15.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 434/23

Előadó:

Mário SOARES

Társelőadó:

Josep PUXEU ROCAMORA

1.1

az immár a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségéhez (CELAC) tartozó latin-amerikai és karibi térség évszázadok óta egyforma elveket és értékeket képvisel Európával, ami közös világképüknek is alapjául szolgál. A nemzetek családjában tehát erőteljesebb és hathatósabb érdekképviseletet jelenthet egy megerősített EU–CELAC tömb létrehozása és egy, a globális kihívásokkal kapcsolatos közös stratégia.

1.2

Európa és tagállamai Latin-Amerika és a Karib-térség első számú befektetői és legnagyobb támogatói; az évszázadok során kiépült politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és történelmi kötelékeket az állam- és kormányfők kétévente megrendezett csúcstalálkozója, a parlamenti közgyűlés, különféle megállapodások és mindenekelőtt a kiterjedt szociális hálózat is tükrözi.

1.3

Az új globális kihívások szükségessé teszik e tömb megerősítését, mindenekelőtt pedig egy olyan új stratégia meghatározását, amely nem pusztán formalitásokra és hangzatos nyilatkozatokra szorítkozik, és a nemzetközi színtéren erőteljes és meghatározó szerepet biztosíthat. Az új geopolitikai helyzetben a latin-amerikai régió még inkább kiemelt stratégiai helyet kap az EU külpolitikájában.

1.4

Az EGSZB elégedetten hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament Külügyi Bizottsága hasonló témájú állásfoglalásról tanácskozik, amely abból indul ki, hogy a CELAC az Unió kulcsfontosságú partnere, és hogy a CELAC vonatkozásában az Unió külső tevékenységeinek elsődleges célja a politikai párbeszéd megerősítése és a migrációval, az éghajlatváltozással, a megújuló energiával, a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel és a politikai, kulturális és társadalmi-gazdasági kapcsolatok elmélyítésével kapcsolatos együttműködés kell, hogy legyen.

1.4.1

Az EGSZB reméli, hogy az EU–CELAC államfőinek soron következő, október 26–27-én tartandó csúcstalálkozója a világ és a bolygó jelenlegi kihívásaival foglalkozik majd, és meghatározza a két régió közötti stratégiai, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok megerősítését szolgáló stratégiát.

1.4.2

Az EGSZB ösztönzi az Európai Unió és a CELAC közötti átfogó keretmegállapodás irányába történő előrelépést, amely tartalmazná a politikai párbeszéd, az együttműködés és a fenntartható fejlődés cselekvési elveit. Ez lehet a globális geopolitikai fellépés alapja, és megerősítheti régióink szerepét a nemzetközi színtéren.

1.4.3

Az EGSZB felkéri az Unió, továbbá Latin-Amerika és a Karib-térség valamennyi politikai vezetőjét, hogy ismerjék el és értékeljék a civil társadalom részvételét. Ezért fontos, hogy

1.4.4

Az EGSZB megerősíti, hogy a civil társadalom elsődleges célkitűzése többek között a demokrácia megszilárdítása, a fenntartható emberi fejlődés, a társadalmi igazságosság és kohézió, a természeti erőforrások és a környezet védelme, az emberi jogok és a munkaügyi normák teljes körű érvényesülése, a tisztességes munka jövője és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem.

1.4.5

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy feladatának az is része, hogy aktívan részt vegyen egy olyan világ kiépítésének teljes folyamatában, ahol – a különbözőségeket is figyelembe véve, továbbá párbeszédet folytatva – békében lehet élni. Ebben a világban valamennyi ország és nép megtalálhatja saját fejlődési irányát, és saját kultúrájából kiindulva demokratikus, befogadó és jóléti társadalmat teremthet. Az EGSZB szerepet kíván vállalni ebben a folyamatban.

2.1

A világ ma különféle, igen bonyolult megoldásokat igénylő kihívásokkal néz szembe: a gyorsuló éghajlatváltozással, az egyre több fegyveres konfliktussal, amely menekültek ezreinek áradatával jár, a nacionalizmus újbóli megjelenésével, a konfliktusrendezéssel kapcsolatos egyoldalú elképzelésekkel és ráadásul egy újabb nukleáris fenyegetéssel.

2.2

A kereskedelem globális alakulása politikai szempontból ugyan megfelelőbb egyensúlyt teremthet a világ különféle részei között, mégis fenntartja, alkalmanként pedig még fokozza is a gazdagok és a szegények közötti, illetve az egyes régiókon és országokon belüli különbségeket.

2.3

Az emberi jogok, illetve a nemzetközi és az ENSZ- és ILO-normák tiszteletben tartását a világ számos részén elmulasztják, és továbbra is megsértik a nők, a gyermekek, továbbá az etnikai, vallási és kulturális kisebbségek jogait; az alapvető szabadságok tiszteletben tartása is hiányosságokat mutat, és ez fenyegeti a lakosság biztonságát és életminőségét.

2.4

Az éghajlatváltozásról Párizsban kötött megállapodás szempontjából – amelyet többek között az e tekintetben hagyományosan nem kompromisszumkész Egyesült Államok és Kína is támogatott – jelenleg az USA új vezetése jelent kockázatot, amely bejelentette, hogy vissza kíván lépni a megállapodástól, ami így felfüggeszti a tiszta energiára vonatkozó tervet, vagyis az energetikai ágazat kibocsátásainak csökkentésére és a megújuló forrásból származó energia termelésének fokozására 2015-ben elindított jogalkotási folyamatot.

2.5

Azt követően, hogy a világ egy ideig láthatóan egyensúlyra törekedett, a 2007-től kibontakozó gazdasági válság eredményeként még a fejlett országok is megérezték a piaci zavarok társadalmi következményeit. A konfliktusok nemhogy mérséklődtek volna, inkább tovább mélyültek, és kiemelték az egyes országok és régiók eltérő érdekeit.

2.6

Európában az EU és Oroszország, illetve az EU és Törökország (mely továbbra is tárgyal az uniós csatlakozásról) közötti együttműködést is befolyásoló markáns különbségek újbóli megjelenése azt mutatja, hogy ez a törékeny egyensúly felborult vagy súlyos fenyegetés alatt áll.

2.7

A nemzetközi helyzetet tovább bonyolítja az új amerikai vezetés megválasztása, különösen az EU-val szemben tanúsított, nem egyértelmű és láthatólag kevésbé barátságos attitűdje miatt. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalások felfüggesztése, az ENSZ-ben elhangzott figyelmeztetés, miszerint fellépései nem mindig lesznek összhangban a szervezet döntéshozatali kritériumaival, a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodás ratifikálásának elmaradása, a bevándorlási politika módosítására tett erőfeszítések és a szövetséges országokkal közös gyakorlatok megkérdőjelezése bizonytalanságot teremt, és hozzájárul a nemzetközi színtér instabilitásához.

2.8

Ez és a további fenyegetések és kihívások csak globális módon oldhatók meg, tárgyaláson alapuló, megvalósítható, ugyanakkor kötelező erejű kötelezettségvállalások alapján, amelyek valódi megoldásokat kínálnak, átfogóbbak és mindenképpen többoldalúak.

3.1

Az EGSZB szerint Európa korunk bonyolult nemzetközi színterén csak akkor játszhat vezető szerepet, ha olyan partnerei, szövetségesei vannak, amelyek nem pusztán a fejlődésben és a kereskedelemben osztoznak vele, hanem alapvetően az értékeket és az elveket illetően is egyetértenek. Az Európai Unió hozzáadott értéke ez lehet, és ez kell, hogy legyen.

3.2

Európa az eddigiekben olyan stratégiát határozott meg Latin-Amerikával és a Karib-térséggel szemben, amely többek között az alábbi elemeken alapul:

3.3

E stratégia politikai kifejeződése Európa, továbbá Latin-Amerika és a Karib-térség állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója, amelyet az utóbbi időben a CELAC-kal és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűléssel (EuroLat), a biregionális stratégiai partnerség parlamenti szervével együtt rendeznek meg.

3.4

Európa globális szinten határozottan kötelezettséget vállalt az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai, továbbá a 2030-as menetrend és a párizsi megállapodások célkitűzései iránt. Az EU felelősséget vállal az alábbiak terén:

3.5

E tekintetben egy erőteljes EU–CELAC tömb nagyobb súlyt képviselhet a nemzetközi színtéren, és az EU és a CELAC által egyaránt fontosnak tartott, említett értékek megőrzésének kulcsa lehet, ezért itt az ideje feltenni a kérdést, hogy vajon ez a kétségtelen sikereket és értékes eredményeket felmutató stratégia megfelelő-e a mindkét régió előtt álló globális kihívások szempontjából.

3.6

Az EGSZB szerint mindenképpen szükség van egy régiók közötti komoly vitára, amely a mostanáig elért sikerek mellett nyíltan rámutat a fennálló hiányosságokra és korlátokra is, hogy levonhassuk az eddigiek tanulságait, reagálhassunk a jelen kihívásaira és a közös értékek és elvek érvényességére, és ilyen módon egy új és szélesebb körű együttműködésre és legitimitásra alapozhassuk a jövőbeli kapcsolatokat.

4.1

E globális helyzetben új lehetőség nyílik a Latin-Amerika és a Karib-térség és Európa közötti erőteljesebb és hatékonyabb kapcsolatok kialakítására, amelynek megvalósítására jó alkalmat biztosíthat a jövőbeli EU–Mercosur megállapodás (2). E megállapodás komoly kihívás az EU számára, ugyanis elfogadásával a teljes latin-amerikai régió – ebből csak Bolívia és Venezuela kivétel – úgy politikailag, mint gazdaságilag szorosan kötődne az Unióhoz. A Mexikóval való megállapodásról szóló újbóli tárgyalások is rendkívül fontosak Mexikó számára, Európa pedig – a Mexikó és az USA közötti kereskedelem várható visszaesésével összefüggésben – ennek révén megerősítheti a jelenlétét.

4.2

Az EU és Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolatnak bizonyítania kell, hogy hasznos mindenki számára, vagyis az európai államoknak ugyanúgy, mint a latin-amerikai és karibi országoknak, mindenekelőtt pedig ezek lakosságának.

4.3

A fejlődés politikai, társadalmi, környezeti és gazdasági dimenziói közötti interakció kulcsa mindkét régióban a produktív befektetés. Az EU és tagállamai továbbra is a régió első számú befektetői. Latin-Amerika és a Karib-térség országai az EU második legfontosabb kereskedelmi partnerei, a CELAC és az Európai Unió pedig együtt az ENSZ tagságának egyharmadát és a globális GDP kb. 25 %-át képviseli.

4.4

A Latin-Amerika és az Európai Unió közötti mélyebb partnerség felgyorsíthatja a gazdasági növekedést, előmozdíthatja a tudásintenzív ágazatok irányába történő strukturális váltást, csökkentheti a szegénységet, fokozhatja a társadalmi befogadást, és megóvhatja a környezetet.

Mindez az alábbiakkal érhető el:

4.5

Ez előmozdíthatja mindkét régió gazdasági és társadalmi jólétét, ami egyértelműen kihatna a munkahelyteremtésre, például az alábbiak útján:

4.6

Az EU és a CELAC kihívásokkal néz szembe, azonban – a közös fellépéssel jelentős mértékben kiaknázható – pozitív fejlődési lehetőségei is vannak többek között az alábbi, mindkét régió számára kulcsfontosságú területeken:

4.7

Az EGSZB szerint az állami szerepvállalás és a magánszektor közötti kapcsolat célja a gazdasági fejlődés előmozdítása, a vállalkozók közötti jobb együttműködés és a növekedést célzó pénzügyi befektetés kell, hogy legyen; hangsúlyozza az informális gazdaság, a kkv-k alulfejlettsége és alacsony versenyképessége elleni küzdelem fontosságát; kéri a biregionális mobilitás előmozdítását és javítását, biztosítva a munkavállalói jogok kölcsönös konzisztenciáját és ösztönözve a szociális biztonsági rendszerek összehangolását.

4.8

Az EGSZB szerint mindenképpen túl kell lépni a két régió viszonyával kapcsolatos szűk látókörű elképzeléseken, és a gazdaságot, az emberi jogokat és a fenntartható fejlődést oszthatatlan egészként kell szemlélni. Az együttműködés és a kölcsönös támogatás a világunk legfontosabb kihívásaira – vagyis a szegénységre, az éghajlatváltozásra és a fegyveres konfliktusra – irányuló közös cselekvési terv és menetrend végrehajtásának kulcsa.

5.1

A szervezett civil társadalmak mindkét régióban megmutatkozó értéke, jelenléte és aktív részvétele és az a tény, hogy tapasztalatot cserélnek, közös projekteket hajtanak végre, és aktívan részt vesznek a megállapodás szerinti tevékenységekben, tiszteletben tartandó, és ezeket a stratégiai partnerség új paradigmája alapelemeinek kell tekinteni.

5.2

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy mindkét régió civil társadalma számára kínálkozik lehetőség, ám nagy kihívással is szembenéznek, mivel a biregionális kapcsolathoz olyan megújított dimenzióra van szükség, amely nem veszélyezteti és nem hagyja figyelmen kívül az eddig elért eredményeket, hanem politikaibb és stratégiaibb módon alakul.

5.3.1

Habár az elmúlt években a civil társadalom jelenlétét egyre inkább elengedhetetlennek tekintik a biregionális stratégia megerősítéséhez, az igazság az, hogy a civil társadalom továbbra is olyan korlátokkal küzd, amelyek meggyengítik az eredményes és hatékony részvételt, különösen mert

5.4.1

Az említett korlátok felszámolásához olyan cselekvési tervre és menetrendre van szükség, amely

5.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU, továbbá Latin-Amerika és a Karib-térség közötti bármiféle tárgyalás csak akkor lehet sikeres, ha strukturált párbeszédet folytatnak a szervezett civil társadalommal, biztosítva ez utóbbi eredményes részvételét a tárgyalások valamennyi szakaszában, továbbá az eredmények végrehajtása és értékelése során. E tekintetben az EGSZB nagyon kedvezően értékeli az EU–Chile konzultatív vegyes bizottság létrehozását, amelynek felállításához a chilei civil társadalmi szervezetek mellett maga is hozzájárult.

5.6

Az EGSZB megerősíti, hogy az európai és a latin-amerikai civil társadalom közötti kapcsolatok elsődleges célkitűzése a demokrácia megszilárdítása, a fenntartható emberi fejlődés, a társadalmi igazságosság és kohézió, a természeti erőforrások és a környezet védelme, az emberi jogok teljes körű érvényesülése és a tisztességes munka tiszteletben tartása.

5.7

Számos alkalommal kritikus problémaként, továbbá a civil társadalom javaslatainak időben történő kidolgozása előtt álló egyik fő akadályként jelölték meg azt, hogy az Unió és Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolatok nyomon követésében a szervezett európai és latin-amerikai és karibi civil társadalom nem fér hozzá strukturált és átfogó módon az információkhoz. Az EGSZB megerősíti, hogy az információhoz való hozzáférés a két régió kapcsolatainak egyik elsődleges célkitűzése kell, hogy legyen, ezért egyértelmű szabályokat és eljárásokat kell kidolgozni az információhoz való hozzáférésre és annak terjesztésére.

5.8

Amennyiben a megállapodások aláíró felei ténylegesen fontosnak tartják a civil társadalom részvételét, akkor a szükséges és elégséges anyagi forrásokat a megállapodások szerinti valamennyi részvételi mechanizmus tekintetében már a kezdetektől biztosítaniuk kell, hogy ezek a mechanizmusok betölthessék feladataikat.

5.9

Az EGSZB üdvözli az EU–LAC Alapítvány nemzetközi szervezetté való átalakítását, mivel ez fontos eleme lehet a biregionális partnerség új lendülettel történő megerősítésének, és megismétli az Unió és a CELAC államfői számára 2012-ben Santiago de Chilében tett javaslatát, miszerint az alapítvány munkaprogramjában határozottan szerepelnie kell a mindkét földrész civil társadalmi szervezetei reprezentatív intézményeivel való eredményes és hatékony együttműködésnek.

5.10

Az EGSZB arra szólít fel, hogy a megállapodás szerinti politikák és intézkedések a két régió közötti kapcsolat koherenciájának és kedvező hatásainak javítását célozzák, e politikák és intézkedések minőségének és relevanciájának, továbbá annak garantálása érdekében, hogy az érintett civil társadalmak ezeket sajátjuknak tekintsék.

6.1

Az Európai Unió és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége állam- és kormányfőinek (EU–CELAC) csúcstalálkozójára 2017. október 26–27-én El Salvadorban kerül sor. Figyelembe véve az USA és Latin-Amerika közötti kapcsolatok elhidegülését, az EGSZB szerint ez a csúcstalálkozó az EU és Latin-Amerika és a Karib-térség közötti stratégiai, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok megerősítésére kell, hogy törekedjen.

6.2

Az EGSZB arra ösztönzi a két régió politikai döntéshozóit, hogy tegyenek még eredményesebb intézkedéseket, és legyenek határozottabban jelen, hogy ösztönözzék a bolygó megóvását, küzdjenek az éghajlatváltozás ellen, őrizzék meg a biológiai sokféleséget és a fenntartható fejlődést, mozdítsák elő az egyének jólétét, járuljanak hozzá a szegénység felszámolásához, biztosítsák a társadalmi és területi kohéziót, mozdítsák elő a mindenki számára elérhető minőségi oktatást és egészségügyet, a nemek közötti egyenlőséget és a népek kultúráját, támogassák a békét, tekintsék fontosnak a globális intézmények szerepét, és őrizzék meg a multilateralizmust.

6.3

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy feladatának az is része, hogy aktívan részt vegyen egy olyan világ kiépítésének teljes folyamatában, ahol – a különbözőségeket is figyelembe véve, továbbá párbeszédet folytatva – békében lehet élni. Ebben a világban valamennyi ország és nép megtalálhatja saját fejlődési irányát, és saját kultúrájából kiindulva demokratikus, befogadó és jóléti társadalmat teremthet. Az EGSZB szerepet kíván vállalni ebben a folyamatban.

6.4

Az EGSZB felkéri az Unió, továbbá Latin-Amerika és a Karib-térség valamennyi politikai vezetőjét, hogy ismerjék el és tekintsék fontosnak a civil társadalom részvételét, hogy a lehető legtöbb lakosuk bevonható legyen a döntéshozatali folyamatba. Az EGSZB – anélkül, hogy bárkit is ki kívánna zárni – úgy véli, hogy a strukturált és eredményesebb részvételt az intézményi és az intézményesített részvétel teszi lehetővé.

6.5

A tisztességes munka támogatása az Európai Unió Latin-Amerikával és a Karib-térséggel kapcsolatos politikájának elsődleges célkitűzése kell, hogy legyen; e tekintetben konkrét kötelezettségvállalásokra van szükség az ILO alapvető egyezményeinek tiszteletben tartása és az azoknak való megfelelés érdekében, ennek ellenőrzésére pedig mechanizmusokat kell létrehozni, méghozzá úgy, hogy a társadalom és a szakszervezetek valóban részt vegyenek valamennyi EU–LAC politikában és tárgyaláson.

6.6

Az EGSZB a jelenlegi geopolitikai helyzetben úgy véli, hogy a társulási megállapodások, a kereskedelmi megállapodások, a politikai párbeszédről szóló megállapodások és a stratégiai partnerségek továbbra is fontos eszközök, azonban immár nem jelentenek kizárólagos lehetőséget. Ma az a legfontosabb, hogy a közös kulturális, történelmi és politikai értékekkel és elképzelésekkel rendelkezők tisztában legyenek azzal, hogy a nemzetközi színtér befolyásolására képes stratégiai tömböt kell létrehozni. A megállapodások e felismerés eredményei kell, hogy legyenek, nem pedig eszközei.

6.7

Az EGSZB ösztönzi az Európai Unió és a CELAC közötti olyan átfogó keretmegállapodás irányába történő előrelépést, amely a politikai párbeszéd, az együttműködés és a fenntartható gazdasági fejlődés végrehajtási elveire terjedne ki. Ez lehet a globális geopolitikai fellépés alapja, amelyben mindenkor meghatározzák a fellépés módszerét, amikor a közös elveket és értékeket kockázat fenyegeti.

6.8

Az EGSZB szerint mindenképpen el kell ismerni a szervezett civil társadalom részvételét egy olyan globális tudatosság megteremtésében, amely a békét, a fenntartható fejlődést, a tisztességes kereskedelmet és valamennyi nép és régió jólétét támogató globális megoldásokat mozdítja elő, támogatja és részesíti előnyben.