(1)

A referenciamutatók az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontja alapján kritikusnak tekinthetők. A 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a referenciamutatóknak – az ilyen referenciamutatók kritikus referenciamutatónak történő minősítése érdekében – olyan adatszolgáltatók által szolgáltatott bemeneti adatokon kell alapulniuk, amelyek többségükben valamely tagállam területén találhatók, és azokat az adott tagállamban kritikusnak kell minősíteni. A Bizottság 2016. augusztus 11-én elfogadta az (EU) 2016/1368 bizottsági végrehajtási rendeletet (2), amely létrehozta a kritikus referenciamutatók jegyzékét.

(2)

Az (EU) 2016/1011 rendelet alkalmazandó az Európai Gazdasági Térségben (EGT), és 2019. december 6-án átültették a norvég jogba.

(3)

2020. december 3-án a norvég illetékes hatóság, a Finanstilsynet, az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján javasolta, hogy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) ismerje el kritikus referenciamutatóként a norvég bankközi kamatláb (NIBOR) elnevezésű mutatót, mivel a NIBOR Norvégiában kritikusnak minősül, és olyan adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, amelyek mindegyike Norvégiában található.

(4)

A NIBOR az azon kamatlábak átlaga alapján számított referencia-kamatláb, amelyek mellett a norvég pénzpiacon aktív bankok hajlandóak különböző futamidőkre fedezetlen pénzeszközöket kölcsönözni egymásnak. A NIBOR-t napi alapon, öt különböző futamidőre kell meghatározni: egy hétre, valamint egy, két, három és hat hónapra. A NIBOR-panelben 2020. december 3-án hat bank vett részt, mindegyik norvégiai székhelyű.

(5)

Az ESMA-nak benyújtott értékelésben a Finanstilsynet megállapította, hogy ha a NIBOR-t beszüntetnék, vagy azt olyan bemeneti adat vagy olyan adatszolgáltatói panel alapján állítanák elő, amely már nem teljes mértékben tükrözi a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, az Norvégiában jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolna a pénzügyi piacok működésére.

(6)

A Finanstilsynet adatai szerint a NIBOR-t a háztartásoknak és nem pénzügyi intézményeknek nyújtott hiteleknél használják referenciaként, amelyek összege körülbelül 418 milliárd EUR, ami a Norvégiában háztartásoknak és nem pénzügyi intézményeknek nyújtott összes hitel 94 %-ának, valamint Norvégia bruttó hazai terméke (GDP) 136 %-ának felel meg. A NIBOR emellett a változó kamatozású norvég kötvényállomány teljes névértékének körülbelül 60 %-ánál szolgál a kamatszelvény-kifizetések referenciájaként, összesen mintegy 130 milliárd EUR értékben. A Finanstilsynet egyetlen központi szerződő féltől származó adatok alapján azt is igazolta, hogy 2020 októberétől a NIBOR kimagasló összegben, legalább 1988 milliárd EUR névérték tekintetében referenciaként szolgál a tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekben. Végül a Finanstilsynet jelezte, hogy a NIBOR-t jelenleg befektetési alapoknál is referenciaként használják, és az érintett alapok összesített nettó eszközértéke eléri a 0,3 milliárd EUR-t. A NIBOR-t referenciaként használó pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek teljes értéke ezért legalább nyolcszor nagyobb Norvégia bruttó nemzeti termékénél.

(7)

A Finanstilsynet értékelése megállapítja, hogy a NIBOR alapvető fontosságú a norvég pénzügyi stabilitás és piaci integritás szempontjából, továbbá megszüntetése vagy megbízhatatlansága Norvégiában jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolna a pénzügyi piacok működésére, a vállalkozásokra és a fogyasztókra, mivel azt hitelek, fogyasztóihitel-termékek, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek és befektetési alapok kapcsán egyaránt használják.

(8)

Az ESMA 2021. január 28-án a Bizottságnak megküldött véleménye szerint a Finanstilsynet értékelése megfelel az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikkének (3) bekezdésében szereplő követelményeknek, továbbá a Finanstilsynet kvantitatív adatokkal támasztotta alá a NIBOR kritikus referenciamutatóként való elismerésének jogosultságát, illetve a NIBOR-nak a norvég gazdaságban betöltött létfontosságú szerepére vonatkozó analitikai érvelést.

(9)

Az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottságnak legalább kétévente felül kell vizsgálnia a kritikus referenciamutatók jegyzékét, és ezeket a referenciamutatókat az Unióban található referenciamutató-kezelőknek kell előállítaniuk. 2020. január 31-én az Egyesült Királyság kilépett az Unióból. Az Egyesült Királyságban található referenciamutató-kezelők által előállított referenciamutatók ezért már nem minősülhetnek kritikus referenciamutatóknak, és törölni kell azokat az (EU) 2016/1368 végrehajtási rendelet mellékletében szereplő kritikus referenciamutatók jegyzékéből. A londoni bankközi kamatlábat (LIBOR) 2017. december 19-én kritikus referenciamutatónak minősítették, ezért a LIBOR-t törölni kell az (EU) 2016/1368 végrehajtási rendelet mellékletében szereplő kritikus referenciamutatók jegyzékéből.

(10)

Az (EU) 2016/1011 rendeletet az (EU) 2019/2175 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) módosította többek között oly módon, hogy 2022. január 1-jétől az ESMÁ-t jelölte meg az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kritikus referenciamutatók kezelőinek illetékes hatóságaként. A kritikus referenciamutatók kezelőinek az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hatásköre azonban az érintett illetékes nemzeti hatóságnál marad. Ezért a kritikus referenciamutatóknak a Bizottság által összeállított jegyzékében indokolt különbséget tenni az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kritikus referenciamutatók és az említett rendelet 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett kritikus referenciamutatók között.

(11)

Az (EU) 2016/1368 végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

A NIBOR alapvető fontosságára, széles körű használatára és a norvégiai tőkeelosztásban betöltött szerepére tekintettel e rendeletnek sürgősséggel hatályba kell lépnie.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,