31998D0501

A Bizottság határozata

(1998. július 24.)

a bruttó nemzeti termék piaci áron történő összeállításának összehangolásáról szóló 89/130/EGK, Euratom tanácsi irányelv 1. cikkének alkalmazása céljából a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyvvel kapcsolatos munka során meghatározott különleges ügyletekről

(az értesítés a C(1998) 2204. számú dokumentummal történt)

(EGT vonatkozású szöveg)

(98/501/EK, Euratom)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a bruttó nemzeti termék piaci áron történő összeállításának összehangolásáról szóló, 1989. február 13-i 89/130/EGK, Euratom tanácsi irányelvre [1] és különösen annak 1. cikkére,

mivel a piaci áron összeállított bruttó hazai terméknek az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 1993. november 22-i 3605/93/EK tanácsi rendelet [2] 2. cikkében megállapított meghatározása a 89/130/EGK, Euratom irányelv 2. cikkének meghatározását említi;

mivel a statisztikai adatok ellenőrzése céljából, amelyeket a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alapján közölni kell, a Bizottság tájékoztatást kap egyes olyan különleges műveletekről, amelyek befolyásolják a GDP-t vagy a GNP-t, amelyeket a Bizottságnak értékelnie kell;

mivel a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló 3605/93/EK rendelet 2. és 6. cikkének alkalmazása érdekében szükséges, hogy az említett különleges műveletek tekintetében a 89/130/EGK, Euratom irányelv 1. cikkében megállapított GNPmp meghatározás keretein belül az ESA második kiadásának bizonyos szabályait egyértelművé tegyék és kiegészítsék;

mivel e határozat rendelkezései összhangban vannak a 89/130/EGK, Euratom irányelv 6. cikke által létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 89/130/EGK, Euratom irányelv 1. cikkének alkalmazása érdekében, azok a különleges műveletek, amelyek hatással vannak a GDP-re vagy a GNP-re, és amelyeket 1997. december 31. előtt állapítottak meg, valamint azok az elszámolási módszerek, amelyeket a tagállamoknak ezekre a műveletekre az ESA második kiadása alapján alkalmazniuk kell, a mellékletben kerülnek felsorolásra.

2. cikk

A tagállamok az 1. cikkben említett elszámolási módszerek figyelembevételével az 1994-et követő évek tekintetében átdolgozzák GDP- és GNP-becsléseiket.

3. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1998. július 24-én.

a Bizottság részéről

Yves-Thibault de Silguy

a Bizottság tagja

[1] HL L 49., 1989.2.21., 26. o.

[2] HL L 332., 1993.12.31., 7. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

I. A kamat kezelése a mélyen a névérték alatt kibocsátott kötvények és a kamatszelvény nélküli kötvények esetében

1. "Hagyományos" kötvények

Az ESA 79 (706. bekezdés) meghatározza a kibocsátási ár és a névérték közötti különbség kezelését olyan kötvények esetében, amelyek "hagyományosnak" minősülnek (azaz amelyek esetében ez a különbség kicsi):

- a rövid lejáratú kötvények esetében a kibocsátási ár és a névérték közötti különbséget kamatnak kell tekinteni, amelyet a kötvények kibocsátásakor vesznek nyilvántartásba; ez a különbség ebből adódóan hatással van a költségvetési hiányra,

- a közép és hosszú lejáratú kötvények esetében a kibocsátási ár és a névérték közötti különbség nem kamatnak, hanem tőkenyereségnek vagy -veszteségnek tekintendő; ez a különbség ebből adódóan nincs hatással a költségvetési hiányra.

Így szükséges a következő megkülönböztetések bevezetése:

- megkülönböztetés egyrészt a rövid lejárat és másrészt a közép és hosszú lejárat között: ezt az alábbi 2. pont tartalmazza,

- megkülönböztetés az olyan kötvények között, amelyeknél a kibocsátási ár és a névérték közötti különbség kicsinek minősül (hagyományos kötvények), és az olyan kötvények között, amelyeknél ez a különbség nagy (nem hagyományos kötvények); ez a helyzet a jelentősen diszkontált vagy magas felárral eladott kötvények esetében. Az alábbi 3. pont a jelentősen diszkontált kötvényeket tárgyalja.

2. Megkülönböztetés a rövid lejárat valamint a közép és hosszú lejárat között

A kincstárjegyek és a rövid lejáratú kötvények futamideje legfeljebb 12 hónap.

Ez biztosítja, hogy az EU-országok között a névértékhez közeli értéken kibocsátott hagyományos kötvények kezelése tökéletesen összehasonlítható és ez összeegyeztethető legyen az ESA 79 rendszerrel; így a rövid lejáratú kötvények esetében a kamatfizetések nyilvántartásba vétele nem vihető át egyik évről a másikra.

3. Mélyen a névérték alatt kibocsátott kötvények

A mélyen a névérték alatt kibocsátott kötvények olyan kötvények, amelyeket névérték alatt bocsátanak ki és a piaci kamatláb alatt kamatoznak.

Mélyen a névérték alatt kibocsátott kötvénynek az olyan kötvény tekinthető, amelynek névleges kamata a futamidőre járó hozam kevesebb mint 50 %-át teszi ki (a kibocsátási ár alapján számítva).

Az ilyen mélyen a névérték alatt kibocsátott kötvények esetén a kibocsátási ár és a névérték közötti különbséget kamatnak kell tekinteni, amelyet a kötvény megvásárlásakor kell elszámolni. Ez összhangban áll a kamatszelvény nélküli kötvények kezeléséről hozott határozattal.

4. Kamatszelvény nélküli kötvények

A kamatszelvény nélküli kötvény kibocsátási ára és megvásárlási ára közötti különbséget kamatként kell kezelni, amelyet a kötvény lejáratakor kell kamatként elkönyvelni.

II. A kamat kezelése indexelt kötvények esetében

Az "indexelt" kötvényeknél két eltérő kezelési mód lehetséges attól függően, hogy a kötvényt valamilyen fogyasztói árindexhez, vagy valamilyen pénzügyi eszközhöz, úgymint külföldi valutához vagy aranyhoz kötötték.

Amennyiben a kötvényt fogyasztói árindexhez kötötték, az index mozgásából eredő "tőkenövekmény" kamatnak tekintendő. A kamatot a kötvény megvásárlásakor kell nyilvántartásba venni.

Amennyiben a kötvényt valamilyen pénzügyi eszközhöz, úgymint külföldi valutához vagy aranyhoz kötötték, a "tőkenövekményt" nem kamatnak, hanem "tőkenyereségnek/tőkeveszteségnek" kell tekinteni, akárcsak a külföldi valutában kibocsátott kötvények esetében.

III. Betétek és az ESA 79 hatálya alá eső egyéb pénzügyi eszközök tőkésített kamata

A kamatot a tőkeösszegtől elkülönítetten kell nyilvántartásba venni, a tőkésített összeget pedig akkor kell elkönyvelni, amikor a fizetése esedékessé válik, nem pedig különböző időszakokra elosztva. Ez azt jelenti, hogy az egy intézményi egység kötelezettségeit képező betétek vagy hasonló pénzügyi eszközök esetében, a tőkésített kamatot akkor kell ennek az intézményi egységnek a kiadásaként elkönyvelni, amikor a kamatot az ilyen eszközök tulajdonosainak kifizetik.

IV. Több részletben kibocsátott helyettesíthető kötvények ("coupons courus") kezelése

Helyettesíthető kötvények esetében (olyan kötvények, amelyeket eltérő időpontokban, több részletben bocsátanak ki anélkül, hogy megváltozna a kamatszelvények kifizetési határideje) a felhalmozott szelvényhozamot rövid lejáratú kötelezettségként kell nyilvántartásba venni a "Követelések és tartozások" címszó (ESA 79, F72 kód) alatt.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy intézményi egység különböző részletekben, de azonos szelvénnyel bocsát ki kötvényt, az újabb részletek kibocsátási árát úgy növeli, hogy a kötvény összes tulajdonosa azonos hozamhoz jusson. Az eredeti kibocsátási ár és a második rész magasabb kibocsátási ára közötti különbséget a második részlet tulajdonosa felé fennálló rövid lejáratú kötelezettségként veszik nyilvántartásba, melyet a szelvény esedékessé válásakor visszatérítenek.

V. Lineáris kötvények

A lineáris kötvények a helyettesíthető kötvényekhez hasonlóan ugyanannak a kötvénysorozatnak több részletben kibocsátott kötvényei, azaz azonos névleges kamatlábbal, valamint a szelvény kifizetésére és a lejáratkori megvásárlására vonatkozóan azonos határidővel kibocsátott kötvények.

E kötvényeket az jellemzi, hogy az új részletek kibocsátására akár az első kibocsátást követően több évvel is sor kerülhet. Emiatt e kötvényeket az első kibocsátást követő időszakban bekövetkező piaci kamatlábváltozások következtében olyan diszkonttal vagy felárral bocsátják ki, amely jelentős lehet.

Az új részlet kibocsátásakor a névérték és a kibocsátáskori ár (diszkont vagy felár) megkülönböztetése érdekében meg kell különböztetni egyrészről az első kibocsátást követően tizenkét hónapon belül kibocsátott, másrészről pedig a tizenkét hónapon túl kibocsátott részleteket.

Az első kibocsátást követő tizenkét hónapban kibocsátott részletek esetében a névérték és a kibocsátási ár közötti különbséget (diszkont vagy felár) tőkenyereségként vagy tőkeveszteségként kell kezelni.

Az első kibocsátást követő tizenkét hónapon túl kibocsátott részletek esetében a névérték és a kibocsátási ár közötti különbséget (diszkont vagy felár) kamatként kell kezelni.

VI. Pénzügyi lízing

Minden lízingügyletet operatív lízingként kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy ha például egy intézményi egység ingatlant vagy egyéb tárgyi eszközt ad el, majd visszabérli azt azzal a szándékkal, hogy a bérleti időszak végén megvásárolja (vagyis ez a művelet a pénzügyi lízing számos jellemzőjével rendelkezik), a műveleteket operatív lízingként kell kezelni. Az ingatlan értékesítéséből származó bevételeket ebből következően bevételként kell elkönyvelni, amely csökkenti a hiányt. Az eszköz bérleti időszak végén való visszavásárlására vonatkozó kötelezettség feltételes kötelezettség, melyet nem vesznek nyilvántartásba a tartozások között.

VII. Az EK nevében eljáró nemzeti szervezetek besorolása (pl. EMOGA)

Azokat az intézményi egységeket, amelyek piacszabályozási tevékenységet folytatnak és támogatásokat osztanak szét, a következők szerint kell osztályozni: ha ezek az intézményi szervezetek nem bonthatók fel olyan alszervezetekre, amelyek a piacszabályozással foglalkoznak, illetőleg olyanokra, amelyek a támogatások szétosztását végzik, akkor ezeket az egységeket az államháztartási szektorba kell besorolni, ha a piacszabályozás során felmerülő költségeik összköltségükhöz viszonyítva nem érik el a 80 %-ot.

VIII. Kamatláb swap- és deviza swap-ügylet

Kamatláb swap-ügylet esetén csak a swap-ügylet két résztvevője közötti nettó kifizetéseket (bevételeket) kell nyilvántartásba venni.

Deviza swap-ügylet esetében a fennálló külföldi devizatartozást a piaci árfolyam alapján, nem pedig a swap-szerződésben megállapított árfolyam alapján kell értékelni.

IX. Nyugdíjalapok

Bizonyos nyugdíjalapokat, amelyek főleg kirovó-felosztó rendszerben és csak kisebb mértékben tőkefedezeti rendszerben finanszírozzák a juttatásokat, az államháztartás társadalombiztosítási alszektorába kell besorolni.

A besorolási kritérium az, hogy ezek az alapok intézményi egységek, mivel teljes körű könyveléssel és döntési autonómiával rendelkeznek, és az általuk a biztosítottaknak kifizetett juttatások nem függenek az egyéni kockázatoktól, ami azt jelenti, hogy ezek a munkavállaláson alapuló nyugdíjbiztosítások a kollektív pénzügyi egyensúly elvére épülnek.

--------------------------------------------------