22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/44

---

Az EU és az utasnyilvántartási adatok

P6_TA(2008)0561

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása az utasnyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatról

(2010/C 16 E/08)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az európai uniós utasnyilvántartási adatállományról (PNR) szóló B6–0476/2008 számú szóbeli választ igénylő kérdést és az utasnyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatot (COM(2007)0654) követő, a 2008. október 21-én folytatott vita során tett bizottsági nyilatkozatra,

—	tekintettel a fenti javaslatról jelenleg a Tanácsban miniszteri és munkacsoporti szinten folytatott vitára,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség, az európai adatvédelmi biztos, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport véleményére,

—	tekintettel az utasnyilvántartási adatállományra vonatkozóan az EU és az USA közötti (1), az EU és Kanada közötti (2), és az EU és Ausztrália közötti (3) megállapodásról szóló korábbi állásfoglalásaira (4),

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az európai uniós intézmények és tagállamok által betartandó adatvédelmi elveket az emberi jogok európai egyezményének (ECHR) 8. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Alapjogi Charta) 7. és 52. cikke, az EK-szerződés 286. cikke, az egyének személyes adataik gépi feldolgozása során való védelméről szóló 108. sz. európai tanácsi egyezmény (108 sz. egyezmény) 5. cikke, és másodlagos szinten a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK irányelv (5) és a bűnügyekkel kapcsolatos rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározati javaslat fogalmazza meg;

B.	mivel minden új EU jogszabálynak eleget kell tennie az arányosság és a szubszidiaritás feltételeinek, amint azt az EK-Szerződés 5. cikke és annak 30. jegyzőkönyve megfogalmazza;

Az eljárási szempontokról

1.   elismeri, hogy szorosabb együttműködésre van szükség európai és nemzetközi szinten a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem terén; elismeri, hogy az adatgyűjtés és -feldolgozás értékes eszköz lehet bűnüldözési szempontból;

2.   úgy véli, hogy a bűnüldözési hatóságoknak meg kell kapniuk az összes olyan eszközt, amelyre feladataik megfelelő elvégzéséhez szükségük van, beleértve az adatokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza azonban, hogy mivel az ilyen intézkedések jelentős hatást gyakorolnak az uniós polgárok magánéletére, ezen intézkedések indokolásának a szükségesség, az arányosság és a kitűzött célok elérése szempontjából meggyőzően alaposnak kell lennie, és hangsúlyozza, hogy a magánélet és a jogi védelem hatékony biztosítékait kell életbe léptetni; úgy véli, hogy ez előfeltétele a szükséges politikai legitimáció megszerzésének egy olyan intézkedés tekintetében, amelyet a polgárok esetleg a magánéletükbe történő nem helyénvaló betolakodásnak tekinthetnek;

3.   sajnálja, hogy a bizottsági javaslat megfogalmazása és indokolása ennyire sok jogi bizonytalansághoz vezetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel (ECHR) és az Alapjogi Chartával való összeegyeztethetőség tekintetében, valamint a javaslat jogalapja tekintetében, amely kérdéseket vetett fel az Európai Parlamentnek a jogalkotási eljárásban betöltött megfelelő szerepével kapcsolatban; megjegyzi, hogy a javaslat jogbiztonságának hiányára vonatkozó ugyanezen aggodalmak:

—	kerülnek említésre az Alapjogi Ügynökség (FRA), az európai adatvédelmi biztos (EDPS), a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport véleményeiben;

—	arra kötelezik a Tanácsot, hogy az ezen a téren a jövőben várható EU kezdeményezés lehetséges alkalmazási körét és hatását alaposan vizsgálja felül, és vegyen fel a kezdeményezésbe jelentős mennyiségű kiegészítő információt, köztük a fent említett véleményeket;

4.   úgy ítéli meg, hogy ezen körülmények között a Parlamentnek a hivatalos konzultációs eljárás értelmében fenn kell tartania hivatalos véleményét, amíg megfelelően kezelik ez ezen állásfoglalásban felvetett aggodalmakat és biztosítják a minimálisan szükséges információkat;

5.   továbbra is komoly fenntartásai vannak az európai uniós PNR-rendszer létrehozására irányuló javaslat szükségessége és hozzáadott értéke, valamint a javaslatban szereplő biztosítékok tekintetében a Bizottság és a Tanács által eddig akár szóban, akár írásban adott magyarázatok és egyértelműsítések ellenére; ezenkívül megállapítja, hogy a Parlament, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport, az EDPS és az FRA által felvetett kérdések közül sokra nem válaszoltak megfelelő módon;

6.   osztja az FRA nézetét, mely szerint pusztán az, hogy kereskedelmi adatbázisok rendelkezésre állnak, nem indokolja a bűnüldözési célú felhasználásukat; ezenkívül ugyanezt vagy jobb eredményt lehetne elérni a különböző rendvédelmi hatóságok között a kölcsönös jogsegély javítása révén;

7.   felhívja a Tanácsot, hogy ha folytatni kívánja a Bizottság szövegének vizsgálatát, vegye figyelembe az ezen állásfoglalásban szereplő ajánlásokat, és megfelelően indokolja azon súlyos társadalmi szükséglet feltételeit, amelyek az ECHR 8. cikke szerint ezt az új uniós beavatkozást „szükségessé” tennék; úgy ítéli meg, hogy ezek a minimális feltételek az uniós PNR-rendszer bevezetéséhez; készen áll arra, hogy minden szinten hozzájáruljon ehhez a munkához, és részt vegyen e munkában;

8.   megismétli a PNR és más intézkedések – mint például a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről szóló, 2004. április 29-i 2004/82/EK tanácsi irányelv (6), a javasolt beléptető-kiléptető rendszer, az elektronikus utazásengedélyezési rendszer, a biometria útlevélben és vízumban történő alkalmazása, a Schengeni Információs Rendszer (SIS), a Vízuminformációs Rendszer (VIS), a polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7), és a nemzeti határvédelmi rendszerek – használata közötti kapcsolat egyértelművé tételére vonatkozó felhívását; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezen intézkedések némelyikének végrehajtása jelentős késedelmet szenved, és úgy ítéli meg, hogy a légiközlekedés biztonságának, a külső határok védelmének és a terrorizmus elleni küzdelemnek a szavatolására irányuló jelenlegi uniós és schengeni biztonsági együttműködési mechanizmusok és eszközök teljes és rendszeres értékelése elősegíthetné a javasolt európai uniós PNR-rendszer hozzáadott értékének meghatározását;

9.   emlékeztet arra, hogy a javaslat megfelelő jogalapjára vonatkozó vita még nem zárult le, és megerősíti, hogy az EU-Szerződés 47. cikke értelmében a rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében hozott jogalkotási intézkedéseket az első pillérhez tartozó összes szempontra vonatkozó – különösen a gazdasági szereplők kötelezettségeinek hatályát meghatározó – kísérő közösségi intézkedésekkel, amelyeket az Európai Parlament bevonásával együttdöntési eljárás keretében kell elfogadni, együtt kell meghozni (8);

10.   emlékeztet arra, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság a rossz jogalap miatt már kifogásolta az EU és az Egyesült Államok közötti PNR-megállapodást; ezért felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg, hogy melyik jogalap megfelelő;

11.   úgy ítéli meg, hogy az új jogszabály előterjesztésével kapcsolatban a nemzeti parlamenteket teljes mértékben be kell vonni a jogalkotási eljárásba, tekintettel a javaslat által mind a polgárokra, mind a tagállamok nemzeti jogrendjére gyakorolt hatásra;

12.   hangsúlyozza, hogy az európai uniós PNR-rendszer létrehozásáról szóló lehetséges jövőbeni jogszabálynak, mint az uniós rendőrségi együttműködés új keretének a végrehajtás, az alkalmazás, a hasznosság és a garanciasértések időszakos értékelésére vonatkozó rendelkezéseket kell tartalmaznia; úgy ítéli meg, hogy a nemzeti parlamenteket, az európai adatvédelmi biztost, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoportot és az FRA-t fel kell kérni arra, hogy vegyenek részt mind a felülvizsgálatban, mind az értékelésben; ezért úgy véli, hogy az új jogszabálynak megszüntetési záradékot kell tartalmaznia;

13.   ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy minden tagállam felelősséggel tartozik az ilyen PNR-adatok gyűjtéséért és ezen adatok védelméért; hangsúlyozza, hogy az ilyen PNR-adatok továbbítása, más tagállamokkal történő cseréje vagy más tagállamoknak történő átadása során a garanciák kötelezőek; ezért úgy véli, hogy a tagállamok között kicserélt PNR-adatokhoz való hozzáférést szigorúan azokra a hatóságokra kell korlátozni, amelyek a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkoznak; úgy ítéli meg, hogy más bűnüldözési ügynökségeknek bírósági jóváhagyás függvényében lehet hozzáférést biztosítani;

Szubszidiaritás

14.   aggodalommal veszi tudomásul, hogy még nem mutatták ki megfelelően a közösségi fellépés szükségességét; ezzel kapcsolatban megkérdőjelezi a Bizottság azon állítását, mely szerint a javaslat kitűzött célja a nemzeti rendszerek harmonizációja, amikor is kevés tagállamnak van PNR-adatok bűnüldözési és egyéb célokra történő felhasználására irányuló rendszere, vagy ilyen rendszerre vonatkozó terve; ezért úgy ítéli meg, hogy a Bizottság javaslata nem a nemzeti rendszerek harmonizációjára irányul (mivel azok nem léteznek), hanem mindössze kötelezettséget teremt az összes tagállam számára, hogy hozzanak létre ilyen rendszert;

15.   megjegyzi, hogy a Bizottság egy „decentralizált” rendszert javasol, ami az európai hozzáadott értéket még megfoghatatlanabbá teszi;

Arányosság

16.   emlékeztet arra, hogy az ECHR 8. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikke előírja, hogy a személyes adatok védelmére vonatkozó jogba történő ilyen súlyos beavatkozásnak törvényesnek és jogszabályok által előírt súlyos társadalmi szükségletek által indokoltnak, valamint a kitűzött céllal – amelynek egy demokratikus társadalomban szükségesnek és törvényesnek kell lennie – arányosnak kell lennie; ezzel kapcsolatban helyteleníti, hogy a tervezett rendőrségi együttműködési intézkedés célját nem korlátozzák olyan kérdésekre, mint például a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem;

17.   aggodalmát fejezi ki, hogy a javaslat alapjában véve a bűnüldözési hatóságoknak indokolás nélküli hozzáférést biztosít minden adathoz; rámutat, hogy a Bizottság nem bizonyította az új bűnüldözési hatáskörök szükségességét, sem pedig azt, hogy e célt nem lehetne szűkebb körű intézkedések révén elérni; helytelennek tartja, hogy nincs információ arra vonatkozóan, hogy a létező bűnüldözési hatáskörök mennyiben maradnak el a szükségestől, illetve hol és mikor fordult elő, hogy a hatóságok bizonyíthatóan nem rendelkeztek a kitűzött célok eléréséhez szükséges hatáskörökkel; kéri, hogy az említett létező intézkedések felülvizsgálata még az előtt történjen meg, hogy továbbfejlesztenének egy uniós PNR rendszert;

18.   tudomásul veszi a Bizottság állítását, mely szerint „az EU képes elvégezni a PNR-adatok értékelemzését és felmérni azok bűnüldözési célú hasznosítási lehetőségeit”, azonban hangsúlyozza, hogy manapság nincs bizonyíték ennek alátámasztására;

—	minden e tekintetben az Egyesült Államok által nyújtott információ ellenőrizhetetlen és az Egyesült Államok soha sem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy az utasnyilvántartási adatállomány tömeges és rendszeres felhasználása szükséges a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemben;

—	az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, az utasnyilvántartási adatállományról szóló megállapodásról csak egy közös felülvizsgálat készült, és az is csak a végrehajtást értékelte, nem az eredményeket;

—

az Egyesült Királyság rendszerének a PNR-adatok használata szempontjából elvégzett értékelésének előzetes következtetései a terrorizmus elleni küzdelemtől eltérő bűnüldözési célokat említenek, amelyek nem tartoznak a bizottsági javaslat hatálya alá, és említi a PNR-adatok eseti elbírálás alapján, megfelelő okból, meghatalmazással történő felhasználását folyamatban lévő nyomozások esetében; eddig nem szolgáltak bizonyítékkal a PNR-adatok terrorizmus megelőzését szolgáló tömeges gyűjtésének és felhasználásának hasznosságára vonatkozóan;

A célok korlátozása

19.   hangsúlyozza, hogy a célok korlátozásának elve az adatvédelem alapvető elvei közé tartozik; hangsúlyozza különösen, hogy a 108-as egyezmény szerint a személyes adatok „tárolása csak meghatározott és törvényes célból történhet, és felhasználásuk nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon” (az 5. cikk b) pontja); megállapítja továbbá, hogy az említett elvtől való eltérés csak abban az esetben engedhető meg, amennyiben azt törvény írja elő és egy demokratikus társadalomban szükséges intézkedésnek minősül, többek között „a bűncselekmények visszaszorítása” érdekében (9. cikk); megállapítja, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata világossá tette, hogy az ECHR egyezmény 8. cikkének (2) bekezdése értelmében ezeknek az eltéréseknek arányosnak, pontosnak és előreláthatónak kell lenniük;

20.   sajnálatát fejezi ki a pontos célkorlátozás hiánya miatt, amely a korlátozó intézkedések megállapításának alapvető biztosítéka, valamint úgy véli, hogy az ilyen jellegű védelem a titkos megfigyelő intézkedések vonatkozásában még fontosabb, tekintve az ilyen körülmények között felmerülő önkényesség megnövekedett kockázatát; úgy ítéli meg, hogy mivel a célok és a meghatározások nem pontosak és igen tágan értelmezhetők, szigorúan körül kell határolni azokat annak érdekében, hogy az EU PNR-rendszere kiállja a jogorvoslati kérelmek próbáját;

21.   ismételten kijelenti, hogy a PNR-adatok nagyon hasznosak lehetnek alátámasztó, kiegészítő bizonyítékként terrorizmussal vádolt ismert gyanúsítottak és tettestársak ellen folytatott konkrét nyomozások esetében; hangsúlyozza azonban, hogy nem bizonyítható, hogy a PNR-adatok alkalmasak lennének arra, hogy tömeges automatizált keresések és kockázati kritériumokra vagy mintákra alapozott elemzések segítségével (vagyis profilmeghatározással vagy adatbányászattal) potenciális terroristákat találjanak (9);

22.   hangsúlyozza továbbá, hogy az EU adatvédelmi szabályok korlátozzák a személyes adatokon alapuló profilmeghatározás alkalmazását (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke és az ECHR egyezmény); egyetért ezért az FRA véleményével, amely szerint a PNR-adatokra alapozott profilmeghatározásra csak a hírszerzés vezetésével, egyedi esetekben és tényszerű paraméterek alapján kerülhet sor;

23.   ismételten hangot ad a PNR-adatok profilmeghatározás és kockázatértékelési paraméterek meghatározása érdekében történő válogatás nélküli alkalmazását lehetővé tevő intézkedések kapcsán felmerülő aggályainak; emlékeztet rá, hogy az etnikai hovatartozásra, nemzetiségre, vallásra, szexuális irányultságra, nemre, korra vagy egészségi állapotra támaszkodó profilmeghatározást kimondottan tiltani kellene, mivel nem egyeztethetők össze a diszkrimináció tilalmát kimondó Szerződésekkel és az Alapjogi Chartával;

24.   emlékeztet rá, hogy a javaslat hatáskörének kiterjesztése esetén a Bizottságnak és a Tanácsnak minden egyes célkitűzésre vonatkozóan részletesen tisztáznia kell, hogy milyen módon kerül felhasználásra az utasnyilvántartási adatállomány, illetve hogy a létező bűnüldözési hatáskörök mennyiben maradnak el a szükségestől; úgy véli, minden egyes célkitűzés tekintetében meg kell határozni a jogalapot;

A személyes adatok védelme

25.   hangsúlyozza, hogy egy megfelelő adatvédelmi keretrendszer harmadik pillérben történő elfogadása elengedhetetlen előfeltétele bárminemű, az utasnyilvántartási adatállományra vonatkozó uniós rendszernek, ugyanúgy, mint az első és harmadik pillérbeli uniós adatvédelmi keretrendszer rendelkezései alá nem tartozó PNR-adatok továbbítására és használatára vonatkozó külön szabályok; hangsúlyozza, hogy világossá kell tenni, milyen adatvédelmi szabályok vonatkoznak az utasinformációkkal foglalkozó hatóságokra (PIU-kra), illetve biztosítani kell a PNR-adatokkal kapcsolatos valamennyi lekérés, továbbítás és felhasználás nyomon követhetőségét;

26.   hangsúlyozza, hogy a bizalmas adatokat csak eseti alapon, szabályos nyomozás vagy eljárás keretében, felhatalmazással lehet felhasználni; tudomásul veszi a légitársaságok azon aggályát, hogy a bizalmas adatok nem különíthetők el az általános jellegű megjegyzésektől; ezért kéri, hogy szigorú feltételeket szabjanak az ilyen adatok PIU-k általi feldolgozása esetére, ahogyan azt az FRA véleménye is szorgalmazza;

A végrehajtás részletei

27.   hangsúlyozza, hogy a tárolási időszak kapcsán a Bizottság nem tudja megindokolni a javasolt adattárolási időszakot; úgy véli azonban, hogy a kockázati mutatók kifejlesztése, valamint az utazási és magatartási minták meghatározása céljából azonban az anonim adatok is elegendők; úgy véli továbbá, hogy ha kiterjesztik az utasnyilvántartási adatállomány hatókörét, minden egyes célkitűzés tekintetében indokolni kell a tárolási időtartamot;

28.   ismételten kijelenti, hogy adattovábbításra csakis a „PUSH” módszert kellene alkalmazni, valamint hogy a harmadik országoknak az EU foglalási rendszerekben nem szabadna közvetlen hozzáférést kapniuk a PNR-adatokhoz;

29.   üdvözli, hogy a PNR-adatokhoz való hozzáférés tekintetében a javaslat kimondja, hogy a PNR adatokhoz hozzáféréssel rendelkező valamennyi szervet egy teljes körű listának kell tartalmaznia;

30.   hangsúlyozza a harmadik országokba történő adattovábbítás tekintetében, hogy az adatokat nem szabad harmadik országokhoz továbbítani, kivéve ha biztosított a megfelelő szintű védelem (amint azt a 95/46/EK (22) irányelv, valamint az Europolt és az Eurojust-ot létrehozó jogi eszköz megállapította) vagy ha az érintett harmadik ország megfelelő biztosítékokat nyújt (a 108-as sz. egyezménynek megfelelően), hangsúlyozza továbbá, hogy a továbbítás eseti alapon történik;

31.   megismétli, hogy az utasokat teljes körűen és közérthető módon tájékoztatni kell a rendszer részleteiről és a jogaikról, valamint hogy a tagállamok hatóságai felelősek e tájékoztatásért; javasolja, hogy az „elutasított beszállással” kapcsolatosan a reptereken adott tájékoztatás példáját használják fel; alapvető fontosságúnak tartja az utasok hozzáférési, helyesbítési és fellebbezési jogának meghatározását;

32.   kéri, hogy részletes és harmonizált szabályokat állapítsanak meg a PNR-adatok biztonsága vonatkozásában, az informatikai megoldások, valamint az engedélyezés és a hozzáférési szabályok tekintetében egyaránt;

Következmények a szállítók számára

33.   megállapítja, hogy a légitársaságok kereskedelmi céllal gyűjtenek PNR-adatokat, amelyek esetében nem mindig töltik ki módszeresen az összes PNR-mezőt; ragaszkodik hozzá, hogy a légitársaságoktól ne követeljék meg a kereskedelmi céljaikhoz szükséges adatokon felüli további adatok gyűjtését; úgy véli, hogy a légitársaságokat nem szabad felelőssé tenni annak ellenőrzéséért, hogy a nyilvántartások teljes körűek és pontosak-e, és nem szabad szankciókat alkalmazni a hiányos vagy pontatlan adatok esetén; kéri továbbá, hogy készüljön pontos becslés egy uniós PNR-rendszer költségeiről; úgy véli, minden további költséget az igénylő feleknek kell viselniük;

Közvetítők/az utasinformációkkal foglalkozó hatóságok (PIU-k)

34.   kéri a PIU-k szerepének és jogkörének pontos meghatározását, különös tekintettel az átláthatóságra és a demokratikus elszámoltathatóságra annak érdekében, hogy megfelelő adatvédelmi szabályok vonatkozzanak rájuk; kéri továbbá, hogy a PIU-k szerepe korlátozódjon az illetékes hatóságok számára történő adattovábbításra annak biztosítása érdekében, hogy a kockázatértékeléseket csak az illetékes hatóságok, és csak valamely vizsgálat keretében végezhessék el; kéri az utasinformációkkal foglalkozó hatóságok által végzett kockázatelemzést szabályozó jogszabály pontosítását, és az adatvédelmi hatóságok felelősségének kimondását az olyan esetekben, amikor a tagállamok együttműködnek és utasinformációkkal foglalkozó közös hatóságot hoznak létre;

*

* *

35.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az európai adatvédelmi biztosnak, az Alapjogi Ügynökségnek, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoportnak, valamint a rendőrségi és igazságügyi munkacsoportnak.

---

(1)  HL L 204., 2007.8.4., 18. o.

(2)  HL L 82., 2006.3.21., 15. o.

(3)  HL L 213., 2008.8.8., 49. o.

(4)  HL C 61. E, 2004.3.10., 381. o.; HL C 81. E, 2004.3.31., 105. o.; HL C 103. E, 2004.4.29., 665. o.; HL C 157. E, 2006.7.6., 464. o.; HL C 305. E, 2006.12.14., 250. o.; HL C 287. E, 2007.11.29., 349. o.; HL C 175. E, 2008.7.10., 564. o.; Elfogadott szövegek, 2008.10.22., P6_TA(2008)0512.

(5)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(6)  HL L 261., 2004.8.6., 24. o.

(7)  HL L 355., 2002.12.30., 1. o.

(8)  Lásd különösen a Tanács Jogi Szolgálatának e tárgyban megfogalmazott véleményét és a főtanácsnok által 2008. október 14-én az adatmegőrzésről szóló 2006/24/EK irányelvre vonatkozóan az Írország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-301/06 sz. ügyben megfogalmazott véleményt.

(9)  CRS-jelentés az Egyesült Államok Kongresszusa számára: Data Mining and Homeland Security: An Overview by Jeffrey Seifert; Effective Counter-terrorism and the Limited Role of Predicative Data Mining by CATO Institute; Protecting Individual Privacy in the Struggle Against Terrorists: A Framework for Program Assessment; No dream ticket to security by Frank Kuipers, Clingendael Institute, 2008. augusztus.

---