16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/1

Előadó:

Panagiotis GKOFAS

Társelőadó:

Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS

1.1

A vélemény célja az, hogy adalékul szolgáljon a görög elnökség munkájához, valamint az olasz elnökség alatt is biztosítsa a folytonosságot az uniós bevándorlási és menekültügyi politika külső dimenziójának megerősítése érdekében. A bevándorlás különösen összetett kérdéskör, amely a számos érdekelt együttműködését, valamint az EU közös, átfogó irányítását igényli mind nemzetközi, mind európai szinten (1).

1.2

Az EU-nak a jövőben nem úgy kell kezelnie a bevándorláspolitikát, mintha az szinte kizárólag a tagállamok belügye lenne. Egyes hibás fellépések mögött éppen ez a téves szemlélet áll. Az EGSZB úgy véli, hogy a bevándorlást Európának egy olyan átfogó megközelítés keretében kell kezelnie, amely a belső és a külső dimenziót is magában foglalja: a migrációs áramlások belső kezelése és a harmadik országokkal való együttműködés egyetlen politika két elemét kell hogy alkossa ahhoz, hogy eredményes lehessen.

1.3

A személyek mobilitásával járó kihívásokat a gazdasági globalizáció összefüggéseiben kell kezelnünk. A bevándorlás és a mobilitás kölcsönösen összefügg egymással. A személyek mobilitásáról és a migrációról szóló nemzetközi párbeszédet össze kell kapcsolni az európai politika olyan más elemeivel, mint a kereskedelem, a fejlesztési együttműködés, az emberi jogok és a biztonság.

1.4

Az Unió egyes tagállamai külön-külön nem képesek megfelelően kezelni a bevándorlást és a menekültügyet, ezért a Szerződés lefekteti egy olyan közös politika alapjait, amelyet harmonizált jogszabályi kerettel kell bevezetni. A szolidaritás és az igazságos felelősségmegosztás elvét meg kell erősíteni.

1.5

A tagállamok külső határai ellenőrzésének feladatát az EU-nak kell vállalnia, mivel a schengeni övezeten belül e határok az egész Európai Unió határait képezik. A Frontexet európai határőrszolgálattá kell alakítani. Az EU-nak meg kell erősítenie a tagállamok közti szolidaritást, és javítania kell a feladatmegosztást.

1.6

Egyes európai területek földrajzi elhelyezkedésükből adódóan sajátos nehézségekkel küzdenek, mivel tranzitállomásként szolgálnak a rendezetlen jogállású bevándorlók számára, és időnként a befogadóképességüket meghaladó számban érkeznek hozzájuk bevándorlók. Az Európai Uniónak a felelősség jobb megosztására irányuló, valamint operatív természetű, pénzügyi szolidaritási és befogadási eljárásokat kell bevezetnie.

1.7

A globalizálódott világban Európának együtt kell működnie a harmadik országokkal és a nemzetközi intézményekkel egy a migrációra és a mobilitásra vonatkozó nemzetközi jogi keret kialakításában.

1.8

Ennek kapcsán az EGSZB úgy véli, hogy a bevándorlást az alábbi három, egymáshoz kapcsolódó területen kell kezelni: a bevándorlók származási országában, a tranzitországokban és a célországokban, vagyis ebben az esetben az EU-ban, mivel csak így kezelhetők majd eredményesen a migrációs áramlások.

1.9

A menekültügyi és bevándorláspolitikát jobban össze kell hangolni az Unió külpolitikájával. Az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) be kell töltenie szerepét, és foglalkoznia kell a bevándorlási, menekültügyi és határigazgatási politikákkal, hogy erősebb legyen az ezek közötti összhang. Az EGSZB, amely hozzájárult a görög elnökség munkájához, üdvözli, hogy az Európai Tanács által 2014. június 26–27-én elfogadott stratégiai iránymutatások magukban foglalják a migráció, a menekültügy és a határigazgatás külső dimenzióját. Emellett a Parlament szerepét is növelni kell e kérdések kapcsán.

1.10

A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés keretében az Uniónak megállapodásokat kell kezdeményeznie harmadik országokkal, különösen a szomszédos országokkal, a bevándorlók származási országaival és a tranzitországokkal.

1.11

Az EGSZB ennek érdekében a fenti országokkal folytatott párbeszéd fokozását javasolja, új, átfogóbb mobilitási és migrációs partnerségek bevezetése céljából, az 1.3. és 5.1.6. pontokban foglaltaknak megfelelően.

1.12

A mobilitási partnerségeknek vannak bizonyos korlátaik, amelyeket az elkövetkező évek során meg kell szüntetni; ilyen például az, hogy nem kötelezőek a szerződő felekre nézve. Rugalmasságuk ugyan elősegíti jogi kötelezettségek nélküli politikai megállapodások tető alá hozatalát, az EGSZB szerint azonban kötelező érvényű nemzetközi megállapodásokká kell alakítani őket.

1.13

A mobilitási partnerségek prioritásai között szerepelniük kell a gazdasági migrációval és a mobilitással kapcsolatos szempontoknak: a biztonság, a visszatoloncolás és a határellenőrzés mellett nagyobb súlyt kell helyezni a legális migráció megszervezésére és a vízumpolitikára, a szakképesítések elismerésére, a szociális biztonsági jogokra, valamint a migráció és a mobilitás fejlődéshez nyújtott hozzájárulására.

1.14

Az EGSZB azt javasolja, hogy a származási országokban az EU nyisson migrációs hivatalokat, melyeket az Európai Bizottság működtetne az EKSZ, valamint a Belügyi és a Foglalkoztatási Főigazgatóság tisztviselőivel. Az EU internetes bevándorlási portálja hasznos, de elégtelen eszköz; fontos, hogy több nyelven és interaktívabban lehessen használni.

1.15

Javítani kell a származási és a tranzitországokkal való együttműködést, valamint meg kell előzni és akadályozni a rendezetlen jogállású bevándorlást. Emellett tájékoztató kampányokat kell szervezni, és hatékonyan küzdeni kell az emberkereskedelmet vagy illegális embercsempészetet folytató bűnszövetkezetek ellen. A rendőrségi és igazságügyi együttműködés alapvető a bűnszövetkezetek elleni küzdelemhez. Illegális gazdasági profitszerzés érdekében az emberkereskedők és -csempészek emberek életét és biztonságát veszélyeztetik. A mobilitási partnerségeknek új együttműködési rendszereket kell kialakítaniuk a határellenőrzés, valamint a támogatott visszatérés területén.

1.16

Ugyanennyire döntőek a pozitív feltételesség elvén („többet többért”) alapuló pénzügyi segítségnyújtási és fejlesztési programok, amelyek egyszerre kezelik a bevándorlás különféle tényezőit, a visszatérési és visszafogadási politikát is beleértve. Hasonlóképpen fontos megerősíteni a civil szervezeteket és a mobilitási partnerségekben való részvételüket.

1.17

Az EGSZB pártolja emellett a Frontex és az Europol szervezett bűnözés – különösen az emberkereskedelem és embercsempészet – elleni együttműködését, továbbá az olyan emberi jogi szervezetekkel való kooperációt, mint a Nemzetközi Migrációs Szervezet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, vagy a Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ. Az EGSZB támogatja továbbá az Európai Bizottság arra irányuló rendeleteit, hogy 2014-től kezeljék rugalmasabban a Menekültügyi és Migrációs Alapot és a Belső Biztonsági Alapot.

1.18

Uniós szinten megfelelő, koherens, közös európai bevándorláspolitika alakítandó ki, valamennyi tagállam kötelezettségvállalása és kölcsönös segítségnyújtása alapján. Az EU-nak eredményes visszatérési politikát kell elfogadnia a visszatoloncolásról és visszafogadásról szóló nemzetközi szerződések alapján. Az EU határai, beleértve a Földközi-tenger partján fekvő uniós tagállamok tengeri határait is, az EU-t alkotó valamennyi ország határai is egyben, így – a Szerződésekkel összhangban – aktív őrizetük is a tagállamok közös felelőssége.

1.19

Folyamatosan tiszteletben kell tartani a rendezetlen jogi helyzetű bevándorlók emberi jogait: megmentésükkor vagy fogadásukkor, amíg védelmi státuszt nem nyernek, amikor jogilag rendezetlen, „iratok nélküli” státusban vannak, illetve amikor visszatoloncolják őket a származás szerinti országba. Minden tagállamban további, magasabb színvonalú ideiglenes tartózkodási és befogadóközpontok alakítandók ki a bevándorlók számára, az egész Európai Unió segítségével, figyelembe véve az egészségügyi és orvosi ellátással, valamint a menedékjog vagy szociális támogatás iránti kérelmek gyorsabb elbírálásával kapcsolatos feltételeket. Az EGSZB megismétli álláspontját, mely szerint nem folytatható a menedékkérők és a rendezetlen jogállású bevándorlók – különösen a gyermekek, kísérő nélküli kiskorúak, terhes nők és súlyos betegségben szenvedők – őrizetben tartásának gyakorlata.

1.20

Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy Európában fokozódik a bevándorlókkal szembeni intolerancia, rasszizmus és idegengyűlölet; továbbá aggasztónak tartja, hogy egyes tagállamokban egyre csökken az alapvető jogok védelme.

1.21

Valamennyi uniós intézmény megerősítette már, hogy a bevándorlás mind gazdasági, mind demográfiai szempontból nagy jelentőséggel bír az EU számára. Az Európa 2020 stratégia is rámutat erre. Amint azt az EGSZB többször is megállapította, fontos, hogy az európai bevándorláspolitika proaktív legyen, védje az emberi jogokat, fellépjen a munkavállalási és szociális diszkrimináció ellen, és integrációs menetrendet is tartalmazzon.

1.22

Az Európai Uniónak létre kell hoznia egy harmonizált jogszabályok alapján működő közös menekültügyi rendszert. A Dublini Egyezményt olyan rendszerrel kell felváltani, amely nagyobb fokú szolidaritást biztosít az EU-n belül, figyelembe veszi a menedékkérők szempontjait is, és biztosítja a felelősségek arányosabb elosztását a tagállamok között.

1.23

A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapról szóló új rendelet kiemelt figyelmet szentel a vész- és válsághelyzeteknek. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság javaslatával, mely szerint európai szinten rugalmas intézkedési kapacitást kell biztosítani és elegendő pénzügyi forrást kell nyújtani a vészhelyzetek kezeléséhez. A Szíriából és más afrikai háborús övezetekből érkezők nagy száma megköveteli az EU fellépését, mivel humanitárius vészhelyzetekről van szó.

2.1

A közös európai bevándorláspolitika hiánya, a közelmúltbeli és ismétlődő tragikus események a Líbia, Málta, Görögország, Olaszország és Spanyolország partjainál bekövetkezett halálos tengeri balesetekkel kapcsolatban, a Szíria határaihoz érkező egyre nagyobb számú menekült, a probléma összetettsége, valamint az érintettek nagy száma mind olyan tényezők, amelyek igencsak próbára teszik a földközi-tengeri országok reagáló képességét. Üdvözöljük ezért, hogy a soros elnökséget ellátó Olaszország, a leköszönő elnök Görögországhoz hasonlóan, továbbra is prioritásként kezeli a bevándorlás kérdését.

3.1

A XXI. században mind az emberek mobilitása, mind a migrációs áramlások intenzívebbé válnak. Napjainkban a világ népességének mindössze 3 %-a él szülőhazáján kívül, de ez növekvő tendenciát mutat (az éves növekedési ráta 3 %). Másrészt ki kell emelni, hogy a déli államok között erősödnek a migrációs áramlások, főként az ún. feltörekvő országok irányába. Az EU tagállamai közötti (2) és az Európai Gazdasági Térségen belüli mobilitás is növekszik.

3.2

A szegénység, a munkanélküliség, a demográfiai trendek, a lehetőségek hiánya, a konfliktusok, az ökológiai katasztrófák és az éghajlatváltozás csak néhány a nemzetközi migrációt kiváltó okok közül.

3.3

Az EGSZB azt javasolta, hogy a külpolitika területén az EU támogassa egy olyan, a migrációra és a mobilitásra vonatkozó nemzetközi jogi keret létrehozását, amely enyhítené a tagállamokra nehezedő nyomást. Ennek magában kell foglalnia a főbb ILO-egyezményeket, valamint a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt, amelyet az Unió tagállamai még nem ratifikáltak (3). Az EGSZB arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést azokról az intézkedésekről, amelyeket az egyezmény mielőbbi aláírása érdekében hoznak a tagállamok.

3.4

Mint már említettük, a vélemény fő célkitűzése az, hogy megvizsgálja és kiemelje a bevándorlás által általánosságban felvetett fő kérdéseket, valamint hogy átfogó megoldásokat keressen, amelyek a bevándorlók jogait is tiszteletben tartó, hatékony bevándorláspolitikát szavatolnak.

4.1.1

Az elmúlt tíz évben az EU fokozatosan közös jogi keretet fogadott el olyan szempontokkal kapcsolatban, mint a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők státusza vagy a családegyesítés. Harmonizálták a hallgatók és kutatók belépési feltételeit, a magasan képzett bevándorlók számára pedig kék kártya áll rendelkezésre. Átfogó jogszabályokat is elfogadtak, amelyekbe beletartozik a migráns munkavállalók összevont engedélye, az idénymunkások befogadásával kapcsolatos irányelv és a vállalaton belül áthelyezett munkavállalók befogadásával kapcsolatos irányelv.

Az EU-nak támogatnia kell a munkavállalási célú bevándorlásra vonatkozó közös politikát, és olyan jogi keretet kell kialakítania, amely koherens, átfogó, horizontális, és nagy figyelmet fordít a munkavállalók jogainak tiszteletben tartására, az egyenlő bánásmódra és a vállalkozások igényeire, illetve a migráns munkavállalók legális foglalkoztatására. Jogszabályokra, valamint a származási országokkal való együttműködésre van szükség, ami mind a magasan képzett munkaerő, mind az alacsonyabb képzettséget igénylő tevékenységeket végző munkavállalók számára lehetővé teszi a törvényes és átlátható módon történő migrációt.

Átfogó és koherens politikára van szükség a bevándorlás, a menekültügy és határigazgatás területén, és harmonizálni kell a jogszabályokat, mindezt a tagállamok, az Európai Bizottság szolgálatai, az EKSZ és az illetékes uniós testületek aktív közreműködésével.

4.1.2

Az EGSZB és az Európai Bizottság szorosan együttműködik az integrációs politikák kidolgozásában. Az EU néhány közös alapelv keretében kidolgoz egy integrációs menetrendet, amely egy pénzügyi alappal is rendelkezik. Az EGSZB és az Európai Bizottság továbbra is együttműködik az Európai Integrációs Fórum tevékenységeiben.

4.2.1

Az EU fokozatosan közös menekültügyi rendszert és harmonizált jogi rendszert alakít ki, de a helyzet még távolról sem megfelelő, ugyanis a tagállamok továbbra is egymástól eltérő szakpolitikákat és jogszabályokat alkalmaznak (4).

4.2.2

Az EGSZB kritikával illette, hogy az EU nem tanúsít elég szolidaritást a menekültügy terén, ugyanis a kérelmek 90 %-ával mindössze tíz tagállamnak kell megbirkóznia. Relatíve a kisebb országok – például Málta, Ciprus és Görögország – vannak kitéve a legnagyobb nyomásnak.

4.2.3

A Dublini Egyezmény meghatározza, hogy az egyes menekültügyi kérelmek elbírálása melyik tagállam feladata. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy ez a rendszer nem biztosítja a szolidaritást az uniós tagállamok között. A menedékkérőknek lehetőségük kellene hogy legyen arra, hogy bármelyik tagállamban benyújthassák kérelmüket. Középtávon új hatásköröket kellene biztosítani az EU-nak annak szavatolására, hogy kezelni tudja a kérelmeket – és ezt ne a nemzeti hatóságok végezzék. Ily módon a kérelmeket gyorsabban bírálnák el, és javulnának a menekültstátusz megadásának feltételei is. Egyszóval a Dublini Egyezményt olyan rendszerrel kell felváltani, amely nagyobb fokú szolidaritást biztosít az EU-n belül, figyelembe veszi a menedékkérők szempontjait is, és biztosítja a felelősségek arányosabb elosztását a tagállamok között.

4.2.4

Annak érdekében, hogy segítsék a tagállamokat a menekültügyi rendszer kialakításában, létrehozták az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO), amely technikai és operatív támogatást is nyújt. Az EASO feladatai közé kell hogy tartozzon a nemzeti menekültügyi rendszerek értékelése, illetve annak vizsgálata, hogy ezek a rendszerek megfelelnek-e az európai és nemzetközi jogból eredő kötelezettségeknek, valamint az alapvető jogoknak.

4.2.5

Az EGSZB azt javasolja, hogy harmadik országokkal és az UNHCR-rel együttműködve bővítsék a letelepedési programokat az EU-n kívülről érkező menekültek áttelepítésére és Unión belüli letelepítésére.

4.2.6

Azt is javasolja, hogy bővítsék az EU-n belüli áttelepítési programokat, pénzügyi ösztönzőkkel támogatva a programra jelentkező tagállamokat. Az EGSZB véleménye szerint a tagállamok között jelenleg csak nagyon csekély szolidaritás figyelhető meg a menekültek védelemben részesülők és a menedékkérők letelepedésével áttelepítésével kapcsolatban.

4.2.7

Az áthelyezést egy állandó, jól kiépített mechanizmus alapján kellene végezni. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottságnak jogalkotási javaslatot kellene előterjesztenie egy állandó és hatásos, Unión belüli áthelyezési mechanizmusra a menedékkérők áthelyezésére vonatkozó uniós eloszlási mutató alapján, ahogy azt a menekültüggyel kapcsolatos, az Unión belüli szolidaritás fokozásáról szóló európai parlamenti jelentés is említi (2012/2032 INI). A mechanizmus minél hatékonyabb működése érdekében a jogalkotási javaslatnak figyelembe kellene vennie a Málta számára indított, EUREMA elnevezésű kísérleti projekt gyakorlati tapasztalatait is (5).

4.3.1

Ha a bevándorlás és a bűnözés között párhuzamot vonunk, ahogy ezt beszédében számos politikus teszi, az nem felel meg a valóságnak, és erősíti az idegengyűlöletet. A rendezetlen jogi helyzetű bevándorlók nagy része legálisan, rövid távú tartózkodásra jogosító vízummal lépett be az EU területére, és aztán meghosszabbította ott-tartózkodását, vagy ideiglenes tartózkodási engedélye van, és ennek lejárta után nem távozik.

4.3.2

Sok ilyen személy méltatlan munkakörülmények között, illetve teljesen a munkajog keretén kívül, az informális gazdaságban dolgozik, és társadalmi kirekesztéssel kell szembenéznie. Néhány ilyen eset tükrében a civil szervezetek és az EGSZB támogatták az illegális bevándorlók jogi státuszának rendezésére irányuló eljárásokat, és általánosabban azt javasolták, hogy az EU dolgozzon ki javaslatokat és intézkedéseket, hogy elébe menjen az ilyen helyzetek kialakulásának.

4.3.3

A rendezetlen jogállású bevándorlók jogait mindenkor tiszteletben kell tartani – kimentésük vagy feltartóztatásuk percétől kezdve egészen addig, amíg védett státuszt nem kapnak, vagy amíg vissza nem toloncolják őket a származási országukba. A tengeri úton történő illegális bevándorlás gyakran emberi életeket követel. Ebben az összefüggésben az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az alapvető emberi jogok mindenkori tiszteletben tartása.

4.4.1

Az Európai Uniónak a külső határokra vonatkozó hiteles, hatékony és legitim politikára van szüksége, amely demokratikus ellenőrzésnek van alávetve. A schengeni övezethez tartozó tagállamok nem végeznek határellenőrzéseket a közös határokon. Ez azt jelenti, hogy a külső határok igazgatásával kapcsolatban együtt kell működniük, és meg kell osztaniuk egymás között a felelősséget. A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex szabályozza a határátlépéseket és az ellenőrzéseket, azon követelmények figyelembevételével, amelyeket a harmadik országok állampolgárainak teljesíteniük kell ahhoz, hogy beléphessenek az EU területére, és legfeljebb három hónapig ott tartózkodhassanak. Az EU listákat állít össze azokról az országokról, amelyek polgárainak beutazásra jogosító vízumot kell igényelniük.

4.4.2

Az EGSZB szerint a Frontex szerepét meg kell erősíteni, hogy középtávon egy európai határőrkontingensből álló európai határőrszolgálattá váljon. Fő feladata a Határellenőrzési Kódexben előírt közös szabályok alkalmazása lenne. Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell erősíteni az EU tagállamok iránti szolidaritását, figyelembe véve azok földrajzi helyzetét.

4.4.3

Az illegális emberkereskedelem és -csempészet elleni küzdelem során az áldozatok számára mindig biztosítani kell a nemzetközi humanitárius jogszabályokban és az európai emberjogi egyezményekben előírt védelmet. A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a határőrök részéről tilos a személyek nem, faji vagy etnikai származás, vallás vagy világnézet, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetése, a 13. cikk pedig úgy rendelkezik, hogy harmadik országok azon állampolgárai, akiktől megtagadták a beléptetést, fellebbezéssel élhetnek e határozat ellen.

4.4.4

Az EGSZB támogatja a vízumokról szóló jogszabályok módosítására vonatkozó európai bizottsági javaslatokat. A harmadik országokkal való együttműködés alapvető a vízumpolitika területén, mely sokszor kölcsönösségen alapul.

4.5.1

A mobilitási partnerségeknek elő kell irányozniuk, hogy a visszatérési eljárások elsősorban a segélyezéssel kísért önkéntes hazatéréseken alapuljanak (6). Ha mégis kitoloncolási eljárásra kerül sor, maradéktalanul tiszteletben kell tartani az érintettek emberi jogait, figyelembe véve az Európa Tanács ajánlásait (7).

4.5.2

A harmadik országokkal kötött megállapodásoknak minden esetben a pozitív feltételességen kell alapulniuk, pénzügyi segítséget nyújtva és fejlesztési programokat hozva létre a rendezetlen jogállású bevándorlás megelőzése érdekében.

4.5.3

Az EU-ba jogilag rendezetlen módon belépett migránsok visszatoloncolását a kialakított szabályoknak megfelelően kell kezelni. E tekintetben a harmadik országokkal kötött visszatérési egyezmények kulcsfontosságúak annak biztosításában, hogy a visszatérő migránsok jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák.

4.5.4

A Charta kifejezetten tiltja a kollektív kiutasításokat, és garantálja, hogy senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá – a visszatoloncolás tilalmának elve. Különféle nem kormányzati szervek azonban jelezték, hogy a gyakorlatban létezik a kollektív kitoloncolás, illetve rendezetlen jogállású bevándorlók és menedékkérők kiutasítása olyan országokba, ahol megsértik az emberi jogokat. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az emberi jogok európai egyezménye és a Charta olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek alkalmazhatók a jogilag rendezetlen módon történő bevándorlással foglalkozó európai politikára is – kiemelt figyelmet szentelve a kitoloncolással, kiutasítással vagy kiadatással kapcsolatos védelemre.

4.5.5

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az emberi jogok európai egyezménye 3. cikkével kapcsolatos értelmezése alapján súlyos testi vagy mentális betegségben szenvedőket nem lehet őrizetben tartani vagy kitoloncolni, ők egészségügyi ellátást igényelnek. Ugyanez vonatkozik a terhes nőkre is. A kiskorúak helyzetének is kiemelt figyelmet kell szentelni, és speciális védelemben kell őket részesíteni, különösen, ha kísérő nélküliek.

4.5.6

Az EGSZB megismétli álláspontját, mely szerint nem folytatható a menedékkérők és a rendezetlen jogállású bevándorlók őrizetben tartásának gyakorlata, hiszen fogdában történő elhelyezésük minden esetben kivételes intézkedésnek kell hogy számítson (8). Az EGSZB nagyobb átláthatóságot követel az Unióban és az azon kívül található fogdák kapcsán, illetve azt kéri, hogy tájékoztassák az UNHCR-t az ezekben elhelyezett személyek helyzetéről.

5.1.1

Az első lépést az Európai Tanács tette meg azzal, hogy 2005 végén elfogadta a migrációval kapcsolatos általános megközelítést (Global Approach to Migration, GAM). Az európai bevándorláspolitika külkapcsolati dimenziójának kialakítása érdekében az Európai Bizottság különböző kezdeményezéseket indított.

5.1.2

A mobilitási partnerségek a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés végrehajtásának legfontosabb politikai eszközét jelentik. Alkalmazásuk kísérleti szakasza már befejeződött, az Európai Bizottság pedig 2009-ben politikai értékelést végzett róla (9).

5.1.3

„A dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd” című közleményében (COM(2011) 292) az Európai Bizottság azt ajánlotta, hogy úgy szálljanak szembe a bevándorlási és menekültügyi politika előtt álló új kihívásokkal (mint a háborúk és a földközi-tengeri térség lakosságának megmozdulásai), hogy párbeszédet kezdenek a migrációról, a mobilitásról és a biztonságról az EU-ban. Azóta az EU néhány országgal megkezdte a párbeszédet.

5.1.4

Mindeddig hat mobilitási partnerség jött létre a következő országokkal: Zöld-foki-szigetek (2008. május) (10), Moldova (2008. május) (11), Grúzia (2009. november) (12), Örményország (2011. október) (13), Azerbajdzsán (2013. december) (14) és Marokkó (2013. június) (15). A Tunéziával kötendő mobilitási partnerségről szóló tárgyalások lezárultak, és ez év március 3-án egy közös nyilatkozat aláírására került sor. A Jordániával folytatott tárgyalások megkezdődtek, befejezésük még a görög elnökség hivatali ideje alatt várható. A migrációról, a mobilitásról és a biztonságról új párbeszédeket is kezdeményeznek a földközi-tengeri térség déli részének más országaival is, így Egyiptommal, Líbiával, Algériával és Libanonnal. Az EU–Afrika csúcstalálkozó migrációról és mobilitásról szóló nyilatkozata (16) globális megközelítést alkalmaz, amelyet az EGSZB támogat.

5.1.5

Az Európai Bizottság 2011-ben elemzést tett közzé a migrációval kapcsolatos általános megközelítésről (17), és javasolta, hogy az EU erősítse meg külpolitikáját a migráció terén, valamint előterjesztett egy új, a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítést (GAMM), amely négy pilléren nyugszik: 1) a legális migráció és mobilitás megszervezése és elősegítése; 2) az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzése és visszaszorítása, 3) a nemzetközi védelem előmozdítása, valamint a menekültügyi politika külső dimenziójának erősítése, valamint 4) a migráció és a mobilitás fejlesztési hatásának optimalizálása.

5.1.6

A mobilitási partnerségeknek vannak korlátai, melyeket az EGSZB szerint a következő években meg kell szüntetni. Jogi szempontból ún. „puha” jogi eszközök: az EU, az érdekelt tagállamok egy csoportja és egy harmadik állam közös nyilatkozatai, de nem kötelező érvényűek a felek számára. Rugalmas jellegük hozzájárul politikai megállapodások megkötéséhez, de nem biztosít jogi felelősségi köröket. Amint az EGSZB már korábban említette (18), a mobilitási partnerségeknek a szerződő felek számára kötelező érvényű nemzetközi megállapodásoknak kellene lenniük.

5.1.7

A mobilitási partnerségeknek átfogóbb és kiegyensúlyozottabb módon kell kialakítaniuk a mobilitással és a migrációval kapcsolatos szempontjaikat, és ezt prioritásként kell kezelniük. Mindeddig a rendezetlen jogállású bevándorlók biztonságára, visszatérésére, visszafogadására és a határőrizetre helyezték a hangsúlyt. A párbeszédről szóló európai bizottsági közlemény megállapította, hogy „a mobilitás növekedése” specifikus feltételek teljesítésének függvénye lenne a harmadik országok részéről. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak ezen országok számára is egyéb lehetőségeket kell biztosítania a jogszerű és átlátható eljárások révén történő bevándorlásra (19).

5.1.8

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU nyisson új csatornákat a partnerországok részére a személyek mobilitását, a vízumrendszer megkönnyítését és liberalizációját, valamint az új bevándorlók bebocsátását illetően. Az EGSZB (20) támogatja, hogy az új megállapodásokban más témakörök is szerepeljenek:

5.1.9

Ha az EU bevándorlási központokat hoz létre a származási országokban, az növelni fogja az EU jelenlétét azokban az országokban, ugyanakkor csökkenti a csempészek által terjesztett félrevezető információkat, és a legális bevándorlási kérelmeket ösztönzi. Különös figyelmet kell szentelni a helyi civil társadalom megerősítésének, illetve ahol még nem létezik, a létrehozásának.

5.1.10

A tömeges lakóhelyelhagyás által a tranzitországokban okozott humanitárius válsághelyzetekben a bevándorlási és ideiglenes tartózkodási központok létrehozását az EU finanszírozhatja, figyelembe véve a pozitív feltételesség elvét. Az UNHCR-rel és az IOM-mel együttműködve ezek a központok biztosítanák a rászorulók részére a nemzetközi menekültügyi rendszer által nyújtott védelmet.

5.1.11

Az EU-nak megállapodásokat kell kötnie a tranzitországokkal, és különös figyelmet kell fordítania az emberi jogi elvekkel és a visszatoloncolással kapcsolatos követelményekre.

5.1.12

A megállapodások megkötése a Frontexszel és az Europollal való együttműködésre is kiterjedhet. A szervezett csempészbandák elleni küzdelem létfontosságú a jogilag rendezetlen módon történő bevándorlás megelőzéséhez és csökkentéséhez. A csempészek által kizsákmányolt embereket ártatlan áldozatoknak kell tekinteni.

5.1.13

A lampedusai katasztrófát követően az IB Tanács a 2013. október 7–8-i ülésén létrehozta a mediterrán térséggel foglalkozó munkacsoportot. A munkacsoport munkája a mediterrán térséggel foglalkozó munkacsoport tevékenységéről szóló közlemény (COM(2013) 869) előterjesztésével zárult le, amely rövid-, közép- és hosszú távú intézkedéseket tartalmaz öt elsődleges cselekvési területen: intézkedések harmadik országokkal együttműködve; regionális védelem, letelepedés és az EU-ba való belépés jogszerű útjainak megerősítése; küzdelem az embercsempészet, emberkereskedelem és szervezett bűnözés ellen; a határőrizet megerősítése; valamint az erős migrációs nyomással szembesülő tagállamok támogatása és a velük való szolidaritás.

5.1.14

Az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy a rövid távú intézkedések olyan hosszú távú intézkedésekkel egészüljenek ki, amelyek célja a nem önkéntes migráció mélyebb okaival szembeni fellépés.

5.1.15

A 2013. decemberi Európai Tanács támogatta a javasolt intézkedéseket, és megerősítette, hogy határozott fellépés szükséges az emberéleteket követelő tengeri balesetek és a jövőbeli tragédiák elkerülése érdekében. Megismételte, hogy az ilyen esetek megelőzéséhez kiemelt fontosságú a harmadik országokkal való együttműködés.