezte az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottságának (EKKTB) 2010. július 1-jei állásfoglalását, mivel a Törvényszék ebből a biológiai hozzáférhetőségi határértékek megbízhatóságával kapcsolatos olyan kijelentést emelt ki, amit az EKKTB egyértelműen nem tett.