This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62009CN0358
Case C-358/09 P: Appeal brought on 7 September 2009 by DSV Road NV against the judgment of the Court of First Instance (Fourth Chamber) of 8 July 2009 in Case T-219/07 DSV Road NV v Commission
C-358/07. P. sz. ügy: A T-219/07. sz., DSV Road NV kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. július 8-án az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) által hozott ítélet ellen a DSV Road NV által 2009. szeptember 7-én benyújtott fellebbezés
C-358/07. P. sz. ügy: A T-219/07. sz., DSV Road NV kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. július 8-án az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) által hozott ítélet ellen a DSV Road NV által 2009. szeptember 7-én benyújtott fellebbezés
HL C 297., 2009.12.5, p. 17–18
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
5.12.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 297/17 |
A T-219/07. sz., DSV Road NV kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. július 8-án az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) által hozott ítélet ellen a DSV Road NV által 2009. szeptember 7-én benyújtott fellebbezés
(C-358/07. P. sz. ügy)
2009/C 297/22
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Fellebbező: DSV Road NV (képviselők: A. Poelmans és G. Preckler advocaten)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
A DSV Road NV azt kéri, hogy a Bíróság:
— |
nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, és |
— |
teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-219/07. sz. ügyben 2009. július 8-án hozott ítéletét. |
Amennyiben az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság úgy határoz, hogy az ügyet érdemben maga dönti el:
— |
semmisítse meg az Európai Közösségek Bizottságának a Belga Királyság által benyújtott kérelemről szóló, 2007. április 24-i határozatát [REC 05/02. sz. ügy, C(2007) 1776], amelyben a Bizottság megállapította, hogy a Belga Királyság 2002. augusztus 12-i kérelmének tárgyát képező, 168 004,65 eurós behozatali vámot utólag ki kell vetni, valamint hogy e behozatali vám elengedésének nincs helye, és |
— |
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
1. |
A KVK (1) 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját illetően Első jogalap: Az Elsőfokú Bíróság a KVK 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása során nem vette figyelembe a Bíróságnak a 2006. március 9-i ítéletében (2) e tekintetben adott értelmezését, különösen az arra vonatkozó bizonyítási kötelezettséget illetően, hogy a hibás engedélyeket az exportőr által hibásan feltüntetett adatok alapján állították ki, mivel az Elsőfokú Bíróság nemcsak úgy ítélte meg, hogy ez kétségtelenül azon vámhatóságok feladata, amelyek utólagosan ki kívánják vetni a vámot, hanem hogy e bizonyítékot hitelt érdemlő eredeti dokumentumok formájában kell benyújtani. Az Elsőfokú Bíróság ily módon figyelmen kívül hagyta a KVK 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját, és a közösségi jogot — annak megsértésével — tévesen alkalmazta. Tehát a Bíróság feladata e téves jogalkalmazás orvoslása. Második jogalap: az Elsőfokú Bíróság mindenesetre téves megközelítést vett alapul a benyújtott bizonyíték értékelése során, mivel a szóban forgó bizonyíték nem felelt meg a KVK azon 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt követelményeknek, amelyet a Bíróság a fent hivatkozott 2006. március 9-i ítéletében (3) értelmezett. Ennek során a Bíróság jogilag helytelenül minősítette a hozzá benyújtott bizonyítékot, és így megsértette a közösségi jogot (4). Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a bizonyíték értékelése során az Elsőfokú Bíróság nem határozott egységesen, ebből következően pedig ellentmondó ítéletet hozott, mivel egyrészt megfelelőnek ítélte a Bizottság által a részére benyújtott bizonyítékokat, amely utóbbira hárul annak bizonyítása, hogy a hibás engedélyeket az exportőr által hibásan feltüntetett adatok alapján állították ki, másrészt pedig ugyanakkor azzal az indokkal utasította el azokat, hogy nem támasztják alá kellőképpen annak a felperes által követelt bizonyítását, hogy a thaiföldi hatóságok tisztában voltak vagy legalábbis ésszerűen tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy az áruk nem részesülhetnek preferenciális elbánásban. A Bíróság feladata az indoklás hiányát megalapozó azon hibák szankcionálása, amelyeket az Elsőfokú Bíróság az ügy bizonyítékként benyújtott iratainak értelmezése és értékelése során elkövetett (5). |
2. |
A KVK 239. cikkét illetően: Jogalap: az Elsőfokú Bíróság a KVK 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának helytelen alkalmazására vagy az ügy bizonyítékként bemutatott iratainak értelmezése és értékelése során elkövetett hibákra alapozva tévesen ítélte úgy, hogy a felperes helyzete nem minősül a KDK 239. cikke értelmében vett különleges helyzetnek. |
(1) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.)
(2) A C-293/04. sz. Beemsterboer-ügyben 2006. március 9-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-2263. o.)
(3) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(4) A C-325/94. P. sz., An Taisce és WWF UK kontra Bizottság ügyben 1996. július 11-én hozott végzés (EBHT 1996., I-3739-3740. o.) 28. és 20. pontja.
(5) A C-32/95. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-5399. o.) 40. pontja.