5.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 297/17

—

nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, és

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-219/07. sz. ügyben 2009. július 8-án hozott ítéletét.

—

semmisítse meg az Európai Közösségek Bizottságának a Belga Királyság által benyújtott kérelemről szóló, 2007. április 24-i határozatát [REC 05/02. sz. ügy, C(2007) 1776], amelyben a Bizottság megállapította, hogy a Belga Királyság 2002. augusztus 12-i kérelmének tárgyát képező, 168 004,65 eurós behozatali vámot utólag ki kell vetni, valamint hogy e behozatali vám elengedésének nincs helye, és

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

A KVK (1) 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját illetően

Első jogalap: Az Elsőfokú Bíróság a KVK 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása során nem vette figyelembe a Bíróságnak a 2006. március 9-i ítéletében (2) e tekintetben adott értelmezését, különösen az arra vonatkozó bizonyítási kötelezettséget illetően, hogy a hibás engedélyeket az exportőr által hibásan feltüntetett adatok alapján állították ki, mivel az Elsőfokú Bíróság nemcsak úgy ítélte meg, hogy ez kétségtelenül azon vámhatóságok feladata, amelyek utólagosan ki kívánják vetni a vámot, hanem hogy e bizonyítékot hitelt érdemlő eredeti dokumentumok formájában kell benyújtani.

Az Elsőfokú Bíróság ily módon figyelmen kívül hagyta a KVK 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját, és a közösségi jogot — annak megsértésével — tévesen alkalmazta. Tehát a Bíróság feladata e téves jogalkalmazás orvoslása.

Második jogalap: az Elsőfokú Bíróság mindenesetre téves megközelítést vett alapul a benyújtott bizonyíték értékelése során, mivel a szóban forgó bizonyíték nem felelt meg a KVK azon 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt követelményeknek, amelyet a Bíróság a fent hivatkozott 2006. március 9-i ítéletében (3) értelmezett.

Ennek során a Bíróság jogilag helytelenül minősítette a hozzá benyújtott bizonyítékot, és így megsértette a közösségi jogot (4).

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a bizonyíték értékelése során az Elsőfokú Bíróság nem határozott egységesen, ebből következően pedig ellentmondó ítéletet hozott, mivel egyrészt megfelelőnek ítélte a Bizottság által a részére benyújtott bizonyítékokat, amely utóbbira hárul annak bizonyítása, hogy a hibás engedélyeket az exportőr által hibásan feltüntetett adatok alapján állították ki, másrészt pedig ugyanakkor azzal az indokkal utasította el azokat, hogy nem támasztják alá kellőképpen annak a felperes által követelt bizonyítását, hogy a thaiföldi hatóságok tisztában voltak vagy legalábbis ésszerűen tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy az áruk nem részesülhetnek preferenciális elbánásban.

A Bíróság feladata az indoklás hiányát megalapozó azon hibák szankcionálása, amelyeket az Elsőfokú Bíróság az ügy bizonyítékként benyújtott iratainak értelmezése és értékelése során elkövetett (5).

2.

A KVK 239. cikkét illetően:

Jogalap: az Elsőfokú Bíróság a KVK 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának helytelen alkalmazására vagy az ügy bizonyítékként bemutatott iratainak értelmezése és értékelése során elkövetett hibákra alapozva tévesen ítélte úgy, hogy a felperes helyzete nem minősül a KDK 239. cikke értelmében vett különleges helyzetnek.