11.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/34

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Gyermekszegénység és gyermekjólét (feltáró vélemény)

2011/C 44/06

Főelőadó: Brenda KING

2010. április 28-én kelt levelében, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 304. cikke alapján Laurette Onkelinx belga miniszterelnök-helyettes, egyben szociális és egészségügyi miniszter a leendő belga elnökség nevében feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot az alábbi tárgyban:

Gyermekszegénység és gyermekjólét

Az EGSZB Elnöksége 2010. május 25-én megbízta a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekciót az ezzel kapcsolatos bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010. július 14–15-én tartott, 464. plenáris ülésén (a 2010. július 14-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Brenda King személyében, továbbá 113 szavazattal 6 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EU-ban ma 20 millió olyan gyermek él, akit a szegénység veszélye fenyeget. A szegénységben élő gyermekek aránya pedig a szegénységben élő felnőttekét is meghaladja (20 % a 16 %-kal szemben), és a gazdasági válság miatt várható, hogy még többen kerülnek a szegénységi küszöb alá. Pusztán az, hogy az Unióban szegénységben élnek gyermekek, bizonyítéka annak, hogy a legalapvetőbb jogaiktól fosztják meg őket.

1.2   Ha nem teszünk semmit a gyermekszegénység ellen, az hátrányos következményekkel jár az Európai Unió jövőbeli jólétére. Az EU 2020 stratégia megvalósítása egy művelt, egészséges és reményteljes fiatal nemzedéken múlik. Az a tény, hogy oly sok gyermeket fenyeget szegénység, és az, hogy milyen mértékben öröklődik a szegénység nemzedékről nemzedékre, szomorú bizonyítéka annak, hogy a meglévő uniós szakpolitikák nem képesek megvédeni a társadalom legsebezhetőbb tagjait.

1.3   A gyermekek szegénysége és jóléte többdimenziós probléma: több jelentés eredménye azt mutatja, hogy a problémához több tényező, többek közt az anyagi nélkülözés, illetve az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, a tisztességes lakáshoz és oktatáshoz való hozzáférés is hozzájárul. Magától értetődik, hogy ezek a tényezők szorosan összekapcsolódnak és kölcsönösen függnek egymástól, így ezt a problémára adott megoldásoknak is tükrözniük kell.

1.4   A gyermekszegénység és a nélkülözés több millió gyermeket akadályoz meg abban, hogy életük a lehető legjobban induljon, és személyes fejlődésüket is hátráltatja. A kora gyermekkori beavatkozás igen gyakran pozitívan hathat a gyermek életének további részére. Létfontosságú, hogy megfelelő szakpolitikákat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy minden gyermeknek – különösen a társadalom peremén élőknek – meglegyen az esélye arra, hogy lehetőségeit teljes mértékben kibontakoztathassa, és ezzel maga is hozzájáruljon egy jobb jövőhöz.

1.5   Mivel az idei év a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve, az EGSZB örömmel fogadja, hogy a Tanács politikai kötelezettséget vállalt azzal a döntésével, hogy a szegénység csökkentését a 2020-ig elérendő öt kiemelt uniós cél közé emelte. A cél az, hogy „az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak arányát 25 %-kal csökkenteni kell, több mint 20 millió embert emelve ki a szegénységből” (1).

1.6   Az EGSZB azonban csalódottan állapítja meg, hogy hiába a 2000 óta erre a területre fordított politikai figyelem és az uniós és tagállami szintű kezdeményezések bő választéka, a gyermekszegénység csökkentésére és a gyermekjólét elősegítését illetően egyetlen konkrét célkitűzés sincsen.

1.7   Az EGSZB üdvözli, hogy a hét kiemelt kezdeményezés egyike egy olyan Szegénység elleni európai platform létrehozása, melynek célja „olyan szociális és területi kohézió biztosítása, ahol a növekedés és a munkahelyteremtés előnyeit széles körben megosztják, a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők pedig méltóságban, a társadalom aktív tagjaiként élhetnek”.

1.8   Az EGSZB határozottan azt ajánlja, ez a platform legyen a gyermekszegénység felszámolásának és a gyermekjólét elősegítésének kerete, ahol a gyermekek jogaira épülő és a gyermekekre, illetve a gyermekes családokra irányuló konkrét célokkal alátámasztott, gyermekközpontú, többdimenziós megközelítések születnek.

1.9   Az EU társadalmi befogadással foglalkozó, független szakértőkből álló hálózata rámutatott a gyermekek néhány olyan csoportjára, melynek tagjait nagy arányban fenyegeti szélsőséges szegénység. Ilyenek:

i.

az intézetben élő vagy onnan kikerülő gyermekek; az utcagyerekek; az erőszaknak kitett, bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekek; a mentális egészségügyi problémákkal küzdő szülők gyermekei; a gondozásban élő gyermekek; a hajléktalan vagy a családon belüli erőszaknak kitett gyermekek; illetve a gyermekkereskedelem áldozatai;

ii.	a fogyatékkal élő gyermekek; az etnikai kisebbségből származó gyermekek; a roma gyermekek; a fiatal menekültek és bevándorlók;

iii.	a számos alapvető ellátási lehetőséget nélkülöző, nagyon szegény és elszigetelt vidéki területeken élő gyermekek; valamint a nagyobb városi területek perifériáján található hatalmas lakótelepeken élő gyermekek.

1.10   Az EU Alapjogi Chartája a gyermekek jogairól is rendelkezik, ami egyértelmű felhatalmazást jelent az EU-nak arra, hogy garantálni próbálja a gyermekek túlélését, védelmét és fejlődését. Ezekhez a sebezhető gyermekcsoportokhoz külön mutatókat és célszámokat kellene kifejleszteni a Szegénység elleni európai platformon belül.

1.11   Az EGSZB egyetért azzal, hogy szükség lenne egy átfogó európai bizottsági ajánlásra a gyermekszegénységről és a gyermekjólétről, amely meghatározza a legfontosabb szakpolitikai célkitűzéseket és célokat, és létrehozza a folyamatos nyomon követés, a cserekapcsolatok, a kutatás és a szakértői felülvizsgálat keretét, ami elősegíti majd ennek az EU 2020 stratégiában szereplő, a szegénységgel kapcsolatos célkitűzésnek az elérését.

2.   Háttér

2.1   2000 óta a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés kérdése a szociális nyitott koordinációs módszeren belül egyre jelentősebbé vált. A szociális védelemről és a társadalmi összetartozásról szóló közös jelentések (2002–2004) is mind kulcskérdésként említik. Az EU államfői kinyilvánították, hogy „a gyermekszegénység gyors és jelentős csökkentése érdekében [meg kell hozni] azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek szociális hátterüktől függetlenül egyenlő esélyt teremtenek valamennyi gyermek számára” (2).

2.2   Az EU társadalmi integrációs folyamatának előreviteléről szóló, a 2005-ös luxemburgi elnökség idején született kezdeményezés kifejezetten a gyermekek szempontjainak általános érvényesítésére és legalább egy uniós szintű gyermekjóléti mutató elfogadására szólít fel. Az Európai Bizottság a gyermek jogairól szóló 2006-os közleményében külön figyelmet szentelt a gyermekek társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos kérdéskörnek és az EU társadalmi integrációs folyamata által játszott szerepnek. Az EU gyermekszegénységi és gyermekjóléti munkacsoportja 2008 januárjában elemző jelentést és ajánlásokat fogadott el. 2009 végén az Európa 2020 stratégiáról szóló európai bizottsági munkadokumentum elismerte, hogy a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés is az EU hosszú távú társadalmi kihívásai közé tartozik, amelyeket a pénzügyi és gazdasági válság csak tovább súlyosbított. 2010 márciusában pedig egy konzorcium a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet vezetésével Gyermekszegénység és a gyermekek jól-léte az Európai Unióban címmel részletes jelentést készített az Európai Bizottság számára.

2.3   A 2009-es Lisszaboni Szerződés az EU kifejezett célkitűzéseként említi a gyermekek jogainak előmozdítását. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem 2010-es évének nyitókonferenciáján az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso kijelentette: „2020-ig csökkentenünk kell a szegénységben élők arányát a teljes lakosságra nézve, de különösen a gyermekek és az idősek körében, mert a jelenlegi számadatok elfogadhatatlanok.” Belgium, amely 2010 második felében vette át az EU elnöki tisztségét, külön kiemelte a gyermekszegénység elleni küzdelmet és a gyermekek jólétének előmozdítását mint kulcsfontosságú prioritást.

3.   Gyermekszegénység és gyermekjólét az EU-ban

3.1   Gyermekszegénység

3.1.1   A gyermekszegénység és a gyermekjólét Európai Unió-szerte óriási kihívást jelent. A probléma kiterjedése és súlyossága azonban országról országra – és számos országban régióról régióra is – erősen eltér. A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó 2007-es EU-statisztikák (EU-SILC) a következőkről tanúskodnak (3):

—

az EU-ban a teljes lakosság 16 %-ával szemben a gyermekek 20 %-át fenyegeti a szegénység (4). Ez az arány – a szegénységi kockázat – Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Németország és Szlovénia kivételével az összes országban magasabb ennél (Lettországban pontosan ekkora). A gyermekszegénység esélye a 30–33 %-ot is eléri két országban (Bulgáriában és Romániában), 23 és 25 % között mozog öt országban (Görögországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban), öt országban (Cipruson, Dániában, Finnországban, Szlovéniában és Svédországban) pedig csupán 10–12 %-os.

—

Ezt az információt mindenképpen ki kell egészíteni a nemzeti szegénységi réssel (5), amely azt jelöli, hogy „mennyire szegények a szegény gyermekek”, azaz a gyermekszegénység veszélye mennyire súlyos. A gyermekekre vonatkozó szegénységi rés tág határok között mozog: Finnországban 13 %, Franciaországban 15 %, ezzel szemben Romániában 40 %, Bulgáriában pedig 44 %. A szegénységi kockázat a legtöbb országban a gyermekek életkorával párhuzamosan növekszik.

—

A jövedelem szerinti szegénység mérlegelésekor egy másik kulcstényezőt: az időtartamot is figyelembe kell venni, azaz azt, hogy a gyermekek mennyi ideig élnek a szegénységi küszöb alatt. A fent említett TÁRKI-jelentés hangsúlyozza, hogy „bár a gyermekszegénységi kockázat egy adott évre vonatkozóan ad némi információt arra nézve, hogy milyen mértékű nélkülözéssel és társadalmi kirekesztéssel kell szembenézniük, azonban ennek veszélye sokkal súlyosabb, ha a küszöbérték alatti jövedelemszint több éven át tartósan fennáll”. Arra a 20 országra nézve, amelyekről rendelkezésre állnak a szükséges EU-SILC-adatok, a TÁRKI jelentése azt mutatja, hogy a szegénység által fenyegetett háztartásokban élő gyermekek aránya 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben 4-6 %-tól (Ausztria, Ciprus, Finnország, Szlovénia és Svédország) akár 13-16 %-ig terjed (Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Lengyelország és Portugália).

3.2   Anyagi nélkülözés

3.2.1   A szegénységi kockázatnak kitett gyermekek uniós meghatározása az alacsony jövedelmű családokban élő gyermekek számát veszi alapul. Ez fontos mérce ugyan, mégsem elegendő, mivel nem veszi figyelembe mindazt, amire egy gyermeknek szüksége van ahhoz, hogy élete jól kezdődhessen. Az is lehet, hogy a gyermekek lakhatási körülményei nem érnek el egy adott színvonalat, vagy akár hajléktalanok, lepusztult környéken laknak, lakóhelyükön magas a bűnözés szintje, rosszabbak az egészségügyi körülményeik, nem táplálkoznak megfelelően, nagyobb annak kockázata, hogy balesetet szenvednek vagy megsérülnek, több fizikai bántalmazásban, zaklatásban van részük, kevésbé férnek hozzá gyermekgondozási szolgáltatásokhoz, korlátozottan férnek csak hozzá a szociális és családsegítő szolgáltatásokhoz, az oktatást tekintve hátrányt szenvednek vagy csak igénytelen oktatáshoz jutnak hozzá, nincs vagy csak igen kevés lehetőségük van játszótereket, sport- és szabadidős létesítményeket látogatni, illetve kulturális programokon részt venni. Egyes gyermekeknek egyszerre több hátráltató tényezővel is szembe kell nézniük, és ahogy ezek halmozódnak, úgy hatnak egymásra és erősítik is egymást, ezáltal a gyermek még mélyebben éli át a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, és egyúttal nő a nemzedékről nemzedékre öröklődő szegénység és kirekesztés is.

3.2.2   Az EU-ban élő összes gyermek körében az anyagi nélkülözés mértéke ugyanakkora, mint a szegénység kockázatának kitettek aránya (20 %). Az anyagi nélkülözés tagállamonkénti ingadozása azonban jóval nagyobb: 4-10 %-tól (Luxemburg, skandináv országok, Hollandia és Spanyolország) egészen 39-43 %-ig, (Magyarország, Lettország és Lengyelország), sőt, 57 %-ig (Románia) vagy akár 72 %-ig (Bulgária) is terjed. Ehhez képest a szegénységi kockázat 10 % és 33 % között mozog. Az anyagi nélkülözésnek ez az óriási szórása a tagállamok átlagos életszínvonala közötti különbségeket, illetve az életszínvonal tagállamokon belüli eloszlását tükrözi.

3.2.3   A az anyagi nélkülözés aránya 46 %, amely országonként jelentős különbségeket mutat: 18-28 %-tól (Dánia, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, Svédország) egészen 72-96 %-ig terjed (Bulgária, Magyarország, Lettország, Románia). A szegénységi küszöb felett élő gyermekek körében pedig az anyagi nélkülözés átlagos aránya az egész EU-ra vetítve 13 %. Itt is széles tartományban mozognak az értékek: 1-6 % (Dánia, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, Svédország) és 35-62 % (Bulgária, Magyarország, Lettország, Románia) között.

3.2.4   Az EGSZB azt ajánlja, hogy az országos szegénységi kockázat arányszámait, a szegénységi küszöbértékeket, valamint az anyagi nélkülözés országos arányszámait is vegyék fel a mutatók közé.

3.3   A leginkább veszélyeztetett gyermekek

3.3.1   Egyszülős és többgyermekes családok

3.3.1.1   Szinte minden országban az egyszülős vagy többgyermekes családban nevelkedő gyermekek a leginkább veszélyeztetettek. A 2007-es EU-SILC statisztika azt mutatja, hogy uniós szinten az egyszülős családban nevelkedő gyermekek 34 %-át fenyegeti a szegénység. Ez az arány Dániában, Finnországban és Svédországban 17–24 %, Észtországban, Írországban, Litvániában, Luxemburgban, Romániában és az Egyesült Királyságban 40–45 %, míg Máltán eléri az 54 %-ot. Uniós szinten a többgyermekes családban (vagyis a két felnőttből és három vagy több gyermekből álló háztartásban) felnövő gyermekek 25 %-át fenyegeti szegénység. Ez az arány Németországban, Finnországban, Svédországban, Dániában és Szlovéniában 12–15 %, Olaszországban, Lettországban, Portugáliában és Romániában 41–55 %, míg Bulgáriában 71 %.

3.3.2   Aktív kereső nélküli háztartások

3.3.2.1   A 2007-es Európai Munkaerő-felmérés (European Labour Force Survey – LFS) adatai szerint a gyermekek 9,4 %-a él aktív kereső nélküli háztartásban. Ez az arány Cipruson, Görögországban, Luxemburgban és Szlovéniában csupán 2,2–3,9 %, míg Belgiumban 12 %, Bulgáriában 12,8 %, Magyarországon 13,9 %, az Egyesült Királyságban pedig 16,7 % (6). Az átlagos szegénységi kockázat e gyermekek esetében nagyon magas, 70 %. A legalacsonyabb kockázatot Dániában és Finnországban rögzítették, 47–49 %-os szinten, a legmagasabbat pedig Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Litvániában, Portugáliában, Romániában és Szlovákiában, 81–90 %-os szinten.

3.3.2.2   Az anyagi nélkülözés tekintetében az olyan háztartásokban való nevelkedés, ahol senki nem rendelkezik fizetett munkahellyel, nagy valószínűséggel jelentős hatást gyakorol mind a gyermekek jelenlegi, mind pedig jövőbeli életkörülményeire. A munkanélküliség nem csupán potenciális anyagi problémákat jelent; amennyiben nincs dolgozó felnőtt a háztartásban, az korlátozhatja a gyermek jelenlegi és jövőbeli lehetőségeit is arra nézve, hogy teljes mértékben részt vegyen a társadalom életében.

3.3.3   A „rendkívüli” szegénység veszélyének kitett gyermekek

3.3.3.1   Az EU társadalmi befogadással foglalkozó, független szakértőkből álló hálózata rámutatott, hogy gyermekek bizonyos csoportjait súlyos vagy rendkívüli szegénység fenyegeti. Ez különösen szembetűnő a különböző tagállamok társadalmi befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervei és több transznacionális csereprogram alapján. Ilyen csoportot alkotnak többek között a fogyatékkal élő gyermekek, az etnikai kisebbségekhez tartozó (különösen a roma) gyermekek, a fiatal menedékkérők és bevándorlók, az erőszaknak kitett, bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekek, a mentális egészségi problémákkal küzdő szülők gyermekei, a gondozásban élő gyermekek, a hajléktalan vagy családon belüli erőszaknak kitett gyermekek, illetve a gyermekkereskedelem áldozatai, a számos alapvető ellátási lehetőséget nélkülöző, nagyon szegény és elszigetelt vidéki területeken élő gyermekek, vagy a nagyobb városi területek perifériáján található hatalmas lakótelepeken élő gyermekek (7). Az EU 2007-es elemzése alapján úgy tűnik, hogy a bevándorló családokban és egyes etnikai kisebbségek tagjaként felnövő gyermekek helyzete a régi tagállamokban növekvő problémát jelent.

3.4   Hosszú távú hatás és generációkon átívelő szegénység

3.4.1   Hosszú távú hatások

3.4.1.1   A szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló közös jelentések egyik fontos témáját képezte, hogy a szegénységben való nevelkedés korlátozza a személyes fejlődést, és hosszú távú hatást gyakorol a gyermekek fejlődésére és jólétére, valamint jövőbeli, felnőttként megélt egészségi állapotára és jólétére. Növeli a felnőttkori szegénység, továbbá a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés kockázatát. Ezt a hosszú távon kifejtett hatást a 2007-es jelentés is kiemelte, és arra a következtetésre jutott, hogy „A szegénységben felnövő gyermekeknek a jobb körülmények között élő társaikhoz képest kisebb esélyük van arra, hogy az iskolában jobban teljesítsenek, jó egészségnek örvendjenek, ne kerüljenek a büntetőjogi rendszer látókörébe, és hogy fiatal felnőttként meg tudják vetni a lábukat a munkaerőpiacon, és általában véve a társadalom életében”.

3.4.2   Generációkon átívelő szegénység

3.4.2.1   Ide kapcsolódó és rendszeresen visszatérő téma, hogy a szegénység milyen mértékben öröklődik egy generációról a másikra. Számos országban a szegénység generációkon átívelő volta különösen kitűnik az oktatás kapcsán, mind az alacsony, mind a magas gyermekszegénységgel és társadalmi kirekesztéssel jellemezhető országok esetében. A hátrányok generációk közötti átörökítéséről szóló 2005-ös EU-SILC modul rámutatott, hogy a gyermekkori oktatással kapcsolatos lehetőségek hatást gyakorolnak arra, hogy mennyire valószínű a felnőttkori szegénység. Ennek megfelelően azok között, akiknek a szülei csupán alapfokú végzettséggel rendelkeznek, a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekeinél 23-szor nagyobb az esélye, hogy nem szereznek majd formális végzettséget.

4.   Teljesítményértékelés, figyelemmel kísérés és értékelés

4.1   Az egyik jelentős kihívás, amelyre különös figyelmet kell fordítani, az, hogy a szigorú teljesítményértékelést, figyelemmel kísérést és értékelést mind nemzeti, mind uniós szinten a folyamat központi és jól látható elemévé kell tenni.

4.2   Ennek érdekében a következőket javasoljuk:

—	egy olyan folyamat kialakítását, amelynek során az Európai Bizottság és a tagállamok feltárják, hogy miképpen lehet az EU szociális célkitűzéseit uniós szinten láthatóbbá, mérhetőbbé és kézzel foghatóbbá tenni;

—	annak biztosítását, hogy az uniós és nemzeti célkitűzések, valamint a közösen elfogadott uniós mutatók terén a jobb teljesítmények elérése irányába tett előrelépések szigorú és rendszeres figyelemmel kísérés és jelentéstétel tárgyát képezzék;

—	annak biztosítását, hogy ennek a figyelemmel kísérésnek az eredményeit szakértői felülvizsgálatok keretei között vitassák meg, és így mozdítsák elő a tagállamok és az Európai Bizottság szakpolitikai ismereteinek bővítését;

—

a figyelemmel kísérés és az értékelés az eddigieknél jóval szigorúbb megközelítésének meghonosítását, ami eredményközpontúbb, és biztosítja, hogy a célkitűzések elérése érdekében megtett előrelépéseket rendszeres, független kritikai elemzésnek vessék alá. A kulcsfontosságú elemek között hasznosak lennének a következők: — a közös mutatók szisztematikusabb beépítése a tagállamok nemzeti figyelemmel kísérési és elemzései kereteibe az egymástól való tanulás javítása érdekében; — az uniós, nemzeti és szubnacionális szintű statisztikai kapacitások erősítése, és különösen az időszerűbb társadalmi statisztikák elkészítésének biztosítása (beleértve a gyermekszegénységgel és a gyermekjóléttel kapcsolatos adatokat is, amelyek lehetővé teszik az Unió-szerte tapasztalható pénzügyi és gazdasági válság hatásának jobb figyelemmel kísérését); — annak megkövetelése, hogy valamennyi tagállam alakítson ki hivatalos kereteket a civil szervezetek és a független szakértők bevonására a társadalmi befogadással kapcsolatos politikák folyamatos figyelemmel kísérésébe és értékelésébe.

5.   A szegénység elleni európai platform létrehozása

5.1   Az EU szociális dimenziójának megerősítése, és különösen az EU 2020 célkitűzéseinek megvalósítása jelentősen függ az EU 2020 javasolt kiemelt kezdeményezésétől, a szegénység elleni európai platformtól.

5.2   A szegénység elleni európai platformot az új, szociális Európa látható szimbólumává kell tenni. Központi szerepet kell játszania annak biztosításában, hogy az uniós politikaalkotás minden egyéb területe (például a gazdaságpolitika, a versenypolitika, az oktatási, a migrációs, az egészségügyi, az innovációs és a környezetvédelmi politika) járuljon hozzá az EU szociális célkitűzéseinek, így többek között a szegénység csökkentését célzó uniós célkitűzésnek az eléréséhez.

5.3   Kiemelt prioritást élvez majd a megfelelő szociális védelem, így a gyermekszegénység elleni küzdelem központi helyre emelése, a gyermekjólét és a gyermekjogok előmozdítása valamennyi vonatkozó uniós politika és program területén, beleértve a strukturális alapokat is. A szegénység elleni európai platformnak központi szerepet kell biztosítani a társadalmi hatásvizsgálati folyamat végrehajtásának, valamint annak a figyelemmel kísérésében és a vonatkozó jelentéstételben, hogy az Európa 2020 egyéb vonatkozásai milyen mértékben járulnak hozzá a szegénység csökkentésének céljához.

5.4   Az EU társadalmi befogadási célkitűzései és a strukturális alapok célkitűzései közötti kapcsolatok javítása

5.4.1   Sokkal inkább össze kell hangolni az EU és a tagállamok társadalmi befogadási célkitűzéseit és az EU strukturális alapjainak a felhasználását. Ebben az összefüggésben a strukturális alapok felhasználását a társadalmi befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervek kulcsfontosságú elemévé kell tenni. Erre példa az Európai Bizottság 2009-es javaslata, amely azt célozta, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapot fel lehessen használni az újabb tagállamokban élő marginalizált közösségeket segítő, lakáscélú intézkedések támogatására. Ez nagyon fontos szerepet játszana az e területre vonatkozó kezdeményezéseket célzó források növelésében.

6.   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ajánlásai

6.1   Az EU kötelezettségvállalása a gyermekszegénység és a gyermekek jóléte kérdéseinek kezelésére

6.1.1   Tekintettel az EU 2020 stratégia átfogó célkitűzéseire, a gyermekszegénység és a gyermekek jólétének kezelésére koherens keretet kell kialakítani, és a jogokon alapuló megközelítést kell alkalmazni. Be kell vezetni egy meghatározott uniós célkitűzést a gyermekszegénység felszámolására és a gyermekek jólétének előmozdítására.

6.2   Megfelelő források

6.2.1   A gyermekes családok tekintetében létre kellene hozni egy minimális családi jövedelmet, mégpedig olyan készpénzátutalásokkal, amelyek a szülők munkaerő-piaci helyzetének függvényében változnak. Ezen túlmenően adójóváírások és/vagy általános készpénztámogatás formájában minden gyermek számára garantálni lehetne a készpénztámogatást.

6.2.2   Folytatni kell az általános gyermeknevelési támogatásoknak mint a gyermekszegénység elleni küzdelem kulcsfontosságú eszközeinek feltérképezését, hiszen az ilyen támogatások terén a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2008-as elemzése szerint az ügyintézés általában véve hatékony, a támogatást nem övezi társadalmi megbélyegzés, és felhasználása kiterjedt.

6.2.3   Mivel az aktív kereső nélküli háztartásokban nevelkedő gyermekek esetében nagyon magas a szegénység kockázata, célokat kell megállapítani arra nézve, hogy csökkenjen az aktív kereső nélküli háztartások és a munkavállalói szegénység által sújtott háztartások relatív szegénysége, és ezzel csökkenjen a gyermekek által megélt szegénység szintje is. Aktív munkaerő-piaci politikákkal kell támogatni a szülők munkavállalását, és minőségi szolgáltatásokat kell biztosítani, például gyermekgondozás formájában, mégpedig helyi szintű, hozzáférhető és megfizethető formában.

6.2.4   A befogadó munkaerő-piacokon a szülők számára minőségi munkahelyeket kell kínálni. Azt biztosítandó, hogy a szülőknek legyen ideje arra, hogy gyermekeikkel foglalkozzanak, olyan politikákra van szükség, amelyek előmozdítják a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét.

6.2.5   A súlyos szegénységben élő gyermekek vonatkozásában az átgondolt szociális politikák segítségével megvalósuló esélyegyenlőség és az arra irányuló erőfeszítések fokozása, hogy minden gyermek sikeres oktatási eredményeket mutasson fel, elengedhetetlen ahhoz, hogy a szegénység és a kirekesztés következő nemzedékre való átörökítésének lánca megszakadjon. Ehhez meg kell erősíteni a befogadási és a megkülönböztetés-ellenes politikákat, különösen a bevándorlók és leszármazottaik, továbbá az etnikai kisebbségek vonatkozásában.

6.3   Kisgyermekkor

6.3.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság támogatja az Eurochild ajánlását, miszerint bővíteni kell a gyermekgondozási szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a szülés előtti időszaktól az óvodáskorig nyújtott szolgáltatások tekintetében egy befogadó elv honosodjon meg, így e szolgáltatások minden gyermek és család előtt nyitva álljanak. Az Eurochild megállapításai szerint a barcelonai célkitűzések számos, a kora gyermekkorra vonatkozó politikában alkalmazott jó gyakorlatot figyelmen kívül hagynak. Az EGSZB a barcelonai célkitűzések tekintetében a kora gyermekkori szolgáltatásokra vonatkozó közös uniós „minőségi előírások” kidolgozását javasolja, beleértve az Európai Bizottság gyermekgondozási hálózata által meghatározott kora gyermekkori gondozást és oktatást is. Ezeknek az előírásoknak pedig meghatározóknak kell lenniük a nemzeti politikák és gyakorlatok kialakításában, így többek közt a strukturális alapok felhasználásában is.

6.4   Egészségügy

6.4.1   Az EGSZB javasolja, hogy az egészségügyi mutatókkal foglalkozó uniós munkacsoport dolgozzon ki olyan, gyermekekre vonatkozó mutatókat, amelyek segítségével figyelemmel lehet kísérni és értékelni lehet a közegészségügyi politikákat és azok eredményességét.

6.4.2   Szükség van a mentális egészségre vonatkozó mutatók kidolgozására is, mind a gyermekek mentális egészségének, mind mentális rendellenességeiknek a mérésére.

6.4.3   Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségről szóló, 2012-re előirányzott európai bizottsági közleményben a gyermekek egészségével is foglalkozni kell.

6.5   Lakhatás

6.5.1   Az EU tagállamainak meg kell valósítaniuk azokat a kötelezettségvállalásokat és fellépéseket, amelyekről a 2010 márciusában megtartott, a környezetvédelemmel és egészségüggyel foglalkozó ötödik miniszteri konferencián állapodtak meg az európai gyermek-környezetegészségügyi cselekvési tervvel összefüggésben.

6.5.2   Az Európai Bizottságnak meg kell egyeznie a tagállamokkal egy olyan közös keret és olyan közös iránymutatások elfogadásáról, amelyek alkalmasak a hajléktalanság és a lakhatással kapcsolatos kirekesztés mérésére, figyelemmel kísérésére és a vonatkozó jelentéstételre, különös figyelmet fordítva a gyermekek helyzetére.

6.5.3   Az Európai Bizottságnak folytatnia kell a kezdeményezések támogatását és finanszírozását annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat és a tagjelölt országokat a rossz minőségű, bentlakásos gyermekintézetek bezárásában és a megfelelő alternatív megoldások kidolgozásában.

6.6   Védelem az erőszakkal, a bántalmazással és a kizsákmányolással szemben

6.6.1   Az Európai Bizottságnak valamennyi érintett bevonásával fel kell mérnie, hogy milyen mértékben valósítható meg olyan mutatók kidolgozása, amelyekkel mérhető a gyermekekkel szembeni erőszak, a bántalmazás és a gyermekek kizsákmányolása. Ennek a munkának olyan kérdésekre is ki kell terjednie, mint a probléma azonosítása, a védelem, a felelősségre vonás és a megelőzés, összhangban az Alapjogi Ügynökség 2009-es, a mutatókról szóló tanulmányában kifejtett ajánlásokkal.

6.6.2   A tagállamoknak nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk, melyek célja a gyermekek védelme az erőszak valamennyi formájával szemben, valamint az ilyen erőszak megelőzése. E stratégiákban egyértelmű célokat kell megfogalmazni és azokhoz költségvetési forrásokat kell rendelni, valamint olyan helyi szintű mechanizmusokat kell felállítani, amelyek segítségével a gyermekek és mások bejelentést tehetnek, ha erőszakról szereznek tudomást.

6.7   Gyermekközpontú intézkedések

6.7.1   Az Európai Bizottságnak meg kell erősítenie az Európa Tanács „A gyermekekért és a gyermekekkel élő Európa megteremtése” elnevezésű programjával fennálló kapcsolatait, amely a gyermekek részvételére helyezi a hangsúlyt.

6.7.2   Bővíteni kell a jövedelemmel és az anyagi nélkülözéssel kapcsolatos, közösen elfogadott mutatók körét, hogy azok több gyermekközpontú mutatót tartalmazzanak. Fontos, hogy ezek a mutatók tükrözzék a gyermekkori fejlődés különböző szakaszait, annak legfontosabb dimenziót, és minden releváns gyermeki életkorra kiterjedjenek. A TÁRKI/Applica-tanulmány azt javasolja, hogy a korcsoportok 0–5 éves korig, 6–11 éves korig és 12–17 éves korig terjedjenek, és tartalmazzanak olyan dimenziókat, mint a jövedelem, az anyagi nélkülözés, az oktatás, a lakhatás, az egészség, a kockázatnak való kitettség és a társadalmi részvétel.

---

(1)  Az uniós meghatározás szerint a „szegénység kockázatának” azok az emberek vannak kitéve, akik olyan háztartásban élnek, amelynek ekvivalens összjövedelme nem éri el a háztartásokra számított nemzeti ekvivalens mediánjövedelem 60%-át (ekvivalenciaskálaként az OECD módosított skáláját felhasználva).

(2)  Brüsszeli Európai Tanács, 2006. március 23–24. Elnökségi következtetések. 7775/1/06 rev 1, 72. pont.

(3)  Lásd Európai Közösségek statisztikai hivatala, az Eurostat honlapját (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/themes).

(4)  Az a gyermek van kitéve a „szegénység kockázatának”, aki a szegénységi küszöb alatti háztartásban él, azaz amelynek ekvivalens összjövedelme nem éri el a háztartásokra számított nemzeti ekvivalens mediánjövedelem 60%-át.

(5)  A „relatív medián szegénységi rés” (a szövegben csak szegénységi rés) a szegénységi küszöb alatt élők ekvivalens mediánjövedelme és a szegénységi küszöbérték között különbség mértéke a küszöbhöz képest százalékarányosan kifejezve.

(6)  Lásd az Eurostat honlapját: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/themes.

(7)  Ezt a megállapítást támasztja alá az EU társadalmi befogadással foglalkozó, független szakértőkből álló hálózata által 2007-ben készített jelentés is, amely az alábbi következtetésre jutott: „Gyermekek két csoportja tűnik ki számos országban, mint olyan, amely tekintetében nagyon magas a súlyos szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata: az intézetekben élő vagy azokat elhagyó gyermekek, illetve a roma gyermekek csoportja. Ugyanakkor számos más körülményt is igen gyakran kiemelnek, így a gyermekmunkába bevont gyermekek, az erőszak, szexuális zaklatás, gyermekkereskedelem és függőség áldozatául esett és bűncselekményben részt vevő gyermekek, a fogyatékkal élő gyermekek, a kísérő nélküli kiskorúak; a hajléktalan családokban élő és az utcagyerekek helyzetét.” (Frazer és Marlier, 2007).

---