12.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/15

1)

a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet (1), amely kiegészítő illeték az odaítélt nemzeti kvótát meghaladó tej- és tejtermék termelést sújtja anélkül, hogy figyelembe venné az egyes tagállamok számára odaítélt mennyiségeknek a vonatkozó termelések konkrét előzetes vizsgálatát követő naprakésszé tételét, összeegyeztethető-e az EK-Szerződés 32. cikkével és a közös agrárpolitika e szerződésben rögzített azon célkitűzéseivel, mint a mezőgazdasági termelékenység növelése, a műszaki fejlődés előmozdítása, a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával, amennyiben ez a mechanizmus az olasz tej- és tejterméktermelőket is sújtja, megfosztván így őket – a termelési tényezők nem megfelelő jövedelmezősége okán – a megfelelő életszínvonaltól és a fejlődéstől, annál is inkább, mivel Olaszország nem túltermelő tagállam (vö. a hivatkozott kormányzati jelentés 6.5. pontját), és a minőségi termékek előállításával foglalkozó feldolgozó és értékesítő iparágai fenntartásához nyersanyag-behozatalra szorul (vö. a 2004. február 15-i mezőgazdasági jelentést, csatolva);

2)

a hivatkozott 1788/2003/EK rendelet összeegyeztethető-e az EK-Szerződésnek a közös piacszervezést előíró 33. cikkével, amely a Közösség termelői vagy fogyasztói közötti minden megkülönböztetést kizár, ugyanakkor a kiegészítő illeték egységes alkalmazása a kvótákat meghaladó és az az alatt maradó termelők tényleges azonosítása nélkül a maximális mennyiség alatt maradó országhoz tartozó olasz termelőket hátrányosan különbözteti meg;

3)

a hivatkozott 1788/2003/EK rendelet összeegyeztethető-e az EK-Szerződés 34. cikkével, amely előírja, hogy a 33. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítása a termelők és a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár a Közösségen belül, míg ezt a megkülönböztetést maga a rendelet hozza létre, amely a kiegészítő illeték tekintetében egységes hozzájárulást követel meg mind a maximális mennyiséget túllépő, mind pedig az az alatt maradó országoktól, mint például Olaszország;

4)

a 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK rendelet összeegyeztethető-e az arányosságnak az EK-Szerződés 5. cikkében rögzített elvével, amely cikk a Közösség intézkedéseit „az e szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mérték[re]” korlátozza, míg a kiegészítő illeték egységes alkalmazása túllép a közös piacszervezés célkitűzésén, mivel az olasz mezőgazdasági átlagnépesség terhére folyamatosan alacsony termelékenységgel és alacsony jövedelmekkel, valamint az állami támogatás folyamatos szükségességével jár.