4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/11

(1)

1997 januárjában a 119/97/EK tanácsi rendelet (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK vagy az érintett ország) származó egyes gyűrűs iratgyűjtő szerkezetek (RBM) behozatalára. A vámkezelés előtti nettó közösségi határparitáson számított árra alkalmazandó végleges vámtétel a World Wide Stationery Mfg („WWS”) esetében – ez a vállalat egyéni elbánásban részesült – 32,5 %, a KNK többi vállalata esetében 39,4 % volt. Ezek a vámtételek a 17- vagy 23-gyűrűstől eltérő RBM-típusokra vonatkoztak (8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód), a 17- és 23-gyűrűs RBM-re pedig (8305100021, 8305100022 és 8305100029 TARIC-kód) a 325 EUR/1 000 darabos minimum importár (MIP) és a vámkezelés előtti közösségi határparitáson számított ár közötti különbözetnek megfelelő vám vonatkozott, amennyiben az utóbbi összeg alacsonyabb volt a MIP-nél.

(2)

A fent említett intézkedések abszorpcióellenes felülvizsgálata iránti, az alaprendelet 12. cikke alapján benyújtott kérelmet követően 2000 szeptemberében a 17- és 23-gyűrűstől eltérő RBM-re (8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód) alkalmazandó vámtételt a 2100/2000/EK tanácsi rendelettel (3) a WWS esetében 51,2 %-ra, a többi KNK-beli vállalat esetében 78,8 %-ra növelték.

(3)

Az Indonéziából származó RBM behozatalára 2002 júniusa óta dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések vannak hatályban. Ezeket az intézkedéseket, amelyekre a jelenlegi felülvizsgálat nem terjed ki, a 2002. június 4-i 976/2002/EK tanácsi rendelet, illetve 977/2002/EK tanácsi rendelet (4) vezette be.

(4)

A 119/97/EK tanácsi rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Vietnamból feladott RBM útján történő állítólagos kijátszására vonatkozó vizsgálatot követően az intézkedéseket az 1208/2004/EK tanácsi rendelettel (5) kiterjesztették a Vietnamból feladott behozatalokra.

(5)

2004 áprilisában vizsgálatot indítottak (6) a 119/97/EK tanácsi rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedések Thaiföldről feladott RBM útján történő állítólagos kijátszása tekintetében, függetlenül attól, hogy azokat Thaiföldről származóként jelentik-e be.

(6)

Az előző két preambulumbekezdésben említett két vizsgálat a jelenlegi vizsgálat eredményeitől függetlenül zajlott.

(7)

A KNK-ból származó egyes RBM-típusok behozatalára hatályban lévő dömpingellenes intézkedések (7) közelgő lejáratáról szóló értesítés kihirdetését követően a Bizottsághoz 2001. október 23-án egy kérelem érkezett ezen intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése alapján történő felülvizsgálata iránt.

(8)

A kérelmet két közösségi termelő, a Koloman Handler AG és a Krause Ringbuchtechnik GmbH (a kérelmezők) nyújtotta be, akik az RBM teljes közösségi termelésének többségét képviselik. A kérelmet azzal indokolták, hogy az intézkedések lejárata valószínűleg a KNK-ból származó, kárt okozó dömpingelt behozatalok mennyiségének növekedéséhez vezetne.

(9)

Miután a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően úgy határoztak, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálat indításához, a Bizottság felülvizsgálatot kezdeményezett (8).

(10)

A Bizottság a lejárat előtti felülvizsgálat megkezdéséről hivatalosan értesítette az ismerten érintett exportáló termelőket, importőröket és felhasználókat, az exportáló ország képviselőit, a kérelmező közösségi termelőket és a többi ismert közösségi termelőt. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban közöljék, és a vizsgálat megkezdéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek.

(11)

Minden, a fenti határidőn belül ezt kérelmező félnek, aki bizonyítani tudta, hogy meghallgatását különös okok támasztják alá, meghallgatási lehetőséget biztosítottak.

(12)

Kérdőívet küldtek a felülvizsgálat megkezdéséről hivatalosan értesített feleknek, illetve azoknak a feleknek, akik ezt a vizsgálat kezdeményezéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül kérték. Az említetteken kívül még egy indiai termelővel (analóg ország) vették fel a kapcsolatot, akinek szintén kérdőívet küldtek.

(13)

A kérdőívekre a két kérelmező közösségi termelőtől, az érintett ország egy exportáló termelőjétől, valamint az analóg ország egy exportáló termelőjétől és két független közösségi importőrtől érkezett válasz.

(14)

Minden érintett felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek a végleges dömpingellenes vámok bevezetésére irányuló javaslat szándékához vezettek. A feleknek kijelöltek egy időszakot, amelyen belül e tájékoztatást követően előadhatták észrevételeiket. A felek megjegyzéseit mérlegelték, és szükség esetén a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(15)

Megkerestek és ellenőriztek minden olyan adatot, amelyre a dömping és a károkozás folytatódása vagy visszatérése valószínűségének és a közösségi érdeknek a meghatározásához szükség volt. A következő vállalatok telephelyén végeztek ellenőrző látogatásokat:

(16)

A dömping folytatódásának vagy visszatérésének valószínűségét felmérő vizsgálat a 2001. január 1-jétől 2001. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki (vizsgálati időszak vagy VI). A károkozás folytatódása vagy visszatérése valószínűségének értékelése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata az 1998. január 1-jétől a VI végéig tartó időszakra vonatkozott (bázisidőszak).

(17)

Az érintett termék megegyezik az eredeti vizsgálatban tárgyalttal, azaz egyes, két négyszögletű acéllapból vagy -huzalból álló gyűrűs iratgyűjtő szerkezetek, amelyekre legalább négy, acélhuzalból készült félgyűrűt rögzítettek, és amelyeket acél bevonat tart össze. A szerkezet a félgyűrűk széthúzásával vagy a gyűrűs iratgyűjtő szerkezethez rögzített kis méretű, acélból készült kioldó szerkezettel nyitható. A gyűrűk alakja változó, a legelterjedtebbek a kör vagy D betű alakúak. Az RBM jelenleg az ex 8305 10 00 KN-kód alá sorolható (a 17- vagy 23-gyűrűstől eltérő szerkezetek esetében 8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód, a 17- és 23-gyűrűs szerkezetek esetében 8305100021, 8305100022 és 8305100029 TARIC-kód). Az ugyanezen KN-kód alá tartozó emelőkaros szerkezetekre (LAM) e vizsgálat hatálya nem terjed ki.

(18)

Az RBM-et a papír, karton és műanyag bevonatú irodai dossziék, prezentációs és egyéb fűzött dossziék összeállítására használják.

(19)

Az RBM-ből a VI során számos különböző típust értékesítettek a Közösségben. E típusok között a különbséget a talp szélessége, a szerkezet típusa, a gyűrűk száma, a kioldó rendszer, a névleges papírtároló kapacitás, a gyűrűk átmérője, a hossz és a gyűrűk közötti távolság alapján határozták meg. Tekintve, hogy az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságok minden típus esetében megegyeznek, valamint hogy bizonyos tartományon belül ezek egymással felcserélhetők, azt állapították meg, hogy a jelenlegi vizsgálat alkalmazásában valamennyi RBM egyetlen terméknek tekintendő.

(20)

Megállapítást nyert, hogy az analóg országban (India) előállított és a belföldi piacon eladott RBM és a KNK-ból a Közösségbe exportált RBM ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal és felhasználásokkal rendelkezik.

(21)

Azt is megállapították, hogy a Közösségbe importált, a KNK-ból származó RBM, illetve a közösségi iparág által előállított és a közösségi piacon eladott RBM alapvető fizikai és műszaki tulajdonságait és felhasználásait tekintve nem különbözik egymástól.

(22)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az analóg országban előállított és a belföldi piacán eladott RBM, a KNK-ból származó, a Közösségbe exportált RBM, valamint a közösségi iparág által előállított és a közösségi piacon eladott RBM az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(23)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a jelenlegi intézkedések lejárata várhatóan a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne-e.

(24)

A panaszban megnevezett három kínai exportáló termelő közül csak a WWS tanúsított együttműködést; ennek a vállalatnak az eredeti, illetve az abszorpcióellenes vizsgálatban egyaránt egyéni elbánást biztosítottak. A másik két exportáló vállalat azt állította, hogy a VI során az érintett terméket nem exportálták a Közösségbe. E vállalatok egyike azonban vélhetőleg érintett a Thaiföldön keresztül történő kijátszási gyakorlatokban, amelyeket az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgált (lásd a (42) és (43) preambulumbekezdést).

(25)

Az Eurostat szerint az egyetlen együttműködő vállalat exportértékesítéseinek mennyisége jelentette a VI során a KNK-ból származó összes behozatalt. Ez a mennyiség a jelenlegi vizsgálat VI-je során a teljes közösségi fogyasztás 1,9 %-át teszi ki, szemben az eredeti vizsgálat – 1994. október 1-jétől 1995. szeptember 30-ig tartó – VI-je során regisztrált 45 %-kal.

(26)

Az eredeti vizsgálathoz képest csak az analóg ország megválasztása változott, ettől eltekintve a dömpingkülönbözet kiszámításához használt módszer ugyanaz.

(27)

Mivel a KNK átmenetben lévő gazdaság, a rendes értéket egy alkalmas, piacgazdasági elvek szerint működő harmadik országból (analóg ország) nyert információk alapján határozták meg, amelyet az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően választottak ki.

(28)

Az eredeti vizsgálatban Malajziát választották ki analóg ország gyanánt. Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy Malajziában a termelés időközben leállt és áthelyeződött többek között Indiába, egy másik reprezentatív ország kiválasztására volt szükség. A lejárat előtti felülvizsgálat iránti kérelemben Indiát javasolták a rendes érték megállapításához használt analóg országnak. Más jelölt nem merült fel. Azt is megállapították, hogy az India kiválasztását támogató okok – azaz a belföldi piac mérete, piacának nyitottsága és hozzáférése az alapanyagokhoz – rendes versenyfeltételeket biztosítanak. A felkeresett indiai termelő kész volt az együttműködésre, és reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkezett. Ez a vállalat kapcsolatban állt az együttműködő kínai exportáló termelővel, de nem láttak okot annak feltételezésére, hogy ez bármilyen hatással lehetne a rendes érték meghatározására. Ezért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően Indiát alkalmas analóg országnak tekintették a rendes érték megállapítása céljából.

(29)

A hasonló termék belföldi értékesítéseit az analóg országban a VI során nyereségesnek és reprezentatívnak találták. A rendes értéket ezért az analóg országban, azaz Indiában, rendes kereskedelmi forgalomban független vásárlók által fizetett vagy fizetendő ár alapján határozták meg.

(30)

Mivel az érintett terméket független közösségi vásárlók részére exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően állapították meg, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján.

(31)

A tisztességes összehasonlítás céljából, és az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban kiigazítások formájában megfelelő engedményeket biztosítottak az árakat és azok összehasonlíthatóságát befolyásoló belföldi szállítás, a kedvezmények és alkalmazott engedmények, anyagmozgatási és rakodási költségek, szállítási és hitelköltségek, jutalék és biztosítási költségek tekintetében.

(32)

Ebben a tekintetben azonban meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a Közösségbe exportált RBM-típusok sokfélesége és mennyisége radikálisan visszaesett. Emiatt az analóg ország belföldi piacán a VI során eladott hasonló termék típusait az egyetlen együttműködő exportáló termelő által a KNK-ból közvetlenül exportált típusoknak csak 10 %-ával lehetett összehasonlítani. Ezzel szemben az eredeti vizsgálatban az összehasonlítás a teljes értékesítési volumen 75 %-án alapult. A jelenlegi vizsgálat VI-je során a KNK-ból érkező közvetlen kivitelek többsége a termék egy olyan „rejtett szegmenséből” állt, mint a MIP alá tartozó 17- és 23-gyűrűs szerkezetek.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a súlyozott átlag rendes értéket a súlyozott átlag exportárral hasonlították össze, azonos kereskedelmi szinten. Az összehasonlítás nem mutatott dömpinget.

(34)

A dömpinggyakorlatok tekintetében az együttműködő kínai exportáló termelő, a WWS esetében nem állapítottak meg dömpinget. A WWS közvetlenül a Közösségbe irányuló exportértékesítései azonban a jelenlegi vizsgálat VI-je során lényegesen kisebbek voltak az eredeti vizsgálatban regisztráltnál. Ezenkívül a WWS közvetlenül a KNK-ból történő kiviteleiben az RBM felső kategóriáin volt a hangsúly, különösen a MIP formájában kivetett vám alá tartozó 17- és 23-gyűrűs modelleken (lásd a fenti (32) preambulumbekezdést). Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy e behozatalok után szinte egyáltalán nem fizettek dömpingellenes vámot. Ez az eredmény nem összevethető az eredeti vizsgálatban kiszámított dömpingkülönbözettel, mivel nem lehetett kiszámítani a dömpingellenes vám alá tartozó RBM-modellek – egyben a Közösség piacán legnagyobb mennyiségben forgalmazott modellek – dömpingkülönbözetét, amelyeket a jelenlegi vizsgálat VI-je során közvetlenül a KNK-ból nem exportáltak. Az értékesítési volumen terén is csak az analóg ország belföldi piacán eladott hasonló terméket és a KNK-ból a Közösségbe történő értékesítés 10 %-át képező modelleket lehetett volna szembeállítani. A fentiek fényében úgy ítélték, hogy a dömping folytatódásáról nem lehet egyértelmű következtetést levonni.

(35)

A dömping folytatására vonatkozó egyértelmű következtetés hiányában a továbbiakban a dömping visszatérésének valószínűségét vizsgálták.

(36)

Ebben a tekintetben a következő összetevőket elemezték: a) a kínai exportáló termelők szabad kapacitása és beruházásai; b) az együttműködő kínai exportáló termelő magatartása harmadik országok piacán; c) a nem együttműködő vállalatok által harmadik országok felé értékesített érintett termék kiviteleinek mennyiségi és árszerkezete.

(37)

Érdemes emlékeztetni arra, hogy a WWS-en kívüli exportáló vállalatok együttműködésének hiányában a KNK-ban folyó termelésről, a kihasználatlan termelőkapacitásról és a kínai piacon végzett értékesítésről az együttműködő termelő által megadottakon kívül információ nem állt rendelkezésre.

(38)

Az együttműködő vállalat termelőkapacitása 1999-től a VI-ig állandó volt. Mivel azonban az érintett termék termelése 1999 és a VI között 28 %-kal esett vissza, valószínűsíthető, hogy az együttműködő exportáló termelőnek jelentős, teljes kapacitásának mintegy egyharmadát kitevő kihasználatlan termelőkapacitása maradt. Ebből következik, hogy ha az intézkedéseket hagyják lejárni, ez a termelő bármikor gyorsan növelheti termelését és azzal bármelyik exportpiacot célba veheti, a közösségi piacot is beleértve. Meg kell még jegyezni, hogy ezen egyetlen együttműködő exportáló termelő kihasználatlan kapacitása a közösségi fogyasztásnak nagyjából a felét teszi ki. Ezenkívül az is okkal feltételezhető, hogy a többi kínai exportáló termelő szintén jelentős szabad kapacitással rendelkezik, tekintve, hogy a kínai export egészében visszaesett, arra utaló információ viszont nincs, hogy a KNK kapacitása is csökkent volna.

(39)

Meg kell jegyezni, hogy az együttműködő vállalat 1999-től a VI-ig magas szinten folytatta a gépekre és felszerelésre irányuló beruházásokat, bár ezek mértéke fokozatosan csökkent.

(40)

Az együttműködő vállalat harmadik országok felé (a Közösséget nem számítva) történő exportértékesítéseinek mennyisége 8 %-kal csökkent 2000-től a VI-ig. Ugyanebben az időszakban a harmadik országok felé felszámított átlagos exportár 12 %-kal esett vissza.

(41)

A jelenlegi vizsgálatban az együttműködéstől elzárkózó felek tekintetében a megállapításokat az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján kellett megtenni. Együttműködés hiányában a más országokba irányuló kínai kivitel mennyiségének és árainak megállapításához amerikai és kínai statisztikákat vettek figyelembe. Bár a kínai kivitelek abszolút értéke információforrásonként változik, azt mindkét statisztika megerősítette, hogy az 1999 és a VI közötti időszakban az RBM kínai kivitele világszerte jelentős mértékben esett vissza. A kínai statisztika szerint a világpiacra exportált RBM 1999-ben körülbelül 662 millió darab volt, ami a VI során 523 millió darabra esett vissza. Az átlagos exportár ugyanezen időszakban nagyjából stabil volt, noha ez különböző, árában egymástól erősen eltérő terméktípusokat foglalt magában. Amint a (38) preambulumbekezdésben már szerepelt, a nem együttműködő kínai exportáló termelők termelőkapacitásának csökkenésére vonatkozó információk hiányában valószínűsíthető, hogy továbbra is jelentős kihasználatlan kapacitással rendelkeznek. Ilyen helyzetben ésszerű mérlegelni azt, hogy amennyiben a dömpingellenes intézkedések lejárnak, a közösségi piac újból vonzó célpont lesz e kínai exportőrök számára, akik ismét jelentős mennyiségben kezdhetik újra a közösségi piacra irányuló kiviteleiket.

(42)

Fontos megjegyezni ezenkívül, hogy az OLAF vizsgálatot végzett annak eldöntése érdekében, hogy a Thaiföldről származóként bejelentett RBM-behozatal ténylegesen abból az országból származik-e, vagy – ahogyan feltételezték – valójában a KNK-ból származik.

(43)

Az OLAF és az érintett tagállamok vizsgálatai ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy az RBM nem thaiföldi származású volt. A vizsgálatok megállapították továbbá azt is, hogy az említett forgalom jelentős része nem preferenciális kínai származású volt, és mint ilyen, dömpingellenes vámok tárgyát képezte.

(44)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Thaiföldön keresztül exportált terméktípusok a közvetlenül a KNK-ból szállított 17- és 23-gyűrűs modellekkel szemben a közösségi piacon a VI során a legnagyobb mennyiségben értékesített RBM-modellekből álltak. Ez lehetővé tette az összehasonlítást a közösségi piacon legtöbbet értékesített modellek bevonásával. A Thaiföldről a Közösségbe exportált RBM-et ilyenformán összehasonlították az analóg ország belföldi piacán értékesített hasonló terméktípusok némelyikével. Ennek eredményével óvatosan kell bánni, mivel a Thaiföldről érkező RBM-behozatalok teljes körű vizsgálata nélkül a számításokat csak arra a FOB Bangkok árajánlatra lehetett építeni, amelyet a közösségi iparág adott meg a VI során és azt követően Thaiföldről a Közösségbe exportált terméktípusokra. A számítás alapján azonban úgy tűnt, hogy a Thaiföldről exportált RBM exportárai alacsonyabbak voltak az indiai belföldi piac árainál, ezért az sem kizárható, hogy ezeket az RBM-behozatalokat a Közösség felé dömpingelt árakon értékesítették.

(45)

Fel kell idézni emellett azt is, hogy az eredeti vizsgálatot követően – amely a WWS tekintetében 32,5 %-os, a többi kínai exportáló termelő számára 39,4 %-os vám kivetésével zárult – 2000 októberében egy abszorpcióellenes vizsgálat a vám megemeléséhez vezetett, a WWS esetében 51,2 %-ra, az összes többi vállalat esetében pedig 78,8 %-ra.

(46)

A KNK-ból származó RBM behozatalaival szemben a harmadik országok nem alkalmaznak kereskedelmi védintézkedéseket.

(47)

A vizsgálat azt mutatta, hogy az együttműködő exportáló termelő és – minden valószínűség szerint – a másik két kínai exportáló termelő egyaránt jelentős szabad kapacitással rendelkezik, figyelembe véve kiviteleik jelentős visszaesését 1999. és a VI között. Ráadásul az egyetlen együttműködő exportáló termelő szabad kapacitása kielégítené a közösségi fogyasztásnak körülbelül a felét.

(48)

A VI-ben a látható közösségi fogyasztás körülbelül 270 millió darab volt, amelyből mindössze 5 millió darabot jelentettek be a KNK-ból származóként. Az eredeti vizsgálat VI-jében (1994. október 1-jétől 1995. szeptember 30-ig) a kínai exportáló termelők 126 millió darabot exportáltak a Közösségbe. Ennek alapján, és figyelembe véve a kínai exportáló termelők jelentős szabad kapacitását, a dömpingellenes intézkedések lejárata esetén a KNK-ból a közösségi piacra irányuló behozatal valószínűleg ismét jelentős mennyiségben folytatódna. Amellett, hogy ezeket a kínai vállalatokat nagyarányú szabad kapacitásuk az export felé kényszeríti, ezek a kivitelek minden valószínűség szerint dömpingelt árakon történnének. Bár az együttműködő termelővel végzett összehasonlítás nem mutatta ki a dömpinget, ez nagyon kis, az eredeti vizsgálat dömpingszámításával nem összevethető minta alapján készült. Másrészről a vizsgálatban nem együttműködő kínai vállalatok egyike egy Thaiföldön található, kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportálta az RBM-et a közösségi piacra. A számítások szerint elképzelhető, hogy ezek az értékesítések dömpingelt árakon történtek. Ezért nem zárható ki, hogy az abszorpcióellenes vizsgálat után alig egy évvel a dömpinggyakorlat tovább folytatódott.

(49)

E megállapítások és események alapján valószínűsíthető, hogy amennyiben a kínai exportőrök újra exportálnának az EU-ba, ezek a kivitelek a rendes értéknél alacsonyabb árakon történnének. Következésképpen számítani kellene arra, hogy a jelenlegi vámok nélkül a Kínából származó dömping ismét előállna.

(50)

A VI során az RBM-et a Közösségben a következő termelők gyártották:

(51)

Az első két termelő kérelmezte a vizsgálatot, és abban együtt is működtek. Az együttműködő közösségi termelők az RBM teljes közösségi termelésének több mint 90 %-át képviselték a VI során. Ezért úgy tekintették, hogy ezek a termelők az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a közösségi iparágat képviselik. A továbbiakban rájuk a közösségi iparág megnevezéssel hivatkozunk. A VI-t követően a két vállalat egyazon vállalatcsoport tagja lett, de termelésük továbbra is a Közösségben maradt. Ez a vállalatcsoport független a kínai exportáló termelőktől.

(52)

A közösségi iparág közösségi piacon végzett RBM-értékesítéseinek meghatározásához az együttműködő közösségi termelők kérdőívre adott válaszait használták. A közösségi iparág meghatározásában nem szereplő közösségi termelő értékesítéseinek kiszámítása céljából más elérhető információkat is felhasználtak.

(53)

A KNK-ból származó behozatalok és a Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok tekintetében az Eurostat adatait használták, kivéve a VI-ben a KNK-ból származóként bejelentett behozatalokra vonatkozóan, amelyekhez az együttműködő kínai exportáló termelő által megadott adatokat vették alapul.

(54)

A más harmadik országokból származó behozatalokat illetően az Indiára és Indonéziára vonatkozó dömpingellenes eljárásból nyertek adatokat az e két országból származó behozatalról, a VI-hez kapcsolódók kivételével. A kérdőívekre adott válaszokban vagy az előző vizsgálatokban nem szereplő behozatali mennyiségek kiszámításához az Eurostat adatait vették alapul. A Magyarországról származó behozatal tekintetében az egyik együttműködő közösségi termelő válaszait használták. Magyarország és az e preambulumbekezdésben említett országok kivételével a harmadik országok tekintetében az Eurostattól kapott információt használták. Meg kell jegyezni, hogy az Eurostat adatokat tonnáról darabra kellett átszámítani.

(55)

Mindezek alapján a látható közösségi fogyasztás a bázisidőszak során 9 %-kal csökkent, az 1998-as 297 millió darabról (millióra kerekített adatok) 270 millió darabra a VI-ben. Az 1999-re és 2000-re vonatkozó adat 306 millió darab, illetve 316 millió darab.

(56)

A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok drasztikusan csökkentek, az 1998-as 44 millió darabról 1999-ben 24 millió darabra, 2000-ben 10 millió darabra és a VI-ben 5 millió darabra. A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok piaci részesedése a bázisidőszak minden évével csökkent, az 1998-ban regisztrált 14,8 %-ról 1999-ben 7,8 %-ra, 2000-ben 3 % és végül a VI-ben 1,9 %-ra.

(57)

A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok átlagára 1998 (141 EUR) és a VI (278 EUR) között 96 %-kal emelkedett. A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok árának felfelé ívelő tendenciája sokkal inkább a MIP alá tartozó drágább terméktípusok (a 17- és 23-gyűrűs RBM) túlsúlyba kerülését tükrözi, semmint egy valódi áremelkedést.

(58)

Az OLAF vizsgálatának megállapításai alapján korábban már említést nyert, hogy a Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok jelentős része valójában Kínából származott. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok az 1998-as egymillió darabról 1999-ben 16 millió darabra, 2000-ben 17 millió darabra és a VI-ben 20 millió darabra emelkedtek. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok piaci részesedése a bázisidőszak minden évével nőtt, az 1998-as 0,3 %-ról 1999-ben 5,2 %-ra, 2000-ben 5,3 %-ra és a VI-ben 7,4 %-ra. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok átlagára ugyanebben az időszakban 9 %-kal csökkent, 100 EUR-ról 91 EUR-ra. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalokról rendelkezésre álló részletesebb árinformációk a Thaiföldön keresztül exportált RBM egy európai forgalmazójának viszonteladói áraira vonatkoznak. Megállapítást nyert, hogy ezek a viszonteladói árak átlagosan 12 %-kal voltak alacsonyabbak a közösségi iparág értékesítési árainál.

(59)

A közösségi iparág termelése a bázisidőszak alatt 17 %-kal csökkent, az 1998-as 100-ról (index) 1999-ben 91-re, 2000-ben 89-re és a VI-ben 83-ra. A Koloman Handler AG 2000. évi döntése termelése egy részének Magyarországra történő áthelyezéséről szintén a termelés említett évi visszaesésének tudható be. A VI-ben a Koloman Handler AG csődöt jelentett, és termelése 2001 második felében jelentősen visszaesett.

(60)

A közösségi iparág termelőkapacitása 7 %-kal csökkent a bázisidőszakban. 1999-ben 107-re nőtt (index), majd 2000-ben 93-ra csökkent a Koloman Handler AG azon döntésének következtében, hogy termelése egy részét Magyarországra helyezte át. A termelőkapacitás a VI-ben stabilizálódott.

(61)

Az 1998-as 80 %-os kapacitáskihasználás 1999-ben 70-75 %-ra esett vissza, majd 2000-ben 76-80 %-ra nőtt, a VI-ben pedig ismét 70-75 %-ra csökkent.

(62)

A közösségi iparág zárókészletei a bázisidőszakban 37 %-kal csökkentek, ami az említett időszak minden évében csökkenést jelentett. E csökkenés első számú tényezője a Koloman Handler AG termelésének lassulása volt a csőd bejelentését követően. A készletek eladás előtti tárolásának időtartama a bázisidőszak során 10 nappal rövidebb lett.

(63)

A közösségi iparág értékesítései a közösségi piacon a bázisidőszakban 8 %-kal csökkentek, az 1998-as 119 millió darabról 109 millió darabra a VI-ben. Az értékesítés 1999-ben is csökkent, 115 millió darabra, és 2000-ben nagyjából ezen a szinten maradt.

(64)

A közösségi iparág tulajdonában lévő piaci részesedés a bázisidőszakban enyhén nőtt, az 1998-ban mért 40,1 %-ról 40,4 %-ra a VI-ben, bár közben 1999-ben és 2000-ben jelentősen visszaesett, 37,6 %-ra, illetve 36,2 %-ra.

(65)

Miközben a közösségi fogyasztás 9 %-kal csökkent a bázisidőszakban, a közösségi iparág értékesítési volumene 8 %-kal csökkent. A másik oldalon a KNK-ból és Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok összesített volumene 44 %-kal esett vissza a bázisidőszakban. A közösségi iparág így kismértékben növelhette piaci részesedését, míg a KNK-ból származóként bejelentett behozatalok vesztettek piaci részesedésükből, a Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok pedig növelték piaci részesedésüket.

(66)

A közösségi iparág által a közösségi piacon független vásárlók részére eladott RBM eladási árának súlyozott átlaga a bázisidőszak minden évével csökkent, az 1998-as ezer darabonkénti 206 EUR-ról 1999-ben 190 EUR-ra, 2000-ben 177 EUR-ra és a VI-ben 174 EUR-ra, azaz a bázisidőszakban összesen 16 %-kal. Az Indonéziából származó behozatalokkal szembeni dömpingellenes intézkedéseket csak 2002 júniusában hozták meg, így tehát nem zárható ki, hogy az Indonéziából érkező dömpingelt RBM szintén befolyásolta az árak alakulását a bázisidőszak során.

(67)

A fő nyersanyagok eladási ára (acélszalag és acélhuzal) nem követte ezt a negatív tendenciát. A fajlagos bérköltségek viszont, amelyek a teljes fajlagos költség több mint kétötödét teszik ki, jelentősen csökkentek a bázisidőszakban.

(68)

Mivel egyes, az üzletág általános teljesítményét nem tükröző tételek hatása jelentős volt (különösen a megvásárlást követően a cégérték leírásáé), a közösségi iparág nyereségességének értékeléséhez az üzemi nyereség különbözetét a cégérték leírása előtt jobb mutatónak ítélték az adózás előtti haszonrésnél. A közösségi iparág független közösségi vásárlók felé történő értékesítései egyenletesen gyenge üzemi nyereség különbözetet hoztak. A nyereségesség az 1998-as 0-3 %-ról 1999-re 3,1 %-6 %-ra javult, majd 2000-ben hirtelen 0 % és -3 % közé esett vissza, a VI-ben pedig -3 % alatt volt. Ez a negatív teljesítmény bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy a két érintett vállalat csődöt jelentett: a Koloman Handler AG 2001 júliusában, a Krause Ringbuchtechnik GmbH 2002 áprilisában (azaz a VI vége után nem sokkal).

(69)

A beruházások elemzése az üzemre és gépekre irányuló beruházásra összpontosított, amely a VI során az összes beruházás több mint 90 %-át jelentette. A cégértékbe fektetett tőkét nem vették figyelembe, mivel az nem tükrözi a közösségi iparág sokéves rendszeres teljesítményét, tekintve, hogy a beruházás egy vállalatvásárlás eredménye volt, amely egy egyszeri esemény. Az üzembe és gépekbe fektetett tőke a bázisidőszak során 65 %-kal csökkent. Az 1999-es 52-ről (index) 2000-ben 48-ra, a VI-ben pedig 35-re esett vissza.

(70)

A közösségi iparág tőkeszerzési képességét egyenletesen gyenge nyereségessége csorbította.

(71)

Minthogy a törzstőke 2000-ben negatívba fordult, és ezt követően mindkét közösségi termelő csődöt jelentett, a tőkebefektetés megtérülésének méréséhez az összvagyon utáni jövedelmet (ROTA) vették alapul. A ROTA 1998-ban és 1999-ben stabilan 0 és 3 % között volt, majd 2000-ben hirtelen 0 és –5 % közé esett vissza, a VI-ben pedig –10 %-nál is alacsonyabb volt.

(72)

Az egyszerűsített nettó üzemi készpénzforgalom elemzése – azaz az üzemi nyereség plusz az értékcsökkenési leírás (a cégérték leírásának kivételével) – az üzemi nyereség különbözethez hasonló tendenciát mutat. A készpénzforgalom az 1998-as 100-ról (index) 1999-ben 126-ra emelkedett, majd 2000-ben hirtelen 62-re, illetve a VI-ben –65-re zuhant.

(73)

A foglalkoztatás (teljes munkaidős egységek) a bázisidőszak minden évében csökkent, az 1998-as 100-ról (index) 1999-ben 86-ra, 2000-ben 82-re és a VI-ben 77-re.

(74)

Az egy alkalmazottra jutó ezer darabban mért termelékenység a bázisidőszakban 8 %-kal javult, miközben a termelés egy egységére eső, EUR/kg-ban mért munkaerőköltségek 12 %-kal csökkentek ugyanebben az időszakban.

(75)

A KNK-ból származóként bejelentett behozatalokkal kapcsolatban nem tettek megállapítást a tényleges dömpingről a VI-ben, mivel az e behozatalokról szóló megállapítások az RBM túl szűk, és semmiképpen nem reprezentatív körére vonatkoztak. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok esetében ráadásul a dömpingről szóló vizsgálat hiányában nem lehetett teljesen meghatározni a dömpinget (az OLAF vizsgálata a származás meghatározására irányult, és nem tért ki a dömping kérdésére). Ezért a tényleges dömpingkülönbözet nagyságáról nem lehetett következtetést levonni.

(76)

A közösségi iparág a bázisidőszakban mindvégig bizonytalan helyzetben volt. Ezt szemlélteti a csökkenő egységárakon értékesített, kisebb értékesítési mennyiség után kapott csökkenő nyereségessége (illetve 1999-től növekvő veszteségei).

(77)

A közösségi iparág bizonytalan helyzete a VI-ben különféle korábbi események folyománya volt, mint például: i. a KNK-ból származó dömpingelt behozatalok az intézkedések 1997 januárjában bevezetéséig; ii. ezen intézkedések hatásainak elvonása, amint azt 2000 októberében megállapították; iii. az Indonéziából származó dömpingelt behozatalok a dömpingellenes intézkedések 2002. júniusi bevezetéséig; iv. az intézkedések kijátszása Thaiföldön keresztül (OLAF vizsgálat). Ezenkívül egy kijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően a 119/97/EK tanácsi rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket kiterjesztették a Vietnamból feladott behozatalokra (lásd a (4) preambulumbekezdést). Ez azt mutatja, hogy a bázisidőszak során a közösségi iparág folyamatosan a dömping hatásaitól szenvedett, ilyenformán nem is volt lehetősége a regenerálódásra. A fogyasztás csökkenése a közösségi piacon korlátozott volt, ezért önmagában nem tehető felelőssé a közösségi iparág bizonytalan helyzetéért.

(78)

Az eredeti vizsgálat VI-jében (azaz az 1994. október 1-jétől 1995. szeptember 30-ig tartó időszakban) a kínai exportáló termelők 126 millió darabot értékesítettek a közösségi piacon (e mennyiség több mint kétötöde a WWS-nek tulajdonítható). 2001-ben, a jelenlegi vizsgálat VI-jében 5 millió darabot értékesítettek a KNK-ból származóként bejelentve. Az a tény, hogy a KNK-ban jelentős szabad kapacitás maradt (miközben a harmadik országokba irányuló kínai kivitel mennyiségében csökkent), valamint a kínai exportáló termelők magatartása következetesen azt mutatta, hogy a piaci részesedés megszerzése érdekében készek dömpingelt, kárt okozó árakon értékesíteni, ami egyértelműen arra utal, hogy a dömpingellenes intézkedések lejárata esetén fennáll a valószínűsége a káros dömping visszatérésének a KNK-ból származó behozatalok révén.

(79)

A Közösség az egyetlen olyan piac, ahol a kínai exportáló termelők még növelhetnék piaci részesedésüket, mivel a többi piacot már most is kínai termelők vagy harmadik országok kínai termelők irányítása alatt működő termelői látják el. A közösségi iparág jelenléte nem számottevő a Közösségen kívüli főbb piacokon, ahol az eladott RBM szinte egészét a KNK-ban gyártják vagy a kínai exportáló termelők irányítása alatt álló vállalatok állítják elő. Ha a jelenlegi intézkedések lejárnak, az érintett behozatalok által az árra gyakorolt nyomás minden valószínűség szerint jelentősen megnőne, amint azt az abszorpcióellenes vizsgálat elemzése jelzi. Ha a WWS 32,5 %-os dömpingellenes vámtételének nagy részét fel tudta szívni, és a többi kínai vállalat ugyanerre a 39,4 %-os vámmal is képes volt, akkor számítani kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések nélkül fokozni tudják a Közösségben eladott RBM áraira gyakorolt erős nyomást.

(80)

Emlékeztetni kell arra, hogy a Thaiföldről származóként bejelentett RBM átlagára 9 %-kal csökkent a bázisidőszakban, és a Thaiföldről származóként bejelentett RBM egy európai forgalmazójának átlagos eladási árai és a közösségi iparág súlyozott átlag értékesítési árai közötti összehasonlítás az előbbit az utóbbinál körülbelül 12 %-kal alacsonyabbnak mutatta.

(81)

Ami a más harmadik országokból érkező behozatalokat illeti, Magyarország 2004. május 1. óta a Közösség része. India és Indonézia esetében mindkét ország exportáló termelői a kínai exportáló termelők irányítása alatt állnak. Ha a KNK-ból származó behozatalokra vonatkozó intézkedések lejárnak, csökken az Indiából és Indonéziából a Közösségbe történő RBM-kivitelt ösztönző érdek, mivel ebben az esetben várhatóan hirtelen megnő a közvetlenül a KNK-ból érkező dömpingelt behozatalok mennyisége.

(82)

Tekintettel a közösségi iparág máris bizonytalan helyzetére, a KNK-ból dömpingelt árakon érkező behozatalok fent említett jelentős növekedése, amelyet jelentős áralákínálás kísér, kétségtelenül súlyos következményekkel járna a közösségi iparágra nézve. Figyelembe véve az RBM tekintetében végzett korábbi dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatok során nyert tapasztalatokat is, a KNK-ból származó RBM-behozatalokra vonatkozó intézkedések lejárata minden valószínűség szerint a közösségi iparág helyzetének további nagymértékű romlásához vezetne.

(83)

A fentiek alapján valószínű, hogy a KNK-ból származó RBM behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések lejárata ezen, a Közösségbe irányuló behozatalok mennyiségének ugrásszerű növekedéséhez vezetne, amelyhez az eladási árak jelentős visszaesése is társulna. Meg kell jegyezni, hogy az RBM-piac termékeinek zöme nagymértékben szabványosított, így a verseny főként az árak terén zajlik.

(84)

Valószínű ezért ebben az összefüggésben – tekintettel a közösségi piac helyzetével kapcsolatos megállapításokra –, hogy az alacsony, dömpingelt áron érkező behozatalok mennyiségének növekedése le fogja szorítani a közösségi iparág árait. Ez pedig a közösségi iparág pénzügyi helyzetének további romlásához vezet. Ennek következménye a közösségi iparág számára minden valószínűség szerint a csőd, illetve a fennmaradó üzemének bezárása lenne.

(85)

Az intézkedések lejárata elhárítaná a kínai exportáló termelők útjában álló legfőbb akadályt, amely jelenleg meggátolja, hogy kárt okozó dömpingelt árakon értékesítsenek a közösségi piacon.

(86)

Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a KNK-ból származó dömpingelt behozatalok által okozott kár visszatérésének valószínűsége fennáll.

(87)

Megvizsgálták, hogy létezik-e olyan kényszerítő ok, amely ahhoz a következtetéshez vezethetne, hogy a közösségi iparágnak nem érdeke a hatályos dömpingellenes intézkedések megújítása. E célból az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a benyújtott bizonyítékok alapján mérlegelték az intézkedések megújításának hatását, illetve az intézkedések lejáratának következményeit az eljárásban érintett valamennyi félre.

(88)

Az intézkedések esetleges fenntartása hatásának értékelése céljából az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget adtak álláspontja ismertetésére. A kérdőívet csak az együttműködő közösségi termelők és két független importőr válaszolta meg. Három felhasználó észrevétellel élt, de ők sem a kérdőívre nem adtak választ, sem észrevételeiket nem támasztották alá bizonyítékokkal.

(89)

Az alaprendelet 21. cikkének (7) bekezdése megállapítja, hogy az információt csak akkor kell figyelembe venni, ha azt tényleges bizonyíték támasztja alá, amely igazolja annak érvényességét. Ebben az összefüggésben nem lehet következtetést levonni a felhasználók arra utaló megjegyzéseiből, hogy a Közösségnek nem áll érdekében a dömpingellenes intézkedések fenntartása, mivel e megjegyzések megalapozatlanok.

(90)

A korábban bevezetett dömpingellenes intézkedések hatását illetően a KNK-ból származóként bejelentett behozatalok terén hirtelen visszaesés volt megfigyelhető, különösen az intézkedések szigorítását követően az abszorpcióval kapcsolatos megállapítások nyomán, amihez a más harmadik országokból származó vagy onnan származóként bejelentett behozatalok ugrásszerű növekedése társult.

(91)

Az a vállalatcsoport, amelyhez a kérelmező termelők tartoznak, az RBM egyetlen jelentős termeléssel bíró közösségi termelője. A csoportnak sok nehézséget rejtő környezetben kell működnie, ahol a harmadik országokból alacsony, gyakran dömpingelt árakon érkező behozatal állandó fenyegetést jelent. Működésüket a csőd bejelentése után átszervezték, de ez sem volt elég ahhoz, hogy elkerüljék a további csődeljárásokat 2003 utolsó negyedévében. A közösségi iparág olyan, rendezetten működő üzletág kiépítésére törekszik, amely szerte a világon fel tudja venni a versenyt a kínai exportáló termelőkkel. A KNK-ból származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes intézkedések lejárata súlyosan csorbíthatja ezt a törekvést, hiszen a kínai exportáló termelők már korábban is bizonyították, hogy a piaci részesdés megszerzése érdekében az árakat a dömpingelt szintre szorítanák le. Szem előtt tartva azt is, hogy a hatályban lévő intézkedések hatásait részben érvénytelenítették az abszorpciós gyakorlatok, illetve az Indonéziából származó dömpingelt vagy szubvencionált RBM-behozatal, ezen intézkedések esetleges lejárata minden valószínűség szerint ellehetetlenítené a közösségi iparág jelenlegi szerkezetváltási törekvéseit.

(92)

A közösségi iparág hosszú múltra tekint vissza, de valószínűleg megszűnik létezni, ha a jelenlegi szerkezetváltási erőfeszítései kudarcba fulladnak. A Robert Krause GmbH & Co. KG 1998 januárjában jelentett csődöt. Utódja, az 1998 júniusa óta a Wilhelm vom Hoffe Drahtwerke GmbH tulajdonában lévő Krause Ringbuchtechnik GmbH 2002 áprilisában jelentett csődöt. Előbbi eszközeinek megvásárlása és személyzetének átvétele után a Ringbuchtechnik Produktionsgesellschaft GmbH feltehetőleg nem fogja újraindítani a termelést azt követően, hogy kérelmezte a csődeljárás megindítását. A Koloman Handler AG hagyományát az SX Bürowaren Produktions- und Handels GmbH folytatja tovább. Egy újabb csőd valószínűleg a közösségi iparág végét jelentené. Ha a közösségi iparág leállítja az RBM gyártását, több mint egy évszázados tapasztalat vész kárba, és megszűnnek a még meglévő munkahelyek is.

(93)

Az intézkedések megújítása valószínűleg lehetővé tenné a közösségi iparág számára, hogy növelje piaci részesedését, csökkentse az egy egységre eső gyártási költségeit és növelje nyereségességét. Az árak feltehetőleg nem változnának jelentős mértékben, de az értékesítési volumen lényegesen megnőhetne. A közösségi iparág szerkezetátalakításának célja versenyhelyzetének javítása, ami lehetővé teszi a gyártani kívánt RBM-típusok jobb tervezését, javítja a beszállítókkal szembeni tárgyalási pozíciót és racionalizálja az értékesítési műveleteket. Mindezen intézkedések a költségek csökkentéséhez is hozzásegítenének. A közösségi iparág életképes, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy számtalan csőd után még mindig a közösségi piac egy jelentős részét látja el, különösen a Magyarországon található termelőüzemmel együtt, amely 2004. május 1-jétől a közösségi termelés része.

(94)

Az SX Bürowaren Produktions- und Handels GmbH részéről a Bensons – az RBM nagy múltú forgalmazója, Hollandiában, Szingapúrban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban található vállalatokkal – megvásárlása egyértelműen jelzi a közösségi iparág az irányú szándékát, hogy piaci hozzáférését világszerte növelje, csakúgy, mint szerkezetváltási erőfeszítéseinek komolyságát.

(95)

A tények nyilvánosságra hozatalát követően két fő kérdés merült fel. Az első a domináns helyzettel való lehetséges visszaélés a közösségi iparág részéről. Ebben a tekintetben a Bizottság nem tud semmilyen, az érintett vállalatok ellen folyó trösztellenes eljárásról.

(96)

Másodsorban az az állítás hangzott el, hogy a közösségi iparág jelenleg kapcsolatban áll egy kínai exportőrrel, illetve hogy a Bensons – a ma már a közösségi iparág csoportjának részét képező importőr – a WWS által értékesített termékek kizárólagos forgalmazója, amely utóbbi vállalat az indiai termelést is az irányítása alatt tartó kínai exportőr.

(97)

Azt állapították meg, hogy a Bensons és a WWS között beszállítói megállapodás áll fenn, amely kezdetben szellemi tulajdonjogok átadását írja elő a WWS részéről a Bensons felé, valamint a Bensons részvényei egy részének átadását a WWS részére. Ezek az átruházások azonban nem történtek meg. A beszállítói megállapodás nem ír elő kizárólagosságot a Bensons és a WWS között, de azt kimondja, hogy a Bensons a kizárólagos forgalmazói cím elnyerésében előnyben részesül, ha egy bizonyos beszállító megszünteti tevékenységét. Ezért az állítólagos kapcsolatot nem lehet megerősíteni.

(98)

A két együttműködő független importőrt az SX Bürowaren Produktions- und Handels GmbH vásárolta meg 2002 augusztusában, így kerültek kapcsolatba a közösségi iparággal a VI után. A VI utáni eseményeket általában nem veszik figyelembe. Mivel azonban ez a vállalatvásárlás jelentős és tartós esemény, ebben a konkrét esetben ezt figyelembe kell venni. Ezen importőrök érdekei ma már megegyeznek a közösségi iparág érdekeivel, mivel valamennyien kapcsolatban álló vállalatok.

(99)

A vizsgálatban más független importőr nem működött együtt. Ez arra enged következtetni, hogy bár az intézkedések hatályban voltak, a többi független importőrt ezen intézkedések jelentős mértékben nem érintették.

(100)

A vizsgálatban felhasználók nem vettek részt. Ez arra enged következtetni, hogy bár az intézkedések hatályban voltak, a felhasználókat ezen intézkedések jelentős mértékben nem érintették. A felhasználók helyzetén ilyenformán a dömpingellenes intézkedések fenntartása valószínűleg nem ront.

(101)

A bázisidőszakban néhány iratgyűjtőgyártó a Közösségben csökkentette termelését vagy bezárta üzemét. Egyes esetekben termelőkapacitásukat a Közösségen kívülre helyezték át vagy bővítették, főként a kelet-európai országokba. E felhasználók döntéseit jobbára az alacsonyabb munkaerőköltségek és az említett országoknak a közösségi piachoz való közelsége motiválta, azzal a kilátással párosulva, hogy ezek az országok 2004. május 1-jén az Európai Unió tagjaivá válnak. A közösségi iparág által eladott RBM árai lefelé íveltek, és a dömpingellenes vámok alá nem tartozó, Indiából, Indonéziából és Thaiföldről szállított olcsó RBM behozatalok a bázisidőszak során rendelkezésre álltak.

(102)

Hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a közösségi iparág megszűnik, a felhasználók szinte teljes mértékben ki lesznek szolgáltatva a KNK-ból származó behozataloknak és/vagy a más országok kínai leányvállalataitól érkező behozataloknak. Amikor ez bekövetkezik, a kínai exportáló termelőknek érdekében áll jelentősen megemelni áraikat a KNK-n kívüli piacokon, ami komoly veszélybe sodorhatja a felhasználói iparágak versenyképességét. A közösségi iparágnak nem érdeke egy olyan árpolitika fenntartása, amely hozzásegítene a közösségi iratgyűjtőgyártók bezárásához, mivel így sokkal gyengébb helyzetbe kerülne a kínai exportáló termelőkkel és azok leányvállalataival a Közösségen kívül folytatott versenyben.

(103)

Ha az intézkedéseket megújítják, megmarad az alternatív beszállítói forrás. Érdemes megjegyezni, hogy a KNK-ból származó behozatalokra vonatkozó jelenlegi dömpingellenes intézkedések a közösségi piacon nem idéztek elő hiányt az importált RBM-ből.

(104)

Az acélhuzal és acélszalag beszállítói termelésük elhanyagolható százalékát értékesítik a közösségi iparág felé, ilyenformán ezen eljárás eredményei őket nem érintik. Egyikük sem jelentkezett érdekelt félként.

(105)

Ami az intézkedések esetleges lejáratának a Közösségben folyó versenyre gyakorolt hatását illeti, meg kell jegyezni, hogy az RBM-et világviszonylatban is csak néhány termelő gyártja, amelyek jobbára kínaiak vagy kínai exportáló termelők irányítása alatt állnak. A megmaradt néhány, a kínai termelők irányításától független termelő eltűnésének tehát negatív hatása lenne a Közösségben folyó versenyre.

(106)

A fenti tényezők és megfontolások figyelembevételével azt a következtetést lehet levonni, hogy nem szól kényszerítő ok a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(107)

A fentiek fényében úgy ítélhető meg, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésében és 11. cikke (6) bekezdésében előírtak szerint a KNK-ból származó RBM behozatalára a legutóbb a 2100/2000/EK tanácsi rendelettel módosított 119/97/EK rendelettel kivetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(108)

A vizsgálat hosszú időtartama miatt helyénvaló az intézkedések négy évre történő korlátozása,

a)

a 17- és 23-gyűrűs szerkezetek esetében (8305100021, 8305100022 és 8305100029 TARIC-kód) a vám összege megegyezik a 325 ECU/1 000 darabos minimum behozatali ár és a közösségi határparitáson vámkezelés előtt számított ár közötti különbözettel;

b)

17- és 23-gyűrűstől eltérő szerkezetek esetében (8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód).