1.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 156/18

1.

Ellentétes-e az egyenértékűség elvével a belső jog olyan rendelkezése, amely az 1999/70/EK irányelv (1) alkalmazása kapcsán a határozott időre vonatkozó semmis kikötést tartalmazó munkaszerződés teljesítésének jogellenes felfüggesztése esetére eltérő és jelentősen alacsonyabb gazdasági következményeket ír elő, mint a határozott időre vonatkozó semmis kikötést tartalmazó polgári jogi szerződés teljesítésének jogellenes felfüggesztése esetére;

2.

összeegyeztethető-e az európai jogrenddel az, hogy ennek alkalmazási körében, egy szankció érvényesülése a visszaélést tanúsító munkáltatónak kedvez a visszaélést elszenvedő munkavállaló kárára oly módon, hogy az eljárás időtartama, még ha szükséges is, közvetlenül károsítja a munkavállalót a munkáltató javára, és hogy a helyreállítás hatékonysága az eljárás időtartamának növekedésével arányosan csökken, míg csaknem megszűnik;

3.

az európai jogrendnek a Nizzai Charta 51. cikke szerinti alkalmazási körében összeegyeztethető-e a(z alapjogi) Charta 47. cikkével és az EJEE 6. cikkével az, hogy az eljárás időtartama, még ha szükséges is, közvetlenül károsítja a munkavállalót a munkáltató javára, és hogy a helyreállítás hatékonysága az eljárás időtartamának növekedésével arányosan csökken, míg csaknem megszűnik;

4.

tekintettel a 2000/78/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és a 2006/54/EK irányelv (3) 14. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt magyarázatokra, beleértendőek-e az 1999/70/EK irányelv 4. szakasza szerinti foglalkoztatási feltételek fogalmába a munkaviszony jogellenes megszüntetésének következményei;

5.

az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén, igazolható-e a 4. szakasz alapján a belső jogrendben a határozatlan idejű munkaviszony, illetve a határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetésére rendszerint előírt jogkövetkezmények közötti eltérés;

6.

úgy kell-e értelmezni — a Lisszaboni Szerződés által átvett, Rómában, 1950. november 4-én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkével, és a Nizzában, 2000. december 7-én kihirdetett Európai Unió Alapjogi Chartája 46., 47. cikkével és 52. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett — hatályos közösségi jognak a jogbiztonságra, a jogos bizalom védelmére, az eljárási fegyveregyenlőségre, a hatékony bírói jogvédelemre, a független bírósághoz való jogra és nagyobb általánosságban a méltányos eljáráshoz való jogra vonatkozó, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdése (amint azt a Lisszaboni Szerződés 1.8. cikke módosította, és amelyre az Unióról szóló szerződés 46. cikke utal) által biztosított általános elveit, hogy azokkal ellentétes egy olyan jogszabályi rendelkezésnek az olasz állam által jelentős idő (9 év) elteltével történő elfogadása, mint a 183/10. sz. törvény 32. cikkének (7) bekezdése, amely úgy változtatja meg a folyamatban lévő eljárások következményeit, hogy közvetlenül károsítja a munkavállalót a munkáltató javára, és hogy a helyreállítás hatékonysága az eljárás időtartamának növekedésével arányosan csökken, míg csaknem megszűnik;

7.

amennyiben a Bíróságnak nem azt kellene elismernie, hogy a hivatkozott elvek az Európai Unió jogrendjének alapvető elveinek értékével bírnak, azok általános és horizontális alkalmazása tekintetében, hanem csak azt, hogy egy olyan rendelkezés, mint a 183/10. sz. törvény 32. cikke (5)-(7) bekezdése (amint azt a 92/2012. sz. törvény 1. cikkének (1)bekezdése értelmezte) kizárólag az 1999/70/EK irányelv és a Nizzai Charta szerinti kötelezettségekkel ellentétes, állami szervezetnek tekintendő-e az uniós jog és különösen az 1999/70/EK irányelv 4. szakasza, továbbá a Nizzai Charta közvetlen, felfelé történő vertikális alkalmazása szempontjából az 55-61. pontban leírt jellemzőkkel rendelkező olyan társaság, mint az alperes;

8.

amennyiben az Európai Unió Bírósága az 1), 2), 3), illetve 4) kérdésekre igenlő választ adna, a jóhiszemű együttműködés, mint az Európai Unió egyik alapelve lehetővé teszi-e egy olyan értelmező rendelkezés alkalmazásának mellőzését, mint a 92/12. sz. törvény 1. cikkének (1) bekezdése, amely lehetetlenné teszi az 1)-4) kérdésekre adott válaszból következő elvek tiszteletben tartását?