16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/20

Előadó:

Michael SMYTH

1.1

Bár több mint hat év telt el a pénzügyi és gazdasági válság kezdete óta, a vállalkozások, különösen a kkv-k finanszírozásának megszokott csatornái részben még mindig nem nyíltak meg. A bankok, amelyek a legtöbb kkv számára a finanszírozás hagyományos forrásának számítanak, számos ok, például a hitelállomány jelenleg zajló leépítése, a magasabb tőkearány- és likviditási követelmények, a behajthatatlan követelésekhez való tartalékképzés és a kockázat kerülése miatt kevesebb hajlandóságot mutatnak a hitelezésre. A pénzügyi piacok és finanszírozási csatornák széttöredezettsége a pénzügyi válság egyik legmarkánsabb jellemzője volt Európában.

1.2

A kkv-k számára nyújtott forgótőke-hitelezés visszaesése a piaci zavarok olyan, tartós megnyilvánulásának tekinthető, amely megfelelő válaszlépéseket követel meg az uniós politikaalkotóktól. Az eddigi válaszlépések azonban nem állnak arányban a probléma súlyosságával.

1.3

Az EKB LTRO-kezdeményezése (1) sikeresen elhárította a bankrendszer összeomlásának veszélyét, azonban a finanszírozás legnagyobb része nem jutott át a reálgazdaságba. Ehelyett a finanszírozási forrásokat a bankok mérlegének konszolidálására használták fel, ami elszalasztott lehetőséget jelent, mivel a vállalkozások továbbra is szenvednek a forgótőke hiányától.

1.4

Az EBB-t, amely igen aktív szerepet játszik a kkv-k támogatásában Európa-szerte, jelentős mértékben feltőkésítették, és a bank megerősítette hitelnyújtási tevékenységét a kkv-k számára. A kkv-k támogatása jelenti az EBB-csoport legnagyobb önálló politikai prioritását, amely az EBB által éves szinten kihelyezett hitelek mennyiségének több mint 20 %-áért és az EBA tevékenységeinek 100 %-áért felelős. Bár az EBB jelentősen hozzájárul a kkv-k fejlesztési finanszírozásának biztosításához, az euróövezetbeli vállalatok számára nyújtott teljes hitelállományból továbbra is csak kis mértékben veszi ki a részét.

1.5

Az EGSZB támogatta a gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló tavaly megjelent zöld könyvet (2), amelyet egy nemrégiben közzétett intézkedéscsomag (3) követett. Ez általában véve ösztönzi a hosszú távú finanszírozást, és konkrétan a kkv-k finanszírozására irányul. A csomag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek ösztönzik a kkv-k számára nyújtott kölcsönök értékpapírosításának alkalmazását. Az Európai Bizottság emellett új szabályokat javasol a nyugdíjalapok pénzügyi eszközökbe való befektetésének ösztönzésére, így mozdítva elő a hosszú távú növekedés finanszírozását a reálgazdaságban (4). Olyan javaslatok is vannak, amelyek a vállalati és egyéb típusú kötvények likvid és átlátható másodlagos piacának megteremtésére irányulnak. Az EGSZB üdvözli ezeket a javaslatokat, és úgy véli, hogy idővel hozzájárulhatnak a kkv-k finanszírozásának megújult és hatékonyabb piacához.

1.6

Jelenleg számos egyéb kezdeményezés megvalósítására is sor kerül annak érdekében, hogy megszüntessék azokat az akadályokat, amelyek gátolják a hitelezőket a hitelképesség és hitelkockázat pontosabb felmérésében. Ide tartozik az olyan digitális adattárak szélesebb körű használata, amelyek bejegyzési szabványokat tartalmaznak a cégnyilvántartások, statisztikai hivatalok, a banki hitelek minősítése és egyéb hitelezők számára, valamint végső soron egy európai központi hitelnyilvántartás létrehozása. A kkv-k pénzügyi teljesítményére vonatkozó jobb és több aktuális információnak lehetővé kellene tennie a hitelezők által végzett kockázatelemzés hatékonyságának növelését és a kockázat megfelelőbb beárazását.

1.7

A kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására irányuló számos javaslat jelenleg éppen kidolgozás vagy mérlegelés alatt áll. Az EGSZB támogatja ezt a proaktívabb politikai döntéshozói választ, azonban ezek végrehajtásához időre van szükség. A kihívás továbbra is abban áll, hogy meghatározzuk, mi a teendő most és rövid távon a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása érdekében.

1.8

Egy univerzális megoldás nem biztos, hogy minden tagállamban alkalmazható. Néhány tagállam nemzeti pénzügyi struktúráinak és szabályainak megfelelő megközelítéseket dolgozott ki. Az egyik legérdekesebb kezdeményezés a hitelfinanszírozási rendszer az Egyesült Királyságban (5). Ez rendkívül sikeresen mozdította elő a jelzáloghitelezést és a háztartások számára nyújtott hiteleket az Egyesült Királyságban az elmúlt két évben, és jelenleg sikeresen ösztönzi kizárólag a kkv-k finanszírozását. A rendszer a finanszírozás költségeinek csökkentése révén ösztönzőt nyújt a részt vevő bankoknak a kkv-k számára nyújtott nettó hitelállomány növeléséhez. Támogatói szerint a rendszer nélkül a kkv-k számára nyújtott hitelek mennyisége sokkal alacsonyabb lenne.

1.9

Az EGSZB a hitelfinanszírozási rendszert a bevált gyakorlatok egyik példájának tekinti, és azt ajánlja, hogy az EKB komolyan fontolja meg egy hasonló kezdeményezés bevezetését az euróövezetben. 2014. június 5-én az EKB egy sor likviditási intézkedést jelentett be a kkv-knak nyújtott banki kölcsönök előmozdítására (6). Az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy az EKB fő javaslatát képező ún. célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM) hasonlítanak az e véleményben is említett hitelfinanszírozási rendszerhez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az EGSZB e véleménnyel kapcsolatos munkája megelőzi a szakpolitikai döntéshozók gondolkodásmódjának változását.

2.1

A vállalati hitelezés és finanszírozás kapcsán folytatott viták korábban a – főként a kkv-knak szánt – fejlesztési vagy befektetési tőke keresleti és kínálati oldalára összpontosítottak. A hitelezők azt szokták hangsúlyozni, hogy nincs elég új projekt, és ezért gyenge a kereslet a fejlesztési célú finanszírozásra. A kkv-k és a középvállalkozások képviselői pedig gyakran a fejlesztési célú finanszírozás kínálata és az ilyenfajta hitelek költségei miatt panaszkodnak, megjegyezve, hogy a bankok túlárazzák a finanszírozás kockázatát. Bizonyos szempontból mindkét álláspontnak igaza van. Mindenesetre a kis- és nagyvállalkozások számára nyújtott hitelek állománya az uniós tagállamokban a legjobb esetben is csak stagnált, és a legrosszabb esetben meredeken zuhant.

2.2

Az EGSZB jelen véleménye nem elsősorban a fejlesztési tőke vagy az új (induló) vállalkozások, illetve innovációk finanszírozásának vizsgálatát célozza, hanem a forgótőkéhez való hozzáférés kérdésével foglalkozik, azaz a folyószámlahitelek és rulírozó hitelek lehetőségeivel, amelyek a legtöbb vállalkozás működéséhez elengedhetetlenek. A forgótőke hitelezési feltételeinek trendjeit nehéz feladat pontosan meghatározni, mivel hiányoznak a megfelelő adatok, azonban a legfőbb tendenciák kiolvashatók az EKB nem pénzügyi jellegű vállalkozások számára nyújtott hitelezésére vonatkozó adatokból. Ezek a számadatok csökkenő tendenciát mutattak az elmúlt négy évben, és csak az utóbbi néhány hónapban mutatják a kilábalás jeleit.

2.3

Az elmúlt hat év pénzügyi és gazdasági válságainak legtartósabb jellemzője a vállalatfinanszírozás meredek visszaesése. Ahogy a bankok azért küzdöttek, hogy korlátozzák az értékcsökkent kölcsönöknek és értékvesztett adósságnak való kitettségüket, a vállalatok, különösen pedig a kisebb és mikrovállalkozások számára rendelkezésre álló forgótőke szokásos ellátottsági szintje visszaesett, mind nominális, mind pedig reálértelemben. A vállalkozások számára nyújtott hitelezés visszaesése a piaci zavarok tartós megnyilvánulásának tekinthető. Ezenfelül az európai pénzügyi piacok széttöredezettsége kettős hitelkamat-szerkezethez vezetett. Az olasz és spanyol kisvállalkozásoknak például sokkal magasabb kamatköltségeik vannak, mint a hasonló német és brit vállalkozásoknak. Az uniós politikai döntéshozók által tett eddigi válaszlépések nem álltak arányban a probléma súlyosságával, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a megszigorított uniós és nemzetközi bankszabályozás még súlyosbíthatta is a hitelezési válságot a bankok kockázatvállalási készségének csökkentése révén.

3.1

Az uniós politikaalakítók nehezen boldogultak a pénzügyi válság következményeinek és a reálgazdaságra gyakorolt hatásainak kezelésével. Az uniós bankrendszer sérülékenysége a gazdasági fellendülés kerékkötőjévé vált. E sérülékenység orvoslása érdekében az Európai Központi Bank (EKB) 2012/13-ban egy teljesen újszerű kezdeményezésbe fogott, amely a bankoknak több mint 1 billió euró értékű, viszonylag alacsony kamatozású hitelhez biztosított hozzáférést. Ezt a kezdeményezést hosszabb távú újrafinanszírozási műveletnek (LTRO) nevezték el, és válaszként szolgált arra a fenyegetésre, hogy a bankok esetleg befagynak vagy csődbe mennek, miközben megpróbálják mérlegüket helyrehozni és megfelelni a szabályozás által előírt szigorúbb tőkemegfelelési mutatóknak. Az LTRO sikeresen elhárította az összeomlás veszélyét, azonban a finanszírozás legnagyobb része nem jutott át a reálgazdaságba. A forrásokat ehelyett a bankok mérlegének konszolidálására használták fel. Bizonyos értelemben ez a végeredmény előre megjósolható és érthető volt. A legtöbb európai bank számára a túlélés jelentette és jelenti a prioritást. Más értelemben azonban elszalasztott lehetőséget jelent, mivel a vállalkozások továbbra is szenvednek a forgótőke hiányától.

3.2

2013 márciusában az Európai Beruházási Bankot (EBB) jelentős mértékben feltőkésítették. Befizetett tőkéjét a részvényesek 10 milliárd eurós készpénzinjekcióval megnövelték. Az EBB tervei szerint az elkövetkező három-négy évben mintegy 40 milliárd euróval tudja majd növelni a kkv-k számára nyújtott, már eddig is jelentős mértékű hitelezését. A feltőkésítés segített az EBB-nek abban, hogy megerősítse hitelezési tevékenységét a kkv-k számára. A kkv-k támogatása jelenti az EBB-csoport legnagyobb önálló politikai prioritását, amely az EBB által éves szinten kihelyezett hitelek mennyiségének több mint 20 %-áért és az EBA tevékenységeinek 100 %-áért felelős. Az EBB által a kkv-k számára nyújtott hitelezést azonban leginkább fejlesztési tőke, innováció és új projektek céljaira használják fel. Tény, hogy az EBB jelenleg mérlegeli a forgótőke hitelezésének lehetőségét, és érdeklődve figyeljük e megfontolások kimenetelét. Bár az EBB jelentősen hozzájárul a kkv-k fejlesztési finanszírozásának biztosításához, az euróövezetbeli vállalatok számára nyújtott teljes hitelállományból továbbra is csak kis mértékben veszi ki a részét.

3.3

Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a monetáris hatóságok a bankrendszer likviditásának biztosítása érdekében olyan, nem hagyományos intézkedésekhez folyamodtak, mint a kereskedelmi papírok felvásárlása („mennyiségi lazítás”). Ez a politika azt jelenti, hogy a központi bankok nagyon nagy mennyiségben állam- és vállalati kötvényeket vásárolnak fel, és új pénzt hoznak létre a bankrendszer számára. Ez segített a pénzpiacok befagyásának elkerülésében, és előmozdította a monetáris politika érvényre juttatásának mechanizmusát az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Vannak arra utaló jelek, hogy a mennyiségi lazítás programja az Egyesült Államokban segített a hitelezés és finanszírozás reálgazdaságban való kiterjesztésében. A gazdasági fellendülés fokozódó erősödésével az amerikai monetáris hatóságok most a felvásárlási program visszafogását mérlegelik. Az Egyesült Királyságban a Bank of England előretekintő iránymutatása arra enged következtetni, hogy a gazdasági fellendülés megszilárdulásával a mennyiségi lazítás politikája is véget ér majd.

3.4

Az Európai Bizottság 2013 márciusában zöld könyvet tett közzé a gazdaság hosszú távú finanszírozásáról (7), és ezt egy intézkedéscsomag követte, amely általánosságban ösztönzi a hosszú távú finanszírozást, és konkrétan a kkv-k finanszírozására irányul (8). E csomag központi elemét olyan intézkedések képezik, amelyek a kkv-k számára nyújtott kölcsönökre vonatkozó eszközfedezetű értékpapírok (ABS) alkalmazásának ösztönzésére irányulnak. Az eszközfedezetű értékpapírok szélesebb körű használata mentesítené a bankokat és egyéb pénzintézeteket attól, hogy a vállalatfinanszírozás nagyobb volumeneit vállalják magukra. Az Európai Bizottság emellett új szabályokat javasol a nyugdíjalapok pénzügyi eszközökbe (például eszközfedezetű értékpapírokba) való befektetésének ösztönzésére, így mozdítva elő a hosszú távú növekedés finanszírozását a reálgazdaságban (9). Olyan javaslatok is vannak, amelyek a vállalati kötvények likvid és átlátható másodlagos piacának megteremtésére és a fedezett kötvények és zártkörű kibocsátások vonzóerejének növelésére irányulnak. Közétettek egy közösségi finanszírozásról („crowd funding”) szóló közleményt (10) is, amelynek célja a legjobb gyakorlatok népszerűsítése, a közösségi finanszírozási piacok fejlődésének figyelemmel kísérése és egy közösségi finanszírozási minőségi címke megteremtésének megkönnyítése.

3.5.

Számos egyéb kezdeményezés is fontos ebben a tekintetben. Azok az akadályok, amelyek gátolják a hitelezőket a hitelképesség és a hitelkockázat pontosabb felmérésében, általában a költségekhez kapcsolódnak, és a megfelelő pénzügyi információk hiányának tudhatók be. A Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IFF) számos intézkedést javasol az akadályok csökkentése érdekében. Ide tartozik az olyan digitális adattárak szélesebb körű használata, amelyek bejegyzési szabványokat tartalmaznak a cégnyilvántartások, statisztikai hivatalok, a banki hitelek minősítése és egyéb hitelezők számára. A hitelkockázati adatok nemzeti adattárát össze kell hangolni az európai adatraktárral, ami végső soron egy európai központi hitelnyilvántartás létrehozásához vezet majd. Az IIF az információgyűjtés és jelentéstétel egész Európára érvényes szabványának meghatározását sürgeti, hogy lehetővé váljanak a vállalatok és nemzetek közötti elemzések. A kkv-k pénzügyi teljesítményére vonatkozó jobb és több aktuális információnak lehetővé kellene tennie a hitelezők által végzett kockázatelemzés hatékonyságának növelését és a kockázat megfelelőbb beárazását.

3.6.

A kkv-k számára nyújtott finanszírozási áramlatok javítására irányuló egyéb javaslatokhoz többek között a következők tartoznak:

4.1

Nem egyszerű feladat egy olyan rendszer megtervezése, amely az EU egészében ösztönzi a finanszírozáshoz való hatékonyabb hozzáférést. Néhány tagállam nemzeti pénzügyi struktúráinak és szabályainak megfelelő megoldásokat dolgozott ki. Egy univerzális megközelítés nem biztos, hogy minden tagállamban alkalmazható. Az egyik legérdekesebb ilyen kezdeményezés a brit hitelfinanszírozási rendszer (FLS), amelyet érdemes közelebbről is megvizsgálni.

4.2

A brit pénzügyminisztérium és a Bank of England 2012 júliusában vezette be a hitelfinanszírozási rendszert a reálgazdaságnak nyújtott hitelezés élénkítése érdekében (11). A pénzügyminisztérium – a Bank of England részvényeseként – felügyeli a hitelfinanszírozási rendszer működését. A hitelfinanszírozási rendszer a részt vevő bankoknak olcsó finanszírozási forrást kínál, ezek az alacsonyabb finanszírozási költségek pedig lehetővé tehetik a bankok számára, hogy az általuk megszabott kamatlábak csökkentése révén növeljék a hitelezési lehetőségeket. A rendszer hitelezési tevékenységük fokozására ösztönzi a bankokat, és így lehetővé teszi számukra, hogy további finanszírozási forrásokat hívjanak le a rendszerből. A hitelfinanszírozási rendszer életre hívása óta hozzájárult a banki finanszírozási költségek jelentős csökkentéséhez, és ez kedvezőbb hitelfeltételek formájában csapódott le. Joggal mondhatjuk, hogy a hitelfinanszírozási rendszer legfőbb sikere eddig a háztartások számára nyújtott hitelek és különösen a jelzáloghitelezés ösztönzésében állt. Kevésbé volt sikeresnek mondható a vállalatfinanszírozás ösztönzésének tekintetében, és ezért 2013 novemberében a hatóságok úgy módosították a hitelfinanszírozási rendszert, hogy az kizárólag a kkv-knak nyújtott hitelezésre összpontosítson.

4.3

A hitelfinanszírozási rendszert úgy tervezték, hogy a részt vevő bankoknak kereskedelmi ösztönzőt nyújtson nettó hitelezésük (azaz a törlesztésekkel csökkentett bruttó hitelezésük) növelésére. A rendszer diszkontált finanszírozást biztosít valamennyi bank számára, még az olyan bankok számára is, amelyek leépítik hitelállományukat. A rendszer nem határoz meg felső korlátot a bankok által igénybe vehető finanszírozási összeg tekintetében. Például, ha egy részt vevő bank 100 milliárd eurós vállalathitelezési állománnyal rendelkezik a rendszer kezdetekor, akkor legalább 5 milliárd euró értében hívhat le finanszírozási forrásokat. Ha ugyanez a bank további 1 milliárd euróval megnövelné a kkv-k számára nyújtott hitelezését, további 5 milliárd euró lehívására lenne jogosult a hitelfinanszírozási rendszerből. Ez a kkv-knak nyújtott nettó hitelezéshez viszonyított egy az öthöz lehívási arány, valamint a finanszírozás alacsonyabb költsége erős ösztönzőt jelent a bankok számára a hitelezési tevékenység kibővítésére (12).

4.4

A Bank of England felügyeli a módosított hitelfinanszírozási rendszert, amelyben a legtöbb brit pénzügyi intézmény részt vesz. A kizárólag a vállalathitelezés ösztönzését célzó felülvizsgált rendszer 2013. november óta működik, és még valószínűleg túl korai bármilyen messzemenő következtetést levonni a hatékonyságát illetően. A legnagyobb brit és euróövezetbeli bankok közül néhány tovább folytatta hitelállományának gyors ütemű leépítését, és a vállalathitelezés terén megfigyelt csökkenés nagyrészt valószínűleg erre vezethető vissza. A hitelfinanszírozási rendszer támogatói szerint a hitelezés helyzete sokkal rosszabb lenne az Egyesült Királyságban az FSL finanszírozás lehetősége nélkül.

4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy egy a hitelfinanszírozási rendszerhez hasonló rendszert kellene megvalósítani az euróövezetben is. Egy az euróövezetben elindított, a hitelfinanszírozási rendszerhez hasonló projekt egy behatárolt – legfeljebb két vagy három éves – időszak alatt hozzájárulhatna a vállalatfinanszírozás egészségesebb szintjének visszaállításához, és megkönnyíthetné a hitelállomány leépítésének jelenleg zajló folyamatát is.

4.6

2014. június 5-én az EKB egy sor likviditási intézkedést jelentett be a kkv-knak nyújtott banki kölcsönök előmozdítására (13). Az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy az EKB fő javaslatát képező ún. célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM) hasonlítanak az e véleményben is említett hitelfinanszírozási rendszerhez.

4.7

Az EGSZB üdvözli a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítását célzó, az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatok legnagyobb részét, azonban ezek leginkább közép- vagy hosszabb távra vonatkoznak, és így új jogszabályok és/vagy intézmények létrehozását követelhetik meg. Eközben azonban a vállalkozások számára nyújtott forgótőke hitelezésének válsága azonnali és sürgető probléma, amely valószínűleg súlyosbodni fog. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU politikai döntéshozóinak többet kellene tenniük olyan rövidebb távú megoldások keresése érdekében, mint a fentiekben felvázolt ösztönző rendszerek (FLS és CHLRM). A megnőtt pénzügyi vagy hírnévbeli kockázatokkal szembe kell állítani azt a 26 millió (ebből 5,6 millió 25 évesnél fiatalabb) polgárt, akiket az EU-ban munkanélküliként tartanak nyilván.