28.1.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/85

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – „Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon”

(COM(2011) 128 végleges)

2012/C 24/20

Előadó: Stefano MALLIA

2011. március 24-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon

COM(2011) 128 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. október 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 126 szavazattal 4 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A zöld könyvhöz kapcsolódó konzultáció révén az Európai Bizottság az online szerencsejátékok gyorsan bővülő ágazatának jobb megértésére törekszik. A szektor határokon átnyúló jellegű, és jellemzője, hogy a tagállamok által alkalmazott eltérő nemzeti szabályozások hatálya alá tartozik.

1.2   Az EGSZB megjegyzi, hogy számos célkitűzés valamennyi uniós tagállam esetében közös. Az alábbiak tűnnek ilyennek: az illegális szerencsejáték elleni küzdelem, a fogyasztóvédelem, a közrend megőrzése és a közérdekű tevékenységek (jó ügyek) finanszírozása.

1.3   A fogyasztóvédelem olyan terület, ahol az EU hozzáadott értéket nyújthat polgárainak. Az EU-nak a fogyasztóvédelem terén olyan uniós szabályozási keretet kellene kialakítania, amely az Unió területén engedélyezett valamennyi szolgáltató számára kötelező. Ezáltal létrejönne a fogyasztóvédelmi szabályok – nem túl alacsony szinten meghatározott – minimális szintje. A tagállamok kormányainak azonban továbbra is meg kell hagyni a jogot, hogy nemzeti piacukon, ha jónak látják, szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat érvényesítsenek. A tagállami jogszabályoknak többek között a játékszenvedély megelőzését és kezelését kell szolgálniuk.

1.4   A csalás, a személyazonosság-lopás, a pénzmosás és az egyéb bűntények elleni küzdelem szorosabb uniós szintű együttműködést követel meg a tagállamok között. Az EGSZB kívánatosnak tartja az illetékes tagállami hatóságok közötti együttműködés uniós szinten intézményesített struktúrájának kialakítását. Konkrétan minden tagállamnak hozzáférhetővé kellene tennie a területén engedélyezett szolgáltatók listáját, és a pénzmosásról szóló irányelv (1) hatályát ki kellene terjeszteni a kaszinókon túl a különböző online szerencsejátékokra, ezáltal nagyobb bűnüldözési jogkört adva a nemzeti hatóságoknak.

1.5   A szerencsejátékokhoz való hozzáférés szerencsejáték-függőséghez vezethet. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Unió egész területére kiterjedő tanulmány készítése révén igyekezzen teljes körűen feltérképezni azt a kifejezetten a szerencsejátékokhoz kötődő függőségi profilt, amelyre alapozva megfelelő megelőző és egyéb intézkedéseket kell bevezetni. E célból javasoljuk, hogy az ebből befolyt adóbevételek egy részét fordítsák a játékszenvedély megelőzésére és kezelésére.

1.6   Az EGSZB – a fiatalkorúak és az egyéb, ilyen szempontból sebezhető csoportok hathatós védelme érdekében – a szerencsejátékok hirdetésének olyan szigorú szabályozása mellett is síkraszáll, amely megtiltaná a fiatalkorúakat megcélzó hirdetéseket, valamint azokat a hirdetéseket, amelyekben fiatalkorúak vagy a szerencsejátékokra megszabott tagállami korhatárt láthatóan be nem töltött személyek szerepelnek.

1.7   A szektort jelenleg egyaránt jellemzi az, hogy engedély nélküli szolgáltatók nyújtanak szerencsejáték-szolgáltatást (ezt sorolja a zöld könyv a fekete-, illetve illegális gazdaság körébe), valamint az, hogy egy adott tagállamban engedélyezett szolgáltatók a megfelelő engedély megszerzése nélkül egy másik tagállam fogyasztóira is kiterjesztik tevékenységüket (ezt sorolja a zöld könyv a szürkegazdaság körébe). Letisztultabb jogi helyzet szükséges ahhoz, hogy a szektor koherens módon fejlődjön, és hogy össze tudjuk egyeztetni a közérdekű célokat a belső piaci elvekkel.

1.8   A tagállamokban a közérdekű tevékenységek finanszírozásának számos különböző típusa létezik. Az EGSZB egyetért azzal az elvvel, hogy a szerencsejátékokból befolyó adók és egyéb bevételek meghatározott százalékát közvetlenül a sport mint olyan vagy egyéb közérdekű tevékenységek finanszírozására fordítsák.

1.9   Az EGSZB egyetért a Versenyképességi Tanács által 2010. december 10-én az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretre vonatkozóan elfogadott következtetésekkel.

1.10   Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy mérje fel a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak a sportfinanszírozásra gyakorolt hatását, vizsgálja meg, hogy ez a fajta finanszírozás eljut-e a helyi szintű sporttevékenységekhez is, és javasoljon konkrét intézkedéseket arra, hogy minként lehetne ezt a fajta finanszírozást biztosítani a sport számára.

1.11   A tagállamok megelőző és büntető intézkedéseket alkalmaznak az illegális szerencsejáték-szolgáltatásokkal szemben. E tevékenységek elharapózása azonban arra utal, hogy az intézkedések nem elég hatékonyak. Ezért az EGSZB a szabálysértések és a szankciók olyan tagállami szintű rendszerének létrehozását és meghatározását tartja szükségesnek, amely garantálná a jogszabályok hatékony alkalmazását, és így az illegális tevékenységek megakadályozásához, az illegális szerencsejáték-tevékenységeket támogató informatikai szolgáltatások nyújtásához szolgáló eszközök leállításához, sőt a tevékenység fejlesztésével kapcsolatos bármilyen elem elkobzásához és megsemmisítéséhez vezetne.

1.12   A kormánynak és a szociális partnereknek garanciákat kell kialakítaniuk annak érdekében, hogy az online játékok megjelenése ne legyen káros hatással a szerencsejáték-ágazat nem online szegmensében a foglalkoztatásra.

2.   Bevezetés

2.1   Az EGSZB üdvözli az online szerencsejátékokról szóló zöld könyvet, amely szerinte jó kezdeményezés az ágazat európai jövőjének pragmatikus és kiegyensúlyozott átgondolására. Ezért az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy sürgősen készítsen részletes tanulmányt annak felmérésére, hogy milyen foglalkoztatási következményekre lehet számítani a szerencsejáték-ágazat egészében, az állami és a magánszolgáltatókat is ideértve.

2.2   A zöld könyvhöz kapcsolódó európai bizottsági konzultáció az online szerencsejátékokról szóló kiterjedt párbeszédre törekszik annak érdekében, hogy jobban megértsük az uniós tagállamokban lakó fogyasztókat megcélzó, akár legális, akár engedély nélküli (a feketepiachoz és a „szürkepiachoz” sorolható) online szerencsejáték-szolgáltatás terjedésével kapcsolatban felmerülő sajátos kérdéseket. E szolgáltatások természetüknél fogva gyakran kívül esnek a megcélzott fogyasztókat képviselő nemzeti kormányok ellenőrzési körén.

2.3   A zöld könyv egyben válasz az online szerencsejátékok tisztességességéről szóló 2009. március 10-i európai parlamenti állásfoglalásra, (2) továbbá eleget tesz az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretről szóló tanácsi következtetésekben (3) megfogalmazott felhívásnak.

2.4   A szerencsejátékok szabályozása EU-szerte változatos képet mutat, sok tagállamban pedig felülvizsgálat alatt áll annak érdekében, hogy a szabályozás lépést tartson e piac online szegmensének határokon átívelő terjedésével.

2.5   A konzultációt az Európai Bizottság elsődlegesen azzal a céllal indította, hogy tényekkel alátámasztott képe legyen az uniós online szerencsejáték-szektor jelenlegi helyzetéről. A konzultáció világos képet igyekszik kapni azokról a társadalmi és a közrendet érintő kihívásokról, amelyek az online szerencsejáték-szolgáltatásból EU-szerte adódnak, csakúgy, mint a szabályozási és technikai téren jelentkező kihívásokról.

2.6   Az EGSZB kéri az uniós intézményeket, különösen az Európai Bizottságot, hogy sürgősen keressenek megoldást az abból eredő versenytorzulások komoly problémájára, hogy olyan vállalkozások biztosítanak online szerencsejáték-szolgáltatásokat, amelyek nem a fogyasztók lakhelyéül szolgáló országok joghatósága alatt működnek, engedéllyel nem rendelkeznek, és a letelepedési helyükként szolgáló országban alacsony adókból és szociális járulékokból profitálnak.

Ezzel párhuzamosan az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leghatározottabban vegyék fel a harcot az illegális szolgáltatókkal (a feketepiaccal) szemben, amely a csalás, a pénzmosás és sok más bűneset fő forrása.

3.   Közérdekű célkitűzések

3.1   Az EGSZB szerint létfontosságú a zöld könyvben említett közérdekű célkitűzések védelmének biztosítása, különös tekintettel a fogyasztók védelmére a csalással, a szenvedéllyé váló szerencsejátékkal, a függőséggel és annak az egészségre gyakorolt, illetve a túlzott eladósodásban megnyilvánuló káros hatásaival szemben. A szerencsejátékokkal kapcsolatos tevékenységet a tagállamok által kibocsátott nemzeti engedélyek alapján kell végezni a közrend védelmének garantálása, a csalások elleni küzdelem, a függőség megelőzése, valamint a kiskorúak és a szerencsejátékokban részt vevők jogainak védelme érdekében.

3.2   Ebben az összefüggésben az EGSZB megjegyzi, hogy számos célkitűzés valamennyi uniós tagállam esetében közös. Ilyenek az illegális szerencsejáték elleni küzdelem, a fogyasztóvédelem (a játékosok, a kiskorú és e tekintetben sebezhető személyek védelme, a függőség elleni küzdelem), a közrend megőrzése (a csalás, a pénzmosás és egyéb bűntények megelőzése), a közérdekű tevékenységek (jó ügyek) finanszírozása, valamint az online és egyéb különféle szerencsejáték-formák területén alkalmazott munkavállalók védelme.

3.3   Tekintettel az online szerencsejátékoknak a hozzájuk kötődő társadalmi, a közrendet érintő és egészségügyi szempontok miatti sajátos természetére az EGSZB a Bíróság esetjogával összhangban rámutat, hogy közösségi szintű jogharmonizáció hiányában a tagállamok „mérlegelési jogkörrel” (4) rendelkeznek a tekintetben, hogy szerencsejáték-piacukat hagyományaiknak és kultúrájuknak megfelelően szabályozzák és ellenőrizzék. Az általuk alkalmazott korlátozó intézkedéseknek azonban arányosságuk szempontjából meg kell felelniük a Bíróság esetjogában lefektetett feltételeknek. (5)

3.4   Mindezzel együtt vannak olyan célkitűzések, amelyek nem valósíthatók meg elégséges mértékben az egyes tagállamok szintjén, ahol tehát az uniós szintű fellépés egyértelmű előnyökkel járna.

3.5   Mivel valamennyi tagállam esetében közös célkitűzésekről van szó, az EGSZB azt ajánlja, hogy segítsük elő a legjobb gyakorlatok cseréjét az érintett tagállamok között. E tekintetben az EGSZB figyelemreméltónak tartja az állami és magán szerencsejáték-szolgáltatók által indított számos önszabályozási kezdeményezést. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az ágazati szintű önszabályozás csak kiegészíti, és nem pótolja a jogi szabályozást. Ennek fényében az EGSZB úgy látja, hogy az uniós intézményeknek párhuzamosan arra is törekedniük kell, hogy ezeket a közös célkitűzéseket a szubszidiaritási elv maximális tiszteletben tartása mellett európai keretbe helyezzék.

3.6   A fogyasztóvédelem kifejezetten olyan területnek számít, ahol az EU valóban hozzáadott értéket jelenthet. Az EGSZB szerint az uniós intézményeknek a fogyasztóvédelem terén olyan kezdeti uniós szabályozási keretet kellene kialakítaniuk, amely az Unió területén engedélyezett valamennyi szolgáltató számára kötelező. Ezáltal létrejönne a fogyasztóvédelmi szabályok – nem túl alacsony szinten meghatározott – minimális szintje. Ennek a minimális védelmi szintnek magában kellene foglalnia a szenvedéllyé váló szerencsejáték megelőzésére való törekvést, a bármilyen szerencsejátékhoz való hozzáférés korhatárhoz körtését, a hitelek ilyen célú felhasználásának tiltását és bármilyen olyan hirdetés betiltását, amely fiatalkorúakat céloz meg, illetve amelyben fiatalkorúak vagy a szerencsejátékokra megszabott korhatárt láthatóan be nem töltött személyek szerepelnek. A tagállamok kormányainak azonban továbbra is joguk lesz arra, hogy nemzeti piacukon, ha jónak látják, szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat érvényesítsenek.

3.6.1   A fogyasztóknak az egész EU piacán tudniuk kell különbséget tenni az illegális és a valamely uniós tagállam által engedélyezett honlapok között. Ennek kapcsán az EGSZB javasolja, hogy minden uniós tagállam kötelezze az általa engedélyezett összes szolgáltatót, hogy honlapján kiemelt, meghatározott helyen interaktív címkét jelenítsen meg, amely tanúsítja, hogy a szolgáltató engedéllyel működik. Ezt a címkét az összes tagállamnak használnia kellene, és úgy kellene kialakítani, hogy olyan közös jellemzőket tartalmazzon, amelyeknek köszönhetően az uniós tagállamok mindegyikében könnyen felismerhető. Ugyanakkor egyértelműen ki kell derülnie annak is, hogy eredetileg melyik országban adták ki az engedélyt. Az intézkedés végrehajtásáért az Európai Bizottságnak kell felelnie.

3.7   Az EGSZB kívánatosnak tartja minden egyes tagállamban egy olyan, független uniós testület létrehozását, amelynek hatáskörébe tartozik majd a 3.6. pontban említett fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtásának nyomon követése és biztosítása. Az uniós fogyasztóvédelemi jogszabályok bevezetését egy minden egyes tagállamra kiterjedő tájékoztató kampánynak kellene kísérnie. Valamennyi tagállami nemzeti hatóságnak arra kell köteleznie a szolgáltatókat, hogy az államtól kapott működési engedélyük számát jól látható helyen tüntessék fel, hogy a szerencsejáték-szolgáltató beazonosítható legyen, és hogy a fogyasztók panaszainak rendezése az ő nemzeti jogrendszerüknek megfelelően, a lakóhelyük szerinti bíróságok előtt történhessen.

3.8   A felelősségteljes szerencsejátékkal kapcsolatos politikák azt feltételezik, hogy a szerencsejáték-tevékenységekkel a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos átfogó politika keretében foglalkoznak, amely a szerencsejátékot olyan összetett jelenségként kezeli, amelynek esetében kombinálni kell a megelőző, a tudatosító, az intervenciós és a nyomonkövetési, valamint az esetleges káros hatások helyreállítását célzó intézkedéseket, azaz:

—	kellő figyelmet kell szentelni a kockázati csoportoknak;

—	a közvéleményt el kell látni az ahhoz szükséges információkkal, hogy tudatosan tudjon választani a szerencsejáték-tevékenységek között, mértékletes, felelősségteljes és függőséghez nem vezető magatartásra ösztönözve a játék során;

—	az egyes játékok jellegének és az alkalmazott médiumnak megfelelően tájékoztatni kell arról, hogy a játékban nem vehetnek részt kiskorúak és azok a személyek, akik kifejezetten jelezték, hogy nem akarnak részt venni.

3.9   Az EGSZB megjegyzi, hogy miközben számos tagállam megbízható adatokat gyűjtött a szerencsejáték-függőségről, mások adósak maradtak ezzel. Jelentős számú, néha egymással ellentétes eredményekre jutó empirikus tanulmány készült az egyes tagállamokban. Annyi mindenesetre világos, hogy a szerencsejáték-lehetőségek szerencsejáték-függőséghez vezethetnek, ez pedig társadalmi problémákat okoz. Ezt a szempontot minden esetben figyelembe kell venni, amikor az ágazat fogyasztóvédelmi politikájának kialakítása kerül napirendre.

3.10   Ugyancsak szem előtt kell tartani az olyan szempontokat, mint az új szerencsejáték-lehetőségeknek az internet révén történő megnyílása. Az új technológiák a szerencsejátékokhoz vezető új utakat nyitottak meg az átlagosnál több időt otthon töltő rétegek, például a nyugdíjasok, a háziasszonyok és a munkanélküliek számára. Garantálni kell, hogy a fiatalkorúak, a szerencsejátékra alkalmatlannak ítélt személyek, illetve azok, akik saját akaratukból vagy bírósági döntés alapján ilyen irányú tiltás alatt állnak, ne férhessenek hozzá telematikus vagy interaktív csatornákon keresztül működtetett szerencsejátékokhoz.

3.11   Az EGSZB átfogó, az EU egészére kiterjedő tanulmány elkészítését tartja szükségesnek annak érdekében, hogy teljes körűen feltérképezzük azt a kifejezetten az online és offline szerencsejátékokhoz kötődő függőségi profilt, amelyre alapozva az uniós jogalkotó hathatós és célzott intézkedéseket hozhat a probléma kezelésére és megelőzésére.

3.12   Az EGSZB szerint a tagállamok érezhető mértékben csökkenthetnék a pénzmosási tevékenységeket, ha uniós szintű együttműködést alakítanának ki az EU-ban vészesen elharapózott illegális szerencsejáték megfékezése érdekében. Ezért az EGSZB kéri, hogy a tagállamok vezessenek be ilyen célú hatékony mechanizmusokat, ami az adóbevételeket is kétségtelenül növelni fogja.

3.13   Ezen túlmenően az EGSZB határozott meggyőződése, hogy a pénzmosásról szóló irányelv hatályát ki kellene terjeszteni a kaszinókon túl a különböző online szerencsejátékokra, ezáltal nagyobb bűnüldözési jogkört adva a nemzeti hatóságoknak.

3.14   A sportfogadásokhoz kötődő „bundázás” tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy a sport tisztasága mindenáron megőrzendő. Az EGSZB figyelemreméltónak tartja az állami és egyes magán fogadóirodák hozzájárulását a sportfogadás tisztaságának megőrzéséhez, a sportolók és sportvezetők számára indított oktatási programokat, a gyanús fogadási viselkedés korai szakaszban történő kiszűrését és a korai előrejelzést szolgáló – eltérő színvonalú és dimenziójú – rendszereket. Az EGSZB véleménye szerint a kérdés átfogó rendezéséhez és az erőforrások szétaprózásának elkerülése érdekében olyan keretre van szükség, amely koordinálná valamennyi érintett szereplő erőfeszítéseit. Így nem utolsósorban olyan rendszer felállítására lenne szükség, amely nem korlátozódik a puszta jelzésre, hanem megelőző, felvilágosító és a jogkövetés kikényszerítésére alkalmas intézkedéseket is magában foglal.

3.15   Végezetül pedig a zöld könyv hivatkozik azoknak a jótékonysági célú és közérdekű tevékenységeknek és rendezvényeknek a finanszírozására is, amelyektől az online sportfogadás függ. Az EGSZB egyetért az olyan rendszerrel, amelynek keretében az ilyen tevékenységek és rendezvények megkapják a szerencsejátékokból befolyó jövedelem egy részét. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket az ilyen tagállami finanszírozási mechanizmusok megőrzésére, ahogyan annak szükségességét 2010. december 10-i ülésén a Versenyképességi Tanács is elismerte az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretre vonatkozóan következtetéseiben. Ezenkívül az EGSZB szerint ügyelni kell annak elkerülésére, hogy az ilyen „tevékenységeket” a szerencsejáték negatív társadalmi konnotációinak enyhítésére használják, hogy ezek révén további szerencsejátékra ösztönözzék az embereket, arra hivatkozva, hogy e tevékenység jó ügyet szolgál. Az EGSZB ezzel kapcsolatban kéri továbbá, hogy az e forrásból keletkező adóbevételek egy részét fordítsák a játékszenvedély megelőzését és gyógyítását célzó kezelések, valamint az ágazatbeli munkavállalók szakmai és továbbképzésének finanszírozására.

4.   Letelepedés és engedélyezés

4.1   Az online szerencsejáték-ágazatot jelenleg az uniós tagállamok által alkalmazott eltérő nemzeti szabályozások miatti szétaprózottság jellemzi.

4.2   Az ágazat egyik legfontosabb problémája abban rejlik, hogy az egy vagy több tagállamban engedélyezett szolgáltatók esetleg olyan tagállam fogyasztóinak is szolgáltatást nyújtanak, amelynek engedélyével nem rendelkeznek, holott az érintett tagállam az ilyen engedélyt megkövetelné. Az ilyen ajánlatokat tekintjük „engedély nélkülinek”. (6)

4.3   Másrészről az Európai Bizottság 2006 áprilisa és 2008 februárja között 12 hivatalos felszólítást küldött ki 10 tagállamnak, és közülük hét esetében az indokolással ellátott vélemény szakaszáig vitte tovább az ügyet. 2010. május 5-én zárult le az Olaszországgal szemben indított eljárás, 2010. november 24-én pedig a Franciaországgal szembeni jogsértési eljárás. Az Európai Bizottság a hozzá a szerződések feltételezett megsértése miatt benyújtott számos panasz alapján a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatások korlátozása miatti jogsértési eljárásokat indított e korlátozások arányosságának ellenőrzése érdekében.

4.4   Az eddigi esetjogból egy sor, az online szerencsejátékok természetével és jogállásával kapcsolatos elv vezethető le. Először is megállapítható, hogy a szerencsejáték-szolgáltatások az EUMSZ 56. cikkének hatálya alá tartoznak, tehát a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos szabályok vonatkoznak rájuk.

4.5   Mivel ezek a szolgáltatások nem képezik Unió-szerte egységes szabályok tárgyát, szabályozásuk tekintetében a tagállamok – többek között a szolgáltatók számának, illetve a kínált játékok típusának és volumenének korlátozásában testet öltő – „mérlegelési jogkörrel” (7) bírnak.

4.6   A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egy tagállamban engedéllyel rendelkező üzemeltetők szolgáltatásaikat más tagállamok fogyasztói számára is nyújthatják, hacsak az utóbbi tagállamok közérdekhez kapcsolódó nyomós indok miatt nem követelik meg olyan korlátozások bevezetését, mint a fogyasztóvédelem vagy a közrend fenntartásának általános szükségessége.

4.7   Ezeknek a korlátozásoknak arányosaknak kell lenniük, nem alkalmazhatnak megkülönböztetést, továbbá következetesen és rendszerszerűen alkalmazott politika részét kell képezniük.

4.8   Az EGSZB megjegyzi, hogy a kölcsönös elismerés elve nem érvényes a szerencsejáték-ágazatra, valamint hogy egy tagállam – a hatóságainak a szolgáltató szakmai színvonala és tisztessége megítélésére irányuló erőfeszítéseit az adott helyzetben jó eséllyel megnehezítő körülmények fényében – úgy ítélheti meg, hogy egy szolgáltatónak egy másik tagállamban megvalósuló jogszerű szolgáltatásnyújtása nem elégséges biztosíték arra, hogy az érintett tagállam területén élő fogyasztók védelemben részesüljenek a csalással és egyéb visszaélésekkel szemben.

4.9   A 4.8. pontra való hivatkozáson túl is világos, hogy az ágazatnak a közrendhez kapcsolódó célkitűzések és a belső piaci elvek egyidejű tiszteletben tartása melletti koherens fejlődéséhez világosabb jogi környezet kialakítására van szükség. A zöld könyvhöz kapcsolódó konzultáció minden bizonnyal érezhető lendületet ad e folyamatnak.

4.10   Ezenkívül az EGSZB véleménye szerint az e tekintetben sebezhető csoportok, például a kiskorúak védelme érdekében a szerencsejátékok hirdetését szigorú szabályoknak kell alávetni. Különösen fontos a hirdetés kereteinek meghatározása, konkrétan annak érdekében, hogy a kiskorúak és a szerencsejátékra alkalmatlannak ítélt személyek ne férhessenek hozzá, és meg kell akadályozni az olyan képek, üzenetek vagy tárgyak alkalmazását, amelyek közvetve vagy közvetlenül sérthetik az emberek méltóságát és az alapvető jogokat és szabadságokat, továbbá a faji vagy szexuális megkülönböztetés, valamint az erőszakra vagy bűncselekmény elkövetésére való felbujtás bármiféle lehetséges formáját.

5.   Sport

5.1   Az Európai Bizottság a sporttal kapcsolatban két kérdésre kíván összpontosítani: (1) egyrészt, hogy a sportfogadás tárgyát képező sportesemények a kapcsolódó sportfogadás hasznából méltányos juttatásban részesüljenek-e, (2) másrészt pedig azzal, hogy fennáll-e az ún. „potyázás” kockázata.

5.2   Az EGSZB megjegyzi, hogy a tagállamokban a közérdekű tevékenységek finanszírozásának számos különböző típusa létezik. Bizonyos tagállamokban a törvények például előírják a nemzeti lottószolgáltató számára, hogy bevétele adott százalékát közvetlenül a sportra és/vagy más meghatározott közérdekű tevékenységekre fordítsa. Más tagállamokban az államkincstár a szerencsejátékokból befolyó adóbevétel adott százalékát különböző kiválasztott közérdekű tevékenységek finanszírozására különíti el.

5.3   Az EGSZB egyetért azzal az elvvel, hogy a szerencsejátékokból befolyó adók és egyéb bevételek meghatározott százalékát közvetlenül a sport vagy egyéb meghatározott közérdekű tevékenységek finanszírozására fordítsák.

5.4   Az EGSZB figyelemreméltónak tartja azt a jelentős mértékű finanszírozást, amellyel az állami/nemzeti lottószolgáltatók és más legális szerencsejáték-szolgáltatók hozzájárulnak a sporthoz, és különösen a helyi sportélethez. Azt is megjegyzi azonban, hogy az egyik tagállam joghatósága alatt működő szolgáltatók által nyújtott határokon átnyúló online szerencsejáték- és fogadási szolgáltatások negatív hatással lehetnek a sport és más közérdekű célok finanszírozására egy eltérő joghatóságot megtestesítő másik tagállamban, ahol az adott szolgáltató szintén tevékenykedik.

5.5   Ennek megfelelően az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy mérje fel a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak az ilyen finanszírozásra gyakorolt hatását, vizsgálja meg, hogy ez a fajta finanszírozás eljut-e a helyi szintű sporttevékenységekhez is, és javasoljon konkrét intézkedéseket arra, hogy minként lehetne ezt a fajta finanszírozást biztosítani a sport számára.

5.6   Az EGSZB-nek fenntartásai vannak a „sportjogok”, ill. a tisztességes megtérüléshez való jog esetleges bevezetésével szemben. Az EGSZB szerint további tisztázásra szorul, hogy mi is értendő a tisztességes megtérülés elképzelése alatt, és hogy ez valamiféle új, a sporteseményekhez kötődő szellemi tulajdonjog európai szintű létrehozásához vezet-e majd.

5.7   Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy világosabban határozza meg a tisztességes megtérüléshez való jog természetét, hatályát és hatását, valamint az ebben az esetben alkalmazható jogalapot.

5.8   A „potyázás” kérdése adózási ügy, és mint ilyennek az EGSZB szerint nemzeti hatáskörben kell maradnia. Mindazonáltal úgy véljük, hogy az uniós tagállamoknak meg kell vitatniuk és közösen ki kell alakítaniuk egy olyan méltányos megközelítést, amely minden érintett fél számára biztosítja a megtérülést. Olyan témáról van szó, amelynek uniós szintű megvitatása nehéznek ígérkezik, de valamikor elkerülhetetlen az elmélyültebb vita lefolytatása, ha az ágazatot sújtó komolyabb zavarokat el akarjuk kerülni.

5.9   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, valóban összefüggenek-e a zöld könyvben a sport kapcsán felvetett kérdések és a sport tisztasága, vagy pedig egymástól független, külön kezelendő kérdésekről van-e szó. Az Európai Bizottság ezenkívül azt is tisztázhatná, hogy véleménye szerint a méltányos megtérüléshez való jog vagy sportjogok tényleg hatékony eszközök lennének-e a sport tisztaságának biztosítására.

6.   Jogérvényesítés

6.1   Az EU egészére kiterjedő illegális szerencsejáték-szolgáltatás, (8) amely igen gyakran a fogyasztóvédelmi szempontok, a közrend és a közérdekű célkitűzések finanszírozásának kárára történik, egy másik fontos, sürgősen kezelendő kérdést jelent.

6.2   A tagállamok közötti együttműködés létfontosságú az uniós fogyasztók illegális szolgáltatókkal szembeni védelmének szempontjából. E tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy a szabályozási együttműködés uniós szinten intézményesített struktúrája megkönnyítené ezt a fajta kooperációt. (9) Konkrétan minden tagállamnak hozzáférhetővé kellene tennie a területén engedélyezett szolgáltatók listáját. E listát hozzáférhetővé kell tenni az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint a tagállami szabályozók és a fogyasztók számára. A tagállamok közötti együttműködésnek a legjobb gyakorlatok cseréjére is ki kell terjednie.

6.3   Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy az adatok hiánya nem teszi lehetővé az ágazatra és annak sajátos dinamikájára vonatkozó megfelelő elemzések elvégzését. Ezért az EGSZB közös, miden szabályozó szerv számára kötelező adatgyűjtési követelmények uniós szintű meghatározását javasolja. A szabályozó szervek pedig valamennyi engedélyezett szolgáltatót köteleznék a szükséges adatszolgáltatásra. Az így nyert adatokat azután az EU szintjén összesíthetnék. A feketepiac visszaszorítására irányuló tagállami erőfeszítések hatékonyabbá tétele érdekében az illegális honlapokkal szembeni fellépéshez kapcsolódó adatok is hasznosak lennének.

6.4   Az illegális szolgáltatókkal szembeni küzdelem hathatós jogérvényesítési intézkedéseket tesz szükségessé. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy problematikus területről van szó, amely aktívabb szerepvállalást kíván meg a tagállamoktól, hogy megakadályozzák az illegális szerencsejáték-szolgáltatókat abban, hogy online szolgáltatásokat kínáljanak. A tagállamok eszköztárába bekerülhetne a szabálysértési bírságok rendszere. Ugyanebben a szellemben arra kéri az Európai Bizottságot, vizsgálja meg egy olyan, kötelező jogi hatályú eszköz bevezetésének lehetőségét, amely arra kötelezné az uniós bankokat, hitelkártya-kibocsátókat és az egyéb fizetési rendszerek résztvevőit, hogy – a jogszerű tranzakciók akadályozása nélkül – függesszék fel az illegális szerencsejáték-szolgáltatók és ügyfeleik közötti tranzakciókat. Ebbe beletartozhatna az illegális tevékenységek megakadályozása, az illegális szerencsejáték-tevékenységeket támogató informatikai szolgáltatások nyújtásához szolgáló eszközök leállítása, sőt a tevékenység fejlesztésével kapcsolatos bármilyen elem elkobzása és megsemmisítése is.

---

(1)  2005/60/EK irányelv, HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

(2)  http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A6-2009-0064+0+DOC+XML+V0//HU.

(3)  http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/intm/118398.pdf.

(4)  C-212/08 Zeturf előzetes döntés, 2011. június 30-i ítélet, (39) bekezdés.

(5)  Placanica és mások, (48) bekezdés; Liga Portuguesa és mások, (59) bekezdés.

(6)  Zöld könyv, SEC(2011) 321 végleges, 6. o.

(7)  C-212/08 Zeturf előzetes határozat, 2011. június 30-i ítélet, (39) bekezdés.

(8)  Lásd a zöld könyv 3. oldalának utolsó bekezdését (a magyar változatban a bekezdés a 4. oldalon ér véget).

(9)  Bizonyos tagállamok önkéntes alapon részt vesznek a Szerencsejáték-szabályozók Európai Fórumában, amelyet röviden csak „GREF”-nek neveznek, http://www.gref.net/.

---

---