28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/154

1.1

Az EGSZB mélységesen elítéli a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés minden formáját, ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság új irányelvet terjesztett elő a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, és ezáltal erősíti Európa elkötelezettségét a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések felszámolására.

1.2

Az EGSZB egy korábbi véleményében (1) ajánlásokat fogalmazott meg a javasolt irányelvről. Bár az irányelv egyik célja a megelőzés, ezt a szempontot nem kezeli kellőképpen. A gyermekek védelmének kulcsa a többszintű megelőzés. A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés áldozatainak nemcsak a testi épségükhöz való joguk sérül – ami önmagában is tűrhetetlen –, de ennek borzalmas szociális, érzelmi és pszichológiai következményeit is viselniük kell egész életük során. A jelen kiegészítő vélemény a megelőzésre fogalmaz meg ajánlásokat.

1.3

Az EGSZB újfent arra kéri az összes tagállamot, valamint az új Lisszaboni Szerződés alapján működő Európai Uniót, hogy mielőbb írja alá és ratifikálja az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaélésekkel szembeni védelméről szóló egyezményét,  (2) valaminta gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyvét,  (3) hogy az EU hatékonyabban léphessen fel a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések megelőzése terén.

1.4

Az Európai Uniónak minden tagállamban következetesen alkalmazandó egységes megközelítést kell kiépítenie a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések megelőzése terén. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb lépjen fel egy gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések elleni európai uniós megelőzési stratégia végrehajtása érdekében, hogy szilárd elképzelés alakulhasson ki, amelynek alapján az Európai Unió tagállamai megvédhetik gyermekeiket és biztosíthatják jogaik érvényesülését. A stratégiának az alábbi négy csoportba sorolható célkitűzéseket kell tartalmaznia:

1.5

A jelen véleményben leírt intézkedések nem terjednek ki mindenre. (4) Az EGSZB méltányolja a civil társadalom számos szereplőjének – különösen a civil szervezeteknek – a megelőző intézkedések meghozatalában végzett munkáját. Kevés itt a hely ahhoz, hogy a legjobb gyakorlatokat felsoroljuk. Mivel azonban felbecsülhetetlen értékű példaként szolgálhatnak másoknak, az EGSZB adatbázisban gyűjtötte össze ezeket az információkat. (5)

2.1

A megelőző intézkedések elsődleges célja a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések felszámolása. Minden kapcsolódó politikát a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény elveire kell alapozni. Az egyezménnyel összhangban a gyermek fogalma definíció szerint 18 év alatti személyt jelöl.

2.2

A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés sokféle formát ölthet: vérrokonok közötti szexuális kapcsolat, szexuális zaklatás, pornográfia, prostitúció, embercsempészet, megrontás, valamint a saját korcsoporttársak közötti nemi erőszak. (6) A visszaélés problémáját több szinten kell kezelni: helyi, nemzeti, európai és világszinten. A megelőző intézkedéseket azonban teljes körűen össze kell hangolni, és mindenütt következetesen kell alkalmazni. A megelőző intézkedéseket folyamatosan nyomon kell követni annak biztosítása érdekében, hogy azok mindvégig megfeleljenek a változó struktúráknak és a helyes gyakorlatoknak, és kezelni tudják a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések újonnan felmerülő lehetőségeit (például az új technológiákat).

2.3

A gyermekek különösen kiszolgáltatottak mindenfajta visszaéléssel szemben, és valószínűleg a felnőtteknél gyakrabban esnek áldozatául általános bűncselekménynek, ideértve a testi és nemi erőszakot is. Bár nincsenek erre utaló statisztikák, a rendelkezésre álló adatok alapján arra lehet következtetni, hogy Európában minden ötödik gyermek gyermekkora alatt legalább egyszer szexuális visszaélés áldozatává válik. (7) A becslések szerint az esetek 70–85 %-ában az áldozat ismeri az elkövetőt, ezt a tényt tehát különösen figyelembe kell venni a megelőző intézkedésekben. A jelenség mind a fiúkat, mind a lányokat, továbbá minden etnikai és közösségi csoportot egyaránt érint. Egyes kutatások szerint a szexuális visszaélések gyakran 12–13 éves korban kezdődnek, mégis számos gyermekekre irányuló megelőzési stratégia elsősorban az ennél fiatalabb gyermekeket veszi célba. A legnagyobb veszélynek jellemzően a „veszélyeztetett” gyermekek vannak kitéve, ideértve a fogyatékkal élő, a gondozás alatt álló, a szüleiktől elválasztott és az emberkereskedelem áldozatává vált, a kábítószer- vagy alkoholproblémákkal küzdő, a társadalmi lehetőségektől megfosztott, illetve a szexuális visszaélésnek már korábban áldozatul esett gyermekeket.

2.4

Az EU elismeri a gyermekek jogait a Lisszaboni Szerződés (EUSZ) 3. cikkében és az Alapjogi Chartában, közelebbről annak 24. cikkében, amely rögzíti azt a kötelezettséget, hogy elsődlegesen a gyermek mindenek fölött álló érdekét kell figyelembe venni, és meg kell adni számukra a szükséges védelmet. Ennek alapján a gyermekek jogainak előmozdítására, védelmére és megvalósítására irányuló célzott politikát alakítottak ki. (8)

2.5

Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Bizottság nemrégiben megjelent, „Az EU gyermekjogi ütemterve” című közleményét. Az Alapjogi Charta elveit alapul véve a menetrend a gyermekek jogait helyezi a politikák középpontjába az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a biztonságos internetezés vagy a gyermekkereskedelemmel szembeni védelem.

2.6

A jelen vélemény egyik elsődleges célja az, hogy rámutasson: van lehetőség „megelőző” intézkedésekre, és számos érdekelt fél végez már hasznos munkát ezen a területen. Az EGSZB méltányolja a civil társadalom számos szereplőjének – különösen a civil szervezeteknek – a megelőző intézkedések meghozatalában végzett munkáját. A véleményben nincs elég hely ahhoz, hogy a legjobb gyakorlatokat mind felsoroljuk. Mivel azonban felbecsülhetetlen értékű példaként szolgálhatnak másoknak, amelyre a szaktudás kialakítása során építeni lehet, továbbá elősegíthetik a civil társadalmi fellépést, az EGSZB adatbázisban gyűjtötte össze ezeket az információkat. (9)

3.1

A megelőző intézkedéseknek átfogó szemléletűeknek és gyermekközpontúaknak kell lenniük, és a lehető leghamarabb meg kell hozni őket, a lehető legkevesebb beavatkozással. Számos kiváló, támogatásra váró kezdeményezés született már. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el és hajtson végre egy gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések elleni európai uniós megelőzési stratégiát, amely összehangolt megközelítésben egységesíti a tagállami elképzeléseket az alábbi négy csoportban felsorolt célkitűzések alapján.

3.2

Az EGSZB elismeri, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések bűncselekménye elleni küzdelem rendkívüli kihívást jelent. A visszaéléseknek ez a formája gyakran észrevétlen marad, mivel jellemzően titokban történik, továbbá az áldozatok közül csak kevesen értesítik a hatóságokat a bennük dúló összetett szégyen- és félelemérzet miatt, illetve mert nincsenek tisztában jogaikkal. Az internet és egyéb technológiák új lehetőségeket kínálnak a visszaélések elkövetői számára, valamint a gyermekpornográfia készítése és terjesztése számára. Az utazás szabadsága alkalmat ad a visszaélések elkövetőinek arra, hogy a legkiszolgáltatottabb gyermekeket vehessék célba. Az elkövetők egyre kifinomultabb és szervezettebb módszereket alkalmaznak, a fiatalabb gyermekek pedig egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve. Az eseteknek mindössze körülbelül 10 %-a jut a gyermekvédelmi szervezetek tudomására. (10) A gyermekek ellen szexuális visszaéléseket elkövetők különféle háttérrel rendelkeznek; legtöbbjüket nem ítélték el semmilyen szexuális visszaéléssel kapcsolatos jogsértésért. (11)

3.3

Az elsődleges megelőzésnek – azaz a gyermekkel szembeni szexuális visszaélés megtörténte előtti fellépésnek – a legkiszolgáltatottabb gyermekeket kell célba vennie, akik folyamatos és jövőbeli visszaélésnek vannak kitéve. Az olyan közvetlen intézkedések, mint például a közoktatás és a korai közbeavatkozás, csak az első lépések: olyan intézkedéseket is foganatosítani kell, amelyek megakadályozzák az áldozat gyötrelmekkel járó megbélyegzését, hogy így kiszabadulhasson a „visszaélés örvényéből”, aki belekerült. A visszaélések elkövetőinek és potenciális elkövetőinek pszichológiai kezelésével is kiemelten kell foglalkozni.

3.4

Bár a legtöbb visszaélés családon vagy közösségen belül történik, (12) erősen szervezett formát is ölthet, amelyben több elkövető is részt vesz. Az ilyen bűnözés busás haszonnal kecsegtet: az emberkereskedelem világszinten a harmadik legelterjedtebb bűnözési forma. (13) Az emberkereskedelemnek világszerte megközelítőleg 2,5 millióan estek már áldozatul. (14) A becslések szerint 43 %-ukat szexuálisan kizsákmányolják, és gyermek közülük majdnem minden második. (15) A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés gyakorta határokat nem ismerő bűncselekmény, amellyel a nemzeti határokon túlnyúlóan kell foglalkozni.

3.5

Létfontosságú, hogy a gyermekeket és a fiatalokat is bevonják a megelőzésbe: meg kell hallgatni a véleményüket, és azokat be kell építeni a megelőző stratégiákba. Már sok működő példa van erre. (16) A fiatalok nyelvén kell szólni a gyermekekhez, hogy nyíltabban lehessen velük beszélgetni erről a kérdésről, és ne kelljen tabuként kezelni.

4.1

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamokban minden gyermeknek legyen lehetősége részt venni a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről szóló oktatási célú felvilágosító programokon. Rendkívül fontos, hogy a gyermekeket koruknak megfelelő módon tájékoztassuk, és arra bátorítsuk őket, hogy merjenek nyíltan beszélni a szexuális zaklatásról.

4.2

Az oktatási programok más területeken már sikeres elsődleges megelőzési stratégiának bizonyultak. Kiváló lehetőséget kínálnak a megelőzésre, és a jelentésre való bátorítás ideális eszközei. Lehetőség szerint az oktatási célú felvilágosító programokat meglévő programokba is be lehet építeni, mint például a „Stay Safe” (17) [Maradj biztonságban] vagy a SPHE (18) programba. Minden ilyen programtól elvárás:

4.3

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy minél előbb tegyék kötelezővé a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések megelőzésére irányuló képzést minden, munkája során gyermekekkel kapcsolatba kerülő szakember és önkéntes számára, különösen a bűnüldözés, az egészségügy, valamint a (formális és nem formális) oktatási ágazatban. A szakmai szervezeteknek, a szakszervezeteknek és a szociális partnereknek mind megvan a maguk szerepe, akárcsak a vallási, a sport- és a szabadidős szervezeteknek. Megfelelő támogatási mechanizmust kell biztosítani az áldozatul esett gyermekekkel dolgozó szakemberek számára, ideértve a rendszeres felügyeletet és a pszichológiai támogatást is.

4.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a média számára is szervezzenek oktatási programokat. Etikai iránymutatásokat is ki kellene dolgozni a jelentéstételről.

4.5

Szükség lenne a helyes szülői nevelést támogató programokra is, hogy a szülők és családtagok tehessenek azért, hogy el lehessen kerülni a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket. A szülőket már a születés előtti és a csecsemőgondozás keretében fel kell világosítani a megelőző intézkedésekkel kapcsolatban.

4.6

Az EGSZB támogatja mindazokat a kezdeményezéseket – ideértve az Európai Bizottság „Biztonságosabb internet” programját, (20) az Insafe (21) és INHOPE (22) hálózatokat –, amelyek a gyermekek és a társadalom minden tagja számára elősegítik az internet biztonságos használatát. (23)

5.1

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok alkalmazzanak következetes megközelítést a bűnüldözés, az információmegosztás, valamint a rendőrség és a bejegyzett nemzetközi szervezetek közötti együttműködés terén. Ehhez kétoldalú együttműködési megállapodásokra, hatékonyabb nyomkövető informatikai eszközökre, valamint a személyi háttér felmérésére szolgáló hatékonyabb eszközökre is szükség van. A bírósági ügyek elhúzódása csökkentheti a visszaélések bejelentésére való hajlandóságot. A hosszadalmas várakozások elkerülése érdekében a gyermekekkel szembeni visszaélésekkel kapcsolatos ügyeknek elsőbbséget kellene biztosítani. Komolyan meg kellene fontolni az áldozat tanúként történő kihallgatása nélkül lefolytatott bírósági eljárások bevezetését. A bűnüldözésben dolgozókat minél hamarabb a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos megfelelő képzésben kellene részesíteni, ezenfelül kihallgatási protokollok létrehozásával el lehetne kerülni, hogy az áldozatoknak a tárgyalás alatt lelkileg újra át kelljen élniük a már elszenvedett gyötrelmeket. Az Európa-szerte következetes normák segítségével meg lehet akadályozni, hogy az elkövetők a tagállamok között utazhassanak. Világszinten az Europol és mások által nemrégiben indított Operation Rescue, amelynek segítségével több mint 200 gyermeket sikerült azonosítani, (24) megmutatta, hogyan képes élen járni az Európai Unió.

5.2

Elengedhetetlen, hogy következetes módon menjen végbe mindazoknak a személyiháttér-ellenőrzése, akik a munkájuk során gyermekekkel kerülnek kapcsolatba, hogy bezáruljanak a tagállamok közötti kiskapuk. Kötelező jelleggel meg kellene vizsgálni, hogy a személyek követtek-e el gyermekvédelemmel kapcsolatos szabálysértést, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha valakit a gyermekekre veszélyesnek tartanak, de nem ítélték el gyermekekkel szembeni visszaélésért. Az EGSZB – mint már egy korábbi véleményében (25) is tette – utal a több ügynökség bevonásával működő közrendvédelmi mechanizmus (MAPPA) modelljére. (26)

5.3

Az eltűnt gyermekekkel kapcsolatban kijelöltek már egész Európára kiterjedő segélyhívószámot, de az csak 16 tagállamban működik; a többi 11 tagállamban sürgősen meg kell tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy rendelkezésre álljon jó minőségű segélyszolgálat. (27) A segélyszolgálatot el kell látni a kellő forrásokkal, és össze kell kapcsolni a szükséges háttérszolgáltatásokkal. Megfontolandó továbbá, hogy ezt a szolgáltatást érdemes lenne az EU-n kívülre is kiterjeszteni.

5.4

Működnek ugyan az egyes tagállamokban eredményes modellek, (28) az EGSZB az eltűnt gyermekekkel kapcsolatban mégis egy egész Európára kiterjedő, az Egyesült Államokban működő Amber Alert rendszerhez (29) hasonló összehangolt figyelemfelhívási rendszer létrehozását ajánlja.

5.5

Az EGSZB ismételten kéri egy nemzetközi bűnüldözési testület felállítását, amelynek feladata világszerte a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések kivizsgálása, az áldozatok azonosítása és az elkövetők ellen eljárás indítása. (30)

6.1

A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések megelőzése a társadalom minden tagjának felelőssége. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kormányzati ügynökségek és a civil társadalmi érdekelt felek továbbra is működjenek együtt a gyermekekkel szembeni visszaélések megelőzésére irányuló intézkedések végrehajtásában. Az EGSZB támogatja az olyan kezdeményezéseket, mint például az Európa Tanács „Minden ötödik” kampányát, (31) illetve a „Bugyiszabályt”. (32) A civil társadalom részéről pedig fontos, konkrét példák a fellépésre a „Stop It Now!” [Vessünk neki gátat most rögtön!] (33) és a brit Barnardo’s „Cut Them Free” [Oldozzuk el őket] (34) kampánya, továbbá az ECPAT International és a The Body Shop „Stop Sex Trafficking of Children and Young People” [Vessünk gátat a gyermekek és a fiatalok szexuális célú áruba bocsátásának] kampánya. (35)

6.2

A munkaadóknak, a szakszervezeteknek és más civil szervezeteknek fontos kötelességük, hogy egyértelmű előírásokat vezessenek be a munkahelyeken annak érdekében, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket ne tűrjék meg. (36) Ennek a bűncselekménynek a kezelése hozzátartozik a munkaadók vállalati társadalmi felelősségéhez. Egyes iparágaknak – többek közt az idegenforgalmi és szállodai ágazatnak – is fontos szerep jut. (37) Az EGSZB azt javasolja, hogy a szervezetek is írják alá az EGSZB által korábban javasolt értéknyilatkozatot, (38) amely a tagállami helyes gyakorlatok EGSZB által összeállított adatbázisában is szerepel. Az EGSZB (39) újfent kijelenti, hogy további finanszírozásra van szükség a civil partnerek általi megvalósításra irányuló programok bővítésére és továbbfejlesztésére.

6.3

Világszerte lakossági felvilágosító kampányt kellene szervezni a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések bejelentéséről, ingyenes nemzetközi segélyvonallal és online jelentéstételi mechanizmussal támogatva. (40) Mindez a Child Helpline International hálózatához hasonló elven működhetne. A segélyvonalat össze kell kapcsolni a szükséges háttérszolgáltatásokkal.

6.4

A civil társadalom és a kormányok növelhetik a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos tudatosságot, és a gyermekekkel szembeni visszaélések megelőzése minden év november 19-én megtartott világnapjának aktív népszerűsítése révén hozzájárulhatnak a megelőzés kultúrájának kialakulásához. (41)

7.1

Az EGSZB a kutatás fokozását tartja szükségesnek a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos adatok hiányának orvoslására, az áldozatok és elkövetők profiljának áttekinthetőbbé tételére, illetve a bevált gyakorlatok megosztására. Jelenleg sok adatot a bűnüldöző szervek szolgáltatnak. Európai információs ügynökséget kellene létrehozni a gyermekekkel szembeni visszaélések megelőzésére irányuló célzó kutatások, politikák és gyakorlatok adatokkal való támogatására az ausztrál Nemzeti Gyermekvédelmi Információs Ügynökség, (42) illetve az egyesült államokbeli Gyermekjóléti Információs Kapu (43) mintájára. Ez az olyan egyéni projektek által végzett munkát venné alapul, mint a European Online Grooming Project [Európai projekt az online csábítás felmérésére], illetve az országos szinten végzett munkát, mint például a belgiumi Child Focus  (44) munkáját. Közös, egész Európára kiterjedő definíciókkal ösztönözhető lenne az adatcsere, és javulna az adatok összehasoníthatósága.

7.2

A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos kutatáshoz információforrásként a gyermekek nézeteit és véleményét is fel kellene használni. (45)

7.3

Az EGSZB szerint világosan meghatározott, egész Európára kiterjedő internetbiztonsági szabványokra van szükség. Azzal kapcsolatban, hogy „ösztönzik az internetszolgáltatókat, hogy önkéntességi alapon dolgozzanak ki magatartási kódexeket és iránymutatásokat az ilyen internetes oldalakhoz történő hozzáférés letiltására”, (46) az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tartalomnak a forrásnál való eltávolítását kell prioritásként kezelni, és csak abban az esetben kellene a kérdéses oldalakhoz való hozzáférést letiltani, ha ez nem lehetséges (például az oldal az EU-n kívül található). Ha az ágazat, az internetszolgáltatók, a gazdasági és pénzügyi szereplők – például a hitelkártyacégek – valóban komolyan elkötelezettek az effajta visszaélések felszámolása iránt, akkor Európán belül ezt jogi követelménnyé kellene tenni. Az EGSZB szorgalmazza, hogy a közösségi hálózatok üzemeltetői is kötelezzék el magukat a „Biztonságosabb közösségi hálózatépítési elveket az EU-nak!” című (2009-es) kiadványban (47) megfogalmazott elvek mellett.

7.4

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy az EU-szerte következetes megközelítés érdekében koordinálja a fellépéseket.