29.10.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/50

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gazdasági válság, az oktatás és a munkaerőpiac (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 318/08

Előadó: Mário SOARES

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A gazdasági válság, az oktatás és a munkaerőpiac.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 14-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások

Azt kérjük a tagállamoktól, hogy:

—	biztosítsák, hogy a gazdasági válság és az államadóság kezelésére szolgáló intézkedések ne sodorják veszélybe az oktatásba és a képzésbe irányuló állami beruházásokat;

—	középtávú költségvetési célszámaik kidolgozásakor különösen tartsák szem előtt az oktatás, a kutatás és a szakmai továbbképzés területét, hogy garantálni lehessen az ilyen ágazatokba irányuló beruházások fenntartását és növekedését;

—	hangsúlyozzák, hogy javítani kell a diákok anyanyelvoktatását és a reáltantárgyak (természettudományok, technika, mérnöki ismeretek és matematika) oktatását;

—	a munkaerő-piaci igényeket figyelembe véve javítsák a minél korábbi tanulási és pályaválasztási tanácsadást;

—	támogassák a vállalkozó szellem kialakulását az oktatás valamennyi szintjén;

—	segítsék az Európai Képesítési Keretrendszer hatékony alkalmazását és a nemzeti képesítési rendszerek kialakítását;

—	biztosítsanak további tanulási lehetőségeket azoknak a fiataloknak, akik félbehagyják tanulmányaikat, illetve az alacsonyan képzett munkavállalóknak, nem feledkezve meg a digitális eszközökről sem;

—	tartsák tiszteletben az embereknek a magas képzettséget adó szakmai továbbképzéshez való jogát, függetlenül jelenlegi képzettségüktől és munkaszerződésüktől;

—	fejlesszék tovább a (mind formális, mind nem formális) oktatás, illetve a munkavégzés során szerzett készségek elismerésére, értékelésére és képesítésére szolgáló rendszereket;

—	használják a különböző európai alapokban, különösen az Európai Szociális Alapban rejlő lehetőségeket az oktatás és a szakképzés támogatására;

—	támogassák a szakmai beilleszkedést elősegítő programokat, és ösztönözzék a kormányokat és a vállalkozásokat ilyen eszközök használatára stabil munkahelyek létrehozása érdekében;

—	javítsanak a tanári szakma megítélésén, az oktatás elfogadottságán, a tanárok folyamatos továbbképzésén, illetve munkakörülményein és bérezésén.

2.   Bevezetés

2.1   A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság a legmélyebb gazdasági válságot okozta a 30-as évek óta, és világszinten a GDP legsúlyosabb visszaesését eredményezte a második világháború óta. Ennek következményeként Európában most mélyreható gazdasági és társadalmi válság van: vállalatok ezrei, főleg kkv-k, zárnak be, nő a munkanélküliség, csökkennek a fizetések, költségvetési megszorítások vannak a társadalombiztosítási rendszerekben, nőnek a fogyasztási adók és az alapvető termékek árai, illetve nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztés.

2.2   Ennek a véleménynek nem a válság kiváltó okainak vizsgálata a célja, hanem egyrészt annak bemutatása, hogy milyen káros hatásai voltak és vannak továbbra is a válságnak a társadalmi berendezkedésre, másrészt pedig olyan stratégiák javasolása, melyeket a válság hatásainak csökkentése és az azokkal történő megbirkózás érdekében kell véghezvinni.

2.3   A vélemény a válság kezelésének kulcseszközeinek számító oktatás és szakképzés fontos szerepével foglalkozik, valamint az oktatás/szakképzés és a munka világának viszonyával, a fiatalok munkaerő-piaci integrációjával, a munkaerő továbbképzésével kapcsolatos vállalati igényekkel és felelősséggel, illetve tisztességes, jó minőségű munkahelyek létrejöttének elősegítésével.

2.4   A vélemény egy másik gondolata az, hogy az európai szociális modell megőrzése az egész társadalomtól közös erőfeszítéseket, kreativitást és szolidaritást követel.

3.   Általános észrevételek

3.1   A téma elemzésének szempontjából az alábbi négy új európai bizottsági kezdeményezés számít különösen fontosnak:

—

„Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz”, (1) amely a következő prioritásokat tűzi ki maga elé ahhoz, hogy 2020-ra el lehessen érni azt a célkitűzést, hogy a 20–64 éves korosztályban 75 %-os legyen a foglalkoztatottsági ráta: működőképesebb munkaerőpiacok létrehozása, jobban képzett munkaerő, a munkaminőség és a munkafeltételek javítása, valamint a munkahelyteremtést és a munkaerő-kereslet növekedését segítő határozottabb szakpolitikai intézkedések, (2)

—	Mozgásban az ifjúság (3) – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében, (4)

—

„Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” című közlemény, (5) amely elemzi a félbehagyott tanulmányok egyéni, társadalmi és gazdasági következményeit, összegzi az iskolai lemorzsolódás okait és ismerteti az idevágó jelenlegi és jövőbeli európai intézkedéseket;

—	Az Európai Képesítési Keretrendszer, melynek célja, hogy könnyebben összehasonlíthatóak legyenek a nemzeti oktatási rendszerek, és így nagyobb tanulási célú mobilitást lehessen elérni, illetve hogy európai szinten elismerjék az ismereteket, készségeket és képességeket.

A fenti dokumentumok mindegyike szorosabb együttműködést szorgalmaz az oktatás és továbbképzés, illetve a munkaerőpiac között. Az EGSZB is osztja ezt a nézetet.

3.1.1   Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy 2012-ben az Európai Bizottságnak szándékában áll megjelentetni az ún. az uniós „készségkörképet”, melynek célja a nagyobb átláthatóság a pályázók és munkavállalók, illetve a vállalatok és/vagy állami szervek számára. Ez a „körkép” az interneten lesz elérhető, és a munkaerő-piaci trendeket előrejelző nemzeti szervek hálózata révén aktualizált előrejelzéseket tartalmaz majd a szakismeretekkel kapcsolatos igényekről és kínálatról 2020-ig.

3.1.2   Hangsúlyozni kell az európai ágazati tanácsok fontos szerepét is, melyek fórumként szolgálnak a szociális partnerek számára a munkavállalói készségek és a munkaerő-piaci igények elemzéséhez, és mint ilyenek felgyorsíthatják az információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását. Olyan feladatról van szó, melyet korábban ágazati tanácsok vagy elemző központok végeztek az egyes országokban. (6)

3.2   A gazdasági válság és a munkaerőpiac

3.2.1   A pénzügyi és gazdasági válság katasztrofális hatással van a munkaerőpiacra. Az ILO adatai szerint 2010-ben 250 millió munkanélküli volt a világon; a munkanélküliségi ráta 5,7 %-ról 6,2 %-ra emelkedett abban az évben. Ráadásul a munkanélküliség számos országban együtt jár a munkahelyek minőségének és biztonságának romlásával is.

3.2.2   Az Eurostat adatai szerint 2011. januárban az euróövezetben a teljes munkanélküliségi ráta 9,9 % volt, az EU-27-ben pedig 9,5 %. Ez azt jelenti, hogy az euróövezetben 15 775 000 ember volt munka nélkül, az EU-27-ben pedig 23 048 000. Ebből közel 5 millió volt a tartós munkanélküli.

3.2.3   2008 vége és 2011 februárja között az EU-27-ben a munkanélküliség 7,7 %-ról 9,5 %-ra nőtt (a férfiak körében 6 %-ról 9,5 %-ra, a nők között 7,5 %-ról 9,6 %-ra, a fiatalok körében pedig 19,7 %-ról 20,4 %-ra).

3.2.4   Ezek a számok azonban nem tükrözik a tagállamok közötti jelentős különbségeket (egészen a hollandiai 4,3 %-tól a spanyol 20,5 %-ig), és nem mondanak sokat egyes érintett csoportokról (például bevándorlókról vagy idősebb munkavállalókról).

3.2.5   A fiatalkori munkanélküliség a 15–25 évesek korcsoportjában 20,4 %. Ez 4 százalékpontos emelkedést jelent csupán 2008 első harmada és 2009 első negyedéve között. Ráadásul ebben a korcsoportban közel 30 %-kal nőtt a tartós munkanélküliek száma 2008 tavasza óta, azaz az 5,2 millió tartós munkanélküliből 1,2 millió fiatal.

3.2.6   A rosszabbul fizetettek (akik általában alacsonyabb képzettségűek is egyben) esetében akár kétszer-háromszor is nagyobb a munkanélkülivé válás veszélye, mint jobban fizetett társaik körében.

3.2.7   A fiatalok vannak tehát a legrosszabb helyzetben (dacára annak, hogy ők általában jobban képzettek), esetükben ugyanis a középkorú munkavállalókhoz képest kétszeres a valószínűsége annak, hogy alacsony bérért dolgozzanak.

3.2.8   Az Eurostat felmérése (7) szerint 2007-ben, tehát már a válság előtt is 79 millió ember volt kitéve a szegénység veszélyének, és 32 millióan éltek a szegénységi küszöb alatt. Bár a munkahellyel rendelkezők esetében kisebb a szegénység veszélye, a „dolgozó szegények” kifejezés legalább 17,5 millió embert takar. (8)

3.2.9   A munkahelyek fokozódó bizonytalansága az újonnan létrehozott munkahelyek egyik jellemzője, és a többi csoportnál jobban érinti a fiatalokat. Ennek számos hatása van magukra a fiatalokra és az egész társadalomra nézve (például a szülői ház későbbi elhagyása, továbbra is a szülőktől való függés, a házassággal és a gyermekvállalással kapcsolatos döntések elhalasztása). (9) Meg kell jegyezni, hogy a munkahelyek bizonytalanságának a koncepciója nem kifejezetten határozott idejű szerződéseket jelent, hanem inkább azt, ahogy visszaélnek az ilyen szerződésekkel, amikor az elismerten tartós munkaerőigény ellenére is csak ilyen, határozott idejű szerződéseket alkalmaznak.

3.2.10   Az EGSZB szerint a fő problémák és kihívások a következők:

a)

ellentmondás a most már beindult, jóllehet az egyes országok között jelentős eltéréseket mutató gazdasági fellendülés, illetve a munkaerő-piaci visszaesés között, különösen a munkahelyek nélküli növekedést illetően. Az EGSZB csatlakozik az ILO által ennek kapcsán a legutóbbi Global Employment Trends [Világszintű Foglalkoztatási tendenciák] című jelentésben (10) hangoztatott figyelmeztetéshez, illetve a közelmúltban Párbeszéd az európai növekedésről és foglalkoztatásról címmel tartott ülésén (11) megfogalmazott következtetésekhez;

b)	a bonyolult munkaerő-piaci helyzet által teremtett szociális egyensúlyzavarok, melyek főként a fiatalokat és a tartós munkanélküliséggel küzdőket érintik (annak ellenére, hogy az előbbiek magasabb képzettségi fokkal rendelkeznek, mint az előző generációk);

c)	Európa demográfiai helyzete, különösen a munkaerő elöregedése, amely tovább súlyosbíthatja azt a problémát, hogy a munkaerőpiacon nincs elég, megfelelő szakismerettel bíró munkavállaló;

d)

a munkahelyek jellegében bekövetkező, egyre gyorsabb változások: az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) szerint 2020-ig 16 millióval nőhet a magasan képzett munkaerő és 3,5 millióval az átlagos képzettségűek iránti igény, ugyanakkor akár 12 millióval is csökkenhet az alacsony képzettségűek iránti kereslet. Egyre nagyobb lesz a szakképzettek hiánya, különösen az alábbi területeken: reáltárgyak (természettudományok, technika, műszaki tudományok és matematika), energiaügy, információs és kommunikációs technológia, zöld közlekedés, környezetvédelem és egészségügy. A létrejövő munkahelyek jellege egyre inkább eltér azokétól, amelyek megszűnnek, a munkanélküliek pedig egyre nehezebben tudnak visszailleszkedni.

3.3   A válság és az oktatás

3.3.1   Az oktatás eszközt jelent a személyes kiteljesedésben, a produktív munkában való részvételben, a társadalmi kohézió, illetve az életszínvonal növelése terén. Az Eurostat szerint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek nagyobb a várható élettartama.

3.3.2   Az alacsony iskolai végzettséghez szegénység és társadalmi kirekesztés kötődik, ezért a befogadással foglalkozó politikák a közszolgáltatásokhoz (különösen az oktatáshoz és a szakképzéshez) való hozzáférésre helyezik a hangsúlyt.

3.3.3   Az Európa 2020 stratégia felkarolja azt a gondolatot, hogy javítani kell az európai oktatáson, az iskola előtti oktatástól egészen a felsőoktatásig, hogy erősíteni lehessen a termelékenységet, és vissza lehessen szorítani a szegénységet és az egyenlőtlenségeket. Mindez arra az elképzelésre épül, hogy Európa csak akkor prosperálhat, ha az európaiak rendelkeznek azokkal a készségekkel, melyekkel képesek hozzájárulni a tudásalapú gazdaságoz, melynek aztán ők maguk is élvezhetik gyümölcsét.

3.3.4   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak az Európai digitális menetrendben megfogalmazott aggályaival, melyek szerint Európa lemaradásban van új technológiák meghonosításában, kiemelve azt a tényt, hogy az európaiak 30 %-a soha életében nem használta még az internetet, és hogy az EU információs és kommunikációs technológiákra, illetve kutatás-fejlesztésre csupán 40 %-át költi annak, amit az USA. Az iskoláskor előtt megszerzett számítógépes ismeretek megkönnyítik az integrációt.

3.3.5   Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy az EU lemaradásban van az Egyesült Államokhoz és Japánhoz képest az innováció területén. Ezt a helyzetet azzal kell orvosolni, hogy növeljük a magasan képzett munkaerő létszámát, fokozzuk a tagállamok és a vállalatok beruházásait a kutatásba és a fejlesztésbe, és szoros kapcsolatokat építünk ki a tudomány, a technológia és a termelés között. Az EGSZB arra is rá kíván világítani, hogy az „innováció” kifejezés mind a munkaszervezésre, mind pedig a társadalmi innovációra alkalmazható.

3.3.6   Az Európai Bizottság az alábbi két fő oktatási célkitűzést fogalmazta meg az Európa 2020 stratégia kapcsán:

a)	a korai iskolaelhagyók arányának csökkentése 10 % alá;

b)	a 30–34 évesek körében 40 %-osra növelni az egyetemi diplomával vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők arányát.

3.3.7   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a korai iskolaelhagyással kapcsolatos aggályaival. Összetett jelenségről van szó, melynek komoly következményei vannak a fiatalok által keresett munkahelyek minőségére. Ezt a problémakört csak szilárd politikai elszántsággal, illetve újfajta megközelítés- és végrehajtási móddal lehet megoldani.

3.3.8   Az Európai Bizottság adatai szerint 2009-ben 6 millió fiatal (a 18–24 éves korosztály 14,4 %-a) hagyta abba idő előtt a tanulmányait (iskolát vagy valamilyen továbbképzést) úgy, hogy a középiskolának csak az első felét – vagy még azt sem – végezte el. 17,4 %-uk csak az általános iskolát végezte el. (12) Ez azt jelenti, hogy ha csak egy százalékponttal csökkentenénk a korai iskolaelhagyók átlagos számát, akkor évente közel félmillió képzett fiatal munkavállaló állhatna munkába.

3.3.9   Egy másik fontos, számításba veendő szempont az évismétlések száma. A 2009-es PISA tanulmány szerint az általános iskolai évismétlések aránya Írországban 11 %, Spanyolországban 21 %, Hollandiában és Portugáliában pedig 22,4 %. Ez a trend folytatódik az alsóbb szintű középiskolai oktatásban is: a finnországi 0,5 %-os osztályismétlési aránytól egészen a 31,9 %-os spanyol értékig.

3.3.10   Az Eurostat 2009-es adatai szerint, ami a felsőoktatást és a kutatást illeti, abban az évben Európában a felsőfokú diplomát szerzettek aránya csak 32,3 % volt. A legtöbb országban bevezetés alatt levő jelenlegi költségvetési megszorítások (13) tovább veszélyeztetik az egyetemi kutatást, ami kihat majd a gazdaság és a társadalom számos területére (technológia, orvostudomány, társadalom- és humántudományok).

4.   Részletes megjegyzések: az EGSZB javaslatai

4.1   Az oktatás megerősítése válság idején

4.1.1   Válságok idején emlékeztetni kell arra, hogy az oktatás olyan alapvető jog és közjó, melyet mindenki számára biztosítani kell, ellenszolgáltatás nélkül, egyforma körülmények között, a diszkrimináció bármely formájának elkerülésével és figyelembe véve a nemek szempontját is.

4.1.2   Az oktatásba történő beruházást nem megoldandó problémaként kell felfogni válság idején, hanem inkább megoldásként arra, hogy minél eredményesebben kikerüljünk a válságból. Ezért annak érdekében, hogy további oktatási célú beruházásokra ösztönözzük a tagállamokat, arra kell kérni őket, hogy középtávú költségvetési célszámaik meghatározásakor szenteljenek kiemelt figyelmet az oktatásba, kutatásba és szakképzésbe irányuló állami beruházásoknak.

4.1.3   Ugyanilyen fontos az is, hogy rámutassunk, az oktatás biztosítása a társadalom egészének kollektív felelőssége. Professzionális munkatársakkal dolgozó, speciális intézményekként az iskoláknak nem szabad izoláltan működniük, és elsősorban az alapvető szerepet játszó családokkal kell, hogy kapcsolatban legyenek, illetve állandó párbeszédet kell létesíteniük a szélesebb értelemben vett közösséggel, valamint a gazdasági és társadalmi szereplőkkel.

4.1.4   Az EGSZB meggyőződése, hogy az alapismeretek megbízható elsajátításával nő a diákok alkalmazkodási képessége, és hogy annál sikeresebb ez a tanulási folyamat, minél jobban figyelembe tudja venni az iskolai, illetve a szakmai tanácsadás a munkaerő-piaci követelményeket.

4.1.5   Különösen fontos, hogy az oktatás:

a)	segítsen a diákoknak az őket érő információk szűrésében, és megtanítsa nekik a legjobb eszközök használatát magánéletük és karrierjük jövőbeli megtervezéséhez;

b)	ösztönözze a kritikus gondolkodást, illetve a felfedező és vállalkozó szellemű elme kialakulását, amely képes a kezdeményezésre és a problémamegoldásra. Ehhez rendkívül hasznos lehet az iskolák és a vállalatok közötti együttműködés;

c)	realitásérzéket neveljen a diákokba, hogy megértsék, hogy a tanuláshoz erőfeszítésekre van szükség, és hogy felismerjék a tanulás értékét. Meggyőzze a diákokat arról, hogy érdemes tanulni, és hogy a kultúra többet jelent a puszta fogyasztásnál: az valami megragadható és továbbfejleszthető;

d)

megbízható alapoktatást jelentsen, különösen az anyanyelv, a matematika és olyan más ismeretek és készségek terén, melyek – elsősorban a különböző élő idegen nyelveknek az iskolai képzés legelső éveitől kezdve történő tanulása által – egyrészt elengedhetetlenek a teljes európai térségre kiterjesztett munkaerő-piaci integrációhoz, ugyanakkor elősegítik az egész életen át tartó tanuláshoz való nyitottabb hozzáállást;

e)	előmozdítsa az egyén kreativitását és művészi hajlamait, illetve nagyobb nyitottságra nevelje a kultúra és az innováció szempontjából;

f)	röviden azt a célt szolgálja, hogy szabad, szolidáris személyek nevelődjenek, akik tudatában vannak jogaiknak és kötelességeiknek, és képesek a tisztességes munkára a lehető legjobb körülmények között.

4.1.6   Ehhez a tanárok újfajta, átfogóbb és több tapasztalatot biztosító képzésére és továbbképzésére van szükség. Olyan képzésre van szükség, amely inspirálja a tanárokat és segít nekik olyan új nevelési módszerek alkalmazásában, melyek figyelembe veszik az őket érő kihívásokat (új technológiák, új munkaerő-piaci igények, multikulturális környezet egyre több bevándorló hátterű diákkal stb.). A tagállamoknak elő kell segíteniük a tanári hivatás megbecsülését, meg kell könnyíteniük a tanárok folyamatos továbbképzését, és meg kell próbálniuk javítani a munkakörülményeiken és fizetésükön.

4.1.7   Az oktatásnak ki kell terjednie valamennyi életszakaszra, az iskoláskor előtti kortól egészen a felsőoktatásig és a felnőttképzésig, különböző – formális, nem formális és informális – oktatási keretekben. A tagállamoknak a jövő gazdasági és társadalmi kihívásaihoz kell igazítaniuk az oktatást: tudásalapú társadalmak és nagyon produktív, alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaságok.

4.1.8   Ennek érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Unió:

a)	teljesítse a „Mozgásban az ifjúság”, és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elnevezésű kezdeményezésekben, illetve a korai iskolaelhagyásról szóló közleményben vállalt kötelezettségeket;

b)	vizsgálja meg, hogy miként lehetne európai pénzügyi alapokat használni az oktatással, képzéssel, kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos uniós célok megvalósításához;

c)	támogassa a szakmai beilleszkedést elősegítő programokat, ösztönözve a kormányokat és a vállalkozásokat ilyen eszközök használatára stabil munkahelyek létrehozása érdekében;

d)	erősítse, fejlessze és mélyítse el a különböző szintű tanulmányokat végző diákokra vonatkozó csereprogramokat;

a tagállamoknak pedig azt ajánlja, hogy:

a)	találjanak megoldást arra, hogy a gazdasági válságból és különösen az államadósságokkal kapcsolatos válságból való kilábalás ne veszélyeztesse a nemzeti oktatási és képzési rendszerekbe történő állami beruházásokat;

b)	tartsák fent (és amennyiben lehetséges, növeljék) a kutatás-fejlesztésbe történő beruházások szintjét;

c)	indítsanak útjukra és koordináljanak olyan kezdeményezéseket, melyek célja a reáltantárgyak (természettudományok, technika, mérnöki tudományok és matematika) oktatásának javítása;

d)	hozzanak intézkedéseket a tanári pálya presztízsének javítására, megkönnyítve ezzel az oktatók munkáját is; (14)

e)	alakítsanak ki tanulmányi és karrier-tanácsadási rendszereket, hogy javítsák a munkaerőpiacra való belépéshez szükséges szakmai készségekkel, illetve azok elsajátításával kapcsolatos tájékoztatást;

f)	dolgozzanak ki alternatív képzési rendszereket fiatal korai iskolaelhagyók, illetve alacsony képzettségű fiatalok számára;

g)	oldják meg az évismétlő diákok problematikáját úgy, hogy felzárkóztató infrastruktúrákat biztosítanak a leggyengébb tanulóknak;

h)	ösztönözzék a vállalatokat a fiatalok munkatapasztalatának nagyobb figyelembevételére;

i)	támogassák a vállalkozó szellem kialakulását az oktatás valamennyi szintjén.

4.1.9   Az EGSZB jól tudja, hogy változások idején a vállalatok speciális készségeket várnak el dolgozóiktól. Az oktatási és szakképzési rendszereknek tehát – a megbízható alapismeretek átadását követően – jobban oda kell figyelniük ezekre az igényekre, és ennek megfelelően kell kialakítaniuk tanterveiket.

4.1.10   Az oktatás/képzés duális tanulási rendszere, melynek keretében tanulmányaik befejeztével a fiatalokat bevezetik a munka világába, jó eredményeket hozott egyes európai országokban, így mindenképpen tanulmányozásra érdemes.

4.1.11   Az EGSZB elismeri, hogy az oktatás tagállami hatáskörbe tartozik, de úgy véli, hogy az Európai Unió támogathatja a tagállamokat azáltal, hogy nemcsak ösztönzi őket az uniós célok elérésére, a nyitott koordinációs módszert alkalmazva ehhez, hanem kedvezőbb feltételeket is teremt (például úgy, hogy a költségvetési hiányok kiszámításakor a hiányba nem számolják bele az általános, illetve a szakképzés terén végrehajtott beruházásokat).

4.2   A tanulás értékelése – az iskolapadból a munkába

4.2.1   A világban zajló jelenlegi folyamatok, például az élesedő nemzetközi verseny, a tudományos és technológiai forradalom, az éghajlatváltozás, a feltörekvő gazdaságok gyors növekedése és az idősödő népesség még inkább magasan képzett és szakképesítéssel rendelkező munkaerőt követelnek.

4.2.2   A generációs megújulás önmagában nem elég a képzettségi szint javításához, mivel jelenleg is sok magasan képzett fiatal dolgozik alacsony képzettséget igénylő munkakörben. Emellett viszont a képesítések elértéktelenedéséhez vezethet az az ellentmondás, amely a kapott oktatás színvonala és a megszerzett állás minősége között feszül.

4.2.3   Az EGSZB szerint a megoldás magas minőségű munkahelyek létrehozása, ezért elismeri az ILO által szorgalmazott tisztességes munka értékét.

4.2.4   Ennek érdekében be kell ruházni az aktív foglalkoztatásba és a szakmai továbbképzési politikákba, európai alapokat segítségül hívva ehhez, különösen az Európai Szociális Alapot. (15)

4.2.5   Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a munkahelyek létrehozása mindig attól függ, hogy mennyire dinamikus az üzleti világ, ehhez pedig csökkenteni kell a gazdasági tevékenységet övező bürokráciát, különösen a vállalkozásindítás terén.

4.2.6   Ennek kapcsán az EGSZB az alábbi kiemelt kezdeményezéseket ajánlja:

4.2.6.1

A fiatalok szakmai beilleszkedésének elősegítése a) tanulmányi és karrier-tanácsadási rendszerek fejlesztése, részletesebb tájékoztatást nyújtva a munkaerő-piaci trendekről és igényekről, a fontos szakmai készségekről és azok elsajátításának módjairól; b) munkaerő-piaci integrációt elősegítő programok kidolgozása, gyakornoki programokkal és tanulószerződéses gyakorlati képzésekkel; c) speciális programok kidolgozása tanulmányaikat idő előtt abbahagyó vagy alacsony képzettséget igénylő munkát végző fiatalok számára; d) annak biztosítása, hogy a munkaszerződés típusa (határozatlan vagy határozott idejű) és a dolgozó életkora között ne legyen olyan jellegű összefüggés, amely egyszerűen fiatal kora miatt hozná hátrányos helyzetbe a dolgozót.

4.2.6.2

Az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kihívások megválaszolása a) annak biztosítása, hogy mindenki részt vehessen az egész életen át tartó tanulásban, lehetővé téve ezáltal a már megszerzett készségek frissítését és magasabb képzettséget igénylő állások megszerzését. Mindez hozzájárul az Európa 2020 stratégiában szereplő „inkluzív növekedés” célkitűzésének teljesítéséhez; b) a képzések (tovább- és átképzések) javítása mindazok számára, akik már dolgoznak ugyan, de alacsony szaktudással rendelkeznek. Ezeknek a kezdeményezéseknek figyelembe kell venniük a szóban forgó munkavállalók életkorát, eddigi tapasztalatait és ismereteit; c) a kiváló minőségű, képesítést nyújtó képzéshez való egyéni jog elismerése, szerződésben meghatározva az évenkénti képzés óraszámát minden dolgozó számára, függetlenül képzettségétől és munkaszerződésének típusától; d) a vállalatokon belül egyéni készségfejlesztő tervek kidolgozása, bevonva ebbe a dolgozókat és a munkáltatókat, figyelembe véve a vállalatok, különösen a kkv-k feltételeit, összhangban a dolgozók és a munkaadók között európai szinten kötött megállapodásokkal; e) a nem formális tanulás jobb elismerésére szolgáló kezdeményezések támogatása, az ilyen oktatás minőségének garantálása és nagyobb hangsúly fektetése a formális oktatási rendszeren kívül megszerzett készségekre (lásd például az „európai képesítési útlevelet”); f) szoros kapcsolat kiépítése a szakképzés és a dolgozók karrierépítése között, beruházás az emberek munka során szerzett ismereteinek elismerésébe, értékelésébe és igazolásába. Mindkét esetben az államnak kellene felügyelnie az értékelés és igazolás minőségét; g) törekvések arra, hogy a képzési programok kiemelt célcsoportja a munkanélküliek legyenek; h) emlékeztetni kell arra, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatoknak aktívabb szerepet kell játszaniuk azokban a képzési politikákban, melyek kiemelt célcsoportjai a következők: kevesebb szakismerettel és alacsonyabb képzetséggel rendelkezők vagy bizonytalan munkahelyen dolgozók vagy olyan kiszolgáltatott csoportok, mint a fogyatékkal élők, az idősebb munkanélküliek és a bevándorlók; i) a munkaerőpiacon a nemek szempontjának alapos figyelembevétele és mindenfajta egyenlőtlenség és diszkrimináció felszámolása, különösen a nők és férfiak közötti bérszakadékot illetően.

4.2.6.3

Készségfejlesztés és az idősebb munkavállalókban rejlő lehetőségek kiaknázása a) Az EGSZB hangsúlyozni szeretné a tartós munkanélküliség jelentős kockázatait (jövedelemkiesés, a készségek leépülése, illetve társadalmi kirekesztés), és ezért úgy véli, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatoknak aktívabb szerepet kell vállalniuk a szakképzési politikák kidolgozásában, illetve abban, hogy munkát találjanak a tartós munkanélkülieknek és aktív foglalkoztatást teremtsenek; b) az uniós és tagállami szintű ágazatspecifikus szociális párbeszédnek kulcsszerepet kell játszania a szakismeretetekkel kapcsolatos problémák megoldásában; ez pedig jól jelzi, hogy milyen fontosak ebből a szempontból az ágazati szakismereti tanácsok; c) ebből kiindulva továbbra is fent kell tartani és támogatni kell a kollektív bértárgyalásokat, mivel mind a dolgozók, mind pedig a vállalatok számára hasznosak lennének a magasabb szintű szakismeretek; d) válság idején jogos elvárás lenne, hogy az Európai Szociális Alapból finanszírozzanak egyrészt olyan intézkedéseket, melyek a készségek javítására szolgálnak, másrészt pedig tisztességes munkalehetőségeket teremtő innovatív projekteket; e) az is hasznos lenne, ha az idősebbek a munkavégzés meghosszabbítása mellett dönthetnének. Ehhez javítani kell az egészségügyet, az emberekhez kellene igazítani a munkát, értékelni kellene a munkát, és javítani kellene a képzettségi szintet, szem előtt tartva az ILO 162. ajánlásában (16) megfogalmazott elveket; f) ennek alapján nagyon fontos, hogy tőkét kovácsoljunk abból, hogy az idősebbek átadhatják munkahelyi tapasztalataikat másoknak. Ezt a kérdést aztán meg lehetne vitatni a munkaadók és munkavállalók képviselőivel.

---

(1)  COM(2010) 682 végleges.

(2)  Lásd az EGSZB „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” című véleményét, HL C 128., 2010.5.18., 74. o.

(3)  COM(2010) 477 végleges.

(4)  Ennek kapcsán lásd az EGSZB véleményét a Mozgásban az ifjúság témában. HL C 132., 2011.5.3., 55. o.

(5)  COM(2011) 18 végleges.

(6)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A készségek összeegyeztetése a változóban lévő iparágak és szolgáltatások igényeivel – A foglalkoztatással és készségekkel foglalkozó uniós szintű ágazati tanácsok esetleges létrehozásának előnyei, HL C 347., 2010.12.18., 1. o.

(7)  Eurostat, Statistics in focus [Statisztika fókuszban], 2009/46. szám.

(8)  Lásd az EGSZB véleményét a következő témában: Munka és szegénység, HL C 318., 2009.12.23., 52. o.

(9)  Európai fiatalok – 2009-es statisztikai portré.

(10)  Global Employment Trends (www.ilo.org).

(11)  Párbeszéd az európai növekedésről és foglalkoztatásról, 2011. március 13., Bécs (www.ilo.org).

(12)  Osztályismétlés a tankötelezettség során Európában: szabályozások és statisztikák, EURYDICE, 2011. január.

(13)  Lettországban a 2009-es 48 %-os megszorítások után az egyetemek 2010-ben további 18 %-os megszorításokra számíthatnak; Olaszországban 2013-ig összesen 20 %-os megszorításokat terveznek; Görögországban 30 %-kal, Angliában pedig 2014/2015-ig mintegy 40 %-kal csökkentik az idevonatkozó költségvetési kiadásokat.

(14)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A tanárképzés minőségének javítása, HL C 151., 2008.6.17., 41. o.

(15)  Lásd az EGSZB „Az Európai Szociális Alap jövője 2013 után” című véleményét, HL C 132., 2011.5.3., 8. o.

(16)  R 162, idősebb munkavállalókra vonatkozó ajánlások, 1980., ILO (http://www.ilo.org/ilolex/cgi-lex/convde.pl?R162).

---