15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/115

1.1

Az EGSZB üdvözli az emberkereskedelem felszámolására irányuló stratégiát, amelyhez szeretne hozzájárulni. Kiemeli azonban, hogy nem igazán valószerű a „felszámolás” szót használni, tekintettel a jelenség kiterjedésére, a vele szembeni viszonylagos toleranciára, valamint az ellene irányuló küzdelemre szánt források alacsony szintjére.

1.2

Az EGSZB aláhúzza, hogy az áldozatokkal közvetlen kapcsolatban levő civil társadalom aktív segítsége nélkül a stratégia nem hajtható végre sikeresen. Az áldozatoknak támogatást nyújtó szövetségeknek pénzügyi eszközökre van szükségük ahhoz, hogy megfelelően elláthassák feladatukat.

1.3

Az EGSZB azt javasolja, hogy tegyenek különbséget a szexuális és a más jellegű kizsákmányolás (munka, álházasság, koldulás, szervkereskedelem) céljából történő emberkereskedelem között, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy a küzdelemnek mi ellen kell irányulnia. Javasolja egyfajta „címke” bevezetését a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen küzdő városok számára.

1.4

Az EGSZB szeretné, ha a gyermekekkel kapcsolatosan is megkülönböztetett módon járnának el (a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény).

1.5

Az európai államoknak mielőbb ratifikálniuk kellene a háztartási alkalmazottak méltányos munkájáról szóló ILO-egyezményt, valamint az ezt a témát tárgyaló összes nemzetközi egyezményt.

1.6

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy az áldozatokat megfelelő védelemben kell részesíteni ahhoz, hogy újból beilleszkedhessenek abba a jogrendet tiszteletben tartó társadalomba, ahonnan kirekesztették őket (védelem a panasztételkor, lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jutás stb.). Ahhoz, hogy ez a beilleszkedés tartós legyen, fontos lenne lehetőséget adni az áldozatoknak, hogy munkát találjanak egy államilag támogatott, inkluzív munkaerőpiacon.

1.7

Az embercsempészet elleni küzdelemnek átfogó politikává kell válnia, amely az embercsempészet visszaszorításán túlmenően valódi szociális politikával egészül ki. Szinergiákat kell kialakítani a többi stratégiával, például a romaintegrációt, vagy a szegénység, a kábítószer-függőség és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet célzó stratégiákkal.

2.1

Rabszolgaság nemcsak a történelemkönyvekben létezik, hanem napjainkban is fellelhető még a legfejlettebb országokban is. Az, hogy az Európai Unió területén létezik, sőt, terjed az embercsempészet, az EU demokratikus alapjait ássa alá. Ha jogállamokban egyes személyek eladnak másokat szexuális kizsákmányolás, munkavégzésre vagy koldulásra kényszerítés, illetve manapság szervkereskedelem vagy álházasság céljára is, ha az embercsempészetet folytató bűnözők ebből jelentős jövedelemhez jutnak, akkor veszítenek hitelességükből azok az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó elvek, amelyek világszintű terjesztése érdekében az EU jelentős erőfeszítéseket tesz.

2.2

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5. cikke tiltja az emberkereskedelmet. Várhatóan lehetővé teszi majd az eredményesebb küzdelmet az, ha tagállamok – 2013. április 6-ig – átültetik nemzeti jogukba az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet, amely az emberi jogokat és az áldozatokat a középpontba helyezve globális megközelítést alkalmaz, és tartalmazza a nemi dimenziót is. Az embercsempészet elleni küzdelmet más, az áldozatok jogaival, a nemek közötti egyenlőséggel, a gyermekek szexuális kizsákmányolásával vagy a harmadik országokból származó illegális bevándorlókat tudatosan alkalmazó munkaadókkal kapcsolatos jogi eszközök is segíthetik.

2.3

A nagyon sok és sokféle, egymást akadályozó vagy átfedő jogi eszköz nem áll össze egységes politikává. Ezért van szükség stratégiára, hogy rögzítsük a prioritásokat, megszüntessük a hiányosságokat és biztosítsuk az összhangot a különböző dokumentumok között. A vizsgált stratégia pontosan ezt a célt tűzi ki.

2.4

A jelenlegi helyzetben többek között azt állapíthatjuk meg, hogy a kinyilatkoztatott elvek és a valóság között hatalmas szakadék tátong. Az elvek szintjén az Európai Unió, a tagállamok és a polgárok nagyon határozottan kiállnak a modern rabszolgaságnak minősített emberkereskedelem ellen. A valóságban azonban bárki – polgár, szociális munkás, orvos, rendőr, képviselő stb. – találkozhat áldozatokkal: az európai városok járdáin testüket áruló nagyon fiatal külföldi lányokkal, illetve kolduló gyerekekkel. Sőt, akár közvetve részt is vehet az emberek kizsákmányolásában azzal, hogy megvásárol bizonyos termékeket, amelyek annyira olcsóak, hogy kétség sem fér hozzá, hogy a termelési láncnak legalább egy szintjén kényszermunkát alkalmaztak. A realitás az, hogy magas a kollektív tolerancia szintje, nagy a csend az emberkereskedelem körül. A többség szemet huny felette, nem akarja látni, nem érzi magát érintettnek, pedig mindenkinek van szerepe ezen a téren.

2.5

A vizsgált dokumentumban az Európai Bizottság cselekvési stratégiát javasol a hatékonyság fokozása érdekében. Az EGSZB, amely már az irányelvjavaslatról készült véleményében (1) is kiállt emellett, most is csak támogatni tudja az elképzelést.

2.6

Ez a stratégia csak akkor lehet sikeres, ha a civil társadalom főszerepet kap benne. Ezen a területen a civil társadalmi szervezetek értik meg a legjobban a problémát ahhoz, hogy segíthessenek az áldozatok megtalálásában és felléphessenek a megelőzés érdekében is. A rendőrség, az igazságszolgáltatás, a munkafelügyelet stb. nélkülözhetetlen, de ha az állami szervek egyedül képesek lennének felszámolni az emberkereskedelmet, akkor az már nem létezne. Az egyetlen hatékony módszer az, ha bevonjuk a civil szervezeteket a stratégia megvalósításába. Az áldozatokat segítő szervezeteknek pénzügyi támogatásra van szükségük.

2.7

A dokumentum öt prioritást javasol. Ezek: az áldozatok felkutatása, védelme és segítése; a megelőzés erősítése; az emberkereskedők büntetőjogi felelősségre vonása; a koordináció, az együttműködés és a koherencia fokozása; az újonnan felmerülő, köztük különösen a bűnszervezetek internethasználatával kapcsolatos problémák kezelése.

3.1

Az EGSZB az emberkereskedelemmel kapcsolatos témákban már számos véleményében kifejtette álláspontját. Ilyen többek között a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról (2), a sértettek jogairól (3), vagy a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésről (4) készült vélemény.

3.2

2010. októberi véleményében az EGSZB sürgette, hogy az áldozatokat azonnal vegyék védelembe, amint megállapításra kerül, hogy sérelem érte őket. A probléma gyökerét ennek megállapítása, illetve az képezi, hogy kiszolgáltatott, a nyelvet nem beszélő, kizsákmányolójuk által felügyelt, félelemmel teli, jogaikat nem ismerő személyeknek kell bizonyítékot szolgáltatniuk, akik nem is tudják, hogy kihez fordulhatnak. Az áldozatok felkutatása terén kellene eredményeket elérni ahhoz, hogy nagyobb figyelmet kaphassanak. Egyes szakszervezeti testületek kísérleti projekteket indítottak azon munkavállalók képzése érdekében, akik kapcsolatban lehetnek a kényszermunka áldozataival, hogy képesek legyenek felismerni őket, hogy tudják, hogyan kell felvenni velük a kapcsolatot, miként lehet támogatni őket és védelmet nyújtani számukra. A hatóságoknak és különféle szervezeteknek ugyanezt a munkát olyan személyek kapcsán is el kellene végezniük, akik kapcsolatban lehetnek a szexuális kizsákmányolás céljával történő emberkereskedelem áldozataival (ők teszik ki az áldozatok mintegy 80%-át). A rendelkezésre álló eszközöket, képzéseket, iránymutatásokat, eljárási útmutatókat sokkal szélesebb körben kell közzétenni annak érdekében, hogy közismert legyen, hogy miként és hova lehet fordulni, amennyiben felmerül az emberkereskedelem gyanúja.

3.3

Vissza kell fordítani a jelenlegi tendenciát: most, ha egy áldozat segítséget kér egy szervezettől, igen gyakran másik, kompetensebbnek tartott szervezethez irányítják. Egyes sértetteknek emiatt tucatnyi emberrel kell megosztaniuk panaszukat, mielőtt valóban támogatásban részesülnének. Ehelyett azt kellene elérni, hogy mindenki képesnek érezze magát arra, hogy meghallgassa és segítse az áldozatokat. Ennek feltétele egyrészt az, hogy megkapják a tájékoztatást, a képzést, illetve az eszközöket ahhoz, hogy tudják, mit kell mondaniuk és tenniük, másrészt az, hogy a szociális szervezetek és szolgálatok hálózatban tevékenykedjenek.

3.4

A különböző áldozatok – különösen a gyermekek – speciális megközelítést igényelnek. Abból kell kiindulni, hogy a gyermek érdeke mindennél fontosabb. Az európai romaintegrációs stratégiának foglalkoznia kellene a roma gyermekek által végzett, kényszer hatására folytatott koldulással is.

3.5

Az EGSZB értékeli, hogy hangsúlyt helyeztek a nemi dimenzióra. Az emberkereskedelem áldozatainak ugyanis 80 %-a nő, akik többségét prostitúcióra kényszerítik. Az emberkereskedelem 76 %-ának a szexuális kizsákmányolás a célja. Az ilyen célú emberkereskedelem létezése rávilágít a nemek közötti egyenlőtlenségre. Az, hogy – gyakran igen fiatal – nőket hoznak az Európai Unió leggazdagabb városaiba prostitúció céljával, felveti azt a kérdést, hogy a kliensek minek tekintik ezeket a nőket – és általában a nőket –, és megnehezíti a más területeken a nemek közötti egyenlőség megteremtése érdekében végzett munkát.

3.6

Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy legyen egyértelműen megkülönböztetve egyrészt a szexuális célú, másrészt a kényszer hatására folytatott munka vagy koldulás révén való kizsákmányolás céljával történő emberkereskedelem, illetve a szervkereskedelem. Külön kell kezelni a gyermekek szexuális kizsákmányolását is. Az emberkereskedelem zöme (80%) a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos. Lényeges ezért nevén nevezni ezt a jelenséget. Ez fontos ahhoz, hogy egyértelmű legyen, hogy mi ellen folyik a küzdelem. Az emberkereskedők ködbe veszőnek, távolinak és elérhetetlennek tűnnek, az áldozatok azonban olyan személyek, akikkel bárki találkozhat az európai városok utcáin.

3.7

A megelőzés erősítése a kereslet elleni harccal kezdődik. Ameddig vannak ügyfelek, addig lesznek kereskedők is. A kereslet visszaszorításának eszköze a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos oktatás a legfiatalabb kortól kezdve, minden társadalmi rétegben; illetve e cél elérését segíti a nemek szakmákban való képviseletének kiegyensúlyozása is. Ha egy munkahelyen a férfiak és a nők azonos munkát végeznek és azonos felelősségi körökkel rendelkeznek, ott ritkábban találkozunk a nőkről való fantáziálás illusztrációival, ott ritkábban tekintik őket megvásárolható szexuális tárgyaknak. Alapvető az érzelmi dimenzióra és az emberi méltóságra tekintettel levő szexuális oktatás. Ha a szülők nem beszélnek a szexuális kapcsolatokról, a fiatalok az interneten keresik meg az információt, és esetleg negatív képet kapnak, amely befolyásolhatja a jövőben a férfi-nő kapcsolatról alkotott elképzelésüket.

3.8

Bár a nemi dimenziónak nagy jelentősége van, ugyanilyen fontos, hogy különbözőképpen kezeljük a gyermekeket és a felnőtteket. Emlékeztetni kell arra, hogy a gyermekekkel folytatott szexuális kapcsolat bűntény. E probléma megoldására azért is kell több forrást fordítani, mivel a gyermekfelvételeket bemutató pornográf internetes oldalak terjedése nyomán egyes felnőttek megfeledkeznek a törvényekről, vagy figyelmen kívül hagyják őket. A gyermekeket ki kell oktatni a szexualitásról, és el kell magyarázni, hogy nekik is jár a tisztelet (5).

3.9

A megelőzés része az is, hogy küzdjünk a szegénység ellen, amely miatt az emberek menekülnek otthonról, valamint a csempészek ellen, akik ebből hasznot húznak. A nyugati jólétből való részesedés vágyát követő, kiszolgáltatott helyzetben levő illegális bevándorlók iratok, pénz és nyelvismeret nélkül, rettegve attól, hogy a rendőrség kezébe kerülnek, az emberkereskedőkre bízzák magukat, akik rabszolgasorba süllyesztik őket. Pedig ezeket a személyeket nem rabolták el, hanem önszántukból érkeztek.

3.10

A kényszermunka terjedése súlyos aggodalmakra ad okot. Jobban kellene foglalkozni a visszaélésekkel, és tisztázni kellene az „au pair” és – egyes vallási intézményeket illetően – a zarándokok státuszát, ugyanis időnként elmosódik az önkéntes és a kényszerített munka közötti határvonal.

3.11

Korábbi véleményében az EGSZB hangsúlyozta a nyomozás pénzügyi vetületét. Az ezzel kapcsolatos megállapítások továbbra is érvényesek. Ez a fajta bűnözés az egyik legkifizetődőbb. Az emberkereskedelemhez kötődő összes kényszermunkából származó éves nyereség a becslések szerint világszinten 31,6 milliárd USA-dollár. Ebből 15,5 milliárd USA-dollár, vagyis a teljes összeg 49 százaléka az iparosodott gazdaságokban termelődik (6). Az európai szintű pénzügyi vizsgálatok az emberkereskedők üldözésének alapvető részét képezik. Az EGSZB az emberkereskedelemből származó javak lefoglalását, valamint az áldozatok kárpótlására és az emberkereskedelem elleni küzdelemre való felhasználásukat javasolja.

3.12

Az áldozatok – a nemi dimenzió figyelembevételével történő – védelme megoldandó feladat. Az áldozatok szerepe alapvető az embercsempészek elleni büntetőjogi eljárás sikerességéhez, ezért fontos, hogy ne veszítsék el bizalmukat. A védelemhez hozzá kell tartoznia a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz jutás és a személyes biztonság garantálásának is. Ennek az integrációnak a fenntarthatóságához fontos lenne, hogy az áldozatok lehetőséget kapjanak rá, hogy közfinanszírozási támogatással állást találjanak egy befogadó munkaerőpiacon. Így munkatapasztalathoz juthatnak, és a munkával kapcsolatos szokásokat sajátíthatnak el, ami rehabilitációjuk és a nyitott munkaerőpiacra való sikeres belépésük előfeltétele. Miután a társadalom peremére kényszerültek, segítséget kell kapniuk ahhoz, hogy beilleszkedjenek a jogrendet tiszteletben tartó társadalomba.

3.13

Az illegális bevándorlók származási országaival egyezményeket kell kötni annak érdekében, hogy segítsük őket hatékonyabban küzdeni az embercsempészek ellen, akiket nem vonnak felelősségre emberkereskedelem miatt, pedig potenciális áldozatokkal látják el a bűnszövetkezeteket.

3.14

Az EGSZB örömmel fogadja az emberkereskedelem elleni Európai Üzleti Koalíció tervét. A vállalkozások kényszermunkával szembeni elkötelezettsége alapvető a harmadik országokban, de ugyanígy az Európai Unión belül folytatott küzdelemben is. Ennek a koalíciónak ki kellene terjednie azokra a kisvállalatokra, amelyek nagy csoportok alvállalkozói olyan ágazatokban, ahol köztudott, hogy jelentős a feketén végzett munka. Ilyen a vendéglátóipar, az építőipar vagy a mezőgazdaság. Az emberkereskedelem elleni küzdelem a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának alapvető aspektusa, amely kiterjed a harmadik országokban, a termelési lánc összes szakaszának alvállalkozóinál végzett illegális vagy kényszermunkára is. Mivel a folyamatok globalizálódtak, a multinacionális vállalatoknak kiemelt szerepük van annak ellenőrzésében, hogy miként állítják elő az általuk használt összes terméket.

3.15

A kereskedelmi megállapodásoknak ugyanígy kifejezetten tartalmazniuk kellene olyan záradékokat, amelyek megtiltják a kényszermunkából származó termékek vagy szolgáltatások forgalmazását.

3.16

Köztudott, hogy a szolgáltatások, különösen a háztartásbeli szolgáltatások terén nem szűnt meg a rabszolgaság. Az ILO az ezen a téren való visszaélések elleni küzdelem részeként 2011 júniusában elfogadott egy eszközt: a háztartási alkalmazottak méltányos munkájáról szóló egyezményt (7). Az EGSZB javasolja, hogy a 27 tagállam haladéktalanul ratifikálja ezt az egyezményt, valamint az összes többi, az embercsempészettel foglalkozó nemzetközi okmányt (8).

3.17

Az EGSZB támogatja egy civil társadalmi platform létrehozását, ami lehetővé tenné, hogy minden, potenciálisan érintett és a szükséges szakértelemmel rendelkező szervezetben biztosítsanak információkat és képzéseket az emberkereskedelem méreteiről.

3.18

Nagy szükség van a nemzeti előadókra és a jobb adatgyűjtésre. Ez utóbbit egységesíteni kell, hogy minden állam egyformán járjon el. A nemzeti előadók, mivel az emberkereskedelem elleni küzdelem terén rájuk hárulna a fő felelősség, koordinálhatnák azon különféle szolgálatok és szervezetek fellépéseit, amelyek érintettek a kérdésben, de nem mindig működnek együtt. Ilyenek a bevándorlási, a gyermek- és ifjúságvédelmi, a munkafelügyeleti, a nők ellen irányuló erőszak ellen küzdő szervezetek stb. Az Europolnak fontos szerepe van, hiszen az embercsempészek nem ismernek országhatárokat.

3.19

Az EU külső fellépésének összehangolása és az, ha a szabadkereskedelmi megállapodásokban kifejezetten szót ejtünk az emberkereskedelemről, mindenképpen felhívja a figyelmet erre a túlságosan gyakran elhallgatott vagy alulbecsült jelenségre.

3.20

Mivel szoros a kapcsolatuk a helyi szinttel, a helyi hatóságok, különösen a nagyvárosok önkormányzatai különösen jó helyzetben vannak ahhoz, hogy fellépjenek az emberkereskedelem áldozatainak illegális szexuális kizsákmányolása ellen. Az EGSZB azt javasolja, hogy egy független hatóság hozzon létre egy „címkét” az emberkereskedelem ellen legeltökéltebben fellépő, a kényszer hatására folytatott prostitúciót és koldulást leginkább üldöző városok kitüntetésére. A levegő- és vízminőség jutalmazására már létezik ilyen elismerés; az emberi környezet talán nem éppen ilyen fontos?

3.21

Elengedhetetlen, hogy felmérjük az uniós finanszírozás hatékonyságát, létrehozzuk, terjesszük, lefordítsuk a bevált módszerek útmutatóit, és a különböző szereplőkhöz – a rendőrséghez, az igazságszolgáltatáshoz, az önkormányzatokhoz és szövetségekhez – igazított hatékony eljárásokat dolgozzunk ki.

3.22

Az áldozatok és ügyfelek internetes „becserkészése” új keletű probléma, amelyet elemezni kell, és ellentámadást kell indítani az internet és a közösségi hálózatok felhasználásával, felelősségteljes, az emberi méltóságot tiszteletben tartó elveket terjesztve. Sajnálatos lenne, ha csak a – bár valós – veszélyeit emelnénk ki az internetnek, hiszen ezt az új eszközt pozitív üzenetek közvetítésére is fel lehet használni, és a megelőzés eszközévé is válhat.