13.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 264/33

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153., 191., 207. és 218. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,

—

tekintettel a Kínai Népköztársaság WTO-hoz való csatlakozásáról szóló 2001. november 23-i jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a Kínával ápolt kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2009. február 5-i állásfoglalására (1), illetve a Külső Politikák Igazgatósága által ugyanebben a témában készített 2011. júliusi jelentésre,

—

tekintettel a 2010. október 6-án Brüsszelben tartott 13. EU–Kína csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – a kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612) és az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló 2008. február 19-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre és a „Globális Európa: Az Európai Unió kereskedelmi védelmi eszközei a változó világgazdaságban” című 2006. december 6-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel a szellemitulajdon-jogok egységes piacáról szóló 2011. május 24-i bizottsági közleményre (COM(2011)0285), a szellemitulajdon-jogok európai vámhatóságok általi érvényesítéséről szóló 2011. július 14-i bizottsági jelentésre, valamint a hamisítás által a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásokról szóló 2008. december 18-i állásfoglalására,

—

tekintettel a különféle nyersanyagokra vonatkozó kínai exportintézkedésekről szóló 2011. július 5-i WTO-jelentésre és a hatékony európai nyersanyag-stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a jövőbeni nemzetközi európai befektetési politikáról szóló 2011. április 6-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról” (7), „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” (8), valamint a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében” (9) című 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet reformjáról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására (10), valamint a dohai fejlesztési menetrendről szóló tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a Bizottság Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az „EU–Kína: Szorosabb partnerség, növekvő felelősség” című közleményére (COM(2006)0631), valamint az azt kísérő „Verseny és partnerség: az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről” szóló szakpolitikai dokumentumra (COM(2006)0632),

—

tekintettel az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló 2009. február 5-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a 2011. október 23-i Európai Tanács következtetéseire és a G20-csúcstalálkozó 2011. november 4-i, „Közös jövőnk építése a mindannyiunk javára szolgáló kollektív fellépésünk megerősítése révén” című cannes-i zárónyilatkozatára,

—

tekintettel a kínai kormánynak a Kína és Afrika közötti gazdasági és társadalmi együttműködésről szóló, 2010. december 23-i fehér könyvére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0141/2012),

A.

mivel Kína 2001-ben lépett be a WTO-ba, és ezt követően vált a világ legnagyobb exportőrévé (a teljes 2010-es export 10,36 %-ával) és második legfontosabb gazdasági hatalmává;

B.

mivel a 2009 és 2010 között 39,5 %-kal növekvő kínai export elsődleges felvevője az EU, és Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere;

C.

mivel az EU Kína legnagyobb importforrásának szerepében Japán helyébe lépett; mivel az egyre növekvő kínai behozatal kulcsfontosságú a Németországhoz hasonló, exportorientált uniós tagállamok közelmúltbeli gazdasági teljesítménye vonatkozásában;

D.

mivel gazdaságának fokozott fejlődése, valamint az ország WTO-hoz való csatlakozása nem csupán jelentős hasznot jelent, hanem nagyobb felelősséget is ró Kínára abban a tekintetben, hogy a gazdasági világrendben teljes körű és pozitív szerepet töltsön be, különösen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank-csoport keretében;

E.

mivel az EU és Kína közötti együttműködési megállapodás 1985-ös aláírása óta a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok jelentős fejlődésen mentek keresztül, ezért a megállapodást feltétlenül hozzá kell igazítani az új gazdasági helyzethez; mivel az Európai Bizottság 2006-ban elfogadta a Kínára vonatkozó, átfogó politikai stratégiáját, e stratégia keretében pedig 2007 januárjában megkezdődtek a jelenleg is zajló tárgyalások a partnerségi és együttműködési megállapodásról azzal a céllal, hogy tovább javuljanak az EU és Kína közötti kapcsolatok a kereskedelem és a befektetések terén;

F.

mivel az EU és Kína közötti kereskedelem az elmúlt három évtizedben gyorsan és folyamatosan nőtt, 2010-ben 395 milliárd euróval érve el a tetőpontot, és mivel a kétoldalú kereskedelem egyensúlya 1997 óta Kína javára tolódott el, és a kereskedelmi deficit a 2000. évi 49 milliárd euróról 2010-re 168,8 milliárdra nőtt; miközben a kínai export csupán igen csekély hozzáadott értékkel rendelkezik abban az esetben, ha az EU-ból és máshonnan importált alkatrészek értékét is beszámítják; mivel az összeszerelési tevékenységekből eredő exportkereskedelem csaknem 85 %-át Kínában letelepedett külföldi társaságok végzik;

G.

mivel 2010-ben az EU által Kínában eszközölt külföldi befektetések 4,9 milliárd EUR-t, az ugyanebben az évben Kína által az EU-ban eszközölt külföldi befektetések pedig 0,9 milliárd EUR-t tettek ki;

H.

mivel a Kínában és az EU-ban jellemző eltérő társadalmi, gazdasági és demokratikus modellek, illetve demográfiai tényezőik és természeti erőforrásaik jelentős szerepet játszanak a két régió közötti kereskedelmi egyensúlyhiány kialakulásában;

I.

mivel a Kína jelentette kihívás nem annyira kereskedelmi, mint inkább ipari jellegű, és mivel arra kötelezi Európát, hogy európai szinten kidolgozott, célra törő iparpolitikát hajtson végre, lévén, hogy a tisztán nemzeti megközelítések nem teszik lehetővé a Kínával kapcsolatos, egységes közösségi megközelítést;

J.

mivel számos fogyasztási cikk gyártásának Kínába történő áthelyezése miatt az Európai Unióban sok munkahely szűnt meg; mivel ezt az áthelyezést drasztikus árcsökkenések kísérték, amelyek számos ilyen fogyasztási cikket megfizethetővé tettek az alacsony jövedelemmel rendelkező uniós háztartások számára, ami hozzájárult a viszonylag alacsony inflációhoz;

K.

mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete durbani éghajlat-változási konferenciájának résztvevői nem értek el kötelező erejű megállapodást, és mivel az egyes országok által az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére vonatkozóan tett kötelezettségvállalások nem elégségesek, mivel a XXI. században sürgősen két fokra kell korlátozni a hőmérsékletnövekedést abban az esetben, ha be akarjuk tartani az éghajlatváltozással kapcsolatos menetrendet;

L.

mivel a becslések szerint az európai gazdasági növekedés sokkal gyengébb a kínainál, amely 2012-ben várhatóan eléri a 9 %-ot;

M.

mivel az európai gazdaságokat érintő belső gazdasági egyensúlyhiány a kínai gazdaságban is fokozódik, nem utolsósorban az ingatlanszektorban, ahogyan azt a közelmúltban kialakult ingatlanbuborék is mutatja;

N.

mivel az uniós közös kereskedelempolitika hatását olykor aláássák a tagállamok által Kína felé érvényesített eltérő nemzeti érdekek;

O.

mivel a jelenlegi gazdasági válság szociális költségei igen magasak; mivel az Európai Unióban a foglalkoztatás 1,8 %-kal csökkent, és mivel ennek következtében jelenleg 23 millió (9,6 %) közgazdasági értelemben aktív személy munkanélküli, mivel a fiatalok körében a munkanélküliség aránya eléri a 21 %-ot, mivel továbbra is bizonytalanok a kilátások a foglalkoztatási szintek helyreállását illetően, továbbá mivel az uniós polgárok 17 %-át fenyegeti a szegénység;

P.

mivel a WTO-hoz való 2001-es csatlakozása óta Kína köteles a WTO-szabályok betartására, liberalizálva kereskedelmét és megnyitva piacát; mivel az e téren eddig elért eredmények korántsem kielégítők;

Q.

mivel Kínának a kormányzati közbeszerzésekről szóló megállapodáshoz való csatlakozását a megállapodásban szereplő szabályok hatályának felülvizsgálat révén történő kiterjesztésével kell elősegíteni, ahogyan arról a WTO legutóbbi, 2011. december 15-i miniszteri konferenciáján megállapodás született;

R.

mivel az európai vállalkozások kínai piachoz való hozzáférését nehezíti a kínai kormány intervencionista iparpolitikája, a szellemi tulajdon nem megfelelő védelme, a mind a normák tartalmát, mind pedig végrehajtásukat illetően homályos szabályozási rendszer, valamint a kereskedelem más, nem tarifális és műszaki akadályai;

S.

mivel a jüan alulértékelése továbbra is mesterséges kereskedelmi előnyt jelent Kína számára, és mivel a G20-országok elkötelezték magukat az árfolyamok nagyobb rugalmasságának előmozdítása mellett;

T.

mivel 2010-ben az EU a külső határain több mint 103 millió olyan terméket foglalt le, amelyek feltételezhetően sértik a szellemitulajdon-jogokat, és ezek értéke 1,11 milliárd eurót tett ki; mivel e termékek 85 %-a Kínából származott; mivel a szellemi tulajdon védelmének egyik fontos jellemzője a hatályos jogszabályok és nemzetközi kötelezettségvállalások – köztük a szankciók – megfelelő érvényesítése; mivel ezen áruk előállítására gyakorta olyan létesítményekben kerül sor, amelyek jogszerűen címkézett termékeket is gyártanak, a termelés pedig gyakran a munkajog, valamint az egészségügyi és biztonsági normák megsértésével folyik, ezek az áruk pedig ennélfogva veszélyeztetik a fogyasztókat, és vegyi termékek esetén a tágabb értelemben vett környezetet is;

U.

mivel Kínának az – EU 2020 stratégiával bizonyos pontokon azonos célkitűzéseket tartalmazó – 12. ötéves terve értelmében fejlesztenie kell az energetika, az építőipar és a közlekedés stratégiai ágazatait, és jelentős keresletet mutat majd a szolgáltatási ágazatban; mivel mindez új befektetési lehetőségeket jelenthet az európai vállalkozások számára, illetve lehetőséget kínálhat az együttműködés fokozására;

1.

felkéri a Bizottságot, hogy a fejlett és fejlődő államokkal, például Kínával folytatott közös uniós kereskedelempolitikában alkalmazza a kölcsönösség elvét, ezáltal visszaállítva a tisztességes versenyt, és egyenlőbb feltételeket teremtve mindenki számára;

2.

üdvözli az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítését; felszólítja az EU-t és Kínát, hogy ezt a kapcsolatot a partnerség és a kölcsönös előnyök alapján vigyék tovább, ahelyett hogy kiéleznék a versenyt és konfrontálódnának;

3.

megállapítja, hogy a kínai gazdaság nem felel meg a piacgazdaság WTO által rögzített kritériumainak; felkéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a kínai kormánnyal a még fennálló valamennyi akadály felszámolása érdekében még azelőtt, hogy a WTO 2016-ban odaítélné a piacgazdasági státust Kína részére; ragaszkodik hozzá, hogy a piacgazdasági státust Kína csak abban az esetben kaphassa meg ezen időpont előtt, ha valamennyi kritériumot teljesíti; kéri, hogy az EU éves jelentés keretében rendszeresen értékelje, hogy Kína betartja-e a WTO-s csatlakozási jegyzőkönyvben szereplő kötelezettségeit;

4.

elismeri ugyan, hogy a közeljövőben nem várható, hogy Kína eleget tenne a piacgazdasági státushoz szükséges objektív feltételeknek, mégis felszólítja a Bizottságot, hogy 2012 végéig továbbítson javaslatot az Európai Parlamentnek arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnak milyen intézkedéseket kell meghoznia ahhoz, hogy az EU elismerje e státust;

5.

sajnálatosnak tartja, hogy számos tarifális és nem tarifális akadály létezik a kínai piacon, például a külföldi gazdasági szereplőkkel szembeni diszkrimináció bizonyos fajtái a banki, a biztosítási és a telekommunikációs szektorban, továbbá akadályt jelent a tarifaszerkezet bonyolultsága és a kereskedelmet akadályozó technikai tényezők is, például a műszaki előírások és megfelelőségértékelési eljárások átláthatóságának hiánya vagy a kötelező kínai tanúsítási rendszer; sajnálja, hogy Kína a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás rendelkezései ellenére nem jelenti módszeresen az általa nyújtott egyedi támogatásokat;

6.

rámutat arra, hogy Kína célzott állami támogatások révén a legkülönbözőbb jogi konstrukciók segítségével meglehetősen jelentős mértékű kereskedelmi előnyökre tesz szert az EU-val szemben; sürgősen felszólítja Kínát, hogy igazítsa állami támogatási programjait az idevágó WTO-joghoz; felszólítja ezenkívül a Bizottságot, hogy mielőbb reformálja meg a támogatások tilalmáról szóló rendeletet, hogy az EU hatékonyan léphessen fel a jelentős kínai kihívásokkal szemben;

7.

megállapítja, hogy Kína sajnálatát fejezi ki az európai piaccal kapcsolatos olyan kereskedelmi akadályok megléte miatt, mint az európai mezőgazdasági termelőknek nyújtott jelentős uniós mezőgazdasági támogatások, a mezőgazdasági tarifák összetett rendszere, a kereskedelem előtti műszaki akadályok, valamint bizonyos tagállamokban a harmadik országok befektetései elé emelt akadályok;

8.

nyugtalanítja a kötelmi kötelezettségek betartatására nem képes igazságszolgáltatási rendszer megbízhatatlansága, valamint a beruházásokra irányadó szabályozási rendszer alkalmazása tekintetében az átláthatóság és az egységesség hiánya;

9.

aggályait fejezi ki a termékekre vonatkozó szabályok és normák kiszámíthatósága és azok nyilvános ismertsége vonatkozásában, különösen a tanúsítás terén, ami jelentős kereskedelmi akadályokat képez a Kínába exportáló vállalkozások számára;

10.

felhívja Kínát, hogy fogadja el a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó nemzetközi szabványokat annak érdekében, hogy ezzel ösztönözze a Kína és más országok közötti kereskedelmet; üdvözli, hogy Kína fokozta a nemzetközi normákat megállapító szervekben való részvételét, és úgy véli, hogy Kínát – az Európai Uniónak a kínai normák meghatározásával foglalkozó szervekben való, kölcsönösségen alapuló részvételével – ösztönözni kell arra, hogy továbbra is tegyen így; kitart annak fontossága mellett, hogy biztosítani kell a kínai import élelmiszerekre és egyéb termékekre alkalmazandó európai normáknak való megfelelését;

11.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külföldi vállalkozások nehézségekkel szembesülnek a kínai közbeszerzésekben való részvétel tekintetében, ami nagy kontrasztban van azzal, hogy a külföldi vállalkozások szabadon részt vehetnek az európai közbeszerzésekben; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy felmerül a tisztességtelen piaci verseny gyanúja különösen azokban az esetekben, amikor a rejtett állami támogatások segítségével a kínai vállalkozások európai versenytársaikhoz képest jóval kedvezőbb ajánlatokat tudnak tenni; üdvözli a kormányzati közbeszerzésekről szóló megállapodás felülvizsgálatát – és alkalmazási körének kiterjesztését –, amiről a WTO legutóbbi, 2011. december 15-i miniszteri konferenciáján született megállapodás, továbbá üdvözli, hogy Kína ez alkalommal kötelezettségeket vállalt, még akkor is, ha e vállalások korántsem elégségesek; ösztönzi ezért Kínát, hogy a megállapodásban részes többi félre vonatkozó feltételekhez hasonló feltételekkel csatlakozzon a megállapodáshoz, összhangban a WTO-csatlakozásról szóló jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségével; felkéri a Bizottságot, hogy mihamarabb, lehetőleg még 2012-ben dolgozzon ki egy olyan európai eszközt, amely biztosítja a kölcsönösséget a közbeszerzési piacok megnyitása terén; alapvető fontosságúnak az európai kkv-k prioritást élvező piacokra, például Kína piacára való bejutását ösztönző, koordináló és támogató európai eszközök megerősítését is;

12.

megállapítja, hogy a kínai hatóságok és bankok által nyújtott exporthitelek kereskedelmi torzulásokat okozhatnak; felkéri ezért Kínát, hogy tartsa be a hivatalosan támogatott exporthitelekre vonatkozó OECD-megállapodás iránymutatásait; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa az OECD arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérje Kína részvételét az említett megállapodásban; arra ösztönzi továbbá Kínát, hogy írja alá a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos OECD-egyezményt;

13.

emlékeztet rá, hogy a külföldi vállalatok kínai jelenlétének elsődleges engedélyezett formája a „joint venture”, amely vállalati forma szigorú feltételeket ír elő és gyakran stratégiai technológiák átadásával jár, aminek következtében Kína versenyhelyzete ugrásszerűen fejlődhet az európai ipar rovására azokban a szektorokban, amelyekben az EU-é a vezető szerep; meggyőződése, hogy a joint venture mechanizmus nyitottabbá tétele, a szellemitulajdon-jogok hatékonyabb védelmével kombinálva mindkét fél számára hasznos lenne, és megkönnyítené az európai vállalkozások kínai piachoz való hozzáférését;

14.

felszólítja az EU-t, hogy az EU és Kína közötti kereskedelem méltányos feltételeinek biztosítása érdekében szükség szerint alkalmazzon a WTO szabályozásának megfelelő kereskedelmi védelmi eszközöket, például dömping- és szubvencióellenes eszközöket, illetve védintézkedéseket abban az esetben, ha Kína illegális kereskedelmi gyakorlatot folytat, valamint hogy folyamodjon nagyobb mértékben a WTO vitarendezési szabályaihoz; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kína egyre gyakrabban alkalmaz dömpingellenes intézkedéseket az unióból kiinduló exporttal szemben, ahogyan árdömping intézkedéseket és állami támogatásokat is; felkéri ezért Kínát, hogy gondoskodjon a dömpingellenes intézkedések WTO-szabályokkal való összhangjáról;

15.

sajnálatosnak tartja, hogy Kínában nem kielégítő a szellemitulajdon-jogok védelme, illetve hogy semmilyen eszköz nem áll az európai vállalkozások, köztük a kkv-k rendelkezésére ahhoz, hogy hatékonyan léphessenek fel szellemitulajdon-jogaik megsértése esetén; üdvözli a Bizottság azon határozatát, hogy javaslatot tesz a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló irányelv felülvizsgálatára; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy védjék jobban a szellemitulajdon-jogokat minden olyan többoldalú szervezetben, amelyeknek Kína a tagja (a WTO, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO)); elvárja, hogy Kína folytassa a szellemi tulajdonjogok, elsősorban a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelem vonatkozásában érvényben lévő nemzetközi jogszabályok saját jogrendjébe történő átültetését, és ragaszkodik hozzá, hogy a kínai hatóságok gondoskodjanak e jogszabályok végrehajtásáról, különösen regionális szinten; sajnálatosnak tartja, hogy Kína nem vett részt a hamisítás elleni küzdelemmel kapcsolatos kereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokban; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a vámügyi együttműködést az EU-n belül és a harmadik országokkal, különösen Kínával, többek között a hamisított áruk lefoglalása terén, valamint egyszerűsítsék a vámeljárásokat; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU-ban és a harmadik országokban működjenek együtt szorosabban a szerzői jogi és engedélyezési kérdésekkel kapcsolatban;

16.

meggyőződése, hogy Kínában a szellemi tulajdonjogok megfelelőbb védelme és az azzal kapcsolatos szabályok hatékony alkalmazása jelentős mértékben ösztönözné az uniós és más államokbeli befektetőket arra, hogy beruházzanak, új technológiai készségeket osszanak meg, és korszerűsítsék az ebben az országban már meglévő technológiákat;

17.

megállapítja, hogy jelenleg Kína termeli ki a világban felhasznált ritka földfémek 97 %-át, és felkéri Kínát, hogy partnerei számára garantáljon fenntartható termelési módszereket és tisztességes piaci hozzáférést; felkéri a Bizottságot, hogy szenteljen kiemelt figyelmet annak, hogy Kína nem korlátozza-e nyersanyagai exportját; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy a WTO 2011. július 5-én elítélte Kínát, amiért az korlátozásokat vezetett be bizonyos nyersanyagok exportját illetően, és e határozat ellen fellebbezést nyújtottak be; felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan európai stratégiát a nyersanyagok megfelelő kezelésére vonatkozóan, amely kiterjed az energiahatékonyság fokozására, az újrahasznosításra, a hatékonyabb erőforrás-felhasználásra, valamint a zöld gazdaság és innováció jövőbeni ágazataiban kialakítandó ipari együttműködésre is; felszólít a nyersanyag-kereskedelem közös szabályainak és elveinek elfogadására irányuló tárgyalások folytatására, amelyek révén létrehozható a WTO, illetve a G20-ak szintjén az exportkorlátozások alkalmazásának kerete, mivel ez a kérdés főként az iparosodott országokat és Kínát érinti;

18.

felkéri a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat egy nagyra törő és kiegyensúlyozott EU–Kína beruházási megállapodásról, amelynek révén kedvezőbb körülményeket lehet kialakítani az európai befektetők számára Kínában, továbbá nagyobb fokú átláthatóságot lehet teremteni az EU-ban beruházó kínai vállalkozások irányításával kapcsolatban, és egyszersmind növelni lehet az EU-ba irányuló kínai tőke volumenét; felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottsághoz intézett, a jövőbeni beruházási megállapodásokra vonatkozó megbízásait a Parlament véleményét és álláspontjait teljes mértékben figyelembe véve adja meg, ahogyan a Parlament azokat a jövőbeni nemzetközi európai befektetési politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalásában kifejtette;

19.

üdvözli az Európai Unióbeli Kis- és Középvállalkozások Uniós Központjának (EU SME Centre) Pekingben, 2010 novemberében történt létrehozását, amely 2011 márciusában nyitotta meg kapuit a kkv-k előtt, és amely rendelkezik az ahhoz szükséges kompetenciákkal, hogy segítsen az európai kkv-knak leküzdeni azokat a kihívásokat, amelyekkel akkor szembesülnek, amikor a kínai piacon működnek, különösen vállalkozásuk fejlődésének első szakaszaiban; üdvözli továbbá, hogy a központ feltérképezi az uniós kkv-k számára lehetőségekkel kecsegtető területeket Kínában, valamint segítséget nyújt számukra a kínai szabályozási környezet vonatkozásában;

20.

hangsúlyozza a vállalkozások közötti együttműködés, a kínai egyetemek és az uniós társaságok közötti partnerségek létrehozásának jelentőségét Kínában az innováció fokozása érdekében; emlékeztet az EU-s piaci hozzáférési adatbázis kínálta előnyökre, amely adatbázis az uniós vállalkozások számára információkat tartalmaz a piaci hozzáféréssel kapcsolatos feltételekre vonatkozóan – például importtarifák, termékkövetelmények, kereskedelmi akadályok, alakiságok tekintetében –, továbbá amely dokumentumokat és statisztikákat tartalmaz; üdvözli az Európai Kereskedelmi Kamara Kínában végzett tevékenységét;

21.

meggyőződése, hogy a tagállamok és harmadik országok között a Kínával folytatott kereskedelem területén kötött kormányközi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus Bizottság általi létrehozása Kínával kapcsolatban egységes megközelítés elfogadását fogja lehetővé tenni;

22.

emlékeztet rá, hogy Kína birtokolja az euróövezet államkötvényeinek egy részét; hangsúlyozza, hogy ez a tény új politikai dimenziót öltött az eurózóna súlyos adósságproblémái következtében; felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Központi Bankkal (EKB) és a tagállamokkal közösen vizsgálja meg egy olyan koordinált rendszer létrehozásának lehetőségét, amelynek segítségével azonosítani lehet az állampapírok tulajdonosait; aggasztja, hogy az EU-nak a Kínával folytatott kereskedelmi tárgyalási lehetőségei sérülnek azzal, hogy ez utóbbi hozzájárul az eurózóna pénzügyi stabilizációjához;

23.

kiemeli, hogy a jüan állítólagos alulértékelése és konvertibilitásának hiánya tisztességtelen versenyelőnyt jelenthet a kínai export számára, miközben Kína birtokolja a világ devizatartalékának egyharmadát; kéri a G20-országokra vonatkozó nemzetközi pénzügyi szabályok, valamint a csoport országai közötti makrogazdasági koordináció megerősítését, mivel ellenkező esetben veszélybe kerülhet a gazdasági stabilitás és a globális kereskedelem; felszólítja Kínát, hogy engedje a jüan megfelelő árfolyamra való felértékelődését; emlékeztet rá, hogy az európai szerződések értelmében az EU elviselhetetlen globális monetáris egyensúlytalanság esetén árfolyam-politikát alkalmazhat;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze Kínát a folyó fizetési mérlegének liberalizálására; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a rögzített árfolyamrendszer miként károsítja az EU versenyképességét, majd pedig ennek alapján vizsgálja meg a helyzet elleni fellépés lehetőségeit;

25.

kéri a tagállamokat, hogy megfelelő nyomon követési mechanizmusok használatával biztosítsák, hogy az EU-ban működő külföldi vállalkozások tiszteletben tartják az egységes piacon hatályban lévő valamennyi jogszabályt, köztük a szociális és környezetvédelmi normákat, garantálják a szabadalmak védelmét valamint hozzájárulnak a foglalkoztatás fenntarthatóságának előmozdításához akkor, ha európai vállalkozásokat vásárolnak vagy az EU-ban leányvállalatot létesítenek; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat egy olyan szervezet létrehozására, amely az Egyesült Államokban működő CFIUS mintájára előzetesen értékeli a külföldi stratégiai befektetéseket annak érdekében, hogy világos képet alkothasson a területén működő vagy befektető vállalkozásokról, valamint hogy rendszeresen tegyenek jelentést a Parlamentnek;

26.

felkéri az EU-t, hogy a megfelelő nemzetközi szervezetek, például a WHO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) keretében kezdeményezzen olyan reformfolyamatot, amelynek eredményeként kötelező érvényű szociális, környezeti és egészségügyi standardokat lehet integrálni a kereskedelem szervezésének WTO által irányított szabályaiba;

27.

sajnálatát fejezi ki az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok töredezett és koordinálatlan intézményi kerete miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül a kétoldalú kapcsolatok szervezeti felépítését, végezzen megfelelőbb koordinációt, és számolja fel a rengeteg munkacsoport, párbeszéd és más, e területen aktív formális – és informális – testület miatt tapasztalható párhuzamosságokat; felszólítja a tagállamokat, az egyes régiókat és önkormányzatokat, hogy koordinálják jobban Kínával kapcsolatos saját politikáikat, és tegyenek sürgősen lépéseket a közös uniós célkitűzések megvalósítását célzó, működőképes konszenzus irányába;

28.

felkéri az EU-t, hogy alakítson ki stratégiát a kényszerű technológiaátadások ellen; szorgalmazza e tekintetben a közösségi szabadalommal kapcsolatos megerősített együttműködési eljárás gyors lezárását;

29.

kéri, hogy a belső piacon forgalomban lévő valamennyi áru szigorúan feleljen meg az európai előírásoknak és normáknak, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki a WTO szabályainak megfelelő forgatókönyvet egy kereskedelmi feltételrendszer és/vagy egy, határokon történő kiigazítási mechanizmus fokozatos bevezetésére az olyan harmadik országokból származó áruk esetében, amelyek nem tartják tiszteletben ezeket a normákat;

30.

hangsúlyozza, hogy Kína egyre nagyobb befolyásra tesz szert a nemzetközi kereskedelem terén; felszólítja ezért az EU-t, hogy éberen figyelje a fejlődő országokban – különösen Afrikában és Latin-Amerikában – eszközölt kínai befektetések politikai, gazdasági, szociális és környezeti hatásait;

31.

hangsúlyozza, hogy a Latin-Amerikában és Afrikában – különösen a különleges gazdasági övezetekben – folytatott kínai befektetéseknek a helyi munkaerő alkalmazása révén kell hozzájárulniuk az érintett országok gazdasági fejlődéséhez, valamint a helyi termelési láncok fejlesztéséhez;

32.

aggályát fejezi ki amiatt, hogy néhány európai társaság főként a megengedőbb szociális, környezetvédelmi és emberi jogi normák okozta alacsonyabb termelési költségek miatt fektet be Kínában; határozottan javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok mozdítsák elő Kínában a tényleges vállalati szociális felelősség gyakorlatainak az európai társaságok általi alkalmazását, valamint hogy ösztönözzék a vállalati szociális felelősséggel kapcsolatos kezdeményezések legjobb gyakorlatainak terjesztését és népszerűsítését; ezen túlmenően kéri, hogy a Bizottság értékelje azt, hogy miként lehet beépíteni az EU és Kína közötti jövőbeli befektetési megállapodásba a vállalati szociális felelősségre vonatkozó rendelkezéseket;

33.

úgy véli, hogy elsősorban maguk a fejlődő országok számára sem célravezető Kína fejlődő országokban megfigyelhető szerepvállalására tisztességtelen versenyként tekinteni és arra egymásnak ellentmondó válaszokkal reagálni; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok legjobb érdeke, valamint a tágabb globális verseny és növekedés megkívánja, hogy azon uniós vállalkozásoknak és szereplőknek, amelyek a fejlődő országokkal folytatott kereskedelemben és gazdasági kapcsolatokban Kínával szeretnének versengeni, törekedniük kell olyan ajánlatok felkínálására, amelyek a hosszú távú fenntarthatóság és előnyök szempontjából a legvonzóbbak, a környezetvédelmi, szociális, emberi jogi és irányítási szempontokat is beleértve.

34.

emlékeztet rá, hogy a világon Kína bocsátja ki a legtöbb üvegházhatású gázt; kéri az EU-t, hogy javasolja a nemzetközi szervezetek keretében az ökológiai szempontoknak és az éghajlatvédelmi céloknak a nemzetközi kereskedelemről folytatott vitákba való integrálását; úgy véli, hogy Kína gazdasági erejét és a technológiai innováció elősegítésére irányuló kapacitását fel kell használni az éghajlatváltozás elleni globális küzdelem támogatására;

35.

úgy véli, hogy a kínai hatóságok által Kínában a bizonyos alapvető jogokkal – különösen a szociális és munkajogokkal – kapcsolatban tett erőfeszítések nem mennek elég messzire; ösztönzi ezért az EU-t és Kínát, hogy dolgozzanak ki a kölcsönös megértésen alapuló, szorosabb és felelősebb stratégiai párbeszédet;

36.

kéri, hogy az EU alakítson ki a kutatáson és fejlesztésen alapuló, nagyra törő közös iparpolitikát, amely a „project bonds” megoldáshoz hasonló innovatív finanszírozási módszereket biztosíthat például a közbeszerzési piachoz való hozzáférés révén annak érdekében, hogy fenntarthassa versenyképességét az ipar és a kutatás jelentős új szereplőihez képest; felkéri az EU-t, hogy a fogyasztóknak nyújtott információk minőségének javításával, és különösen az EU-ba importált termékek eredetmegjelölésével („made in”) kapcsolatos szabályozás elfogadása révén fokozza az európai termelés értékét;

37.

kéri, hogy az EU erősítse meg gazdasági, költségvetési, fiskális és politikai irányítását annak érdekében, hogy hiteles és tekintélyes szereplő lehessen a nemzetközi színtéren; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azonos véleményt fogalmazzanak meg annak érdekében, hogy a partnerségek és a kétoldalú megállapodások ne gyengítsék az uniós álláspontot; sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson szoros együttműködést a tagállamokkal a Kínával kapcsolatos nemzeti kereskedelmi politikák és egyéb nemzeti szakpolitikák meghatározásakor; kéri, hogy az EU alakítson ki hosszú távú stratégiát Kínával kapcsolatosan, biztosítva az operatív együttműködést mind az uniós intézmények között, mind pedig az EU és tagállamok között;

38.

hangsúlyozza, hogy Kínával kapcsolatban kiegyensúlyozott megközelítést kell alkalmazni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közös kutatási területeken alakítsanak ki szoros együttműködést Kínával, például a termékbiztonság és az emberi egészség tekintetében, valamint hozzanak létre további tudományos, technológiai és kulturális csereprogramokat;

39.

a Kínával fennálló számos kereskedelmi vita a szabályozási minőséget, valamint a különböző szakpolitikai területeken – ideértve az ipari, környezetvédelmi politika, a válságintézkedések, a pénzügyi stabilitás és a fogyasztóvédelem területét – a végrehajtást érinti; kéri az ilyen ügyek fokozott kétoldalú együttműködésen, illetve a WTO-n belüli vitarendezésen keresztül történő rendezését;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.